Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-26 / 327. szám, hétfő

Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról f megbíztuk, hogy vállaljanak védnök­séget a lemaradó EFSZ-ek- fölött és segítsék őket. Segítségre hívtuk fel a legkiválóbb állatgondozókat és fe­jőnőket és meggyőződésünk, hogy példamutatásukkal s tapasztalataik alapján közvetlenül az adott hely­színen segítséget nyújtanak nékünk a problémák megoldásában. Ebből vi­szont azt a következtetést vonjuk le, hogy az agitátorok zömét a legkivá­lóbb dolgozók alkossák s ezért nekik kell szentelnünk rendkívüli figyelmet. Járást pártbizottságunknak az a legközelebbi fontos feladata, hogy minden vezető dolgozót megnyerjen a nevelőmunkának. Nem ritka az olyan eset, hogy vezető dolgozók In­kább bíznak az utasítások s rendel­kezések erejében, mint a nevelő­munkában. A járási pártbizottság s az alapszervezetek munkájában a jö­vőben sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk arra, hogy a vezető dol­gozók a termelés Igazi politikai szer­vezőivé váljanak. Koloman Boďa elvtárs: £ tudománynak hatékonyan segítenie kell a mezőgazdasági termelést 'A CSKP Központi Bizottsága társa­dalmunk további fejlődésének távla­tairól szóló kongresszusi dokumen­tumában rámutatott, hogy a tudo­mány és a technika szerepének nö­velését termelőerőink fejlesztése során a népgazdaság döntő problémái megoldása fő útjának tekinti. Ez egyformán vonatkozik gazdaságunk valamennyi szakaszára, de fokozottan érvényes a mezőgazdaságban, ahol az a különösen felelősségteljes feladat áll előttünk, hogy a mezőgazdasági termelést 1970-ig az ipar színvonalá­ra emeljük. A mezőgazdaságban kiépült a Me­zőgazdasági Minisztérium által irányí­tott kutatóintézetek hálózata. Ezek az intézetek az elméleti kutatás eredmé­nyein vagy a külföldi, főként a szov­jet tapasztalatok — saját feltételeink közötti alkalmazása — alapján vég­zik kutatómunkájukat. A tudományos eredmények további gyakorlati alkal­mazása érdekében ehhez a hálózathoz kapcsolódnak a gazdálkodás tudomá­nyos rendszere intézeteinek kerületi és körzeti állomásai. Ezek Jó feltéte­leket teremtenek ahhoz, hogy a ku­tatás eredményeit hamarosan megva­lósítsuk a mezőgazdasági termelésben, terjesszük a tudományos Ismereteket, a nagy hozamok és a nagy hasznos­ság mesterei tapasztalatait és áldo­zatkész munkájuk eredményeit. Me­zőgazdaságunkban a szocialista ter­melési viszonyok és a mezőgazdaság műszaki bázisa minden feltételt meg­ad ahhoz, hogy a tudomány egyre na­gyobb hatást gyakoroljon a termelő erők fejlődésére. A mezőgazdaság tudományos Irányításának lehetősé­geiről és hatásáról EFSZ-eink és ál­lami gazdaságaink számos eredménye tanúskodik. A jó vetőmagvak alkal­mazása, a helyes agrotechnika, vala­mint a növények ápolása révén jó eredményeket értünk el. Hisz a búza több mint 50 mázsás hektárhozama, a szemeskukorica 80—90, sőt 100 má­zsás hektárhozama s a 360 mázsás burgonyahozam arról tanúskodik, hogy a szocialista mezőgazdaság — területi egységenként — ugyanolyan mennyiségű mezőgazdasági terményt képes előállítani, mint a világ legfej­lettebb államai. Néhány helyen fi­gyelemre méltó eredményeket értek el az állattenyésztésben is. így pél­dául köztársaságunkban a tŕeboňl nagyhizlaldában egy mázsa sertéshús termelése 20 perces kétkezi munkát igényel. Ilyen eredményeket csak a termelési folyamatok fejlett gépesíté­sével és kemizálásával lehet elérni. De még megoldatlan számos kérdés, főként a munkák gépesítése a hegy­aljai körzetekben, a cukorrépa és a kukorica komplex betakarításának gé­pesítése; egyes speciális termények, így a zöldség- és a gyümölcstermesz­tés gépesítése; a takarmányfélék be­takarításának és főként a takarmány­félék mesterséges szárítással történő tartósításának, a magas fehérjetar­talmú kapásnövények és takarmány­félék betakarításának és tartósításá­nak kérdése; végül pedig az állatte­nyésztés gépesítése. Az állattenyész­tés gépesítése folyamán azonban na­gyobb figyelmet kell szentelni arra, hogy a műszaki berendezések össz­hangban álljanak a szervezet fizioló­giai és biológiai sajátosságaival. A mai mezőgazdaságot, sem a növény­termelést, sem az állattenyésztést vegyszerek alkalmazása nélkül már el sem tudjuk képzelni. A kemizálás szerepe egyre jobban növekedni fog a műtrágya, a gazda­sági állatok táplálékának gyártásá­ban, a különféle vitaminok, antibio­tikumok stb. előállításában. A vegy­ipar segítsége nélkül a mezőgazdaság csak egy helyben topogna, nem telje­sítené feladatát. A múlt Időszakot mezőgazdasá­gunkban a szocialista termelési vi­szonyok megszilárdulásának idősza­kaként jellemezhetjük. Ennek alap­ján számos mezőgazdasági üzemben és termelési ágazatban 'rttnágásló eredményeket értünk el. De még nem került sor az eredmények tömeges elterjesztésére, s így a mezőgazda­sági termelés lényeges növelésére. Ügy vélem, hogy jelenleg, a terme­lés különleges kérdéseinek megoldá­sa mellett, amelyeknek továbbra Is rendkívüli figyelmet kell szentelni, arra kell törekednünk, hogy megis­merjük és felhasználjuk szövetkeze­teink gazdálkodásának általános tör­vényszerűségeit. A mezőgazdaság sajátosságai meg­követelik, hogy a tudomány részvéte­lét a mezőgazdaság fejlesztésében to­vábbi intézkedésekkel ls biztosítsuk. E kérdésnek az utóbbi időben a CSTA elnöksége és az SZTA elnöksége is nagy figyelmet szentel. Csupán a bio­lógiai, a műszaki és a társadalomtu­domány komplex eljárása teszi lehe­tővé, hogy a tudomány teljes mérték­ben érvényesüljön szocialista mező­gazdaságunk fejlesztésében. Libuša Mináčová, írónő: Az írók ábrázolják a ma emberének életét A prózáról fogok beszélni, nemcsak azért, mert én ls prózaíró vagyok, hanem azért, mert a próza tudja ma legjobban szemléltetni életünk, gon­dolkodásunk, cselekvésünk fejlődését. Valaha sokkal egyszerűbben lát­tam mindent az életben. Az volt az egyetlen vágyam és hivatásom, hogy minél többet legyek az emberek kö­zött, meghallgassam, mit mondanak magukról, életükről, munkájukról s ezt megírjam. Szóval az egésznek az volt a lényege, hogy mindkét kézzel belekapaszkodjak az életbe, tanul­mányozzam, megismerjem az élet minden formáját és megnyilvánulását. Természetesen ma tudom azt, amit akkor nem tudtam és nem is tud­hattam, azt, hogy csak annyira is­mertem az életet, amennyire megis­merhettem, amennyi gondolkodásom­ból, elméleti felkészültségemből tel­lett. Természetesen nem utolsó sor­ban szerepe volt az életünk iránti lelkesedésemnek ls. Ma tudom, hogy ez óriási segítségül szolgált az írás­nál, ez a kíváncsiság és megismerés legmélyebb forrása volt, melyből minden Írónak, minden közírónak és prózaírónak merítenie- kell. Az élet­jelenségeket csak később kezdtem több oldalról látni s az életigazság egyszerre sokkal sokoldalúbbnak tűnt előttem. Az új, a haladó hajtá­sait kerestem és megtaláltam ott, ott, ahol azelőtt nem is sejtettem je­lenlétüket. Míg azelőtt éveken át rendszerint csak az emberek pozitív új tulajdonságait kerestem, kutattam és írtam meg, a következő időszak­ban az emberek gondjaira és nehéz­ségeire is Jobban felfigyeltem. Kri­tikai nyugtalanság kerített hatalmá­ba, mely ugyan megnehezítette a munkámat, de amikor néha sikerült valamit úgy megírnom, hogy ez meg­feleljen az igazságnak, s nem volt csak lelkesítő és optimista dolog, ha­nem elsősorban az okok és következ­mények komoly kutatása, olyan elé­gedettséget éreztem, mint soha más­kor. Ha ma egy fiatal szlovák Iroda­lomkritikus a Plameň folyóiratban a mai prózáról írt terjedelmes időszerű tanulmányában prózairodalmunk örökre elszalasztott etikai és eszté­tikai alkalmainak egész soráról és arról Ir, hogy prózairodalmunkban megszakadt a régi pozitív hősök élet­rajzának fonala, átvették a kitünte­téseket, a vörös zászlókat, funkciókat kaptak s végül három pont követke­zik, akkor ezt saját tapasztalatommal Igazolhatom arra az időre vonatkozó­lag, amelyről írok. Most évek múltán újra vissza kell térni a megszakadt életrajzokhoz. Legutóbbi ostravai ta­pasztalataim után szilárd meggyőző­désem, hogy folytatni kell az abba­hagyott életrajzokat, odáig kell vin­nünk hőseink történetét, ahol ma vannak. Mivel korunk nemcsak a műszaki vívmányok, hanem az emberi kultúra és műveltség területén ts gyorsan elő­rehaladt, az író nem engedheti meg magának, hogy elmaradjon, hogy az utolsók között kullogjon, akik bárho­gyan vagy bárkinek a hibájából le­maradtak a fejlődésben. Bármilyen elméleti elképzelésről vagy világné­zetről, a valóság megismeréséről vagy az emberek erkölcsi arcéléről legyen szó, a mai ember, a mai férfi, nő, lány, gyermek fürkészése, a munkához, a környezethez, az élet­A kongresszusi tárgyaláson sok értékes tapasztalatról adnak számot a küldöttek, amit érdemes fel­jegyezni, hogy odahaza — az üzemben, a szövetkezetben — segítségül szolgálhasson a munka meg­javításában. hez, általában az életfilozófiához való viszonyának megírása feltételezi, hogy a szerző maga ls kora magas­latán álljon. Így tehát, ha valaki ma egy nőről Ír, tudnia kell, hogy a mai nő fejlődése korántsem végződik a házassággal, ott csak minőségileg ma­gasabb fokon kezdődik és éppen ezért gyors folyamú, mert a szocialista és kommunista társadalom rendszerének lényegében rejlenek a dolgozó nő, anya fejlődésének olyan lehetőségei, amelyekről régen nem is álmodoztak. Legyen a mai író legnagyobb öröme, hogy jár, látja a világot, s kutatja, próbálja megismerni az új, szocialista embert, legjelentéktelenebb Ismertető jegyeit ls, ahogyan ezek bizonyos helyzetekben, pillanatokban, akarva nem akarva kimondott szavakban, bi­zonyos Idővel saját nézetét tükröző gondolatokban nyilvánulnak meg. Az új ember fürkészése vagy kuta­tása, úgy ahogyan ez a prózairoda­lomban és főként a prózairodalom­ban visszatükröződik, nem intézhető el csak úgy, hogy az író többször meg­fordul a munkahelyeken, különféle em­berek között. A mai ember fürké­szése vagy kutatása hosszú folyamat, mely feltételezi, hogy az író már eléggé Ismeri az embereket, hogy ve­lük együtt nagy utat tett meg saját fejlődésében, hogy velük együtt sa­ját bőrén tapasztalta a fogyatékossá­gokat, melyek néha nagyon fájnak. Az emberek átalakulása azonban to­vább tart, állandóan előre halad. A versenymozgalom keletkezése és ki­alakulása a múltban, az újítómozga­lom születése és fejlődése, Gaganova követőinek feltűnése, a szocialista brigádok mozgalma és legújabban a munkához való szocialista viszonyért, a munkás- és parasztbecsületért in­dult mozgalom — ez szocialista em­berünk fejlődésének története. Annak az írónak, aki tud benne olvasni, ez új neveket, új hősöket, új, szocialista emberi tulajdonságokat, új győzel­meket jelent az elmaradottságokon és az előítéleteken, új tetteket, új sor­sokat Jelent, melyek korunkat for­málják, s amelyeket korunk alakít ki. E dicső történelemmel szentben, amelyet az emberek — a kommunis­ták és a pártonkívüliek munkájuk­kal és a munkához való új viszony­nyal, új kölcsönös, baráti és erkölcsi kapcsolataikkal alakítanak kl, nem helytálló az író passzív viszonya az élethez, sem a szocialista művészet és irodalom embernevelő politikai szerepének lebecsülése vagy elégte­len értékelése. Ha tekintetbe is vesz­szük, hogy egy nagyszabású, mond^ Juk korunkat ábrázoló mű megírása évekig is eltarthat, ez a tény sem tarthatja távol az Írót az élettől any­nyira, hogy ne lássa és ne fogja fel érzékenyen mi az, ami az emberek társadalmi életét mozgatja. Ezért nagyra becsülöm Dominik Tatarka a Mi brigádunk című könyvét, mely éppen a küldöttek előtt fekszik, amely­ben röviden, talpraesetten s találóan Ir a Stará Turá-1 szocialista munkabri­gád tagjairól. Jó lenne, ha a könyv-, kiadók munkája politikusabb és bát­rabb lenne abban az értelemben, hogy elsősorban azokat a műveket helyeznék előnybe, amelyek helyes politikai szempontból új módon áb­rázolják az embert és életét, amely­nek értelme a munka, a társadalom, a kommunizmus javára végzett mun­ka. A könyvkiadók munkatársai, sem az lrodalomkritikusok ne tartsanak attól, hogy az emberek nem szívesen olvasnának ilyen könyveket, ame­lyekben munkájukkal kapcsolatban írnak róluk. Nem, ostravai beszélge­téseim során tapasztaltam, hogy az olvasók megbocsátják az írónak, ha a termelési technológiával kapcsolat­ban valamit elvét, de nehezen bo­csátják meg, ha nem érti meg vagy elferdíti a munkához és egymáshoz való viszonyukat. Elsősorban arra kí­váncsiak, tulajdonképpen milyenek is ők, ha például szocialista munkabri­gádban dolgoznak, hogyan változnak, hogyan fejlődnek a szocialista bri­gádban, hogyan változnak, hogyan alakulnak ki nézeteik, életmódjuk a modern üzemekben, az új, szocialista városokban. Erre az írótól várják a választ. Irodalmunk csak vegye jól szemügyre az ember, korunk embere modernségének minden ismertetője­gyét, hogy azután nagy lépést tegyen a szocialista emberről alkotandó nagy kép megrajzolására. Reméljük, hogy ebben már nem lesz helye az Iro­dalmi szatócskodásnak, mely az élet legemberibb tényeit ls mesterien el tudja ferdíteni és gyöngíteni, sem a minden áron, még a szocialista öntu­datosság elvesztése árán is történő makacs, mégis nevetséges divatosko­dásnak. Azt hiszem, ez a legnagyobb veszteség, mely valóban mai művé­szetet művelni akaró írót érhet. Itt tehát korunk írójának, főként a kom­munista írónak legnagyobb elkötele­zettsége az író aktív viszonyulása az élethez és szenvedélyes érdeklődése mindaz után, ami új, szép, bátor és szocialista vonás az életben. Ján Janik elvtárs, a nyugat-szlovákiai KNB elnöke: Űj módszerekkel irányítsuk a mezőgazdasági termelést A nyugat-szlovákiai kerület jelen­tős helyet foglal el hazánk mezőgaz­dasági termelésében. Ami a gabona termesztését és felvásárlását, a komplexbrigádokban és munkacso­portokban az új technológia, illetve munkaszervezés érvényre juttatását, a kukorica, a cukorrépa, a hüvelye­sek vetésterületeinek bővítését, a hek­táronkénti árutermelés növelését ille­ti, javult a termelés színvonala. Ennek ellenére a legutóbbi két évben nem értük el az állami tervben számunk­ra előirányzott eredményeket. Ezért a lakosság mezőgazdasági termékek­kel, főként tejjel, hússal és tojással való ellátásában előforduló fogyaté­kosságok bizonyos része kerületünk rovására Irható. Ez a helyzet több okra vezethető vissza. Pártszerveink — kezdve pártunk Központi Bizottságával — több ülé­sen igen élesen bírálták az irányító­munka színvonalát. Ez arra késztet bennünket, hogy elgondolkozzunk a termelés irányításának jelenlegi rend­szeréről. Röviden csak annyit, hogy a mezőgazdasági szakemberek nagy része nagyon szét van szórva az or­szágban. A trnavai járásban például 360 ilyen szakember dolgozik, vagyis egy-egy mezőgazdasági üzemben 3,5 szakember, s ezért csekély munkájuk hatékonysága. Nem sikerült teljes mértékben elérnünk, hogy a szakem­berek és a termelés szervezői köz­vetlenül a mezőgazdasági üzemekben dolgozzanak. Sedlár elvtárs, aki most a Horné Stitőre-i EFSZ elnöke, Dubný elvtárs, aki az urmincei EFSZ-ből a bojnái EFSZ-be ment át, Kubíöek mérnök, aki a senícai GTÁ-ból a čá­Covi EFSZ-be lépett át, és sokan mások is bebizonyították, hogy a le­maradozó EFSZ-ek rövid időn belül jól gazdálkodó földművesszövetkeze­tekké változhatnak. A terv egyes ré­szeinek teljesítéséért viselt felelősség Jelenlegi megoszlása bizonyos esetek­ben félreértésekhez s ahhoz vezet, hogy az egyik dolgozó a másikra há­rítja a feladatokat. Janik elvtárs felszólalásában első­sorban azokkal a kérdésekkel foglal­kozott, amelyek szorosan összefügg­nek a mezőgazdasági termeléssel fog­lalkozó kerületek, illetve járások ál­lami gazdaságainak, EFSZ-einek és egyéb intézményeinek eddiginél jobb irányításával. Hangsúlyozta, hogy hazánkban bi­zonyos intézkedések foganatosítása után objektívan feltétlenül szüksé­gesnek bizonyul az irányítás módo­sítása is. Ilyen intézkedések voltak: a nemzeti bizottságok területi átszer­vezése, mezőgazdasági gépek, segéd­berendezések eladása az egységes földimivesszövetkezeteknek, a mező­gazdaság csaknem teljes kollektivi­zálása, a mezőgazdasági termékek felvásárlásának átszervezése s a ter­mékek árainak rendezése. Aláhúzta, hogy a mezőgazdasági üzemeket épp­oly tökéletesen kell irányítani, mint az ipari vállalatokat. A fő hangsúlyt a termelésre kell helyeznünk s a mezőgazdasági üze­meket a szükséges káderekkel kell megerősítenünk, hogy az önálló el­számolás elve alapján irányíthassuk őket és ugyanakkor sor kerüljön sza­kosításukra ls. A mezőgazdasági üze­mek vezető dolgozóinak rugalmasabb irányító tevékenysége megkívánja, hogy a járásokban komplex módon ellátott állami, vagy szövetkezeti vál­lalat létesüljön. E vállalatoknak áll­janak rendelkezésükre a szükséges anyagi eszközök, legyen kellő jogkö­rük és anyagi érdekeltségük a ter­melés növelésében, s az önköltség (Folytatás a 6. oldalon) 1902. november 24. * fJJ §20 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom