Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-20 / 290. szám, szombat

| VITA UTÁN — KONGRESSZUS ELŐTT Cukorgyári emberek ne történjék meg, erről 55 kékzubbonyos ember — a karbantartók gondoskodnak. Ott vannak mindenütt, olajoznak, javítgatnak, meg-megkopogtatnak valamilyen alkatrészt, Itt egy csavart húznak szorosabbra, ott egy huzalt cserélnek ki. Űk most csak eddigi munkájuk eredményét ellenőrzik, a legfontosabb felajánlásuk — hogy a berendezéseket egy hónappal a kampány kezdete előtt rendbehozzák — már teljesítve van. Megállás nélkül zakatol, dohog, sistereg a több tucatnyi gép — ez az ő teljesített ígéretük. Az ötvenhárom kékzubbonyos ember vezetője Somogyi Vince. Az, hogy ma vezető tisztséget tölt be, egy régebbi felajánlásának az eredménye. Amikor a szocialista munkabrigád címért kezdett versenyezni csoportjával, azt ígérte — leérettségizik. Ez egy családos, háromgyermekes ember számára nem olyan egyszerű. De Somogyi Vince kommunista, a pártszervezet pedig úgy találta, hogy ő a legmegfelelőbb ember a karbantartó csoport vezetőjének tisztségére. Csakhogy oda képzett ember kell. Igen, megfelelő embert a megfelelő helyre — de, ha ez a megfelelő ember történetesen géplakatos és nem iskolát végzett ember? Így hát: tanulj Vince 1 És Somogyi elvtárs nekilátott. Feleségével együtt, hogy könnyebb legyen. És a gyerekek? Segítettek azok is — azzal, hogy fegyelmezettek és szófogadók voltak. Sőt, a nagyszülők is segítettek. Levették a gyerekekkel járó gond Jórészét a szülők válláról... És Somogyi Vince leérettségizett. S ma a megfelelő ember ott lehet a megfelelő helyen, az ötvenhárom tagú csoport élén. És a gépek nem állnak le. A korszerű gépi rakodóberendezés a cukorrépa tonnáit önti házmagasságig tornyosuló halmokba. (CTK-felvételj Nem egy ember érdeme Kezdjük az elején. Ott, ahová a cukorrépa megérkezik — a rakodónál. Ez az a korszerű berendezés, amelyről már szóltunk. Nedoma Vince csoportja viseli a gondját. Ha a vasút idejében és gyorsan visszakapja a teherkocsikat — akkor ez éppen ennek a csoportnak köszönhető. A folyamatos üzemmenet ezektől az emberektől függ. De kihagyhatjuk-e Hájek Lipótot, a generátor gépészét? Tőle talán nem függ a zavarmentes üzemmenet? Vagy Štefan Garšit, a kiváló esztergályost? És a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére tett, a gyárcsarnok homlokfalán függő felajánlások többi aláíróját? Vagy a csomagolólányokat, a segédmunkásokat? Vagy Pető Alajost, a derékig levetkőzött, verejtéktől csuromvizes főzőt? Vagy azt a fiatal laboránslányt, Vincze Erzsit a szuszogó Hstök tövében? Mindnyájan egyaránt kiveszik részüket a nagy munkából. Vagy itt van az agronómus-brigád: Ján Hájek, Štefan Valnar és Kenyeres Vince, akik már a cukorrépatermesztóknél biztosítják az elegendő mennyiségű és minőségű répát. Ennek a brigádnak a munkája egyébként elgondolkoztató. Többi között keresztülvitték számos helyen az öntözéses gazdálkodás bevezetését. Már akkor törődtek a cukorgyár nyersanyagával, amikor az még a földben volt. Az eredmény nem maradt el — cukorrépa van elegendő és kiváló minőségű, cukortartalma 17 százalék. Az ilyen eredmény szinte magától felveti a lehetőséget : nem lehetne-e a mezőgazdasági termelés más szakaszain is éppen a felvásárlót tenni érdekeltté a mezőgazdasági termékek minőségében és mennyiségében? Az agronómusbrigád ugyanis a cukorgyár, tehát a megrendelő, a fogyasztó embereiből áll. A fogyasztónak pedig legsajátabb érdeke a |ó termés. Nagy lendületről áldozatkész munkáról tudósítottuk a fentiekben az olvasót, aki bizonyára nem lepődik meg azon, hogy verejték'es munkából születik a cukor ... De talán érdekesnek találja, hogy három hónapig nem szabad leállniuk a cukorgyári gépeknek, bizonyára dicsérettel Illeti az 53 kékzubbonyos embert és elismeréssel gondol Somogyi Vince esetére az érettségivel. De ne feledje az olvasó, hogy mindez egy nagy műnek a része. A kilencvenkét forró nap a cukorgyári embereknek az a tette, amellyel a maguk szakaszán a vitában egyhangúan helyeselt nagy távlatok megvalósítását alapozzák meg. VILCSEK GÉZA A suchdoli Barátság EFSZ példásan gondoskodik a fiatal nemzedékről. A szövetkezet óvodájában például a gyermekek teljesen ingyenes gondoskodásban részesülnek és ingyen kapják a kosztot is. Képünkön M. Sontfigová tanítónő a napközi otthonban a kisobb gyermekeknek segft a lecke előkészítésében. (CTK — Nősek felvétele ÍSSSSSÍÍSSÄÍÍSSSSSíSÍSSáSÍ^ JÓ ÚTON HALADNAK A területi átszervezés nagy változásokat hozott mind dolgozóink, mind az üzemeink, vállalataink életébe. Ekkor jött létre — 1960 derekán — Galánta központosított autóforgalmi vállalata is. Az annak előtte szétszórt apró javítóműhelyek ma galántai fővállalat igazgatóságának a kebelébe tartoznak. tény beszél, hogy a 35 kocsira beállított Javítóműhelyükben 120 gépkocsi Javításának végrehajtását vállalták. A gépjavítókat főleg az segíti munkájukban, hogy két csoportban versenyeznek a szocialista munkabrigád címért. A kongresszus tiszteletére tett kötelezettségvállalásalkat már Július 20-ig 100 százalékra teljesítették. A szocialista munkaverseny keretében pedig a munkaszervezés megjavítására törekednek. így akarják valóra váltani ama elhatározásukat, hogy a lehető legrövidebb időn belül átadhassák a forgalomnak a javításra váró kocsikat. A vállalásukban még arról is szó van, hogy minden félévben benyújtanak egy újítási javaslatot. Eddig kettőt dolgoztak ki, az egyiket Zúzák Edmond, a másikat Molnár Elemér. Plesnivý László, Galánta Mi volt jellemző ezekre a vállatokra? — Raktáraik üresek voltak, az öreg gépkocsik elhasznált gumikkal futottak, s alkatrészeket illetően szegények voltak. Egyesítésükkel ezek a hiányosságok lényegében eltűntek. Sajnos, az egyelőre megoldhatatlan gumihiány és a kiöregedett kocsik kérdése még ma is fennáll. Az idei terv ugyancsak nehéz feladatokat rót az üzem dolgozóira, de ha figyelembe vesszük, hogy a félévi tervüket 103 százalékra teljesítették, bízvást elmondhatjuk a fiatal üzem dolgozóiról, hogy jó úton haladnak. Most pedig szóljunk néhány szót i azokról, akiknek részük van a sikerben. Kiváló szakemberként Ismerik az üzemben Papp József műhelymestert, a gépjavítók vezetőjét. Keze alatt nem kevesebb mint 22 ember dolgozik. Munkájukról és viszonyaikról az a «_» - ...... w c c. .j •» ._. . » j * « a_i SEGÍTETT A PRÉMIUM Az idei hosszan tartó aszály ellenére kapásnövényekből Igen szép termést takarított be a bieli EFSZ. Burgonyából több mint 200 mázsa termett hektáronként. A szövetkezet 24 vagon burgonyát adott el a közellátásnak. A kukorica betakarítását szintén befejezték. A tervezett 50 mázsa helyett 70 mázsás volt a hektárhozam. Minek köszönhetik ezeket az eredményeket? — Mindenekelőtt a Jó talajmunkának — válaszolja Szető Béla agronómus. A helyes agrotechnikán kívül a tagok szorgalmát sem hallgathatom el, akiket célprémium kiírásával anyagilag is érdekeltté tettünk a nagy Hozamok elérésében. Zelenák István, Pribeník A Z ORSZÁGOS vita után, a cukorgyári kampány kezdetén látogattunk el a sládkovičovól cukorgyárba. A kongresszus előtti vitában elhangzott szavakat már csak a pártbizottság jegyzőkönyveiből Ismerhetjük meg, a vitát követő tetteket azonban a zúgó-morajló, percnyi megállás nélkül működő gyár munkahelyein. A jegyzőkönyvek azt mutatják, hogy a cukorgyári vitában ls, úgy mint másutt, az emberek véleményt mondtak a népgazdaságfejlesztési távlatokról, bírálták a hibákat, javaslatokat tettek. Az egyik vezető műszaki szakember kiszámította például, hogy a 10 milliós beruházással épült rakodó teljesítményét csak akkor használhatják ki tökéletesen, ha bevezetik a folyamatos diffúzlót ls, s ez gazdaságosabbá teszi a termelést. Voltak olyan felszólalások ls, amelyekben bírálták, hogy a cukorgyár közelében levő üzlet hradecl cukrot árul, s az itt gyártottat másutt árulják. Jogosan minősítették érthetetlen • szervezésnek, hogy a sládkovičovól konzervgyárban készült készételt előbb Galántára viszik a raktárba, hogy onnan aztán visszahozzák a sládkovičovól önkiszolgálóboltba .. Érdekes böngészni a vita anyagában, de... Már két hete lázas iramban folyik az Idei, 92 napra tervezett répakampány, teljes fordulatszámmal dolgoznak a gépek, hogy három hónapig le se álljanak, csillogó cukorkristályokká csapódik itt le a 60 fokos hőségben verejtékező cukorfőzők munkája, s tettekké válik a vitában elhangzott sző,.az ígéret. Ezt a jegyzőkönyvekből nem lehet kiolvasni. Gyerünk a gyárbal Az érettségizett géplakatos A cukorgyári gépeknek olyan rendben kell lenniük, hogy egyetlen egy se álljon le a 92 forró nap alatt, mert akkor az egész üzem leáll. Hogy ez AMIT 53 KÉKZUBBONYOS EMBER ELHATÁROZ • VEREJTÉKCSEPPEK ÉS CUKORKRISTALYOK • GONDOLATOK EGY HAROMTAGÚ AGRONÓMUSBRIGÁDRÓL A nyugdíjakról Nyugdíjbiztosításunk dolgozóink nagy vívmánya. Míg 1950-ben nyugdíjakra 5 milliárd koronát fordítottunk, addig 1960-ban 11 milliárd koronát, s 1970-ig erre a célra évenként már 20 milliárd korona sem lesz majd elegendő. A járadékélvezők száma túllépte a kétmillió főt, s ma a népgazdaságban dolgozók létszáménak több mint 37 százalékát teszi ki. A nyugdíjbiztosítás kiadásai gyorsabban növekednek a nemzeti jövedelemnél. (A Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól szóló pártdokumentumbői} A Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól szóló országos vitában sok szó esett a szociális biztosítás kérdéseiről A szerkesztőségünkbe érkezett hozzászólások, valamint-a gyűléseken elhangzott felszólalások sok javaslatot tartalmaztak a szociális biztosítás további szabályozására, például a legmagasabb járadékok, a fegyveres erők tagjainak szociális biztosítása és az özvegyi Járadékok rendezésével kapcsolatban. Most sor kerül e javaslatok realizálására. Az okmányban felvetett helyes alapelvek érvényesítésénél figyelembe kell vennünk a vitában elhangzott jogos megjegyzéseket. Sok felszólaló foglalkozott a magas nyugdíjak kérdésével. Mind a három munkakategóriában még 1959-ben megállapítottuk a nyugdíjak felső határát. Így például a harmadik munkakategóriában, — amelybe a dolgozóknak 90 százaléka tartozik — az öregségi járadék nem haladhatja meg a havi 1600 koronát. A dolgozók viszont hiányolják, hogy még így is jelentős eltérések vannak a nyugdijak folyósításában és további Intézkedéseket Javasolnak. Ezek a javaslatok rendkívül eltérőek. A felszólalók egy része azt javasolta, hogy a legmagasabb öregségi járadék ne haladja meg a havi 1000 koronát. Mások 1200 koronában jelölik meg a felső határt, a további javaslatokban ez 100 koronánként emelkedik s végül a 2000 koronát is eléri. A Javaslatokban fellelhető nagy eltérések abból erednek, hogy e javaslatok többségét maguk a nyugdíjasok, vagy azok a dolgozók terjesztették elő, akik rövidesen nyugdíjba mennek. Sok esetben tulajdonképpen személyes kívánságokat fejeznek ki. S ez természetesen mindenkinél más. Amíg egyesek azt állítják, hogy például 900 koronás havi nyugdíjukból megelégedetten élnek, mások levelükben arról panaszkodnak, hogy 1000 koronánál nagyobb havi nyugdíjukból megélnek ugyan, de ha valami nagyobb dolgot, például televízort akarnak venni, erősen meg kell húzniuk a nadrágszíjat. Egyik olvasónk például keveselte a havi ezer koronás nyugdíjat és azt írja, mér előre örül nyugdíjaztatásának, mert akkor majd megismerheti hazánk és a Szovjetunió természeti szépségeit. Ha ezt úgy gondolja, hogy abból a pénzből fog utazgatni, amit munkásévei alatt megtakarított, akkor minden rendben van. Ha azonban azt képzeli, hogy a társadalomnak módjában áll olyan nyugdíjakat folyósítani, amelyekből a nyugdíjasok külföldre utazgathatnak, akkor helytelen az elképzelése. Nincs az a társadalom a világon, amely ilyen óriási összegeket fordíthatna nyugdíjakra. Egyes vltázók, akik a magas nyugdijak csökkentését javasolják, azt képzelik, hogy ezzel megoldást nyernének a nyugdíjbiztosítás, alapvető problémái. Azt gondolják, hogy így elegendő fedezetet nyernénk a nyugdíjbiztosítás költségeire. Persze, ez is helytelen elképzelés a magas nyugdijakról. Többen olyan példákat hoznak fel, amikor állítólag a központi hivatalokban a 3000 koronás fizetésű dolgozó még 2500 koronás havi nyugdíjat ls elérhet. Elsősorban ls meg kell mondanunk: a hivatalokban kevés dolgozónak van havi 3000 koronás fizetése. Legtöbbjük természetesen a harmadik munkakategóriába tartozik, s nyugdíja nem haladhatja meg a havi 1600 koronát. Ha nyugdíjjogosultsága után továbbra is állásban marad, akkor 60—65 éves korában a pillanatnyilag érvényes előírások értelmében egyharmados nyugdijat élvezhet fizetéséhez, ez pedig legfeljebb havi 400 korona lehet. 65. éve betöltése után jogosult a teljes nyugdíjra, Illetve legfeljebb havi ezer koronára. Igaz, hogy az ilyen dolgozó Jövedelme így is Jóval több, mint elég és vitatható, helyes-e ilyen magas fizetéshez még a nyugdíjat is folyósítani. A maximális havi 1600 koronás járadékot élvező nyugdíjasok száma a III. munkakategórlába tartozó nyugdíjasoknak mindössze 1,58 százalékát teszi ki. A maximális páradékok (ez esetben 1600 korona) havi 100 koronás csökkentésével a III. kategóriában tehát nem takarítanánk meg évente két és félmillió koronát se. Amint ismeretes, az idén már több mint 13 milliárd koronát fizetünk ki nyugdijakra. Nem ringathatjuk tehát magunkat illúziókban, hogy a legmagasabb járadékok csökkentésével megoldhatjuk a szociális biztosítás valamennyi problémáját. A legmagasabb járadékok csökkentésével tehát a sok milliárdos kiadásokhoz viszonyítva nem érünk el jelentős megtakarítást. Ezzel szemben az erre fordított eszközöket az eddiginél célszerűbben oszthatnánk szét. S ez a cél. Helyesen járnak el azok a dolgozók, akik felszólalásukban abból indulnak kl, hogy a nyugdíj nem részvényjáradék, hanem szoeiális juttatás, amivel a társadalom a dolgozókról öregségükben és rokkantságuk esetén gondoskodik. Márpedig ezekről a személyekről ls úgy kell gondoskodni, hogy szocialista társadalmunk dolgozó tagjaihoz hasonlóan élhessenek. Amíg viszont a dolgozók fizetésükből családot, gyermekeket tartanak el, addig a nyugdíjból rendszerint két vagy néha csak egy ember él. Ha így összehasonlítjuk a nyugdíjakat a dolgozók átlagfizetésével, kitűnik, hogy az eddigi maximális nyugdijak az átlagfizetéshez hasonlítva magasak voltak. Hasonló javaslatok érkeznek hozzánk a fegyveres erők tagjainak nyugdíjbiztosításával kapcsolatban is. A javaslatok és megjegyzések nagyjából egyértelműek. Elsősorban á korhatárt érintik — a fegyveres erők tagjai ugyanis 55 éves korukban válnak nyugdíj jogosultakká. A dolgozók rámutatnak arra, hogy a fegyveres erők egyes tagjai éppen úgy éveken át az íróasztal mellett dolgoznak, mint a polgári hivatalok dolgozói. Azt javasolják, tegyük megfontolás tárgyává, helyes és indokolt-e az ilyen eseteket is különleges elbírálás alá venni. Nem azokról az esetekről van tehát szó, amikor e katonai szolgálat rendkívüli fizikai és szellemi megerőltetéssel jár, rnint például a repülőknél, az ejtőernyősöknél, a határvadászoknál stb. Ez utóbbiaknál szükséges és megérdemelt az előnyben részesítés. Félreértés ne essék, nincs szó arról, hogy egyenlősdit vezessünk be a nyugdíjbiztosításban. Az ilyen Irányzatot, ahogy a vitából is kitűnt, mind a dolgozók, mind a nyugdíjasok többsége elveti. A nyugdíjak megállapításánál, habár figyelembe kell venni a szociális szempontokat, nem lehet figyelmen kívül hagyni természetesen a munka minőségét, társadalmi jelentőségét és a ledolgozott évek számát sem. Nem lenne helyes, ha a kohászatban dolgozó hengerész éppen olyan nyugdijat élvezne, mint egy üzleti elárusító, ha egyformán kapna a mozdonyvezető, és a vasúti pénztáros. A magas nyugdíjakkal foglalkozó vitafelszólalásokból egy rendkívül értékes tanulság ered: társadalmunk anyagi lehetőségei csakis a termelés növelésével párhuzamosan növekedhetnek. (ska). 1962. október 20. * f" £ * 5