Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-06 / 276. szám, szombat

CEL ES SZÁNDÉK NÄLUNK NEMCSAK a termelés fo­kozásáról, az anyagi javak bővítésé­ről esik gyakran szó. Sokat hangoz­tatjuk a műveltség állandó növelésé­nek szükségességét is. Bizonyítja ezt a Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól című pártdo­kumentum, amelyben, mint már any­nyiszor, a párt újra hangsúlyozza, hogy az egész társadalomra kiterje­dően „fokozni kell a dolgozók mű­veltségét és szakképzettségét. Célki­tűzésünk — írja a dokumentum —, hogy 1970-ig a tanulás iránt érdek­lődést tanúsító s ehhez képességek­kel rendelkező valamennyi tanköteles fiatal s azok a dolgozók, akik tanulni akarnak és rendelkeznek a szükséges feltételekkel, elérjék a teljes közép­iskolai végzettséget. A hangsúly természetesen nem csu­pán a középiskolai képesítés meg­szerzésén van. A mostaninál sokkal többen szereznek majd főiskolai vég­zettséget is. „1970-ig főiskolai hall­gatóink számát fokozatosan a jelen­legi létszám mintegy kétszeresére gyarapítsuk". Ezen a téren a műszaki és a természettudományi, főleg a matematikai, fizikai és élettani irány­zat fejlesztéséről van szó. „Különös figyelmet kell szentelni az alkalma­zotti viszony fenntartása melletti fő­iskolai tanulmányi forma fejleszté­sére" és az „önálló tanulásra". Az önálló tanulás műveltségünk és szakképzettségünk növelésének egyik igen fontos formája Jelentősen pótol­ható vele a hiányos iskolai végzettség és az is, amit sokan a múltban még az iskolától sem kaptak meg. Az úri fiúk és úri lányok, akik könyv­társzobában nőttek fel s akik oktatását kUlön nevelők biztosították, már kör­nyezetüknél fogva ezerszerte több mó­dot nyertek az irodalom és a művésze­tek tanulmányozására és általában a műveltség megszerzésére, mint a sze­gény szülők gyermekei, akiknek könyv csak iskolában jutott a kezükbe, ha ott is egyáltalán jutott. Ezen túlmenően régen az egész iskolarendszer, végső soroo pedig az egész élet óvta a kivált­ságosok innnoirólitimát. Ma más a helyzet. Ma nincsenek ki­váltságok. ma egyformán részesülünk a múlt és jelen kulturális értékeiből. A műveltségért azonban ma is meg kell küzdenünk, akár az iskola falai között nyilvános, akár az életben magántanuló­ként tanulunk. Azzal a különbséggel, hogy a nagyobb tudásért a magán, va­gyis önálló tanulóknak éppen a múlt­ban elszenvedett hátrányért a nyilvános tanulóknál is többet kell tanulniuk. Önálló tanulóként, az élet különféle ágazataiban, már eddig is sokezren sze­reztek képesítést A invőben azonban e tanulási formának még nagyobb mé­reteket kellene öltenie. A MŰVELŐDÉSNEK — így a tanu­lásnak is — döntő és nélkülözhetet­len feltétele az anyagi ellátottság. A szellemi javak csak az étel, ruha és a lakás után következnek. Az anyagi életszínvonal azonban nem húzza maga után automatikusan a kultúrát. Kedvezőtlen körülmények között elszakadhatnak egymástól, sőt az anyagi ellátottság hatása közöm­bösítheti ős fékezheti a kultúrális fejlődést. Gondoljunk csak azokra, akik azt hiszik, hogy a televízió, az autó, vagy a víkendház a szórakozás és a kulturáltság netovábbja. Vagy azokra, akiknél az anyagi jólét szel­lemi tunyasággal párosul. „Jól élek, minek erőltessem magam a tanulás­sal" ... A kellő életszínvonal tehát éppúgy, mint a tanulási lehetőség, önmagában még nem minden. Egyik is, másik is feltételeket teremt, a nagyobb tudás megszerzéséhez azon­ban még a további feltételek egész láncolata szükséges. A tanuláshoz, a művelődéshez elsősorban elegendő szabad idő is kell. A társadalmi fel­tételek közül ezenkívül nagyon fon­tos tényező még az állandó társa­dalmi ösztönzés. A tanítók, propagandisták, agitá­torok és más nevelők százai fára­doznak azon, hogy az igényeket fel­keltsék, fejlesszék. Az ösztönzés azonban nem csupán agitáció és sze­mélyes meggyőző munka. Sokkal in­kább a környezet ráhatása. A jó ké­pességű ember is tönkremehet, ha csábítja a rossz társaság, ha lejtőre viszik a rossz barátok. Mindez csak aláhúzza a társadalom felelősségét. A mi társadalmunk a kapitalizmus­sal szemben azonkívül, hogy maga­sabb életszínvonalat és rövidebb munkaidőt biztosít, a jóra, a nemes célkitűzések elérésére ösztönöz. De ennek ellenére a legjobb pedagógiai munka, a legmeggyőzőbb érvelés ls pusztába kiáltó szó, ha hiányoznak az egyéni feltételek: a képesség, ér­deklődés és a hajlam. Mit érne ön­magában az ösztönzés is, ha nem hajtana a tudásvágy, ha a szépség nem okozna örömet ... És mit ér ön­magában a jó példa, ha az egyén részéről hiányzik a tenniakarás?... Megfelelő anyagi ellátottság, ele­gendő szabad idő, szükséges eszkö­zök, társadalmi ösztönzés, egyéni hajlam, képesség és szándék: íme a feltételek, amelyek jelenléte és köl­csönhatása révén az egyén széles látókörű, nagy műveltségű emberré válik, a tömegből pedig művelt em­berek sokasága, művelt nép. A MAI ÉRTELEMBEN vett művelt, szakképzett emberré még a fentebb említett feltételek ellenére is csak szívós munka révén válhatunk. A ké­pességek egyenlőségét egyetlen tár­sadalmi rend sem biztosíthatja. A képességek sem oszlanak meg ará­nyosan. Vannak például, akiknek kézügyessége kiemelkedő, de a nyelv­tanulásban sehogy sem haladnak. De az ellenkezőjére is találunk példákat. A tudás megszerzése is fokozatos, ami kétszeresen szükségessé teszi a tanulás folyamatosságát. Mi hát a teendő? Elsősorban az, hogy a meg­levő anyagi adottságokat, a jó társa­dalmi ösztönzést és a tanulással járó sok-sok előnyt kihasználva, a ma­gunk erejéből is mindent megtegyünk képességeink kibontakoztatásáért. A technika és a tudomány rohamos fejlődésének időszakában hiába szerez­zük meg a középiskolai, vagy akár a főiskolai végzettséget, ha állandó és rendszeres önműveléssel nem tartunk lé­pést korunk ismereteivel, előbb utóbb lemaradunk, félműveltekké válunk, akár­milyen iskolai végzettségünk van. Ma már nem lehet a régen elraktározott és konzervált tudásból élni. Ma a művelt­ség fogalmán mást értünk, mint régen. Napjainkban nem az a művelt ember, aki ismeri a klasszikus tudományokat, tud latinul, egyre-másra idézi az ókor lángelméit. A klasszikus tudománvok is­merete természetesen ma is szükséges. Sokkal fnntosabb azonban a társadalom és a technika rohamos fejlődésének fi­gyelemmel kísérése, a korszerű tudo­mány alanos megismerése, nem utolsó­sorban közgazdasági és politikai isme­reteink állandó gyarapítása Ezt azon­ban állandó tanulás nélkül lehetetlen megszerezni. Mit akarunk végső soron mondani? Azt. hogv a siker érdekében a szándék, a tenniakarás is naeyon fontos. Mert hiába világos a cél. hiába iők a felté­telek. ha hiánvzik az egvéni kezdemé­nyezés. ha hiénvzik a nagvobb tudásra törekvő szándék — egv lénéssel sem intünk előbbre. Műveltségünk és szak­kénzettséqünk növelése a"ól függ. hoev mUven komolyan vessrük és mennvi időt szánunk az állandó és rendszeres tanulásra. MIND A PÁRTOOKUMENTUM. mind a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán elfogadott prog­ram, amely a ml programunk is, a neveléssel és a tanulással kapcsolat­ban lénvecében azt feiezi ki. hogv a nagvobb tudást, a mepnövekedfltt fel­adatok sikeres teljesítése ieénvü az élet minden területén. A műve'tsée és s7.flk-ké07ettsép növelése tehát nem csunán egvéni érdek,' hanem társadalmi szükségesség. BALÁZS BÉLA Dávid Ojstrah és Jehudi Menhuin szeptember végén közös hangversenyt adott a londoni Albert Hall-ban. A világ két leghíresebb hegedűművésze Brahms, Beethoven és Bach inűveit adta elő. Képünkön: Menuhin és Ojstfah próba közben. (ČTK felvétele) FILMMŰVÉSZET ÉS KORSZERŰSÉG Giuseppe de Santis, a világhírű olasz Kommunista filmrendező cikket írt a moszkvai Novoje Vremjában Filmművészet és korszerűség címen, a jelenkori nyugati filmművészeti tö­rekvésekről. .Xilön kitért általában az olasz filmgyártás és különösen a neorealista irányzat jelenlegi vál­ságára. „Felmerül a kérdés — írja de Santis, — hogy kezdetben hogyan, miért jött létre annyi kitűnő, hatá­rozott társadalmi állásfoglalást tük­röző olasz neorealista film? Kétség­telenül azért, mert ez az irányzat azokban az években keletkezett, ami­kor az olasz társadalom hatalmas forrongások közepette megtisztult a fasizmus mocskától. A neorealiz­mus a felszabadulást követő évek művészete volt. a népnek szánt mű vészét, amely tükrözte az olasz nép vágyait, gondolatait. Később aztán, amikor az olasz bur­zsoáziának sikerült újra megszilár­dítania hatalmát, ez erősen visszaha­Móra elbeszélései oroszul Móra Ferenc válogatott elbeszélé­seinek kötete száztizenötezer pél­dányban megjelent a moszkvai Álla­mi Gyermekkkönyv Kiadó gondozá­sában. A könyvet Hidas Antal állí­totta össze. Kun Agnes fordította. Az előszót Malichina Jelena írta. tott a filmművészet fejlődésére és ez az olasz neorealista filmművészet válságának a forrása. Meg kívánom azonban állapítani, hogy az olasz antifasiszta filmek ma is rendkívül népszerűek ... Bármit tesz ls a bur­zsoázia, az olasz kommunistákat nem tudja elszigetelni, s amikor a neofasizmus9al kell szembeszállni, azonnal létrejön az ellenállás egy­séges frontja, amely minden olasz demokratát magába foglal. A fasiz­mus nem kereskedhetik többé felül Olaszországban") KULTURÁLIS HÍREK • AZ UTÓBBI ÉVEKBEN több cseh író és költő művét adták ki az ör­mény SZSZK-ban. Megjelent Jirásek Régi elbeszélései, Hašek Svejkje, Fučík Üzenet az élőknek című mű­ve, Čapek Meséi, Drda Néma barri­kádok című munkája és több köl­temény, Most a Szo veta kan graka­nutjun, a szovjet-örmény írók havi folyóiratának legutóbbi száma Hašek, Jesenský, Ema Rezáčová, prózai írá­sából, Neumann, Horejší, Biebel, Ne­zval, Skála, Urbánková ás Záry ver­seiből iközöl válogatást. A kis antoló­giát a Ružena Grebenfčkovával foly­tatott beszélgetés vezeti be­V olt egyszer egy fiú, [urának hívták, de Kanóc nak csúfolták. És valúban olyan ls volt: hosszú, szikár és faragatlan Min dig egyedül volt, akárcsak a petró­leumlámpa lángja. Mindennél jobban szerette a könyveket és azok közül is May Károly kalandregényelt. Folyton csak olvasott: otthon, az Iskolá­ban, sőt még a villamoson is. Amint kinyitotta a könyvet, nyomban megfeledkezett minden­ről, Fekete Sassal, vagy a re­gények többi hőseivel száguldo­zott a prérin. Közben nyaktörő uta­zásokat tett és csodálatos hő­siességgel harcolt az indiánok el­lenségeivel. Gondolataiban Kanóc gyorsabb volt, mint a vad ló, és jobban ugrált, mint a kenguru. Amint azonban becsukta a köny­vet és visszatért az Ingatag föld­re, a bátor Sápadt Arc egysze­riben szánalmasan gyávává vál­tozott. Mezítláb soha nem járt, ne­hogy megszúrja a lábát. Nem versenvezett a fiúkkal, még az árkot sem merte átugrani, ne­hogy beverje az orrát. Még a víztől Is félt, mert túlságosan hi­deg, a nap pedig kibírhatatlanul tüzel. Így ' az év nagy részében sálat hordott és örökké náthás volt. Szillel gyakran elvitték az orvoshoz, de a gyógyszerek nem segítettek. Kanóc egyre fogyott és sápadtabb lett. Ki tudja ho­gyan végződik a dolog, ha bele nem avatkozik a 13 éves Vovka édesapja, aki titkos levelet írt Kanócnak: „Sápadt Arc! Törzsünk vénei Téqed, az Oroszlán és a Sas jiát akarnak megválasztani az indiá­nok főnökévé. Ha vállalod, hol­nap reggel, midőn felébreszt az első napsugár, mássz fel az öreg tölgyre és meztelen sarkaddal háromszor üsd meg az első gör­csöt I" A levél aláírása a következő volt: A fekete Sas barátja, Po­vln Vapa. Kanóc nem hitt a szemének. Kétszer ls elolvasta a levelet. Igen, fekete fehéren ott állt, hogy elég meztelen sarkával három­szor megütni a tölgyfa görcsét, és indián főnök lesz belőle. Izgatottan leste a reggelt, és amint virradni kezdett, a kertben termett az öreg tölgy mellett. Az első görcs három méternyi ma­gasan volt. Kanóc életében elő­ször próbált még fára mászni. Folyton visszacsúszott, de nem adta fel a küzdelmet. Pontosan délre, összekarmolva, kimerülten elérte célját. A próba azonban nem ért vé­get. Másnap újabb levelet ka­pott : „Sápadt Arci — Irta Povln Va­pa — ]Ó úton fársz. Holnap kora reggel öt könyöknyire a kiszá­radt álmájától, északra áss ki egy kétszer-két méteres gödröt. Égy és negyed méter mélyen megtalálod a Fekete Sas leve­lét." Kanóc már kora reggel mun­kában volt. Lapátolt és kegyet­lenül Izzadt. Életében először égette hátát a napsugár és slmo­— Hoztunk a tanító elvtárs­nak egy kis ajándékot a ki­rándulásról. gatta a nyirkos szellő. Nem gon­dolt most se a náthára, se a napszúrásra. Három napig ásta a gödröt és a negyediken megtalálta a le­velet tartalmazó dobozt, amely­ben ez állt: „Sápadt Arci A Fekete Sas to­vábbi utasításait megtalálod a nagy medencében. Merülj a víz alá és keresd meg a konzervdo­bozt. Barátod, Povin Vapa." Kanóc bánatában majd csak hogy el nem sírta magát. Köny­nyű azt mondani hogy merülj a víz alá, de mit tegyen, ha nem tud úszni? Fekete Sas hűséges barátja egész héten a fiúkkal járt a folyóra. Velük hancúro­zott a homokban, futkározott, de a vízbe csak nem merészkedett be. Nyolcadik nap segítségére sietett Vovka apja. Ezt írta neki: „Sápadt Arci Fekete Sas két megölt vad ló csodahólyagát kül­di neked. Tanulj meg velük úsz­ni! Kanóc csak nagy nehezen szán­ta rá magát, és bement a vízbe. Csak azért lett Ilyen bátor mert két vádló hólyag volt a kezében. Eleinte nehezen ment, de aztán annyira megtetszett a fiúnak, hogy kl se akart menni a víz­ből. Két hét múltán már félre­tette a hólyagot, egy hónapra rá pedig lemerült a víz alá és ki­lialászta a bádogdobozt. „Sápadt Arc — írta Povln Va­pa, — Fekete Sas elégedett ve­led. Ha még tíz évig így fogsz élni, az Oroszlán és a Sas fia a legerősebb lesz a prérin." Kanócnak azonban nem kellett tíz évig várnia. A legnehezebbjén már túl volt. Levetkőzte a ko­ravénséget, nem félt már a nap­sugártól, levegőtől és víztől. Ki­tartóan versenyzett a fiúkkal, úszott és röplabdázott. Két év múlva meg sem Ismertétek vol­na. A vézna kisfiúból, erős, vál­las és bátor legény lett. Azt hiszitek, b°gy mindez me­se? Nem az. Elárulhatom, hogy ezt a történetet a moszkvai sta­dionban hallottam a Szovjetunió egyik rúdugróbajnokától. A ne­vét azonban nem áruljuk el. Meg­kért, hogy ne mondjam el. Hogy miért, azt bizonyára kitaláljátok. Szfies Béla fordítása OÍÜE0-B?.. ... hogy a Karib-tengerben, Floridától keletre a tengeri sós víz tömegben egy helyen édes víz található? A tengerészek Itt pótólják Ivóvíz készletüket. A kutatások kimutatták, hogy ezen a helyen egy édesvizű for­rás van a tenger fenekén, mely­nek vize a tenger felszínére is feljut. BŰVÉSZKEDJÜNK A pingponglabda egyensúlyozása Egy bűvészboton, fekete pálcán, vagy egy öreg főzőka­nálon egy pingponglabdát ide­oda gurítunk anélkül, hogy leesnék. Hogyan lehetséges ez? Megmondom. A bűvészbot két végére, ahol a fekete szín végződik, egy 2JO n £j erős fekete cérnát kötünk. (1. rajz). Ha most a pálcát úgy fogjuk, hogy a két hü­velykujjunkat a pálca és a cér­na közé tesszük, ezáltal egy kis sín keletkezik, (2. rajz), amelynek egyik oldala a pálca, a másik a cérna, ezen aztán óvatosan ide-oda gurítjuk a pingponglabdát. FALI ÓRA Hetet üt a fali óra Nézzetek a mutatóra. Uccu neki ki az ágyból. Mert elkéstek Iskolából. A nagyanyó. jókor reggel. Pirkadatra mindig feltei. Asztalon a friss tej, kávé Ki fó, annak csokoládé. Kis diákok indulója Ha fél nyolcat üt az óra, Pisti, Palkó. Csaba, Klára, Induljatok Iskolába. POLYÁK VALÉRIA Ipari tanuló, Strekov MÁRIE HARTMANOVA: A FOGORVOSNÁL A kis elefántnak megfájdult a tejfoga. A mamája elküldte a doktor bácsihoz. A doktor bécsi karosszékbe ültette, az álla alá pedig nagy igellt-kendőt kötött. Injekciót akart adni neki, hogy ne fájjon, mert bizony a fegat kl kellett húznia, hogy a többlek szépen nőjenek. Az elefántfi bömbölni kezdett, trombitált az ormányával és azt mondta: — Ha Injekciót ad; rögtön el­ájulok. Nem bírom az injekciót. Mindig rosszul leszek tőle. Szó­val .. . — inkább kereket oldok. A doktor bácsi megijedt, hogy a kis elefánt valóban meg ls te­szi, amit mond. Meggondolta hát a dolgot. Altatót vett elő, s be­adta az elefántnak. Amíg az aludt, úgy kihúzta a fájós fogát, hogy észre sem vette. Amikor az elefántfi a rendelő­ből a várószobába lépett, összeta­lálkozott a kis orrszarvúval. Ne­ki ls a foga fájt. — Mondd csak, — kérdezte a barátját —, nagyon fáj? — Egyáltalán nem, — felelte a kis elefánt nagyképűen. — Sőt olyan unalmas, hogy még el is szundítottam közben. (Fordította: Vércse Miklós) TöRPftfE3cP / 2 3 4 5 6 7 S 9 u ti t3 ir 1S « ...„s.„,„,„„ a icuii icjiveuyi, az egyik vízszintes sorban egy szocialista szlovák író nevét kapjátok. Függőleges: 1. Férfinév. 2. Mezőgazdasági szezám. 3. Évszak. 4. Csapadék. 5. Verssorok össze Csengése. 6. Méreg - szlovákul 7 Mutatósző. 8. Rés, lyuk. 9. Keserű, mint az... 10. Ennek a vi­rágához hasonlítják a rossz gye r ekeket. 11. Nélküle nincs élet. 12. Heiyhatározti szó. 13. Levélen szokott lenni. 14 Ábra. 15 Ma gyar költők (vissza). - - • -- -­Beküldte: Farkas László, Fifakovo Nézzétek meg Jól a fenti két » MÜLT HETI FFI Tn RftM K rajzot. Első pillantásra azonosak, ULT HETI F E1 T0R0N K de ha Jobban szemügyre veszitek MEGFE|TÉSE: e' téréSt 18 talalto k' El a kezeket Kubától, legalább húszat. Kik nyertek • Kik nyertek • Kik nyertek • Az elmúlt kél hét fejtörőinek rik Ilona, Ladmovce, 6. Száraz megfejtői közül könyvjutalomban László, Milanovce, 7. Pásztor Ro­részesülnek: 1. Gubis Ági, Karvi- zália, Biela, 8. Vincze Dezső, ná, 2. Seres Béla, Šafárikovo, 3. Kostolná Bašta, 9 Román Lóránt, Kollártk Ilona, Kežmarok, 4 Cj- Rožňava, 10. Kopasz Klára, Sol­pál Zoltán, Strelnice, 5. Kocsma- nička. Ú] SZÓ 8 * 19S Z- október 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom