Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-07 / 277. szám, vasárnap

NÉGY ESZTENDŐ NAGYSZERŰ EREDMÉNYE teljesítjük pártunk XI. kongresszusának határozatait Az életszínvonal növekedése számokban ! SZŐLŐK •NEVELŐK FÓRUMA Pártunk közelgő XII. kongresszusa előtt nem árt, "sőt szükséges is, hogy mérlegeljük, milyen eredményeket értünk el az előző kongresszustői eltelt négy esztendő alatt. Az a sok irányú tevékenység, amelyet pártunk az élet valamennyi szakaszán kifejt egy fő és nagy célt szolgál, hogy a dolgozók egyre jobban, kulturáltabban éljenek. Nem lehet vitás az, hogy a jólét megteremtésének, állandó fokozásának alapvető követelménye a munka, a termelés bővítése, színvonalának állandó emelése. A XI. kongresszus óta eltelt időszakban, habár voltak nehézségeink, mégis büszkék lehetünk az elért eredményeinkre. Megteremtettük az életszínvonal állandó emelkedésének a feltételeit. Az említett időszakban országos méretekben szemmel láthatóan emelkedett az életszínvonal, sőt szlovákiai méretben eredményeink még szembetűnőbbek. Megállapíthatjuk, hogy a két kongresszus közötti időszak népünk életszínvonala állandó és sokoldalú emelkedésének időszaka volt. A termelés állandó növekedése lehetővé tette a lakosság nagyobb mérvű foglalkoztatottságát, esetenként a munkaidő csökkentését, a bölcsődék, napközi otthonok, lakások és egészségügyi intézmények hálózatának bővítését. Ami a legfontosabb Altalánosságban elfogadott Igazság az, ha van munka, a kenyér sincs szűkiben. Nem véletlen tehát, hogy a mérlegkészítést éppen e kérdéssel kezdjük. Már magában az a tény ls, hogy nálunk ismeretlen fogalom a munkanélküliség, óriási jelentőséggel bír. Ezt talán azok tudnák a legjobban megmondani, akik saját bőrükön érezték, mit jelent a munkanélküliség. A munkaiehetőségek ma állandóan szaporodnak, ami lehetővé teszi, hogy egyre több családtag vállalhasson munkát. Ha pedig a háznál több a pénzkereső, a család is jobban él. Szlovákiában például az utóbbi három esztendőben (az ideiről még nincs pontos kimutatás) az EFSZeken kívül 134 000 fővel növekedett a foglalkoztatottak száma, 1958-től 1961 végéig 80 000 nő kapcsolódott be a termelésbe. Ebből adódik azonban az a gondolat: mi tette lehetővé, hogy ilyen sok nő lépjen munkaviszonyba? A feleletre részben már az előbbiekben megadtuk a választ. Egyrészt tehát az, hogy több a munkalehetőség, másrészt pedig gyarapodtak azok az intézmények, amelyek részben mentesítik a nőket a háztartási munkáktól. A közszolgáltatási üzemek 1958hoz viszonyítva 1961-ben már másfélszerte több fehérneműt mostak és 60 százalékkal több ruhát, illetve háztartásbeli textilt tisztítottak ki. Igen fontos körülmény a bölcsődék, óvodák, napközi otthonok hálózatának bővítése ís. Az óvodákban elhelyezett gyermekek száma az említett időszakban közel 18 százalékkal növekedett, közel 50 százalékkal több gyermek nyert elhelyezést a napközi otthonokban s 62 százalékkal több az iskolai éttermekben étkező diákok száma. Műveltség, szakképzettség A műveltség, a szakképzettség — ha nem is közvetlenül — de közvetve egyik ismérve és elősegltője az életszínvonal emelkedésének. A jólét növekedése többek között visszatükröződik a tanulniakarásban is. Nagy jelentőséggel blr például az, hogy 1958-hoz viszonyítva a főiskolai végzettségű szakemberek száma 12 000rel, a középiskolai végzettségűeké pedig 30 000-rel szaporodott. Más szóval 1958-ban ezer dolgozó közül csak 29-nek volt főiskolai végzettsége, s ma ez a szám már megközelíti a negyvenet. Ugyancsak lényegesen növekszik a középiskolai végzettségű szakemberek száma, jelentős dolog, hogy az átlag dolgozók szakképzettsége ls állandó emelkedő irányzatot mutat. Ezt egyrészt az igazolja, hogy jelenleg 45 000 fiatal áll tanoncviszonyban, és több ezer dolgozó tanűl esti, illetve magánúton. Az anyagi jövedelem Nagymértékben a szakképzettség, hozzáértés eredménye, hogy a két IP 1140 000 felölhető Tettével visszanyerte életét és becsületét PETERSHAGEN BRATISLAVÁBAN Pénteken este a bratislavai Komenský egyetem aulájában beszélt nagyszámú közönség előtt Rudolf Petershagen antifasiszta író. a „Lelkiismeret lázadása című könyv és fi lm ismert szerzője. A Petershagen házaspár már 14 napja tartózkodik hazánkban és éddig Prágában, Brnóban, Ceské Budejovicén.'Ostí nad Labemben, Gottwaldovban, Ostraván stb. 15 előadást tartott. Ismeretes, hogy a könyv és jtlm — melyet tegnap újból vetítettek az előadás után — Greifswald város megmentéséről szól, melyet a második világháború végén teljes pusztulás fenyegetett. Greifswald a mai Német Demokratikus Köztársaság rostocki kerületében, kb. 25 kilométerre fekszik a tengerparttól. 47 ezer lakosával a kerület negyedik legnagyobb városa. Már 1250-ben városjogot nyert, a hanzavárosokhoz tartozott és 1456-ban alapították egyetemét. 1945. áprilisában Rudolf Petershagen ezredes a vúros katonai parancsnoka nem teljesítette a hitleri hadvezetőség őrült parancsát, hogy az utolsó emberig védje a várost és robbantásokkal mindent elpusztítson. Amikor harc nélkül átadták a várost, önként követte legénységét hadifogságba. Visszatérése után hamis vád alap. ján Nyugat-Németországban az amerikai katonai bíróság 6 évre ítélte el. Petershagen a mai kitartó békeharcos és antifasiszta író így nyilatkozik e cselekedetéről: „A város átadásakor nem vesztettem el sem az életemet, sem a becsületemet, sőt — mindkettőt visszaszereztem!" A közönség köréből fellett számtalan kérdésre a Petershagen. házaspár nagyon meggyőzően válaszolt. Példákkal és logikus érvekkel bizonyította, hogy két merőben különböző Németország létezik. Az egyik a Német Szövetségi Köztársaság — a revansizmust, a mllttarizmust elősegítő tagállama a NATO-nak és a békés, az építő, szocialista államformájú Német Demokrattkus Köztársaság. Ez utóbbi Beethoven, Lessing, Heine és más humanisták, valamint Marx és Engels szocialista Ideológiájának folytatója, egy külön-velünk a legnagyobb barátságban élő Németország. ,-gkkongresszus közötti időszakban lényegesen emelkedett — különösen az iparban — a munkatermelékenység. És általában mindazok az eredmények, amelyeket már eddig a termelés növekedésével kapcsolatban felsoroltunk, végső fokon a személyi jövedelem emelkedéséhez vezettek, ami törvényszerűen a vásárlóképesség fokozódását vonta maga után. Az egy lakosra eső jövedelem 1961-ben 16 százalékkal volt magasabb, mint 1958ban. És ahogyan már említettük, ez a vásárlóképességben is visszatükröződött. Szlovákiában ebben az Időszakban 19,7 százalékkal növekedett az árucikkek eladása. Különösen nagymértékben emelkedett az élelmiszerek vásárlása (1958-hoz viszonyítva 21,7 százalék volt). Az egy főre eső húsfogyasztás például 40,8 kg-ról 47 kilogrammra, a cukorfogyasztás 31,6 kg-ról 36 kilogrammra, a zöldségfogyasztás 66 kg

:ról 83,1 kilpgrammra emelkedett. Az öltözködési cikkek közül jelentősen növekedett a lábbeli vásárlása. Mig 1958-ban egy személyre 3,5 pár vásárlása jutott, a múlt esztendőben ez a szám 4,3-ra emelkedett. Itt kell megjegyezni, hogy e téren világviszonylatban is az élvonalban vagyunk. Növekedett a hosszú élettartamú közszükségleti cikkek vásárlása is. Hogy csak két példát említsünk: 1958ban 79 lakosra jutott egy hűtőszekrény. A múlt évben már ez a szám 35-re csökkent. A televíziós készülék tulajdonosainak száma 21 300-ról 140 ezerre emelkedett. Ez azt jelenti, hogy Szlovákiában ma már minden 33. lakos televíziós készülék tulajdonosa. A társadalmi fogyasztás A személyes fogyasztáson kívül növekedett e társadalmi fogyasztás ls. Többek között lehetővé tettük, hogy minden fiatal elvégezhesse a kilencosztályos iskolát. Ennek következtében az említett iskolákban 1958-tól napjainkig a tanulók száma egynegyedével növekedett. A tanonciskolákban és a középfokú szakiskolákban 35 százalékkal több tanuló tanul, mint 1958-ban A főiskolai hallgatók száma az 1958. évi 23 000-ről 35 000re emelkedett. , Az egészségügy terén szintén komoly eredményeket könyvelhetünk el. Míg 1958-ban ezer lakosra 8,9 kórházi ágy jutott, az idén már megközelítettük a tizet. A rendelő orvosok száma is szaporodott. Szlovákiában ma már 658 lakosra jut egy orvos, míg 1958-ban egy orvosra 745 lakos jutott. A felsorolt számadatok csak egy töredékét képezik azoknak az eredményeknek, amelyeket az életszínvonal emelése terén a két kongresszus közötti időszakban elértünk. Am ez a néhány adat is sokat bizonyít. Tanúbizonyságul szolgál arra, hogy pártunk helyes politikát folytat, a dolgozók szorgalinára, alkotó kezdeményezésére támaszkodva szüntelenül és következetesen növeli az általános jólétet. SZARKA ISTVÁN Több mint egy éve már, hogv lapunk hasábjain rendszeresen megjelenik a „Felnőtteknek gyermekekről" — rovat. Az olvasók véleményt és a beérkezett levelek szerint hasznos segftséget nyújthatnak az időszerű pedagógiai kérdésekkel foglalkozó írások. Éppen ezért az a cél vezérli szerkesztőségünket, hogy a rovat munkáját a pedagógusok és a szülők bevonásával a jövőben még kfirültekintőbben szervezze, hogy ily módon hatékony segítséget nyújthasson szülőknek-nevelőknek. A felvetődő problémákkal egyidőben azonban kínálja magát a kérdés: vajon a „Felnőtteknek gyermekekről" meghatározás kifejezi-e a tulajdonképpeni lényeget? Érzésünk szerint a problémák sokrétűsége ma mfir szétfeszíti ezt a keretet. Ezért határoztunk úgy, hogy a nevelést, a szülők és iskola kapcsolatát érintő rovatunkat a jövőben a tágabb értelmű „S z ü1 ok-neve lok fórumára" változtatjuk. A felvetődő kérdésekkei foglalkozva e szocialista nevelés ügyét kívánjuk segíteni, s ehhez a munkához — éppúgy mint az eddigihez — a szülők és pedagógusok tevékeny segítségét kérjük. A pedagógus tekintélye A nyugat-szlovákiai kerületben az utóbbi négy év alatt a alkásokban levő telefonállomások száma négyszeresére emelkedett. A telefonautomaták terén az első helyen áll a köztá rsaságban. A MINAP egy vidéki családot látogattam meg. Régebben találkoztunk, s így mint ahogy az már ilyenkor szokás, sok mindenről beszélgettünk. A szülők boldogan újságolták, hogy kislányuk már harmadikos és remélik, vele kevesebb bajuk lesz, mint fiukkal, aki most harmadéves ipari tanuló. Igaz — mondja az édesanya — sokat foglalkozom a lányommal, mert a tanító nem úgy tanítja és neveli, ahogy annak idején minket. Ha már a fiam jövőjét elrontották, a leányomat nem hagyom —mondta — s ezzel elkezdte kritizálni leánya tanítóját. Leszedte róla a „szentelt vizet", mert leányát nem a barátnőjével ültette egy padba, pedig erre milyen szépen kérte. Sőt használt könyvet adott leányának, bár ismeri, hogy az milyen tiszta és finnyás. A szorzást ls másképp tanítja, mint ahogy azt azelőtt tanították. Egyszóval a tanító oktatási és nevelési intézkedéseivel nem volt megelégedve, és szórta az áldást a tanító fejére, s mindezt — mielőtt még megakadályozhattam volna — leánya jelenlétében. A családot régebben ismerem és emlékszem, hogy fiúk tanítóival sem voltak annak idején elégedettek. Szegény gyereket a tanítók mindig „üldözték". Hol a tanulmányi előmenetelével nem voltak megelégedve, hol fiedig a viselkedés terén kifogásoltak valamit. Pedig szegény fiú mennyit tanult, és még azt is irigyelték tőle, hogy este elmehessen a moziba, igaz, egyszer tanulótársába szúrta a körzőt, de hát hogyan védekezett volna, mikor az dühítette. Egyszer meg az ellenőrző könyvecskéjét égette el, de azt is azért, mert a „Muki" (ilyen becenevekkel illette a fiú a tanítóit) igazságtalanul ötöst adott neki. Miután az édesanyja Ily „őszintén" beszélt s szemmel láthatóan tőlem várta, hogy igazát bizonyítsam, nem mulasztottam el, hogy a fiú múlt évi tanulmányi eredménye felől érdeklődjem. — A tanonciskola tanítóival sem vagyok megelégedve — mondta ismerősöip felesége —, mert azokban is sok a hiba. Olyanokat is tanítanak, ami nem függ össze a fiú mesterségével. Még az öltözködésüket és a frizurájukat is kritizálják. Persze, aztán mindez kihatással van a bizonyítványra és ennek következménye, hogy a fiú múlt évi előmenetele nem volt a legjobb. IGYEKEZTEM MEGMAGYARÁZNI, hogy álláspontjuk helytelen. A pedagógus leányukat nem azért nem ültette a barátnője mellé, mert haragszik rá, és nem azért adott neki | használt tankönyvet. Mindkét nevei lésl „hiányosságnak" oka van. A szor| zást és sok mást ma már új mód| szerekkel tanítjuk. i Ha Idősebb gyermekük sorsával \ nincsenek megelégedve, úgy a hibát itie a tanítókban, de elsősorban magukban, a félrecsúszott családi ne! velésben keressék. Vigyázzzanak leányuk nevelésére is, mert csak az iskolai és a családi nevelés tökéletes összhangja biztosíthatja a nevelés és oktatás sikerét. Ez az összhang szemmel láthatóan hiányos az adott esetben. De nemcsak az összhangot, a pedagógusok tekintélyét ls csorba érte. Márpedig a pedagógus a legértékesebb kinccsel, a fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődésben levő ember formálásával foglalkozik. S ezt a fennkölt és felelősségteljes feladatot a szocialista társadalom bízta a tanítóra. Hogy a pedagógus ennek a feladatának megfelelhessen, szükséges, hogy más tényezők ls segítsék. S ezt a segítséget elsősorban a szülőktől, a családtól várjuk, hiszen a pedagógus és a szülő közös célja valósul meg, ha a gyerekből a szocialista építés bármely szakaszán becsületes dolgozó vált. Mi tehát mégis az oka annak, hogy sokszor tudatosan, de többször öntudatlanul a szülők aláássák a gyermek előtt a tanító tekintélyét. Ennek többféle oka lehet. Sajnos az egyik oka az, hogy bár a szocializmus eredményei minden becsületes embejt meggyőztek már arról, hogy helyes úton haladunk, akadnak mindig olyanok, akikben még erősen él a kapitalista ideológia maradványa. Az a szülő, aki gyermekét a szocialista munka, gondolkodás és szórakozás ellen hangolja, rombolja a gyermek előtt a tanító tekintélyét, és ezzel fékezi a gyermek oktatási és nevelési folyamatát, tehát bűnt követ el a gyermekkel, a tanítóval és a társadalommal szemben. Vannak olyan esetek ls, mikor a szülő apró megjegyzéseivel öntudatlanul aláássa a tanító tekintélyét a gyermek előtt. Elég, ha gyermeke előtt ilyen megjegyzéseket tesz, hogy: mi azt nem úgy tanultuk; helyesebb volt ahogyan mi tanultuk, minek ilyeneket gyerekkel tanítani; stb. Még fokozatosabb a romboló hatás, ha a szülő annyira beavatkozik az oktatási folyamatba, hogy következetesen másképp tanítja a gyermekét, mint ahogy a tanító az iskolában. A tanító tekintélyét rombolják és né* velési munkáját gátolják azok a szülők is, akik gyermekeiket vallásos szellemben nevelik az isikolei céltudatos. materialista neveléssel szemben. De az iskola és a pedagógus tekintélyét ássa alá a kulturálatlan beszéd és magatartás is PERSZE, egyoldalúak lennénk, ha a pedagógus tekintélyéről szólva csupán az érem egyik oldalát néznénk. Aligha volna helyes minden felelősséget a szülőkre hárítani. Hisz nem egyszer a tanítók is „átesnek" lovon. Szerencsére ma már mind kevesebb az olyan tanítók száma, például akik holmi előítéletből kivételeznek „kedvenceikkel". Mondani sem kell, hogy az ilyen magatartás nemcsak elítélendő, de rendkívül káros is. Évekre szólóan felsebzi az érzékeny gyermeklelkeket, s a szülők legjobb szándéka sem segíthet, ha a gyermek naponta saját bőrén érzi, hogy vele „igazságtalanság" történik. Nem egy pedagógus hiányolja azt is, hogy a ma Iskolájának kevés a „fegyelmező" hatásköre. S ezt a fenyítés lehetőségeire értik. A szocialista pedagógia ugyanis, mint fegyelmező, nevelő eszközt elveti — s nagyon helyesen — a fenyítés „fizikai" módszereit. Bár ezt sokan amolyan „bíztatónak" vallják. Elfelejtik ugyanis, hogy a félelmet keltő szigor magában még nem pedagógia, s a mosoly jobb nevelő és önbizalomkeltő lehet, minden fenyítésnél. Igaz, ez a módszer összehasonlíthatatlanul nehezebb, eredményében azonban tartósabb, mivel az öntudatos fegyelemre apellál. Téves az a nézet például, hogy a tanulók az elnéző tanítót tartják jó tanítónak. Az igényes, következetes, de a szigorban is közelálló pedagógus mindig tiszteletet és megbecsülést ébreszt a diákokban. Nemegyszer találkozhatunk olyan esettel, amikor valamely szaktárgyat a tanulók a, tanítón-tanáron keresztül szerették meg. Kell-e hát ennél beszédesebb példa arra, hogy a jó iskolában nem rettegéssel várják az órára a tanárt, hanem örömmel. Az iskolai életből más példákat ís említhetnénk a pedagógus tekintélyének alátámasztására. Azonban az elmondottakból Is kivehető: az igazi tekintély alapja nem a félelem, hanem a tisztelet, a tanultabb, tapasztaltabbnak kijáró megbecsülés és szeretet. Embernek lenni s emberséges magatartást tanúsítani ez a tekintély megőrzésének egyedüli forrása és záloga. S ami ugyancsak lényeges: ne csak óráról s feleleteiből ismerje a pedagógus tanítványait, hanem iskolán kívül ls beszélgessen el velük problémáikról, nézeteikről, így a barátságról, a fiúk és lányok közti helyes viszonyról, stb. vallott felfogásaikról. • • • TÁRSADALMUNK komoly felelősséget bízott-tanítóinkra és tanárainkra : a szocialista nemzedék nevelését. S ezt csak úgy végezheti eredményesefi, ha munkájában hatékony támogatásra talál a szülők, sőt az egész társadalom részéről. Az iskola a második otthona a gyermeknek, éppen ezért mindent el kell követni, hogy a szülői ház és az Iskola viszonya valóban meghitt lpgyen. E téren pedig szülőknek — "pedagógusoknak egyaránt jelentős a szava. KÖTELES JÄNOS, középiskolai igazgató, Šahy 1962. október 7. * (Jj SZÖ 5