Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-05 / 245. szám, szerda

A CSKP XII. Kongresszusa kollektívája címért versenyeznek Megérte a fáradságot A Lučenec melletti ruzinai tó partján egymás után épülnek az üzemek „nyaralói". Újabb csinos „nyárilakok" díszelegnek a tó partján. Egyik ilyen építmény a luueneci Benzina kis munkaközösségének szorgalmát dicséri. 1961 májusában önsegéllyel kezdték építeni. A napokban történt ünnepélyes átadása után Bagó László, a žilinai vállalat lučeneci raktárának vezetője megjegyezte, hogy maguk sem számítottak arra, hogy az eredetileg fából tervezett üdülőházból ilyen szép épület válik. A vállalatnak volt egy rossz fabódéja, melyet az üzemi bizottságnak ajándékozott. Ez volt az építkezés alapja. Az első elgondolás az volt, hogy ezt a fabódét kijavítva helyezik a tő partjára. Munka közben azonban rájöttek, hogy ezen a s?#p helyen mégiscsak szebb lenne egy komoly kőépület. így Az új módszerek eredménye ^ Szövetkezetünk napokkal ezelőtt % fejezte be a gabonabetakarítást, s ^ olyan termésre, mint amilyen az idén ^ volt, még az idősebbek sem emlékez^ nek. Átlagosan 33,5 mázsa gabonát S> takarítottunk be hektáronként. A r tíj technológia és az agrotechnikai irányelvek betartása jelentős mértékben hozzájárultak e szép sikerhez. Szövetkezetünk határában mindenütt lekötetlenek a parcellák, az aratással együtt a tarlnhántást is elvégeztük. KÚCS GYULA, Dolná Seč aztán a raktár 17 dolgozója nekilátott a most elkészült 2 hálószobából, társalgóból, konyhából, folyosóból és pincéből álló üdülőház felépítéséhez. A 40000 korona értékű építkezésen a 17 alkalmazott 5000 órát dolgozott le 15 hónap alatt. A fabódén kívül az üzem csupán 12 000 koronás segéllyel járult hozzá az építkezéshez. A lučeneci raktár dolgozói és hozzátartozóik szabad idejüket és szabadságukat kellemes környezetben tölthetik. Sólyom László, Lučenec Jó munkát végeztek A nitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatói termelési gyakorlaton vettek részt Nitrán az állandó országos kiállítás birtokán. A cséplési munkálatokban vettek részt. 36 főiskolás Horná Malantán dolgozott. Minden reggel munkacsoportokat alakítottak, aszerint milyen munka várt rájuk. Leggyakrabban a szalma begyűjtésénél, a gabona szárításánál és elszállításánál dolgoztak. A legjobb teljesítményt azok a csoportok érték eL melyek a gabona tisztításánál segltet tek. Naponta 360—400 mázsa gabqnát tisztítottak meg és készítettek elő szállításra. A Mikov Dvor-i központban 30 főiskolás dolgozott. Ök sem akartak lemaradni. Ki kell emelni Dušan Kováč és Ján Volek munkáját, akik mint segédmunkások kombájnnal dolgoztak. Ezek a fiatalok megértették az aratást munkák jelentőségét és példásan végezték munkájukat. A gazdaság vezetősége meg van elégedve segítségükkel. im. Miért sírt Dezsőke? Bese Dezsőke 5 éves. Fekete szeméből nagy könnyek peregtek. Ez késztet arra, hogy letegyem a könyvet, amelyet olvastam. Dezsőke lés még hat nálánál valamivel idősebb gyermekI szobatársam a komárnói kórház egyik osztályán. Dezsőke — mivel a legfiatalabb — az osztály kedvence. Elérkezett a látogatási nap, akinek hozzátartozója van, látogatói jönnek. Eljött Dezsőke apukája és anyukája ls. A gyermek boldogan szedte apró lábalt, és kapaszkodott az apja, majd az anyja nyakába, nagy volt az öröm, a gyermeki szeretet sugárzott nagy fekete szeméből. Boldogan ölelték a szülők is gyermeküket. De Dezsőke öröme csak két óráig tartott. Letelt a látogatási idő, a látogatóknak távozniuk kellett. A gyermekek, ha nehezen is, de belenyugodtak, hiszen majd eljönnek szüleik újra, mert holnap vasárnap, szintén látogatói nap. A látogatók elmentek, és a kis Dezső sírt, pedig nála a sírás ritka madár. Magamhoz hívtam és rövidesen megtudtam a sírás okát. Ezt mondja a gyermek nagy könnyeket hullajtva és keservesen zokogva: — Apukám azt mondta, mindjárt visszajön, csak elmegy cukrot meg csokoládét venni, és nem jött vissza — már nem is jön. Bizonyára becsapott. Minek hazudik? A zokogástól alig lehetett szavait érteni, nagyon fájt a megcsalt kisgyermek szíve. A .,minek hazudik" szónál letettem a könyvet, meglepett a gyermek fájdalmának oka, csöppnyi, és már tudja, érzi, hogy becsapták, méghozzá saját szülei. Hogyne fájna ilyen nagy csalódás az ártatlan gyermeki szívnek, mikor tudatában van, hogy szülei őt szándékosan becsapták. Próbálkoztam megvigasztalni, de igyekezetemnek csak nagysokára lett eredménye, amikor a sírástól kimerült Dccsökét elnyomta az álom. Sajnáltam Dezsőkét — akinek az ígért cukorka helyett vígasztalásra és igazmondásra volt szüksége. A gyermeket már pici korától szoktassuk rá az igazmondásra, ne vezessük félre még akkor sem, ha sír, mert ha rájön, hogy becsapták, kétszeresen fog sírni, és megcsaltnak érzi magát. Gál László, Marcelovo Az alkotó munka poczise Sikeresen alkalmazzák a szovjet tapasztalatokat • A kubrai Gépgyárban sok ezer korona értékű alkatrészt mentenek meg az újítók — Vigyázz, mondták többen is, amikor felöle érdeklődtem, mert nehéz vele szót érteni. Mielőtt találkozol vele, jő lesz, ha néhány napot a kohászat tudományának szentelsz. Vannak Itt az üzemvezetőségen jó szakkönyvek, lexikonok, miegymás. Hasonlóképpen nyilatkozott Trenčínben májdnem mindenki Opršal mérnökről. Sokan ismerik őt a városban, de kevés kivétellel mindenkitől csak ilyen véleményt hallottam. Volt olyan is, aki lakonikusabban csak ennyit mondott: — Szakbarbár. Csak az anyagszemcsék, meg a fémek kristályosodásának a világában él. Nehéz dolog lesz vele az újságírónak. jlf'unkahelyén találkoztam vele, ott vártam rá vagy tíz percig. Valóban — gondoltam magamban, mikor körülnéztem — ilyen környezetben az ember nem is gondolhat rózsák nyílására, csörgedező patakra, virágos rétre. Egyszóval: aki ide belép, aki itt tölt egy életet, annak hogy is járhatna az esze poézisen, az valóban szakbarbárrá válik, olyanná, aki csak a hideg vasat, a gyárat, a gépeket látja. A bejárattól jobbra hatalmas kohászati szakítógép áll. Két karja között vastag acélrúd. Ha a gép halk zümmögése nem árulná el, hogy tízezer kilónyi erők dolgoznak a hidraulikus hengerekben, azt is gondolhatná az ember, teljes a nyugalom a masinában. No meg a gépen grafikon ábrázolja, milyen megterhelésnél hogyan „viselkedik" az acél. A grafikon eddig szabályos fűrészfog formájú vonalból áll, de nézzük csak, most hirtelen felszökött a grafikon szára, az acél nem bírja tovább a megterheDpršal Pavel mérnök, a szocialista munkabrigád vezetője az anyag szerkezetét vizsgálja. lést, a közepe egyre vékonyabb lesz, majd hirtelen elszakad. A hidraulikus gép szinte félnyög, amikor automatikusan kikapcsolódik a nagy megterhelés alól. A laboratórium másik sarkában keménységmérő szerkezet, meg egy röntgengép áll. Azokon is grafikon rögzíti az anyag jellemző tulajdonságait. Ezek a gépek a kohászat legfőbb kísérleti eszközei. Grafikonokkal, anyagmintákkal — további mérőberendezések tucatjaival, a kísérletezés mennyiségben kifejezőivel, számoszlopokkal van itt minden tele. Hol kapna hát Itt helyet a poézis, gondolom magamban. Hogy is lehetne másmilyen egy mérnök? És egy kicsit félni kezdek a találko- tett a

ny

ag kitűnően bevált. nak idegennek tűnő kifejezést kíván megtanulni. Itt van például ez a szakkifejezés: difúziós kénezés. Mennyi szépség rejtőzik benne. Igaz, a szép szavak szerelmesei, a poéták talán nem illesztenék be verseikbe, mert az ő fülüknek e szavak túlságosan profánul hangzanak. Röviden megmagyarázom, mi is az a difúziós kénezés. A laikusok is tudják, hogy a csapágyakat általában bronzzal bélelik, mert annak éppen olyan tulajdonságai vannak, melyek a csapágyakban a legjobban megfelelnek. Bizonyos keménység, rugalmasság szükséges oda — egyszóval: Jók a bronz kohászati tulajdonságai. Azt is tudja mindenki, íiogy a színes fémek, köztük a réz is, mely a bronz egyik összetevője, az egész világon drága hiánycikk I Kísérleteztünk hát és tanulmányoztuk, hogyan, mivel lehetne a bronzot helyettesíteni. A tervezőmérnökökkel is összeköttetésbe léptünk. Olvastam, hogy a Szovjetunióban is folytattak hasonló kísérleteket. Utánanéztem a dolognak, kipróbáltuk és hogy tovább ne untassam, mindjárt megmondom az eredményt: az öntvények felületére egy teljesen új eljárással, melyet a szovjet tapasztalatok alapján dolgoztunk ki, bronz helyett kéndioxidot sikerült alkalmaznunk, amely nagyszerűen helyettesíti a drága fémet. Mi több, az új eljárással háromszorta nagyobb' ellenállóképességű

1 csapágyakat sikerült gyártani. Egyszerűbb a technológia, olcsóbb az anyag. Technológiai vonalon az újítás százezer koronát, anyagmegtakarítás révén pedig több mint százezer koronát nyer az üzem. Évente és egyelőre — teszi hozzá a mérnök. — Az üzem nyeri azt a kétszázezer koronát? — kérdi önmagától Opršal mérnök. Ez nem pontos kifejezés, állapítja meg végül. Én nemcsak a koronákat nézem, ha arról az évi 200 000 koronás megtakarításról van szó, hanem arra gondolok : ,fi bból az összegből, már három gyönyörű lakást lehet építeni. Három családot tehetünk ezzel boldoggá I — Pedig ez még csak a kezdet. Az új technológiát nemsokára már a sorozatgyártásnál is alkalmazni fogjuk. Milliókat jelent majd az országnak. És lakások tucatját, hogy újra ebben a „mértékegységben" fejezzem ki magam. |Z ésőbb a szocialista munkabrlgád naplóját mutatja a mérnök. A brigádnapló egyik fejezete szerényen csak ennyit mond: „Elfogadtuk a párt Központi Bizottságának a felhívását. Bekapcsolódtunk a fémmegtakarítási mozgalomba". Néhány lappal odébb egy másik fejezetben ezt olvasom: „Megoldottuk az acélötvözetek megtakarításának kérdését. Kidolgoztuk a közönséges acél edzésének új eljárását. Az ebből az anyagból készített alkatrészeket kétműszakos üzemeltetés során próbáltuk kl. Az új eljárással előkészízástól. Az ilyen szakemberek — gondolok visza az egyik egyetemi matematikatanárra — mindent, a legnehezebb problémákat is oly egyszerűnek látják. És én, egyszerű halandó, mit is tudok a kohászat tudományából? Ki tudja, nem becsüli-e majd le az én kíváncsi kérdéseimet, melyek nem hemzsegnek majd a szakkifejezésektől ... Nyílik az ajtó, egy mondatfoszlányt hallok: — ... az volt a baj, hogy a felület valamilyen zsiradékot tartalmazott. Különben a nikkel... És belépett az ajtón Azt még láttam, bogy egy fiatal lánnyal beszélt, aki nyilván a másik szobában dolgozik. — Újságíró — mondja — és azzal küldték ide, hogy Opršal mérnök begyepesedett fejű szakbarbár. Ugye igazam van? , z ember rendszerint meglepődik, ha valaki eltalálja a gondolatait. Én is meglepődtem. — Valóban, én sok. nagyon sok szakkifejezést használok, mondja a mérnök. Aki nem érti azok értelmét, száraznak, érthetetlennek tart. Aki azonban megérti a kohászat nyelvét, azt viszont a fémek titka csakhamar hatalmába keríti. És még több, sokak— Ez is jó néhány ezressel gazdagítja majd a népvagyont — büszkélkedik a mérnök. Igaz, az új anyagot csak a jövő év márciusától kezdjük használni, hiszen az edzéses eljárással készült acélt tökéletesen ki kell próbálni. Ez a próbaidő nyolc hónapig tart. A próbaalkatrészeket januárban szereltük be a gépekbe. Három SV-18-R mintájú esztergagép azóta ezkkel az alkatrészekkel dolgozik. A kétműszakos megterhelést is kitűnően bírják a gépek. Azóta szinte fehér holló ezeknél a gépeknél az üzemzavar. — Ez hány lakást hoz majd a „konyhára"? — kérdem a mérnököt. — Ezrével gyártjuk évente a szerszámgépeket. A gépnél 125 koronás megtakarítást érünk majd el az új eljárás segítségével. 100 koronát az anyagmegtakarltás, 25-öt pedig az új technológia hoz majd a munkabrigád számlájára. Mert az új eljárás leegyszerűsíti a megmunkálást. Ezer gépnél ez már 125 000 koronát tesz ki. És hány ezer gépet gyártunk mi egy év alatt! te Fiatal lány Jön be. — Pavel bácsi — szól —, a késacélokról is mondjon valamit az elvtársnak. — Ez meg az ő vesszőparipája, mondja nevetve Opršal mérnök. Igaza van, érdemes ezzel foglalkozni, mert az üzemnek eddig nagy gondot okozott a szerszámgépkések problémája. Nem tudtuk betartani a gépek késelnek élettartamnoi'máját. Feladatul tűztük ki, hogy megfelelő eljárással módosítjuk a késeket. Az elhatározást sikerült megvalósítani. A szerszámgépkések azóta még egyszer anynyi ideig szolgálnak, pedig a gépek fordulatszámát is fokoztuk. Nehéz lenne pénzben kifejezni, mennyit jelent ez az újítás. — Figyelje meg néha — magyaráz tovább Opršal mérnök — az ócskavasszállító vasúti kocsikat. Néha, ha az ember jobban belenéz a vagonokba, meglepődik. Egészen jó tengelyek és más drága ötvözött acélból gyártott alkatrész hever a vasúti kocsikban. És: irány a nagyolvasztó. — Mi ez, mi okozza ezt a nagy pazarlást? — kérdi az, aki nem ért a dolgokhoz. — Dehogyis pazarlás! Ez az alkatrész már megszolgálta az árát. Néhány tizedmillimétert megkopott, így a tengelyt újra kell olvasztani, önteni, megmunkálni, hogy megfeleljen a követelményeknek. — És nem lehet megmenteni a drága alkatrészt? — kérdik sokan. — Nem, — hangzott a válasz. — Az lehetetlen. Álljunk csak meg egy pillanatra, és a „lehetetlen" helyett mondjuk ezt: eddig lehetetlen volt. L zt a kérdést is az Opršal mér*J nök vezette szocialista munkabrigád oldotta meg. Azaz hogy már régebben is megoldották a Szovjetunióban. De hozzánk ök hozták el az újítás hírét. Igaz, már itt is többen próbálkoztak a kérdés megoldásával, de eredménytelenül. Az alkatrészről lekopott fámfelületet nikkelbevonattal akarták helyettesíteni. Az elgondolás Jó volt. De a gyakorlatban senkinek sem sikerült átvinni. Az anyagot ugyan bevonták a kívánt vastagságú nikkelfelülettel, de az a használat alatt csakhamar levált. A kubraiak is eleget törték a fejüket, amíg a brigád valamelyik tagja egy szovjet szakfolyóirat tanulmányozása közben a homlokára nem ütött: — Milyen egyszerű. Mint Kolumbusz tojása. — Valóban ! Egy pillanat alatt rájött az egész brigád, hogy a sikertelenség oka főleg az volt, hogy a nikkelfelület alatt a tengely, vagy más alkatrész felülete tükörsima volt. A nikkelnek nem volt miben „megkapaszkodnia". Ezen aztán könnyű volt segíteni. Ma már — egyelőre talán még egyedül az országban — százezres értékeket mentenek meg a kubraiak ezzel a módszerrel. Érdemes volt tanulmányozni a szovjet lapokat. * Bevallom, eleinte tartottam az Opršal mérnökkel való találkozástól. Attól féltem, hogy a gépek, a tervrajzok és a számadatok mögött nem látja az embert. . Az üzemből távozva azonban megváltozott a véleményem. Bárcsak nagyon sok ilyen „száraz szakember" lenne ebben az országban! TÖTH MIHÁLY A

2 A héttagú szocialista munkabrigád. KOMLÖSZÜRET A közép-csehországi kerület déli részében javában folyik a komlószedés. Mint minden évben, az idén is sok ezer fiú és lány segít a bőséges komlótermés betakarításában. (Mevald — CTK — felvétele) ©I SZÓ 2 * 1962. szeptember Z.