Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-28 / 329. szám, szerda

A partizánskej Augusztus 29. Üzemben az 1S63. évi új cipőkallekció 160 bőr- és 60 gumicipőbői áli. Női cipőújdonság a több színből összeállí­tott tcipő, a férficipőnél a perforált munka. Képünkön Eva Marková és Dalma Maršaiová az 13B3-as kollekció néhány mintadarabját mutatja be. (Pfibyi felv. — CTK) él ÚJszo NYOLC HÓNAP ALATT A minap Trsticén, a kitűnő sertés­állományáról és haladó sertéshizlalá­si módszereiről ismert szövetkezetben jártam. A Dudvág partján három ha­talmas épület terpeszkedik. Az egyik­ben 1200 sertést hizlalnak, a másik­ban "ezret, a harmadikban ötszázat. Az ötszázasban vannak elhelyezve azok a sertések, melyek úgynevezett előhizlaláson mennek keresztül. Ide 15 kg-os súlyban kerülnek a malacok. Amikor elérik a -35 kilogrammot, át­mennek a hizlaldába. Az előhizlalóban Győri István és Csóka József dolgoznak két műszak­ban. Az egyik reggel hattól déli 12 óráig, a másik este hét óráig. Jelen­leg 700 sertést gondoznak. Az etetési csak a villanymotorok zúgása jelzi. Az etető-kapcsolótáblán figyeli, ho­gyan működik a kismalom, a keverő, a kompresszor, ömlik-e a takarmány és közben megindítja a mechanikus lapátot ls, hogy míg a sertések a vá­lyúknál vannak, kitisztítsa a helyü­ket. A napi tervezett súlygyarapodás 23 deka, a valóságban azonban 24—25 dekát is elérnek. A trsticei szövetkezetben a mala­cok kéthónapos korukig elérik a 15—16 kilogrammot. További két és fél hónapot az előhizlaldában tölte­nek. Itt elérik a 35—36 kilogrammot, azután tovább kerülnek a hizlaldába, ahol napi 63 dekás súlygyarapodás­sal három és fél hónap alatt elérik 8 100—110 kilogrammot. Így nem csoda, ha egy kilogramm sertéshúst 6,40 koronáért termelnek. Ehhez a termelési árhoz az fs lényegesen hoz­zájárul, hogy az ezerkétszázasban, az ezresben, az ötszázasban is mindösz­sze két etető dolgozik, így nagy a munkatermelékenység. Persze, mindez nem volna lehetséges a teljes gépe­sítés és a hozzáértő emberek munká­ja nélkül. Vadovics József, Galánta Élenjáró dolgozóink nyomdokain Élenjáró dolgozóink felhívása nagy visszhangra talált a sládefikovcei szö­vetkezet komplexbrigádjának tagjai körében. Valamennyien vállalták, hogy fokozott szorgalommal megte­remtik az 1963-as évi feladatok tel­jesítésének, sőt túlszárnyalásának feltételeit. Munkájukban nagy súlyt fektetnek a gépek gazdaságos kihasználására és jelentősen csökkentik a termelési költségeket. A rájuk bízott gépeket szocialista gondozásba veszik és rendszeres karbantartással meghosz­szabbítják élettartamukat. Mivel a nagy hozamok a végzett munkák minőségétől és az agrotech­nikai határidők betartásától függnek, Igyekeznek ezeket a legjobban és idő­ben elvégezni. Ezzel kapcsolatban még nagyobb mértékben alkalmazzák az új technológiát. Az ősziek egész vetésterületét (224 hektár) fejtrá­gyázzák és 100 hektáron 40 mázsás hozam elérését vállalják. Az évelő takarmányokat komplex módon takarítják be,és az egész 200 hektáron alkalmazni fogják a lég­Szorgalmas tanulók A vinicai szövetkezetben jóval az esős idő beállta előtt elvégezték a betakarítási munkálatokat. Ebben so­kat segítettek a mezőgazdasági szak­intézet tanulói. Az egyik dűlőről ők hordták be a répalevelet, amiből jó minőségű silótakarmány készül. Ezen­kívül a kertészetben is összegyűjtöt­ték az etethető zöldsé^fiulladékot. A jövő szövetkezeteseinek a gyakor­lati munka után jólesik a tanulás. Mihalovics Erzsébet, Vinica áramlásos szárítást, 80 hektáron egy csírájú cukorrépát vetnek. A kukoricatermelést is a komplex­brigád végzi. A gabonaféléket kizá­rólag többmenetesen gyűjtik be. Ezenkívül szocialista munkaver­senyt indítanak nemcsak a csoportok, hanem egymás között is és mindany­nyian bekapcsolódnak az újító moz­galomba. A brigád egyes tagjainak jó tapasztalatait a többiekkel is ismer­tetik. Mindegyikük betanít egy em­bert, hogy szükség esetén bármely munkahelyen dolgozhasson. Védnök­séget vállalnak az állattenyésztő cso­port felett. Tudásuk kibővítése érdekében vala­mennyien látogatni fogják a helyi szövetkezet népi akadémiáját. A szocialista erkölcs szellemében dolgoznak, hogy minden nap valami újat, többet adhassanak a társada­lomnak. Števo Supek, Nitra Teljesítik kötelességüket A Malý Kamenec-i szövetkezetesek min­dig kitettek magukért az állammal szem­beni kötelességük teljesítésében. Rúth (ános, HNB-titkár szavai szerint most sem akarnak szégyenben maradni. A helyi nemzeti bizottság tanácsa a napokban értékelte a szövetkezet mun­káját. Az állati termékek eladási tervé­nek teljesítését is megtárgyalták. Kitűnt, hngy a tojáson kívül feladatukat min­denből teljesítik. Marhahúseladási tervü­ket december közepéig 100,5 százalékra teljesítik. Sertéshúsból még 18G mázsát kell eladniuk. A legközelebbi napokban erre is sor kerül. A tejeladás időtervét is egyenletesen teljesítik. Horosz Árpád, Trebišov Megállnak a lánctalpasok 1962. november 16. Az idő valódi őszies. Több mint egy hete esik az eső, naponta kisebb-nagyobb szüne­tekkel, mintha csak a száraz nyarat akarná kárpótolni, km minden jó, csak mértékkel jó. Így van ez a mostani esővel ls. Hátráltatja az őszi munkákat. Még a gépek egy részét ts tétlenségre kényszeríti. Mégsem valamennyit, mert vannak gépek, il­letve emberek, akik dacolnak az idővel. Mennek a lánctalpas traktorok, akár esik, akár fúj. A délutá­ni órákban mégiscsak megállnak egy kis idő­re. Nem pihenni, in­kább ünnepelni. A HNB tanácstermében gyűlnek össze a trak­torosok, a komplexbri­gád taglat. Egy éve is így jöttek egybe, azóta a Zemtanská Olča-l szövetkezet 1600 hek­táros határában a növényápolási és be­takarítást munkálatok oroszlánrészét végzi. Nem csekélység le­aratni és kicsépelni 500 hektár gabonát, ápolni 450 hektár ku­koricát, 80 hektár ré­pát, felszántani és be­vetni az egész határt. Ehhez nem elég a gép, ide lelkesedés, szív, emberi akarat kell. Ebből pedig a brigád tagjai jelesre vizsgáz­tak. . Agrotechnikai határ­időben elvetették az őszieket 649 hektáron, közel ezer hektáron elvégezték. a mély­szántást. A nap ünne­peltje pedig Csukás Jenő, akt egymaga 810 hektárt szántott jel az őszön, s eddig nem akadt még traktoros a nyeregben, akt többet esinált volna. Egyszerű traktoros. Egy éve is az volt, csakhát egy kicsit ke­ményebben taposott a gázpedálra. Kása Mihály, Ze­mianská Olőa. „Engem hagyjanak ki a játékból JTIÍ í A címnek adott mondatot szó sze­rint Lami Jánosnak, a modranyi szö­vetkezet (komárnói járás) zootech­nikusának szájából vettük. Most azon­ban bizonyos időre „szabadságoljuk" a zootechnikust, és próbáljuk — ha mindjárt vázlatszerűen is — bemu­tatni a szövetkezetet. Ezt nem csu­pán a formaság kedvéért tesszük, ha­nem azért is, hogy jobban megértsük a további fejleményeket. EGY KIS VISSZAPILLANTÁS A szövetkezet több mint tízéves. A vele egykorú közös gazdaságok ki­sebb-nagyobb mértékben már példa­adókká váltak, a modranyi azonban ugyancsak megrekedt a fejlődés út­ján. Jelenleg is a járás legrosszabb szövetkezetei között emlegetik. Hely­zetét az előző években is sokfélekép­pen próbálták magyarázni. Akadtak, akik a falu határát kárhoztatták a sikertelenségért. Némi igazuk ezek­nek is volt. Ahogy csak lehetett, könnyítettek is a szövetkezeten. Ja­vulás azonban nem mutatkozott. Má­sok kifogásolták, hogy nincs hozzá­értő szakember a szövetkezetben. Ha nincs, majd küldünk — mondták. És Tóth Rudolf személyében főiskolát végzett zootechnikust kaptak. A várt eredmény azonban megint csak el­maradt. Kialakult azonban egy har­madik nézet is, ^melynek képviselői az egy helyben topogásért a szövet­kezeti tagokat és nem utolsósorban a falusi pártszervezetet hibáztatták. És éppen ezek közelítették meg leg­jobban az igazságot. Az idei esztendő elején az egyik járási tanácskozáson újból szőnyegre került a modranyi szövetkezet. Most azonban a bíráló megjegyzéseket az elvtársak így egészítették ki: Horváth Péter a járási pártbizottság javasla­tára a modranyi szövetkezetben el­vállalta az elnöki tisztséget. AZ ÜJ ELNÖK Illik hát, hogy néhány mondatban bemutassuk Horváth Pétert. Talán az­zal kezdhetnénk: az ötven körüli jól megtermett férfi szervezője és nyolc esztendőn át elnöke volt a Zlatná na Ostrove-i szövetkezetnek. A nyolc nehéz, ám sikerekben gazdag eszten­dő azonban meglehetősen kikezdte az egészségét. A kilencedik évben már .nem vállalta az elnökséget. Így került a zootechnikusl tisztségbe. Két esztendőt töltött ebben a munkakör­ben. Egészen az idei év elejéig. Az egyik ok, amiért Modranyba mentünk, az volt, hogy megismerjük azt az embert, aki a kitaposott út helyett a járatlant, a könnyebb mun­ka helyett az összehasonlíthatatlanul nehezebbet választotta. Bemutassuk a harcost, a kommunistát, aki otthagyta faluját, hogy tudását, a szövetkezeti gazdálkodásban szerzett tapasztalata­it ott hasznosítsa, ahol arra éppen a legnagyobb szüksége van a társada­lomnak. Volt azonban egy másik körülmény is, mégpedig az, hogy újból kedvezőt­len hírek érkeztek a szövetkezetből. Ezek egyrészt a szövetkezet gazdál­kodását, másrészt Horváth Péter sze­mélyét érintették. Azt vetették a sze­mére, hogy többet törődik a kocsmá­val, mint a szövetkezet ügyes-bajos dolgával, pedig már három hónapja nincs „fizetés" a szövetkezetben. A KORONATAN0 Egy negyedóra sem kellett ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogyan áll a szövetkezet szénája. A számok itt is megbízható koronatanúnak bi­zonyultak. Az országos vita idején készített gazdasági elemzésből ki­derült, hogy a szövetkezet a viszony­lag alacsony termelési mutatókaj sem képes teljesíteni. Nincs szándékunk­ban most részletezni, mennyivel ma­radtak egyes termékekből, a terv mögött, csupán egyetlen számot sze­retnénk megemlíteni. Azt — és ez a legfájóbban érinti a szövetkezeti tagokat —, hogy a munkaegységekre eredetileg tervezett 4 879 000 korona helyett alig jut kétmillió korona. Hogy miért csak ennyi? Ezt a modra­nyiak is jól tudják. A hektáronkénti 15 mázsás búzatermés, a 2—3 literes napi fejési átlag eléggé világos ma­gyarázatot ad a kérdésre. Vagy pedig az, hogy a leszerződött 1500 mázsa sertéshúsból még alig 400 mázsát ad­tak el. A marhahúseladást illetően sem jobb a helyzet. Mindezeket be­tetőzi az, hogy a termelési költsé­geknél jóval túllépik a tervezett szin­tet. Az előirányzott 2 373 000 korona termelési költséggel szemben már most közel Járnak a hárommillióhoz. Csoda-e, hogy nem jött kl a lépésük? KI LEGYEN A BŰNBAK? Kétségtelen, nem rózsás a helyzet a szövetkezetben. Modranyban — úgy mondva — több a baj, mint a vaj. Tegyük azonban mindjárt fel a kérdést: ki, vagy kik felelősek a történtekért?. Persze legkönnyebb volna most mindent az elnök, az ide­gen ember nyakába varrni; ahogyan azt egyesek már meg is próbálták. Sőt esetenként a falusi pártszervezet egyes tagjai is támogatják az ilyen helytelen megnyilvánulásokat. Ahe­lyett, hogy alaposan a dolgok mélyé­re néznének, a könnyebb megoldást választották. Iparkodnak a felelőssé­get magukról Horváth Péterre háríta­ni. Nem szép dolog ez, nem kommu­nistához méltó magatartás. Amit tíz esztendeig képtelenek voltak megol­dani, elvárnák, hogy egyetlen ember fél év alatt rendbehozza. Vagy talán csodára vártak? Ha igen: tévedtek. Esetükben csak az segít, ami náluk a legkevesebb: az összefogás, a leg­messzebbmenő elvtársi segítség. És éppen ezzel maradtak adósok a falu kommunistái. Ahelyett, hogy örömmel fogadták volna a segítő kezet, félre­álltak, magára hagyták az új elnököt. Most meg Pilátus módjára mossák a kezüket. Ám tegyük fel újból a kér­dést: Vajon felelősség terheli-e ezért Horváth Pétert, hogy a múlt eszten­dőben még karácsonykor is vetették az őszieket. Vagy pedig azért, hogy nem végezték el a mélyszántást? Az sem az ő bűne, hogy tavaly 11 mázsa kukorica termett hektáronként. Közel húsz vagonra valónak pedig lába kelt. Szemes takarmány híján pedig kény­telenek voltak több mint ezer mala­cot eladni az idei utánpótlásból. Rosszul sikerült a kertészet is. Miért? Azért, mert a tervezésnél egyszerűen figyelmen kívül hagyták a lehetősé­geket. Hetven hektárra tervezték a kertészkedést, milliós bevétellel, hogy a terv alapján a munkaegység érté­két a lehető legmagasabbra srófolhas­sák. Az eredmény? A kertészet • fel­emésztette a rengeteg trágyát, ha­szon meg semmi. Mivel a tervezés­nél éppen a legfontosabbról, a vízről feledkeztek meg. Hibás ezért az új elnök, az idegen, aki kezdetben jó­formán a határukat sem ismerte? Hol voltak a kommunisták a terve­zésnél? A tőzsgyökeres modranyiak, akik ismerik a határukat? Miért nem szóltak akkor? Persze akkor is a do­log könnyebbik részét, a hallgatást, a bólogatást választották. NEM MONDTA SENKI A szövetkezet egyik rákfenéje aVa-; gok sorában eluralkodott közömbös­ség. A falusi pártszervezetnek tíz esztendőn keresztül nem sikerült fel­kelteni az emberek érdeklődését a közös ügy iránt. Miért nem? Azért, mert begubóztak, megcsontosodtak, bizalmatlanul fogadtak mindent, ami új. Ez jellemző a pártszervezet belső életére is. Sok éven keresztül egyet­len fiatalt sem tartottak érdemesnek a párttagságra, maguk pedig képte­lenek voltak, megbirkózni a gyors ütemű fejlődés követelményeivel. Ahe­lyett, hogy a fejlődés élvonalában ha­ladtak volna, úttörőivé lettek volna a haladó módszernek, az események passzív szemlélőivé váltak. És ez a falu lakosai gondolatvilágának alaku­lásában is nyomot hagyott. Helyes megjegyzés volt például az, hogy a modranyi nép igen dolgos, ha kell, éjjel-nappal dolgozik, de minden új idegen számára. Azt már nem akarják megérteni, hogy többet ésszel, mint erővel. Egy példát említünk. Szekeres András traktorossal történt meg az eset. DT-54-es traktora két henge­recskével futkározott a szántáson. Amikor figyelmeztették, hogy ez a gép egész hengersort, sőt még bo­ronaaggregátot is képes azzal az erő­vel elhúzni, csak vállat vont: „Ezt nekem eddig senki sem mondtál" A közömbösség azonban egyéb vo­natkozásban is megnyilvánul. Legyen szabad újból egy példával élni. Ami­kor a szövetkezet állattenyésztése ke­rült szóba, bebizonyosodott az ls, hogy nagyon kevés a takarmányuk. És miért? Egyrészt nem kedvezett'az időjárás, másrészt az évelő takarmá­nyokat a legrosszabb földbe vettette az agronómus, sőt ami megtermett, azt sem becsülik meg eléggé. A si­lózásra szánt anyagot például fel­vágatlanul adják a jószágnak. A cu­korrépafejet, a rengeteg répalevelet a határban hagyták megfonnyadni, tönkremenni, ahelyett, hogy silóké­szítésre felhasználták volna. A HNB titkára szerint ez azért történt így, mert nincs aki silózzon, naponta képtelenek annyi silóanyagot felap­rítani, amennyi aznap elegendő a Jó­szágnak. De hát hol vannak a szö­vetkezeti tagok? A szüret, meg a pin­cegondok foglalják el őket. Ez pedig nagy baj. Amikor bővebb magyarázatot kér­tünk a történtekre, Lami János zoo­technikusnak csupán annyi mondani­valója volt, amit „nagyszerűségénél fogva" cikkünk címének adtunk. Lássuk azonban most az érem má­sik oldalát ls: A gazdasági sikertelen­ségeken kívül a gyakori kocsmalá­togatást is felróják az elnöknek. Sőt, ez már olyan méreteket ölt; hogy lép­ten-nyomon felhasználják ellene. Hogy csak egy példát említsünk. Ott­jártunkkor az elnök éppen Pukancsik Jánost leckéztette azért, mert két na-í pig feléje sem nézett a gondjaira bí-i zott jószágnak. Ez idő alatt kényte-i len volt az elnök és a íő zootechnH kus pásztorkodni, mivel az említett szövetkezeti tag előbbrevalónak tar-i totta a szüretelést. Amikor ezt Pu-i kancsik Jánosnak a szemére vetette; az csak úgy félvállról, meglehetősen csípősen odavetette: Kell ám a bor is, nem ihat mindenki rumot meg sört, mint az elnök elvtárs. NÉHA CSAL A LÁTSZAT Tehát tényleg iszákos az elnök? Nem akarjuk most az erkölcscsősz szerepét vállalni, csupán annyit sze­retnénk megjegyezni: néha csal a látszat. És ami újból a falusi párt­szervezet szűk látókörére vall az, hogy a látszatot, a jelenséget a lé­nyeg színvonalára emelték. Tény, hogy az elnök gyakori vendég — sőt sa­ját szavaival élve — törzsvendég a kocsmában. És most tegyük fel a kér­dést? Jellembeli fogyatékosság ez vagy kényszerűség? Szerintünk az utóbbi. És hogy Horváth Péter kocs­mázó ember hírébe került, ez sem a HNB-re, sem a kommunistákra nem vet jó fényt. Talán elfelejtették, hogy, az az ember, aki valamennyiük érde­kéért éjjelt nappallá téve fáradozik; félretéve a kényelmet, kockára téve egészségét, a csúcsmunkák idején nem járhatott haza, hetekig düledező fészerben aludt, hónapokig pacal- és krumplilevesen élt? És ezt hol kapta? A kocsmában. Ott reggelizett, ebédelt, vacsorázott. Vagy talán neki nem kell ennie? És most fordítsunk egyet a dolgoii, Mit tettek a kommunisták, vagy akár a helyi nemzeti bizottság, hogy n0 kelljen napjában háromszor ls a kocs-i mába mennie? SemmitI De ha már; nélkülöztek is minden emberséget; legalább mondták volna meg az igaz­ságot. Miért tűrték, hogy egyesek á bolhából, eléfántot csináljanak? Haltó gatásukkal azoknak a malmára hajiír tották a vizet, akik Horváth Pétert félre akarták tenni. Szemére vetették azt is, hogy nem tud bánni az emberekkel. Igen fur-i csa állítás ez is, hiszen nyolc eszten­dőn keresztül falujában kiváló elnök' hírben állt. Nem is ez itt a baj. Ha valaki egy kicsit is nyitott szemmel jár, könnyen megállapíthatja, honnan fúj a szél. Nem tud bánni az embe-i rekkel, mert rendet akar teremteni, megköveteli a becsületes munkát. Ez pedig néhány szövetkezeti tagnak nem tetszik. Azt akarja, hogy a modranyi szövetkezet is minél előbb kikerül-i, jön a kátyúból és legalább olyan le­gyen, mint az a másik, ahol kerek nyolc esztendeig elnökösködött. HÁT TÉNYLEG NINCS EREDMÉNY? Azt már leszögeztük, hogy csodák manapság nem történnek. Nyolc hó­nap, vagy akár egy esztendő is, ke-i vés ahhoz, hogy egy szövetkezet gaz-i dasági eredményeiben gyökeres vál-: tozás történjék. Elkendőznénk azon­ban az igazságot, ha azt állítanánk: a szövetkezetben iminden maradt a régiben. A haladásnak egyik döntő jele már az is, hogy a szövetkezeti tagok között szép számmal vannak olyanok, akik felismerték a nagy igazságot: jó gazda kell a földnek. A haladás útján mérföldes lépést jeleni az, hogy a fájós pontokra részben azok mutattak rá, akik azt leghivatot­tabbak orvosolni. A sebek mélyek, de nem gyógyíthatatlanok. Orvoslásuk-: hoz azonban kevés egy ember. Az egész pártszervezet és a szövetkezet valamennyi tagjának szorgalma, meg­értése, áldozatkész munkája kell ah­hoz, hogy mielőbb lábra állíthassák közös gazdaságukat. ^— SZARKA ISTVÁN A nyugat-szlovákiai kerületben az idén 11930 résztvevővel az orosz nyelv barátainak 984 köre működik. Jó munkát végez a nyugat-szlová­kiai kerületi postaigazgatóság mel­lett működő kör. .Képünkön Barbora Jenisová és Esta Venslová tanulás közben. (A. Prakeš — CTK — felv.) 0] SZÖ 4 * 196 2. november 28,

Next

/
Oldalképek
Tartalom