Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-28 / 237. szám, kedd

Á púchovi gumigyár eredményei és távlatai Az éswk-esehnrszági Konzerv- és Élesztőgyárak Ústí nad Labem-i predlicel 02 sz. üzemének dolgozói — az egyre nagyobb keresletet figyelembe véve — a készélelek nlagy, választékával látják el a fogyasztókat. Az üzemben e na­pokban mintegy 50 tonna Ízletes barackkompótot készítettek. Képünkön a kész­ételeket szakszerűen raktározzák. (J. Dezort — ČTK — felvétele) Gyors ütemben épül a sered'i nikkelkohó (CTK) — A serecíi nikkelkohó épí­tői e napokban arra készülnek, hogy a kohóraű több épületét adják át komplex próbaüzemeltetésre. Különö­sen a hőerőműről van szó, amely nemcsak a nikkelkohót látja majd el a szükséges gőzzel, hanem a helyi cukorgyárat is. Rövidesen sor kerül a redukciós kemencék próbaüzemel­tetésére ls. Az első redukciós kemen­cét már begyújtották, hogy néhány héten belül kiszáradhasson a belső falazás és bebizonyosodjon, milyen minőségű a bratislavai Termostav kő­műveseinek a munkája. A sered'i nikkelkohó teljes próba­üzemeltetését ez év október 1-ére ter­vezik. A kitűzött határidő betartásá­ban rendkívül fontos szerep jut az ún. nedves üzemrészlegeknek. Sajnos, éppen e téren mutatkoznak nagy fo­gyatékosságok, mert a Stavoindustria, és a technológiai berendezések fő szállítója — a Kelet-Szlovákiai Gép­gyár — nagyon lemaradt feladatai teljesítésében. Ez különösen arra ve­zethető vissza, hogy nincs elegendő szakképzett dolgozó a szerelőmunkák elvégzésére. Sok gondot okoz a cső­vezetékek összeszerelése is. A fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében szerfölött szükséges lenne, hogy a košicei Kelet-Szlovákiai Gép­gyár vezetősége az alszállító üzemek, de különösen a Král. Pole-i Gépgyár szerelő-részlegének vezetőivel együtt­működve pontosabban rögzítené le az ütemterv-feladatokat, s a tervben megszabott határidők betartását le­hetővé tevő módon szervezné meg a munkát. A CSKP XII. kong­resszusának üzeme címért versenyzők közé tartozik a sni­nai Vihorlat is. Di­cséretet érdemel az üzem darukészítö réaalege, mely fel­ajánlásait példásan teljesíti. Abban, hogy a szerszámok jó minőségűek — nagy része van Ju­raj Bovan köszörűs­nek is. Selejt nél­kül dolgozik s nor­máját 121 százalékra teljesíti. Képünkön: Juraj Bovan munka közben. (A. Mičák - CTK ­felvétele) Ha az ember ellátogat valamelyik földművesszövetkezetbe és a munka menete iránt érdeklődik, csaknem mindig a „gumiabroncs-prob­lémába" ütközik. A szövetkezetesek ugyanis sokszor jogosan panasz­kodnak, inert traktoraik „mezítlábasak". Nyilvánvaló tehát, hogy ezek az érvelések amolyan „gumiabroncs­válságra" figyelmeztetnek. Az igazi tényállásról akartunk meggyőződ­ni, amikor ellátogattunk a púchovi Május 1. Gumigyárba, ahol a leg­nagyobb felelősséget viselő dolgozókkal — Vladimír Stratil igazgatóval, Anton Rackýval, a fejlesztőrészleg vegyészével, Pavol Veliő főtechno­lógussal és Emil Kačinec gépesítési technológussal beszélgettünk az említett problémáról. Tulajdonképpen három lényeges kérdést — a gu­miabroncsok gyártása növelésének, minőségének és karbantartásának lehetőségeit elemeztük. Többet kell gyártani A gépkocsiforgalom állandó foko­zódása következtében egyre több gu­miabroncsra van szükség, hiszen ma már a személy- és tehergépkocsik, a motorkerékpárok, robogók, traktorok, autóbuszok, autódarúk, billenőszek­rényes gépkocsik, lófogatú gumike­rekű kocsik és egyéb járművek tízez­rei közlekednek hazánk közutain. Magától értetődő tehát, hogy mi­nél több a gumikerekű jármű köz­utainkon, annál több gumiabroncsra van szükség, arról nem is beszélve, hogy eleget kell tennünk a nagy kül­földi megrendeléseknek is. Ez termé­szetesen kizárólag a tervfeladatok példás teljesítésétől függ. A púchovi gumigyár dolgozóiról persze nem ál­líthatjuk, hogy nem teljesítik felada­taikat. Ellenkezőleg. Tavaly 24 száza­lékkal növelték a gyártást és a kö­vetkező években évente átlag 20 szá­zalékkal kell fokozniuk a termelést. A termelési feltételeknek viszont ezekhez a nagyszabású feladatokhoz kell igazodniuk. Kačinec elvtárs ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy a pú­chovi gumigyár termelése ez idő sze­rint még túlnyomórészt csak egyes műhelyekre összpontosul, s minél előbb gépsoros gyártásnak kell lép­nie e termelési folyamat helyére. A púchovi üzemben ugyanis még az a helyzet, hogy egyes termelési műveleteket külön végeznek, vagyis nincs meg a közöttük szükséges szoros össszefüggés. Még aránylag sok a kétkezi munka, a fölösleges anyag­kezelés és gyakori a nyersanyagok, valamint a félkészáruk ide-oda szál­lítgatása is. A gyár vezetősége már megkapta a személy és tehergépkocsik gumi­abroncsainak gyártásához szükséges két gépsor tervét. Most már csak ar­ról van szó, hogy a komárovi Buzu­luk, a chrudími Transporta és a prá­gai Kovotechna idejében szállítsa le A „ŽILINA" VOLT AZ ELSŐ HAJÖ, amely hullámokat vert az oravai duz­zasztó, a szlovák tenger vizén. Az utóbbi időben két további hajó is szállítja már az utasokat, naponta háromezret. a gépeket, amelyek üzemeltetése a munkatermelékenység 80 százalékos növelését eredményezhetné. A közeljövőben egy teljesen gépesí­tett és automatikusan adagoló kau­csukkeverő is hozzájárul a gumigyár termelésének növeléséhez. Gumiipa­runkban ez lesz az első különleges kaucsukkeverő, amelyhez hasonlóval csak a Szovjetunió dnyepropetrovszki, legkorszerűbben berendezett gumigyá­ra rendelkezik. A legújabb elgondo­lású gyártási feltételeknek megfele­lő új részleg lehetővé teszi a leg­egészségesebb munkafeltételek meg­teremtését és üzembehelyezése után harminccal kevesebb dolgozó végez­heti a keverékek előkészítését. Világszínvonalú minőség elérésére törekszenek Ha gumigyáraink maradéktalanul eleget akarnak tenni a gumiabron­csokkal szemben támasztott igények­nek, akkor egyre jobb minőség eléré­sére kell törekedniük. Nem mindegy ugyanis, hogy tíz- vagy húszezer ki­lométert fut-e a gépkocsi ugyanazok­kal a gumiabroncsokkal vagy sem. Világszerte mind jobban terjed a poliamid-abroncsok, sőt fémabroncsok használata. Ezek a kerékabroncsok nem textilszálakkal, hanem poliamid, illetve acélszállakkal vannak átszőve. A púchovi gumigyár dolgozói a Gott­waldovi Gumiipari és Plasztikus Tech­nológiai Kísérleti Intézet dolgozóival szorosan együttműködve már szintén készítenek poliamid-abroncsokat. An­ton Racký, a fejlesztési részleg ve­gyésze közölte, hogy legkésőbb két éven belül Púchovon is megkezdik a poliamid-abroncsok sorozatgyártását. Ennek legjobban gépkocsivezetőink és motorkerékpárosaink fognak örül­ni, mert tudvalevő, hogy a poliamid­szálakkal átszőtt abroncsok kétszer annyi ideig használhatók, mint az ed­digiek. Mivel magyarázható az újfajta gép­kocsiabroncsok rendkívüli tartóssága? Egy új gumiabroncsnak személygép­kocsi kerekén 42 000 km, tehergépko­csin pedig 62 000 km utat kell „ki­bírnia". A jjoliamid-abroncsok 80 000, illetve 100 000 kilométer utat is ki­bírnak. Ha a gépkocsiabroncsok je­lenlegi használhatóságára vonatkozd adatokat vesszük alapul, akkor köny­nyen kiszámíthatjuk, hogy a poli­amid-abroncsok használata évente csaknem háromnegyed millió gumi­abroncs megtakarítását teszi lehetővé. A gumiabroncsok használhatóságá­nak idejét az is jelentősen meghosz­szabbítaná, ha két különleges réteg­ből készülnének. A külső rétegnek a súrlódás okozta kopásnak, a belsőnek viszont a magas fordulatszám követ­keztében keletkezett nagy hőnek kell kiválóan ellenállnia. Az ilyen gép­kocsiabroncsok gyártása azonban csökkentené az adott üzem munka­termelékenységét, de a valóban nagy megtakarításokat lehetővé tenné. A gumiabroncsok köpenyének futó­felülete alatti kettős vastag gumiré­teg (protektor) azonban csigás-cső­préssel is készíthető, ez a módszer pedig megakadályozhatná a munka­termelékenység csökkeuését. A pú­chovi gumigyárnak azonban egyelőre nincs ilyen gépe, és nincs kellőkép­pen megoldva az új technológiai el­járás meghonosításának problémája Kímélni kell a gumi­abroncsokat! A felsorolt fogyatékosságok ellené­re is nyilvánvaló, hogy « Púchovi Május 1. Gumigyár dolgozói a moto­ros járművek vezetőinek megelégedé­sére oldják meg a „gumiabroncs­problémát". Jogos tehát, ha szemre­hányást tesznek a járművezetőknek, mert nem kímélik a gumiabroncso­kat. Többnyire nem tartják be az elő­írásokat, helytelen méretű gumiab­roncsokat használnak, kellő hozzáér­tés nélkül szerelik a kerekekre, má­sok pedig visszaélnek teherbíróképes­ségükkel. Gumiiparunk értékesítő osztályának dolgozói egy nemrég vég­rehajtott ellenőrzés folyamán megál­lapították, hogy a járművezetőknek alig 50 százaléka tartja be a helyes tömítés szabályait, a többiek a szük­ségesnél csekélyebb mértékben tömí­tett, vagy pedig túltömített gumiab­roncsokon „futtatják" a járműveket. A tapasztalt járművezetők azonban tudják, hogy az így kezelt gumiab­roncsok csak a lehetségesnél fele annyi ideig használhatók. Sok kárt okoznak természetesen a lelkiisme­retlen karbantartók által elhanyagolt, hepe-hupás utak is. Az elmondottakból azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a „gumiabroncs­problémát" semmiképpen sem oldhat­juk meg csak a termelés növelésé­vel. Múlhatatlanul szükséges, hogy a járművezetők minél jobban kíméljék a gépkocsi-abroncsokat, az útkarban­tartók viszont fokozottabb gondosság­gal végezzék felelősségteljes munká­jukat. ALEXANDER MIARTUS Áz anyagi érdekeltség szélesebb körű érvényesítéséért az EFSZ-ekben A mezőgazdasági termelés növe­lése jelentős mértékben függ az új, haladó formák következetes érvényesítésétől a termelés szerve­zésében éppúgy, mint annak gazda­ságossá tételében. A termelés növe­lésének különösen hatékony eszköze az anyagi érdekeltség, amit a munka helyes díjazása útján érünk el. Az anyagi érdekeltség növelésének leg­fontosabb eszköze a prémium, ame­lyet megfelelően kell egybekapcsolni az alapvető díjazás rendszerével. Szövetkezeteinkben a termelés nö­velésének ezt az eszközét eddig nem használták fel eléggé hatékonyan, aránylag kevés EFSZ-ben kezdték meg a prémiumok fizetését. Nagyobb mértékben érvényesül a prémium vagy a kiegészítő jutalom az ipari növények hozamainak túlszárnyalása esetében. Ezt a jutalmat a dolgo­zóknak rendszerint kifizették anélkül, hogy figyelembe vették volna a költ­ségek "nagyságát, valamint tekintet nélkül arra, milyen hozamokat ért el a csoport vagy a csapat egyéb gondjaira bízott terményeknél. Ez gyakran arra vezetett, hogy a dolgo­zók elhanyagolták egyéb feladataikat, például a takarmányfélék gondozá­sát. Gyakran megtörtént az is, hogy az EFSZ kitűzött prémiumrendszeré­ről az év folyamán megállapították, hogy nem biztosították a tervben, nincs eszköz a kifizetésre, ezáltal a dolgozók bizalmatlanokká váltak a prémiumok iránt. Jelenleg, amikor EFSZ-eink nagy többsége már leküzdötte a kezdeti nehézségeket és bizonyos tapaszta­latokra tett szert, a prémiumok ed­digi formái már elavultak. Számos olyan EFSZ-ünk van, ahol új for­mákban biztosítják a prémiumalapot és azt az alapdíjazással célszerűen egybekapcsolva osztják el. \ prémiu­mokra nagy súlyt vet az EFSZ-ek új alapszabályzata ls, amelyben szó van prémiumalap létesítésé -ől. A pré­miumokat tehát az ala]>díjazással együtt kell tervezni. E módszer különösen alkalmas azokban az EFSZ-ekben, ahol szilárd pénzbeli díjazást vezettek be, így a. prémiumok az alapdíjazás oszthatat­lan részévé válnak. A prémiumokat — bár még nem teljesen a mintaalapszabályzat szerint — már számos szövetkezet alkalmaz­za a nyugat-szlovákiai kerületben. Míg 1959-ben a nyugat-szlc vákiai ke­rületben egy hektár mezőgazdasági földre húsz korona esett. 1960-ban már 31, 1961-ben pedig <:5 koronát osztottak el. Egyes járásokban, pél­dául a galantal, a trnavai és a Bra­tislava-vidék járásban 70 korona pré­miumot fizettek egy hektár mezőgaz­dasági földre, ami körülbelül 30 koronával több az előző évinél. ^ fenti járásokban az össztermelés ls növekedett az előző évivel szem­ben, a tranavai járásban jéldául 6,4 százalékkal. Az idén EFSZ-eink na^y többsé­gében az év folyamán prémiumalapot létesítettek az évi pénzügyi termelési tervben egyszerű prémiumok kifize­tésére és esetleg nyereség utáni pré­miumokra is. A prémiumalap felosztSsára költ­ségvetést kell kidc lgozni, te­hát tervezni kell a prémiumok elosz­tását. A prémiumok elosztásának rint esetleg a különleges termelési egységek és az egyes prémiumfajták alapján dolgozzák ki. Emellett annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy az egyes ágazatokban betartsák a pré­miumok és az alapdíjazás közötti arányt, mégpedig úgy, mint.az alap­díjazási és a prémiumalap között. A prémiumterv kidolgozása előtt a t EFSZ 5—7 tagú bizottságot alakít, amelyben képviselve van valamennyi termelési ágazat. E bizottság feladata segíteni a prémiumterv összeállításá­ban, valamint az egyes prémiumfaj­ták rendszerének kidolgozásában, fel­tüntetve azokat a fő mutatókat, ame­lyek alapján a prémiumokat kifizetik és a feltételeket, amelyeket a dolgo­zónak vagy a kollektívának a pré­mium elnyeréséért teljesítenie kell. A prémiumok elosztásának tervjavas­latát, a prémiumrendszert a vezető­ség a taggyűlés elé terjeszti jóvá­hagyásra. Az év folyamán a bizottság a vezetőséggel együtt figyelemmel kíséri az egyes prémiumok hatékony­ságát és ellenőrzi a prémiumok el­osztásának tervét úgy, hogy ne for­dítsanak jogtalanul eszközöket olyan prémiumokra, amelyek zavart okoz­hatnának a többi tervezett prémium kifizetésében, ezáltal az egész pré­miumrendszerben. Jóllehet, a szövetkezetnek válasz­tott bizottsága van a munkák normá­zására, jó volna a bizottságot a pré­miumokkal kapcsolatos munkával is megbízni. CFSZ-eiiik mai színvonalát te­' kintve a legalkalmasabbaknak azok a prémiumfajták mutatkoznak, amelyek megfelelnek EFSZ-eink fej­tervét az egyes termelési ágak sze- i lődési fokának, ösztönzijs a dolgozó­kat a termelés növelésére és gazda­ságossá tételére. A leghatékonyabbak és a legmegfelelőbbek azok a pré­miumok, amelyek kiegészítik az alap­díjazást. Ezek a következők: egyszeri prémiumok az év folya­mán: a) a növényi termelésben a sürgős és fáradságos munkák idejében való jó elvégzéséért, b) az állattenyésztési termelésben az egyes minőségi mutatók teljesí­téséért, c) a termelésben általában a külö­nösen fáradságos munkák jó és gyors elvégzéséért. Az év folyamán nyújtott egyszeri prémiumok főként a minőségi muta­tókhoz és a tervfeladatok idejében való teljesítéséhez igazodnak, külö­nösen azoknál a terményeknél, ame­lyek termelése a közös gazdaság fo­kozott érdekében áll és ahol az egy­szeri prémiumok bevezetése konkré­tan hat a termelés növekedésére. Az egyszeri prémium az érdem sze­rinti díjazás része, azért a munka •befejezése után azonnal fizetik ki és az EFSZ vezetőségének határozata, valamint a termelés szükségletei alapján szabják meg. A termelési terv túlszárnyalásáért járó prémiumot a csoportnak vagy csapatnak a termény betakarítása után, illetve az állattenyésztési ter­melésben a termelési terv túlszár­nyalása után ajánlatos kifizetni. A növényi termelésben a prémiu­mot hasznos olyan' módon kifizetni, hogy tekintetbe vesszük mindazokat a növényeket, amelyekről a csoport­nak vagy a csapatnak gondoskodnia kellett, mégpedig úgy, hogy az elért össztermelést összehasonlítjuk a ter­vezettel. A hozam túlszárnyalása ese­tében a csoport az elért túlterme­lésből kap prémiumot. A termelés összehasonlításánál fi­gyelembe kell venni a piaci termelés teljesítését is, mert ebben tükröződik a termékek minősége. Indokolt eset­ben a prémium kifizetésére szánt összeget csökkenthetjük vagy növel-! hetjük. A prémium kiszámításánál tekin­tetbe vesszük a tervezett termelést költségeket. Ha e költségek indoko­latlanul nagyok, az elért túltermelés-: bői le kell számítani a költség növe­lésének százalékát vagy pedig fordít­va, kisebb költségnél a megtakarítást hozzá kell számítani a túltermelés­hez. Az így megállapított összegből kell a prémiumot fizetni, mégpedig a termelési terv teljesítésénél a kő­vetkezőképpen: 100—110 százalékos tervteljesítés esetén a túltermelés 10—15 százalé­kát, 110—120 százalékos teljesítésnél a túltermelés 15—20 százalékát, 120— 150 százalékos túlteljesítésnél a túl­termelés 20—25 százalékát fizetjük ki. A csoport vagy a csapat egyes tagjai számára az eloszlást az alap­díjazás szerint végezzük, nem szá­mítva az alkalmi munkákat. Az állattenyésztési termelésben ajánlatos havonta rendszeresen (az alapdíjazással egyidejűleg) kifizetni a termelési terv túlszárnyalásáért já­ró prémiumot. A traktorosoknál az egyszerű pré­miumokon kívül az EFSZ vezetőségé­nek javaslatára ajánlatos prémiumot fizetni az egy hektárra számított költség csökkentéséért is (üzemanyag megtakarításért és javításokért) a GTÁ-kban meghonosodott gyakorlat szerint. Az önköltség csökkentéséért 11­** zetett prémiumok azt a célt szolgálják, hogy a szövetkezetek gaz­daságosabban járjanak el a költségek ráfordításánál. A prémiumoknak nagy jelentőségük van főként az állatte­nyésztési termelésben, ahol havonta figyelemmel kísérik az önköltséget s ennek alapján fizetik negyedévente a megtakarításért járó prémiumokat is. A prémium az elért megtakarítás­nak 20—30 százalékát teszi ki. Kész­pénzben azonban előlegként a juta­lomnak csak a felét adják át. A tni-: Ül SZÓ 4 * 1962. augusztus 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom