Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-06 / 276. szám, szombat

ANKÉT A TANÍTÓK ISKOLÁN KIVULI MUNKÁJÁRÓL Az igazi értékmérő ül ISKOLARENDSZERÜNK számos igen fpntos feladat megoldását tűzte ki pedagógusaink elé. A szocialista iskola egész embert, eszmeileg és szakmailag alaposan felkészült peda­gógusokat követel. Ma már nem vitás, hogy pedagó­gusaink munkájának súlypontját — igen helyesen — Illetékeseink és köz­véleményünk általában az iskolában látja. Munkájuk döntő részét: az ok­tatást és nevelést magától értetődően elsősorban az Iskolában kell elvégez­niük. Ám tanítóink ezrei az Iskolán kívül a kulturális és népnevelő mun­ka számos frontján is derekasan megállják a helyüket és a hazánk­ban diadalmasan megvalósuló kultu­rális forradalom fontos tényezői. A pedagógusod iskolán kívüli mun­kájával kapcsolatban közvélemé­nyünknek még mindig nincs azonos véleménye. Néha félreértik a tanítók munkájának célját és tartalmát, más­kor aránytalanul sok iskolán kívüli munkát követelnek meg tőlük. A tanítók iskolai munkája alatt a „beavatatlanok" gyakran afféle „fél­napos" foglalkozást értenek. Szerin­tük a tanító „letanítja" azt a „pár órát", aztán talán nem is tud mit kezdeni rengeteg szabad idejével. Nos ez korántsincs így. Az órák megtar­tása ugyanis még nem jelenti a ta­nító egész napi iskolai munkáját. A tanítási órák — ideális körül­mények között — délelőtt, de sok­szor délután, sőt este zajlanak le. Maga a tanítás természetesen még nem meríti ki a tanító iskolai mun­kájának fogalmát. A tanítási órákra elő kell készülni elsősorban módszer­tanilag. Hogyan fogja tanítani az anyagot. A módszer megválasztása pedig döntő a tanítás eredményessé­ge szempontjából, ezért nem a leg­könnyebb feladat. A tanítási órára való felkészülés folyamán a tanító kiválogatja, előkészíti azokat a se­gédeszközöket, a szemléltetést, köny­nyebb érthetőséget szolgáló tárgya­kat, melyekre a tanítási órákon szük­sége lesz. Az alsó osztályok tanítói és a felsőbb tagozat számos srza k taní­tója, mint például a nyelvészek és matematikusok a tanítási órák után végzik a füzetek ellenőrzését, látta­mozását, a dolgozatok és egyéb írás­beli munkák javítását, ami Igen sok időt vesz igénybe. TANÍTÓINK TÜLNYOMÓ többsége osztályfőnöki teendőket is ellát és ez a tisztség újabb kötelességeket von maga után. Ilyenek például a család­látogatások, a szülői értekezletek megszervezése, pedagógiai napló veze­tése až osztály valamennyi tanulójá­ról stb. A pionírszervezet és a CSISZ iskolai csoportjainak munkájában va­ló aktív részvétel ugyancsak tanító­Iskola szakköreit, a sportköröket, iskola szakköreit, a sportköröket, az ugvancsak a tanítók vezetik. De ez még mindig nem minden. Tanítóink­nak a korunk megkövetelte áilandó ideológiai és szakmai továbbképzés­re is szükségük van sikeres iskolai munkájuk érdekében. Feltétlenül ol­vasniuk kell tehát a legújabb szak­lapokat, könyveket, folyóiratokat. Figyelembe kell venni egy igen fontos további körülményt fs. Iskola­hálózatunk az utóbbi években a múlt­hoz viszonyítva összehasonlíthatatlan arányokban bővült. Ez a tény termé­szetes következményként hozta ma­gával, hogy alapfokú kilencéves is­koláink felsőbb osztályaiban tanító­hiány keletkezett, amit ideiglenesen úgy (kellett kiküszöbölni, hogy az al­só tagozat legjobb tanerőit szaktár­gyak tanításával bízták meg. E taní­tók igen nagy százaléka aztán leve­lező formában kívánta, illetve kíván­ja megszerezni a képesítést, ami vi­szont rendkívüli mértékben növeli elfoglaltságukat, hiszen a tanítás mellett tanulniuk is kell. A fentiekből — úgy gondolom — világossá válik, hogy a tanítói mun­kát „félnapos" munkának tartani — enyhén szólva — nagyfokú tájéko­zatlanságot jelent. A számos könnyű, c de igen szép iskolai feladat mellett tanítóink nagy többsége Iskolán kí­vüli munkát is végez. Ennek számos területe van. És tanítóink jelenté­keny része egyéni rátermettségének, hozzáértésének megfelelően végez is­kolán kívüli munkát, ami többségé­ben kulturális jellegű, színjátszó- és tánccsoportok, énekkarok, zenekarok vezetéséből és betanításából áll. Tö­megszervezeteinkben — falvainkon és városainkban egyént — peda­gógusaink számos jelentős funkciót töltenek be. A tudományos és politi­kai ismeretterjesztő társaság előadás­sorozata keretében és egyéb alkal­makkor pedagógusaink számos elő­adást tartanak. ITT AZONBAN szeretnék valamit megjegyezni. Iskolaügyi hatóságaink időnként ellenőrzik a pedagógusok iskolán kívüli munkáját és ilyenkor egyes ellenőrző szervek nem fogad­ják el iskolán kívüli munka címén az olyan előadásokat, vagy egyéb mun­kát, melyekért a pedagógus tisztelet­díjat kapott. Viszont iskolai munká­nak sem tekinthető az efféle munka. Tekintve, hogy nem egy tevékenység van; mint például előadások tartása, irodalmi és egyéb művészeti tevé­kenység, a népi orosz nyelvtanfolya­i mok vezetése stb., melyeket a törvé­: nyes rendelkezések értelmében hono­rálnak, véleményem szerint egysé­gesíteni kellene iskolaügyi szerveink nézeteit és úgy gondolom, bátran ki lehetne mondani, hogy a honorált iskolán kívüli munka is — munka, mégpedig szükséges munka, melynek elvégzéséhez szakkép?ettséggel páro­sult adottság szükséges. A munka értékét nézve kétes „vál­lalkozás" a meggondolatlan „funkció­halmozás". Semmiféle erényt nem je­lenthet, ha egy pedagógus azzal di­csekszik, hogy tizenötféle tömegszer­vezeti és egyéb funkciója van, hiszen már funkcióinak magas száma elárul­ja, hogy ezek vagy .,papírfunkciók", vagy pedig ha e funkciók viselője a. valamennyi tisztségével járó köte­lezettségeit legalább nagyjából jól akarja ellátni, aikkor az illető min­den más, csak, nem tanító. Az pedig magától értetődő, hogy tanítóinktól pártunk, népünk, egész társadalmunk azt várja el elsősorban, hogy tanítók, mégpedig hivatásukat szerető, ko­molyan és felelősségteljesen ellátó, jő tanítók legyenek. ÜGY GONDOLOM, a funkcióhalmo­zás időszaka egyébként is lejárt. A múlt évben Prágában megtartott országos tanítói értekezlet helyes Irányt szabott tanítóink iskolán kívüli munkájának is. Ha abból a szem­pontból indulunk ki, hogy tanítóin­kat elsősorban az iskolában folyó ok­tató-nevelő munkájuk eredményessé­ge alapján kelt értékelnünk, akkor magától értetődőnek tartjuk, hogy tanítóink számára a legmesszebbme­nően biztosítani kell mindazokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik iskolai munkájuk eredményességét. Megszűnőben van és teljeset! meg is kell szűnnie a helyenként még ta­pasztalható áldatlan állapotnak, hogy a tanító, főként falvainkon, a község „mindenese". Tojásbegyűjtésre, ba­romf iösszeírásra, tűzoltógyakorlatok vezetésére és hasonló „munkákra" akad számos más egyén is a faluban Talán nem lesz nagyképűsködés, ha megkockáztatom kijelenteni: ami­lyenek a ma tanítói, olyanok lesznek ! a kommunizmust építő jövő polgárai, akik ma még az iskolapadban ülnek. Népünk, társadalmunK számára nein lehet közömbös, milyen ismeretekkel, milyen tudással lesznek felvértezve gyermekeink, akikre a világtörténe­lem legigazságosabb, leghumánusabb és legfejlettebb társadalmi rendszere, a kommunista társadalmi rend fel­építése vár. Ezeket a gyermekeket pe­dig pedagógusaink csak akkor lesz­nek képesek sokoldalú és alapos is­meretekkel az életbe útnak indítani, ha testestől-lelkestől, egész ember­ként iskolai munkájuknak szentelik magukat, amely — mint azt fentebb vázoltuk — meglehetősen sokrétű és alaposan igénybe veszi a pedagógust. Forradalmi korszakunk természete­sen nem engedi, hogy pedagógusaink mereven elzárkózzanak az iskolán kí­vül zajló élet problémáitól. Az efféle magatartás szocialista iskoláink pe­dagógusaira nem Is jellemző. Rendet kell viszont tereinteni az iskolán kí­vüli munka terén, mégpedig olyan formában, hogy abba valamennyi ta­nító bekapcsolódjéik, minden pedagó­gus a képességeinek megfelelő isko­lán kívüli munkát végezze, egyikük se legyen elhalmozva iskolán kívül végzendő funkciókkal, munkával ugyanakkor, amikor mások semmiben nem veszlek részt. LEGYEN AZ ISKOLÁN KlVÜL vég­zendő munka arányos elosztása az egyes iskolák tantestületének közös ügye, hiszen formalizmusra vezetne, ha a pedagógusokat adminisztratív úton „beosztanák" Iskolán Ikívüli munkák elvégzésére. Iskolaügyl szer­veink egyöntetűen és végérvényesen elsősorban az iskolában végzett mun­kájuk alapján értékeljék tanítóinkat, hiszen a valóban jó tanító igazi ér­tékmérője nem _ az iskolán kívüli funkciók, hanem'a keze alól kikerülő jól felkészült diákok. SÁGI TÖTH TIBOR, tanító Nehéz, de gyümölcsöző munka A szocializmus szem­mel látható, tagadha­tatlan jele a fejlődés, ez élet- és kulturális színvonal emelkedése. S kinek köszönhetjük mindezt? — Pártunk­nak. kormányunknak, dolgozó népünknek. De részük van ebben a pe­dagógusoknak Is. Az új eszme az ö munkájuk­bői ereszt gyökeret. Hogy ez a munka mennyi erőfeszítést, ki­tartást és önfeláldozást követel, azt csak az tudja igazán megérte­ni, aki napról-napra fi­gyeli munkájukat, mert bizony minden pedagó­gus munkája nehéz. Főleg a falusi, kevés tanerővel rendelkező Iskolák tanítóiról sze­retnék néhány dolgot mondani. • J-'annak még olyan falvaink, ahol a fiatal­ság úgy nő fel. mint gondozatlan fákon az új hajtás. Ezt a fát kell elsősorban a fa­lusi tanítónak rendbe­tenni. Bizony, neta is olyan' egyszerű munka ez, mint ahogy gondol­juk, különösen nem olyan helyen, ahol még mozi sincs. Ugyanis, ha ez van, akkor már könnyebb a fiatalságot összehozni. Sok-sok kudarc, ke­serűség előzi meg a sikert, mire már a pe­dagógus, teljesen kime­rül és feleannyi ked­ve stncs a további fá­radozáshoz, mint az el­ső lépéseknél. A tanító egy személy­ben minden, aki sok elfoglaltsága mellett a szidásból is kiveszi ré­szét, mert nem képes mindent elvégezni a megszabott időre. Pe­dig mindnyájan tudjuk, hogy magánéletére, szórakozásra nem sok időt szánhat. ö az iskola tanítója, tehát felelős a gyerme­kek szellemi és testi fejlődéséért. A pionír­szervezet irányítása is reá Vár. Az agitációs munka rendszerint reá­juk hárul, hiszen ki más készítene plakáto­kat, vagy beszámolót a hangos híradóba. A diákkönyvtár veze­tését sem bízhatják tíz­tizenegyé ves gyerme­kekre. S a falusi könyvtárral is meg kell ismerkednie, mert ha nem Ismeri a könyve-, ket, akkor nem tud az olvasó egyéniségéhez illő könyveket adni. Ha pedig mégis ad. akkor az olvasóközönség szá­ma mindinkább keve­sebb lesz. \ A tömegszervezetek­nél ki tudna többet se­gíteni. mint a tanító? Röviden csak így tu­dom ábrázolni egy fa­lusi pedagógus munká­ját: — ..Nehéz, de gyü­mölcsöző". Hamar Ilona, tanítónő, Bruty Egy átdolgozott könyvről Helena Volanská, szlovák írónő mű­vei a Szlovák Nemzeti Felkelés har­cait, s a partizánok hőstetteit örökí­ti meg. Ez csak természetes, hiszen Volanská aktívan részt vett a harcok­ban. A Találkozás a hegyekben című könyve (szlovák nyelven jelent meg), az SZNÍF egyes mozzanatait tárja elénk A könyv egy drámai kort át­élt művész közvetlep élményeinek le­írása. Már az első kiadás is Ilyen jel­legű volt. Az átdolgozott kiadás sem változtat ezen a jellegen, csupán a mű stílusa lesz csiszoltabbá, költőib­bé, s az egyes részek kiterebélyesed­nek. Lényegében a mű eredeti felépí­tése is megmaradt. Az első rész az SZNF győzelmes harcait örökíti meg, a második rész a hegyekbe szorított partizánok hős ellenállásának állít emléket, a harmadik rész pedig a há­ború utolsó napjaiban Morvaország ta rületére vonuló partizánokról szól. A mű értéke nem is annyira a tör­ténelmi események visszaadásában, ha­nem a különböző nemzetiségű parti­zánok (szlovák, orosz, cseh, magyar, francia) alakjainak élethű megrajzo­lásában van. Volanská nem patetizál­ja hőseit. Vidám, néha nevetséges, de mindig harcrakész emberek, akik a harcokban az életüket Is készek fel­áldozni Ez a legreálisabb kép és ta­núbizonyság a katonák érzés- és gon­dolatvilágából. Ezt csak művészi erő­vel lehetett formába önteni. 60 éves a plzeňi színház 60 évvel ezelőtt Smetana Libušájá­nak ünnepélyes előadásával nyitották meg a plzeüi Városi Színházat. A szín­házat Antonín Balšánek tervei sze­rint építették, aki a prágai Nemzeti Színház szerint reprezentációs és ab­ban az Időben technikailag jól fel­szerelt színházat tervezett. A szín­házban levő szobrokat és festménye­ket jelentős cseh művészek készítet­ték. Plzeň városi tanácsa úgy döntött, hogy 11 millió korona befektetéssel korszerűsítik a színházat. A javítást az 1965-ös idény kezdete előtt feje­zik be. Löffler Béla: Schönherz Zoltán (portré, ólom) (Rozman felv.) LUKACS LÁSZLÓ: Halotti beszéd Schönherz Zoltán halálára Látjátok feleim — így kezdem, e szóval, lelkemből tör fel a középkori sóhaj, mint keskeny sírszájnál elmondott egý ó pap, ki maga is holt már, rég nem temet holtat; elmondott, elsírt egy ó gyülekezetnek, régies vigasszal kit így döbbenteit meg, nem sejtve, hogy míg e helyen jajveszékel, egy egész nemzethez fordul sírbeszéddel. Látjátok, sok kisded pusztul s bűnük sincsen. Oe ki vénen múl el, nem vétkesebb az sem. Egy se bír éltében annyi bűnt halmozni, hogy ily bő halállal kellene lakolni. Szánni kell a latrot! Sajnálni a tolvajt! Megdicsőül mind, mert egy sem okoz oly b»«t, mire méltó kín ez. Soha ennyi szent nem kószált, soh ennyi kínfaragta szent nem. Látjátok s rűtabbul azok haltak épp meg, társaim az elvben, kik bűn nélkül éltek, kik nem közömbösül jó s rossz közt haboztak, de isten pártjában bátran hadakoztak, kikre kéne fényes égi érdemrendet tűzni, ha volna ég š mint megannyi szentet tiszteltni, keresztnél igazb jelet vetve, holtukban is őket halk daccal éltetve. S látjátok, épp ezek járták meg a poklot, nem százölnyi mélyben, de itt látva poklot. Meggyötörték őket oly földi ördögök, hogy felsikoltottak karmuk-kezük között. De egy se tagadta meg a bátor istent, nem azt, aki fönt nincs, de azt ki van itt lent. Egy Júdás-hangot nem ejtett ki ajkuk. Krisztusé árny-gödrös, szőrkoszorús arcuk. Látjátok s ezért nem színméz az igazság, mert nem mindnek csurran, mikor majd kiosztják Nincs kéz, ki a holtat vállon rázná: „Ébredj! Dörzsöld ki szemedből azt a szörnyű véget!" Pedig remél titkon a halálraszánt is: egy kalászt meghagy a halál, ha kaszál is! Ki ernyőn földre száll halni, se hal meg mind, ki bombán égbe száll, az se jut oda mind. Mindnyájuk — látjátok — ember! S mindben szív v«n. És a szív dobog. És dobogna még vígan, a kínban is!... De lám, e keserű férfi mellébe bújt szívét ki akarja tépni. öklét szorítja rá: Elhallgass, te játék! Nagyobb gond van nálad a világon száz még ' Mit számít, dobogsz-e, ketyegsz-e, te óra! Száll az Idő úgy is, ha nincs mutatója 1942. Október 9-én lesz húsz éve annak, hogy Schönherz Zoltán mártírhalált halt Ebből az alkalomból közöljük Lukács László versét, mely annak idején Ha­lotti beszéd' címmel jelent meg a „Népszaváéban. 1982. október 8. • (jj SZÓ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom