Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-01 / 241. szám, szombat

Hiányosságok a bíráló bizottság munkájában A plenórjs ülések vitáin olykor kétszáznál is többen vettek részt. Igen termékeny és tanulságos esz­mecserék folytak Itt, amelyek hasz­nosan és útbaigazítóan egészítették ki az országos'seregszemlét. Az egyes előadások kapcsán sző esett a klasz­szikus dráma kérdéseiről, annak he­lyes'értelmezéséről, a hivatásos In­struktorok munkájáról, továbbá arról, vajon műkedvelők játszhatják-e Brecht darabjait; vita folyt a fiatalok munkájáról, regények dramatizált változatának előadásáról, az irodalmi színpadokról, az esztrád műsorokról, az utánzásról és a művészet modern­ségéről. Nincs itt terem, hogy' a seregszemle valamennyi- bemutatóit és vitáit kiilön­külön méltassam, ezért inkább az elő­adásokbél és vitákból leszűrt tanulsá­gok ismertetésére szorítkozom. Már a seregszemle első felében kiviláglott, hogy az országos bíráló bizottság szem pontjai hibásak, amikor elsősorban a csoportok színészei teljesítményeit érté­kelte és kevésbé vetett számot a bemu­tatásra kerülő darabok művészi színvo­nalával. Hiba akadt az újszerűség kér­dése körül is. lórészben az újszerűség helytelen értelmezésének tudható be, hogy a könnyű műfaj pártolása, az esztrád-komédia örvén bemutatásra ke­rülhetett az olomouci—hodolany műked­velőknek egyébként igen friss és színé­szi teljesítményekben kifogástalan elő­adásában Erdődy János PIROS PAPUCS című esztrád-komédiának elkereszteli zenés vígjátéka. Tévedés volt ez. és a mi szemünkben annál sajnálatosabb, hogy magyarországi szerző darabjáról van szó. amely semmiféle tekintetben nem reprezentálja a ma igen jelentős, magas színvonalú magyar drámairodal­mat; a tájékozatlan néző ezért ferde, sőt hamis képet kapott róla. Erdődy játéka afféle szocialista mázzal nyakon­öntött polgári giccs, amelynek hronovi bemutatását nem mentheti az a tény, hogy a tavaszi kerületi szemléken eb­ben a zsánerben nem akadt a bíráló bizottság elé <obb darab! Szkecsként, rö­vid kabaré-tréfaként még elfogadtuk volna az ötletet, így kínos volt nézni, milyen művészietlenül és mennyire min­den igazság híján élcelődik az író való­ban létező fogyatékosságok felett — a szatíra legkisebb igénye nélkül és mi­lyen gorombán vezeti félre a szórakozni vágyó, jóhiszemű nézőt. Ugyanilyen félresiklásnak. bár nem ilyen ártalmasnak minősíthető, hogy a szlovák színjátszást idén |urij Brézan német nemzeti díjas lužicai szerb író MARIA JANCSOVÁ című darabjának elő­adása képviselte a trebišovi Potravinár színjátszóinak interpretálásában. Brezan jótollú novellista és kBltő is, óm a no­vellájából készült, tizenöt apró jelenetre tagolt 'és songokkal tarkított játéka nem színpadképes alkotás. Tíz esztendővel ezelőtt még elfogadtak volna az alakok sematikus rajzát, a játék ösztönösen lá­zadó főhősét, ma azonban ez édeskevét. Brézan szűkebb pátriájában a Mária |an­csová mint agitdarab megteheti a ma­gáét. exportálni azonban kár volt ezt a jelszavas Brecht utánzatot, noha nem JIRÁSKÜ V HRON O V TANU LSÁG AI Műkedvelő színjátszóink címére Hronov, Alois flrásek szülővárosa idén harminckettedszer fogadta ünnepi díszben, virágokkal és fellobogózva a köz­társaság legjobb műkedvelő színjátszó csoportjait. Tíz napon át. augusztus 16-tól 25-ig folyt a seregszemle, 28-án, a záró­ünnepélyen pedig összegezve értékelték a csoportok teljesít­ményeit A rendezés helyes elképzelése szerint nem volt vetélkedésről, az elsőbbség kérdéséről szó. hanem a kerületi versenyeken legjobbnak ítélt csoportok ünnepi bemutatko­zásáról. A hatszáz férőhelyes színházban a kiválasztott színjátszó csoportok mindegyike naponta két — nem egy esetben három' — előadást tarthatott az odasereglett érdeklődők, színházi szakemberek, kritikusok, a Népművészeti Alkotó Körök küldöttei, a legjobb Művelődési Otthonok vezetői és melodikusai előtt. Az előadásokat kisebb körökben folyó viták és plenáris ülések követték, amelyeken a színház, a jelenkori dráma és a színjátszó mozgalom legaktuálisabb kérdései kerültek megtárgyalásra. vitás, hogy songjaiban van költői érték és filozófiai mélység is. Tavaszi seregszemléinken a bíráló bizottság iobb előadásokat láthatott a trebišovinál helyesebb lett volna ide Hronovra Alexisz Parnisz görög íi*ó Afrodite szigete című játékát el­hozni a Spišská Nová Ves-i műked­velők előadásában, vagy akár a szlo­vákiai verseny második helyezettjét, \dunaszerdahelyl magyar műkedve­lőinket Viktor Rozov Felnőnek a gye­rekek című játékával. A hiba megint a kritikai szempontok téves értel­mezése körül történt; Brézan afféle újszerű „csemegének" ígérkezett; lu­žicai szerb író darabját nálunk még nem játszották, tehát őt részesítet­ték előnyben Rozov vagy Parnisz he­lyett, akiknek bemutatása a bírálók szerint nem jelentett úttörő munkát. Sajnos, Igen kevés úttörő jellege volt a trebišoviak előadásának többek kő­zött azért Is, hogy eddigi játékstí­lusuktól távol áll az epikus színjátszó stílus és ezen még fozef Hodorovsky­nak, a košicel Állami Színház mű­vészének tanácsadó munkája sem se­gített. Nem jelentett különösebb sikert Oldrich Danék A házasság-szédelgő esküvője című „komolytalan" komé­diájának bemutatása sem; a vita itt is igazolta, hogy a sokat játszott kasszadarabnak nincs különösebb eszmei mondanivalója és ezért nem jelenti a műkedvelői színjátszás mű­sorának gazdagodását. Vita az utánzás kérdéséről A svitavyi színjátszók igen merész vállalkozást, Bertolt Brecht Kauká­zusi krétakör-ének bemutatását Igen nagy visszhang követte. A vitákon ezzel a sikeresnek mondható elő­adással kapcsolatban merült fel először az utánzás kérdése. A Gru­sét és Azdak bírót játsszó műked­velők ugyanis erősen támaszkodtak a brnói Brecht-előadás főszereplői­re. Mindkettő kivételes tehetségű műkedvelő, de éppen a másolás kö­vetkezménye volt, hogy hiányérzést keltett alakításuk. A másolás csak a külsőségeket adta vissza, hiányzot­tak a játék, a mozgás és hanghor­dozás belső Indítékai. A vita he­lyesen mutatott rá, hogy az elődök­re alkotó módon kell támaszkodni, mindenképpen káros a szolgai má­solás, a műkedvelő ls teremtsen a maga erejéből, a maga elképzelése szerint formálja meg a rendező ve­zetésével szerepét. Pangás állt-e be a színjátszó mozgalomban? A viták során joggal felmerült ezek után a kérdés, nem került-e komoly válságba az egész színjátszó, mozgalom vagy csupán bizonytalanságról van szó, amely átmeneti jellegű és orvo­solható? A munkaértekezlet során Andrej 8a­gar nemzeti művészünk igen találóan elemezte ezt a kérdést és nagy tet­széssel fogadott felszólalásában próbál­ta megkeresni a kivezető utat. Andrej Bagar nézeteivel egyetérthetünk és ezért itt dióhéjban idézem őket, sze­rinte nem annyira bizonytalanságról, mint Inkább lefegyverező stagnálásról kell beszélnünk. Hiányzik a régi lendü­let és lelkesség, a régi harciasság, amely színjátszó mozgalmunkat a' múltban elevenné és kulturális életünk egyik leghatásosabb tényezőjévé tet­te. Van itt valami, ami lefegyverez és ez azt a kötelességet rója ránk, hogy aprólékosén elemezzük a miértet, meg­keressük és orvosoljuk a gátló ténye­ket. Nem fontos, hogy 1965-Ig meg­kettőzzük a Népművészeti Alkotó Kö­rök számát, sokkal léuyegesebb az analízis, a mai helyzet részletes elem­zése, hogy a hiányosságok teljes isme­retében hozzáláthassunk az orvosláshoz, a hibák kiküszöböléséhez. A látottak és hallottak alapján egyet­érthetünk Bagar elvtárs abbeli nézeté­vel is, Jiogy többnyire nem a műked­velőkben van a hiba, hanem inkább a vezetésben, amely nemegyszer hibás szempontokat kényszerít a csoportokra és helytelen utakra kényszeríti őket. Nem kétséges, hogy a televízió jelen­leg elvonja az érdeklődést, csökkenti a színjátszók és nézők számát, ez azonban átmeneti tünet, mint ahogy át­meneti jellegű volt a rádió konkurren­ciája. A televízió, amely inkább kama­radarabok játszására alkalmas, rövide­sen kialakítja a maga sajátos Játékstí­lusát, megteremti sajátos drámai mű­faját is. Az élő szó azonban mindig fontos lesz és ez dönti el a kérdést a jó színház javára. Az Igazán jó szín­ház tehát nem veszítheti el küldetését és közönségét. Gyakori biba. bogy gyengén felké­szültek az otthonok vezetői és melodi­kusai. Hiba azonban az Is. hogy gyak­ran olyan feladatokat kapnak, ame­lyek társadalmunk és az építés szem­pontjából Igen fontosak, elvégzésük azonban másokra tartozna. Elvonni őket igazi hivatásuktól, a népi kultúra kárára van. A Művelődési Otthonok helyenkénti hiánya is fékezi a mozgalom aktivitá­sát. továbbá az a vitathatatlan tény, hogy a falusi értelmiség nem segít kel­lően színjátszóinknak Kevés orvos, mérnök és főleg kevés tanító vesz részt a mozgalomban, más elfoglaltságra hivatkoznak, sok esetben közönyösek, nem érzik át, hogy az új ember ne­velésében milyen nagy és döntő szere­pe van a színháznak és a színjátszás­nak. Nem vitás, bogy zavart kelt az a sok­féle irányzat, amely a színjátszást hol a r.zucialista realizmus felé tereli, hol m£', jattól elvezeti. Lényegesen más ma p'fjirol a Szlovák Nemzeti Színház já­tékstílusa. mint volt tíz esztendővel ez­előtt. Elég egybevetni egy pátosszal és naturalizmussal elegyített régi előadást a mai tisztultabb. lényegre törő egysze­rűbb játékstílussal, ahol félrevezető teorizáljfitások nélkül az értelem segíti az érzelem kibontását, az érzelem pe­dig az értelmet szolgálja. A színjátszó­nak tudnia kell, hogy csak olyan mű­vészetnek van létjogosultsága, amely érthető, jobbá, nemesebbé teszi az em­bprt. Ma már nem elég az ösztönös színjátszás, műkedvelőinknek is el kell igazodniuk az elméleti kérdésekben. A jó és igazi színházat, amelynek ha­tása maradandó, az érzelemnek és érte­lemnek helyes és arányos ötvözete teszi a játékban. Színjátszóink műsorpolitikája A hronovi fesztivál sok érdekes kérdést vetett fel, köztük a legfon­tosabbnak a színjátszók helyes mű­scrpolitikáját, hosszabb időre szóló műsortervei' tartom. Oj társadalmi rendünk gyökeres változást hozott a hivatásos színházak életében, mi sem természetesebb' tehát, hogy a műkedvelő színjátszásnak ls lépést kell tartania a haladással, ha te­vékenyen részt akar venni a szocia­lista ember erkölcsi arculatának kialakításában. Feladatköre talán MCNKARA FEL! jra kitárulnak az iskolák kapui, megszólal a csengő és a gyerekek százezrei beülnek az iskolapadokba... Kezdődik az új tanév. Vége a vakációnak. Két hónapig tiétek volt hazánk ezernyi természeti szépsége. Amerre járt az ember, mindenfelé jó­kedvű, szórakozó gyerekekkel találkozott. Sokan bizonyára pionírtáborban is voltatok. De ha ki sem mozdultatok szülő­falutokból, egészen bizonyos otthon is alaposan kipihentétek magatokat, jól szórakoztatok. Egy osztállyal újra magasab bra jutottatok. A számtan, a fi­zika, vegytan, irodalom, törté nelem előttetek még ismeretlen világa várja, hogy megismerje tek, megtanuljátok s a mű­veltség elsajátításában újabb lépést tegyetek előre. Az isko­lában újra megindul a pezsgő élet, újra munkához Ifit a pionírszervezet és ti kipihente n, jókedvűen kezdhetitek meg a diákok mindennapos vfiltoza tos, szép munkáját. Ehhez sok sikert kíván nektek a GYERMEKVILÁG. Az iskolaév kezdetén Zala József verse • Molnár András zenéje VIOliXAD A v<9 zíontjája parkban réten üiUl, vidám alakok arciri ä feiborpíi- kigyúl 2. Az egyik kis kíváncsi, másik félénk legény Mikor először lép át az osztály küszöbén, A másod, s harmadéves ttt 161 érzi magát, Szellős, fényes termekben csupa társ és barát. 3. Először szól a csengő, már kattan a kilincs S a tanítói diákja állva köszönti mind. Közösen megbeszélik a tanév terveit, Melyek valóra válnak ígéri mindegyik. A Nap és a Ho4d sem­miképpen sem tudtak megegyezni. A Nap azt állította, hogy a fák levelei zöl­dek, a Hold pedig azt, Jj^it hogy ezüsfszínűek. A jf Hold szerint az emberek folyton csak aludnának, a Nap pedig éppen ellenkező­képpen látta. — Miért van hát a Földön oiyan örökös csend? — kér­dezte a Hold. | — Ugyan, ki mondhatott ne­iked olyan ostobaságot 1 — ' bosszankodik a Nap —, hl­, szen csupa zaij, lárma az egész ; Föld. i Így vitatkoznak, ellenkeznek, s nem tudnak megegyezni. Hogy van az, hogy te min­dent másképpen látsz, mint én? — mondta a Hold —, ez se­hogy nem fér a fejembe. Éppen arra libbent a szellő. Amikor meghallotta ezt a vi­tát, olyan kacagásba tört kl, hogy nevetése ráragadt min­denre, ami mellette elsuhant Nevettek a virágok, füvek, de még a fákat ls csak ügy rázta a kacagás. Egy virgonc toboz a fa csúcsán annyira nevetett, hogy leesett a hatalmas fenyő­fáról és gurult, gurult egészen a domb lábáig. Amikor már minden kikacag­ta magát, megszólalt a szellő: — Hogy tudtok Így civakodni I Én napfényben és holdvilág mellett is járom a földet és tudom, mi e rejtvény nvitia. Nappal, amikor süt a Nap. min­den úgy van, ahogy a Nap látja. Éjszaka pedig holdfény­nél minden másképpen fest: az emberek alszanak, minde­nütt csend honol és a fák le­velel ezüstösen csillognak. De R. BAUMVOL: elég, ba én megjelenek, s fel­hőt hajtok a Hold elé, s má­ris sötétségbe borul a világ. Ekkor már sem a Na.p, sem a Hold nem lát semmit. Vi­szontlátásra I — szóit és to­varohant. Legalább megtudtuk, miért kapaszkodik az égboltra söté­tedés előtt a Hold még naple­mente előtt: meg akarja néz­ni, milyen is a világ nappal. S ez gyakran sikerül ls neki. A Nap azonban sohasem leshe­ti meg az ezüstszínű leveleket, mert amint megjelenik az ég­bolton, megvirrad, nappal lesz. (Szűcs Béla fordítása) • GAUAVKIN: Idegeneknél és otthon Kolja meglátogatta Misát. A kabátját szépen a fogasra akasztotta, a lábát megtörölte, a haját megigazította a tükör­ben, illedelmesen köszönt Misa nagyanyjának, aztán elvonult Misával a szoba egyik zugába, és játszani kezdtek. — Látod, Misa, tanulhatnál rendet és illemet Koljától — jegyezte meg a nagyanyó. A gyerekek sorra játszottak Misa játékaival, majd amikor megúnták, elmentek Koljáék­hoz. Kolja bevezette Misát a la­kásukba, a sárcipőjét az egyik sarokba, a kabátját a másikba dobta... — Nagymama — üvöltötte — én jöttem meg Misával I Akaszd fel a kabátomat! A. MITTA fontosabb. lényegesebb a hivatásos színházénál, hiszen nem csupán a kö­zönség szórakoztatója és nevelője, hanem elsősorban önmagáé. Min­den műkedvelő színjátszó elsősorban magát gazdagítja ismeretekkel, saját szellemi látókörét tágítja, érzéseit finomítja Megteszi ezt a jó könyv 'ls, az is felismerteti helvünket a világban, az is állásfoglalásra kész­tet. de mindennél .inkább a színjá­ték, amellyel hetekig, hónapokig foglalkozunk. A művészetek között a színház hat legjobban az emberre, az ad a legtöbbet érzés- és gondo­latvilágának. Ezért nem lehet közömbös előt­tünk, mifélJ játékoknak szentelik színjátszóink őszi és téli szabadide­jük javát? A vezetőknek tehát igen tudatosan kell foglalkozniuk a dara­bok megválogatásának szempontjai­val, dramaturgiai tervüket úgy kell 'felépíteniük, ho^y az számot vessen a társadalom kívánalmaival, ugyan­akkor szűkebb környezetük sajátos problémáival is. Mindenképpen hiba úgy tervezni a" műsort, hogy abban kizárólag olyan darabok szerepelje­nek, amelyekről bebizonyosodott, hogy vonzzák a közönséget és si­kert jelentenek. Nem lehet csupán szórakoztató szándék a cél. A Jól elvégzett munka után: jól esik a de­rű, szükségünk van a nevetés pihen­tető örömére, ám ugyanakkor arra ls, hogy elgondolkozzunk a hallottak és látottak felett. A játék visszhang­ja ne tartson csak percekig, de fog­lalkoztasson huzamosabb ideig, emlékezzünk a színpadon elhangzot­takra a hatást ne e pillanatnyi si­ker döntse el, de mérjük le azon, mennyire szól bele mindennapi éle­tünkbe, tudja-e befolyásolni csele­kedeteinket? Ezárt játsszunk az Ifjúság kérdé­seivel foglalkozó darabokat ott, ahol sok fejtörést okoz az ifjúság hely­zete, ezért nyúljunk olyan színjáté­kok után, aipelyek a család, a há­zasság, az erkölcs kérdéseit érintik, mert a szocialista falu új gazdasági keretében még régi emberek is él­nek, akik csak külszínre tartanak lépést az újjal, de belül nehezen ba­rátkoznak meg vele és ezért nem tudnak feloldódni az újban, boldog és elégedett emberré válni a má­ban. És van Itt még egy szempont, amit neon szabad elhanyagolnunk. Ter­vezzük úgy a műsorokat, hogy az tekintettel legyen a színjátszók ké­pességeire; ne legyen alacsony a mércénk, viszont ne válljunk képes­ségeinket meghaladó feladatokat. A hronovi fesztivál ebben a tekin­tetben is igen érdekes tanulságokat hozott, amelyeket érdemes volna al­kalomadtán megvitatni. EGRI VIKTOR KOVÁCS ISTVÁN: Szülőföldem Nyárt felhő andalog Messze, fönn az égen, • Szép, zajtalan járását Gondolkodva nézem . .. —Mondd meg, felhő, honnan , jössz, , S merre visz az utad? j Látsz-e fentről sok falut, ) S köves országutat? — Látod-e a szép Sajót S mellette a rétet? Hallod-e, hogy minálunk Miről szól az ének? i I — Azt dalolják a fiúk, Madarak és lányok: ' — A legszebben ttt nyílnak | A tarka virágok ... \ itt a legkékebb az ég, S legközelebb a róna, Itt hull reánk sok évig Édesanyánk csókja .. Szívünkhöz nőtt ttt a rög S a fák mohos alja, — Nagyapáink lábnyomát örzl a szél rajta ... ... S ha a nyárt felhőkkel Egyszer messze szállok, Szülőföldem keblére j Holtig visszavágyok .. .1 iBAR^oOk ToWAKJÉP Andrjusa és Szlávlk jóbarátok. Mindent közösen tesznek. Ami­kor egyszer Andrjnsa leesett a verandáról, Szlávlk U le akart esni onnan, csakhogy bebizonyít­hassa: jó barátja. Amikor Szlávlk iskola helyett a mozi délelőtti előadására ment, Andrjnsa is vele tartott, nem tágított mellőle. Történi egyszer, hogy fogtak egy cicát és magukkal vitték az osztályba. Amlknr pedig az osztályfőnök megkérdezte me­lyikük tette. Andrjusa ezt mond la: — Szlávlk volt. Szlávik meg így felelt: — Nem én hanem Andrjusa hozta be. r i i 4 r T t T i r! H a )S T ir rr 'f T x lí u h TT a i? J ir u v 1 1. A világűr meghódításáért lelkesedő emberiség kívánságát fejezi ki ez a jelszó: FÜGGŐLEGES: 1. Ennivaló. 2. Egyik végtagja. 3. Férfi becenév. 4. A művészetnek igyik ágaza­ta (fordítva). 5. Kicsi ellentéte. 6. Ilyen táska Is van. 7. A túró­gyártás mellékterméke. 8. Kiska­bát. 9. Sas szlovákul. 10. A vil­lanyáram-feszültség mérésére szolgáló egység 11. - Ilyen baba Is van 12. Elkerget. 13. Ilyen világbajnokság lesz rövidesen Bratislavában, 14. Betű keverve. 15. A kínalak fő eledele 18 Ra­vasz állat. 17 Gyümölcs. 18. A víz széle. 19 Kártékony mezei állat. 20. Szibériai folyó. 21. Dí szes. 22. Lakatosszerszém 23 Súlymérték egysége 24. Altató szer. 25. Tejtermék 26 Február csehül 27. New. . . Amerika leg­nagyobb városa. 28. Éjszaka ví lágít az égen. 29. Vigyázó. 30 Asztal szlovákul. 31. Fogadalom. Beküldte: Antal Vilmos, Cata 2. Lacitól megkérdezték, hány napot dolgozott a szünidő alatt, mire fgy felet: — Ha kétszer annyit meg a felével és a negyedével többet dolgoztam vplna, mint amennyit elvégeztem, éppen egy híján Száz napom volna. Számítsátok kl, mennyit dolgozott Laci. Beküldte: Budai lőzsef. Buäin ce. ÜJ SZÖ 8 * l 98 2 szeptember 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom