Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-17 / 318. szám, szombat

„Havasi gyopár" Szemtanúk 18 év előtti eseményekre emlékeznek • Véres vasárnap Ostrý Grúň községben • A halál neve: Edelweiss „A tBrténelem folyamén a gonosztevők első ízben felelnek bíróság előtt az emberiség ellen elkövetett gaztetteikért. A népek először ítélkeznek azok felett, akik vérrel áztatták földgolyónk beláthatatlan térségeit, az ártatlanok millióit öl­ték meg, kulturális értékeket pusztítottak, bevezették az ag­gok, asszonyok és gyermekek öldöklésének, kínzásának és ir­tásának rendszerét, az egész világ feletti uralomra tartottak igényt és a világot eddig nem látott szenvedések szakadéká­ba rántották.. (R. A. RUGYENKO SZOVJET ÜGYÉSZ ZÁRÓBESZÉDÉ­BŐL A HABORŰS BŰNÖSÖK NÜRNBERGI TÁRGYALÁ­SÁN 1946- JÜLIUS 29-ÉN.) A nürnbergi négyhatalmi (Szov­Jetunió, Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország) nemzetközi bíróság előtt a fasizmus életre keltői, e borzalmas rendszer emberi mivoltukból kivetkőzött veze­tői felelnek. A négyek bírósága Rib­bentropot, Göringet, Kaltenbrunnert, Frankot, Rosenberget kötél általi ha­lálra Ítélte. Olyan nevek ezek, ame­lyek az emberiség legsötétebb kor­szakának emlékét idézik. Űk voltak azok, akik egész nemzetek kiirtásá­nak tervelt szőtték, ártatlan milliók „likvidálására" valóságos gyárakat rendeztek be. Ennek a rendszernek egyik lánc­szeme volt az Edelweiss (havasi gyo­pár) különítmény is. Vezéreik szótá­rából ők is sok mindent átvettek. Így a „tömeges megtorlás" és „lik­vidálás" fogalmát is... A partizánvadész különítmény te­vékenységének legvéresebb fejezete Ostrý Grúň és Kľak községek. A tö­megmegtorlás embertelen elmélete itt öltött véres, kegyetlen, jajtól hangos valóságot. A fegyveres harcra az em­ber még igyekszik magyarázatot talál­ni : megtévesztett, félrevezetett em­berek, fasiszta nevelés, Zelina pap, csalóka ígéretek, pénz csillogása ... Nos, talán, talán ... Természetesen ez se kielégítő magyarázat, de legalább valami. Ám ártatlan, fegyvertelen gyermeKek, anyák mészárlása ... Nem 1 Erre nincs magyarázat I Ilyen megtorlást nem indokolhat semmiféle erkölcsi norma. Egyszerűen azért, mert ilyen erkölcsi norma nincs. Nem is volt, nem is lehetett. A Banská Bystrica-i kerületi bíró­ság előtt áll Oldíich Vystavél vád­lott — egy a 14 közül —, aki 1945. január 21-én az Edelweiss különít­ménnyel részt vett a két falucska el­leni akcióban. A bíró felteszi a kér­dést: — Mondja el, milyen feladattal ér­kezett és mit csinált az említett köz­ségben? — Hát..., kérem ez életemnek legszomorúbb Időszaka. Igen, ma így látja. S talán nemcsak már Itt, a bíróságon. Lehet, jóval előbb ls. Hisz új társadalmunkban az elmúlt tizennyolc év alatt sokat ta­pasztalt, sokat látott. Az idők változ­nak s változunk mi is — mondták a rómalak. Az egykori partizánva­dász sem maradhatott társadalmunk emberformáló erejének hatósugarán kívül. Szeretne feledni, törölni, radí­rozni a múltból. Nem, ez lehetetlen. A múlt mélyen, kitörölhetetlenül vés­te az emlékeket... A tárgyalls szünetében a folyosó homályos zugában meglett, negyvenen felüli férfi kezében gyufa sercen. Ke­ze remeg, az apró lángocska alig ta­lálja meg a cigarettavéget. — Gazemberek 1 — tör ki belőle. Lassan hegedő sebek szakadnak. Most — tizennyolc év után látta elő­ször szemtől szembe a gyilkosokat. Itt a tárgyalóteremben. Gustáv Štefanča átélte a tragé­diát ... A családból egyedül. Mindenkljét elvesztette. Gustáv Štefanča hosszas viszontag­ságok után 1944 végén került haza szülőfalujába — Ostrý Grúň község­be. A szlovák hadsereg tagjaként megjárta Olaszországot, ahol tenger­parti védelmi állásokat építettek. In­nen hazakerült s egyből belecsöp­pent a felkelésbe. Majd társaival a hegyekben bújkált. Végül is hazame­részkedett a szüleihez. Egy ideig ott­hon is bújkált, mert a németek va­dásztak a felkelésből visszatérőkre. Aztán szülei, rokonai révén sikerült okmányokat szereznie, s ekkor elha­tározta, hogy megnősül. A szülei is bíztatták : — Rendes leány, látod, várt rád ... Három éve tartott az ismeretség Mariskával, aki a szomszéd község­ben lakott. Amíg távol volt is sűrűn leveleztek, ű meg már huszonötéves volt. Január 6-án egybekeltek. • Fiatalok voltak és szerelmesek. Ál­modoztak, szövögették terveiket. — Lassan vóge a háborúnak ... Háború. A front mind közelebb ért. Egymást biztatták; nem tart már so­káig. S valóban .,. Nem tartott soká ig... Kéthetes házasok voltak. Vasárnap, január 21-én a falu végén dob per­dült. A férfi lakosságot szólították be­vonulásra. Gustáv az ágyból ugrott kl. — Nem megyek ... Elég volt 1 Apró értékeiket, jegygyűrűjüket, megtakarított pénzecskéjüket heve­nyében egy pléh dobozba dobálta, hogy elássa. — Ötszáz korona elég lesz, ha va­lamire kell. A többit eltesszük... Kl tudja? Marika — Gustáv Štefanča fiatal fele­sége, akit két héttel az esküvő után az Edelweiss tagjai meggyilkoltak. Bizony nem tudhatták. Nem ls sejt­hették, hogy a keskeny völgyben, ma­gasba nyúló hegyek lábánál elterülő falucska felé a halál közeleg. Csak akkor riadtak meg, amikor az ablak előtt feltűnt az Edelweiss különít­mény járőre. Otthagyott pénzt, ékszert, dobozt — mindent. Rohant a padlásra és mélyen befúrta magát a szénába. Nemsokára lépteket hallott. A létra csikordult. Megrettent. — Gusto 1 Gustík I — hallotta édes­anyja hangját. — Tejet, meleg tejet hoztam. Meleg, csengő anyai szó 1 Van-e a világon édesebb, lágyabb dallam ná­lánál? Most is Gustáv fülében csen­genek az utolsó szavak. Mert soha többé nem hallotta, nem látta édes­anyját ... IVfemsokára német szavak, kiálto­zás ütötte meg a fülét. Majd éktelen lövöldözés, sikoltozás, segély­kiáltás. De ki menjen a védtelenek segítségé­re? ö ís védtelen. Hosszú ideig fe­küdt mozdulatlanul. Később a zaj el­csendesedett, néma csend ülte meg a völgyet. Lassan, óvatosan kandikált ki a padlásról. Az udvaron, úton senki. Sehol élő lélek. Leugrott és futásnak eredt, fel a házuk mögött emelkedő hegyodalon. Csak a hegytetőn fújta ki magát. Letelepedett és onnan fi­gyelt. A faluban két ház égett: a Debná­réké, meg a vendéglő. Fekete füst gomolygott és édeskés, kesernyés bűz szállt. Próbálta rendezni gondolatait: ml ls lehetett az a lövöldözés? Miért gyújthatták fel a két házat? S miért pont azt a kettőt? Hiába törte a fejét. Azután Kľak, a szomszédos község felöl batyúkkal, szánkókkal hajtották a lakosságot. Vajon hová és miért? A német kato­náknak fegyveres civilek segédkeztek. A hosszú menet ls eltűnt a kanyarban, azután újra csend borult a tájra. Óvatosan ereszkedett le a lejtőn. A legszélső házba ugrott be. Ott már hat sebesültet ápoltak a háziak. — Jaj, jajl Gusti, Gusti! A tieid mind odaégtek a Debnárék házában. Egyszerre elsötétült előtte minden. Valamibe megkapaszkodott. — Nem lehet — suttogta vértelen ajakkal. — Onnan Jövök — bizonygatta nyögve Andrej Bielik, akinek orra alatt a bőrt és a vállát felhasította a golyó. Nem tudták a vért elállíta­ni. — Gustáv, az istenre kérlek... se­gíts rajtam... A lányomat áthurcol­tam ... haza ... A konyhában fekszik a kövön, nagyon oda van szegény gyerek,... Itt tudta meg a mészárlás részle­telt. A németek Debnárék előtt parti­zán előőrssel találkoztak. Lövöldözés kezdődött. Azután a környékbeli há­zakból bosszúból összeterelték a la­kókat Debnáréknál. Gustáv szüleit és fiatal, kéthetes asszonyát ÍSJ Itt az­után halomra lőtték őket. Néhányan megmenekültek, nem kaptak halálos sebet. A gyilkosok tovább siettek a szomszédos Kfak községbe. Ott akadt „elintézni" valójuk ... Gustáv Štefanča kábultan lépett be a Debnárékkal szomszédos Bielik­házba. A konyha kövén ott feküdt Anička, a csínos tizennyolc év körüli leány. Feje alatt párna, sebesült apja tette oda. Száján habzó vér. Fejlövést kapott. Hörgött. Debnárék háza porig égett. Benne az áldozatok is. Benzinnel locsolták a holttesteket, alapos munkát végez­tek. A pajtában már nem jutott any­nyi benzin. A hullák csak félig égtek el. Borzasztó látvány! Üszkös karok, térdig égett lábak, vicsorgó fogak. Rettenetes! Szerettei az egyik pilla­natról a másikra lettek hamuvá. Le­hetséges ez? Ember lehet ennyire kegyetlen? Lehet. Sajnos... Volt ls. Tizennyolc év előtt orgiát ült a fasizmus és édes­testvére a halál, a pusztítás. Némán állok Debnárék egykori há­za helyén. Szerény emlékmű. Az em­léktáblán hatvannégy név két sorban. A második sorban az első három név: Gustáv Štefanča édesapja, édesanyja és neje. A ház helyén kert, rózsaliget készül. A hantokat frissen forgathat­ták, hogy ágyakat készítsenek az em­lékezés virágainak. Valami a torko­mat szorongatja. — Jó napot! Engem keres? Franti­šek Debnár vagyok... Megszoktam már, hogy gyakran keresnek fel. Apró termetű ember, egyenruhá­ban. Autóbuszkalauz. Éppen munkába indul. 1945 januárjában alig volt ti­zenhárom éves. Amikor az Edelweiss tagjai berontottak házukba és odate­relték a szomszédokat ls, ijedtében apja íróasztalába bújt. Ott élte át a sortüzet, a halálhörgést, a mészár­lást. A gyilkosok távozása után az ablakon át menekült el. Még ma ls borzongva emlékszik, hogy keskeny udvarukon halomban feküdtek a hul­lák és a halom alól vékony erecské­ben folyt a vér az útszéli árokba. Vér, mártírok kiontott vére öntöz­te a rózsaliget földjét. Ártatlan éle­tek hamvadtak el. Debnár Ferkó e mártírok árvája. A készülő liget mögött félig ledön­tött falak. Nem pusztítás maradvá­nya: mellette új épület, Istálló. Bielik bácsi szorgoskodik ott, betonoz. Véz­na emberke, összetörtnek, megviselt­nek tűnik. Bajusza helyén hosszú sebforradás. Golyó hasította. Mélyebb­re szánták, csak elcsúszott. Így me­nekült meg. — Hát Anička? — Elvan — válaszolja az öreg. — A szomszéd faluba ment férjhez, két gyereke van. Lányok! Hajaj, magam se hittem volna... Megmenekült, ő is él. Hosszas ke­zelés után kigyógyult fejlövéséből és két gyermeknek adott életet. — Az emlékmű miatt kellett lebon­tanunk az Istállót — tereli másra a szót. — Kiszélesítik a ligetet. A falu újra épült, csupa új ház. A régiek leégtek. Mert az Edelweiss másnap, január 22-én még visszatért. Reggel kilenc óráig adtak időt a fa­lu kiürítésére, azután felperzselték, de előbb kirabolták. Az Edelweiss tagjai ezután elvonul­tak. Számukra a gyilkosság, foszto­gatás, gyújtogatás mindössze egy „akciót" jelentett. Egyet a sok közül. Visszatérve állomáshelyükre kiérté­kelték „tevékenységüket". A mészár­lásban, fosztogatásban lelkes tagokat megdicsérték, másokat megdorgáltak. Kit hogyan ... Stančok, Vystavöl, Stulc vádlottak pedig titokban összeszámlálták a ha­di zsákmányt. Vajon kinek mit ho­zott a két falu elpusztítása? A bíró Vystavél vádlottnak felte­szi a kérdést: — Maga is rabolt? — Igen ... De csak pénzt... Csak pénzt! Áz áldozatok zsebéből kiszedték az utolsó koronákat, még mielőtt végeztek volna velük. Mert hát mire is volna ez nekik a másvi­lágon? I me, az Edelweiss különítmény erkölcsi neveléséért felelős Ze­lina, római katolikus pap kitartó, meggyőző munkájának megérett a gyümölcse. Mert az Edelweiss hiva­talból kinevezett lelkipásztora Stan­čok vádlott vallomása szerint azt bi­zonygatta előadásaiban, hogy parti­zánt ölni nem bűn ... Ha meg ölni nem bűn, miért len­ne bűn a rablás meg a gyújtoga­tás? ZSILKA LÄSZLÚ A világ nemzetközi ünnepe 1939. november 17-én a német fasiszták azzal a céllal, hogy le­hetetlenné tegyék a cseh értelmiség nevelését, tudományos munkáját, bezárták valamennyi cseh főiskola kapuját. Hogy sose feledjük a szomorú, vészteljes eseményeket, a fasiszták gálád vandalizmusát, a békeszerető és haladó világ november 17-ét a nemzetközi diákság napjává nyilvánította. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság is e nap kegyeletes emlékének áldozott, amikor most egy éve, 1981. november 17-én szélesre tárultak az e nap emlékéről, November 17-éről elnevezett egyetem kapui. Nemes o£l vezette pártunkat és kor­mányunkat ezen elhatározása meghozatalában. A külföldi és főleg a már felszabadult és felszabadulásukért még küzdő ázsiai, afrikai és latin­amerikai népek- diákjainak megbízható, hűséges Alma Materében széle­sedjék ki politikai, gazdasági és kulturális látókörük, hogy a nálunk tanultakat sikeresen terjesszék hazájukban. A proletár nemzetköziség va­lóra váltása ez a gyakorlatban. A tanársegédek szobájában Többen ülik körül a kerek asztalt. — Fáradjon csak beljebb, nem, egy­általán nem zavar — invitálnak kész­ségesen beljebb Marle Stáhlíková, Svérák és doktor Janik tanársegédek. — Még nagyban folynak nálunk az idei felvételi vizsgák. Az immatrl­kulációval kapcsolatos részletekről tárgyalunk. A diákokat kívánságuk szerint osztjuk be az egyes fakultá­sokra — mutatnak irataikra. A Novéhiber 17. Egyetemnek há­rom kara van: az egyéves nyelvi és előkészítő fakultás látogatása valp­mennyi beiratkozott diák számára kötelező, részint, hogy elsajátítsák a tanuláshoz szükséges nyelvi ismerete­ket, de azért is, hogy kiegészítsék általános ismereteiket és így elérjék a ml főiskolai diákságunk színvona­lát — magyarázza Svérák elvtárs. — Csak ennek a fakultásnak az el­végzése után tárul kl a diákok előtt bármelyik főiskolánk kapuja, bele­értve a November 17. Egyetemet is. A természettani és műszaki karra azzal a célzattal iratkoznak be a fiatalok, hogy négy év elteltével mint mezőgazdászok, agronómusok, építészmérnökök, esetleg középisko­lai pedagógusok hagyják el az egye­tem padjait. — Akik a hazájukban sűrűn elő­forduló tropikus betegségek tanul­mányozására és gyógyítására szánták magukat, azok előtt is nyitva az út — véli Stáhlíková elvtársnő —, mert tanerőink erre a feladatra ls alapo­san felkészültek. — A társadalomtudományi karra, főleg a latin-amerikai fiatalok Irat­koztak be — világosit fel Svérák elvtárs. Eddig a filozófia, politikai gazdaságtan, szociológia, nemzetközi jog, nemzetközi politika, a tervezés, újságírás tudományóba cseh vagy szlovák nyelven vezették be őket. A legtöbb tanszéken még egyelőre ezeken a nyelveken folyik a tanítás. De már nem sokáig. Mert a szaktan­anyag egyszerűbb, nehézségmentes elsajátítása érdekében az idén elő­ször kísérletképpen már bevezették a francia pyelvű tanítást. — Az idei év tapasztalatai alapján — remél­jük, kedvezőek lesznek —, mosolyog Janik elvtárs — jövőre a diákok már választhatnak a francia, vagy az an-. gol, esetleg a spanyol oktatási nyelv között. Előadás az egyetemen A tanteremben huszonkét diák fi­gyeli az előadó minden szavát. A fej­lődésben levő országok közgazdaság­tanának óráján a tanár feladata csak a vita irányítása. Az előadást min­den alkalommal más-más diák tart­ja cseh nyelven hazájáról, annak gazdasági, politikai és kulturális éle­téről. Ma például a bolíviai Femando Fernandez állt kl a katedrára, hogy Ismertesse hazája gazdasági viszo­nyait. A jelenlevő indonéziai, viet­nami, Iraki, jemeni, guineai, brazíliai, mexikói diákok, bár látszik rajtuk, hogy ismerik nagyjából a problémát, figyelmesen jegyezgetnek, hogy ké­sőbb, az előadás befejeztével hozzá­szóljanak a hallottakhoz. Milyen nyersanyagokban gazdag Bolívia? Mely államokba exportálla természeti kincseit? — teszi fel a kérdést a mexikói Andrés Saavedra Rivera. — Miért nem importáljuk a nálunk is értékes és keresett ónt vagy rezet Bolíviából? — kérdi Tuč­ný elvtárs, a Közgazdasági Főiskola prodékánja, a külföldi diákok bizott­ságának elnöke. — Az USA embar-: gója folytán Bolívia a szocialista ál-: lamokkal nem kereskedhetik — jelent­kezik a vietnami Vo trong Cuong. A tőkés gazdasági érdekekkel össze­függ a faji megkülönböztetés prob­lémája. így hát erre terelődik a sző. — Haladó állairf a hazád? — kérdi Tučný elvtárs a diákot, aki igenlően bólint. A többiek azonban tiltakoz­nak, dehogy ls tűrhetik ezt a téves felfogást. — Már hogy volna? — mél­tatlankodik a djakartai Maman Ab­durrachman és mindjárt megkérdezi: — A lakosság hány százaléka írástu­datlan hazádban még ma Is? Hetven százaléka? Az az állam, amely az írástudatlanságot nem küszöböli ki, nem lehet haladó — vágja oda győ­zedelmesen Ho xuan Minh, egy má­sik vietnami diák. Ilyen értelemben és szellemben folyik a stúdium. És valóban sokat tanulnak, alaposan felkészülnek a harcos jövőre. Tučný elvtárs csak időnként avatkozik a vitába, szere­tetteljes segítsége, türelmes szava sohasem késik, ha az szükségesnek mutatkozik. Az óra végén értékeli az elhangzott előadást, a vitát és nem feledkezik meg az írásbeli feladatról sem. Címe: „Miért kell eltávolítani az írástudatlanságot az egész vilá­gon?" — Persze, ne felejtsétek el megírni, hogyan képzelitek el a meg­oldást — inti az ifjakat, miközben kijelöli a következő heti előadót: Baso Rachman Indonézia gazdasági életéről számol majd be. így tanulijak, lsj»^rk(j4nek a diá­kok egymás államainak, hazájának problémáival, viszonyaival, megtéve az összehasonlítást a szocialista Csehszlovákiának és a szociallsta^té-. bor többi államának viszonyaival. — Közgazdasági Főiskolánkat hat-: vanhét államnak mintegy kétszázöt­ven diákja látogatja. Csak Afrikából hatvannégyen járnak hozzánk — vi­lágosít fel Tučný elvtárs. Főleg azért oly nagy az érdeklődés a politikai gazdaságtan Iránt, mert a haladó szellemű rétegek, elsősorban a fiata­lok, lelkesednek a szocializmus gon­dolatáért. A szocializmust akarják megvalósítani hazájukban is, hogy iparosítási és szövetkezeti politikánk példájára életszínvonalukat hozzánk hasonlóan törvényszerűen és terv­szerűen emeljék. És bár az Itt látot­tak, a ml tapasztalataink pontosan nem alkalmazhatók az egyes afrikai, vagy latin-amerikai államok viszo­nyaira, mert hiszen a termelési, tár­sadalmi és történelmi feltételek, sa­játosságok lényegesen különböznek, mégis a legbiztosabb iránytűt, a tu­dományok tudományának ércnél erő­sebb alapjait elsajátítják nálunk, ma­gukkal viszik és terjesztik. így támogatja a szocialista Cseh­szlovákia Ázsia, Afrika és Latln-Ame­rika államainak népeit politikai és gazdasági függetlenségükért vívott igazságos harcukban. A November 17, Egyetem rövid időn belül, jő, hatásos eszköznek bizonyult.' KARDOS MÁRTA Csehszlovákiában tanuló kUlföldi diákok 1982. november 17. * (JJ SZÖ 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom