Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-28 / 329. szám, szerda

A partizánskej Augusztus 29. Üzemben az 1S63. évi új cipőkallekció 160 bőr- és 60 gumicipőbői áli. Női cipőújdonság a több színből összeállított tcipő, a férficipőnél a perforált munka. Képünkön Eva Marková és Dalma Maršaiová az 13B3-as kollekció néhány mintadarabját mutatja be. (Pfibyi felv. — CTK) él ÚJszo NYOLC HÓNAP ALATT A minap Trsticén, a kitűnő sertésállományáról és haladó sertéshizlalási módszereiről ismert szövetkezetben jártam. A Dudvág partján három hatalmas épület terpeszkedik. Az egyikben 1200 sertést hizlalnak, a másikban "ezret, a harmadikban ötszázat. Az ötszázasban vannak elhelyezve azok a sertések, melyek úgynevezett előhizlaláson mennek keresztül. Ide 15 kg-os súlyban kerülnek a malacok. Amikor elérik a -35 kilogrammot, átmennek a hizlaldába. Az előhizlalóban Győri István és Csóka József dolgoznak két műszakban. Az egyik reggel hattól déli 12 óráig, a másik este hét óráig. Jelenleg 700 sertést gondoznak. Az etetési csak a villanymotorok zúgása jelzi. Az etető-kapcsolótáblán figyeli, hogyan működik a kismalom, a keverő, a kompresszor, ömlik-e a takarmány és közben megindítja a mechanikus lapátot ls, hogy míg a sertések a vályúknál vannak, kitisztítsa a helyüket. A napi tervezett súlygyarapodás 23 deka, a valóságban azonban 24—25 dekát is elérnek. A trsticei szövetkezetben a malacok kéthónapos korukig elérik a 15—16 kilogrammot. További két és fél hónapot az előhizlaldában töltenek. Itt elérik a 35—36 kilogrammot, azután tovább kerülnek a hizlaldába, ahol napi 63 dekás súlygyarapodással három és fél hónap alatt elérik 8 100—110 kilogrammot. Így nem csoda, ha egy kilogramm sertéshúst 6,40 koronáért termelnek. Ehhez a termelési árhoz az fs lényegesen hozzájárul, hogy az ezerkétszázasban, az ezresben, az ötszázasban is mindöszsze két etető dolgozik, így nagy a munkatermelékenység. Persze, mindez nem volna lehetséges a teljes gépesítés és a hozzáértő emberek munkája nélkül. Vadovics József, Galánta Élenjáró dolgozóink nyomdokain Élenjáró dolgozóink felhívása nagy visszhangra talált a sládefikovcei szövetkezet komplexbrigádjának tagjai körében. Valamennyien vállalták, hogy fokozott szorgalommal megteremtik az 1963-as évi feladatok teljesítésének, sőt túlszárnyalásának feltételeit. Munkájukban nagy súlyt fektetnek a gépek gazdaságos kihasználására és jelentősen csökkentik a termelési költségeket. A rájuk bízott gépeket szocialista gondozásba veszik és rendszeres karbantartással meghoszszabbítják élettartamukat. Mivel a nagy hozamok a végzett munkák minőségétől és az agrotechnikai határidők betartásától függnek, Igyekeznek ezeket a legjobban és időben elvégezni. Ezzel kapcsolatban még nagyobb mértékben alkalmazzák az új technológiát. Az ősziek egész vetésterületét (224 hektár) fejtrágyázzák és 100 hektáron 40 mázsás hozam elérését vállalják. Az évelő takarmányokat komplex módon takarítják be,és az egész 200 hektáron alkalmazni fogják a légSzorgalmas tanulók A vinicai szövetkezetben jóval az esős idő beállta előtt elvégezték a betakarítási munkálatokat. Ebben sokat segítettek a mezőgazdasági szakintézet tanulói. Az egyik dűlőről ők hordták be a répalevelet, amiből jó minőségű silótakarmány készül. Ezenkívül a kertészetben is összegyűjtötték az etethető zöldsé^fiulladékot. A jövő szövetkezeteseinek a gyakorlati munka után jólesik a tanulás. Mihalovics Erzsébet, Vinica áramlásos szárítást, 80 hektáron egy csírájú cukorrépát vetnek. A kukoricatermelést is a komplexbrigád végzi. A gabonaféléket kizárólag többmenetesen gyűjtik be. Ezenkívül szocialista munkaversenyt indítanak nemcsak a csoportok, hanem egymás között is és mindanynyian bekapcsolódnak az újító mozgalomba. A brigád egyes tagjainak jó tapasztalatait a többiekkel is ismertetik. Mindegyikük betanít egy embert, hogy szükség esetén bármely munkahelyen dolgozhasson. Védnökséget vállalnak az állattenyésztő csoport felett. Tudásuk kibővítése érdekében valamennyien látogatni fogják a helyi szövetkezet népi akadémiáját. A szocialista erkölcs szellemében dolgoznak, hogy minden nap valami újat, többet adhassanak a társadalomnak. Števo Supek, Nitra Teljesítik kötelességüket A Malý Kamenec-i szövetkezetesek mindig kitettek magukért az állammal szembeni kötelességük teljesítésében. Rúth (ános, HNB-titkár szavai szerint most sem akarnak szégyenben maradni. A helyi nemzeti bizottság tanácsa a napokban értékelte a szövetkezet munkáját. Az állati termékek eladási tervének teljesítését is megtárgyalták. Kitűnt, hngy a tojáson kívül feladatukat mindenből teljesítik. Marhahúseladási tervüket december közepéig 100,5 százalékra teljesítik. Sertéshúsból még 18G mázsát kell eladniuk. A legközelebbi napokban erre is sor kerül. A tejeladás időtervét is egyenletesen teljesítik. Horosz Árpád, Trebišov Megállnak a lánctalpasok 1962. november 16. Az idő valódi őszies. Több mint egy hete esik az eső, naponta kisebb-nagyobb szünetekkel, mintha csak a száraz nyarat akarná kárpótolni, km minden jó, csak mértékkel jó. Így van ez a mostani esővel ls. Hátráltatja az őszi munkákat. Még a gépek egy részét ts tétlenségre kényszeríti. Mégsem valamennyit, mert vannak gépek, illetve emberek, akik dacolnak az idővel. Mennek a lánctalpas traktorok, akár esik, akár fúj. A délutáni órákban mégiscsak megállnak egy kis időre. Nem pihenni, inkább ünnepelni. A HNB tanácstermében gyűlnek össze a traktorosok, a komplexbrigád taglat. Egy éve is így jöttek egybe, azóta a Zemtanská Olča-l szövetkezet 1600 hektáros határában a növényápolási és betakarítást munkálatok oroszlánrészét végzi. Nem csekélység learatni és kicsépelni 500 hektár gabonát, ápolni 450 hektár kukoricát, 80 hektár répát, felszántani és bevetni az egész határt. Ehhez nem elég a gép, ide lelkesedés, szív, emberi akarat kell. Ebből pedig a brigád tagjai jelesre vizsgáztak. . Agrotechnikai határidőben elvetették az őszieket 649 hektáron, közel ezer hektáron elvégezték. a mélyszántást. A nap ünnepeltje pedig Csukás Jenő, akt egymaga 810 hektárt szántott jel az őszön, s eddig nem akadt még traktoros a nyeregben, akt többet esinált volna. Egyszerű traktoros. Egy éve is az volt, csakhát egy kicsit keményebben taposott a gázpedálra. Kása Mihály, Zemianská Olőa. „Engem hagyjanak ki a játékból JTIÍ í A címnek adott mondatot szó szerint Lami Jánosnak, a modranyi szövetkezet (komárnói járás) zootechnikusának szájából vettük. Most azonban bizonyos időre „szabadságoljuk" a zootechnikust, és próbáljuk — ha mindjárt vázlatszerűen is — bemutatni a szövetkezetet. Ezt nem csupán a formaság kedvéért tesszük, hanem azért is, hogy jobban megértsük a további fejleményeket. EGY KIS VISSZAPILLANTÁS A szövetkezet több mint tízéves. A vele egykorú közös gazdaságok kisebb-nagyobb mértékben már példaadókká váltak, a modranyi azonban ugyancsak megrekedt a fejlődés útján. Jelenleg is a járás legrosszabb szövetkezetei között emlegetik. Helyzetét az előző években is sokféleképpen próbálták magyarázni. Akadtak, akik a falu határát kárhoztatták a sikertelenségért. Némi igazuk ezeknek is volt. Ahogy csak lehetett, könnyítettek is a szövetkezeten. Javulás azonban nem mutatkozott. Mások kifogásolták, hogy nincs hozzáértő szakember a szövetkezetben. Ha nincs, majd küldünk — mondták. És Tóth Rudolf személyében főiskolát végzett zootechnikust kaptak. A várt eredmény azonban megint csak elmaradt. Kialakult azonban egy harmadik nézet is, ^melynek képviselői az egy helyben topogásért a szövetkezeti tagokat és nem utolsósorban a falusi pártszervezetet hibáztatták. És éppen ezek közelítették meg legjobban az igazságot. Az idei esztendő elején az egyik járási tanácskozáson újból szőnyegre került a modranyi szövetkezet. Most azonban a bíráló megjegyzéseket az elvtársak így egészítették ki: Horváth Péter a járási pártbizottság javaslatára a modranyi szövetkezetben elvállalta az elnöki tisztséget. AZ ÜJ ELNÖK Illik hát, hogy néhány mondatban bemutassuk Horváth Pétert. Talán azzal kezdhetnénk: az ötven körüli jól megtermett férfi szervezője és nyolc esztendőn át elnöke volt a Zlatná na Ostrove-i szövetkezetnek. A nyolc nehéz, ám sikerekben gazdag esztendő azonban meglehetősen kikezdte az egészségét. A kilencedik évben már .nem vállalta az elnökséget. Így került a zootechnikusl tisztségbe. Két esztendőt töltött ebben a munkakörben. Egészen az idei év elejéig. Az egyik ok, amiért Modranyba mentünk, az volt, hogy megismerjük azt az embert, aki a kitaposott út helyett a járatlant, a könnyebb munka helyett az összehasonlíthatatlanul nehezebbet választotta. Bemutassuk a harcost, a kommunistát, aki otthagyta faluját, hogy tudását, a szövetkezeti gazdálkodásban szerzett tapasztalatait ott hasznosítsa, ahol arra éppen a legnagyobb szüksége van a társadalomnak. Volt azonban egy másik körülmény is, mégpedig az, hogy újból kedvezőtlen hírek érkeztek a szövetkezetből. Ezek egyrészt a szövetkezet gazdálkodását, másrészt Horváth Péter személyét érintették. Azt vetették a szemére, hogy többet törődik a kocsmával, mint a szövetkezet ügyes-bajos dolgával, pedig már három hónapja nincs „fizetés" a szövetkezetben. A KORONATAN0 Egy negyedóra sem kellett ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogyan áll a szövetkezet szénája. A számok itt is megbízható koronatanúnak bizonyultak. Az országos vita idején készített gazdasági elemzésből kiderült, hogy a szövetkezet a viszonylag alacsony termelési mutatókaj sem képes teljesíteni. Nincs szándékunkban most részletezni, mennyivel maradtak egyes termékekből, a terv mögött, csupán egyetlen számot szeretnénk megemlíteni. Azt — és ez a legfájóbban érinti a szövetkezeti tagokat —, hogy a munkaegységekre eredetileg tervezett 4 879 000 korona helyett alig jut kétmillió korona. Hogy miért csak ennyi? Ezt a modranyiak is jól tudják. A hektáronkénti 15 mázsás búzatermés, a 2—3 literes napi fejési átlag eléggé világos magyarázatot ad a kérdésre. Vagy pedig az, hogy a leszerződött 1500 mázsa sertéshúsból még alig 400 mázsát adtak el. A marhahúseladást illetően sem jobb a helyzet. Mindezeket betetőzi az, hogy a termelési költségeknél jóval túllépik a tervezett szintet. Az előirányzott 2 373 000 korona termelési költséggel szemben már most közel Járnak a hárommillióhoz. Csoda-e, hogy nem jött kl a lépésük? KI LEGYEN A BŰNBAK? Kétségtelen, nem rózsás a helyzet a szövetkezetben. Modranyban — úgy mondva — több a baj, mint a vaj. Tegyük azonban mindjárt fel a kérdést: ki, vagy kik felelősek a történtekért?. Persze legkönnyebb volna most mindent az elnök, az idegen ember nyakába varrni; ahogyan azt egyesek már meg is próbálták. Sőt esetenként a falusi pártszervezet egyes tagjai is támogatják az ilyen helytelen megnyilvánulásokat. Ahelyett, hogy alaposan a dolgok mélyére néznének, a könnyebb megoldást választották. Iparkodnak a felelősséget magukról Horváth Péterre hárítani. Nem szép dolog ez, nem kommunistához méltó magatartás. Amit tíz esztendeig képtelenek voltak megoldani, elvárnák, hogy egyetlen ember fél év alatt rendbehozza. Vagy talán csodára vártak? Ha igen: tévedtek. Esetükben csak az segít, ami náluk a legkevesebb: az összefogás, a legmesszebbmenő elvtársi segítség. És éppen ezzel maradtak adósok a falu kommunistái. Ahelyett, hogy örömmel fogadták volna a segítő kezet, félreálltak, magára hagyták az új elnököt. Most meg Pilátus módjára mossák a kezüket. Ám tegyük fel újból a kérdést: Vajon felelősség terheli-e ezért Horváth Pétert, hogy a múlt esztendőben még karácsonykor is vetették az őszieket. Vagy pedig azért, hogy nem végezték el a mélyszántást? Az sem az ő bűne, hogy tavaly 11 mázsa kukorica termett hektáronként. Közel húsz vagonra valónak pedig lába kelt. Szemes takarmány híján pedig kénytelenek voltak több mint ezer malacot eladni az idei utánpótlásból. Rosszul sikerült a kertészet is. Miért? Azért, mert a tervezésnél egyszerűen figyelmen kívül hagyták a lehetőségeket. Hetven hektárra tervezték a kertészkedést, milliós bevétellel, hogy a terv alapján a munkaegység értékét a lehető legmagasabbra srófolhassák. Az eredmény? A kertészet • felemésztette a rengeteg trágyát, haszon meg semmi. Mivel a tervezésnél éppen a legfontosabbról, a vízről feledkeztek meg. Hibás ezért az új elnök, az idegen, aki kezdetben jóformán a határukat sem ismerte? Hol voltak a kommunisták a tervezésnél? A tőzsgyökeres modranyiak, akik ismerik a határukat? Miért nem szóltak akkor? Persze akkor is a dolog könnyebbik részét, a hallgatást, a bólogatást választották. NEM MONDTA SENKI A szövetkezet egyik rákfenéje aVa-; gok sorában eluralkodott közömbösség. A falusi pártszervezetnek tíz esztendőn keresztül nem sikerült felkelteni az emberek érdeklődését a közös ügy iránt. Miért nem? Azért, mert begubóztak, megcsontosodtak, bizalmatlanul fogadtak mindent, ami új. Ez jellemző a pártszervezet belső életére is. Sok éven keresztül egyetlen fiatalt sem tartottak érdemesnek a párttagságra, maguk pedig képtelenek voltak, megbirkózni a gyors ütemű fejlődés követelményeivel. Ahelyett, hogy a fejlődés élvonalában haladtak volna, úttörőivé lettek volna a haladó módszernek, az események passzív szemlélőivé váltak. És ez a falu lakosai gondolatvilágának alakulásában is nyomot hagyott. Helyes megjegyzés volt például az, hogy a modranyi nép igen dolgos, ha kell, éjjel-nappal dolgozik, de minden új idegen számára. Azt már nem akarják megérteni, hogy többet ésszel, mint erővel. Egy példát említünk. Szekeres András traktorossal történt meg az eset. DT-54-es traktora két hengerecskével futkározott a szántáson. Amikor figyelmeztették, hogy ez a gép egész hengersort, sőt még boronaaggregátot is képes azzal az erővel elhúzni, csak vállat vont: „Ezt nekem eddig senki sem mondtál" A közömbösség azonban egyéb vonatkozásban is megnyilvánul. Legyen szabad újból egy példával élni. Amikor a szövetkezet állattenyésztése került szóba, bebizonyosodott az ls, hogy nagyon kevés a takarmányuk. És miért? Egyrészt nem kedvezett'az időjárás, másrészt az évelő takarmányokat a legrosszabb földbe vettette az agronómus, sőt ami megtermett, azt sem becsülik meg eléggé. A silózásra szánt anyagot például felvágatlanul adják a jószágnak. A cukorrépafejet, a rengeteg répalevelet a határban hagyták megfonnyadni, tönkremenni, ahelyett, hogy silókészítésre felhasználták volna. A HNB titkára szerint ez azért történt így, mert nincs aki silózzon, naponta képtelenek annyi silóanyagot felaprítani, amennyi aznap elegendő a Jószágnak. De hát hol vannak a szövetkezeti tagok? A szüret, meg a pincegondok foglalják el őket. Ez pedig nagy baj. Amikor bővebb magyarázatot kértünk a történtekre, Lami János zootechnikusnak csupán annyi mondanivalója volt, amit „nagyszerűségénél fogva" cikkünk címének adtunk. Lássuk azonban most az érem másik oldalát ls: A gazdasági sikertelenségeken kívül a gyakori kocsmalátogatást is felróják az elnöknek. Sőt, ez már olyan méreteket ölt; hogy lépten-nyomon felhasználják ellene. Hogy csak egy példát említsünk. Ottjártunkkor az elnök éppen Pukancsik Jánost leckéztette azért, mert két na-í pig feléje sem nézett a gondjaira bí-i zott jószágnak. Ez idő alatt kényte-i len volt az elnök és a íő zootechnH kus pásztorkodni, mivel az említett szövetkezeti tag előbbrevalónak tar-i totta a szüretelést. Amikor ezt Pu-i kancsik Jánosnak a szemére vetette; az csak úgy félvállról, meglehetősen csípősen odavetette: Kell ám a bor is, nem ihat mindenki rumot meg sört, mint az elnök elvtárs. NÉHA CSAL A LÁTSZAT Tehát tényleg iszákos az elnök? Nem akarjuk most az erkölcscsősz szerepét vállalni, csupán annyit szeretnénk megjegyezni: néha csal a látszat. És ami újból a falusi pártszervezet szűk látókörére vall az, hogy a látszatot, a jelenséget a lényeg színvonalára emelték. Tény, hogy az elnök gyakori vendég — sőt saját szavaival élve — törzsvendég a kocsmában. És most tegyük fel a kérdést? Jellembeli fogyatékosság ez vagy kényszerűség? Szerintünk az utóbbi. És hogy Horváth Péter kocsmázó ember hírébe került, ez sem a HNB-re, sem a kommunistákra nem vet jó fényt. Talán elfelejtették, hogy, az az ember, aki valamennyiük érdekéért éjjelt nappallá téve fáradozik; félretéve a kényelmet, kockára téve egészségét, a csúcsmunkák idején nem járhatott haza, hetekig düledező fészerben aludt, hónapokig pacal- és krumplilevesen élt? És ezt hol kapta? A kocsmában. Ott reggelizett, ebédelt, vacsorázott. Vagy talán neki nem kell ennie? És most fordítsunk egyet a dolgoii, Mit tettek a kommunisták, vagy akár a helyi nemzeti bizottság, hogy n0 kelljen napjában háromszor ls a kocs-i mába mennie? SemmitI De ha már; nélkülöztek is minden emberséget; legalább mondták volna meg az igazságot. Miért tűrték, hogy egyesek á bolhából, eléfántot csináljanak? Haltó gatásukkal azoknak a malmára hajiír tották a vizet, akik Horváth Pétert félre akarták tenni. Szemére vetették azt is, hogy nem tud bánni az emberekkel. Igen fur-i csa állítás ez is, hiszen nyolc esztendőn keresztül falujában kiváló elnök' hírben állt. Nem is ez itt a baj. Ha valaki egy kicsit is nyitott szemmel jár, könnyen megállapíthatja, honnan fúj a szél. Nem tud bánni az embe-i rekkel, mert rendet akar teremteni, megköveteli a becsületes munkát. Ez pedig néhány szövetkezeti tagnak nem tetszik. Azt akarja, hogy a modranyi szövetkezet is minél előbb kikerül-i, jön a kátyúból és legalább olyan legyen, mint az a másik, ahol kerek nyolc esztendeig elnökösködött. HÁT TÉNYLEG NINCS EREDMÉNY? Azt már leszögeztük, hogy csodák manapság nem történnek. Nyolc hónap, vagy akár egy esztendő is, ke-i vés ahhoz, hogy egy szövetkezet gaz-i dasági eredményeiben gyökeres vál-: tozás történjék. Elkendőznénk azonban az igazságot, ha azt állítanánk: a szövetkezetben iminden maradt a régiben. A haladásnak egyik döntő jele már az is, hogy a szövetkezeti tagok között szép számmal vannak olyanok, akik felismerték a nagy igazságot: jó gazda kell a földnek. A haladás útján mérföldes lépést jeleni az, hogy a fájós pontokra részben azok mutattak rá, akik azt leghivatottabbak orvosolni. A sebek mélyek, de nem gyógyíthatatlanok. Orvoslásuk-: hoz azonban kevés egy ember. Az egész pártszervezet és a szövetkezet valamennyi tagjának szorgalma, megértése, áldozatkész munkája kell ahhoz, hogy mielőbb lábra állíthassák közös gazdaságukat. ^— SZARKA ISTVÁN A nyugat-szlovákiai kerületben az idén 11930 résztvevővel az orosz nyelv barátainak 984 köre működik. Jó munkát végez a nyugat-szlovákiai kerületi postaigazgatóság mellett működő kör. .Képünkön Barbora Jenisová és Esta Venslová tanulás közben. (A. Prakeš — CTK — felv.) 0] SZÖ 4 * 196

2. november 28,