Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-30 / 300. szám, kedd

Kiváló gazdasági dolgozóink felhívása összes dolgozóinkhoz SZLOVÁKIA KQMHUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ZÓ * MUNKA IRÁNTI SZOCIALISTA VISZONYÉRT, A MSMASBECSÜLETÉBT. A PARASZiBECSiilElif! Világ -proletárjai, egyesüljeteh ! ŰJ Bratislava, 1962. október 30. kedd • 30 fillér • XV. évfolyam, 300. szám Antonín Novotný elvtárs Moszkvába utazott (CTK) — Antonín Novotný elvtárs, a CSKP. KB első titkára, köztársaságunk elnöke, hétfőn, október 29-én repülőgépen Moszkvába utazott. Vele együtt utaztak ]irí Hendrych és Otakar Siinünek elvtársak, a CSKP KB politikai irodájának tagjai. A ruzynei repülőtéren Viliam Široký, faromír Dolanský, Ľudmila Jankovcová és Bruno Köhler, a CSKP KB politikai irodájának tagjai és póttagjai, Václav Slávik, a CSKP KB titkára, és más elvtársak vettek tőlük búcsút. Egyidejűleg Moszkvába utazott M. V. Zimjanyin, a Szovjetunió prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A búcsúzáson jelen voltak a Szovjetunió nagykövetségének dolgozói. Antonín Novotný elvtársat és a többi csehszlovák elvtársat a moszkvai vnukovői repülőtéren L. I. Brezsnyev, az SZKP KB elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, F. R. Kozlov, az SZKP KB elnökségének tagja, az SZKP KB titkára, A. N. Koszigin, az SZKP KB elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, I. N. Medvegyev, az SZKP KB osztályvezető-helyettese, J. I. Gromov, a Szovjetunió külügyminisztériuma IV. európai osztályának vezetője és az SZKP KB felelős dolgozói üdvözölték. A csehszlovák elvtársak üdvözlésére megjelent Richard Dvoíák, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a nagykövetség dolgozóival. Egyidejűleg Moszkvába érkezett M. V. Zimjanyin, a Szovjetunió prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Köztársaságunk lakosainak százezrei nyilvánították véleményüket napjaink kérdéseivel és jövőnkkel kapcsolatban pártunk Központi Bizottságának „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól" szóló dokumentuma vitájában. Véleményüket nyilvánították és javaslatokat tettek, hogyan lehet még jobban teljesíteni feladatainkat és megoldani a szocialista hazánk további építésével összefüggő problémákat. Erről fog tárgyalni pártunk XII. kongresszusa. Mindnyájan készen A világkőzvélemény hangja

: || J^ÖVJETUIliCI MEGMENTETTE A VILÁGBÉKÉT! N. Sz. Hruscsov legutóbbi üzenetét világszerte lelkesedéssel fogadják • B. Russell Hruscsovnak: Soha nem ismertem olyan államférfit, aki ilyen nagylelkűséget és nagyvonalúságot tanúsított volna, mint Ön • Kuznyecov New Yorkban • Kennedy kötelezettséget vállal, de Floridán tovább toborozzák a zsoldosokat Moszkva (TASZSZ) — N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a J. F. Kennedyhez intézett legutóbbi üzenettel egyidőben levelet küldött U Thantnak, az ENSZ ügyvezető főtitkárának. N. Sz. Hruscsov a levélben tudatja, hogy a szovjet kormány V. V. Kuznyecovot, a külügyminiszter első helyettesét New Yorkba küldi, hogy hozzájáruljon az ENSZ főtitkár igyekezetéhez a jelenlegi veszélyes helyzet felszámolására. N. Sz. Hruscsov a levélhez csatolta a Szovjetunió álláspontját részletesen ismertető, I. F. Kennedynek küldött levelet is. V. V. Kuznyeoov vasárnap a késő esti órákban New Yorkba érkezett. A repülőtéren kijelentette: „Felhasználom az alkalmat arra, hogy hangsúlyozzam: a szovjet nép, a szovjet kormány és elnöke Nyikita Hruscsov erejét nem kíméli, hogy elhárítsa a háború veszélyét, megszilárdítsa a békét és biztosítsa minden nemzet és ország biztonságát. Ennek érdekében a szovjet kormány már számos konstruktív javaslatot tett és arra igyekszik, hogy minden vitás kérdést békés úton, tárgyalásokkal oldjon meg. Meggyőződésünk, hogy ezt elérhetjük, ha minden érdekelt (ál jóakaratot tanúsít és a józan ész szerint jár el." J. F. Kennedy válasza N. Sz. Hruscsovnak Nyikita Hruscsov legutóbbi üzenetére az USA elnöke még vasárnap Hol és mit termeljünk Kétségtelen és vitathatatlan tény, hogy nálunk a mezőgazdasági termelés növelésének egyedüli és lehetséges útja a hektárhozamok növelése. A hektárhozamok növelésében pedig — a többi tényező mellett — jelentős szerepet játszik az is, hogy hol, melyik földön mit termelünk. Szükségtelen volna azt bármelyik földművesnek is magyarázni, hogy egy-egy falu határában, még inkább egy-egy táblán a mezőgazdasági növények bármelyike egyaránt termelhető. Az egyik darab földön ez terem meg jobban, a másikon meg amaz. A határ egyik részében gazdaságosabb kukoricát vetni és termelni, a másik részében viszont inkább az árpának kedvez a föld. Könnyű vagy nehéz talajból, laposabb fekvésű, vagy pedig égevényes földről van szó, — mind mind olyan tényező, amely szinte eleve megszabja, hogy azon a földön mit a legérdemesebb termeszteni. Azelőtt a kisparaszti gazdaság egyik legnagyobb átka volt, hogy a néhány holdon mindazt termelnie kellett, amire egy gazdaság fenntartásához és egy család eltartásához szükség volt. Ez a sokféleség hozta aztán magával, hogy a földműves egy-egy növényt sokszor olyan földbe kényszerült vetni, amelyről eleve tudta, hogy az ott jó termést nem adhat, mivel a föld nem megfelelő, de hát mit lehetett tenni. A néhány hold csak néhány hold volt, létezni és élni kellett s az ember azt vetett a földbe, ami éppen sorjára került. Nem volt abban aztán semmi különös, hogy a föld sokszor alig teremte meg a belévetett magot. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás igen jelentős változást hozott azon a téren is, hogy minden növényt lehetőleg abba a földbe vessék, amely az adott körülmények között annak termesztésére a leginkább megfelel. A nagy táblák kialakítása, a helyes vetésforgó alkalmazása megteremtették i lehetőségét annak, hogy a termelési adottságokat hasznosíthassuk a hektárhozamok növelése érdekében. Mert — szinte magyarázni is felesleges — más dolog volt néhány holdból kiválasztani a legmegfelelőbb földet és megint más egy falu több száz, sőt több ezer hektáros határában olyan vetésforgót kialakítani, hogy minden növénynek az a föld jusson, amely részére a legjobban megfelel. Mindezzel azonban még korántsem merítettük ki a nagyüzemi gazdálkodás adta szakosítás lehetőségeit a mezőgazdasági termelésben. Ha érvényesíteni akar{Folytatás a 2. oldalon) délután válaszolt. „Üzenetét jelentős hozzájárulásnak tartom a béke biztosításához" — írja J. F. Kennedy. Tudatja továbbá, hogy intézkedéseket tett az Amerikai Államok Szervezetének tájékoztatására a helyzet alakulásáról. Az USA elnöke magyarázatot fűz a Csukcs félsziget felett határsértést elkövető amerikai repülőgép esetéhez és biztosítja a szovjet államfőt, hogy intézkedéseket foganatosít hasonló esetek megismétlődése ellen. Az USA elnöke hangsúlyozza, hogy október 27-én kelt levelét, amelyben a blokád felszámolását és ígéretét, hogy a Kuba elleni inváziót nem valósítja meg, valamint az erre adott szovjet választ a két kormány kötelezettségének tekinti. „Egyetértek önnel abban, hogy sürgősen foglalkoznunk keli a leszerelés kérdésével mind világviszonylatban, mind a kritikus területek tekintetében. Most, amikor távolodunk a ve(Folytatás a 3. oldalon) állunk a kongresszus következtetéseinek megvalósítására. Azt akarjuk, hogy közös munkánk nyomán gyarapodjék erős szocialista és kommunista hazánk, a dolgozók boldog otthona, a szocialista országok nagy családjának oszthatatlan része. Minél jobban végezzük munkánkat, annál erősebb és védelemre készebb lesz köztársaságunk s annál erősebb lesz az egész szocialista tábor. Annál méltóbb és határozottabb választ adunk az imperialisták agreszszív terveire, s annál sikeresebb lesz a világbéke megőrzéséért vívott harcunk is! Ezért újból vissza akarunk térni a vitában elhangzott néhány javaslathoz. A felvetett gondolatok közül nem egy választ ad a gyakran felmerülő kérdésekre. Szocialista módon akarunk dolgozni, szocialista módon akarunk élni. Mit és hogyan tegyük, hogy ezt elérjük? Nem fér kétség ahhoz, hogy éppen ott kell kezdenünk, ahol ez eldől — a munkához való viszonyunknál. Ezt a gondolatot fejezte ki J. Trousil elvtárs cikke és a Rudé právóban közölt más hozzászólások. Tudjuk, milyen nagy figyelmet és élénk visszhangot keltettek. Főként azért, mert mindegyikünket érintenek. Kimondják azt, amit mi magunk is gyakran érzünk, s amit hazánkban minden embernek helyesen kell értelmeznie. A városok és falvak dolgozóinak túlnyomó többsége az üzemekben, az építkezéseken, és a földeken dolgozó emberek nagyobb része szereti munkáját s arra törekszik, hogy ma jobban dolgozzon, mint tegnap, holnap jobban dolgozzon mint ma, új módszer szerint dolgozzon — minél többet adjon a társadalomnak. Megértették azt, hogy a szocializmust és a kommunizmust senki sem építi fel helyettünk. Ezt a munkát tiszteli társadalmunk s a „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint" szocialista elv alapján értékeli. Helyes, hogy az, aki a társadalomnak többet ad, többet is keressen. Élnek közöttünk olyan emberek, akik régi módon dolgoznak és gondolgodnak, s nem a munkát, hanem azt tekintik elsősorban, hogy mit keresnek vele. Csak annyit dolgoznak, amennyi szükséges, hogy jól keressenek. Nem törik fejüket sem a végzett munka mennyisége, sem annak minősége felett. Ilyen példákat mindnyájan ismerünk. De nem mindegyikünk gondoskodik arról, hogy egyre kevesebb ilyen példa legyen. Hogy környezetünkben egyr re több ember értse meg, miszeriot nagy megtiszteltetés a szocializmusért dolgozni és előkészíteni a kommunizmust. Vajon ehhez elég-e csak annyit dolgozni, amennyit a terv vagy a norma előír? Vajon nem tudjuk, hogy társadalmunknak — gyors fejlődése érdekében — sokkal többre van szüksége? Magunknak kell hozzálátnunk ahhoz, hogy többet, jobbat és olcsóbban termeljünk, ha azt akarjuk, hogy életünk egyre gazdagabb legyen. Nem kereshetünk a végtelenségig mentséget arra, hogy egy és más néha hiányzik a folyamatos közellátáshoz. Hisz ezt mi magunk is — dolgozzunk az iparban, a mezőgazdaságban vagy a közlekedés terén — néha szintén elősegítjük. Nem egy üzemben — ipari vagy mezőgazdasági üzemben — nem teljesítjük a tervet. Ennek nemegyszer a társadalom érdekei iránti közömbösség az egyik oka, közömbösség minden iránt, amiből nem származik közvetlen előnyünk. Miért van az, hogy nem egy szövet* kezetes sokkal jobban törődik háztáji tehenével, mint a közös istállóban levő tehenekkel? Miért van az, hogy egyes emberek gondosan megforgatnak minden fillért, amikor a saját zsebükből költik a pénzt, ezzel szemben nagyvonalúan és pazarlóan fecsérelnek el közös zsebünkből eredő értékeket? Miért van az például, hogy egyes építészeti munkacsapatok garancialevelet adnak jó munkájukért, míg más csapa- • toknak nemegyszer szégyenkezniük kell munkájuk miatt? Miért követelünk vásárláskor csak jó minőségű árut, mikor magunk gyakran selejtet készítünk? Miért hagyják egyes helyeken feleslegesen heverni a drága és nagy teljesítményű gépeket, amikor azok — ha már maguk nem tudják kihasználni — jó munkát végezhetnek más üzemekben vagy iné(Folytatás a 2. oldalon) A karvinnai Május 1. Bánya ifjúsági kollektívája, amely a kombájnnal történő szénjövesztés világrekordjának megdöntésére törekszik, egyértelműleg a Szovjetunió és kormányunk állásfoglalása mellé állt s határozatában elítéli az amerikai imperialisták Kuba elleni kalóz tetteit. (CTK — V. Svorčik f elv. j A Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól szóló országos vita politikai, gazdasági és kulturális életünkben számos új gondolatot vetett fel. Nagy visszhangot keltett J. Trousil tehéngondozónak, a szocialista munka hősének az a kijelentése, hogy mindnyájan felelősek vagyunk a társadalomnak munkánkért, felelősek vagyunk a szocialista társadalom további fejlődéséért. Trousil elvtárs, s vele egyetértésben számos más dolgozónk is, helyesen emlékeztet arra, hogy a munka iránti szocialista viszony, valamennyi kötelesség teljesítéséért viselt felelősség, az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt nagy tartalékforrást jelent, amelyből szocialista társadalmunk további fejlődése érdekében meríthet. Társadalmunk gyorsabban haladhatna előre, ha köztársaságunk minden egyes polgárának szocialista viszonya lenne a munkához és felelősséget vállalna kötelességeinek teljesítéséért, ha ezek az alapelvek egész munkánkban és életünkben érvényesülnének. A Rudé právo szerkesztőségében lefolyt beszélgetésen erről szóltak hazánk egyes kiváló dolgozói. E beszélgetés alapján a kiváló dolgozók, a szocialista munka hősei, a szocialista munka úttörői, az iparunkban és mezőgazdaságunkban dolgozó brigádok és ' csapatok vezetői elhatározták, hogy az alábbi felhívással fordulnak köztársaságunk valamennyi dolgozójához.