Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-29 / 330. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egye sül jefele ! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONT1BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1962. november 29. csütörtök • 30 fillér • XV. évf., 330. szám A szövetkezeti vezetők felelőssége A JNB mezőgazdasági szakbizottságára kapott meghívót az elnök és az agronómus. Fontos megbeszélésről volt szó, s miután végeztek, az illető osztály egyik felelős dolgozója hat üdülési beutalót ajánlott fel nekik. Összenéztek, s kissé megdöbbenve válaszoltak : — Hat? — Talán sok? — Hát soknak nem sok, hiszen szívesen mennek ma már nálunk ls téli üdülésre, de hat egyszerre mégsem kell. — Miért? — Nem vonhatunk ki ennyi embert a munkából. Az üdülés az állattenyésztésben elért siker jutalma. Egyszerre ennyien mégsem mehetnek, megérezné a tehenészet ennyi etető és fejő távollétét... Kurta szünet, az elnök és az agronómus összenéz, majd szinte egyszerre mondják: — Egyelőre elég kettő, majd egy másik alkalommal megint kérünk két személynek. Mert megérdemlik a fejőgulyások, hogy a jó munkáért a munkaegységen kívül ilyen „jutalomüdülésben" is részesüljenek. Ezt a kis esetet azért írtuk le, mert ezzel is hangsúlyozni akartuk, hogy ezúttal — kicsiségről van ugyan szó — nem az egyéni, hanem a társadalmi érdek került előtérbe. Bár lelkiismeret-furdalás nélkül kérhetett volna a Čierna Lehota-i (rožňavai járás) szövetkezet elnöke négy, vagy hat beutalót is, hiszen jól áll a szénájuk, nem tartozik az EFSZ az államnak sem. Mégsem tette, mert előrelátó, s arra gondolt, hogy az állandó etetők, fejők kicserélésével esetleg csökkenhet a fejési átlag. Ezt viszont nem szeretnék, mert a járás amúgyis több ezer liter tejjel adósa az országnak. Talán a lehotaiak e cselekedetükkel kihúzzák a járást a csávából, s ezzel megszűnnek majd a tejtermelés országos gondjai? Hát oly nagy cselekedet ez? Dehogy, úgyszólván csepp a tengerben, ha azonban összehasonlítjuk azzal a néhány millió literrel, amellyel a mai napig tartozik a mezőgazdaság, jól jönne, ha minden szövetkezet vezetői ilyeténképpen gondolkodnának. Ezt az SZLKP minap lezajlott kongresszusa is kihangsúlyozta. Kétségtelen, ma már sok olyan szövetkezeti vezető akad, mint a szóban forgó elnök. Sokan vannak olyanok is, akik a tejtermelésben mutatkozó lemaradást nem csupán a gyenge takarmánytermelésben látják. És hogy mégis nagy a hiány, az nem az említett vezetők lelkén szárad, hanem azokén, akikben nem ébredt fel még a felelősségérzet, nem akarják tudomásul venni, hogy ma már nem lehet a régi módszerrel dolgozni. Bizonyára akadnak, akik úgy vélekednek, hogy a takarmányhiányt nem lehet jó tanáccsal, új módszerekkel pótolni, mert ahogy a közmondás tartja : a tehenet a száján keresztül fejik. Ha bőven van takarmány, akkor tej is lesz. Ez igaz, csakhogy éppen az a baj, hogy nem tudnak annyi takarmányt termelni, hogy bőven jusson egész éven át a jószágnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megszűnt a tejtermelés fokozásának a lehetősége. Nincs tehát igazuk az okoskodóknak. Hiszen ma már világszerte — és nálunk is — több olyan új takarmányozási módszert alkalmaznak, amelyek nemcsak a nevelést és hizlalást gyorsítják, hanem egyben a takarékos abrakfelhasználást is lehetővé teszik. Ne idegenkedjünk ezektől a módszerektől. S ha a tagság egy része csökönyösen ragaszkodik a régihez, az elavulthoz, a vezetőségnek mindenáron ragaszkodnia kell az újhoz. Ők felelősek a közösért elsősorban. Ök felelősek, ha tejből, húsból nagy a tartozása a szövetkezetnek. És milyen vezető az olyan, aki nem a jobbat, hanem a rosszabbat választja, hiszen a tagság később úgyis őt korholja a sikertelenségekért. Igaz, egy fecske nem csinál nyarat. De ha összefog a vezetőség és jó az összhang a szövetkezetben dolgozó kommunistákkal, az üzemi pártszervezettel, már van egy szilárd támasz, amelyre számíthat. Sok esetben — mint például a gazdaságosabb termelés megvalósítása — igazán csak fillérekről van szó, ám, ha összegezik az egész esztendei önköltségcsökkentést, százezrekkel gyarapodhat a szövetkezet. Szlovákiában mintegy 1200 olyan szövetkezet van, amelyekben figyelemmel kísérik, mennyiért állítják elő a termékeket, de ezek között is óriási az egy-egy termék termelési költsége közötti különbség. Más szóval: két szövetkezetben napi 6 literes fejési átlag mellett az egyikben naponta egy-egy tehén tartási költsége 6 koronát- tesz ki, míg a másikban 16 koronát is felemészt a hat liter tej termelése. Önmagukat lopják meg tulajdonképpen az ilyen drágán termelő szövetkezetben, nem beszélve arról, hogy mennyi társadalmi érték pocsékolódik el így fölöslegesen. Kollár elvtárs, a trnavai járási nižnái EFSZ elnöke az egyik értekezleten meggyőzően beszélt erről. „Ha például nálunk 20 fillérrel csökkenteni tudjuk a tej literjének termelési költségét, ez évi 100 000 koronát jelent a szövetkezetnek. (Folytatás a 2. oldalon) A Trutnov melletti PoŕíCí II. villanyműben három kollektíva versenyez a CSKP XII. kongresszusának kollektívája megtisztelő címárt. A villanymű dolgozói szocialista kötelezettségvállalást tettek, hogy egy év alatt 4621 tonna fűtőanyagot takarítanak meg. Vállalásukat inár nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalták Képünkön: A Trutnov melletti Poŕíčí Villanymű. [Krejcí felv. — CTK) A Dimitrov-vállalatból jelentik: Teljesítjük kongresszusi vállalásainkat Vegyiparunk büszkesége • Több mint 5 millió értékben termelnek terven felül • Versenyben a CSKP XII. kongresszusának vállalata címért • Üj embereket formált a szocialista munkaverseny A nagy tettek évében A minden erő latbavetése azonban nem parancsszóra történt. A Dimitrov vállalat dolgozóinak nem kellett magyarázni, hogy a nagy tettek esztendejében a társadalom tőlük is sokat vér. Maguk jöttek a javaslatokkal, a felajánlásokkal. Kezdetben óvatosan, nehogy szégyenben maradjanak. Persze később, amikor látták, hogy többre is képesek, felbátorodtak. Megszületett az elhatározás: versenybe lépünk a CSKP XII. kongresszusának^ vállalata címért. Nagy szó és nagy felelősség volt. kimondani. Ök merték. Harminckilenc szocialista munkabrigádjuk van, kilencvenegy e címért versenyző kollektívájuk, három szocialista munkarészlegük, stb. A CSKP XII. kongresszusának brigádja, műhelye, részlege címért majdJanuárban gondterhelt arcú vezetőkkel beszélgettem a bratislavai Juraj Dimitrov Vegyiüzem vállalati igazgatóságán. Kicsit csalódott voltam, mert nem tájékoztathattak nagy ígéretekről, milliós felajánlásokról a XII. kongresszus tiszteletére. A vállalat idei termelési tervét ugyanis a múlt esztendeihez viszonyítva több mint 14 százalékkal növelték, s a vezetőségiek azt mondták: Nagyon elégedettek leszünk, ha teljesítjük a tervet! És most, november végén mindennél örvendetesebb volt az eszmecsere, hiszen a tervet nemcsak teljesítették, hanem már a harmadik negyedév végéig 4,8 millió koronáért, napjainkig pedig már több mint 5 millióért termeltek árut terven felül. Ezek szerint tehát úgy tűnik: felesleges volt az év eleji aggodalom. Igen, csak úgy tűnik, mert a valóságban helyén való volt. Kellett, és mint látjuk, nem is volt eredménytelen. A vállalatnak minden erejét latba kellett vetnie, hogy ilyen bámulatosan szép sikereket érhessen el. nem 6800 dolgozó versenyez, s ez a vállalat dolgozóinak túlnyomó többsége. Ezek után talán nem tűnik túlzottnak, ha azt mondjuk: kongresszusi lázban ég az egész vállalat. S ez a kongresszusi láz nem egy válságos pillanatban segített, nem egy embert formált újjá, szocialistává. És tulajdonképpen ennek a kongresszusi' láznak köszönhetők azok a kiváló eredmények, melyeket a vállalat dolgozói már eddig Is elértek. A példamutató maga- a bratislavai anyaüzefh. Dolgozói a harmadik negyedévre vállalták, hogy a XII. kongresszus tiszteletére 1 millió 450 ezer koronával teljesítik túl a teljes termelés tervét, és ugyanennyivel az árutermelés tervét ls. A vállalatban a kötelezettségvállalások e két fő pontját 150,6, illetve 139,3 százalékra teljesítették. E száraz, de nagyon is figyelemre méltó adatok mögött természetesen teljes egészében látnunk kell a bratislavai üzem dolgozóinak rendkívül nagy igyekezetét. Mer.t az amúgyis nagy tervfeladatok mellett nem kis teljesítmény többek közt 532 tonna kénsavat, 58 tonna műfonalat, 129 tonna gyomirtószert, 150 tonna műtrágyát gyártani három hónap folyamán. S mindezek ellenére az önköltségkeretet sem lépték túl, ellenkezőleg, több mint 550 ezer koronát takarítottak meg. Munkakedvben, Igyekezetben a Salai üzem dolgozói sem maradtak a bratislavaiak mögött. Nem az ő hibájuk, hogy október 1-én a gyár első szakaszában nem kezdhették meg a próbaüzemeltetést. A gyár berendezései túlságosan megkéstek, s a lemaradás behozhatatlan volt. A Duslo építői azonban kitettek magukért, hiszen a harmadik negyedévben a vállalás szerinti 233 ezer korona helyett 1 millió 51 ezer koronáért végeztek építkezési munkát terven felül. Az épülő gyár gépkocsivezetői több mint 30 ezer korona értékű üzemanyagot takarítottak meg. A második szakasz építői pedig 351816 koronával csökkentették az építés költségeit. Dicséretre méltó, hogy a Duslo vezetői a káderkérdésről sem feledkeztek (Folytatás a 2. oldalon) A kommunista nem dicséretért dolgozik N

agy járás a Dunajská Streda-i. Jóformán az egész Csallóközt magába foglalja. Mégis nyugodt szívvel állíthatjuk: területén nincs szövetkezet, ahol ne ismernék Méry Imrét. Ismerik és szeretik, tisztelik, megbecsülik, barátjuknak, hozzátartozójuknak, segítőjüknek, tanácsadójuknak tekintik. Honnét ez a barátság, ismeretség? Egy évtized és két esztendő szülte. Méry elvtárs második esztendeje igazgatója, lelke a Dunajská Streďa-i Mezőgazdasági Műszaki Középiskolának. Már túljár az ötvenen. Halántékán a közeledő ősz, az élet lombhullásának jele. járása, testtartása azonban még fiatalos, szinte délcegnek mondha•tó. Tekintetéből is melegség, az élet öröme árad. Méry elvtárs sze reti az életet, s az iskolában, és azon kívül is azon fáradozik, hogy az még szebb legyen. Olyan ember ő, akit még a vadidegen is első látásra megszeret és hosszú időre emlékezetébe zár. A sudár derekú topolyák között, pipázó kéményekkel szerénykedő iskolában jelenleg egy híján százharminc fiú és lány készül az életre. Közel százan vannak azok is, akik már a gyakorlatból tértek vissza, hogy pótolják azt, amivel velük szemben adós maradt a múlt. Részben innen a nagy ismeretség, a barátság, amely a tanulót és tanítót egy életen át egymáshoz fűzi. Méry elvtárs tevékenysége azonban túlszárnyalja az iskola falait. Nemcsak a padsorokban figyelő diákjait tanítja, neveli, hanem úgyszólván tanítómestere, útbaigazítója, tanácsadója a járás MÉRY IMRE valamennyi szövetkezetének. Járatos valamennyi szövetkezetben, tudását, szakismeretét szívesen megosztja , azokkal is, akiknek nem jutott hely az iskola padjaiban. Mások mondták: mint cselédember gyereke kezdte az életet. Hétéves korában már vetéspásztorkodott az uradalomban. Négyen voltak testvérek. A négy közül csak ő él. Hármukat áldozatul követelte a cselédsors. Még egészen kicsi korukban megásta sírjukat az embertelen cselédélet, a vaksi cselédházikó, amelynek egyetlen kis szobájában két család szorongott. A cselédgyerek számára akkor még nem volt orvos, nem volt orvosság a patikában. jómaga is a cselédek kenyerét ette egészen a felszabadulásig. Az új életet mint gazda kezdte az Hopi majorban. Később a Gabőíkovói Mezőgazdasági Mesteriskolát bízták a gondjaira. Ötvenhattól hatvanig pedig a járási nemzeti bizottság alelnöki tisztségét töltötte be. Es most, amikor az igazgatói irodában a duruzsoló kályha melegét élvezve, a múltat idézgetjük, úgy tűnik: igen régen ismerem már ezt a kedves szavú, jókedélyű embert, Egyike azoknak, akik munkájukon felül szinte naponta járták a falvakat, fáradhatatlan hirdetői voltak a párt szavának, öntudatra nevelték, tettre, elhatározásra buzdították a róna parasztságát. Megtörtént a nagy átalakulás. A fárás parasztsága megértette, elfogadta az úfat. Eddig szokatlan, ismeretlen útra lépett. Méry elvtárs továbbra is velük maradt: vitatkozott, lelkesített, tanácsot adott, utat mutatott. Jelenleg is azok közé az elvtársak közé tartozik, akik szabad idejük nagy részét a jalvakon töltik. A járási pártbizottság megbízásából szerve zi, irányítja a pártoktatás keretében a mezőgazdasági ökonómiát tanulmányozó körök munkáját. Irányítja az előadótestületet és ha a szükség úgy kívánja, mások helyett is vállal munkát. Most, hogy így számba vesszük a múltat, lassan, megfontoltan fakadt ajkáról a szó. Szerénysége szinte meglepő. Szavából félreérthetetlenül kicsendül: cselekedetéért nem vár dicséretet. Ezt a föltevést mondása is megerősíti: — A kommunista nem dicséretért dolgozik. A párt kerületi konferenciáján azonban — ahogyan mondta — kevés híján könny szökött a szemébe, qmíkor megtudta: a járásból öten mennek a kongresszusra és ő egy az öt közül. — Számomra ez a legnagyobb elismerés — mondja, miközben íróasztalának fiókfában matat. — Van ennél nagyobb kitüntetés? Jó volt a választás. Méry elvtárs megérdemli a kitüntetést, mert részese annak a nagy harcnak, amely új életet, új világot teremtett a két Duna közén is. Méltó arra, hogy a jövőt formáló nagy tanácskozáson is jelen legyen. SZARKA ISTVÁN