Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-01 / 241. szám, szombat

TANEVNYITAS ELŐTT SZOCIALISTA TÁRSADALMUNK rendkívüli figyelmet szentel az isko­laügy kérdéseinek. Szülők és peda­gógusok, írók és akadémikusok, az üzemek dolgozói vitatták iskolarend­szerünk továbbfejlesztésének irányel­veit, mert az iskolaügy, az ifjúság ne­velésének kérdései az egész társa­dalom ügye. Célkitűzéseink világosak és határozottak: meg kell szilárdíta­nunk az iskola és az élet kapcsolatát, biztosítanunk kell a széles tömegek számára a • korszerű műveltség meg­szerzését és a kommunista nevelést. Ismét megnyílnak az iskolák kapui, hogy az elmúlt évek vitáiban kicsi­szolódott célkitűzéseinket megvaló­sítsuk. Az iskolareform a fejlődésnek olyan szakaszába lépett, amikor az eredményes végrehajtás kulcsa egyes­egyedül a tanítók, a pedagógusok ke­zében van. Elkészültek az új óra- és tantervek; a magyar tannyelvű isko­lák nyelvi tantárgyainak új tanítási koncepciója, készülnek az új tan­könyvek, sőt évtizedes mulasztásokat pótolva megjelentek már a legfonto­sabb tantárgyai? módszertani segéd­könyvei. S mindez csak az első lé­pés. Igen fontos teendők állnak előt­tünk az új tanévben: a terveket gon­dos, részleteiben is kidolgozott gya­korlati munkával meg kell valósítani. Azzal a munkával, amely a pedagó­giai tevékenység egészét egybekap­csolja az iskolareform általános cél­kitűzéseivel, az egyes tantárgyak tan­terveiben kifejtett követeiményekkel. Az • iskolai élet legfőbb normái, az új tantervek — az oktatás és a termelő­munka egybekapcsolásával — minősé­gi változást jeleznek a csehszlovák oktatásügy történetében. A minőségi változás é jelzésének gyakorlati meg­valósítása' azonban elképzelhetetlen az oktató-nevelőmunka minőségi meg­változása nélkül. Az új iskola nemcsak azt az ebben az évben 60 000 gyermek számára épült száz és száz új tantermet. és iskolaépületet, nemcsak az új tanter­vek és a pömpás kiállítású, világ­viszonylatban is nagyon jó színvonalú új tankönyveket, a gyermekek iskola­szerekkel való ingyenes ellátását je­lenti hanem az oktató-nevelőmunka új tartalmát is. Az új iskolai évben pedig eanek az új tartalomnak meg­felelően új, magas színvonalú peda­gógiai kultúráltsággal arra keH töre­kednünk, hogy új embert neveljünk, a tanulók személyiségének minden­oldalú fejlesztését való'sítsuk. meg, és a tanulókat a lehető legjobban készít­sük fel azokra a nagy és igényes feladatokra, amelyek az életben vár­nak rájuk. • _ Az új iskolai év megnyitása ós a „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól" című párt­dokumentum tanulmányozása és meg­vitatása egy időre esik. S van ebben valami szép szimbólum. Az iskola a jövő szimbóluma és minden kezdet egyben számvetés is: mit végeztünk ez ideig, mibe kezdjünk? „A KÖZPONTI BIZOTTSÁG az is­kolaügy dolgozóihoz, a tanítókhoz, a szülőkhöz és a védnökségi üzemek dolgozóihoz fordul, hogy mélyreható­an felmérjék, mit lehet ezen a téren tökéletesíteni mind az iskola munká­jában, mind pedig hatáskörükben." (A pártdokumentumból.) Hogy ez a mélyreható felmérés gyümölcsözővé váljon*-— úgy véljük —, ahhoz az ls szükséges, hogy minden pedagógus, szülő és az iskolák védnökségi üze­meinek dolgozói, az írók és tudósok a saját maguk számára is elvégezzék ezt a felmérést, mert csak így tudják tökéletesen összehangolni e téren' végzett munkájukat a társadalom szükségleteivel, az új, kommunista if­júság nevelésével. Tehát arról van szó, hogy pl. tanítóink hogyan tehe­tik érdekesebbé, életszerűbbé á taní­tási órákat és ennek eredményeként, közösen a szülőkkel, mindenütt le­mérjék az elmúlt évek pedagógiai eredményeit. Főleg: mennyiben áll­ták meg helyüket az életben az isko­la növendékei? Ez ugyanis az egyik legkézzelfoghatóbb felmérési szem­pont. Ez az alapja annak a minden iskolát éltető folyamatnak, melyről a sajtóban, a tanítói konferenciákon, a szülői tanácskozásokon egyre több és több szó esik. A szaksajtó pedig hosszú tanulmánýokban boncolgatja „a szülőknek az iskola és a tanítói munka iránti bizalma" pedagógiai és pszichológiai mozgató rugóit. S meg kell állapítanunk : az eredmények nem a legkielégítőbbek. Meg kell szüntet­ni azt a még itt-ott fel-felbukkanó gyakorlatot, hogy a tanító ugyan szín­jeles bizonyítvánnyal küldi tanítvá­nyát a magasabb fokú Iskolába, de az oklevél mögött bizony nem áll a tudás aranyfedezete és a színjeles ta­riuló hármas-négyes érdemjeggyel, kedvét szegetten - tér haza. AZ ILYEN ES MÁS hasonló fogya­tékosságok kiküszöbölésének, a meg­levő nehézségek leküzdésének egyik alapvető feltétele az irányító és el­lenőrző munka tökéletesítése. Az igaz­gatói munka megjavításával, a tan­tárgyak keretében folyó oktató-neve­lőmunka jó irányításával és ellen­őrzésével jobban érdekeltté kell ten­ni tanítóinkat, hogy mindenütt és mindnyájan kiváló eredményeket ér­jenek el. Az új tanévben ezért még következetesebben kell harcolni azért, hogy a tanító érdekeltségének elvét mindenki helyesen értelmezze. Ugyan­is a társadalom elsődleges érdeke, hogy a tanító sokoldalúan képzett, művelt Ifjúságot neveljen. Ezért « pedagógus csak az iskolai munka tö­kéletes elvégzése után végezzen is­kolán kívüli munkát. Hibás tehát az a gyakorlat, hogy pedagógusaink egy része rengeteg időt tölt el iskolán kívül, sok energiát fordít más típusú (sokszor értékes iskolán kívüli) mun­kára, azonban éppen ezért egyrészt nem tulajdonít kellő fontosságot, más­részt nem is marad kellő ideje, ener­giája a legfontosabbra: az iskolai munkára, a pedagógiára. Persze, a másik véglet, mely az iskolát „ele­fántcsonttoronynak" képzeli, szintén káros. Az irányítás és ellenőrzés fel­adata a szélsőséges és éppen ezért hibás nézetek végleges kiküszöbölé- ' se. Ennek pedig fontos feltétele: az elvi irányítás és a gyakorlati meg­valósulás kettősségének megszünteté­se és a pedagógia fejlődése meneté­nek egybehangolása az iskolai gya­korlat kérdéseivel. AZ ÜJ TANÉVBEN a pedagógusok, iskolaigazgatók és tanügyi, dolgozók egyik legfontosabb teendője: a tan­tervfegyelem megszilárdítása, az igé­nyesség növelése. Ogy véljük, ez a legbiztosabb út, mely a valóban, a tartalmilag is új iskolához mindnyá­junkat elvezet. S most, amikor hazánk népe szocialista társadalmunk továb­bi fejlődésének távlatairól tárgyal,, pedagógusok, szülők és az iskolák védnökségi üzemeinek dolgozói, az 1962/63. iskolai év elején végezzük el eddigi e téren kifejtett munkánk számvetését és készüljünk fel közö­sen, pártunk vezetésével az ifjúság nevelése terén is az újabb, nagyobb feladatok sikeres és eredményes el­végzésére ! MÖZSI FERENC, központi tanfelügyelő KAPUNYITÁS GONDOK, GONDOLATOK ÉVADKEZDÉSKOR Kapunyitás) Kitárulnak a színházak, kultúrházak kapui, felgördül a füg­göny I Vége tehát a türelmetlen vá­rakozásnak, a színház rajongói is­mét elfoglalhatják helyüket a néző­téren és átengedhetik magukat a va­rázsnak, áhítatnak, annak a furcsa különös érzésnek, mely mindig ün­neppé teszi a színházi estét. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy az elmúlt évek alatt sohasem vártuk ennyi érdeklődéssel Thália ébredését. Jubileumi évadhoz érkeztünk. Idei műsorunk nem csupán a nézőt szol­gálja majd, hanem mintegy alkalmat kell adjon színművészeinknek fejlő­désük bemutatására, az -utolsó évti­zedben. A Magyar Területi Színház elsősor­ban a vidék színháza — az utóbbi évek hagyományainak megfelelően vidéken nyitotta meg kapuját. A „Három szegény szabólegény" Hor­né Saliby-i előadásával Indult jubi­leumi évadunk. Tháiia istennő tehát a kapunyitáskor még az elmúlt évad már-már elviselt köntösét hordja ugyan, de a színház berkeiben a masztix, a festék szagával elkeve­redve új bemutatók izgalma árad. Milyen is lesz az új évad műsor­terve? A dramaturg csak annyit .árul el — nekünk „kebelbeüeknek" is, — ti6í>y' méltó a jubileumhoz, méltó a színház eddigi külde'é'whez. egyben alkalmat fog adni a színészeknek képességük bemutatására- A nyilatko­zatnak bár „dodonai',', — hiszünk, mivel ml, színészek ls ugyanezt sze­retnénk az új évadban Népünk szo­cialista nevelésében. ízlésének fej­lesztésében nagy jelentősége van a • A POLITIKAI KÖNYVKIADÓ a na­pokban két könyvet küld előfizetői­nek. Karol Kratochvil regényét a „Bankárokat", melyben konkrét, meg­történt eseteken keresztül a pénz­mágnások kulisszák mögötti tevé­kepységét leplezi le. A másik mű Hermán Heinz Will ( NDK-beli író re­génye. a Nafta. A regényben biráló­lag mutat rá arra, milyen szerepe van a naf'ának korunk társadalom­politikai fejlődésében. művéssetnek — ézen belül a szín­háznak. — Jól tudjuk ezt és pihen­ten, az elmúlt évad fáradalmait már el is feiedve, újult erővel fogunk munkához. Első bemutatóink, Renáto Lelli olasz író' „Éjféltől reggelig" című lélektani drámája, valamint cseh klasszikusunk, Alois Jirásek „Lám­pás" című színműve az évadnyítás után kerül a próbatáblára. Hisszük, hogy mindkét dráma alapos rendezés és a színészek lelkes munkája mel­lett sikeres nyitány lesz. A további tervekről csak annyit árult el a dra­maturg, hogy a folytatás méltó lesz a kezdéshez. Szó van Hedda Zinner német írónő „Kis bécsi kávéház" cí­mű színművének bemutatásáról ls. Evvel a színház ez évben is a bé­keharcot kívánja szolgálni, jó drá­mával rámutatva a nácizmus veszé­lyére. Nagy örömet szerez társula­tunk minden tagjának, hogy az új évadban végre — a Shakespeare­év bevezetőjeként — a világ egyik legnagyobb drámaírójának „Vízke­reszt" című vígjátékát nyújtjuk kö­zönségünknek. A további tervek? Még egyelőre műhelytitok, de re­méljük. az évadnyitó társulati ülé­sen már többet tudunk és a színház vezetősége sok új, jó és mai dráma bemutatásának tervével fog bennün­ket megörvendeztetni. Ránk, színészekre az elkövetkező évad a számadás, a vizsga évadja lesz. Ennek ismeretében készülünk is feladataink teljesítésére. Nincs szebb hivatás, mint a nép szolgála­ta. Ügy gondolom- társaim túlnyo­mó többségének, ls ez az emberi­művészi hitvallása. Az igazi művé­szetnek nem lehetnek a nép vágyai­val, törekvéseivel, 'érdekeivel ellen­tétes céljai, s nemcsak politikailag, hanem művészileg is zsákutcába jut, aki ezzel szembefordul. Színházunk művészeinek egészséges fejlődése, a mai valóság ábrázolásának igénye megkívánja, hogy színészeink szoros kapcsolatot teremtsenek * dolgozó , népünkkel. ismerjék mindennapi életét, munkáját. Nem csupán üzem — vagy szö­vetkezet-látogatásokra gondolok, ha­nem személyes kapcsolatokra is. Jobban meg kell ismernünk azokat, akikért élünk, dolgozunk, akikért vagyunk. Ismernünk kell vágyaikat, életüjcet, sikereiket és balsikereiket, hogy a színpadról, mint a drámák szereplői, segíteni tudjunk nekik a mindennapi kérdésekben. Szinte közhely és elcsépelt igazság, hogy a színház létéhez, életéhez elenged­hetetlen követelmény a korszerűség. Hiba, ha a színház munkájából, éle­téből kiszorul a kor valósága, a nyers és küzdelmes élet, a dolgozók gondja és sorsa, egyszóval mindaz, ami a színházat élteti és fenntart­ja. Ezért az új, jubileumi évadban korszerű, modern —> de egyben ért­hető rendezésben — a mai ember­hez szóló, korszerű színházat sze­retnénk olyan művekkel, melyek korunk éleiét, problémáit tükrözik. A korszerű színház egyben bátor színház is, amely nemi akar az el­maradott rétegek ízlésének kiszol­gálója lenni, hanem bátran vállalja a korszerűség minden követelmé­nyét, munkatöbbletét. Aki ismeri és szereti színházunkat, megérti törek­véseinket. Más szolgálni a nézőt, mint „kiszolgálni". Mi az előbbi mel­lett döntünk az új évad küszöbén. Az elmúlt évadban követtünk el hi­bákat a műsortervben, előadásaink rendezésében -egyaránt. A hibák hé másra nem, arra jók voltak, hogy tanuljunk belőlük. A televízió és- a film erős konkurrenciáját csak olyan darabokkal tudjuk ellensú­lyozni, mint az „Egy szerelem tör­ténete", melyre jogosan büszlkék is vagyunk. Oj harc kezdete az évadnyitás. Avult hiedelmek, a múlt káros öröksége ellen, az ideológiai és po­litikai tisztázódás érdekében. A harc akkor lesz sikeres, ha a mai valóság, a szocializmus igazsága, « kultúra igazi értékei szerepelnek majd színpadunkon. Felgördült a függöny! Arra tö­rekszünk, hogy most, az Idénynyitó előadásokkal egy sikeresebb évadra tárjunk kaput. Sikerül-e? ítélni még korai. Bízunk benne, hogy si.kerüil SIPOSS JENŐ PRÁGAI „CSENDÉLET" (Foto: CTK - Mochóček felv) HARCBAN SZÜLETETT JELENÜNK! VERES JÁNOS: KOMMUNISTA Messze földre vitték háborúba vitték, hideg niezűk, vak hajnalok dérbe öltöztették. Dűh .tüzelte vérét, fájdalom a szívét, meghaltak a barátai, s egy se tudta, kiért. Véres fejä társa, forradalom lángja megmutatta, merre tartson szíve bátorsága. Nem nyugtatta béke, görhő volt az étke, úri földre, úri rögre, hullt a verejtéke. Követte á Napot, útmutató Napot: rongyos fülű táskájába röplapokat rakott. J/TM MARGITA FIGULI Csendőrbottól vérzett, f orra, szája vérzett, s rácsok mögül, bús homályból Kelet felé nézett. Lett utak kivertje, zord szegénylegénye, tüntetések, sztrájkok heve vasalta keményre. i Német csizmák alatt part és álom szakadt, de ő harcos terveket szőtt a vörös fa alatt. Pincefalak védték, lombok kerítették, fénycsillagos szabadítók mellükre ölelték. Felfnt pillantása színes májusfákra, derű rezdül bajsza alá, ráncos homlokára. Sír, zokog az erdő Fel a hegyoldalra keskeny ösvény vezet. Szél zúg rajta által, súgja: fiam beteg. Tornácom fedelén madár kopog folyton. Sürget, Induljak el, mert beteg vagy nagyon. Elszállott a madár a sötét fenyvesbe. Egy málnaboikorra Š szállt, ereszkedett le. A málnabokrok közt két kis ér csörgedez. • Nem víz folyik benne: kiontott véred ez; Hívatlan puskások életedet vették. Sír, zokog az erdő: ezt gyilkosok tették. Ismerem én őket. Ajkamon az átok. Hogy őket átkozom, szívükbe írjátok. írjátok szívükbe, de acéllal írva, hogy eszükbe jusson anyjuknak a kínja. Hej, az út megszakad, nincsen hová lépned. Fiacskám, meghaltál, s nem volt semmi vétked. I S ­Sír, zokog az erdő, amint reá tekint. Siratja anyjával a szép, délceg legényt. Fordította: Fügedi Elek fi /ff/ssssssmm'ss/rsssssjrssrsjyss/rsss^ W82. szeptember 1. (JJ SZÖ 7, *

Next

/
Oldalképek
Tartalom