Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-28 / 329. szám, szerda

A modranyi sportcikkeket gyártó üzem dolgozói készítik hazánk sportolói részére a versenycsónakok nagy részét. Képünkön az üzem egyik műhelye. (CTK-f elvétel j Szabad uiat az újítómozgalomnak Az újítómozgalom Szlovákia kisipari termeifiszövetkezeteiben is szép eredményeket hoz. Hogy mit jelentenek az újítások, arról legbeszédesebben talán a kővetkező adat számol be: 1962 első felében több mint 100 000 korona jutalmat fizettek ki a kisipari szövetkezet újítóinak. A Žilina! Pokrok szövetkezet, amely országos viszonylatban (s a legjobbak közé tartozik, egy újitójavaslat segítségével a karácsonyfadíszek gyártásánál 350 000 korona értékű műanyagot takarít meg. Hasonló szép eredményt értek el Trnaván is a Tatra Chema szövetkezetben, ahol egy hasonló újítással 300 000 korona anyagmegtakarítást érnek el. Ezek a példák mind arról tanúskodnak, hogy népgazdaságunknak egyetlen ágazatában sem szabad elhanyagolni az újítómozgalom továbbfejlesztését. Ennek ellenére Szlovákia-szerte még nagyon sok olyan szövetkezet van, ahol még egyetlen újítójavaslatot sem valósítottak meg. Az országos tapasztalat azt mutatja, hogy mindenütt érdemes és szükséges szabad utat nyitni a dolgozók alkotó kezdeményezésének. MICHAL FRÝD • • A jó minő s é g övei Még ötvenen sincsenek a bratislavai Podjavorinská utca egyik alig szembetűnő épületében. Néhányan közülük fehér köpenyt hordanak s a laboratóriumokban különböző lombikokkal, kísérleti csövekkel s üvegbúrákkai vannak körülvéve. Mások gyakran járnak élelmiszeripari üzemekbe, mintákat vesznek, ellenőrzik a technológiai eljárásokat, vagy kivizsgálják a fogyasztók panaszait. Az Állami Minőségi Felügyelőség dolgozóit indokoltan nevezhetjük a jó minőség őreinek. „Az élelmiszeripart a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva ellenőrizzük" — mondja Martin Krumplik, az egyik osztály vezetője. „Az ellenőrzést 18 felügyelőnk végzi az üzemekben és több mint 20 dolgozónk a laboratóriumainkban. Tavaly több mint 20 000 mintát elemeztünk". Az ellenőrzések eredményei több esetben nem válnak a felülvizsgált vállalat dicséretére. így például a levicei tejfeldolgozó üzemben 30 ssffizalék zsírtartalmú szalámisajtot olyan címkével láttak el, mely szerint a áajt 45 százalékos exportáru. A Dunajská Streda-i Baromfifeldolgozó üzemben sorozatosan gyártottak olyan ^ konzerveket, amelyek nem tartalmazták az előírt tiszta húsmennyiséget. A tejfölös nyúlhúsból az előírásnál 14,3 grammal kevesebb volt egy-egy ellenőrzött konzervdobozban. Az Állami Minőségi Felügyelőségnek tudomása van arról is, hogy a bánovcei járásban vannak „vízimanók" is, akik például június 13-án összesen 3166 liter vizet- kevertek 25 381 liter tejbe. A legnagyobb „Ínyenc" sem állapíthatja meg például azt, hogy az előírtnál kevesebb a töltelök a furé nevezetű cukorkákban. A laboratóriumban azonban megállapították, hogy bár a Figaró csokoládé- és cukorgyár többi készítménye kiváló minőségű, furé cukorkájával megkárosítja a fogyasztókat. A felügyelők figyelmét nem kerüli el még az olyan csekélység sem, hogy a Spišská Rfla-i dohánygyárban egy milliméterrel rövidebb cigarettákat készítenek, s egyes sütőüzemek finom süteménye a megszabottnál 1,03 százalékkal kevesebb cukrot tartalmaz. Még sok példát sorolhatnánk fel az ezekhez hasonló, az első benyomásra jelentéktelen, de országos viszonylatban számottevő fogyatékosságok megállapításáról. Az Állami Minőségi Felügyelőség dolgozói azonban nemcsak ' hibákat állapítanak meg és bírálják azokat, hanem kellőképpen értékelik a jő eredményeket is. A párt- és állami szervek elé terjesztett negyedévi jelentéseikben örömmel számolnak be azokról a példás üzemekről, ahol állandóan tökéletesítik a minőséget és a fogyasztók elégedettségére törekszenek. Ilyen példamutató üzem a trnaVai Szlovák Malátagyár is, ahol ez év második negyedében nem volt semmi kifogásolnivaló s a felügyelőség az üzem hat gyártmányát kiviteli célokra alkalmasnak minősítette. Dicséretet érdemel a bratislavai sörgyár is, amelynek világos „10 fokos" söre a legjobb minőségű Szlovákiában. „Mi úgy tapasztaljuk — mondja Krumplik elvtárs —, hogy a legtöbb fogyatékosságot a hiányos ellenőrzés okozza. Ezért szoros együttműködésre törekszünk az üzemekkel s el szeretnénk érni, hogy tökéletesítsék saját, üzemen belüli ellenőrzésüket. Ezzel elejét vehetnék számos fogyatékosságnak. Gyakorlatunkban ugyanis egy esetben sem állapítottuk meg, hogy valamelyik vállalatban tudatosan gyártanának az előírásoknak meg nem felelő árucikkeket. A selejt keletkezését többnyire a technológiai szabályok be nem tartása s az emberek figyelmetlensége okozza." Az Állami Minőségi Felügyelőség dolgozói jelenleg sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, miként működhetnek együtt a jövőben a népi ellenőrökkel, akik az országos vita folyamán tett javaslatok értelmében már a közeljövőben megkezdik tevékenységüket. Magától értetődő, hogy munkájukban számíthatnak az állami felügyelők támogatására, akik műszaki ismereteik alapján kellőképpen tájékoztatják majd őket mit kell ellenőrizniük, hogyan kell a minőséget „pontozniuk" stb. A sajtó és a rádió útján szívesen állandósítanák kapcsolataikat a vásárlóközönséggel is, tudatosítva, hogy a vevők ellenőrizhetik a legjobban az élelmiszerek mennyiségét és minőségét. Az Állami Minőségi Felügyelőség dolgozói minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a dolgozók jó minőségű élelmiszereket kapjanak becsületesen megkeresett pénzükért. Ezért nevezhetjük őket indokoltan a jó minőség őreinek! (ve) k U 1 tu R Ä x Az „uj barázdát szánt az eke" a prágai Nemzeti Színházban Mihail Alekszandrovics Solohov Cj barázdát szánt az eke című, mindig időszerű remekműve már gyakran foglalkoztatta a szövegkönyvirókat, dramaturgokat. A nagy sikert aratott regényt nem egyszer vitték színpadra, sőt legutóbb a prágai televízió képernyőin fiimfeldolgozásban is üdvözölhettük. A prágai Nemzeti Színház a csehszlovák—szovjet barátság hónapja és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulója tiszteletére mutatta be a darabot. A regény dramatizálása ta tehetséges Miloslav Stehlík nevét dicséri. Fáradozása, gpndos munkája a Nemzeti Színház legjobb színészeinek közreműködésével és a megértő közönség révén termékeny talajra talált. Sikerült megelevenítenie a színpadon a Solohov könyvéből oly jól ismert alakokat, akik ízig-vérig emberek, minden jó és rossz tulajdonságaikkal felruházva, olyanok, amilyeneknek olvasás közben láttuk, s elképzeltük őket. Velünk, köztünk élKarel Höger érdemes művész (Dávidov), és Dana Medíická, államdíjas, — Ljuska szerepében. (Foto: Dr. J. Svoboda) nek ma is ezek az elvhű, bátor, derék elvtársak. Felelősségük teljes tudatában, a hétköznapok előre nem látott prpblémái, bonyolult kérdései közepette is feltalálják magukat; Stehlík a darabban a regény eseménydús történéseit mozzaikként, jelenetekben kelti életre. Így mutatja be a Don-parti kozák falu — Hromoluhy — társadalmi átalakulását, a kommunisták mindenre elszánt harcát igazságos ügyükért, a kollektivizálásért hozott áldozataikat. A forradalmat követő évek nehézségeit, a születőiéiben levő új szovjet állam örömteli ígéretét a nézők és szereplők egvütt élik át. Ezeknek az eseményeknek a központjában áll a fiatal, rokonszenves, mindig bölcs, a munkásból kolhpzeh nőkké lett Dávidov. Gondterhelt, nehéz, de tartalmasan fennkölt, gyönyörű dolgos életét szinte megirigyeljük. Vele érzünk, vele küzdünk harcában a kulákok, az osztályellenség, a kollektív gazdálkodás iránti bizalmatlankodás ellen, a közös tulajdonért, a falu jólétéért, boldogságáért. Dávidov szerepében Karel Höger érdemes művész jó teljesítményt nyújtott. játékával érzékelteti a régi. a maradi élet elsatnyulását, időszerűtlenségét az újjal, az Ifjú nemzedék boldog távlataival szemben. Sikerrel éli bele magát vezető, irányító feladatainak teljesítésébe. Dávidov kolhoztársát Kondrat Majdanyikovot Jiŕí Dohnal érdemes művész kelti életre. Makar Nagulnov, a darab másik pozitív hőse — Jan Pivec érdemes művész. Tehetségének legjavát nyújtja, teljesen egybeforrott az inkább érzelmeire, mint a bölcs megfontolásra hallgató, a forradalom ügyét szívvel-lélekkel hirdető lelkes kommunista alakjával. Minden, amit tesz, amit mond, telitalálatként hat. Szavaiból, játékából kiérződik, hogy mind a valóságban, mind a színpadon olyan ember, aki egyetért pozitív szerepének mondanivalójával, egész lényével átérzi azt. Ezér.t fogadja fellépését a közönség ply őszinte elismeréssel gyakran nyílt tapssal, szerelme tragédiáját igaz részvéttel. Ezért kíséri visszafpjtott lélegzettel minden egyes mozdulatát. Ladislav Pešek nemzeti művész Andrej Razmjotnov alakításával, az államdíjas Dana MedHcká Ljuska ábrázolásával, Ladislav Boháč érdemes művész Pavel Ljubiskin életrekeltésével, Stanislav Neumann érdemes művész a kedves Sticska apó élethű megörökítésével és a többiek is mind-mind sikerrel oldották meg nehéz feladatukat, felejthetetlen élményben részesítve a közönséget. Nem maradhat említés nélkül Zdenék Štépánek érdemes művész teljesítménye sem, aki az osztályellenség élén álló Jakov Lukics alakításával igen hihető, az árulókra annyira jellemző tulajdonságokkal ruházta fel szeredét. A Nemzeti Színház kiváló együttesének pártunk XII. kongresszuséra szánt legszebb ajándéka az Űj barázdát szánt az eke prágai előadása. A darab hosszú időre biztosltja a közönségsikert. Kardot Márta ÉSSZEL ÉL AZ EMBER A z irodaablakon túl ott az /M ónos, szürke ég, a szántók és a fekete sár. Szemközt a ja: vttóműhely, a gazdasági épületek és az igazgatóság épülete. Emitt jobbra egy darabka járható út, aztán szörnyű keréknyomok a sárban. Az útnak valahogy nincs folytatása, elvész az őszi ég alatt, akár a szántók és az egész nagy határ. Ejnye ez itt a gyulamajori gazdaság. A javítóműhely kormos ablakában éles lángnyelv, fény villan s egy pillanatra láthatóvá teszi a munkapad fölé görnyedő ember körvonalait. Közvetlenül az ablak előtt egy darabka udvar, puszta udvar, akár a kemény kecskelábú asztal lapja itt benn az irodában. Az Iroda négy puszta fal, szürkére taposott padló, fölötte köldökmagasságban az asztal lapja, alatta s a helyiség nétfy sarkában szürkületi homály. Ennyi a brigádvezető irodája. Az ablakon kevéske fény hull be. Az asztal lapján egy kéz világol, erős bütykü, mégis lágyvonalú kézfej, erős, szerszámformálta ujjak, kérges tenyér. Nézem Viliam Koch brigádvezető kezét. Ilyen annak a keze, aki tejkihordó fiú volt Prágában, tejkihordó és kameloti. A Vencel tér forgatagában rekedt gyermekhang kiáltozik: — Friss hírek! — Legújabb kiadás! Milyen lehet a vékony kabátkában didergő, kis rikkancs keze? Es milyen a kis borbélyinas ollóhoz finomult ujja? Nem ilyen kemény, nem ilyen biztos és biztonságos.. A rövidárukereskedés pultja mögött megnyúlnak és elf inomulnak a serdülő kis kamasz ujjai. Nyugtalán a kéz és nyugtalan a szív. — Édesapám, villanyszerelő akarok lenni... A fiú dinamókkal, csillogó réztekercsekkel, halkan duruzsoló elektromotorokkal álmodott. Falvésőt és kalapácsot nyomtak a kezébe. Villanyvezetéket szerelt. A durva vakolat és téglatörmelék fölhorzsolta uffát, a kézfej bütykeit. Állványokon és létrákon kapaszkodott egy-, két-, három-, négy emelet magasságába. Falvésőnél és kalapácsnál finomabb szerszámot sose markolt. Sose tanulta meg a jobbkéz-szabályt, nem fejtette meg, milyen törvények szerint perdülnek meg az elektromotorok armatúrát. Elég volt a reménytelen inasévekből, borbélykodásból, rövidárukereskedésből! Pénzt kell keresni! Csavargyár: nyolc, tíz, .tizenkét órás műszakok. Az első felnőtt emberhez illő kereset. Az élet kemény, minden nap ismétlődő próba. Olykor még eszébe jut a dúdvágmenti kis falu, a falusi udvar, az ólban dörömbölő malac, eszébe jutnak a pöttöm, aranyló kislibák, a papsajt és az árnyas bodzabokor az udvaron. | Valami szörnyű, érthetetlen dolog történt velük. Prága felé viszi őket a vonat. Az egész családot. Kőrengéteg. Füst, korom, lárma. Elnyelte őket a nagyváros, egy szűk házmesteri lakás a prágai proletárnegyedben. Csak felnőtt fejjel értette meg, hogy a gazdasági válság sodorta el visszahozhatatlanul a gyermekkort és ártatlan . örömeit... Az asztallap felett fóillatú dohányfüst kereng. Meghitt, bizalmas szóból ért az ember, de ért a nyugtalan kéz egy-egy mozdulatából, a beszélő homlokán borongó árnyékból és hangfának minden rezdüléséből. Már csonkig égett a hamutartóban felejtett cigaretta. Az ablakon behulló fény egy árnyalattal megfogyatkozott. — Hány éves, Koch elvtárs . ..? — Ezerkilencszázhúszban születtem. Űjév napján. Negyvenkét év! Mi minden zsúfolódott össze e két szó mögött. Gazdasági válság, háború. Törtéúelem és magánélet. Szerelem és házasság. Az első asszony halála, gyász és újabb családalapítás. Nagy vándorlások az ország egyik végéről a másikra — a kenyér után. Még Prágában, legénykorában volt egy kedvtelése: a motorkerékpár. Soförvizsgát is tett. A polgári életben, a katonaságnál is volt mindig valami köze a motorokhoz. Sokféle foglalkozás után végül is így lett traktoros. Előbb a cseh határvidéken a maStovi gépállomáson. — Higyje meg, teljesítményeim nem a véletlenen múltak. A traktorosnak van ideje gondolkodni, tennivalóit megfontolni. Szántás közben a nyeregben számolgattam magamban a fordulókat. Huszonhat forduló egy hektár. Feladatokat tűztem ki magamnak. Ha napt normám tíz hektár, én tizenkettőt, tizenhármat csinálok. Számoltam a fordulókat, ellenőriztem magamát. Mosolyog. Lám, ilyen egyszerű a nagy teljesítmények titka. Egy őszi napon szántás közben a mezőn kereste fel őt a járási pártbizottság instruktora: — Te Koch elvtárs, becsületesen csinálod, amit csinálsz, szükségünk lenne rád a pártban. Így lett kommunista. Ötvenkilencben került a Gyulamajori Állami Gazdaságba. Aki anynyira megszokta a motorokat, az nem veszi komolyan a távolságot, annak szemében összezsugorodnak a százkilométerek. Koch Viliam gútai születésű asszonykáját hazahívta a szülőföldje. Fészekrakó, végleges otthont kereső vágya hívta haza. Férfi ember nem tud annak ellent állni. Hozta a családját, asszonyát, szorgalmát és tapasztalatait. Elnézem az asztal lapján nyugvó, erős, mégis lágyvonalú kezét, -szerszámformába ujjait. Nyugodt, mégis nyugtalan kéz. Gondolkodó agy és érzékeny idegrendszer mozgatja ezt a kezet. Ráhull az ablakon beszűrődő fény. A kéz világol az irodahelyiség homályában. Az irodaablakon túl ott az ónos, szürke ég, a szántók és a fekete sár. Szemközt a javítóműhely, a gazdasági épületek és az igazgatóság épülete. A gyulamajori gazdaság. Három éve van itt Gyulamajörban. Akkor — az első esztendőben kelt híre annak, hogy Kanadában egy traktoros hetven hektárt művel meg gépével. Ök száz hektárra ketten voltak: Pivko elvtárs és Koch Viliam. Ha Kanadában hetven hektárt művel meg egy traktoros, a csehszlovákiai Gyulamajorban százat fog megművelni! Es elkezdték. Öt kommunista: Koch Viliam, Pivko Ferenc, Báry József, Szvalík Miklós, és Orlík József. Ötszáz hektárt müveitek meg. KOCH VILIAM Hatvankettőben már tizenhatra nőtt a brigád létszáma. Tizenhatan vannak több mjnt ezer hektárra, nyolcszáz szarvasmarhára és a mezőgazdasági szállításokra, ök — tizenhatan a CSKP XII. kongresszusának komplexbrigádjá. Koch Viliam a brigád vezetője. Koch Viliam! Nevét ott olvashatjuk „A szocialista munkaviszonyért, a munkásbecsületért, parasztbecsületért" felhívás aláírói között. Szerény ember számára kínos dolog lehet a népszerűség, különösen akkor, ha a világ legtermészetesebb dolgáról van szó, arról, hogy becsületesen és ésszerűen végzf\ el munkáját. 1 A nagy dolgok mindig valahogy ésszerűek és egyszerűek. Búcsúzóul megszorítom azt a szerszámformálta, kemény kezet; a kommunista kezét. BÁBI TIBOR J982. november 28. * tJJ- SZÖ 5