Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-07 / 308. szám, szerda

A szovjet kultúra jelene és jövője LENIN Nagy Októberi Szocialista Forradalom lánglelkű vezéöl, Lenin életétől, harcáról, tevékenységéről már sok z, fénykép, visszaemlékezés jelent meg. Lenin igazságát szerte a világon megértik a népek, s az nevével menetelnek — ahogy a költő mondja — „merén fölfelé, hol int a cél: a kommunizmus oritía". Az alábbiakban Lenin életéről közlünk képeket: BERTOLT BRECHT: | A győzhetetlen felírás | A világháború idején Más mázoló jött és széles ecsettel kente át az | ^ Az olasz San Carlo fogház egyik zárkájában egészet. ^ ^ Iszákosok, zsebtolvajok, bekísért közbakák között Néhány órára eltűnt az, de reggel, ^ Egy szocialista katona tintaíronnal ezt írta Mikorra megszáradt a mész, ismét előtűnt ^ fel a falra: < ala"« a felírás: ^ Š Éljen Lenin ! ÉljenLenin! § s Š Magasan fent a zárka félhomályán alig is Az őrök most egy kőművest küldöttek kacorral ^ ^ láthatón, de ellenében a felírásnak. ^ š Mégis roppant írásjelekkel. " órák hosszán át betűről betűre mindent | Meglátták ezt az őrök, hívták a mázolót s az egy kivakart. ^ teli vödör meszet hozott. Midőn a munka készen állt, fent a zárka falán ^ ^ , színtelenül, ^ § Aztán hosszú nyelű ecsettel bemázolta De mélyen a falba vésve ott volt a győzhetetlen | a veszélyes felírás: ^ | felírást. / Éljen Lenin! ^ De mert a mésszel csak a vonásokat követte, ^ J A zárka falán fent most mészbetűkkel állott: Most döntsétek le a falat! — szólott a katona. ^ | ÉljenLenin! SZEMLÉR FERENC fordítása Š ^ s V. I. Lenin a Komintern III. kongresszusán (jobbra I. I. Brodszkoj festőművész'(Moszkva, 1921 június-július). ÍJ| SZŐ 6 * novem,:,er 7MA MÁR MINDENNÉL világosabb, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom azonkívül, hogy minden előbbinél fejlettebb társadalom alapjait vetette meg, megteremtette a kultúra felvirágzásának óriási lehetőségét is. Miután darabokra hullott a cári uralom, a világ egyik legnagyobb országában a világtörténelemben először egy sokat sanyargatott nép kezdte meg a szocializmus építését. Ezt a munkát igen megnehezítette az ország társadalmi, gazdasági, technikai és kulturális elmaradottsága. A szovjethatalom a kommunista párt vezetésével azonban megoldotta a nehézségeket. Megvédte az ország függetlenségét és szabadságát, megteremtette a szilárd munkás-paraszt szövetséget, szocializálta az ipart és kollektivizálta a mezőgazdaságot, ugyanakkor rövid négy évtized alatt a sok-sok politikai, gazdasági és kulturális eredmény együtthatójaként, sikeresen felépítette a szocialzimust. A szocializmus megoldotta a nagy társadalmi problémát, a kizsákmányoló osztályok és az embernek ember által történő kizsákmányolását előidéző okok felszámolását. A Szovjetunióban két baráti osztály maradt: a munkásosztály és a parasztság. Ugyanakkor ezek az osztályok maguk is megváltoztak. A szocialista tulajdon két formájának közös jellege a két osztályt közelebb hozta egymáshoz, megszilárdította szövetségüket, megbonthatatlanná tette barátságukat. Az új társadalomban új értelmiség is nőtt, amely a népből származik és odaadóan szolgálja a nép és a szocializmus ügyét. Ezen túlmenően lényegét tekintve, megszűnt a város és falu, a szellemi és fizikai munka közötti egykori ellentét. A munkások, a parasztság és az értelmiség érdekeinek közössége alapján kialakult a szovjet nép megbonthatatlan politikai, gazdasági és kulturális egysége. A dolgozók a tanácsok, a szakszervezetek, s más társadalmi és tömegszervezetek útján tevékenyen részt vesznek az állami ügyek intézésében, a gazdasági és a kulturális építés kérdéseinek az eldöntésében. Azon a tényen kívül, hogy a Szovjetunió Lenin tervei szerint felépítette a Marx és Engels által tudományosan megjövendölt szocializmust, és napról napra szebbnél szebb politikai és gazdasági sikert arat, ma, a Nagy Októberi Szocialsita Forradalom 45. évfordulóján örömmel hangsúlyozhatjuk azt is, amit egyébként a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán elfogadott program is leszögezett, hogy: „Az országban végbement a kulturális forradalom". A győztes Október és az ennek következtében egyre nagyobb erővel kibontakozó kulturális forradalom kiszabadította a dolgozó tömegeket a szellemi rabságból és sötétségből, hozzáférhetővé tette számukra az emberiség által felhalmozott kulturális kincseket. Az az ország, amelyben a lakosság többsége 45 évvel ezelőtt analfabéta volt, mára hatalmas lendülettel meghódította a tudomány és a kultúra csúcsait. SOK LENNE akárcsak felsorolni is, hogy a Szovjetunió mi mindent ért el a tudomány és a kultúra terén a győztes forradalom óta. És nem is szükséges a részletes felsorolás. Elég, ha arra gondolunk, hogy a Szovjetunió nyitotta meg az atomenergia békés felhasználásának a korszakát, a Szovjetunió hódította meg elsőnek a világűrt, a Szovjetunióban van a világon a legtöbb főiskolai végzettségű ember, a legtöbb orvos, a legtöbb mérnök s a Szovjetunióban a legnagyobb az egy lakosra I. Lenin az általános katonai oktatás napján a Vörös en a seregszemle részvevőitől búcsúzik (Moszkva, 1919.] május 25.) V. I. Lenin a Kremlben (Moszkva 1918. október) eső könyvkiadás és a könyvtárhálózat. Az utóbbival kapcsolatban említjük meg az UNESCO-nak 1958-ból származó — tehát nem is a legfrissebb — statisztikai adatát. Eszerint a Szovjetunió mai területén 1914-ben mindössze 14 000 könyvtár működött 9 millió kötettel Ezzel szemben 1958 elejére a népkönyvtárak hálózata 137 000-re, állományuk pedig 752 millió kötetre nőtt. A népkönyvtárak nagyrésze falun működik, s ezek állománya meghaladja a 400 millió kötetet. Az egy könyvtárra jutó átlagos könyvállomány 4335, ami azt jelenti, hogy a Szovjetunóiban 100 lakosra 332 kötet jut. Ez a szám akkor mond igazán sokat, ha figyelembe veszszük, hogy a nyugati államok ezt az arányt megközelítőleg sem érik el. A tőkésállamok legtöbbjében 100 lakosra még 100 kötet se jut. A SZOVJET KULTÚRA, jelenlegi állapotára és a győztes forradalom óta eltelt rendkívül nagy fejlődésre vet fényt az ls, hogy a Szovjetunióban percenként jelenleg 7500 könyv kerül forgalomba. Ezenkívül 750 fajta újság jelenik meg, összesen mintegy 60 millió egyszeri kiadásban. A forradalom előtt megjelenő újságok öszszesen mindössze 3—3,5 millió példányban jelentek meg. Nagyon beszédesek a tanulókról szóló statisztikai adatok. Eszerint még 1914-ben a Szovjetunió mai területén mindössze 9 millió 700 ezer, ma közel harminc millió diák tanult. A szocializmus országában ezer lakosra kilenc, Angliában és Olaszországban viszont csupán 5,8 illetve 5,4 tanító jut. A szovjet kultúra fejlettségét bizonyítja, hogy az ország területén mintegy négyezer tudományos intézmény működik több mint 350 000 tudományos dolgozóval. A Szovjetunióban jelenleg 20 millió ember végez szellemi munkát és háromszor annyi mérnököt képeznek, mint Amerikában. E tények mindennél meggyőzőbben beszélnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom létrehozta 45 éves társadalom tudományos, kulturális eredményeiről. A kultúra általában azoknak az anyagi és szellemi értékeknek az összessége, amelyeket az emberiség története folyamán a társadalmi szükségletek kielégítésére létrehozott. A kultúra magában foglalja az ismereteket, valamint az embereknek azt a képességét, hogy tudásukat a társadalom szükségleteinek megfelelően alkalmazzák. Ha ilyen értelemben értékeljük a fentebb emiitetteket, azt kell mondanunk, hogy a szovjet kultúrára az jellemző, hogy mennyiségileg többet, minőségileg jobbat ad, mint az előbbi társadalmak kultúrája. De nézzük, milyen lesz a szovjet kultúra a jövőben? MINDENEKELŐTT azt kell leszögeznünk, hogy a kultúra is osztályjellegű. Addig tehát, amíg a Szovjetunióban meglesznek az osztályok, a szovjet kultúra is osztályjellegű: elsősorban a munkások és a parasztok érdekeit szolgálja. Az osztálynélküli társadalomban viszont, amely a kommunizmus felépítésével valósul meg, a kultúra, így a szovjet kultúra is már nem osztályérdeket, hanem az egész nép érdekét és célját fogja szolgálni. Kifejezésre juttatva „a társadalom szellemi életének teljes sokszínűségét és gazdagságát, az új világ magas fokú eszmeiségét, és humanizmusát", a szovjet kultúra a jövőben, amint ezt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán elmondott program hangsúlyozta: „Az osztálynélküli társadalom kultúrája, az egész nép kultúrája, egyetemes emberi kultúra lesz." A kultúra legnagyobb hordozója, a közoktatás rendszere oly módon épül majd fel, hogy a felnövekvő nemzedék oktatása és nevelése szorosan kapcsolódjék az élethez, a termelő munkához. A felnőtt lakosságnak ís módja nyílik majd arra, hogy a termelésben végzett munkáját összekösse a tanulás és a képzés folytatásával. Felszámolva minden hátrányos megkülönböztetést, mindenki számára egyforma lehetőséget teremtve, a munkára és a tanulásra: „Eltűnik az emberek között a függő és egyenlőtlen viszony mind a társadalmi,, mind a családi életben ... Az emberek szabad idejüket mindinkább társadalmi tevékenységüknek, a kulturált emberi kapcsolatoknak, szellemi és fizikai fejlődésüknek, a tudományos-műszaki s a művészi alkotómunkának fogják szentelni". Az egyén sokoldalú fejlődése révén lehetővé válik, hogy „a szellemi gazdagságot, az erkölcsi tisztaságot és a fizikai tökéletességet harmonikusan" egyesítő emberek nevelődjenek, akik új szellemi értékeket, minden eddiginél magasabb típusú kultúrát teremtenek. MÁR MA IS EZ JELLEMZI, a jövőbe azonban a szovjet kultúrát még fokozottabban a nagyméretű könyvkiadás, színházi és zenei élet, esztétikai nevelés, tudomány és művészet: — az eddig soha nem látott kulturális élet fogja jellemezni. BALÁZS BÉLA B. I. Prorokov: Tengerfenékre velük! (1950) \