Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-17 / 318. szám, szombat

][JBG MIELŐTT Constantát elérné az ember, megmagyarázhatatlan Izgalom keríti hatalmába. Valahol a hosszú cernavodál hídon, amely alatt a szélesen hömpölygő Duna vize folyik — érzi ezt először. Amikor aztán leszáll a vonatról, s a könnyű meleg szellő hullámai végig simogatják, ntncs többé nyugalma, meg kell keresnie, elejébe mennie, miközben szíve oly hevesen ver, mint a találkára siető szerelmes diáké. ROMÁNIAI RIPORTUNK \lEMBER ÉS A TENGER Hlc ego qul lsceo tenerorum Lusor amorum, ingenlo perri Naso poeta meo. fitt nyugszom én, Naso a költő, gyöngéd szerelmek énekese, kinek pusztulását tehetsége okozta,/ Igen, ez Itt már a tengeri Ovidius Rómát vádoló, sirató komor bronzszobra mögött hirtelen ragyog fel, mint egy látomás s varázsával egyből örökre megérint, valamiféle mély, ősi vonzalmat ébresztve. Az ember és a tenger — mialatt Constantában voltam, konok kitartással szegődtem a nyomukba és megpróbáltam kifürkészni e különös viszony minden titkait. Rajtakaptam kora hajnalban és késő este őket, láttam áldozni az embert valamiféle pogány áhítattal a felkelő nap első sugarat mellett a kékeszölden csapongó hullámok felett. Es láttam sötétedés után elrévülnl órákon keresztül a fehéren tündöklő messzeséqek felé. Kószáltam a kikötőben, felszálltam hajókra, elvegyültem örök utasat: a matrózok között. Mindjárt, a legelső napon néhány órát töltöttem egy Indulni készülő hajó fedélzetén. A parancsnoki fülkében kereskedelmi flottánk e hajójának kapitánya látott vendégül párolgó török kávéval s az előttünk álló 45 napos közel-keleti útról beszélt, mtközben odakint az emelődaruk a táblaüvegekkel teli ládákat a hajó fenekébe rakták. M

l mindenre tanítja meg az embert a tenger. A kapitány távolt, idegen kikötőkről mesél, ahová valahányszor befutnak, összegyűl néhány kipirult arcú ember, körülveszt, kikérdezi őket. A legtöbben közülük már húsz-harminc éve elkerültek Romániából, de azért ugyanúgy kijönnek ma ís a kikötőbe — amint hírét veszik egy hazai hajönak —, mint az első napokban. Az öreg tengerészek már előre tudják, hol, ki várja őket, s kinek mivel okozhatják a legnagyobb örömet. Néhány kiló hazai mifléliszt, egy üveg szilvapálinka, egy putina bratlal túró, néhány szál füstölt kolbász — ilyesmit visznek mindig magukkal a hazájuktól elszakadt honfitársaknak. S ezeknek az apró ajándékoknak mindig csodálatos a hatása, bármilyen szívességet cserébe megkapnak értük. Csak akt a tenget ts megjárta, tudja Igazán, hogy mi ts az a hazaszeretet — mondja csendeden a hajóskapitány. Van két másik nagyon is embert szó, amelynek mély jelentőségére megtanít a tenger: béke és barátság. Nem véletlen, hogy a constantai kikötő bejárata feletti jelszó épp a népek közötti békés együttélés elvét hirdeti. Sok száz idegen hajó, sok ezer külföldi matróz fordul meg évente Constanta kikötőjében. Luchian elvtársnak, a nemzetközt klub vezetőjének adatat szerint a múlt évben tizenhat országból tizenhatezer matróz kötött kt Constantán. Valahányszor befut egy idegen hajó, Luchian az elsők között látogat a fedélzetre, hogy meghívja a matrózokat a nemzetközi klubba. S ha a meghívottak hazánkat illető Ismeretekben gazdagodva, baráti érzelmektől eltelve s néhány értékes ajándékkönyvvel a hónuk alatt hagyják maguk mögött Constantát — Luchian elvtárs s a nemzetközi klub munkatársai úgy érzik, hogy betöltötték hivatásukat. Nemrég egy déligyümölcsöt hozó olasz hajó személyzetének mutatták be a környező falvakat, a kollektív gazdaságokat, amelyek ma már Constanta tartomány egyetlen falujából sem hiányoznak. Megmutatták a várost, az üzemeket, a constantai színház új épületét, a matrózok épülő új kultúrházát, az állami kölcsönből épített új matrózházakat. Viszonzásképpen az olasz hajó egyik öreg tengerésze hangversenyt adott a constantaiaknak, a hallgatók nem győztek gyönyörködni a csodaszépen előadott operaáriákban. Koncert után derült csak kl, hogy az öreg matróz hosszú időn át a milánói Scala énekese volt, majd állástalan maradt, s kénytelen volt matróznak beállni, hogy megkeresse mindennapi kenyerét. Az olasz hajó néhány napra rá kifutott a kikötőből. Tflharos Időben félelmetes a ' tenger. Amikor még a partokon tanyáztak, éjszaka a viharos tengeren hánykolódó hajókat lámpáikkal a kikötőtől távol eső partra csalták, s mire pirkadni kezdett, s a vihar elült, a vérbefagyott legénységet a kifosztott hajóval a tenger alá küldték, ts még sem Igaz, hogy az ember és a tenger vér és erőszak nélkül nem tudnának meglenni egymással. íme, milyen jól megférnek most egymás mellett a békés tengeren a vörös zászlót lengető szobiét hajók, amelyek vasérccel, kokszszal, gyapottal megrakodva hajóznak Contantára, az olasz Aragonese, a görög Arles, n nyugatnémet Morsum, a keletnérflet Wlsmar, a svéd Kerstln, a jugoszláv KoluHara, a szíriai Abd el Kadar s a rakodópart mentén felsorakozó tucatnyi más hajó, amely viharral, széllel, távolsággal dacolva az embert segítik, hogy egymást jobban megismerjék és kölcsönösen kicseréljék egymás értékelt. Igen, itt a kikötőben megtanultam nemcsak csodálni, hanem tisztelni ts a tengert, amely az országok között talán csupán azért von határt, hogy megtanítson küzdeni érte, hogy az emberek közelebb jussanak egymáshoz. Ám, ha az ember ellen fordítják, nincs nála kegyetlenebb erő. Arany és hatalom hever a tenger hullámai között, s nem véletlen az, hogy az Onassis nevű görög hajótulajdonost, mint a világ leggazdagabb emberét tartják számon. A kikötőbeliek órákon át tudnak arról mesélni, hogyan taposták meg az embert errefelé, amikor a tenger nálunk az Onassis féléknek hajtotta a hasznot. A „vatafok", a klkötőmunkásokat szegődtető ügynökök mulatozni négy fiákéren jártak. Az első a vataf sétabotját vitte, a második a kalapját, a harmadik a kabátját s a negyedikben ült 0 maga. A kikötői rakodómunkások sorsa pedig a páriákéhoz volt hasonlítható. Éhbérért, mezítláb, rongyosan dolgoztak, s az Idegen hajókról koldultak egy kis élelmet. Ma már nehéz elképzelni, hogy ezek az emberek, akik bejárnak a pártlrodába javaslatot tenni a kikötőélet jobb megszervezésére, a szakszervezettől kiváltják a nyár

i üdülésről szóló beutalásukat, a kultúrfelelőstől mindennap átveszik újságjukat — altg két évtizeddel előbb lenézett, szerencsétlen, toprongyos páriák voltak. Es ezzel együtt még sok minden alakalt Itt át. A kikötő jelentősen kibővült. Oj rakpartok, raktárak épültek s — ami az itt folyó nehéz munka megkOnynyítése szempontjából a leglényegesebb — a hajók ki- és berakodását gépesítették. Leginkább mozgó üzemhez hasonlítható a kikötő, az induló vagy befutó hajókat az emelődaruk,» traktorok, autókárok egész dandárja fogja körül, a nehéz bálák, zsákok, ládák fenn a magasban lebegnek s a hajókar egy-egy mozdítására lassan ereszkednek alá. A hajóállomás várótermébe zilahi diákok érkeznek, egy Otventagú kirándulócsoport. Nemsokára ők is felszállnak a sétahajóra s maguk mögött hagyják Constanta földhalmait, hogy néhány órán keresztül a végtelen tenger hullámain lebegjenek. Engem már előbb meghívtak a Mamaián nyaraló csehszlovák turisták a Neptunra. Hajónk lassan eltávolodik a parttól, a világítótorony magas kőpárkányát is elhagyjuk, s a nyílt tengeren halózunk a Ktgyók-szlgete jelé. Szembe velünk, nem nagy távolságra, hajó közeledik a kikötő felé. Áttntegetünk egymásnak, az árbóc lobogójának színeit próbáljuk kibetűzni: panamai hajó. A nyitott fedélzeten zsákok púposodnak, s rajtuk egy sö£pt bőrű kövér asszonyság ül, félkezével derűsen visszalnt nekünk. A másik keze foglalt, csecsemőt szoptat. Utunkra magunkkal visszük ezt a kedves képet, mint a családiason derűs, termékeny tenger üzenetét. MIKÖ ERVIN LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK"

/ A hidegháború veszedelmes minisztere S

zinte szenzációként hatott, hogy az utóbbi hetekben két neves angol diplomatának ls le kellett mondania a reakció fellegvárában — a külügyminisztériumban betöltött állásukról, mert bizonyos kérdésekben nézeteik eltérőek voltak a Konzervatív Párt politikájától. Az első „áldozatnak", Geoffrey McDermott Anglia volt nyugat-berlini megbízottjának vétke az volt, hogy állást foglalt a Német Demokratikus Köztársaság elismerése mellett. Továbbá úgy vélte, nem helyes Adenauernek atomfegyvereket adni és ellenezte Bonn obstrukciós politikáját. Mindjárt utána Sir Hugh Foot egykori ciprusi kormányzó lemondása következett, aki mint a Gyámsági Tanács angliai képviselője Indult el az ENSZ-be, de már az ő (sok mindenhez hozzászokott) gyomra sem vette be kormányának a dél-rhodesiai nép ellen folytatott elnyomó gyarmatosító politikáját. McDermottröl, aki 26 évig hűen szolgálta az exkluzív külügyminisztériumot, először elhíresztelték, hogy „feleségének gyenge egészségi állapota miatt" kénytelen lesz visszavonulni De amikor ez a tapasztalt diplomata kijelentette, hogy szerinte Németország mostani határait véglegeseknek kell tekinteni, az NDK-t pedig mint külön államot elismerni, és kifejezte ama nézetét, mely egyeztk az angolok millióinak nézetével is, hogy Berlin nem ér meg egy háborút, kertelés nélkül felszólították, hogy menjen nyugdíjba. Az a két eset világosan ** bizonyltja, hogy az angol külügyminisztérium élén, mely mindig is reakciós és szocialistaellenes lntrikafészek volt, most olyan ember áll, aki még az eddigieknél is nagyobb ellensége mindennemű haladásnak. Lord Home, a jelenlegi külügyminiszter nemrég nyíltan azt vallotta, hogy szerinte az angol kormánynak a második világháború előtti szovjetellenes politikája helyes volt. Mint Chamberlainnek parlamenti titkára egyetértett Chamberlainnel, hogy a valódi veszély a kommunizmus, és ezért Hitlerrel kell paktálni. Vagyis: helyeselte Münchent és Csehszlovákia megcsonkítását 1938-ban, mellyel megnyitották az utat Hitler előretörésének Európában. Az angol nép tehát most „meg van áldva" egy külügyminiszterrel, aki nem ís rejti véka alá, mennyire gyűlöli a szocializmust és nyíltan bevallja, igen sajnálja, hogy annakidején nem sikerült ezen az alapon megegyezni a nácikkal. Lord Home egyúttal egyik fő sürgetője Anglia a Közös Piachoz csatlakozásának. Egy olyan nagyarányú monopólkapitalista szövetséget látja benne, mely még túltesz legmerészebb háború előtti álmain is, Nem meglepő, hogy őt gyakran nem mint Anglia külügyminiszterét, hanem a hidegháború Minisztereként emlegetik. Igen kockázatos a külügyminiszteri tárca ilyen veszedelmes ember, kezében éppen most, amikor a feszült nemzetközi helyzet háborúval fenyeget. Erank Allaun haladó • szellemű munkáspárti képviselő figyelmeztette a szakszervezeti tagokat Angliának e veszélyes külügyminiszterére. Szerinte kétségbe vonható Macmillan miniszterelnök őszintesége is (aki lord Home-ot helyezte e fontos posztra), amikor azt álllt)a, segíteni akarja, hogy békés egyezmény jöjjön létre a Szovjetunió és Amerika között. „Lord Home tulajdonképpen tízt vallja, hogy mindazok, akik a nácik elleni háborúban életüket áldozták, nem az igazi ellenség ellen harcoltak. Meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió ellen kellett volna harcolni, és hogy ebben a kérdésben Hitlernek igaza volt" — mondja lord Allaun. „Minden szakszervezeti tagnak támogatnia kell a parlamenten belül és kívül indított kampányt, melynek jelszava: Lord Hóménak távoznia kellI Gyermekeink jövője függ attól, hogy sikerül-e tőle megszabadulnunk" — fűzte hozzá lord Allaun. MONTHY METH RIPORT A SZOVJETUNIÓBÓL M

a már szinte megszokott, természetes dolog, hogy a Jövőről szólva ajkunk akaratlanul ls az automatizálás kifejezést ejti. Megszokott, mert az óriási ará nyű műszaki fejlődés ténye már átjuttatott bennünket a meglepetéseken. Talán ha arányaiban s részleteiben sokszor nehéz ls a fogalmat valósággal megtölteni, mégis — természetesen hat. Amikor azonban a moszkvai óragyárba készültem, a kérdés „hogyan"-ja mégis kíváncsivá tett. A KIROVI ZSEBÓRÁVAL 8 KEZDŐDÖTT Az első óragyárat 1931-beri létesítették. Munkásalt Moszkva-szerte toborozták. Az évszázadok mulasztását pótoló szovjet öraiparnak — 1946-lg — azonban kevés lehetősége volt arra, hogy a típusok megválasztásával törődjék. Egyszerűen, kellett az óra, s olyat gyártottak, amilyet lehetett. S mivel a világmárkájáról híres Svájc nem adott el a „vörösöknek" gyártáshoz szükséges berendezéseket, a termelést Amerikából vásárolt öreg gépekkel kezdték. Ezek a — gyár neve után kirovinak nevezett — zsebórák ma már az „óraősök"-közé számítódnak, a gyár története szempontjából azonban szerepük van. „SOHA NEM HITTÜK VOLNA..." A fejlődés méreteit a vendégkönyv bejegyzéseinek rengetege is Igazolja. Ezek közül Versenyben as idővel csak egyet ragadjunk ki: „ ... Nem ismerek rá a gyárra, olyan nagy a fejlődés, hogy csak ámulni tudok". Ezeket a sorokat Hauser, a neves nyugati szerszámgépgyár tulajdonosa a közelmúltban Jegyezte be. A nyugati szakember elős2ör 1946-ban látta az üzemet. A fejlődés arányait érzékeltetve nem túlzunk, ha azt állítjuk, az elmúlt másfél évtized alatt a szovjet óraipar felzárkózott a világelsőkhöz. S ennek magyarázata a mérnökök, technikusok, munkások alkotóigyekezete, kezdeményezése, melyfek nyomán új, korszerű gépi berendezések születtek. A fejlődés tényeiből említsünk néhányat: 0 Az öragyár berendezését — saját gépekkel — 1946 ban korszerűsítették. 9 A világon ismert összes szovjet férfikaréra fajtákat az első moszkvai Úragyár készíti. • A gyár legjobb termékei között felhúzás nélkül működő automataórákat, mély tengeri atmoszférikus nyomást kibíró, vízhatlan kronométereket vagy a sarkvidéki expedíció számára készülő órákat egyaránt találunk. Készülnek itt ugyanakkor órák iitésbiztos megoldással, naptárral, stoppszerkezettel stb. • Az órák sztárja a Sturmanszkie-márka, mely háromszáz km magasságban is megbízhatóan mérte — jurij Gagarln karján — a moszkvai időt. Egyébként ez is szériagyártásban készült. O Jelenleg — sorozatgyártásban — mintegy tíz fajta órát gyártanak. Legújabb típusuk a Vimpel márka, melyet a szakemberek az óragyártás technológiai csúcsának tekintenek (Magassága mindössze Z.9 mm ) • Az évi termelés régebben 300 000 zsebóra volt; ma a termelés meghaladja a 2 milliót. (A legnagyobb nyugati éragyárakban évente ennek kb. a felét gyártják.) • Tavaly 4,

S millió szovjet órát szállítottak csaknem 50 országba, köztük a nyugati országokba (Anglia, Svédország, Norvégia, Dánia stb.) Is. A SIKER SZÜLŐJE: AZ AUTOMATIZÁLÁS Igy határozza meg a lényeget Anyiszimov elvtárs, az üzem főmérnöke. Az emberi elme és alkotómunka diadalát a gyár minden üzemrészlege hirdeti. Az órátok-műhelyben felállított gépsorok több mint 2 millió óratokot készítenek anélkül, hogy emberi kéz érintené. Az emberi kézhez hasonló polipkarok egy perc alatt 18 műveletet végeznek el. S bár ez ls lényeges, a súlypont azonban mégis a szerkezetre tolódik, arra a száznál több parányi alkatrészre, mely az óra szívét jelenti. A fejlődés hatalmas arányai itt is szembeszökőek. Tudvalevően ezt a munkafolyamatot a legnagyobb svájci gyárakban még ma ís kézzel végzik. A moszkvaiak megkísérelték a lehetetlent. Éspedig sikerrel... A hatalmas munkatermekben szinte zajtalanul működnek ezek a finom fémmegmunkáló gépek. A munkások, technikusok szerepe itt csak az ellenőrzésre szorítkozik, mivel a gépek pontosan elvégzik a szabadszemmel nem Is látható nyolc-tlz megszabott műveletet. Az előforduló selejtet a gép „érzékelő berendezése" elkülöníti a többitől. AMIRE MÉG NEM VOLT PÉLDA... A gyár szenzációja s világviszonylatban egyedülálló ritkasága — a szerelő-terem. Az összeszerelés futószalagon történik. Kis asztalok százai mellett, asszonyok és fiatal lányok ülnek s a hozzájuk kerülő óratesten-mindegyikük egy-egy műveletet végez. Az asztalok legtöbbjén ott találjuk a nagyító szerkezetet, mellyel ellenőrzik a művelet végrehajtásának helyességét. Arról pedig, hogy a munkafolyamat ne váljék megszokottá, úgy segítenek, hogy A fiatal és az idősebb nemzedék egymás mellett. Tanya Panková /balról) négy éve, Anna Vaszilevna Martinova pedig már negyedszázada dolgozik a moszkvai Óragyárban. (TASZSZ felv.) rövidebb időközönként más és más szakaszon dolgoznak a szerelők, hogy a bonyolultabb folyamatok mindegyikét elsajátítsák. A VERSENYKÉPESSÉG MÉRCÉJE: A PONTOSSÁG Ez a legfőbb elv, mely a gyárban érvényesül. S az elv gyakorlati beváltásán a végellenőrzés termében őrködnek. Hatalmas csillagászati óra mutatja a pontos időt, s az ellenőrök előtt »elhaladó órák rengetege pedig — naponta mintegy 175 ezer — egy hónapig állja a pontossági próbát. (A tőkés termelés ezt mindössze 5—10 napra korlátozza.) A 30 nap bármelyikén előálló, félpercet meghaladó késés esetén ^az óra visszakerül a műhelybe. • » • A munka sokszínűsége legalább napokat követelne az üzemben, s nem perceket. Ahhoz azonban, hogy a fejlődés hatalmas arányait tudomásul vegyük, a percek is meggyőznek. Az első órásmühely 1453ban létesült Párizsban... A svájci órásdinasztiák mögött három és fél évszázad tapasztalata áll. A vigasz éltette őket — eredményeik utólérhetetlenek ... S íme, a szovjet embernek 30 év elegepdő volt arra, hogy három és fél évszázaddal vegyék fel a versenyt. Azt hiszem, a sokat emlegetett orosz csodának ez is jellemző példája... FONOD ZOLTÁN JpJ SZÖ 4 * 198

2- november 17,