Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-25 / 265. szám, kedd

ÜJ, SZOCIALISTA EMBEREK Amikor az Üzemi or kihivatta Josef Jandát. azt hittem tévedésről van sző. Hiszen én Topinka, Kumšta, Slávik és Font elvtársakat keresem, azo­kat, akikről rövid hír adta tudomásul, hogy annak a kollektívának a tagjai, amelyet először tüntettek ki az országban a szocialista munkaközpont megtisztelő címével. — Nem, tévedésről szó sincs, jó helyen jár — nyugtat meg mosolyog­va Janda elvtárs — mindjárt meggyő­ződhetik róla Kerüljön csak beljebb. — De ha közéjük tartozik, akkor Hűért felejtették ki a maga nevét a hivatalos közleményből? — firtatom hitetlenkedve. — A mester ôs a művezető nevét csak akkor szokás közzétenni, ha va­lami baj történt. Ezért nem is kíván­kozom az újságba — üti ei a szót tréfásan, miközben rámutat a munka­hely bejáratánál elhelyezett vörös zászlóra: a Központi Szakszervezeti Tanács kitüntetésire. A prágai Tatra Vagongyár karban­tartó központjának dolgozói a gépek javítása terén kifejtett példás munká­jukért, a jó anyaggazdálkodásért, a munkatermeléknység állandó növelé­séért, a munkások minősítése és ké­pesítése fokozásában és a szocialista versenyben elért kiváló eredményei­kért kapták a „Szocialista munkaköz­pcmt" büszke címet. Az összesen száz munkást foglal­koztató központban öt kollektíva kö­zül négy már elnyerte a szocialista munkabrigád címet. Versenyüket to­vább akarván fejleszteni, még na­nünk, ha azt állítom, hogy ha így folytatjuk, igyekezetünk nem lesz hiábavaló — véli Topinka elvtárs, a kollektíva egyik tagja — Ítélje csak meg eddigi eredményeink alapján — és emlékezetből máris sorolja mind­azt, amit az elém tett könyvből ma­gam is kiolvashatok : „1901. május 1-től a mai napig vál­lalt 93 kötelezettségünk 123 171,60 Kfts bér- és anyagmegtakarítást jelent. Szocialista munkabrigádjaink megta­karítása ezen felül ugyanazon idő alatt 150 000 korona értékű. A CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vál­lalt 34 kötelezettségünk összesen 85 922 korona hasznot hozott..." Természetesen az egyes vállalásokat, azok teljesítését és kiértékelését elő­ször a szocialista munkabrigádok, majd a pártcsoportok és végül a szak­szervezeti- és párt-taggyűléseken min­den esetben alaposan megvitatják, le­tárgyalják. Az ellenőrzésre is negy gondot fordítanak, úgyhogy tévedés­ről, félreértésről, vagy felvágásról itt szó sem lehet. — Nem ls volna értelme — legyint janda elvtárs. — Sokkai felvilágoso­dottabbak, öntudatosabbak vagyunk szítményeinkre oly nagy szükség van, gyártmányainkat mindenütt várják. — Persze a gépek és berendezések fő javításán és karbantartásán kívül a berendezéseket előállító saját beru­házási gépek gyártása is egyelőre még a mi munkahelyünk felaWata — világosít fel Pont elvtárs. — önellátók vagyunk mindenben — emeli rám tekintetét janda elvtárs, mlközban Jő gazda módjára megve­regeti az előttünk álló esztergapadot. — Amott azt az óriásdarut is már néhány nap múlva üzembe helyezik. Június végén kezdtek hozzá, ma pe­dig, kötelezettségvállalásunk jóvoltá­ból a meghosszabbított munkaidő és e brigádórák meghozták a várt ered­ményt. A daru egyes részel készen állnak már és csak arra várnak, hogy összeszereljék azokat. A pártdokumentummal kapcsoratos vitafelszólalásaik során is őszinték voltak hozzászólásaik. Rámutattak a fogyatékosságokra, hibákra A pótal­katrészek hiánya régi fájdalma az üzemnek. Minthogy a gyárak nem szállítanak belőlük megfelelő meny­nylségben és minőségben, a karban­tartó központ dolgozói kénytelenek maguk fedezni szükségletüket. Mennyi időveszteség, mennyi anyagi kér éri őket ezáltal, dehát mit tehettek egye­bet? Ezentúl majd másképp lesz. A kijelölt üzemek, gyárak, esetleg a szocallsta tábor valamelyik államának gondja lesz előteremteni mindazt a J termelési eszközt, amire itt oly sóvá rogva várnak. Egyelőre még villany­körtékben, sőt biztosítékokban is nagy a hiány. Minthogy ezeket önmaguk nem tudják előállítani, sok ne­hézséget okozna, ha az őszi de leg­később a téli időszak beállta előtt nem történne gondoskodás e hiányok kiküszöbölésére. A karbantartó részleg dolgozói azonban nem elégedtek meg azzal, hogy más üzemek mulasztásait bírál­ják. A saját portájuk előtt ts „seper­tek" a vitafelszólalások. Nem haboz­tak egymás szemébe mondani, hogy bár három műszakban dolgoznak, a munkaidőt nem mindig használják ki a leggazdaságosabban. Még mindig előfordul, hogy egyikük, másikuk ké­sőn kezdi, vagy az előirt Időnél ko­rábban fejezi be a munkát. Igaz ugyan, bogy az önfeláldozó, lelkiisme­retes munkások vannak túlsúlyban. Azok, akiket ha otthonukban éjjel, legmélyebb álmukból zavarnak fel —' és ez is előfordul — még akkor is rendelkezésre állnak. Az esti órákban elromlott gépet még az éjszaka fo­lyamán meg kell javítani, hogy reg­gel fennakadás nélkül teljesítse gaz­dája parancsét. Ilyenkor Pepik, Fran­gyobb fába vágták fejszéjüket, mivel annál, hiszen száztagú kollektívánk- ta, vagy akire éppen szükség van, a tizenhat havi vetélkedés uťán má nak körülbelül egyharmada párttag, zokszó nélkül törli ki szeméből az már nincs olyan dolgozójuk, aki-kívül Azután meg az ország szeme is raj- első álmot, hogy haladéktalanul mun­maradt volna és közömbösen nézné a. tunk, munkásokon függ, hiszen ké- kahelyére siessen... többiek harcát a termeléssel és az kultú n n HOFFMANN MESEI a Laterna Magika színpadán r, , Az élenjárók képviselői átveszik a megérdemelt kitüntetést. idővel. Ezért „neveztek, be" a CSKP XII. kongresszusának központja ; cí­méért folyó versenybe. — Azt hiszem, nem túlságosan me­részek. álmaink, és még csak a ró­zsaszín szemüveget sem kell felten­A nyomtatott betű szerelmese Dimbes-dombos vidék a gömörl táf. Akinek nem szokta a lába, annak bizony nehezére esik egy nap alatt három faluba is ellátogatni, ha közlekedési esz­közként többnyire csak az apostolok lovát használja. Miért is látogatná valaki gyalog manapság a 'tjömöri falukat, — kérdik biztosan sokan, hiszen rría már az autóbusz röpíti az utast az országnak ebben a csücské­ben is. Pedig akár hiszik, akár nem, kedves olvasóink, van Gömörben egy ember, aki m,inden nap kerékpárra ül (amit csak itt-ott használhat/, nyakába akasztja a nagy táskát, és elindul a napi körútra. Kevés olyan ház van a környék három falujában — Drnaván, Lúökán és Ko­vádban, ahol ne lenne ö mindennapos vendég. Ezeknek a falvaknak a lakosai, biztosan tudják kiről van szó. Akik pedig még mindig'csak találgatják a foglalkozását, azoknak elárulofn. — Simkó Bélának hívnák, — így mutatkozott be — a kultúrát hintem ezen a gidres-gödrös, dimbes-dombos vidéken. Az előbb említett nagy-nagy bőrtáskából Pravda, Of Szó, Rudé právo, sportújságok és ki tudná még el­számlálni, milyen napilapok és más újságok kandikál­nak ki. Kulturális folyóiratok is vannak a tarsolyban szép számmal és a levelek mellett könyveket is fedez­tem fel a táska mélyén. Ügye, most már mindenki könnyen eltalálja, hogy Sim­kó Béla foglalkozása: postás. Közben a postán, ahol találkoztunk, Simkó Béla vég­zi a teendőit. De nem ám akárhogyan. Mert a városi ember, aki csak akkor találkozik a postással, ha pénzt, vagy ajánlott levelet hoz, úgy képzeli el az üjságter­fesztést, hogy a postás minden reggel beleteszi a levél­szekrénybe a leveleket, meg az újságot, aztán egy szó nélkül, gyerünk a további házhoz. Simkó Béla például így köszönt be at ajtón, ha új­ságot hoz: . — No, végre megegyeztek. A ház népe már tudja, miről van szó, de aki, először találkozik a dernöl póstással, az kíváncsian megkérdi: — Kí veszett össze a faluban, hogy meg kellett egyez­niük? Vagy hát, miről is van szó? — Nem tudja? Hát az algériaiak egyeztek meg. Így hordja szét a sajtót Simkó Béla. És ha valaki megkérdi tőle, miért választotta ezt a sok-sok gyaloglással járó mesterséget, Simkó elvtárs egy kicsit elgondolkodik, visszaréved a múltba, azután így felel: — Még az első köztársaságban kezdődött. Egyszer a kezembe kerüli — alig serkedt még akkor a bajusza — a Kassai Munkás című kommunista újság. Az állal let­tem szerelmese a nyomtatott betűnek. Az első számtól kezdve, ami a kezembe került, —'az utolsóig, valameny­nyi Kassai Munkást összeraktam. Még most is meglenné­nek a példányok, de a háború szele elvitte valameny­nyit. Ha az akkor meg nem történik, talán az én Kassai Munkásaimból tanulmányoznák ma a kelet-szlovákiai munkásmozgalom történetét. — Es most, a felszabadulás után ...? — Qjra csak postás lettem! Amikor a párt februári győzelme után megjelent az Of Szó első száma, azóta ezt a lapot is gyűjtöm. Bs ahogy látja, hát terjesztge­tem is. Az én házamban megvan a mi újságunk vala­mennyi száma. Szépen be van kötve valamennyi. Es ha egy szabad percem van, máris kinyitom az újságot, mert ezzel közelebb kerülök a Szovjetunióhoz, Algériához és Koreához, vagy néha azt is gondolom, hogy Kubában vagyok, 'ha egy-egy jó cikket olvasok erről az országról az Oj Szóban. Az utóbbi időben gyakran az eszembe futott Simkó Béla. Legutóbb akkor, amikor valaki egy társaságban kétségbe vonta, hogy egy eldugott falu kulturális szín­vonalán egy ember valamit is tud emelni. Tanítóval vi­tatkoztam erről a problémáról. A tények —, az hogy a Dernő környéki falvakban oly sokan olvasnák újsá­got —azt mutatják, hogy egy postás is sokat tud tenni a nép gondolkodásmódjának, kulturális színvonalának emeléséért. Ahhoz persze olyan emberekre van szük­ségünk, mint amilyen Simkó Béla, a dernői postás. T0TH MIHÁLY Amikor a brüsszeli világkiállításon a csehszlovák pavilonban bemutattak a Laterna Magikát, egyszeriben elterjedt a híre az egész világon A kriti ka mint új művészi kifejezőeszközt az utóbbi évek szenzációjának minősttet­te, amely hivatott arra ís, hogy a filmmel, a színházzal és a televízióval versenyeive győztesen kerüljön kl a nemes vetélkedésből A brüsszeli si­kersorozat után a hazai közönség egy esztendőt várt, míg a külföldön ün­nepelt együttes fellépésében itthon is gyönyörködhetett. Azóta egyfolytában, nap mint nap, telt bájakkal „futott", a Laterna Prágában és párhuzamosan két csoportja hasonló programmal turnézott. Leningrád, Moszkva. London, Bécs, Budapest. Varsó, Bratislava. Ostrava, Koüice. és más városok, orszá­gok látták vendégül s „Bfivös lámpás" színházát s tapsoltak bűvös vonz­erejének. nációjában hallani. Nem látja a kar­mestert, nem látja a zenekart, kevés kivételtől eltekintve mások éneklik és mások játsszák a szerepeket, a kulissza film, a2 ének- és balett-be­tétek a vásznon és a színpadon egy­szerre vagy egymást kiegészítve ját­szódnak te. A zenei részek reproduk­ciója tökéletes, bár technikailag Igen nehéz minden egyes hangot külön felvenni, a zenekarral és az élőhan­gal hajszál pontosan szinkronizálni. Viszont kissé idegenül és zavarólag hatnak a konferanszié betétjei. Két­ségbe vonható a művészi vezetőknek azon indoklása, hogy a konferanszié szerepe az opera érthetősége szem­pontjából fontos. A szereplők között, a Laterna Ma­gika együttesén kívül, a Nemzeti Színház legjobb erőivel találkozunk. Az előadás lelke Václav Kašlík ér­demes művész. Kašlík régi elképze­lése és törekvése, hogy az operát a széles rétegekhez közelebb hozza, hogy 6j, modern eszközökkel kelt­sen érdeklődést az opera műfaja iránt. Kiváló alkalom nyílt erre a Latemában és alkotó egyéniségét, gazdag tapasztalatalt érvényesítve a maga nemében egészen egyedülálló előadást teremtett. A fő díszletterve­ző fosef Svoboda, koreográfus fi ŕí Némefek, Hoffmann szerepében ki­tűnő alakítást nyújt ZdenSk Švehla. Kiváló Jaroslav Horáfcfik Coppeliusa, Dapertuttója és Miracleje (a vásznon Rudolf Peílar játsza mesterien). Wysoczanská Antóniája, Doinaninská Giuliettája (a vásznon Eva Bauerová alakítja), az Olympiát táncoló Hana Siouková — csupa művészi élményt nyújtó teljesítmény. Meg kell emlé­keznünk „a filmesekről ls, elsősor­ban Jan Stellich érdemes művészről, Önfeláldozó emberek. Topinka, KumSta. Slávik. Pont és a többiek, a mes­ter. a művezető az egész karbantartó kézpont valamennyi tagja megér­demelten kapta meg a magas kitüntetést. Ök ogyanis már tapasztalatból tudják, milyen jó érzés új, szocialista embernek lenni. KARDOS MÁRTA Coppelius és Olympia A művészek, a közönség felcsigá­zott érdeklődéssel várta, mi lesz a La­terna következő műsora. Képes-e a Laterna esztrádműsoron kívül egysé­ges, egész estét betöltő darabot elő­adni. Offenbach operájának, a Hoff­mann meséinek színrehozatalával vá­laszolt az együttes erre a sokat han­goztatott kérdésre. Jegyezzük meg elöljáróban, hogy ezt a nem könnyű feladatot — eltekintve néhárty apró, nem lényegbevágó fogyatékosságtól — jól oldották meg. Van remény ar­ra, hogy az új műsorral eddigi siker­sorozatukat belföldön és külföldöli egyaránt folytatni fogják. Ez az opera témájánál fogva alkal­mas arra, hogy a Laterna, technikai vívmányai segítségével a nézőt a Hoffmann és Offenbach képzeleté­ben megálmodott mesevilágba vezes­se. A szellemeket, lidérceket, kísér­teteket megelevenítő tőrténetek az álom és az ébrenlét, a valóság és a fantázia, az érzelmes hang és a ma­ró gúny között lebegnek. Hoffmann, a fiatal, naiv költő elő­ször a tündérszép Olympiánál véli megtalálni az Igazi szerelmet. Az imádott lányról kiderült, hogy csak a bűvész órarúgói mozgatják és szí­ve, lelke nincsen. Olympia — a bábú, összetört, Hofmann a mély érzelmű Antóniánál keres vigaszt. A tüdőbe­teg Antónia meghalt aivyjánek, a vi­lághírű énekesnőnek nyomdokaiba szeretne lépni. Becsvágya szerelmé­nél is Ä-ôsebb és engedve a rossz szellem, az ördög kísértésének, addig énekel, amíg szíve megszakad. A csa­lódott Hoffmann Velencében próbál szerencsét, de Giulietta, a szép kur­tizán a sátánnal szövetkezik,- hogy a mit sem sejtő poétát a halálba ker­gesse. Hoffmannt fiatal diákok men­tik meg és 6 rájön, hogy élete igazi értelme: az Írás. Offenbach súlyos betegen foglalko­zik élete utolsó művének szövegköny­vével. Halála miatt nem tudja telje­sen befejezni, így a mű egészen nap­jainkig különféle dramaturgiai vál­tozatokban került színre. Ez bátorí­totta fel Václav Kaülíkot, a darab rendezőjét és karmesterét, hogy a Laterna lehetőségeit figyelembe véve, módosításokat eszközöljön az opera szerkezetében és ez ís oka volt an­nak, hogy választása a Hoffmann me­séire esett. Rendkívüli és különös élmény a né­zőnek ojjerát film és élőszó kombi­Milan Karpiüek énekel és játszik is egy személyben a fő operatőrről, Boris Michajlovről, a Laterna művészeti vezetőjéről, Mi­roslav Štefek fő technikusról. A Laterna Magika Hoffmann meséi­nek színrehozatalával nem merítette ki idei műsortervét. A következő be­mutató ismét esztrádelőadás, a címe Variáció. Közben tovább folytatják kísérleteiket és különböző műfajok­kal, pantomimmal, musicallel akar­nak próbálkozni. Kiapadhatatlan le­hetőségek rejlenek a Laterna művé­szi kifejezőerejében és hogy ezek mennyire meggyőzőek és időállóak, azt majd a Laterna színpadára írt eredeti alkotások fogják megmutat­ni. KIS ÉVA Milan Laluha rajzai a fiatalok fórumán Lalnha, a középszlovákiai születést. Martinban működő fiatal festő első Bn­álI6 tárlatén rajzaival mutatkozik be a bratislavai Majernik Galériában. Falo­ši tárgyú, • munka értékét — szépsé­gét felismerő vásznaival többször ta­lálkoztunk at eddigi kiállításokon. A párt 40. évfordulójára kiirt „A siocia •izmus és kommunizmus építéséért" e. pályázat második szakaszára beküldött mfivével legutóbb a második díjat nyer­te eL Szeptemberi kiállításának lapjain alap­vetfi rajzi beállítottsága ás technikai készsége, egyéni formanyelve nyilvánul meg. Václav Spála szerint „A rajzban tük­röződik legjobban a művész Jelleme. Legteljesebben itt nyilvánulnak meg haj­landóságai, sajátosságai és értékei. A rajz ttSkOr és vallomás Mindén hibás lépést megmutat. Minden színlelést és külsőséges, lélektelen modorosságot el­árul/ Ügy éreztük, hogy Laluha nem színlel és nem modoros. Frissen és hí­ven, szenvedéllyel idézi a gyermekkar élményeit. Idézi a vidéket, MlCiná mere­dek egymáshoz torlódó tetőit, a kicsiny házakat ís ndvarukat, a szabálytalan fa­lnál otcát. A tájból nem láttat egyebet, esak Izmos, feszes derekú fákat. — Bs a nép, az öntudatos, kemény arcélű mai paraszt, a gereblyés es batyfis asszony, a munkában megroskadt öreg néni le­ketében-fehérre egyszerűsítve jelzi a fa­la örök színeit. Spontán és határozott vonásokkal fogja meg az évezredes munkamozdalatnkat. a tipikus helyzete­ket. Aktfaiban a szépség szeretete, az ít­élés héve érzik. Kitartó munkából, keresésből szület­tek ezek a rajzok. Komoly és tehetsé­ges. céltndatos mfivészegyéniség — úgy véljük — felfelé ívelő útjának hírnökei. BÁRKÁNY JENÜNK I 1882. szeptember 26. * ÚJ SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom