Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-02 / 242. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljétek ! Hazánkba érkezett U THant Antonín Novotný köztársaságunk elnöke fogadta II Thantof, az ENSZ Ügyvivő főtitkárát SZLOVÁKIA KCMHUKíSTAPAftTJAKÖTPŰNTi BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava. 1982. szeptemb er 2. vasárnap • 30 fillér * XV- év! 242. szám. ITT AZ ŐSZ Szokatlan dolog, de tény: itt az első „ember"-hónap, és hazánk egyes vidékén még a gabona be­takarítása a fő munka. A kései tavasz következménye ez is, hi­szen az időjárás miatt az idén úgyszólván lélegzetvételnyi szü­net sincs az aratás és az őszi ten­nivalók között. Ez arra int — mi­vel az őszi munkák a gabona be­takarításánál is több gépet, mun­káskezet vesznek igénybe — az aratás tapasztalatait felhasználva, még nagyobb szervezettséggel kell végezni az őszi szántást-vetést és a kapások betakarítását. Az időjárás nem a legkedvezőbb sem a szántásra, sem a vetésre, a cukorrépa sem kedveli a száraz, aszályos napokat. És bizony a betakarított határ felett az or­szág több részében még most. is port kavar az őszi szél. Pedig sok helyütt régóta egy csepp nem sok, de annyi csapadék sem hullott a földre. Hetek óta az aszállyal birkóznak a föld művelői. Nehéz a talajelőkészítés, nagy hantokat dob fel az eka. Ám várni nem le­het, de nem is kell. Mert a falusi szólásmondás is azt tartja: ösz­szel porba, tavasszal sárba is el lehet vetni a magot. Igaz, még a közmondást sem kell „segítségül" hívnunk annak bizonyítására, hogy most, ha bármilyen kemény is a talaj, nincs idő a tétovázásra. Minden ékes szónál jobb bizonyí­ték erre a tavalyi ősz. Szövetkezeteinkben biztosan visszaemlékeznek a múlt Őszré. Hosszú ideig nem esett, a mag száraz, olyan száraz földbe került, hogy csakúgy porzott a határ a vetőgépek nyomában. S milyen lett a termés? Jobb lehetett volna, ha a tavasz nem olyan mostoha — hallottuk aratás alatt több íz­ben, ám az általános vélemény, így is jobb a termés a múlt évi­nél. Ez örvendetes tény, mert az országnak sok gabonára, szemes takarmányra van szüksége. És örvendetes azért is, mert az idén olyan termést értünk el, amilyen­re sok helyütt még a falu legöre­gebb emberei sem emlékeznek. Tévedés lenne tehát azt hinni, hogy csak az időjárás csökkentet­te a termésátlagot. Ahol nem saj­nálták a munkát, a műtrágyát, ősszel, illetve tavasszal jól meg­művelt magágyba vetették nem­igen tudott ártani az idő sem. Vannak szövetkezetek — többször írtunk sikereikről lapunkban —, melyekben 30—35 mázsás átlag­termést értek el búzából. Ott, ahol a növény fejlődését is figyelem­mel kísérték és többször is nitro­géntartalmú műtrágyával fejtrá­gyázták, elérték a 37—40 mázsás átlagtermést is. Ezekben a napokban, amikor az egész ország népe a jövőnkről ta­nácskozik, dolgozó parasztságunk is meghányja-veti, hogyan kell majd az elkövetkezendő időkben munkálkodni azon: még többet teremjen a föld, még nagyobb hasznot hajtson a jószág. Kétsze­res szakértelemmel kell dolgoz­niuk mind az ősziek vetésén, mind a kapások betakarításán. Mert tu­lajdonképpen — most rakjuk le — jóllehet az ideinél is nagyobb — a jövő évi termés alapjait. Mindenütt arra kell hát töreked­ni, hogy a búzából az eddigieknél is nagyobb terméseredményeket érhessünk el. Az adott helyzetben ez nem lehetetlen, hiszen — s erről is beszélni kell a kongresz­szus előtt — más körülmények között dolgozik ma a falvak népe, mint régen. A szocialista nagy­üzemekben néhány év alatt el le het érni azt a fejlődést, amelyre a kisparcellás, kisparaszti gaz­dálkodás mellett egy-két évtized kellett. A čajakovói EFSZ fiatal, nagy szaktudású elnöke is a szö­vetkezeti nagyüzemi gazdálkodás­nak tulajdonítja, hogy gazdaságuk oly kiváló sikereket ért el. „Ne­künk is, de az ország parasztsá­gának is roppant nagy szerencsé­je, hogy korszerűen gépesített nagyüzemi gazdálkodást folytat­hat. Ilyen időjárás mellett régi módszerekkel nem boldogultunk volna. Jóval kevesebb lett volna az idei termés, a mi határunkban sem termett volna 37—40 mázsa búza hektáronként". Kétségtelen, a párt és az állam gondoskodása is határtalan. Ez idén is jóval több gép, traktor, répaszedőgép, kukoricakombájn segíti majd a szövetkezeti paraszt­ságot az őszi munkákban. Ám a gép csak gép. Ember, jó szakem­ber, szervezett ember nélkül csak formába öntött hideg vas, acél. Ha viszont^ okosan használjuk ki erejét, igen nagy hasznát vesszük. A jó talajmunka az alap. Nagy termést csak akkor várhatunk, ha a jó magágyba jó magot vetünk, mert „ocsút arat, ki szemetet vet" — ez a szólásmondás járja vetés idején a falun. És e mondásnak minden betűje igaz. Kiderült ez a gabona betakarításakor. A jó faj­ta, nemesített, nagy terméshoza­mú vetőmag sokkal nagyobb ter­mést hozott, mijit az elfajzott régi magok. A Strkoveci mezőgazdasági mesteriskola tangazdaságában a Diana I. nemesített búzafajta két és fél hektárnyi területen 155 má­zsa termést adott. Ez 62 mázsa hektáronkénti hozamnak felel meg. Nagyszerű rekordtermés! A búza acélos, kiválók a tulajdon­ságai, jő csíraképességű, és nagy a sikértartalma. Hogyan sikerült ilyen termést elérni? S lehet, nagyobb területen is termelni?... A kérdések özö­nével fordulnak azóta is a szóban forgó tangazdasághoz. Miért ne lehetne, ha a talajba sok komposz­tot juttatunk, annyit, hogy hu­muszban gazdag termőtalajt kap­junk és nem sajnáljuk a műtrá­gyát, a siker nem marad el. Az őszi munkák egyikéről, — talán a legfontosabbikáról — ve­tésről beszéltünk. Ám kevésbé fontos, nagy munkát igénylő ten­nivaló a kapások betakarítása és a silózás. A kapásnövények java­része a takarmányozáshoz kell. És takarmányból igen sok kell télre, hiszen a tejhozam fokozá­sáért van mit tenni az ország minden szövetkezetében. Nagy munka a silózás is. Az idén jóval több kukoricát termeltünk silózás­ra, és jó, ha idejében, szakérte­lemmel konzerváljuk ezt az igen értékes tápdús takarmányt. A ta­karmánytermés — különösen a herefélék második kaszálása — elég gyenge volt az idén. Ezért minden lehetőséget meg kell ra­gadnunk ti takarmány pótlására. Gondolunk Itt a cukorrépafejre és a kukoricaszárra — ami csaknem minden ősszel kint marad a ha­tárban. Az idén különösen, amíg a szárazság tart, arra is gondol­nunk kell, a kukoricaszár is ha­marabb értéktelenné válik ebben a száraz időjárásban. Mielőtt a szél a levélzetet letördeli, kerül­jön silóba, vagy kúpba a kukorica­szár. Ha gondosan végezzük a kapások betakarítását és ügyelünk arra, hogy egyetlen szál takar­mány se vesszék kárba, kevesebb lesz a gond az állatok áttelelteté­sével. Antonín Novotný, köztársaságunk elnöke szeptember 1-én fogadta a prágai Várban U Thantot, az Egye­sült Nemzetek Szervezetének ügyvivő főtitkárát, akivel hosszan tartó beszél­getést folytatott a jelenlegi nemzet­közi problémákról, valamint a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaságnak az Egyesült Nemzetek Szervezetében be­töltött szerepével összefüggő kérdé­sekről. A baráti légkörben folytatott beszélgetésen Václav Dávid külügy­miniszter és Ladislav Novák, a köz­társasági elnöki iroda vezetője is részt vett. Václav Dávid külügyminiszter szom­baton, szeptember elsején a délelőtti órákban fogadta U Thantot, az ENSZ ügyvivő főtitkárát, akivel a Külügy­minisztérium vezető dolgozóinak je­lenlétében barátságosan elbeszélge­tett az ENSZ tevékenységére vonatko­zó kérdésekről. S í k eres újítómozgalom (ČTK) — Egyre színvonalasabb az újítók mozgalma az észak-morvaor­szági kohóipari üzemekben, ahol ez év második negyedében 2491 újítási javaslatot nyújtottak be, tehát 265-el többet, mint az első negyedévben. Az észak-mnrvaországi kohóiparí üzemekben ez év első felében megva­lósított újítási javaslatok már eddig is 40 millió korona megtakarítását eredményezték és előreláthatólag to­vábbi 43 millió korona megtakarítást tesznek lehetővé. Az újítók kétmillió korona jutalomban részesültek. Leg­lendületesebb az újítók mozgalma a Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű­ben, ahol ez év első hat hónapjában 20 millió korona megtakarítást ered­ményezett a különböző újítási javas­latok megvalósítása. A jó munka eredménye (ČTK) — Amosti fűtőház dolgozói e napokban nagy elismerésben része­sültek. A kollektíva ez év második negyedében elért kiváló munkaered­ményeiért átvette a kormány és a KSZT vörös zászlaját. Követésre méltó példát mutatnak munkájukkal külö­nösen a mozdonyjavító műhely dol­gozói, akik már a GSKP XII. kong­resszusának tiszteletére tett felaján­lásukat is teljesítették: terven felül javítottak meg három 5560 típusú ne­héz tehervontató mozdonyt, amelye­ket egyébként csak jóval később hoz­tak volna rendbe a Csehszlovák Ál­lamvasutak központi javítóműhelyé­ben. Ezzel lehetődé tették, hogy a mozdonyokat, amelyeket az észak­csehországi barnaszénkörzetben fej­tett szén szállítására használnak, a kitűzött határidő előtt ismét üzembe helyezhették. A szocialista országok szántóföldjeiről jelentik GAZDAG TERMEST ADOTT A FOLD A Szovjetunióban rekordtermésre van remény • Magyarországon véget ért a betakarítás • Megkezdődtek az őszi munkák • Üj módszerek a silózásban A szocialista országokból érke­ző aratási hírek arra engednek következtetni, hogy táborunkban az idén jó termés lesz. • A Szovjetunióban napról napra szaporodik azoknak a körzeteknek a száma, amelyek teljesítették gabona­eladási tervüket. A szűzföldek két­harmadáról már begyűjtötték a bú­zát, s ha a fennmaradó területeken is hasonló hozamokat érnek el, a Szovjetunióban olyan termést köny­velhetnek el, amilyenre senki sem emlékszik. Az őszi munkák is jól haladnak. A tervezett vetésterület egynegyedén, vagyis 11 millió hektá­ron már elvetették az őszieket. • Magyarországon a jő termés betakarítása gyakorlatilag már befe­jeződött. • Lengyelországban az aratás még a közepénél sem tart. de az eddigi eredmények jó termést ígérnek. A felvásárló központok naponta 20 000 tonna szemesgabonát vesznek át. Ed­dig 225 000 tonna új gabona szárad a felvásárló intézmények • magtárái­ban. A szocialista tábor az idén jelen­tősen bővíti takarmányalapját is, amely elengedhetetlen feltétele az állattenyésztés fejlesztésének. • Ukrajnában például 100 millió tonna kukoricát silőztak, am! a ta­valyi háromszorosa. Sok körzetben a télen egy fejősre 200—250 mázsa silókukorica jut. • Bulgáriában eddig két ,millió tonna silót készítettek el. Magyaror­szágon az idén cirokot és füvés ta­kí rmánykeverékeket is silöznak. A legjobban az állami gazdaságokbán halad a munka, ahol már 40 000 va­gon silót készítettek el, vagyis a tervezett mennyiség egynegyedét. t K M A Szovjetunióbari és Magyarorszá­gon a silózás űj,. tavaly is jól be­vált módszereit alkalmazzák. A Szov­jetunió sok mezőgazdasági üzemében a silógödröket nem földdel, hanem nedvesített szalmával fedik, amelyet sűrűn beszórnak őszi árpával, vagy rozzsal. A tél beálltáig felnöveke­dett. csíra megbízható „bundát" ké­pez s megvédi a silót a fagytól. Magyarországon az említett mód­szeren kívül a silózás új módszerét is alkalmazzák. A silónak szánt zöld takarmányt szabad területeken lánc­talpas traktorok segítségével nyo­matják le, majd fémlapokkal fedik be. Földréteget csak a fémlapokra helyeznek. Ez a két módszer lehető­vé teszi a gépesítés teljes kihaszná­lását s a hagyományosnál átlagban az egynegyedével olcsóbb. Korszerű kórház épül (CTK) — A Kelet-Szlovákiai Vasmű dolgozói számára már eddig is néhány egészségügyi és szociális intézmény épült. Az illetékes szervek jelenleg elő­készületeket tesznek egy világviszony­latban is legkorszerűbb üzemi kórhSz építésére. A gyönyörű, 11 emeletes épü­letben minden alapvető fontosságú osz­tály — belgyógyászat, sebészet, szem, fül- és gégeosztály, neurológia, bőrgyó­gyászat, nőgyógyászat és az égési sebek kezelésére külön berendezett osztály or­vosai gondoskodnak majd a betegek­ről. Teljes három emeletet foglalnak majd el a műtők, a vízgyógyászati és elektroterápiái osztály helyiségei, a lá­badozó betegek számára berendezett tor­naterem, a konyha, az étterem, és egyéb helyiségek. A Kelet-Szlovákiai Vasmű üzemi kór­házának építésére a košicei Kohóipari Építészeti Váflalat kapott megbízatást. A több mint 40 millió korona költséggel épülő kórház tervrajzait a prágai Kerü­leti Tervezőintézetben készítették. Az. építkezés jövő év januárjában kezdődik és a kórházat előreláthatólag 1965 de­cemberében adják át rendeltetésének. Július 'derekán tör­tént. A hőségtől szinte reszketett a levegő. A nap delelőre állt, a templom kopott tornyá­ban megkondult az öb­lös hangú öreg harang. Szava messzire szállt a rónán egészen odáig, ahol mérges darazsak módjára döngicséltek a kombájnok meg az ara­tógépek. Ott, az arany­ló búzatenger szélén ho­zott össze a véletlen Laczkő Ferivel, a öeőe­jovcei szövetkezet ne­ves traktorosával. Meg kell adni, jó da­rab ember ez a Feri. Becslésem szerint alig­ha haladta még túl a három ikszét. Telt, ke­rek arcát, erőtől duz­zadó karját inkább vö­rösre, mint barnára perzselte a nap. Lobogó szőke haját is alaposan kifehérítette az „égi borbély". Még hidro­gént sem használt hoz­zá... — Jől befűtöttek odafönt — mondja pa­rolázás közben. — Be ám... Még a szellőcs­ke ts olyan, mintha tü­zes kemencéből jönne. Amikor az aratás után érdeklődöm, csak legyint. Olyan erőteljes A panasz a kézmozdulata, hogy rácsodálkozom. Ö meg már mondja is a ma­gáét: — Tavaly kétszer annyit arattam naponta. Most meg ... Alig ju­tok valamire. Hiába, a gép sem bírja. Ha meg­hajtom, bedöglik. Az ok után érdeklő­döm, mire így válaszol: — Megtette a műtrá­gya a magáét, meg a korai vetés... Ilyen termést még nem arattak a határunkban. Most azután gürcölhe­tünk ... Tavaly meg úgy futott a gép, hogy öröm volt nézni. A trak­toros meg csak írta a hektárokat. Keresett is jól. Most meg, hetven nyolcvan -korona meg­állítja az embert. — Talán csak nem baj, hogy jó a termés — próbálom ugratni. Feri nagy kék szeme rámcsodálkozik. — Hát mondtam én azt egy szóval is? Igaz, hogy lassabban megy a munka. Kevesebb a hektár, kevesebb a ke­resetem. Az én szem­pontomból — ha úgy vesszük, ez baj. Csak­hogy nem egyedül la­kom a • falut. Tavaly persze úgy szaporodtak a hektárok, hogy alig győztük számontartani, annál nehezebben tel­tek azonban a raktárak. Most meg éppen fordít­va áll a bál. Nehezen gyűlnek a learatott hek­tárok. ám annál gyor­sabban telik a magtár. Már a raktáros is pa­naszkodik, hogy így — meg amúgy, lassan már nem tud a rengeteg termésnek helyet szorí­tani. A traktoros hirtelen Jóízűt nevet, majd így folytatja. — Attól tart a jótét lélek, hogy lassan már neki sem jut hely a raktár pitvarában ... Es higgyen nekem, ez a jó, hogy nekem, meg a raktárosnak adódott okunk panaszra. Az adott pillanatban talán maga Feri sem tudta, hogy milyen nagy igazságot mon­dott. Mert nagy igaz­ság az, ha tele a rák­tár, annak valameny­nyien hasznát látják. És ha a traktorosoknak a közösség iránti vi­szonyból is vizsgát kel­lene tenniük, Laczkó Fe­rinek egyes járna. SZARKA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom