Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-01 / 241. szám, szombat

TANEVNYITAS ELŐTT SZOCIALISTA TÁRSADALMUNK rendkívüli figyelmet szentel az iskolaügy kérdéseinek. Szülők és pedagógusok, írók és akadémikusok, az üzemek dolgozói vitatták iskolarendszerünk továbbfejlesztésének irányelveit, mert az iskolaügy, az ifjúság nevelésének kérdései az egész társadalom ügye. Célkitűzéseink világosak és határozottak: meg kell szilárdítanunk az iskola és az élet kapcsolatát, biztosítanunk kell a széles tömegek számára a • korszerű műveltség megszerzését és a kommunista nevelést. Ismét megnyílnak az iskolák kapui, hogy az elmúlt évek vitáiban kicsiszolódott célkitűzéseinket megvalósítsuk. Az iskolareform a fejlődésnek olyan szakaszába lépett, amikor az eredményes végrehajtás kulcsa egyesegyedül a tanítók, a pedagógusok kezében van. Elkészültek az új óra- és tantervek; a magyar tannyelvű iskolák nyelvi tantárgyainak új tanítási koncepciója, készülnek az új tankönyvek, sőt évtizedes mulasztásokat pótolva megjelentek már a legfontosabb tantárgyai? módszertani segédkönyvei. S mindez csak az első lépés. Igen fontos teendők állnak előttünk az új tanévben: a terveket gondos, részleteiben is kidolgozott gyakorlati munkával meg kell valósítani. Azzal a munkával, amely a pedagógiai tevékenység egészét egybekapcsolja az iskolareform általános célkitűzéseivel, az egyes tantárgyak tanterveiben kifejtett követeiményekkel. Az • iskolai élet legfőbb normái, az új tantervek — az oktatás és a termelőmunka egybekapcsolásával — minőségi változást jeleznek a csehszlovák oktatásügy történetében. A minőségi változás é jelzésének gyakorlati megvalósítása' azonban elképzelhetetlen az oktató-nevelőmunka minőségi megváltozása nélkül. Az új iskola nemcsak azt az ebben az évben 60 000 gyermek számára épült száz és száz új tantermet. és iskolaépületet, nemcsak az új tantervek és a pömpás kiállítású, világviszonylatban is nagyon jó színvonalú új tankönyveket, a gyermekek iskolaszerekkel való ingyenes ellátását jelenti hanem az oktató-nevelőmunka új tartalmát is. Az új iskolai évben pedig eanek az új tartalomnak megfelelően új, magas színvonalú pedagógiai kultúráltsággal arra keH törekednünk, hogy új embert neveljünk, a tanulók személyiségének mindenoldalú fejlesztését való'sítsuk. meg, és a tanulókat a lehető legjobban készítsük fel azokra a nagy és igényes feladatokra, amelyek az életben várnak rájuk. • _ Az új iskolai év megnyitása ós a „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól" című pártdokumentum tanulmányozása és megvitatása egy időre esik. S van ebben valami szép szimbólum. Az iskola a jövő szimbóluma és minden kezdet egyben számvetés is: mit végeztünk ez ideig, mibe kezdjünk? „A KÖZPONTI BIZOTTSÁG az iskolaügy dolgozóihoz, a tanítókhoz, a szülőkhöz és a védnökségi üzemek dolgozóihoz fordul, hogy mélyrehatóan felmérjék, mit lehet ezen a téren tökéletesíteni mind az iskola munkájában, mind pedig hatáskörükben." (A pártdokumentumból.) Hogy ez a mélyreható felmérés gyümölcsözővé váljon*-— úgy véljük —, ahhoz az ls szükséges, hogy minden pedagógus, szülő és az iskolák védnökségi üzemeinek dolgozói, az írók és tudósok a saját maguk számára is elvégezzék ezt a felmérést, mert csak így tudják tökéletesen összehangolni e téren' végzett munkájukat a társadalom szükségleteivel, az új, kommunista ifjúság nevelésével. Tehát arról van szó, hogy pl. tanítóink hogyan tehetik érdekesebbé, életszerűbbé á tanítási órákat és ennek eredményeként, közösen a szülőkkel, mindenütt lemérjék az elmúlt évek pedagógiai eredményeit. Főleg: mennyiben állták meg helyüket az életben az iskola növendékei? Ez ugyanis az egyik legkézzelfoghatóbb felmérési szempont. Ez az alapja annak a minden iskolát éltető folyamatnak, melyről a sajtóban, a tanítói konferenciákon, a szülői tanácskozásokon egyre több és több szó esik. A szaksajtó pedig hosszú tanulmánýokban boncolgatja „a szülőknek az iskola és a tanítói munka iránti bizalma" pedagógiai és pszichológiai mozgató rugóit. S meg kell állapítanunk : az eredmények nem a legkielégítőbbek. Meg kell szüntetni azt a még itt-ott fel-felbukkanó gyakorlatot, hogy a tanító ugyan színjeles bizonyítvánnyal küldi tanítványát a magasabb fokú Iskolába, de az oklevél mögött bizony nem áll a tudás aranyfedezete és a színjeles tariuló hármas-négyes érdemjeggyel, kedvét szegetten - tér haza. AZ ILYEN ES MÁS hasonló fogyatékosságok kiküszöbölésének, a meglevő nehézségek leküzdésének egyik alapvető feltétele az irányító és ellenőrző munka tökéletesítése. Az igazgatói munka megjavításával, a tantárgyak keretében folyó oktató-nevelőmunka jó irányításával és ellenőrzésével jobban érdekeltté kell tenni tanítóinkat, hogy mindenütt és mindnyájan kiváló eredményeket érjenek el. Az új tanévben ezért még következetesebben kell harcolni azért, hogy a tanító érdekeltségének elvét mindenki helyesen értelmezze. Ugyanis a társadalom elsődleges érdeke, hogy a tanító sokoldalúan képzett, művelt Ifjúságot neveljen. Ezért « pedagógus csak az iskolai munka tökéletes elvégzése után végezzen iskolán kívüli munkát. Hibás tehát az a gyakorlat, hogy pedagógusaink egy része rengeteg időt tölt el iskolán kívül, sok energiát fordít más típusú (sokszor értékes iskolán kívüli) munkára, azonban éppen ezért egyrészt nem tulajdonít kellő fontosságot, másrészt nem is marad kellő ideje, energiája a legfontosabbra: az iskolai munkára, a pedagógiára. Persze, a másik véglet, mely az iskolát „elefántcsonttoronynak" képzeli, szintén káros. Az irányítás és ellenőrzés feladata a szélsőséges és éppen ezért hibás nézetek végleges kiküszöbölé- ' se. Ennek pedig fontos feltétele: az elvi irányítás és a gyakorlati megvalósulás kettősségének megszüntetése és a pedagógia fejlődése menetének egybehangolása az iskolai gyakorlat kérdéseivel. AZ ÜJ TANÉVBEN a pedagógusok, iskolaigazgatók és tanügyi, dolgozók egyik legfontosabb teendője: a tantervfegyelem megszilárdítása, az igényesség növelése. Ogy véljük, ez a legbiztosabb út, mely a valóban, a tartalmilag is új iskolához mindnyájunkat elvezet. S most, amikor hazánk népe szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól tárgyal,, pedagógusok, szülők és az iskolák védnökségi üzemeinek dolgozói, az 1962/63. iskolai év elején végezzük el eddigi e téren kifejtett munkánk számvetését és készüljünk fel közösen, pártunk vezetésével az ifjúság nevelése terén is az újabb, nagyobb feladatok sikeres és eredményes elvégzésére ! MÖZSI FERENC, központi tanfelügyelő KAPUNYITÁS GONDOK, GONDOLATOK ÉVADKEZDÉSKOR Kapunyitás) Kitárulnak a színházak, kultúrházak kapui, felgördül a függöny I Vége tehát a türelmetlen várakozásnak, a színház rajongói ismét elfoglalhatják helyüket a nézőtéren és átengedhetik magukat a varázsnak, áhítatnak, annak a furcsa különös érzésnek, mely mindig ünneppé teszi a színházi estét. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy az elmúlt évek alatt sohasem vártuk ennyi érdeklődéssel Thália ébredését. Jubileumi évadhoz érkeztünk. Idei műsorunk nem csupán a nézőt szolgálja majd, hanem mintegy alkalmat kell adjon színművészeinknek fejlődésük bemutatására, az -utolsó évtizedben. A Magyar Területi Színház elsősorban a vidék színháza — az utóbbi évek hagyományainak megfelelően vidéken nyitotta meg kapuját. A „Három szegény szabólegény" Horné Saliby-i előadásával Indult jubileumi évadunk. Tháiia istennő tehát a kapunyitáskor még az elmúlt évad már-már elviselt köntösét hordja ugyan, de a színház berkeiben a masztix, a festék szagával elkeveredve új bemutatók izgalma árad. Milyen is lesz az új évad műsorterve? A dramaturg csak annyit .árul el — nekünk „kebelbeüeknek" is, — ti6í>y' méltó a jubileumhoz, méltó a színház eddigi külde'é'whez. egyben alkalmat fog adni a színészeknek képességük bemutatására- A nyilatkozatnak bár „dodonai',', — hiszünk, mivel ml, színészek ls ugyanezt szeretnénk az új évadban Népünk szocialista nevelésében. ízlésének fejlesztésében nagy jelentősége van a • A POLITIKAI KÖNYVKIADÓ a napokban két könyvet küld előfizetőinek. Karol Kratochvil regényét a „Bankárokat", melyben konkrét, megtörtént eseteken keresztül a pénzmágnások kulisszák mögötti tevékepységét leplezi le. A másik mű Hermán Heinz Will

( NDK-beli író regénye. a Nafta. A regényben birálólag mutat rá arra, milyen szerepe van a naf'ának korunk társadalompolitikai fejlődésében. művéssetnek — ézen belül a színháznak. — Jól tudjuk ezt és pihenten, az elmúlt évad fáradalmait már el is feiedve, újult erővel fogunk munkához. Első bemutatóink, Renáto Lelli olasz író' „Éjféltől reggelig" című lélektani drámája, valamint cseh klasszikusunk, Alois Jirásek „Lámpás" című színműve az évadnyítás után kerül a próbatáblára. Hisszük, hogy mindkét dráma alapos rendezés és a színészek lelkes munkája mellett sikeres nyitány lesz. A további tervekről csak annyit árult el a dramaturg, hogy a folytatás méltó lesz a kezdéshez. Szó van Hedda Zinner német írónő „Kis bécsi kávéház" című színművének bemutatásáról ls. Evvel a színház ez évben is a békeharcot kívánja szolgálni, jó drámával rámutatva a nácizmus veszélyére. Nagy örömet szerez társulatunk minden tagjának, hogy az új évadban végre — a Shakespeareév bevezetőjeként — a világ egyik legnagyobb drámaírójának „Vízkereszt" című vígjátékát nyújtjuk közönségünknek. A további tervek? Még egyelőre műhelytitok, de reméljük. az évadnyitó társulati ülésen már többet tudunk és a színház vezetősége sok új, jó és mai dráma bemutatásának tervével fog bennünket megörvendeztetni. Ránk, színészekre az elkövetkező évad a számadás, a vizsga évadja lesz. Ennek ismeretében készülünk is feladataink teljesítésére. Nincs szebb hivatás, mint a nép szolgálata. Ügy gondolom- társaim túlnyomó többségének, ls ez az emberiművészi hitvallása. Az igazi művészetnek nem lehetnek a nép vágyaival, törekvéseivel, 'érdekeivel ellentétes céljai, s nemcsak politikailag, hanem művészileg is zsákutcába jut, aki ezzel szembefordul. Színházunk művészeinek egészséges fejlődése, a mai valóság ábrázolásának igénye megkívánja, hogy színészeink szoros kapcsolatot teremtsenek * dolgozó , népünkkel. ismerjék mindennapi életét, munkáját. Nem csupán üzem — vagy szövetkezet-látogatásokra gondolok, hanem személyes kapcsolatokra is. Jobban meg kell ismernünk azokat, akikért élünk, dolgozunk, akikért vagyunk. Ismernünk kell vágyaikat, életüjcet, sikereiket és balsikereiket, hogy a színpadról, mint a drámák szereplői, segíteni tudjunk nekik a mindennapi kérdésekben. Szinte közhely és elcsépelt igazság, hogy a színház létéhez, életéhez elengedhetetlen követelmény a korszerűség. Hiba, ha a színház munkájából, életéből kiszorul a kor valósága, a nyers és küzdelmes élet, a dolgozók gondja és sorsa, egyszóval mindaz, ami a színházat élteti és fenntartja. Ezért az új, jubileumi évadban korszerű, modern —> de egyben érthető rendezésben — a mai emberhez szóló, korszerű színházat szeretnénk olyan művekkel, melyek korunk éleiét, problémáit tükrözik. A korszerű színház egyben bátor színház is, amely nemi akar az elmaradott rétegek ízlésének kiszolgálója lenni, hanem bátran vállalja a korszerűség minden követelményét, munkatöbbletét. Aki ismeri és szereti színházunkat, megérti törekvéseinket. Más szolgálni a nézőt, mint „kiszolgálni". Mi az előbbi mellett döntünk az új évad küszöbén. Az elmúlt évadban követtünk el hibákat a műsortervben, előadásaink rendezésében -egyaránt. A hibák hé másra nem, arra jók voltak, hogy tanuljunk belőlük. A televízió és- a film erős konkurrenciáját csak olyan darabokkal tudjuk ellensúlyozni, mint az „Egy szerelem története", melyre jogosan büszlkék is vagyunk. Oj harc kezdete az évadnyitás. Avult hiedelmek, a múlt káros öröksége ellen, az ideológiai és politikai tisztázódás érdekében. A harc akkor lesz sikeres, ha a mai valóság, a szocializmus igazsága, « kultúra igazi értékei szerepelnek majd színpadunkon. Felgördült a függöny! Arra törekszünk, hogy most, az Idénynyitó előadásokkal egy sikeresebb évadra tárjunk kaput. Sikerül-e? ítélni még korai. Bízunk benne, hogy si.kerüil SIPOSS JENŐ PRÁGAI „CSENDÉLET" (Foto: CTK - Mochóček felv) HARCBAN SZÜLETETT JELENÜNK! VERES JÁNOS: KOMMUNISTA Messze földre vitték háborúba vitték, hideg niezűk, vak hajnalok dérbe öltöztették. Dűh .tüzelte vérét, fájdalom a szívét, meghaltak a barátai, s egy se tudta, kiért. Véres fejä társa, forradalom lángja megmutatta, merre tartson szíve bátorsága. Nem nyugtatta béke, görhő volt az étke, úri földre, úri rögre, hullt a verejtéke. Követte á Napot, útmutató Napot: rongyos fülű táskájába röplapokat rakott. J/TM MARGITA FIGULI Csendőrbottól vérzett, f orra, szája vérzett, s rácsok mögül, bús homályból Kelet felé nézett. Lett utak kivertje, zord szegénylegénye, tüntetések, sztrájkok heve vasalta keményre. i Német csizmák alatt part és álom szakadt, de ő harcos terveket szőtt a vörös fa alatt. Pincefalak védték, lombok kerítették, fénycsillagos szabadítók mellükre ölelték. Felfnt pillantása színes májusfákra, derű rezdül bajsza alá, ráncos homlokára. Sír, zokog az erdő Fel a hegyoldalra keskeny ösvény vezet. Szél zúg rajta által, súgja: fiam beteg. Tornácom fedelén madár kopog folyton. Sürget, Induljak el, mert beteg vagy nagyon. Elszállott a madár a sötét fenyvesbe. Egy málnaboikorra Š szállt, ereszkedett le. A málnabokrok közt két kis ér csörgedez. • Nem víz folyik benne: kiontott véred ez; Hívatlan puskások életedet vették. Sír, zokog az erdő: ezt gyilkosok tették. Ismerem én őket. Ajkamon az átok. Hogy őket átkozom, szívükbe írjátok. írjátok szívükbe, de acéllal írva, hogy eszükbe jusson anyjuknak a kínja. Hej, az út megszakad, nincsen hová lépned. Fiacskám, meghaltál, s nem volt semmi vétked. I S Sír, zokog az erdő, amint reá tekint. Siratja anyjával a szép, délceg legényt. Fordította: Fügedi Elek fi /ff/ssssssmm'ss/rsssssjrssrsjyss/rsss^ W82. szeptember 1. (JJ SZÖ 7, *