Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-24 / 325. szám, szombat

Üj élelmiszeripari üzem épül Hála a Banská Bystrica-1 Stavoindustria dolgozói szorgalmas munkájának, gyors ütembea halad a Rimavská Sobota-i élelmiszeripari kombinát építése. Már nemcsak az Irodaépület falai emelkednek a magasba, hanem a malátagyáré s a hatalmas cukorfinomítóé is. Az igazat megvallva országszerte nagy érdeklődés követi a Banská Bystrica-i építészeti dolgozók munkáját. Miért? Azért, mert az új élelmiszeripari üzemben naponta sok száz hektoliter sör és több száz mázsa cukor készül majd nemcsak a belföldi fogyasztók igényeinek kielégítésére, hanem külföldi megrendelésre is. A legtürelmetlenebbül azonban talán földműveseink várják az építkezés minél előbbi befejezését. Ez magától értetődő, hiszen a maláta, a sör s a cukor gyártása közben keletkező ipari hulladék a közeljövőben helyrebillenti az EFSZ-ek s az állami gazdaságok takarmánymérl°gét. A Cseh Hajógyárak mélníki üzemében nemrég próbáltak ki egy újonnan fejlesztett gumikönyököt. Ilyen gumikönyököket építenek be az SB-250 típusú szívó-kotrógépekhez kapcsolt csővezetékekbe. Az új gumikönyök 300 kg-al könnyebb az eddig használt acélkönyöknél Képünkön a gubikönyök hajlíthatóságát ellenőrzik. (Tachezy felv. — CTK) Az alapos előkészület sikerre vezet Országszerte, népgazdaságunk minden szakaszán az 1963. évi tervek összeállítása foglalkoztatja dolgozóinkat. A Kelet-Szlovákiai Vasmű építői körében is lázas előkészületek folynak a következő esztendőre. Véleményt mondanak a dolgozók, tervezők, munkavezetők és technikusok. Ezért látogattunk el Branislav DeveCka elvtárshoz, a Vasmű első „A CSKP XII. kongreszusának brigádja" vezetőjéhez, az országszerte ismert ácsmesterhez, hogy a jövő évi tervkészítést illetően elbeszélgessünk vele. • Milyen feltételek mellett biztosított a jövő évi tervkészítés? — Nagyon helyes, hogy már most és közösen, a dolgozók széles rétegeinek bevonásával tanácskozunk az 1963. évi terv összeállításáról. Figyelembe kell vennünk és be kell tartanunk végre az illetékes kormányrendeletet olyan értelemben, hogy az 1963. évben csak olyan építkezésekhez lássunk hozzá, amelyek tervezési és pénzügyi dokumentációval is rendelkeznek legalább olyan mértékben, txogy ezek alapján felkészülhessünk a feladatokra. • Miért tartja ezt szükségesnek? — Eddigi tapasztalataink alapján állíthatom, hogy építkezéseinken a munkások és technikusok körében a legnagyobb idegeskedést különösen a tervezési felkészületlenség okozta. Ennek kiküszöbölésével párt- és gazdasági szerveink ts foglalkoztak. A hiányosságok azt idézték elő, hogy az 1962. év első 9 hónapjában a tervteljesítésben mutatkozó lemaradás meghaladta a 10 millió koronát. — A hiányos felkészültség folytán egymást érték a hibák a munkaszervezésben, az irányításban és állíthatom, hogy ezt a körülményt sokan saját hiányosságaik takarására használták ki. • Tapasztalatai szerint mit tart különösen fontosnak a tervkészítésnél betartani? — Elsősorban nem szabad megengednünk, hogy az 1963. évi terv csak olyan hozzávetőleges számadatokból álljon, amelyek nincsenek alátámasztva kellő tervezést felkészültséggel és nincsenek összhangban saját üzemünk és üzempartnereink kapacitásával. Továbbá szükséges, hogy legalább 2—3 évre biztosítva legyen állami méretben az árpolitika állandósága, ami legnagyobb mértékben befolyásolja a gazdasági mutatók megállapítását és azok elérhetőségét. Megint csak saját észrevételeinkből indulok ki, amikor azt állítom, hogy technikusaink 1962-ben ötször dolgozták fel az árváltozásokat. Célszerű lesz, ha üzemeink közgazdászai nemcsak az 1963. évi tervek összeállításának feltételeit teremtik meg, hanem főleg a teryben foglalt feladatok teljesítésének feltételeit a jövő esztendő első napjától az utolsóig. Tudatában vagyunk, hogy nem könnyű feladat mindent műszakilag helyesen feltüntetni az 1963. évi tervjavaslatban. De ha az előkészületek időszakában alapos munkát végzünk, annál könnyebb lesz teljesíteni á tervfeladatokat. —ik A brigád és aki vezeti A PETRŽALKAI MATADOR egyik tágas irodahelyiségében szinte megállás nélkül „berregnek" a különböző nagyságú és típusú számoló- és írógépek. Az ajtóval szemben levő asztalnál azonban más munka folyik. Idősebb, deresedő hajú férfi lapozgat kitartóan egy halomnyi papír közt. Olykor-olykor ceruzát ragad és buzgón irogat. Vajon mit? — furdalja valami az oldalam, de nem zavarom meg Martinec elvtársat, az üzem versenyfelelősét, hanem mögé állva belelesek a Jegyzetekbe. „A harmadik negyedévi tervünk 101,7 százalékos teljesítése a hetvenöt brigád munkájának köszönhető. Külön dicséret iTletí fiataljainkat, különösen Glass elvtárs tizenegy tagú kollektíváját..." — olvasom a gondosan írt sorokat. — Epp egy ilyen brigád érdekelne — szólítom meg az írást épp abbahagyó embert. — Megnézheti ezt ts — mondja és' mosolyogva teszi hozzá: — Glass elvtárs már a második kollektívát.-.. — Szóval, itt is akadt követője a szovjet lánynak? — kérdem Gaganovára, a szocialista munka hősére gondolva. Válasz helyett széttárja a karját és bólint. Szavakká formálva ez annyit jelent, hogy igen, a Duna melletti üzembe is eljutott a szovjet szövőnő tettének híre. No de, milyen ez az ember? Es milyen az a brigád, amelyet vezet? Nem a brigád munkahelyén, a villanyszerelő-műhelyben találom a huszonhatéves brigádvezetőt, hanem a CSISZ irodában — elnöki tisztségben. Glass elvtárs első kollektívája is a villanyszerelő-műhelyben dolgozik. Ma is kiváló munkacsoport, szeretettel beszélnek korábbi vezetőjükről. Nem neheztelnek rá, amiért ez év januárjában „cserbenhagyta" őket. Megértették, hogy mint kommunista nem tehet másként. Ez az erkölcsi segítség és az — mondja a brigádvezető —, hogy mindkét kollektíva egy műhelyben dolgozik, sokat jelentett számomra. Az első brigádom tagjai mindenben példát mutattak, támogatásukkal legelőször is a munkaszervezésben észlelt hiányosságokat igyekeztem megszüntetni. A munkán keresztül akartam őket „megfogni", mert ismertem őket és tudtam, hogy alapjában véve Jó fiúkkal lesz dolgom, bár a brigád egyik tagja... EGYIKE VOLT AZOKNAK, akif nem akartak az üzem mesterei befogadni. Magatartása, gyakori részegsége és egyéb hibái miatt bizony nem rajongtak érte. Glass elvtárs és az új kollektívájának néhány tagja azonban hitt a fiúban. Nem zárták ki. Rövidesen azonban baleset érte a fiút, amit két hónapi kiesés követett... Es ekkor történt. Ittas állapotban verekedésre került sor. Ezért és a korábban elkövetett kihágásaiért egy évre ítélték, melyből csak hat hónapot ült le. Jó viselkedéséért hazaengedték ... — Ojra mi fogadtuk be. Ezután már kifogástalanul viselkedett. Jelenleg katona és nemrég, amikor idehaza járt, példás katona jelvény díszítette kabátját. Közben cseng a telefon. — Gyűlésre kell mennem — mondja, amint leteszi a kagylót. — Azért még egy félórát beszélgethetünk — teszi hozzá és folytatja: — A szocialista munka brigádja címért Múdry elvtárs vezetésével még 1959-ben kezdett versenyezni a kollektívánk. Január 11-én, amikor átvettem a kollektíva vezetését, új versenyt indítottunk, mégpedig a CSKP XII. kongresszusának brigádja cím megszerzését tűztük ki magunk elé ... — Hallottam, hogy az elmúlt napokban ... — vetem közbe, de Glass elvtárs megelőz: — Október 22-én javasoltak bennünket a Cím odaítélésére ... — Megérdemelten kapják? — Fogas kérdés, de azt hiszem, hogy igen. Glass elvtárs csak ideiglenesen tölti be az üzemi CSISZ-szervezet elnökének tisztségét. Egy vaskos könyvet, a brigád krónikáját nyújtja felém. Átveszem és lapozgatni, olvasgatni kezdek benne. Miről tesz tanúságot ez a krónika? HOSSZADALMAS VOLNA elmondani. A legfontosabb eseményekről azonban szólni kell. A kollektíva hat úfításí (Simek, Kormúth és Glass elvtársak révén] javaslatot nyújtott be. Január 11-től 515 kilogramm színes fémet, az önköltségen pedig 3600 koronát takarított meg. Különböző intézkedésekkel 25 337 koronát kitevő villamos energiával fogyasztottak kevesebbet. František Simák, Karol Plenkanauer és Glass elvtársak elektrotechnikai ipariskolába járnak. Milan Bobok a kilencéves iskolát látogatja. Tibor Kormúth — többiek is követni akarják — a Műszaki Főiskolán tanul. A mérnöki oklevél megszerzése után újra megtalálhatjuk majd a Matador villanyszerelő-műhelyében azok között, akik útnak indították, akik között jó szakember vált belőle. A brigád minden egyes tagja részt vesz a pártoktatásban. A felsorolt — és a krónikában levő tények, eredmények mind azt bizonyítják, hogy valóban nagy utat tett meg a tizenegy ember. Glass elvtárs „igen"-Je és magabiztonsága tehát nem alaptalan. Erre készteti, erre serkenti öt a munkásbecsület. KEZES JÖZSEF A trnavai Egyesült Cukorgyárak vezető dolgozói részletesen tájékoztattak bennünket arról, mi mindent kapnak majd földműveseink az új élelmiszeripari üzemből. Már 1964ben 297 tonna szárított takarmányárpát, 176 tonna malátacslrát és egyéb mellékterméket. És mit ad a cukorfinomító? 48 750 tonna nedves és 4500 tonna száraz répaszeletet, továbbá 938 tonna melaszt is. Az új élelmiszeripari kombinát már akkor látja el tehát földműveseinket az említett melléktermékekkel, amikor még nem lesz 100 százalékos a teljesítőképessége. Mig 1965ben 58 263 tonna értékesíthető mellékterméket bocsáthat a mezőgazdaság rendelkezésére, egy évvel később, amikor a kombinát valamennyi üzemének teljes iramú munkájára számíthat, 61998 tonnára növeli ezt a mennyiséget. Most pedig — mint ahogyan mondani szokás, váltsuk fel a bankót aprópénzre, vagyis mondjuk el, mi mindent jelentenek a már említett tonnák. A kombinát melléktermékeiben annyi emészthető fehérje lesz, amenynyi elegendő több mint 8 millió liter tej termelésére. Mivel ezek a melléktermékek sok szénhidrátot is tartalmaznak, az említett mennyiségben levő keményítőegységek további 15 millió liter tej termelését teszik majd lehetővé. Mindez viszont azt is megköveteli, hogy a Rimavská Sobota-i új élelmiszeripari kombinát környékén levő EFSZ-ek és állami gazdaságok a jövőben elsősorban tejgazdálkodással és a tenyészállományból kiselejtezett szarvasmarha hizlalásával foglalkozzanak. Szükséges lesz tehát, hogy a Rimavská Sobota-i és a Lučeneci járási Nemzeti Bizottság, tekintettel az új élelmiszeripari kombinát melléktermékei takarmányozási célokra való hasznosításának lehetőségeire, már most tegyen lépéseket egyes mezőgazdasági üzemek szakosítása érdekében. Az említett takarmány már azért is nagyon olcsó lesz, mert nem kell elszállítani távolabbi mezőgazdasági üzemekbe. Az új élelmiszeripari kombinát azonban nemcsak értékes takarmánynyal, hanem a talaj termékenységét növelő szerves anyagokkal is elláthatja a környező mezőgazdasági üzemeket. A Rimavská Sobota-i új élelmiszeripari üzem ugyanis a savanykás talaj meszezésére kiválóan alkalmas cukorgyári mésziszapból évente mintegy 16 000 tonnát s a cukorrépa tisztára mosása közben nyert televényből kb. 13 000 köbmétert adhat mezőgazdasági termelésünk hatékonyságának növelésére. A Rimavská Sobota-i kombinát tehát nemcsak az ipari termelés szempontjából lesz rendkívül hasznos, hanem a mezőgazdasági termelés jelentős növeléséhez is hozzájárulhat. Most pedig elsősorban az szükséges, hogy a környék mezőgazdasági üzemei megtegyék a szükséges előkészületeket az eddiginél nagyobb mennyiségű cukorrépa és kiváló minőségű sörárpa termesztésére. A kombinát kétszeresen fizeti majd vissza e törekvéseiket. Egyrészt jó bevételt biztosít az odaszállított árpáért és cukorrépáért, másrészt értékes takarmányt s egyéb mellékterméket adhat az állattenyésztési termelés, illetve a növénytermesztés hathatós növelésére. A. M. A szűkszavú ember A

délutáni nap bágyadtan szórta sugarait. A tekintet ölelésében barna, megkopott volt a határ, s csak itt-ott suttogott még az áldogálló kukoricaszár. Az egyik dűlőn '— majdnem a föld derekán — traktor pöfögött. Türelmesen várakoztam, hogy az úthoz érjen. — Varga Istvánt keresem!... A traktor nyergében ült, úgy fordult hátra, hogy idenyújthassa kezét. Összeismerkedtünk s az első mondatok után — mosolyra derült arca. — Miért éppen rólam akar írni?!... Nincs áz életemben semmi érdekes ... mondta csendesen, s lelépett a traktorról. Amíg magyarázkodtam, rágyújtott egy cigarettára és a füstöt az ősz párás levegőjébe fújta... Néztem az embert, aki maga is olyan mint az idő, a határ ... Ritkuló hajába az évek belelopták az ezüstös szálakat. Kissé előrehajló, munkában meggörnyedt vállalt több mint fél évszázad terhe nyomja... Amikor kérdeztem, faggattam, elnézett a messze távolba, mintha egy letűnt, soha vissza nem térő világ szomorú emlékei közt kutatna ... — Alig voltam még tízesztendős, amikor kisszoigának szegődtem az egyik gazdához Kisfaludon. Az apám nagy családos szegény ember volt, sokan voltunk — kellett a kereset. Sokat, igaz, nem kerestem, ruhát, meg kosztot kaptam csak eleinte, de ez is jó volt, már nem kellett rólam apámnak gondoskodnia. Ügy mondta, úgy ejtette a szót, mintha saját szégyenét kellett volna Hazánkban novemher 17-én nemzetközi méhészeti hét kezdődött, melynek feladata, hogy a nagyközönség előtt a népgazdaság szempontjából ismertesse a méhészet jelentőségét. Képünkön V. Richter méhészmester és felesége, aki nagy segítséget nyújt férje munkájában. (CTK felv.) a világ elé teregetnie, pedig csak a múlt társadalmának szégyenéről beszélt. Meg-megállt, majd lassan újra kezdte. — Sok helyen szolgáltam — Ravaszéknál, PÓnyánál, dr. Katonánál —, mert jobb helyet szerettem volna találni magamnak, de mindegyik gazda egyformán komisz volt hozzám ... — Huszönötéves koromban nősültem. Az asszony is szegény volt, én is, összeillettünk. Házam nem volt... Az apósomnál laktunk a hátsó szobában, ők elől tizenegyen az első szobában. Dolgoztunk, kuporgattunk, hogy vigyük valamire ... H ázat szerettem volna építeni, amelyet a magaménak mondhatok, egy darabka jóidét vásárolni, hogy ne kelljen látástól vakulásig téltől nyárig más parancsára hallgatni. A

lmok, álmodozások, remények, amelyek oly sok ember részére beteljesületlenek maradtak abban a másik világban ... Mintha egy filmdráma vetített kockái peregtek volna le előttem. Egy keserves, nehéz élet filmje, amelyet maga az élet készített ... A szegény ember féltve őrzött, aprócskán összekuporgatott pénzét elvitte a hívatlanul is jelentkező vendég — a betegség, az orvos, a patika. .. Aztán kitört a gyilkos második világháború és Varga István a többi szegény emberrel együtt arra menetelt, ahol a halál járt. A kevés szavú emberek ott még kevesebbet beszéltek. A fegyverek és a zizzenő gyilkos golyók hallatták hangjukat helyettük ... Alig hittek már az életben. Aztán egyszer úgy hozta a véletlen, hogy Csallóközbe vetődtek. Ismerős táj, ismerős községek kerültek eléjük. A front vonala már nem volt messze ... Sokan éltek az alkalommal .. egy nyugodt tavaszeleji hajnalon kopogtatott be Varga István a nádfedeles házikó aprócska ablakán. 1945 tavasza volt. .. Felesége alig hitt a szemének. Örült is, meg rettegett is a férjéért... Hosszú ideig nem mert mutatkozni az emberek előtt. Ogy bújt, úgy rejtőzött, mint az űzött vad... A szabadság hajnala lassan közeledett.Aztán végre felvirradt... — Ezerkilencszázötven elején — mindjárt az alakuláskor tagja lettem a szövetkezetnek, majd egy évig agronómus voltam, aztán három évig csoportvezető s végül traktorra ültem. U'nnyit mondott Varga István, aztán mosolyogva széttárta a karját, hogy hát vége, nincs tovább, az ó életéről nincs több mondanivalója ... Felült a traktorra és mielőtt elindult volna, mosolyogva visszanézett. „Mondtam, hogy rólam nem lehet írni, nincs mit..." — értettem a mosolyából ...Es én mégis megírtam róla ezt a néhány sort, talán nem is gondolta, hogy olvasni jognak róla. Gépe nyomán pedig a fényes ekevasak tovább csillogtatták fehér aranyunkat. > KOVÁCS MIKLÖS, Vydrany 1902. november 24. * fJJ §20 13