Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-13 / 314. szám, kedd

NÉGY ESZTENDŐ NAGYSZERŰ EREDMÉNYEI A TÁRSADALOM ÉRDEKÉBEN Dolgozó parasztságunk az utóbbi négy év alatt figyelemreméltó eredményeket ért el a szocialista nagyüzemi gazdálkodás keretében. Nagy érdeme fűződik ahhoz, hogy népgazdaságunkban az árutermelés­nek a teljes termeléshez viszonyuló részaránya az 1958. évi 40,6 százalék­ról 1961-ben 43,9 százalékra növekedett. Szövetkezeteink, állami gaz­daságaink tavaly az 1958-as évihez viszonyítva 4,6 százalékkal több gabonát, egyéb fontos ipari nyersanyagot és 14,6 százalékkal több ál­lattenyésztési terméket adtak el az államnak. * # Természetesen ez nem jelenti azt, hogy már megtelt a bőség kosara és nem férne bele több, nem jelenti azt, hogy mezőgazdasági üzemeink hiba nélkül, óramű pontossággal dolgoz­nak és mindent elkövettek a terme­lés magasabb színvonalra emeléséért. Az itt-ott megnyilvánuló közellátási nehézségek, a termelés és a fogyasz­tás között még érezhető ellentmon­dások igazolják, sokkal többet kell termelnie a falunak, hogy az állan­dóan növekvő igényeket az élelmi­szerellátás terén is teljes mértékben kielégíthessük. Pártunk és kormányunk a paraszt­ságnak a termelés szüntelen fokozá­sára irányuló igyekezetét politikai segítséggel, milliárdokat kitevő beruházásokkal, az ipari munkások pedig korszerű mező­gazdasági gépek, felszerelések gyártásával évről évre egyre na­gyobb mértékben támogatják. Nem véletlen tehát, ha a pártdokumen­tum megtárgyalásakor sok helyen feltették a kérdést: visszafizeti-e a falu a társadalom ilyen mérvű tá­mogatását, visszatéríti-e az ország­tól kapott milliárdokat? Mert a gyárakban dolgozók és a jő szándékú városi emberek is gyakran bizonytalanok, amikor e kérdések szóba kerülnek és úgy vélik: a nemze­ti jövedelemből túl sokat kap a me­zőgazdaság. Tellesítették felajánlásukat A Nitrai Magasépítő Vállalat dolgozói­val még nem fordult elő olyan eset, hogy hiányt szenvedtek volna építkezési ho­mokban. A Nitrianske HrnSiarovcén le­vő homokbánya Gug László vezetésével teljesíti tervezett feladatát. A két bágeros — Gug Lajos és Michal Martin — a CSKP XII. kongresszusa tisz­teletére vállalta, hogy szeptember vé­géig 500 köbméter homokot termel ter­ven felül, örömmel írom le, hogy e vál­lalásuknak eleget tettek, sőt 250 köb­méterrel meg is „toldották". Hogy e si­kert elérhették, abban nagy része van a nitrai ČSAD-nak is, mivel önfeláldozó munkájával lehetővé tette a zavarmentes homoktermelést. Sebők Antal, Nitr. HrnCiarovce Elismert tény, hogy a mezőgazda­ság termelőerőinek fejlesztésére, a technikai, tudományos bázisok növe­lésére szükségszerűen egyre többet fordít a társadalom. Senki sem von­hatja kétségbe, hogy a lakosság élet­színvonala állandóan fokozódik s ahhoz, hogy az életdiktálta megnö­vekedett igényeket kielégíthessük, a mezőgazdaságot is jobban kell támogatnunk, mert ez az ágazat döntő mértékben befolyásolja a népgazdaság fejlődését. Más kérdés viszont, hogy a falu mi­lyen mértékben téríti vissza azt a hatalmas segítséget, amit a munkás­osztály a termelés fokozására, kor­szerűsítésére és a paraszti munka kulturáltságának emelésére fordít. Élenjáró mezőgazdasági üzemeink a nagyarányú anyagi támogatást érté­kelik, minden tőlük telhetőt elkövet­nek, hogy gazdálkodásuk javításával, az árutermelés fokozásával továbbra is eleget tegyenek a parasztbecsület­nek. • Két évvel ezelőtt országszerte nagyarányú mozgalmat indítottak el szövetkezeteink, állami gazdaságaink a termelés valódi nagyüzemi for­máinak kialakításáért. Járásonként ez a mozgalom a komplexbrigádok megszervezését eredményezte: Ma már több ezer gépesítési cso­port működik az országban, melyek az ipar színvonalához közelebb hozták a földművelést. A gabona­betakarításnál érvényesített új technológia két-három héttel csök­kentette az aratás elvégzésének idejét, számos szövetkezetben, ál­lami gazdaságban szinte emberi kéz érintése nélkül magtárba kerül a gabona. Hasonlóképpen ' beszélhe­tünk a kukoricatermelésről. A vegy­szeres gyomirtás a kapásnövények sorközi megművelésénél minimális­ra csökkentette a kézierő-beavat­kozást eddig nem tapasztalt mér­tékben csökkentette a munkaráfor­dítás költségeit. Ennek ellenére, ha azt vizsgáljuk, hogy a népgazdaságban hol vannak a legnagyobb tartalékaink, amelyek aránylag rövid időn belül, gyorsan hasznosíthatók, akkor kétséget kizá­róan megállapíthatjuk, a mezőgazda­sági termelésben. A szövetkezetekben kevéssé hasz­nálják fel a jól bevált tudományos kísérletek eredményeit és ezért áz időjárás alakulása befolyásolja a termelést. Az idei aszályos eszten­dő ezt teljes mértékben alátámasz­totta. Az állam négy év alatt 761 millió koronát ruházott be a talaj­javításba és az öntözőhálózat kiépí­tésébe. Mezőgazdasági üzemeink azonban nem használják ki megfe­lelő mértékben a talajjavítás és az öntözéses gazdálkodás óriási lehe­tőségeit. Ettől eltekintve leszögezhetjük, hogy a nagyüzemi gazdálkodás létrejötté­vel csökkent az időjárás befolyása a mezőgazdasági termelésre, mert a kisparaszti gazdaságoknál a száraz­ság ellenére is többet termeltek me­zőgazdasági üzemeink. Természetesen még többet termelhetnének, ha az ön­tözéses gazdálkodás jó bevált tapasz­talatait még szélesebb mértékben ál­talánosítanák. Am nem hallgathatjuk el azt sem, mi történik sok helyütt az állam ál­tal folyósított beruházási összegek­kel. A beruházások még nem mindenütt szolgálják eredeti küldetésüket, nem mindenütt segítik elő a ter­melőerők fokozását, a termelési kapacitás növelését. Sok új gépre, férőhelyre van szükségük a mező­gazdasági üzemeknek, melyeket sa­ját erejükből még nem képesek megvásárolni, felépíteni. Ha azon­ban az eddiginél sokkal tökélete­sebben kihasználják a gépeket és növelik az állatállomány hasznos­ságát, akkor a befektetések gyor­sabban megtérülnek, az újabb beruházásokat pedig azután a további termelőeszközök beszerzé­sére lehet fordítani. A mezőgazdaság élenjáró dolgozói­nak példája világosan megmutatja a helyes utat, milyen módon használ­hatják fel szövetkezeteink a tartalé­kokat a termelés fejlesztésére és a beruházások hasznosítására. Nagyobb szorgalommal, leleményes­séggel a bonyolultabb feladatokat is könnyebben teljesíthetjük, gyü­mölcsözően kamatoztathatjuk tája­ink adottságait. Ez mind a növény­termelésben, mind az állattenyész­tésben a hozamok és a hasznosság emelését tenné lehetővé. Ezeket a lehetőségeket egész társa­dalmunk érdekében minél gyorsab­ban, minden erő latba vetésével ki kell használni, mert ezt a nép leg­sajátosabb érdeke is megköveteli. SZOMBÁTH AMBRUS A vakok nemzetközi napja A világ több mint 13 millió Az utóbbi években hazánkban öt­világtalan lakosa ünnepli hónapos tanfolyamokat tartanak a ma a vakok nemzetközi napját. világtalan távbeszélőkezelők részé­1745. november 13-án született re. A kisebb-nagyobb vállalatok te­Franciaországban Valentin Hauy, a lefonközpontjának csekély módosí­vakok jogainak úttörője, az első vi- tása után ezt a munkát sikeresen lágtalanokat kiképző iskola meg- látják el a vakok, alapítója. A felvi- v világosodás korá­ban élt, amikor az egyenjogúság bátor gondolatai kezdtek terét hó­dítani és amikor az emberiségen elhatalmasodott a művelődés utáni vágy. Nagyra be­csüljük Valentin Hauynak és a hozzá hasonló egyéneknek ne­mes törekvéseit. A múlt azonban arra tanít, hogy csupán fennkölt gondolatokkal nem lehet meg­változtatni a va­kok súlyos sorsát. A vakok levočai iskolája — amely Szlovákiában Hazánk világtalan egyedülálló a maga nemében — mintegy 300 köte­polgárainak hely- tes könyvtárral rendelkezik. Felvételünkön az iskola zetén láthattuk, két növendéke a könyvtárban. hogy a jótékony- (Foto: J. Valko — CTK) ság ugyan több a semminél, azonban kizárólag az ál- 1959 szeptemberében kezdődött lami gondoskodás, a szocialista köz- Prágában a vakok első tízhónapos társaságunk- nyújtotta gondoskodás masszőr tanfolyama. E tanfolyamot biztosítja a vakok egyenjogú helyze- sikeresen elvégzett húsz masszőr tót. Ennek legjobb bizonyítéka az, már egészségügyi intézeteinkben hogy míg 1945-ben Szlovákiában dolgozik. csak nyolc világtalan dolgozott — Olyanok, akik nem foglalkoztak mint magántrafikos —, ma népgaz- m§ g a világtalanok problémáival, daságunk különböző szakaszain feltehetik a kérdést, hogyan lehetsé­csaknem háromszáz a világtalan dol- geS j hogy a vakok tanulhatnak, dol­gozók száma. Sokan a rendes zene- gozhatnak s érvényesülhetnek a min­iskolákban zene tanítókként működ- dennapi életben. Ebben különleges nek, mások masszőrök az állami segédeszközök állnak rendelkezé­fürdőkben, vagy adminisztratív dol- sükre : például plasztikus tanszerek gozók, tanítók. Ezenkívül a termelő- a z iskolákban, vakíráshoz szükséges szövetkezetekben számos vak dol- lukacsos táblák (Braille-írás) író­gozik mint kefekötő, kosárfonó, ta- gs számítógépek, magnetofonok. De kács, kárpitos, villanyszerelő stb. segítségükre van maga a természet A vak gyermekek a levočai ki- is. Elvesztett érzékszervüket Jelen­lencéves iskolában alapfokú iskolai tős mértékben pótolja többi érzék­képzettséget nyernek. Itt a rendes szer Vük kifinomodása, elsősorban tantárgyakon kívül különös súlyt hallásuk é s tapintóérzékük. A leg­helyeznek a zenei nevelésre. Alapos „ „ .. ., , , válogatás után így a világtalan gyer- "^obb f eS íts éS et ezonba n saját mekek a vakok prágai zeneiskolá- szívósságuk és eros akaratuk nyújt­Jában folytathatják tanulmányaikat, i a' amellyel arra törekednek, hogy ahol öt év alatt érettségizett zene- az ember i társadalom egyenrangú, tanítókká válnak. A többiek a vakok hasznos tagjaivá váljanak, levočai tanonciskoláján szereznek A/T 3! 0 vakok nemzetközi napján szakképesítést, majd beléphetnek a üdvözöljük világtalan pol­termelőszövetkezetekbe, de ha rend- gártársainkat és számos további si kívül tehetségesek, főiskolai végzett- ker t kívánunk munkájukban, séget is nyerhetnek. -i JOZEF BARIŠ D A francia mezőgazdaság hosszú évtizedekig nagyszerű termés­eredményekeť mutatott fel. A paraszt­ság aránylag nem élt a legrosszab­bul. Az utóbbi években azonban ko­moly gondokkal küzd a kisparasztság. A francia kormány állandóan azt hangoztatja, hogy Franciaországban túl sok a paraszt. És ezért a hiva­talos tervek szerint még 1965-ig négy­százezer gazdaságot fel akarnak szá­molni. A valóságban azonban nyolc­százezer kis- és középgazdaságot gyors pusztulásra kárhoztattak, és ennek következtében a szakértők sze­rint körülbelül 2 és félmillió paraszt­nak meg kell válnia a földtől. Ter­mészetes, hogy a parasztság védeke­zik és ezért a francia falvakban egy­re jobban kiéleződik a harc. Mi lesz a mezőgazdasági termékekkel? A francia mezőgazdaságnak régi és nagy hagyományai vannak, sokáig a legfejlettebb volt a világon. A fran­cia föld rendkívül termékeny, az or­szág éghajlata mérsékelt, elegendő az eső, és így sok minden megterem és nagyok a hektárhozamok. Persze a föld nem mindenütt egyforma. Akad­nak szűkösebben termő vidékek is, azonban hatalmas kiterjedésűek azok a területek (például Párizs vidékén, Észak-Franciaországban és délen), amelyeknek a természet különöskép­pen kedvez. Az ország gabonaterme­lése jóval meghaladja a szükségletet. Az idén 138 millió métermázsát taka­rítottak be. Igaz, csúcstermós volt. Ebből 40 millió mázsát nyugodtan ex­porthalmának Beauce és Brie vidé­kén, „Franciaország magtárában" 40 mázsa az átlagos hektárhozam. Hála a parasztok leleményességé­nek és odaadó munkájának, az ered­mények az állattenyésztésben sem rosszak. Sajnos a legtöbbször azon­ban az élősködő közvetítő kereske­dők az állattenyésztőket megfosztják munkájuk gyümölcsétől. A tej liter­jének megszabott termelési ára 38 Mogyatuél a kapitalista országok parasztsága? Nyolcszázezer francia parasztgazdaságot posztulásra ítéltek régi frank. A városokban azonban ala­pos lefölözés után 69 frankért kel el. Franciaország évi 58 millió hektoli­ter bortermésével az első a világon. Itt is nagy a különbség a terihelés és a fogyasztási árak között: a keres­kedők 60 frankjáért vásárolják liter­jét a termelőtől és kétszereséért áru­sítják a városokban. Az állam literen­ként 26,5 frankot von le adóba. A nagybirtokosok összeharácsolják a jó földeket Franciaországban a legterméke­nyebb, legjövedelmezőbb és legköny­nyebben megművelhető földeket fel­vásárolják a gazdag nagybirtokosok, nagyiparosok, bankárok stb. Jó be­fektetést látnak a földvásárlásban. A kormány által előnyben részesített, Algériából visszatelepülő ültetvénye­sek is jő földekhez jutottak. A dol­gozó kisparasztok, akik családjukkal művelik a földet, többnyire szegé­nyebb vidékekre szorulnak, ahol ne­héz gépeket alkalmazni, nem fizető­dik ki és pénzük sincs gépek vásár­lására. Mialatt a nagybirtokokon traktorok, vetőgépek, kombájnok nyü­zsögnek, a kisparasztok keskeny földjeiken ökörrel, vagy lóval szánta­nak és kézzel vetnek, akárcsak két­ezer évvel ezelőtt. Legjobb esetben csak kévekötőgépeket alkalmaznak. A paraszt szónak más-más az értel­me aszerint, hogy 50, 100 vagy 200 mezőgazdasági munkást afk&lmazó fa­lusi földbirtokosról van-e szó, vagy egy-két hektáros földművesről. E két kategória között található a középpa rasztság befolyásos rétege. A kisparasztoknak egyre súlyosabb a helyzete Az újabb törvények egyre súlyosbít­ják a kisparasztok helyzetét, sőt a PÁRIZSI TUDÓSÍTÁSUNK középparasztokat is sújtják. 1936-ban, a népfront kormány idején a kis- és középparasztoknak bizonyos termé­keknél valamivel magasabb felvásár­lási árakat engedélyeztek, mint a nagybirtokosoknak. Ezt az árkülönb­séget most rendeletekkel egyre csök­kentik és megfosztják a kisparaszto­kat a nagyobb Jövedelemtől és köl­csönöktől. A nehézségekhez még hozzájárul az ipari és a mezőgazdasági cikkek kö­zötti nagy árkülönbség, valamint a mezőgazdasági Közös Piac, amely tönkreteszi a kisparasztokat. m w A haladás nevében Hivatalos álláspont szerint tehát túl sok a kistermelő. „A kisgazdaság — mondják ezek az „újítók" —, nem kedvez a gépesítésnek, nem életképes, ezért meg kell változtatni a mező­gazdaság egész szerkezetét, fel kell osztani újra a földeket és jövedelme­zőbb gazdaságokat kell teremteni". Ezek az érvek egy szocialista társa­dalomban megállnák a helyüket. Fran­ciaországban azonban csak a paraszt­ság félrevezetését szolgálják. A „haladás", „a jövedelmezőség" ne­vében pusztulásra kárhoztatják a sze­gényparasztok ezreit. A falusi föld­birtokosoktól semmit meg nem tagadó gaulleista kormány új törvényeivel a Saint-de Leonban a parasztok, tiltakozásul, hogy nem tudják eladni ter­ményeiket. 200 tonna articsókával torlaszolták el az utat és ily módon meg­bénították a forgalmat. kezükre játszik. A Pisani földműve­lésügyi miniszterről elnevezett tör­vény az eladásra kerülő föld felvá­sárlásának és elosztásának monopó­liumát a kormány a gazdag parasztok befolyása alatt álló szervezeteknek juttatta. Mivel a kistermelők küzde­nek a legnagyobb nehézségekkel, vi­lágos, hogy elsősorban az ő földjeik kerülnek eladásra. És kik vásárolják meg? Nyilvánvaló, hogy nem a kis­parasztok, hanem a pénzes földbirto­kosok és néhány középparaszt. Hogy a kisparasztoknak ne legyenek sem­miféle esélyei, a törvény leszögezi, hogy az eladásra kerülő földeket csakis azok vehetik meg, akiknek már elég nagy, életképes gazdaságuk van. Még a földek terjedelmét is megszab­ja. Sőt a Pisani-törvény az életkép­telennek minősített gazdaságok tulaj­donosaitól megtagadja a hitelt, amely lehetővé tenné számukra a mezőgaz­dasági felszerelés vásárlását. Ilyen körülmények között a kisgazdaságok napjai meg vannak számlálva. • Ez azonban még korántsem minden. Mi lesz a parasztokkal, akiknek talpa alól kicsúszott a föld?, akiket el­kergettek gazdaságaikról? Erre senki nem tud válaszolni. „Az iparnak mun­kásokra van szüksége 1" — hirdeti a kormány. De senki sem törődik a pa­rasztok átképzésével és a gyárakban is folytatódik az elbocsátás. A váro­sokban lakáshiány van. Hogyan reagálnak e támadásra ď kisparasztok? A parasztok szakszervezeteiben, a Földművesek Nemzeti Szövetségében, a nagybirtokosok a hangadók. (Blon­dell úrnak, a szövetség egyik titká­rának körülbelül 600 hektár földje van). A falusi földbirtokosok és kö­zépparasztok kihasználják a szegény­parasztok nehézségeit és igyekeznek megkaparintani földjeiket. Bármily hi­hetetlennek is hangzik, éppen a me­zőgazdasági szakszervezetek (vagyis vezetőik) indítottak óriási mozgalmat a kisparasztok százezreit tönkretevő Pisani-törvény megvalósításáért. PIERRE CAMES (A cikk befejező részét lapunk holnapi számában közöljük) ÍJ] SZÓ 4 * 196 Z- november 13.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom