Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-21 / 291. szám, vasárnap

HÁROM ASSZONY FÉRFIRUHA-ÜZLET Galántán csak 'egy van. Kirakata ízléses, rendezett. Aki csak elhalad mellette, megáll néhány percre szemlélődni... Aztán továbbsiet, kt-ki a maga dolgára. Azaz mégsem mindenki. Sokan betérnek vásárolni, vagy közelebbről megnézni, amit a kirakatüvegen keresztül lát­tak. A tágas üzletben három asszony fogadja jókedvűen, udvariasan az ér­kezőket. Három asszony... Alžbeta Gatová üzletvezető, Magdaléna Maderková, Melánia Barancová elárusitónők. Há­rom asszony, akik a párt XII. kong­resszusának munkabrigádja címért versenyeznek. Az üzletvezető nemrég lett tagjelölt, a másik kettő párton­kívüli ... Három asszony, akik a kö­zelgő kongresszus tiszteletére becsü­lettel teljesítik vállalásukat és vár­ják a megtisztelő címet. — Április 2-án kezdtük a versenyt — emlékszik vissza az üzletvezető. — Egyre-másra olvassuk a lapokban, hogy kisebb-nagyobb kolektívák itt is, ott is versenyeznek a kongresszusi brigád címért. Összedugtuk a fejün­ket és tanakodtunk. Aztán megszüle­tett az elhatározás... Beszélgetésünk félbeszakadt, újabb vevők érkeztek. Nem kell sokáig vár­niuk, Gaiová elvtársnő ts segít a ki­szolgálásban. Én közben a kimutatá­sokban lapozgattam. Az első oldalon kötelezettségvállalás: „A második és a harmadik negyedévben 55 OOO koro­nával túlteljesítjük a forgalom tervét. A leértékelt ruhákból 30 000 korona összegben adunk el többet a terve­zettnél. A költségeken 550 koronát takarítunk meg." Három tétel. A nem szakembernek semmi különöset nem mond. A vásár­lónak sem. Annál többet beszél az üzlet kollektívájáról, a készséges, ud­varias három kiszolgálóról. Pedig most mintegy 20-an várnak a pult előtt. Csereda József, a galántai Bú­torgyár dolgozója télikabátot vásárol. Hármat is felpróbál, míg végre meg­találja, amit keresett. Barancová elv­társnőnek ugyanannyiszor kellett a létrán „fel- és le sétálnia", és ez csak egy vásárló ... A MÁSIK OLDALON Maderková szolgálja ki Zoborský fogorvost, akt feleségével és kislányával jött ruhát vásárolni. Kettő is tetszik neki s ta­nácstalan, melyiket vegye meg. Fe­lesége és az elárusítónő segít. l/égre választ. Már elmenőben akad meg tekintete az egyik kabáton. Az eláru­sítónő készséggel hozza. Hiába tilta­kozik a vevő, hogy csak később, pár hét múlva tudja megvenni. — Nem tesz semmit — mosolyog az elárusí­tónő — azért rheg lehet nézni. Jó órába telik, mire az üzlet el­néptelenedik. Az üzletvezető vissza­tér, tovább beszélgetünk. Látja a szét­nyitott iratcsomót s legfelül a kö­telezettségvállalásokat. — Nemcsak teljesítettük, de túl is szárnyaltuk vállalásainkat — mondja. A forgalmat 119 284 koronával, vagyis a vállaláson felül 64 284 koronával túlszárnyaltuk. A leértékelt ruhákból ls 44 420 koronával többe árusítot­tunk a tervezettnél. Egy pillanatra elhallgat. Sóhajt, majd így folytatja: — Csupán az önköltség okoz gon­dot. Hideg volt a tavasz, soká kel­lett fűteni. Ennyit mond a vállalások teljesíté­séről. Még nem tudja, mikor jutnak a megtisztelő cím birtokába. Azt an­nál inkább, hogy már a negyedik negyedévre is elkészítették a kötele­zettségvállalást. Nem kevés az, amit a terv előirányoz. A negyedik ne­gyedévre 1050 000 korona a forga­lom. 15 000 koronával akarják túl­teljesíteni a tervet. A leértékelt ru­hákból 5000 koronával többet árusí­tanak a tervezettnél. A három asszony mindent megtesz, | hogy a tervezett forgalom még a vál­lalásoknál is nagyobb legyen. Pedig odahaza a háztartásban is sok mun­ka vár mindhármukra. Munkájuk a bizonyíték, hogy a há­rom asszony a közeljövőben bizonyá­ra megszerzi a büszke címet. Ez any­nyit jelent, hogy a lehető legmesz­szebbmenően elégítik kl a vásárlók igényeit. Ha valaki olyan árut kér, amelyből pillanatnyilag nincs raktá­ron, egyikük mindjárt beírja a kts­füzetbe, hogy a megrendeléskor ki ne felejtsék a keresett árut. Így tudják elérni, hogy naponta 100—120 vevő elégedetten távozik az üzletből. HÁROM ASSZONY... Hányan Is­merik őket szorgalmukról, készségük­ről. S hányan fogják majd megismer­ni őket a közeljövőben, de nemcsak mint három egyszerű asszonyt, ha­nem mint egy olyan kis kollektívát, amely a CSKP XII. kongresszusának brigádja cím büszke és jogos tulajdo­nosa. NÉMETH JÁNOS Jól, gyorsan és olcsón Elmondja Jiŕí Vatrs, a dobčanyi közszolgáltatási üzem igazgatója Ötezer lelket számláló községünk lakossága elégedett szolgáltatásaink­kal. Legalábbis tudtommal nincs pa­nasz. Nincs is rá okuk, hiszen válla­latunk 38 dolgozójával mindenben igyekszünk a kedvükben járni.' Cé­lunk, hogy jól, gyorsan és olcsón dolgozzunk és lehetőleg önellátók le­gyünk, vagyis e javítási és más mun­kálatokért ne kelljen a szomszédba, vagy Plzeftbe, a kerületi városba jár­niuk. Nagy időveszteséget Jelentene ez a lakosságnak, no meg szégyen is volna, ha nem bíznának bennünk, fa­lubelijeikben. Tizenötféle szolgáltatás És mégis kevés. A fodrász- és a borbélyüzem a nemrég megnyílt láb­ápolással együtt a késő esti órákban, sőt vasárnap délelőtt ís tárt ajtókkal várja a falu népét. A női szabóság a megrendeléstől számított tizennégy napon belül elkészíti a divatos ru­hát, vagy kabátot, esetleg újat va­rázsol a divatjamúlt ruhadarabból. Az ágyneműjavítás, de még e fehérnemfl­mosás, mángorlás, a ruhavasalés sem okoz problémát. A gyorstisztító, igaz, nem a mienk. A helyhiány miatt az összegyűlt ruhát saját teherautónk­kal szállítjuk a šzemszédos Prestlcé­be. Noha nem rossz ez a megoldás, mégis gyorsabb lesz a körforgás, ha megkapjuk az új helyiséget. Rövidesen más helyiségekhez is hozzásegít bennünket a nemzeti bl­B f hatnák az ésszerűen gondolkodó, öt­letes embereket. A dolgozók öntudatáról tanúskodik, hogy mindezek őllenére egyre szapo­rodnak az újítási javaslatok. Minde­nekelőtt a szocialista munkabrigádok végeznek eredményes újítómunkát. Az újítótevékenység azonban csak egyik, bár Igen hatékony eszköze a műszaki fejlesztésnek. A műszaki elő­rehaladás döntő módja azonban a-mű­szaki fejlesztési terv teljesítése, a műszaki-szervezési intézkedések terv szerinti valóra váltása. Az ércbányák felelősei éppen akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor ennek a feladatnak még ebben az évben sem szentelnek kellő figyelmet. Mert mi másról tanúskodik az a tény, hogy az év első felében a műszaki fejlesz­tésre szánt 150 000 korona évi terv­fedezetböl alig 10 000-et használtak fel. • íztatóak azonban Jozef Šiška mérnöknek, a műszaki osztály vezetőjének szavai, aki elmondta, hogy a műszaki fejlesztési terv leg­fontosabb feladatát már csaknem tel­jesítették — most épp a próbaüzemel­tetés folyik —, s bár ez az akció sokba fog kerülni, végül ls gazdaságos lesz, eredménye számottevő értékei képvisel majd. Egyébként a bányákban felhasznált vlí tisztításával foglalkoznak, ami rendkívül fontos a ködágyúk és az öblítéses fúrók zavarmentes üzemel tetése érdekében. Hosszas és máris eredményre ve­zető kísérletezéseket folytatnak a robbantás 'hatékonyságának növeié séért és költségeinek csökkentéséért. A további számos műszaki feladat tel­jesítése mellett most már éberen fi gyeinek a gépek karbantartására Is. A gazdaságos termelésnek ma a gé pek alkalmazása a létalapja, s ezért a gépekről való gondoskodás egyik legfontosabb feladatuk. A ro2űaval bányászok tapasztalták, mit Jelent az, ha nem törődnek a gépekkel, a mű­szaki fejlesztéssel. A műszaki fejlesz­tés olyan tartalék, melyre számit a terv, s ha nem használjuk ki ezt a tartalékot, a tervet sem tudjuk telje­síteni. Krúž elvtárs és a bánya számos to­vábbi lelkiismeretes kommunistája felismerte ezt a törvényszerűséget. Helyesen cselekedtek, amikor elhatá­rozták, hogy teljesen kiküszöbölik a volt vezetőségnek a műszaki fejlesz­téssel szemben tanúsított nemtörődöm magatartását és az ebből eredő ko­moly fogva tékosságokat. A CSKP Központi Bizottságénak a párt XII. kongresszusa előtti vitaanya­gét a rožftavai bányászok is alaposan megtárgyalták. A viták folyamán az egyéb komoly problémák mellett nem kerülte el figyelmüket a műszaki fej­lesztés kérdése sem. Feltárták azokat az akadályokat, melyek gátolják őket a sikeres műszaki előrehaladásban. Felismerték a műszaki fejlesztés je­lentőségét, amikor elhatározták, hogy napirenden tartják ezt a feladatot. Így aztán nem is kételkednek abban, hogy a műszaki előrehaladás náluk ls eredményes lesz. Ezt bizonyítják azok a felajánlások, melyeket a vita­anyag megtárgyalásakor a XII. kong­resszus tiszteletére tettek, éspedig: két koronával csökkentik egy tonna érc fejtési költségét, 580 ezer korona értékben túlteljesítik e negyedév fej­tési tervét és az önköltségeken több mint egymillió 300 ezer koronát taka­rítanak meg. Tdeje, hogy — a legújabb gaz­dasági eredmények alapján — a rožftavai ércbányák megálltak a lej­tőn. Minden lehetőségük megvolt erre, s a felemelkedéshez is adva vannak a feltételek. A pártbizottság és a bá­nyák gazdasági vezetősége közti ered­ményre vezető, céltudatos, szoros együttműködés minden bizonnyal megtermi a maga gyümölcsét. A leg­sürgetőbb feladat most a kongresz­szus előtti vitaanyag megtárgyalása­kor elhangzott ésszerű javaslatok ér­vényesítése a gyakorlati életben. Ha a bányák vezetősége figyelembe veszi és megvalósítja a dolgozóknak a prob­lémák megoldását jelentő Javaslatait, jelentősen meggyorsítja a felemelke­dés ütemét. SZABÓ GÉZA zottság. Egyesíteni akarjuk az aszta­los-, bádogos-, lakatos-, rádiójavító- és szerelőműhelyeket. Ha egy helyen lesznek és a felelősség egy vözetőt terhel majd, bizonyára tovább, javul szolgáltatásunk minősége közönsé­günknek pedig nagyobb kényelemben lesz része, hiszen egy helyen többfé­lét elintézhet. Nekünk is jót tesz az, hogy jobb lesz az áttekintésünk a szolgáltatások felett és a költségek is csökkennek. Tovább fejleszteni, javítani... A pórtdokumentum vitájának alap­ján elhatároztuk, hogy a bútorjavítá­son kívül — tekintettel az üzletek­ben mutatkozó hiányra —» ezentúl a szobaberendezések kiegészítésére vá­ró bútordarabok elkészítését ls vállal­juk. A szerelőműhely, kerékpár- és autójavító-műhellyel bővül. Persze a jaíltásra váró járművek nem marad­hatnak a szabadban, kitéve az idő­járás viszontagságainak. Gondoskod­nunk kell megfelalő elhelyezésükről. Tetőt készítünk föléjük. A lakatos­műhely szerszámgépeinek a kiegészí­tése hosszabb tdeje esedékes. A nem­zeti bizottság már régen megadta hozzá beleegyezését, de hát ebből még nem futotta esztergapadra, meg fúró­gépre. Most ez a problémánk is meg­oldódott. A pénzt megkaptuk, most már csak ügyesen kell gazdálkodni vele. Tanácskozni, segíteni... Van problémánk elég. Persze a nemzeti bizottság megértő támogatá­sa nélkül nem volna olyan egysze­rű... Posledný elvtárs, az ipari bi­zottság elnöke ugyan elfoglalt ember, de foglalkozása mellett tiszteletbeli funkciója gyakorlására is mindennap talál Időt. Ha csak néhány percre is, gyakran benéz hozzám, nincs-e szük­ségem valamire. Mert ha teljesítettük is a félévi tervet, ha nincs ís lema­radásunk, azért sohasem lehet tudni. Az ördög nem alszik... Nem vagyunk csalhatatlanok. Gyakran tanácsko­zunk a munkatérsakkal, a nemzeti bi­zottság dolgozóival ls, mert még a jó munkán ls mindig lehet javítant. Azt hiszem, ez a titka a jól működő kom­munális szolgáltatásoknak. (-km) imiHimiiiiiimiiiMimiiimuiuiiiiiiiii A kosicei Malom gát lakótelepen a műit hónapban egy új, korszerűen be­rendezett mosodát és tisztítót helyez­tek üzembe. Képünkön Jozef Jurčák kiemeli a ruhát a Trimer 25 mosógép­ből, amely 53 perc alatt 25 kg ruhát tisztít ki trichlóretilénben Es meg is szárltja. [M. Tuleja — CTK felvétele) A Lounyi Aliarai Gazdaságon e napokban vetik el az őszi búza utolsó hek­tárjait. Képünkön L. Louda traktoros a búza vetésénél. (ČTK — Jitt'Finda felvétele) sirň-snwsiBiaan-rnH:^ | g|Z ÜLÖK, Ievelok FÓRUMA Jíió, diáÁoÁ — n agy gxmdoA Egy hétlet ezelőtt arról Irtunk ebben a rovatban, hogy ax elsősök, a legif­jabb iskolaköteles nemzedék életében mennyi problémát vet fel az új élet, a* 6 j környezet. Nos. amikor arról beszéltünk, hogy a gyermek, • kisiskolás ezer­nyi problémáinak megoldásában mennyi mindent tehet a szülő, akkor nem hall­gathatjuk el azt sem, hogy csupán a szülők nem segíthetik át az if|fl ember­kéket az előttük tornyosuló akadály-rengetegen. Hiszen a gyermeknek az is­kola második otthonává vilik. Pedagógusaival és iskolatársaival tulajdonkép­pen több időt tölt el, mint otthon. S ez a tény már magában jogossá teszi a következtetést, hegy a szülőknél is nagyobb befolyást gyakorolhat a kis elsős­re a pedagógus és természetesül az iskolai élet, az iskola ifjúsági szervezetei, esetleg a szülői munkaközösség tevékenysége. Mindenekelőtt elórebocsáthatjuk, hogy a kisdiákot csakis a nevelésben él oktatásban illetékesek mankójának szoros összhangja segítheti át azokon • problémákon, melyeket új élete hozott számára. Arról már szóltunk, hogy mit tehet ennek érdekében a szülő. Szóljunk talán röviden arról is, hogy mit tehet ezen a téres a szakember, a hivatásos nevelő. Gondolom, helytelenül járnánk el, ha e rovat keretén belül az oktatói és nevelői munkára receptet írnánk. Egyébként is a szakemberek dolga a nevelés módszertani részének kidol­gozása. Itt inkább csak véleményem akarom tolmácsolni arról, hogyan, milyen módon látom megvalósítha­tónak, hogy valamennyi kis elsős minél rövidebb időn belül igazán ott­honénak érezze az iskolát, tanitói­ban, nevelőiben jóakaróját lássa és összeforrjon a közösséggel. Ugyanis a gyermek — még akármennyire gyermek és akárhány százról van is szó — van annyira egyéniség, hogy nevelésében semmiféle sablon nem válik hasznára, (ha egyeseknél be is vélik). Egyéniség — talán innen kell ki­indulnunk. Egyik gyermek jellemvo­násait az otthon, sokét a bölcsőde és óvoda, egyesekét a fogadott nevelő (mert ilyen is akad), nem kevés gyermek jeliemét pedig az utca, a környezet élete formálta. Tegyük hozzá, hogy egyik gyermeknek ilyen, a másiknak olyan a készsége, érzé­ke. Gyakran akad szinte betegesen érzékeny, elkényeztetett gyermek is az elsősök között, de olyan ls, aki akár botot emelne tanítójára, amikor az követelményeket állít vele szem­ben. Egészen természetes tehát, hogy amikor a pedagógus egylányú. és egyenlő „munkába" fogja vaíameny­nyit, amikor a tanterv követelmé­nyeit egyformán törvénynek tartja valamennyi elsős számára, akkor az ellentétek már eleve elkerülhetetle­nek. S bizony ilyenkor sok kis elsős szíves örömest fordítana hátat az is­kolának. Ezekben a napokban tehát külön­legesen nehéz feladat vár a pedagó­gusokra. Természetesnek tartom, hogy ezt ők maguk tudják a legjobban. Azt is bizonyéra valamennyi pedagó­gus tudja, hogy leghatékonyabb ak­kor lesz a munkája, ha ismerni fog­ja valamennyi tanítványa jellemét, szokásait és családi körülményeit. Azaz ezzel az utóbbival kellett vol­na kezdenem, mert a legtöbb eset­ben ez határozza meg a gyermek vi­szonyát az iskolához, a pedagógus­hoz s a tanuláshoz. Szóval a pedagógus mindezt tud­ja, hiszen a hivatására való felké­szülés idején a többi között ezt is megtanulta. Igen ám, de az elmélet és a gyakorlat között — mint az élet minden más területén — itt ls nehéz megteremteni az egységet. Mert ugyebár elméletben milyen szé­pen megoldható, hogy a pedagógus rendszeres szülői látogatással legfel­jebb két-három hónap alatt megis­meri elsősei szokásait, az otthoni környezet ráhatását és ezekből az ismeretekbői aztán már könnyen ki­alakltja az illetékes elsősökkel szem­ben legeredményesebb oktató, neve­lő módszerét. Ez az elmélet, igy lenne szép és hasz­nos. S a valóság? Elég gyakori, külö­nösen az osztatlan iskolákon, hogy a gyermeket mér negyedik éve ugyanaz a pedagógus tanítja, tanítványa családi életiről azonban még mindig vajmi ke­veset tud. Megszülhetnénk kötelessé gének felelőtlen teljesítése miatt a ta­nítót. és egyes esetekben talán nem Is jogtalanul. De az az érzésem, hogy az esetek nagyobb részében igazságtalanok lennénk a pedagógussal szemben. Nem minden a pedagóguson múlik, ehhez nem férhet kétség, mert tulajdonképpen a gyermek a szülőé, a szülő tehát egyúttal a saját érdekében kezdeményezi a kap­csolat felvételét gyermeke tanítójával. Míg a szülő részéről (a különleges ki­vételektől eltekintve) csupán egy elsős áll - ha áll — az érdeklődés közép­pontjában. a tanítónak egy egész osztály, a szakosított Iskolákon néhány osztály tanulói. Ha már most statisztikát készítenénk a pedagógusok napi munkájáról a szak­májában. a tömegszervezetekben, sőt (különösen faltainkban) a nemzeti bi­zottságoktól kapott megbízatásokat is számításba vesszük, akkor kiderül, hogy a gyakori szülői ' látogatásról alkotott nézet tulajdonképpen csak ideil. Nem ritkaság, hogy a tanító napi munkája (gyűléseket, előkészületet, tömegszerve­zeii munkát i« beleértve) 12—14 óra. Eléggé nyilvánvaló, hogy Ilyen meg­terheltsóg mellett a pedagógus képle­ten lenne megbirkózni azzal a feladat­tal, hogy báronként egyszer találkoz­zék elsős tanítványai szüleivel. Már úgy értem, hogy • otthon, a szülők la­kásán. Azt Jelenti-e ez, hogy * tanító eleve lemondjon a lehető legigényesebb pedagógiai feladatának teljesítéséről? Korén elvetnénk a sulykol, ha emellett törnénk pálcát. Ugyanis a család és az iskola együttműködésének talán legered­ményesebb, de nem egyetlen módja a szülői látogatás. Különösen az elsősök esetében nagyon célszerfien jár el az a tanító, aki nagy súlyt helyez a szülői értekezletekre. Fontos persze az la, hogy az Ilyen összejöveteleket ne csa­pén a szülőknek címzett meghívóval „intézze" el a pedagógus, hanem vonja be a szervezésbe a szülői munkaközös­ség ós a pionír-, esetleg CSISZ szerve­zőt tagjait ls. Ha a tanító eléri, hogy mér Itt, a szülői értekezleten ls meg­jelenik a meghívottak többsége s ha ezek nagyobb részével kialakul a bizal­mas viszony, akkor már kevesebb csa­ládnál kell kilincselnie. így ls marad elég tennivalója a ta­nítónak. ha alaposan meg akarja Ismer­ni éppon azokat a szülőket. Illetve azoknak a tanítványoknak a családi vi­szonyait, akiknek szülei nem nagyon hall­gatnak a pedagógus hívó szavára. Csa­pén szerény megjegyzés, de szerintem ezen a téren nagyon is sikeres mnnkét végezhet a pedagógus Javéra a szülői munkaközösség és a nagyobb diákok, a pionírok, a CSISZ-esek. Ök is megláto­gathatják a szülőket és az sem kizárt, hogy a nem hivatalos formájú gyakori pajtást, vagy a szülői munkaközösség részéről az űgymondhatnám sorstársi látogatás még eredményesebb lehet a pedagógus félévente egyszer sorrakerii­16 látogatásinál. Természetesen nem könnyű munka az Ilyen szervezeit ás céltudatos, ugyanakkor mégsem hiva­talos Jellegű látogatások megszervezése. A pedagógus részéről nagyon Jó együtt­működésre van szükség az amlitoftekkel. Fáradságos munka ez, de megért. A jövőről van szó. A „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól" szóló pártdokumentum is hangsúlyozza az iskola, a család és a társadalmi szervezetek szoros együttműködését a nevelésben. Azt a nemzedéket nevelik, oktatják, amely már a kommunizmusban fog élni. S a kommunizmust még építő, de már a kommunizmusban szüksé­ges jeliemmel rendelkező ember szel­lemi formálását elsősorban az első osztályban kell megkezdeni. Tegyük tehát minden lehető eszközzel kelle­mesebbé az új emberekké formálódó kis első6ök iskoláskorának gondok­kal teli napjait. HARASZTI GYULA 1982. október 21. • ÜJ SZÖ 5 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom