Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-20 / 290. szám, szombat

MAGYARORSZÁGI RIPORTUNK Santiagói fények Földrajzilag Chile a világ egyetlen országára sem hasonlít. Négy és félezer kilométer hosszú, keskeny földsávot foglal el Dél-Amerika csendesóceáni partvidékén. A földrész belsejétől a járhatatlan Andok választják el az országot. Bár a repülőgépek naponta tucatjával szelik át Chile légiterét, mégis tengeri utak kötik össze a külvilággal. Szomorú statisztika Santiago fölött alacsony szürke fellegeket kerget a szél. A havasok felől a „fresco", a hideg szél dúl, levele ket, újságfoszlányokat görgei ve maga előtt. A járókelők feltűrik a gallérjukat. Chilében hideg van. Persze minden viszonylagos, mert a hőmérő higanyoszlopa még a legnagyobb hidegben — augusztus végén és szeptember elején — sem süllyed 6—8 fok meleg alá. Santiago jellegzetes kapitalista főváros. A város zajos, elegáns, hivalkodó központja és a külvárosi nyomortanyák között óriási az ellentét. A központban vannak a pénzintézetek, a bankok, a minisztériumok és a társaságok igazgatóságai. Itt folyik a „nagy politika", itt érlelődnek a politikai cselszövések és különféle üzelmek. Itt vannak a drága szállodák, vendéglők, színházak és áruházak Reklámfényben úsznak az utcák. A neonfényű kirakatok nlögül a General Electrlc-hűtőszekrények és mosógépek, a Philips tranzisztoros rádiók és villanyborotvák és a legújabb mintájú amerikai gépkocsik csábítgatják a járókelőket. A társadalom elitje az éjjeli klubokban és kaszinókban tölti estéit

v Látszatra bőség van, de az ember csakhamar felismeri a helyzetet: ez ország még az élelmiszerben ls behozatalra szorul. Minél messzebb kerülünk a központtól, annál szegényebbek a kirakatok. Drága vendéglők helyett gyárak és üzemek. Itt vannak a munkásnegyedek, ahol a nyomor és az állandó megélhetési gondok elűzhetetlenek. negyednek. Egyesek szerint húsz, mások szerint harmincezer. Szóval tízezrek élnek itt. Kik ezek? A burzsoá propaganda nem szívesen érinti ezi a kérdést, ha pedig nem kerülheti el, munkakerülőknek, az élet hajótöröttéinek nevezi a nyomortanya lakóit. Mindenképpen mentesíteni akarja a és árnyak CHILE FŐVAROSÁBAN ILYEN NYOMORTANYÁKAT IS TALÁLUNK. (CTK íalv.) — Hja, barátom, ha nem jártál a „calampas"-ban, akkor még sok mindent nem láttál — mondja egy chilei újságíró-kollégám. A „calampas" gombát jelent, így nevezik a chileiek a nyomortanyákat. Jártam a Vlctoria negyedben. Kövezetlen utcák, bűzös pocsolyák, összeszoruló kunyhók. A gyerekek a hidegben ls mezítláb futkároztak. Szomorú menettel találkoztunk : egy házaspár kis koporsót cipelt. A járókelők keresztet vetettek, aztán tovább mentek. Már megszokták az Ilyen látványt. Az ENSZ egyik dokumentuma szerint Chilét csak Ecuador és Guatemala előzi meg a gyermekhalandóságban. Itt, a Victorla negyedben konkrét formát öltenek az elvo.it számadatok. Senki sem tudja pontosan, hány lakosa van a fennálló társadalmi rendet a felelősségtől. A Cevedo-család Sok családhoz ellátogattunk. Olga Cevedo de Gallego a férjével és négy gyermekével nemrégen költözött a Victoria negyedbe. Azelőtt Concepcion közelében Lota kisvárosban élték. A férje szénbányában dolgozott, de soha sem volt pénzük. Fekete babra és rizsre még csak tellett, egyébre azonban nem. Az 1960-as földrengés után jöttek szerencsét próbálni Santiagóba. — De miért álldogálnak, kerüljenek már beljebb — tessékelt befelé. A házikó mindössze egy szobából állott, ha egyáltalán szobának nevezhető ez a sötét lyuk. A gyalulatlan deszkafalakon tenyérnyi repedések tátongtak. — Mennyit keres a férje és a fia? — A férjem napi másfél ezer pezó-t. Oltvio többet kereshetne, de nem tanulhatott. Semmit nem örököltünk, nem tanulhatott szakmát, így neki is be kell érnie ezerötszázzal. Heten vagyunk. Számolja csak kl, mennyi minden kell. Elgondolkoztam. Mit vásárolhat Olga Cevedo a család minden egyes tagjára jutó 400 pezóért, ha a polgári Mercurio vasárnapi száma száz pezó-ba kerül? Marlo Verához is benéztünk a szomszédba. Kimondhatatlan nyomorúság tárult szemünk elé. Vera ötven év alatt sokszor cserélt állást. „Fel akart törni", de sohasem sikerült. Most szatócsüzlete van egy háromméteres szobában. — Mennyit jövedelmez az üzlet? — érdeklődünk. — Ez üzlet? Ötvenezer pező-t keresek havonta. — Még orvost sem hívhatunk — kapcsolódott be beszélgetésünkbe Erne, Mario felesége. Nemrégen hagyta el az ágyat, tüdőgyulladása volt, s még most ls rosszul érzi magát. A Victorla negyedben nincs állami orvos. A gyerekek osztoznak szüleik sorsában : A negyed tízezer tanköteles gyermeke közül csak kilencszáz jár iskolába ... A Victorla telepen és más munkásnegyedekben örökös a nyomor, de a kétségbeejtő helyzet sem törte meg a chilei munkásosztály forradalmi szellemét. A proletariátus egyre hangosabban követel mélyreható társadalmi reformokat. Az uralkodó osztályok megrettentek. Különösen nyugtalanítja őket a Cassil utcai 279-es ház gazdája, az amerikai nagykövetség. Itt mind gyakrabban nevezik Chilét „nyugtalan országnak". Most az egyszer nem tévedtek : az Imperializmus „nyugodt" napjai nemcsak Chilében, hanem egész Latin-Amerikában leáldoztak. G. TYIHONOV Útijegyzetek az Elefántcsontpart Köztársaságból MERRE TART AFRIKA? Elefántcsontpart Köztársaság a hajdani Francia Nyugat-Afrika egyik legfejlettebb területe volt. Hárommillió 100 ezer lakosa van 388 ezer négyzetkilométer területen. Gyémántot, mangánt, aranyat bányásznak. Trópusi erdők borítják területének kétötödét, sok értékes fafajtája van, főként mahagóni. A világ kávétermelésében Elefántcsontpart a maga évi 160 ezer tonnájával a harmadik helyen áll. Fő gazdasági ága a mezőgazdaság. Rengeteg a kakaóbab, a banán, a koladió, melyből az üdítő koka-kola ital készül. Város a lagúnán Abidjan, Elefántcsontpart Köztársaság fővárosa az óriási Ebrie lagúnán terül el 120 négyzetkilométeren. Sokáig jelentéktelen város volt, ma már 200 ezer lakosa van, ebből 17 ezer európai. Rövid Idő alatt nagy kikötővárossá fejlődött. Többségben vannak a földszintes és egyemeletes házak. A központban, ahol a minisztériumok, bankok székelnek, szállodák, áruházak vannak, két- és négyemeletes házak is láthatók. A magas pálmákkal versengve helyenként 11 emeletes házak törnek a magasba. Egyes utcákon annyira összenőtt a fák lombja, hogy zöld sávot alkot. Déli 12 és 3 óra között itt is teljesen kihal az élet. Bezárják az üzleteket, a tisztviselők ebédelni mennek. A kereskedők kinn az utcán portékájuk mellett szunnyadoznak. JELLEGZETES KÉK ABIDJAN FŐVÁROSBÓL Abidjanban élelmiszer- és faipari vállalat, szappangyár, hajójavító üzem és több műhely működik. Most épül egy papírgyár, alumlnlumlemezgyár és egy hatalmas malomipari kombinát. A város tarka és zajos. Az utcákon sok az autó és a szerviz. A Shell, a Mobil, a Texaco, a British Petroleum és más nemzetközi társaság keze ide is elért (önkéntelenül szembeötlenek a Ford, Citroen és Simca márkák). Az országot baulik, agnik és vagy száz más nemzetiség és törzs tagjai lakják. Szemlátomást erősebbek a szenegáliaknál. Göndörhajúak, szélesorrúak, barnás-feketebőrűek. A férfiak előszeretettel viselik a kék bubut — hoszszú kaftánszerű öltözéket. Gyakori a tetoválás. A nők délcegen lépkednek. Állítólag azért járnak egyenes derékkal, mert évek óta megszokták, hogy a terhet fejükön, gyermeküket a hátukon hordozzák. Változott-e az élet? Elefántcsontpart 1960. augusztus 7-én nyerte el függetlenségét. Az alkotmány értelmében nem tagja a francia közösségnek, mint a volt Francia Kongó, Csád és a Közép-afrikai Köztársaság, s más, függetlenné vélt francia gyarmatok. Az állam élén az 57 éves Félix HouphouetBolgny köztársasági elnök, ültetvénytulajdons áll. A francia kormánynak ls tagja volt. Külpolitikájában ragaszkodik a kapcsolatok elmélyítéséhez más afrikai országokkal, ugyanakkor a Nyugathoz fűződő „hagyományos" kapcsolatoknak is híve. NATO mintájú tömb létrehozását szorgalmazta Afrikában. Politikájára jellemző, hogy az afrikai államok széles körű szövetségét akarta megteremteni Elefántcsontpart égisze alatt. 1960 decemberében a brazzavillei tanácskozáson igyekezett bevonni az egyenlítői köztársaságokat a négy volt francia nyugati gyarmatot egyesítő Száhel Bénin Unió tanácsába. Mellesleg olyan „afrikai közös piac" létrehozásán munkálkodik, amelynek segítségével a nyugati hatalmak a maguk szekerébe akarják fogni az afrikai országokat. Francia hajór

aj a láthatáron Ismerve a vezetők politikai nézeteit nem csodálkoztunk, amikor Abidjánnál megpillantottuk azt a francia hajórajt, amelyről Dakarban a francia tisztviselő oly nagy elragadtatással beszélt. A csatorna bejáratánál vesztegelt a Clemanceau repülőgépanyahajó, mely szélessége miatt nem tudott áthaladni a csatornán. További öt hajó Abidjan felé tartott, köztük a Piccard aknarakó, melynek parancsnoka Phllipp de Gaulle, az elnök fia volt. A hivatalos személyiségek ünnepi pompával fogadták a hajórajt. A vezénylő tengernagy — bizonyára hatást akart gyakorolni az ellenzékre — az Abidjan Maton-ben hajőraja erejével kérkedett: 500 tiszt és hétezer tengerész tartozik parancsnoksága alá. „Független tengeri erő, mely minden szükséges eszközzel rendelkezik a nemzeti és NATO-megbízatások teljesítésére, bárhol váljék szükségessé a jelenléte". Kummernus nyugatnémet szakszervezeti funkcionárius Merre tart Afrika című könyvében azt írta, — „az európai telepesek és vállalkozók gazdagságát és fényűző életmódját az afrikaiak elrettentő nyomorúságával együtt kell látni, hogy az ember megértse a fennálló társadalmi rendszer tarthatatlanságát... Mit mondanak majd, ha az európaiak iparvállalataiban dolgozó afrikaiak százai körülveszik őket ős megkérdik: mikor és hogyan javul meg helyzetük?" Gondolatban visszatérve afrikai látogatásunk napjaihoz magam előtt látom a földművelő, építő egyszerű afrikai dolgozók nyílt, becsületes tekintetét. Hiszem, hogy a feltett kérdésre bennük rejlik a válasz. O KURIN Víz a homokon A

z Izsáki Állami Gazdaságban is ugyanazt a magyarázatot és felvilágosítást kaptam, mint a Nyírségben vagy amit Magyarország más homokos területein hallottam. — Tudja elvtárs, ezen a homokon azelőtt 4—5 mázsa rozs termett holdanként. Ezt Csuthl Lajos gépészmérnök, az állami gazdaság öntözési agronómusa mondotta, aki készségesen vállalkozott arra, hogy megismertessen a gazdaság életével és gazdálkodásuk eredményeivel. Órákon keresztül jártuk a határt, a nyári kánikulában perzselő homokot, s amit láttam, több mint szép volt: az ember és a tudomány győzelmes harca a sokszor oly sivár és kietlen természettel. Az Izsáki Állami Gazdaság bizonyos tekintetben egyedülálló Magyarországon. Nem azért, mert földje nagyrészt futóhomok, — homokos terület elég sok van Magyarországon, — még csak nem ís azért, mert földjei elég jelentős részén öntözéses gazdálkodást folytat, hanem azért, mert az országban elsőként és kísérletképpen Itt kezdték meg az öntözéses gyümölcs- és szőlőtermelést. A gazdaságnak 5400 hold szántója, 1200 hold szőlője, 486 hold gyümölcsöse (főleg jonatán-alma) és nagy kiterjedésű rétjel s legelői vannak, hiszen a gazdaság területe 200 hold híján 14 000 hold. Két éve kezdték el az öntözéses gazdálkodást s ez idén már 1400 holdat öntöznek, amiből szőlő és gyümölcs 220 hold, a többln pedig szántóföldi termesztés folyik, főleg takarmánytermesztés. S ezt a viszonylag nagy területet 32 csőkútból öntözik, bőséges csapadékhoz juttatva a növényzetet, a gyümölcsös- és szőlőskerteket. Az öntözési agronómus fiatal almáskertbe vitt kl, négy éves telepítés, csupa törpe növésű jonatánalma. A csövekből feltörő vlz permetszerűen hullott vissza a homokra. — Egy-egy kút — magyarázta az agronómus — percenként 800—1000 liter vizet ad, ami azt jelenti, hogy a szórófejek óránként 6 milliméternyi csapadékot juttatnak a földre. A vidék évi csapadékmenynylsége 400—500 milliméter, viszont a gyümölcstermesztésnél 850 milliméter, a takarmánynövények termesztésénél pedig 700—750 milliméter a szükséglet. Ami azt jelenti, hogy eredményes gazdálkodást csak ilyen csapadékmennyiség mellett lehet folytatni ezen a vidéken. De mert az eső kevés, folyók, csatornák ezen a vidéken nincsenek, melyekből öntözhetnének, így hát az öntözésnek nem marad más módja, mint a csőkutas rendszer. Mint az agronómus elmondja, vizet nehezen kapnak, 38—40 méter mélyre le kell fúrniok, mire vizet érnek. A kútból a kiszivattyúzott víz a föld alatti fővezetékbe kerül, Innen a hidrázsokba, amelyek 24 méterenként vannak egymástól. Kétségkívül, a csőkutas rendszer létesítése elég nagy befektetést igényel. Az a kérdés, mennyire kifizetődő, mikor és mennyi idő alatt térülnek meg a költségek? — Általában azt hiszik — mondja az öntözési agronómus —, hogy a csőkutas öntözőrendszer létesítésének költségei, különösen szántóföldi termesztésnél, sokára térülnek csak meg, és ezért több helyen még húzódnak a csőkutas rendszertől. Pedig eí nem igaz. Az argonómus elmagyarázza és tényekkel bizonyltja, hogy szántóföldi termesztésnél, különösen pedig a takarmánytermesztésnél, az öntözőrendszer költségei két év alatt megtérülnek. Az öntözés révén a termés nemcsak biztos — a bár ilyen csapadékszegény vidéken és homokos talajon ez döntő tényező — hanem 40—50 százalékkal nagyobb a termés. Még ennél ls nagyobb jövedelmezőséget jelent az öntözés a gyümölcstermesztésben. A 30 holdas almáskert, melyet az agronómussal megnéztünk, négyéves telepítés. A törpe almafák a telepítés negyedik évében fordulnak termőre, ám az öntözés annyira meggyorsította a fák fejlődését, hogy már tavaly, tehát a telepítés harmadik évében is adtak termést. Még hozzá nem is olyan keveset, egy^egy fa átlagban40 kilót, az almák pedig elérték a 40 dekát ls. — A gyümölcsösben — mondja az agronómus — az öntözés legalább 30—35 százalékos terméstöbbletet jelent, azonkívül kiváló minőséget biztosít. A minőség pedig — teszi még hozzá — a jonatánalmánál, amelynek nagy része exportra megy, döntő tényező. Igazat kell adni az öntözési agronómusnak akkor, amikor azt mondja, hogy az öntözés jelentőségét és hasznát nem lehet csupán a terméstöbbleten lemérni — ős ez vonatkozik nemcsak a gyümölcstermesztésre, hanem a növénytermesztésre is, — mivel a sokszor számokban kl sem fejezhető minőség nagyobb jelentőségű a mennyiségnél is. Például a takarmánynál sem minden a mennyiség, — a minőség legalább olyan fontos tényező. Az öntözéses gyümölcstermesztés hasznosságát bizonyítja az a szám ls, amit az agronómus mond: ez a futóhomok, amely azelőtt holdanként 4—5 mázsa rozsot termett, ma ötvenszer nagyobb hasznot ad. Ez pedig olyan szám, amely mindennél jobban bizonyítja az öntözéses gyümölcstermesztés jelentőségét. BÁTKY LÁSZLÓ Dj élet a felszabadult Goában SZORGALMASAN TANULNAK A GOAI GYERMEKEK, AKIK a 450 ÉVES PORTUGÁL URALOM LERÁZÁSA ELŐTT A GYARMATTARTŰK ÜLTETVÉNYEIN ROBOTOLTAK. (CTK íelv.) J3j SZÖ 4 * 19B

2- Október 20.