Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-30 / 300. szám, kedd

Jó étvágyat kíván az orvos Mire figyelmeztetett az ésszerű táplálkozás hete ' Az embernek nem kell az evést tanulnia, ezt mindenki saját tapaszta­latából tudja. Már az újszülöttet is evésre ösztökéli az éhség. Meg kell azonban ismernünk az ésszerű táplálkozás elvét, mivel étvágyunk nem mindig megbízható az ételek kiválasztását illetően ás sokszor az elfo­gyasztott táplálék nem tartalmazza az egészséghez föltétlenül szükséges anyagokat. Ezért minden ősszel a téligyümölcs-, zöldség- ás más élelmi­szer tartalékok elraktározása idején „Táplálkozás és egészség" cimen or­szágos akciót szervezünk. Az idei ésszerű táplálkozás hetének jelszava volt: Megfelelő ételt megfelelő időben. Ez annyit jelent, hogy a helyes táplálkozáshoz nem elegendő a megfelelő mennyiségű és helyes összeté­telű étel, hanem ügyelni kell a táplálkozás rendszerességére is. Mindennek megvan a maga Ideje — mondja a közmondás. Sajnos, a napi élet sodrában gyakran megfeledke­zünk a táplálkozás rendszerességé­ről. Alkalomszerűen, az éppen kéz­nél levő ételek mellett döntünk. És nemcsak a földművesek, az erdei és építőmunkások azok, akik könnyen elintézik a táplálkozás kérdését. Ma a városi lakosság legnagyobb része sem tartja meg az étkezési rendet, s gyakran a tanulóifjúság sem. Mindenki a saját hibáiból okul. Nézzük meg ezért étlapunkat, amely talán ott ls lóg családi konyhánk fa­lán Reggel természetesen korán kelünk, de mégsem olyan korán, hogy nyu godtan, ülve reggelizzünk. Aztán né­hány korty forró teával s esetleg az útközben elfogyasztott péksütemény­nyel a gyomrunkban sietünk munká­ba Az csak természetes, hogy az Ilyen sovány reggeli nem ad elegendő erőt napi munkánk elvégzéséhez. S még csodálkozunk is, ha nemsokára fá­radtság vesz rajtunk erőt, vagy meg­fájdul a fejünk. Mindez természete­sen a munkaképesség csökkenésével jár. Érthető, hogy Ilyen példát látva gyermekeink sem hajlanak az unszo­lásra, ha a reggeli elfogyasztásáról van sző. A meleg ebédet ls sokszor rakott zsemlyével helyettesítjük, vagy „be­Az egész évi szorgos munkának meg­lett a gyümölcse a júri EFSZ-ben ts. (P. Haško felvétele) ruccanunk" egy cukrászdába, ahol a fekete mellett az „Illem kedvéért" va­lami édességet ls elfogyasztunk. Az éhséget tehát egész nap feketé­vel, cigarettával s különféle pirulák­kal csillapítjuk. Este aztán (gyakran mozilátogatás után) leülünk és ala­posan jóllakunk. Ez korántsem jelen­ti azt, hogy ezután jól is alszunk. A telt gyomor működése ugyanis za­varja a többi szerv — beleértve az agy — nyugalmát. Ennek következtében gyakran rémítő álmaink vannak. Ter­mészetes, hogy ezt egyetlen szervezet sem bírja sokáig. Az említett étlap tulajdonosa előbb vagy utóbb felke­resi az orvost, hogy megtudja sokfé­le testi fájdalmának okát. Kiderül, hogy a fejfájást, a szlvszúrősokat, az álmatlanságot könnyen elkerülhette volna, ha rendszeresen étkezik. Reggel nem elegendő a tea, Illetve a feketekávé. Fogyasszunk legalább tejeskávét, kakaót, vajas vagy lekvá­ros kenyérrel, Illetve péksüteménnyel. A serdülőkorú és testi munkát vég­ző fiataloknak ajánlatos reggel fe­hérjéket tartalmazó élelmiszereket: sajtot, tojást, szalámit, sonkát vagy más húsfélét ls fogyasztaniuk. A napi étrend alapszabálya: „Ke­vesebbet, de gyakrabban". Ezért az egyes étkezések közötti időközök ne legynek hosszabbak 3—4 óránál. So­roljuk be tehát étrendünkbe a tíz­órait is. Ez főleg az ifjúság részére fontos, s feladata, hogy a reggeliből hiányzó tápanyagokat megkapja a szervezet. Változtassuk tehát a túrót és a sajtot szalámival és természete­sen, ne feledkezzünk meg a gyümölcs­ről sem. Mindezekből azonban csak annyit együnk, hogy étvőgyunk le­gyen az ebédhez. A napi fő étel az ebéd. Nálunk nap­ról napra több azoknak a száma, akik az üzemi konyhákon, az iskolai nap­közi otthonokban ebédelnek. Ez a tény egyúttal arra Is kötelez bennün­ket, hogy fokozatosan emeljük a kö­zös étkezés színvonalát — főleg az ételek biológiai összetételét és izét illetően. Az ebéd a délelőtt folyamán elhasznált energiát hivatott pótolni. Ezért kell, hogy sok zöldséget — főleg nyers salátákat. — tartalmazzon. A zöldség a burgonyával és gyü­mölccsel együtt védőanyagokkal látja el a testet. Együnk mindig mérték­letesen, mivel a kiadós adagok emésztése megterheli a szervezetet, a délutáni órákban könnyen elálmoso­dunk, csökken a munkaképességünk és figyelmünk, ez pedig sokszor bal­esettel is végződhet Az uzsonnának, '/óraihoz hason­lóan, főleg a gyr' k részére van Jelentősége. Ne sűk azonban, hogy a kiadós de .ii ételek után rendszerint nincs étvágyunk a vacso­rához. Az esti étkezés nálunk mindinkább előtérbe kerül. Helyes, ha a vacsora napi ételadagunk egyharmadát alkot­ja. A reggelire tehát a napi adag egynegyede esik, a tízóraira és az uzsonnára pedig a maradák. Az éle­lem fogyasztását tehát napi munkánk­hoz — és pihenési rendünkhöz alkal­mazzuk. Hogyan táplálkozzék azon­ban a váltakozó időrendben, főleg az éjjeli műszakokban dolgozó ember? A kutatások igazolták, hogy az egészséges szervezet bizonyos időn belül alkalmazkodik az új életritmus­hoz. Az alkalmazkodás azoknál a leg­könnyebb, akik életmódjában rendsze­resség tapasztalható. Éjjel főleg étvágyserkentő ételeket fogyasztunk, mert ezek elősegítik az emésztőnedvek keletkezését. Nagy fi­gyelmet kell szentelni az ifjúság ét­kezésének is, amely sokszor megké­setten ebédel, főleg az ipari tanulók a termelési kiképzés napjaiban, vagy a tanulóifjúság a termelési gyakorlatok idején. A hosszú, gyakran 10 órás idő­közök az egyes főétkezések között fá­radtságot idéznek elő és időnként emésztési zavarokhoz vezetnek. Az emberi életkor meghosszabbítá­sa előtérbe hozta az idősebb korosz­tályok táplálkozásának kérdését is. Nálunk az Idősebb korban csökkep­teni kell a cukor- és zsírtartalmú éte­leket s helyet kell adni a fehérje­és vitamindús ételeknek. Emellett gondolnunk kel! az állandó mozgásra is. Határozottan meg kell gátolni a testsúly egészségtelen gyarapodását, mivel ez meggyorsítja az öregedést, betegségeket idéz elő, ami pedig meg­rövidítheti életünket. Látjuk tehát, hogy az evés nem csupán „jóllakást" jelent. Vessük el tehát azokat az ósdi nézeteinket, ame­lyek arra vezettek, hogy lebecsüljük a táplálkozás rendszerességének és a napi ételadagok helyes elosztásának fontosságát. Ne menjünk tehát mun­kába megfelelő reggeli nélkül, mivel éppen délelőtt vár ránk a legnagyobb megterhelés. Ebédeljünk minden nap, de sohase terheljük meg gyomrunkat. Vafesorázzunk meg korábban. Óvakod­junk attól, hogy vasárnapokon és ün­nepen túl sokat együnk. Ilyenkor is ügyeljünk a rendszerességre és mér­tékletességre. A ritmikusság és rendszeresség az élet egyik alapvető követelménye. Ezek betartásával meghosszabbíthat­Juk életünket, útját állhatjuk a hir­telen öregedésnek és megőrizzük jó egészségünket. MUD R_ MILA N clLEK k u l r ú r z* — Emil Gilelsz a zongoránál vei. De ez nem ideges izgatottság, hanem a muzsika izgalma, amely át­csap rá. A művész teljes egészében átveszi a muzsikában élő feszültsé­get, tartalmat és valósággá játssza. Tempói meglepően szabadok és kö­tetlenek, de a gilelszí muzsikálás for­ró légkörében minden tempóvétel, minden akcentus természetes. Igaz, hogy a dirigens helyzete nem könnyű Ilyen akaratos szólistával szemben, a zenekar azonban sajnos megközelí­tőleg sem tudta átvenni vendégünk „lelki iramát". Gilelsz Chopin e-moll zongoraver­senyét adta elő. Mint magáról a mű­vészről, úgy Chopin felfogásáról is inkább csak eszmefuttatást lehetne írni, mint bírálatot. Érjük be a lé­nyeggel: Emil Gilelsz Chopin játéka a felfedezés erejével hatott, és a ze­ne titkait fürkésző figyelmes hall­gató ezen az estén a hétköznapokból kiemelkedve feljutott a Chopin mu­zsika szokatlanul erős levegőjű ma­gaslataira. EMIL GILELSZ zenekari estjét La­dislav Slovák karmesteri pálcája alatt Eugen Suchoű „Ad astra" címQ dalciklusának bemutató előadása nyi­totta meg. A szopránhangra és ze­nekarra írt dalok Štefan Žáry költe­ményeinek adnak zenei kifejezést. Suchoň me6ter ezzel a művel har­minc esztendős szünet után újra visszatért a kamaradalok területére. A ciklus öt dalát dr. Tatjana Masary­ková, a Szlovák Nemzeti Színház szó­listája adta elő a lőle megszokott énektudással és előadókészséggel. Ladislav Slovák, az est karmestere César Franck szenvedélyes lelki drá­májával, a d-moli szimfóniával adott a hangversenynek nagyszabású befe­jezést. HAVAS MÁRTA • •••••••• A košicei Művészet Háza, amelyen a Magasépítészeti Vállalat dolgozói a külső vakolást végzik. (St. Petráš — CTK — felv.) OKTÖBER 25-én és 26-án a bra­tisiavai hangversenyközönségnek pi­rosbetűs ünnepnapja volt: Emil Gi­lelsz szovjet zongoraművész látoga­tott el hozzánk hosszú szünet után. A hangverseny tudósítója mindig kényes helyzetben van, ha olyan mű­vészről kell szólnia, akiről csak fel­sőfokban írhat. De még nehezebb helyzetbe kerül akkor, ha a szuper­latívuszok sem fedik teljesen a va­lóságot. Mert Emil Gilelsz nemcsak kivételes tehetségű zongoraművész. Több annál: Emil Gilelsz előadói zse­ni. Hallgatóságát ellenállhatatlan erővel ragadja magával gazdag ze­neiségének világába, és ez a világ csupa szépség, csupa érdekfeszítő, izgalmas meglepetés. Nem könnyű feladatra vállalkozik, aki megkísérli felvázolni Gilelsz mű­vészi profilját. Kezdjük talán azzal, hogy játékáról szólva nehéz lenne az „interpretáció" fogalmát helyesen alkalmazni. Gilelsz ugyanis nem tol­mácsol a szó megszokott értelmében, Gilelsz a muzsikában él, maradékta­lanul feloldódik benne, átadja ma­gát a zenének. De ez nem akarat nélküli odaadás. A teljes szellemi azonosulás Izgalmas, spontán aktusá­nak. vagyunk tanúi. Ezen a ponton a művészben csodálatos kettősség mutatkozik. Gilelsz ugyanis magával ragadó spontaneitása mellett sem ka­landozik el az érzelmek ellenőrizhe­tetlen világába. Az előadott remek­művet nem idomítja saját egyénisé­géhez, hanem feltárja, gyökeréig fel­fedi a maga tökéletességében, min­den „belemagyarázás" nélkül, mint­egy a zene végleges, leszűrődött té­nyeit közölve. Lényegében robusztus energiákkal átfűtött zenei egyéniség. Gilelsz játék közben feszülten izga­tott, mintha először találkozna a mű­sára, továbbadására ls felhasználták. Kalmár János, az Orechové Potôň-i szövetkezet elnöke például tövlről­hegyíre elmagyarázta, hogy milyenek a tapasztalatai a komplexbrigádok szervezésével, illetve munkájával kap­csolatban. Sőt meghívta a szövetke­zet vezetőit helyszíni tapasztalatcse­rére. Az új, szocialista ember jellem­vonásairól tanúskodrk az ls, amit Zsoldos evtárs, a hírneves ižopi szö­vetkezet elnöke tett. A párt felhívá­sára megvált a jó szövetkezettől és átment a szomszédos gyengébben gaz­dálkodó čalovói szövetkezetbe, hogy ott segítáen a közös gazdálkodás ügyét egyenesbe hozni. Megoldható-e a takarmánykérdés? Már e cikk elején említettük, hogy a konferencia résztvevői az elért eredmények mellett napirendre tűz­ték a legégetőbb problémák megol­dását ls. ilyen megoldásra váró kér­dés a takarmányellátás. A beszámoló és a felszólalók ls hangsúlyozták, hogy ez a probléma ls megoldható, csak nagyon kell akarni. A vízgaz­dálkodás, a takarmánytermesztés és a konzerválás új módszerel ezt le­hetővé teszik. Mindenekelőtt olyan takarmányféleségek termelésére kell helyezni a fő súlyt, amelyek^hektá­ronként a lehető legtöbb tápanyagot adják. Ilyen például a kukorica, a herefélék, sőt a cukorrépa is kitűnő takarmánynövény. Fontos azonban, hogy a takarmányféleségeket, külö­nösen a hereféléket megfelelő időben kaszálják." A szakemberek már bebi­zonyították, hogy a virágzás előtt le­kaszált lucerna vagy lóhere 80 száza­lékban tartalmaz emészthető anyago­kat, ellenben a virágzás alatt, vagy a virágzás után kaszált hereféléknek a jószág csupán 40—45 százalékát tudja értékesíteni. Igaz, a későbben kaszált herefélék nagyobb mennyisé­gű szénát adnak, de ha a tápértéket vesszük figyelembe, a kevés mégis­csak többet jelent. A takarmánykérdés megoldásának fontos részét az öntözéses gazdálko­dás képezi. A gyakorlat bebizonyítot­ta, hogy öntözéssel lényegesen lehet növelni a hektárhozamokat. A kút­nikyl szövetkezetesek öntözéssel he­refélékből 60 mázsáról 90 mázsára növelték a hektárhozamot. Az ižopiak pedig még ennél is szebb eredménye­ket értek el. Az öntözött hereföl­dekről átlag 100 mázsás hektárhoza­mot értek el. A mihálykai szövetke­zeti pártszervezet küldöttje felszóla­lásában szintén azt fejtegette, hogy az öntözőhálózat kibővítésével ez a ma még fogas kérdés is megoldható. Ezért elhatározták, hogy jövőre sa­ját költségükön 100 ezer korona be­fektetéssel egy 80 hektáros kapaci­tású öntözőberendezést létesítenek. Kalmár János vitafelszólalásában az öntözés jelentőségéről többek között így nyilatkozott: „A víz nálunk szin­te mérhetetlen kincs. Hogy csak egy példát említsek. A tavaszon 16 hektár cukorrépát ki kellett szántani. Kl­szántás után próbaképpen újból cu­korrépát vetettünk. Egész esztendőn keresztül öntöztük és ma nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy az emlí­tett 16 hektáron jóval nagyobb ter­mést értünk el, mint a korán vetett, de nem öntözött parcellákon". Tehát a takarmánykérdés is meg­oldható. És hogy ez mikor követke zik be, az mindenekelőtt azoktól függ, akik itt a konferencián a megoldás útját igen helyesen, határozottan, vi­lágosan megjelölték. Most az a fon­tos, hogy mielőbb elinduljanak a ki­jelölt úton. A tudás hatalom Az új pártalapszabályzat-tei v ^et valamennyi kommunista számára kö­telezővé teszi a tanulást, a politikai és szakképzettség állandó növelését. Hogy a párt ezt ilyen határozottan megköveteli tagjaitól, egyáltalán nem véletlen. Ez a fejlődés törvényszerű követelményeiből adódik. Igen helyes és hasznos volt, hogy a konferencia résztvevőinek nagy többsége éppen ezt a kérdést boncolgatta. Többen hangsúlyozták: Ma már nem elég, ha a kommunista csupán a politikai kér­désekben lát tisztán. Természetesen ez fontos, de nem elégséges, a kommu­nistának a maga munkakörében Jó szakembernek ls kell lennie. A gya­korlat azt igazolja: ha a szövetkezet élén politikailag fejlett, szakmailag képzett vezető áll, a kívánt eredmény nem maradhat el. Példa erre az okofii szövetkezet, ahol Németh Jenő mér­nök személyében politikailag és szak­mailag egyaránt felkészült elnök áll a közös gazdálkodásaién. Tábláza­tunkon bemutatjuk, hogy az utóbbi három esztendőben hogyan emelke­dett szövetkezetünkben a termelés: Termékfajta 1959 1960 1961 1962 Hús Tej Tojás Gabonafélék 15,1 vagon 259 957 üt. 156 274 db. 50,52 vagon 27,86 vagon 634 127 llt. 405 798 db 81,27 vagon 39,74 vagon 774 528 lit. 439 291 db 76,55 vagon 44 vagon 980 000 lit. 800 000 db 94,26 vagon Azt hisszük, ezekhez az adatokhoz nem szükséges bővebb magyarázat. A jó kommunista szakember úgy kell a mezőgazdaságban, mint éhes em­bernek a falat kenyér. Ezért a járási pártkonferencia határozatot fogadott el, hogy a jövőben megkülönböztetett figyelmet szentelnek a mezőgazdasági szakemberek kérdésének, mégpedig olyan mértékben, hogy egyre több fiatalt nyerjenek meg mezőgazdasági közép-, illetve főiskolákra. 1965-ig közel 400 mezőgazdasági középiskolát és 69 mezőgazdasági főiskolát végzett szakemberrel számolnak. Meggondolják, mibe fektetik a pénzt járási méretben az Idén 58 millió korona értékű gazdasági épület ké­szült el. Szép, nagyszerű dolog ez. A baj ott kezdődik, hogy ezek az épü­letek még nem minden esetben felel­nek meg a követelményeknek, nincse­nek összhangban a haladó techniká­val, illetve technológiával. Ezért a konferencián valamennyi kommunista feladatul kapta: hassanak oda, hogy a mezőgazdasági üzemek olyan gazda­sági épületeket építsenek, amelyek minden téren megfelelnek a korsze­rű gazdálkodásnak. Arra kell töre­kedni, hogy egyre több olyan istálló épüljön, amelyekben 900—1000, vagy még ennél is több sertést képes egy ember gondozni a megfelelő gépesí­tés segítségével. Ez a követelmény szorosan összefügg a termelési költ­ségek csökkentésével s a munkater­melékenység növekedésével. Hogy a gépesítés milyen kedvező hatással van az önköltség alakulására, arra jó példa a kvetoslavovi állami gazdaság kövecses! részlege, ahol a halszálkás fejésl módszer bevezetésével a tejter­melési költséget 68 fillérről 28 fillér­re csökkentették literenként. Érvényesül a párt vezető szerepe Már az eddig elmondottakból is kiderült, hogy a szóban forgó járás milyen nagy utat tett meg. A jövő, a soron levő feladatok azonban sem­mivel sem lesznek könnyebbek az ed­digieknél. A kommunistáknak még határozottabban, nagyobb odaadással kell harcolniuk a kitűzött feladatok mielőbbi megvalósításáért. Ez pedig szükségessé teszi, hogy a párt veze­tő szerepe még nagyobb mértékben érvényesüljön az élet valamennyi sza­kaszán. A párt nem diktál, akaratá­nak az élet különböző szakaszain ténykedő kommunistákon keresztül szerez érvényt. Szükséges, hogy azo­kon a munkaszakaszokon, ahol jövőnk további alakulásáról döntenek, kom­munisták legyenek, akik személyesen ls felelősek a pártnak a feladatok teljesítéséért. Éppen ezért itt kell megemlítenünk, hogy nagyon ls szük­séges volna, ha a járás pártalapszer­vezetei nagyobb gondot fordítanának a párt sorainak kibővítésére. Ma már százával vannak olyan fiatalok a Dunajská Streda-1 járásban Is, akik munkájukkal, a szocializmus ügyéhez való ragaszkodásukkal bebizonyítot­ták: méltók a párttagságra. A párt­tagság sorainak bővítése halaszthatat­lan feladata, ha azt akarják, hogy az üzemekben, szövetkezetekben, állami gazdaságokban még jobban érvénye­süljön a párt vezető szerepe, ha azt akarják, hogy a párt következő já­rási konferenciáján még szebb ered­ményekről adhassanak számot; emelt fővel mondhassák majd: nem vagyunk adósai a pártnak, szocialista hazánk­nak. SZARKA ISTVÁN 1982. október 30. * Oj SZÖ 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom