Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-29 / 330. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egye sül jefele ! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONT1BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1962. november 29. csütörtök • 30 fillér • XV. évf., 330. szám A szövetkezeti vezetők felelőssége A JNB mezőgazdasági szakbi­zottságára kapott meghívót az el­nök és az agronómus. Fontos meg­beszélésről volt szó, s miután vé­geztek, az illető osztály egyik fe­lelős dolgozója hat üdülési beuta­lót ajánlott fel nekik. Összenéz­tek, s kissé megdöbbenve vála­szoltak : — Hat? — Talán sok? — Hát soknak nem sok, hiszen szívesen mennek ma már nálunk ls téli üdülésre, de hat egyszerre mégsem kell. — Miért? — Nem vonhatunk ki ennyi em­bert a munkából. Az üdülés az ál­lattenyésztésben elért siker jutal­ma. Egyszerre ennyien mégsem mehetnek, megérezné a tehenészet ennyi etető és fejő távollétét... Kurta szünet, az elnök és az ag­ronómus összenéz, majd szinte egyszerre mondják: — Egyelőre elég kettő, majd egy másik alkalommal megint ké­rünk két személynek. Mert meg­érdemlik a fejőgulyások, hogy a jó munkáért a munkaegységen kí­vül ilyen „jutalomüdülésben" is részesüljenek. Ezt a kis esetet azért írtuk le, mert ezzel is hangsúlyozni akar­tuk, hogy ezúttal — kicsiségről van ugyan szó — nem az egyéni, ha­nem a társadalmi érdek került elő­térbe. Bár lelkiismeret-furdalás nélkül kérhetett volna a Čierna Lehota-i (rožňavai járás) szövet­kezet elnöke négy, vagy hat be­utalót is, hiszen jól áll a szénájuk, nem tartozik az EFSZ az államnak sem. Mégsem tette, mert előrelá­tó, s arra gondolt, hogy az állan­dó etetők, fejők kicserélésével esetleg csökkenhet a fejési átlag. Ezt viszont nem szeretnék, mert a járás amúgyis több ezer liter tejjel adósa az országnak. Talán a lehotaiak e cselekedetükkel ki­húzzák a járást a csávából, s ez­zel megszűnnek majd a tejterme­lés országos gondjai? Hát oly nagy cselekedet ez? Dehogy, úgy­szólván csepp a tengerben, ha azonban összehasonlítjuk azzal a néhány millió literrel, amellyel a mai napig tartozik a mezőgazda­ság, jól jönne, ha minden szövet­kezet vezetői ilyeténképpen gon­dolkodnának. Ezt az SZLKP minap lezajlott kongresszusa is kihang­súlyozta. Kétségtelen, ma már sok olyan szövetkezeti vezető akad, mint a szóban forgó elnök. Sokan vannak olyanok is, akik a tejtermelésben mutatkozó lemaradást nem csupán a gyenge takarmánytermelésben látják. És hogy mégis nagy a hiány, az nem az említett vezetők lelkén szárad, hanem azokén, akikben nem ébredt fel még a fe­lelősségérzet, nem akarják tudo­másul venni, hogy ma már nem le­het a régi módszerrel dolgozni. Bizonyára akadnak, akik úgy véle­kednek, hogy a takarmányhiányt nem lehet jó tanáccsal, új mód­szerekkel pótolni, mert ahogy a közmondás tartja : a tehenet a szá­ján keresztül fejik. Ha bőven van takarmány, akkor tej is lesz. Ez igaz, csakhogy éppen az a baj, hogy nem tudnak annyi takar­mányt termelni, hogy bőven jus­son egész éven át a jószágnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megszűnt a tejtermelés fokozásá­nak a lehetősége. Nincs tehát igazuk az okosko­dóknak. Hiszen ma már világszer­te — és nálunk is — több olyan új takarmányozási módszert al­kalmaznak, amelyek nemcsak a nevelést és hizlalást gyorsítják, hanem egyben a takarékos abrak­felhasználást is lehetővé teszik. Ne idegenkedjünk ezektől a mód­szerektől. S ha a tagság egy ré­sze csökönyösen ragaszkodik a régihez, az elavulthoz, a vezető­ségnek mindenáron ragaszkodnia kell az újhoz. Ők felelősek a kö­zösért elsősorban. Ök felelősek, ha tejből, húsból nagy a tartozása a szövetkezetnek. És milyen veze­tő az olyan, aki nem a jobbat, ha­nem a rosszabbat választja, hiszen a tagság később úgyis őt korholja a sikertelenségekért. Igaz, egy fecske nem csinál nyarat. De ha összefog a vezetőség és jó az összhang a szövetkezetben dolgo­zó kommunistákkal, az üzemi pártszervezettel, már van egy szi­lárd támasz, amelyre számíthat. Sok esetben — mint például a gazdaságosabb termelés megvaló­sítása — igazán csak fillérekről van szó, ám, ha összegezik az egész esztendei önköltségcsökken­tést, százezrekkel gyarapodhat a szövetkezet. Szlovákiában mintegy 1200 olyan szövetkezet van, ame­lyekben figyelemmel kísérik, mennyiért állítják elő a terméke­ket, de ezek között is óriási az egy-egy termék termelési költsége közötti különbség. Más szóval: két szövetkezetben napi 6 literes fejé­si átlag mellett az egyikben na­ponta egy-egy tehén tartási költ­sége 6 koronát- tesz ki, míg a má­sikban 16 koronát is felemészt a hat liter tej termelése. Önmagu­kat lopják meg tulajdonképpen az ilyen drágán termelő szövetkezet­ben, nem beszélve arról, hogy mennyi társadalmi érték pocséko­lódik el így fölöslegesen. Kollár elvtárs, a trnavai járási nižnái EFSZ elnöke az egyik értekezle­ten meggyőzően beszélt erről. „Ha például nálunk 20 fillérrel csök­kenteni tudjuk a tej literjének ter­melési költségét, ez évi 100 000 koronát jelent a szövetkezetnek. (Folytatás a 2. oldalon) A Trutnov melletti PoŕíCí II. villanyműben három kollektíva versenyez a CSKP XII. kongresszusának kollektí­vája megtisztelő címárt. A villanymű dolgozói szocialista kötelezettségvállalást tettek, hogy egy év alatt 4621 tonna fűtőanyagot takarítanak meg. Vállalásukat inár nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalták Ké­pünkön: A Trutnov melletti Poŕíčí Villanymű. [Krejcí felv. — CTK) A Dimitrov-vállalatból jelentik: Teljesítjük kongresszusi vállalásainkat Vegyiparunk büszkesége • Több mint 5 millió értékben termelnek terven felül • Versenyben a CSKP XII. kongresszusának vállalata címért • Üj embe­reket formált a szocialista munkaverseny A nagy tettek évében A minden erő latbavetése azonban nem parancsszóra történt. A Dimitrov vállalat dolgozóinak nem kellett ma­gyarázni, hogy a nagy tettek eszten­dejében a társadalom tőlük is sokat vér. Maguk jöttek a javaslatokkal, a felajánlásokkal. Kezdetben óvatosan, nehogy szégyenben maradjanak. Per­sze később, amikor látták, hogy több­re is képesek, felbátorodtak. Meg­született az elhatározás: versenybe lépünk a CSKP XII. kongresszusának^ vállalata címért. Nagy szó és nagy felelősség volt. kimondani. Ök mer­ték. Harminckilenc szocialista mun­kabrigádjuk van, kilencvenegy e cí­mért versenyző kollektívájuk, három szocialista munkarészlegük, stb. A CSKP XII. kongresszusának brigád­ja, műhelye, részlege címért majd­Januárban gondterhelt arcú vezetőkkel beszélgettem a bratislavai Juraj Dimitrov Vegyiüzem vállalati igazga­tóságán. Kicsit csalódott voltam, mert nem tájékoztat­hattak nagy ígéretekről, milliós felajánlásokról a XII. kongresszus tiszteletére. A vállalat idei termelési ter­vét ugyanis a múlt esztendeihez viszonyítva több mint 14 százalékkal növelték, s a vezetőségiek azt mondták: Nagyon elégedettek leszünk, ha teljesítjük a tervet! És most, november végén mindennél örvendetesebb volt az eszmecsere, hiszen a tervet nemcsak teljesítet­ték, hanem már a harmadik negyedév végéig 4,8 millió koronáért, napjainkig pedig már több mint 5 millióért termeltek árut terven felül. Ezek szerint tehát úgy tű­nik: felesleges volt az év eleji aggodalom. Igen, csak úgy tűnik, mert a valóságban helyén való volt. Kellett, és mint látjuk, nem is volt eredménytelen. A vállalat­nak minden erejét latba kellett vetnie, hogy ilyen bá­mulatosan szép sikereket érhessen el. nem 6800 dolgozó versenyez, s ez a vállalat dolgozóinak túlnyomó több­sége. Ezek után talán nem tűnik túl­zottnak, ha azt mondjuk: kongresszu­si lázban ég az egész vállalat. S ez a kongresszusi láz nem egy válságos pillanatban segített, nem egy embert formált újjá, szocialistává. És tulaj­donképpen ennek a kongresszusi' láz­nak köszönhetők azok a kiváló ered­mények, melyeket a vállalat dolgozói már eddig Is elértek. A példamutató maga- a bratislavai anyaüzefh. Dolgo­zói a harmadik negyedévre vállalták, hogy a XII. kongresszus tiszteletére 1 millió 450 ezer koronával teljesítik túl a teljes termelés tervét, és ugyan­ennyivel az árutermelés tervét ls. A vállalatban a kötelezettségvállalá­sok e két fő pontját 150,6, illetve 139,3 százalékra teljesítették. E száraz, de nagyon is figyelemre méltó adatok mögött természetesen teljes egészében látnunk kell a bra­tislavai üzem dolgozóinak rendkívül nagy igyekezetét. Mer.t az amúgyis nagy tervfeladatok mellett nem kis teljesítmény többek közt 532 tonna kénsavat, 58 tonna műfonalat, 129 tonna gyomirtószert, 150 tonna mű­trágyát gyártani három hónap folya­mán. S mindezek ellenére az önkölt­ségkeretet sem lépték túl, ellenkező­leg, több mint 550 ezer koronát ta­karítottak meg. Munkakedvben, Igyekezetben a Salai üzem dolgozói sem marad­tak a bratislavaiak mögött. Nem az ő hibájuk, hogy október 1-én a gyár első szakaszában nem kezdhették meg a próbaüzemeltetést. A gyár berendezései túlságosan megkéstek, s a lemaradás behozhatatlan volt. A Duslo építői azonban kitettek magukért, hiszen a harmadik ne­gyedévben a vállalás szerinti 233 ezer korona helyett 1 millió 51 ezer koronáért végeztek építkezési mun­kát terven felül. Az épülő gyár gép­kocsivezetői több mint 30 ezer ko­rona értékű üzemanyagot takarítot­tak meg. A második szakasz építői pedig 351816 koronával csökkentet­ték az építés költségeit. Dicséret­re méltó, hogy a Duslo vezetői a káderkérdésről sem feledkeztek (Folytatás a 2. oldalon) A kommunista nem dicséretért dolgozik N agy járás a Dunajská Stre­da-i. Jóformán az egész Csallóközt magába foglalja. Még­is nyugodt szívvel állíthatjuk: te­rületén nincs szövetkezet, ahol ne ismernék Méry Imrét. Ismerik és szeretik, tisztelik, megbecsülik, barátjuknak, hozzátartozójuknak, se­gítőjüknek, tanácsadójuknak tekin­tik. Honnét ez a barátság, ismeret­ség? Egy évtized és két esztendő szülte. Méry elvtárs második esztende­je igazgatója, lelke a Dunajská Streďa-i Mezőgazdasági Műszaki Középiskolának. Már túljár az öt­venen. Halántékán a közeledő ősz, az élet lombhullásának jele. já­rása, testtartása azonban még fiatalos, szinte délcegnek mondha­•tó. Tekintetéből is melegség, az élet öröme árad. Méry elvtárs sze reti az életet, s az iskolában, és azon kívül is azon fáradozik, hogy az még szebb legyen. Olyan ember ő, akit még a vadidegen is első látásra megszeret és hosszú időre emlékezetébe zár. A sudár derekú topolyák között, pipázó kéményekkel szerénykedő iskolában jelenleg egy híján száz­harminc fiú és lány készül az életre. Közel százan vannak azok is, akik már a gyakorlatból tértek vissza, hogy pótolják azt, amivel velük szemben adós ma­radt a múlt. Részben innen a nagy ismeret­ség, a barátság, amely a tanulót és tanítót egy életen át egymás­hoz fűzi. Méry elvtárs tevékeny­sége azonban túlszárnyalja az is­kola falait. Nemcsak a padsorok­ban figyelő diákjait tanítja, neveli, hanem úgyszólván tanítómestere, útbaigazítója, tanácsadója a járás MÉRY IMRE valamennyi szövetkezetének. Jára­tos valamennyi szövetkezetben, tu­dását, szakismeretét szívesen meg­osztja , azokkal is, akiknek nem jutott hely az iskola padjaiban. Mások mondták: mint cselédem­ber gyereke kezdte az életet. Hét­éves korában már vetéspásztorko­dott az uradalomban. Négyen vol­tak testvérek. A négy közül csak ő él. Hármukat áldozatul követel­te a cselédsors. Még egészen kicsi korukban megásta sírjukat az em­bertelen cselédélet, a vaksi cseléd­házikó, amelynek egyetlen kis szo­bájában két család szorongott. A cselédgyerek számára akkor még nem volt orvos, nem volt orvos­ság a patikában. jómaga is a cselédek kenyerét ette egészen a felszabadulásig. Az új életet mint gazda kezdte az Ho­pi majorban. Később a Gabőíkovói Mezőgazdasági Mesteriskolát bízták a gondjaira. Ötvenhattól hatvanig pedig a járási nemzeti bizottság alelnöki tisztségét töltötte be. Es most, amikor az igazgatói irodában a duruzsoló kályha mele­gét élvezve, a múltat idézgetjük, úgy tűnik: igen régen ismerem már ezt a kedves szavú, jókedélyű em­bert, Egyike azoknak, akik mun­kájukon felül szinte naponta jár­ták a falvakat, fáradhatatlan hir­detői voltak a párt szavának, ön­tudatra nevelték, tettre, elhatáro­zásra buzdították a róna paraszt­ságát. Megtörtént a nagy átalakulás. A fárás parasztsága megértette, el­fogadta az úfat. Eddig szokatlan, ismeretlen útra lépett. Méry elv­társ továbbra is velük maradt: vi­tatkozott, lelkesített, tanácsot adott, utat mutatott. Jelenleg is azok közé az elvtársak közé tar­tozik, akik szabad idejük nagy ré­szét a jalvakon töltik. A járási pártbizottság megbízásából szerve zi, irányítja a pártoktatás kereté­ben a mezőgazdasági ökonómiát tanulmányozó körök munkáját. Irá­nyítja az előadótestületet és ha a szükség úgy kívánja, mások he­lyett is vállal munkát. Most, hogy így számba vesszük a múltat, lassan, megfontoltan fa­kadt ajkáról a szó. Szerénysége szinte meglepő. Szavából félreért­hetetlenül kicsendül: cselekede­téért nem vár dicséretet. Ezt a föl­tevést mondása is megerősíti: — A kommunista nem dicséretért dolgozik. A párt kerületi konferenciáján azonban — ahogyan mondta — ke­vés híján könny szökött a szemé­be, qmíkor megtudta: a járásból öten mennek a kongresszusra és ő egy az öt közül. — Számomra ez a legnagyobb elismerés — mondja, miközben író­asztalának fiókfában matat. — Van ennél nagyobb kitüntetés? Jó volt a választás. Méry elv­társ megérdemli a kitüntetést, mert részese annak a nagy harc­nak, amely új életet, új világot te­remtett a két Duna közén is. Mél­tó arra, hogy a jövőt formáló nagy tanácskozáson is jelen legyen. SZARKA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom