Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-30 / 300. szám, kedd

Október Az ember ilyenkor csúnya melankóllába esik. Mindenféle versek jutnak eszébe az elmúlásról, a falevélről, amelyet messze sodornak a szelek. Bánatos dallamok muzsikálnak ... — Ne légy szentimentális! — röffenünk magunkra —, bolondság az egész, nyafogó költök kelléktárába való kacat, sőt, amióta divatba jött az írásjel és tartalom nélküli költészet, már ők sem élnek vele...! Irgalmatlanul összerázott az autó busz, s hogv végérvényesen nem cneni el az életkedvem, azt annak köszönhetem, hogy végre tapasztaltam; ha lassan is. mégiscsak épül a.Kékkő és Ipolyság közti országút, hiszen Leszenyéig máris aszfalton gurultunk. Ettől eltekintve; szédülő fejjel és háborgó gyomorral szálltam ki Ipolybalogon. Bizisten, már Nagycsalomján elhatároztam, hogy nem is egy, hanem két féldeci gyomorerősítőt kérek a balogi kocsmárostól. Sajnos kiderült, hogy a kocsmáros Losoncra utazott, s helyettese egyáltalán nincs. A kocsma ajtaja a bizánci kaput megszégyenítő szilárdsággal állja tekintetem dühös bárdcsapásait. Az utca üres, csak az épülő iskola körül sürgölődik néhány ember. A munkát falumbeli építőmester irányítja s ez mindjárt némi büszkeséggel tölt el. Sajnos, ez a büszkeség a későbbiek folyamán, hogy úgy mondjam, többé-kevésbé megrendült. Erre még rátérek. Egyelőre csak anynyit, hogy egy modern, kilenctantermes iskoláról van szó, amely — ha elkészül — párját fogja ritkítani a környéken. Az építkezést március végén kezdték. Egyszóval: csúnya, melankolikus hangulatban fogtam hozzá a falu megszemléléféhez, s ezt fokozta az a tény, hogy sajnálatos módon, a levelek csakugyan peregtek, sárgák voltak és vörösek, és csakugyan lebegtette őket a szél, miként a versekben írva vagyon. Ipolybalogot a járás éléskamrájaként emlegetik. Erre a dicsérő elnevezésre bizonyára rászolgált. A falu az országút két oldalán épült; az országút itt eléggé kacskaringós, hát Ipolybalog is olyanformára sikerült, amilyen egy menetelő század lehet, másodperccel a harci riadó kihirdetése után. Az egységes földművesszövetkezet jő hírnévnek örvend. Tervfeladatait (erről még szó lesz) viszonylag jól teljesíti. Rendszeresen fizetnek. Nem küszködnek munkaerőhiánnyal. Most építenek egy istáll'őt és egy magtárt. A Helyi nemzeti bizottság előtt találkoztam Pölhös Imre tanítóval. Apró Pionírját nógatta nekikeseredett ábrázattal. Miután az iroda mindkét ajtaján lakat díszelgett, a tanító meghívott a lakására Ipolybalog egyetlen emeletes házában, az ún. kaszárnyában lakik, közel az épülő iskolához. A kopogásra piros arcú, barna fiatalasszony nyit ajtót és tessékel a ŐSZ AZ IPOLY MENTÉN dolgozószobába, ahol egy hároméves leányka alszik pihegve és mosolyogva. A szoba kellemes meglepetést okoz, elsősorban zsúfolt könyvszekrényeivel, amelyekben klasszikus és modern írók könyveinek százai sorakoznak. Az egyik falon Ady Endre nagyított, szines fényképei. A tanító olyan pálinkával kínál, amely szerinte teljes tökéletességgel gyógyít mindenfajta gyomorbajt. Nagyon sajnálom hogy még csak az anyagszerzés kezdeti szakaszán tartok s így nem számíthatok teijes gyógyulásra, csak kóstolgatom a méregerős párlatot. Közben meghívást kapok vasárnapra, amikor is a szövetkezet nagyszabású szüreti mulatságot, jelmezes felvonulással tarkított őszi karnevált rendez. A meghívást nem fogadhatom el, ellenben vendéglátómat részletesen kivallatom a tervezett karnevál céljáról. Megtudom, hogy hagyomá-. nyos őszi ünnepségről van szó, amely egyebek között a népi hagyoŕnányok ápolását — tehát kulturális célt is — van hivatva szolgálni. Éppen Pölhös elvtárs révén jutott tudomásomra, hogy a kultúra ápolói Ipolybalogon sem akarnak megállni ezen a szinten. A télre irodalmi esteket, könyvismertetéseket terveznek, s szó van arról is, hogy a Csemadok mellett működő színjátszó csoport „valanii komolyabb" színművet is betanul. Miről is beszélgettünk még? Pölhös elvtárs elmondotta, hogy a tanítók állandó brigádosokat szerveznek a falu dolgozói közül az iskolaépítéshez. Sőt, a környékbeli falvakba is ellátogatnak (hiszen a tanulók jelentős része bejáró) és igyekeznek kőműveseket, segédmunkásokat toborozni. — Annyi bizonyos — jegyezte meg Pölhös elvtárs búcsúzáskor —, hogy az Iskolának a kitűzött határidőre, vagyis a jövő év szeptember elsejére ha törik, ha szakad, el kell készülnie. II. — Elkészül? — Ha ilyen tempóban építik, mint most, akkor aligha. — Egyszóval: nincsenek megelégedve. — Már hogy lennénk? Március óta még a földszinttel sem készültek el. Volt kint, tehát láthatta ... — Mi lehet az oka? — Egyrészt kevesen vannak. Negyven ember helyett tizenheten dolgoznak. — Másrészt? ... — Az építésvezetők gyakran váltakoznak. Ezt nem helyeselhetjük. Egy állandó építészvezető nagyobb felelősséget érezne az építkezés iránt. — Mit javasolnának a munka megjavítása érdekében? — Mindenekelőtt azt, hogy a járási építővállalat, amely az iskolát építi, lépjen kapcsolatba velünk. Ha másban nem is, a munkaerőhiány leküzdésében minden bizonnyal segíthetnénk. Elvégre is: az iskola a miénk lesz. Az épitövállalat vezetői eddig ugyanis szinte tervszerűen elkerültek bennünket. Pedig a falu 50 fiataljából jutna az iskola építéséhez is munkaerő. A fehtl beszélgetés a helyi nemzeti bizottság irodájában hangzott el, ahol szerencsés véletlen folytán egyszerre találkozhattam Csíri Ferenc HNB-titkárral, Klink'o József szövetkezeti elnökkel és Zolcer Sándor mechanizátorral. Az elnöknél az őszi munkák és az idei terv teljesítése iránt érdeklődöm. Megtudom, hogy a szövetkezet idejében teljesítette gabonaeladási tervét. Az év végéig még két hónap van hátra, s a szerződéses húseladás tervét már most kilencvenöt százalékra teljesítik. Tehát ebben nincs hiba. Viszont tejből és tojásból csupán a terv 60 százalékát teljesítették. A tej körüli fogyatékosságot azzal indokolják, hogy túl magas volt a tervük. A tervben még 115 tehénnel számoltak, de miután a beteg állatokat kiselejtezték, nem maradt csak 87 tehenük. Mindenesetre megállapítható, hogy a tervezésben volt a hiba, a tervet viszont annak idején, jóváhagyták és elfogadták. Miért nem számoltak idejében a gümőkóros tehenek likvidálásával. Tudniuk kellene, hogy népgazdaságunk számol minden liter tejjel, sőt ez vonatkozik minden mezőgazdasági termékre — a tojást is beleértve. Ez utóbbi eladási tervének nem teljesítését a balogiak még megindokolni sem próbálják. Nyílik az ajtó. Megjöttek a tanítók. Műsor következik a községi hangszóróban. Rövid kül- és belpolitikai beszámoló, tájékoztatás az őszi munkák menetéről, s végül jutalomműsor ez élenjáró dolgozóknak. A hangszórókör vezetőjétől tudom meg, hogy a szövetkezet eddig 55 hektáron vetette el az őszi búzát, 15 hektáron a rozsot és 25 hektárról takarította be a kukoricát, valamint azt is, hogy október 28-ig alighanem mindennel végeznek. „Jó munkájáért a következő nótával köszöntjük Krasznyica Istvánt" — olvassa Cseri Antalné a mikrofónba. Amíg a nóta elhangzik a rezgő nyárfa hulldogáló leveléről, Zolcer gépesítő elvtárssal megvitatjuk a szövetkezet egyetlen lánctalpas traktorának szomorú sorsát. — Szegény DT — sóhajt a mecha nizátor —, tavaly generál javításon esett át. A nagykűrtösi GTÄ dolgozói végezték. Hazahoztuk, de két hét múlva újra kellett gyűrűzni. A generáljavítás harmincezer koronába került, de azóta a traktor még nem dolgozott egy hetet se folyamatosan, állandóan rossz. Azt hiszem, az említett gépállomás munkáját inkább generálrontásnak nevezhetnénk. Köszöntjük Petényi Istvánt, a szövetkezet legjobb csoportvezetőjét — jelenti be a következő dalt Cseri tanító elvtársnő. „Deres már a határ" — hallom az ablakon át visszatért éneket és búcsúzni kezdek. Illés József igazgató elkísér az autóbuszmegállóhoz. Útközben még megtudom tőle, hogy a faluban legalább ötven fiatal, 18—20 éves legény, van, akik nem szándékoznak cserbenhagyni a mezőgazdaságot. Mintegy bizonyításképpen a bezárt kocsmaajtó előtt is találok vagy húszat közülük. Mérgesen topognak a hideg, metsző szélben. Már sötétedik, de a kocsmáros még nem érkezett vissza. Hová mehetnének Ilyenkor? Pénteken nem illik udvarolni. A kultúrházba? De hisz az még nincs. Nézem őket s ezt gondolom: Vigyázat, ipolybalogi vezetőség! Még itthon vannak, még nem szándékoznak elszéledni a nagyvilágba, éppen ezért, gondoljatok néha rájuk. Most, amíg nem késő ... ZSÉLYI NAGY LAJOS Bi-alislavában a Krásna Hôrka negyedben épiil köztársaságunk egyik legnagyobb és legkorszerűbb kórháza. A klinika térsége építésének elsfí szakaszá"ban befejezték egy 60 ágyas pavilon nyers építését, amely majd a tiidfibajosok számára szolgál. Képünkön a „Z" és „C" tömbök. (S. Petrái! - ČTK — felvétele) A kommunisták igazát az élet bizonyltja Egy járás tükörképe • A fejlődés útján nincs megállás • A tudás legyen a szorgalom ikertestvére • A jó tapasztalatok váljanak közkinccsé Október huszonhetedikén és huszonnyolcadikán zajlottak le a párt járási konferenciái. Ezek a tanácskozások fontos határkövet jelentenek a párt életében, és az egész társadalomban, szerves és lényegbevágóan fontos részét képezik annak a nagy alkotómunkának, amely pártunk közelgő XII. kongresszusát megelőzte. A párt választott szervei számot adtak megbízóinak, választóinak az eltelt két esztendő munkájáról, az alapszervezetek küldötteivel mérlegelték az eddigi eredményeket és megfontolás tárgyává tették a jövő problémáit. A Dunajská Streda-i járási pártbizottság szintén számot adott az eltelt esztendők eredményeiről, a konferencia küldötteivel egyetemben mély elemzésnek vei te alá a járás gazdasági helyzetét Ha most röviden értékelni kellene a szóban forgó járási pártkonferenciát, így summázhatnánk a tényeket: ez a konferencia mindenekelőtt a kommunisták magasiskolája volt, olyan, amelyre mindenki hozott valamit, és amelyről senki sem tért haza üres tarsollyal A beszámoló és a felszólalások többsége alkotó módon elemezte a járás helyzetét, a kettő egymást kiegészítve világos képet adott az elért nagyszerű eredményekről, szinte fényszóróként világított rá az egyes hibákra, viszszásságokra. amelyek még kerékkötői a gyorsabb ütemű előrehaladásnak. Kiknek javára billent a mérleg A beszámolóban és általában is a konferencián legtöbb szó a mezőgazdaságot érintő kérdésekről esett. Ez — a járás gazdasági jellegét véve alapul — helyes ls, mivel a Dunajská Streda-1 járás egyike azoknak a járásoknak, amelyeket jogosan nevezünk szocialista hazánk éléskamrájának. A mérlegkészítés ebből a szempontból készült. Az előző járási pártkonferencia őta eltelt két esztendő alatt ezen a téren is óriási változások történtek. A járás mezőgazdasági üzemei nagy haladást értek el. Erről a termelés színvonalának emelkedése tanúskodik a legkézzeifoghatóbban. Az 1960-as év elején megtartott járási pártkonferencián az 1959-es esztendő eredményeit értékelték. Ezért a következő összehasonlításban is az említett évet vesszük alapul. A most következő táblázat azt mutatja, hogy 1959-hez viszonyítva mostanáig menynyivel több húst, gabonát, tejet, tojást adott a járás a közellátásnak. Termék fajta 1959 1962 Hús Tej Tojás Gabonafélék 1200 vagon 32 millió liter 16 millió darab 23 900 vagon 1660 vagon 33 millió liter 17 millió 300 ezer darab 25 900 vagon Tehát a járás az idén már lényegesen több mezőgazdasági terméket adott a közellátásnak, mint az 1959es esztendőben. Márpedig, ha több terméket adott, ennek a jövedelemben is vissza kellett tükröződnie. És ez így is van. Az állandóan növekvő fizetőképes kereslet az életszínvonal rohamos emelkedéséről tanúskodik. Általánosságban szólva a szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói már elérték, sőt a jobban gazdálkodó szövetkezetekben már túl is szárnyalták az életszínvonalnak azt a szintjét, amelyen a múltban egy jól gazdálkodó, tehetős középparászt állt. Míg a múltban, a harmincas évek elején a járás területén az egy főre eső évi húsfogyasztás 22—23 kg között mozgott, ez az átlag ma már elérte a 68 kg-ot. Ugyanez a helyzet a többi élelmiszer fogyasztása terén is. A jólét állandó növekedése azonban az élet egyéb szakaszain is megmutatkozik. Csak néhány példát említünk. Az utolsó tíz esztendőben több mint hétezer új lakás épült a járásban. Az építkezés üteme úgyszólván a közös gazdálkodás fejlődésével párhuzamosan emelkedik. 1960ban például 639 lakás épült a járásban. Hatvanegyben már több mint ezer lakásegységhez jutottak a járás dolgozói. 1960-ban 14 395 rádió volt a járásban. 1961-ben pedig a rádiótulajdonosok száma már meghaladta a 15 500-at. A televíziókészülékek száma pedig egy év alatt 1528-ról 3073-ra emelkedett. Sorolhatnánk még tovább is a tényeket, amelyek mind-mind arról tanúskodnak, hogy igenis helyes úton járunk. Pártunk vezetésével nemcsak a termelés, hanem ezzel párhuzamosan az életszínvonal is állandóan emelkedik. Űj emberek, új viszonyok Az eddig elmondottak mellett azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az űj élet új embereket formál. A párt mindennapi szervező, nevelő, irányító tevékenysége nyomán egyre nagyobb teret hódít a munkához való új viszony. Fokozatosan mindenki előtt világossá és egészen természetessé válik a kommunistáknak az az állítása, hogy a jólét növekedése szorosan összefügg a termelés és a munkatermelékenység állandó gyarapodásával. És amilyen mértékben ezt az állítást elfogadják és magukévá teszik a dolgozók, olyan mértékben valósul meg a munkához való új viszony, az, hogy a dolgozók a munkát ma már nem szükséges tehernek, hanem az élet céljának, az igazi, tartalmas élet elválaszthatatlan tartozékának tekintik. A munkához való új viszony kialakulásának egyik ismérve a szocialista versengés magasabb formájának meghonosodása. A járás területén jelenleg 214 kollektíva a szocialista munkabrigád, és 127 csoport a CSKP XII. kongresszusának brigádja cím elnyeréséért versenyez. A szocialista munkabrigád címet mostanáig 30 kollektíva nyerte el. Ezeknek a munkacsoportoknak óriási szerep jut az új ember formálásában. A konferencia örömmel állapította meg, hogy például a versenyző kollektívák becsületbeli kötelességüknek tartják a kitűzött feladatok és a vállalt kötelezettségek teljesítését. ŰJ sertésfajta Sokéves munkával új sertésfajtát tenyésztettek ki hazánkban. Ezt a fajtát ma az állami gazdaságokban és szövetkezetekben egyaránt tenyésztik. Kiemelkedő tulajdonságai: gyors fejlődés, jó húshozam, termelékenység, jól fejlett tejmirigyek, valamint az, hogy évente 18—20 malacot hoz a világra. A takarmányt jól hasznosítja és jól hízik. Van azonuan egy olyan tulajdonság, amit ma a kereskedelem nem kedvel: nagyon hamar vastag zsírréteget termel. A kísérleti állomások dolgozói éppen ezért most azon fáradoznak, hogy ezen változtassanak, és az egyébként kiváló fajtánál elérjék, hogy ne termeljen széles szalonnaréteget, ahelyett az izmokat szőjjék át vékony zsírrétegek. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Kostelec nad Orlici tagozatának Doudleby város határában van egy sertéstenyésztési kísérleti állomása. Az állatokat — keresztezése alapján — itt kísérletezik ki és a legjobb, legnemesebb fajtákat tenyésztik. Megtaláljuk az intézetben a cseh világos fajtát, de van itt világos német, cornwaldi, valamint a legnemesebb, legjobb fajta — a landrasz is. A landrasz dán eredetű. Dániában ugyanis a „bakon" tenyészetnek nagy múltja van. A kísérleti tenyészállatot állandóan figyelik, hogyan tud a hazai éghajlathoz alkalmazkodni és hogy reagál a hazai takarmányra. Külalakja eltér a cseh fehér küllemétől: törzse sokkal hosszabb. Az intézet vezető állatorvosa, Vejnar František több boncolás alapján megállapította, hogy a landraszi fajtának kettővel több bordája van, mint a cseh fehérnek, ezért hosszabb a törzse. Továbbá nagyon kicsi a feje és lehajló fülei vannak. A hosszú törzs rövid lábakon nyugszik, a törzs hengeralakú, húsos, hajlamos arra, hogy az izomrétegek között vékony zsírréteget termeljen. A hizlalásra igen alkalmas: átlagosan napi 76 dekával gyarapszik. Pár év alatt bebizonyosodott, hogy a landrasz Doudlebyben jól aklimatizálódott, jól birja az időjárási viszonyokat és a tenyésztést, a normál gazdasági takarmányt fogyasztja és alkalmas hasznot hozó nemesítő keresztezéshez. A kereszteződésből származó első generáció a landrasz főbb jelelmző vonásait örökli. A szemre lehajló füleket, kis pofát és kurta lábakat örökölnek apjuk után az utódok. A kereszteződésből eredő sertés húsának jellemző vonása a „bakon" —, elveszti hajlamosságát a vastag zsírréteg termeléséhez és a hasi részeken ovális, fehér, vékony zsírréteggel átszőtt húst ad. A keresztezéssel való kísérleteket folytatják és sokoldalúan elemzik az újabb eredményeket. T. O. Szlovákia erdőgazdaságainak legnagyobb halgazdaságában Žarnovica környékén megkezdték a napokban a karácsonyi pontyok halászatát. Az első fogásra 40 mázsa pontyot hoztak szárazra, a legnagyobb közülük 14 kilogrammot nyomott. Az adott szó értéke Sokszor ismételt igazság az, hogy az adott szó csupán akkor értékes, ha az ígéreteket tettek követik. így vagyunk a kötelezettségvállalásokkal is. A járás területén augusztus végéig 1744 egyéni és 710 csoportos kötelezettségvállalás született pártunk XII. kongresszusának tiszteletére. A párt járási konferenciája értékelte a vállalt kötelezettségek teljesítését. Megállapítást nyert, hogy az 1 744 egyéni kötelezettségvállalásba 1 457-et és' a 710 kollektív felajánlásból 697-et teljesítettek. Az ígéretek teljesítése közel 12 millió korona értékű többletmunkát eredményezett. Az önköltség csökkentését, az anyag és energia megtakarítását szorgalmazó tevékenység eredményeként pedig 15 735 kW villamos energiát, ezer mázsa szenet és több mint húszezer liter benzint, illetve naftát takarítottak meg. Most pedig, a konferenciát megelőző hetekben, amikor is a járás dolgozói az országos vita keretében alaposan körülnéztek házuk táján, a termelés növelésének, a kitűzött feladatok túlszárnyalásának újabb lehetőségeire bukkantak. Ennek következtében újabb kötelezettségvállalások születtek pártunk XII. kongreszszusának tiszteletére. Az újabb felajánlások értéke meghaladja a 9 millió koronát. Az új, szocialista ember megszületésének további bizonyítéka az, hogy a jó .tapasztalatokat iparkodnak közkinccsé tenni. Maga a járási pártkonferencia bizonyos mértékben ezt a célt is szolgálta. Az alapszervezetek küldöttel a szónoki emelvényt a náluk bevált módszerek propagálá-. Ü] SZÓ 4 * 19B

2- október 30.