Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-25 / 234. szám, szombat

fáBRy zolráw: iiitiiiiimiiiiiimtiiiiiimmi Ik&lmm és tyi&lcosai Weimar és a német klassziciz­mus egyjelentésű fogalmak. Goethe és Schiller szálláshelye a világkul­túra legismertebb és legnagyobb né­met adaléka. És Himmler, az SS-fő­nök — kultúrát, világot, emberséget és igaz németséget arculcsapón és orcapirítón — éppen itt rendezte be egyik leghírhedtebb haláltáborát, melynek az e nemben egyedülálló és legnagyobb KZ regény — „Védtelenül farkasok között" — állított múlhatat­lan emléket. Bruno Apitz könyve az antifasiszta ellenállás hősi eposzét Jelenti. A buchenwaldi KZ (koncentrációs tábor) krematóriumának falán egy márványtáblán a kôvetkežó szöveget lehet olvashi: „Örök dicsőség a né met nép nagy fiának, a német mun­kásosztály vezérének ERNST THÄLMANN-nak, akit 1944. augusztus 18-án e helyen ölt meg a fasizmus". Az 1944 es szeptemberi német újsá­gok viszont ezt a jelentést hozták: „1944. augusztus 28-án egy Weimar környéki terror-támadás alkalmával a buchenwaldi koncentrációs tábort több bombatalálat érte. Az Ily módon életüket vesztett foglyok közt vannak Breitscheid és ThHImann volt biroda­lomgyűlési képviselők". Az emléktábla augusztus 18-át tün­teti fel, Thülmann halála napjául, a hivatalos Jelentés viszont 10 nappal későbbre rögzíti a dátumot. Itt va­lami baj van. Igaz és hiteles csak az egyik dátum lehet. De melyik? Emléktáblák, melyek végeredményben történelmi adatokra támaszkodnak, általában egyezni szoktak az Igazság­gal, a valósággal. Hazudni, félreve­zetni azok szoktak, akiknek vaj van a fejükön. A hivatalos náci jelentések a Reichstag-gyújtogatástól a háború végéig a hazugságok sorozatát szül­ték. Elég, ha Ausztria, Csehszlovákia, vagy Magyarország megszállására, Lengyelország és a Szovjetunió meg­támadására gondolunk: az agresszor a megtámadottakat avatta támadók­ká! A hazugság nagy mestere — Goebbels — csak azt adhatta, ami a lényege! Thälmann esetében sem lehe­tett másképp. A nácizmus hivatalos jelentései — a megtévesztések — lánc­reakcióként szülték a hazugságokat. Thälmann, a hivatalos jélentés szerint angolszász bombatámadás áldozata lett. 1944. augusztus 28-án azonban ilyen támadás egyáltalán nem volt. Thälmann viszont akkor már tíz nap­ja halott volt. Meggyilkolták és el­hamvasztották! Az Összes német koncentrációs tá­borok közt a buchenwáldiban műkö­dött a legjobban a kommunista párt vezette, egységesen irányított ellen­állási mozgalom. (Apitz regénye épp ez ellenállás hősi éneke!) A foglyok mindent tudtak, a komité összekötte­tésben állt mindönkivel: a tábor fo­goly kulcspozícióiban hétpróbás anti­fasiszták mozgatták a gépezetet A foglyok mindent tudtak", mindenkit ismertek, de Thfilmannt soha senki sem látta Buchenwaldban, mert ThSt­mann sosem volt Buchenwald foglya. „Ha Ernst Thälmann meggyilkolása előtt a buchenwaldi táborban tartóz­kodott volna, akkor vele épp úgy félvettük volna az összeköttetést, mlnt Rudi Breitschetd-dal", hangoz­tatták a komité tagjai. Breitscheid, a szociáldemokrata antifasiszta, az Izolációs barakkban élt feleségével és a fogoly Mafalda hercegnővel, az olasz király lányával. Az augusztus 24-i fés nem az uffból szopott 28-i) bombatámadás őket temette el, ahogy Stanislaus Rosploch fogoly vallotta a buchenwaldi perben. A két nőt meg­mentették, de Breitscheidot holtan húzták ki a romok alól. Thälmannak, halálának, holttestének se híre, se nyoma nem volt. A weimari anya­könyvi hivatal Rudolf Breitscheidot az augusztus 24-i (tehát nem a 28-i) ellenséges légitámadás áldozataként tünteti fel. Thälmann nem volt Buchenwald foglya, ez a koncentrációs tábor csu­pán legyllkolásának színhelye lett. A meggyilkolásé és az elhamvasztásé. Élve mindössze 1—2 percig tartóz­kodott a táborban: úton a fő kaputól a krematórium bejáratáig. Thfilmannt egyszerűen Idehozták kivégezni és el­hamvasztanil Az angolszász bombatá­madásoknak semmi közük sem volt Thälmann halálához. Az itt és így elpusztult Breitscheid viszont jő apro­pó volt: egyszerűen hozzácsapták a hat nap előtt legyilkolt Thälmann ne­vét is. A gyilkosok alibit kerestek és találtak, és ezt az angolszász bom­bázók szállították. Gondoljuk el: micsoda perverzi­tás volt fogolytábort, antifasiszták, te­hát „szövetségesek" szálláshelyét bombázni! Még ha az oldalt eső SS­kaszárnyákra koncentrálták volna a támadást. De a veszteségek arányszá­ma az ellenkezőjéről tanúskodik. A tábor főorvosának augusztus 27-1 Jelentésében a 24-i támadásról a kö­vetkező adatokat tudjuk meg: SS-80 halott, családtagok — 24 halott, fog­lyok — 320 halott, plusz 525 súlyosan sebesült, ami egyjelentésű a halál­lal, hisz a súlyos sebesülteket, vagy beteget, a KZ-ben nem szokták ki­gyógyítani, hanem egyszerűen — gáz­ba küldik. Thälmann halála hamis, hazug ali­bit kényszerltett ki a gyilkosokból. Gyáván, titokban kellett a német mun­kásosztály vezetőjét az útból eltaka­rítani: csalni kellett, hazudni, a bűnt másokra hárítani, és a jól sikerült félrevezető komédián nagyokat kun­cogni és röhögni. A buchenwaldi per azonban nap­fényre hozott mindent. Vladislav Spi­sar csehszlovák fogoly vallja: „Thäl­mann 1944 májusa óta a bautzeni fogház egyes szárnyának második emeletén a 11-es magánzárka lakója volt. Naponta kétszer vitték sétára. A foglyoknak, ha vele találkoztak, el kellett fordulniok. Agusztus 15. és 18. között, a pontos dátumra már nem emlékszem, Thälmannt autón, két másik SS autó kíséretében elvit­ték. Elmenetele után• a fogházban mindenki arról beszélt, hogy Weimar­ba vitték". A perdöntő vallomást a len­gyei Marian Zgoda mondotta, aki a buchenwaldi krematórlumban „dolgo­zott": „Augusztus 17 én délután pa­rancsot kaptunk: befűteni a krema­tóriumba! Utána mindenkit a barak­kokba zavartak, a fűtöknek is el kel­lett menniök ... En este, a szellőztető nyíláson át kibújtam a barakkból, és egy salakdomb mögé rejtőzve figyel­tem, ml lesz. Az SS vezetők egyre­másra jöttek és bementek a krema­tóriumba Ottó Stabscharfűhrer ve­zetésével. Idegesek voltak és egyikük mindig ki kinézett a kapu jelé. Látni­való volt, hogy transzportra vártak. A telefon állandóan csengetett. Éjfél után 10 perccel a két főnök kijött a krematóriumból, kinyitották a ka­put, hogy egy személyautót bocsássa­nak be. A kocsiból három civil szállt ki: egy fogoly és kísérőt. A foglyot csak hátulról láthattam: erős alkatú volt, széles vállú és kopasz. Az SS felállt a krematórium bejárata előtt. A foglyot előre engedték, amikor az­tán belépett a krematóriumba, három lövés dördült. Utána az összes többi SS és a civilek ts bementek a krema­tóriumba. Az ajtót behúzták maguk mögött Körülbelül három perc múlva egy negyedik lövés dördült: a kegye­lemlövés. 25 perc múlva a parancsno­kok kijöttek és Ottó, egyikük kérdé­sére — „ki volt ez az ember?" — így felelt: „Thälmann, a kommunista vezér". Másnap a kályhatisztításnál a hamu színéből láttam, hogy a halottat ruhástól égették el. A hulla hamuja általában fehér szokott lenni, de na ruhával együtt égetik el, a hamu sö­tét marad". így halt meg az az ember, az a fogoly, akiről Andersen-Nexő mondot­ta: ,/iémán és mégis hatalmasan, a biztos erő tudatában testesíti meg a szenvedő, de a holnap győző embert, a fövendő Németországot". Dugva, rejtve, titokban ölték meg azt a fér­fit, „akire az egész világ és a mun­kások szeme tekint". Ezt Romáin Rol­land mondottal Egy gyilkosság aktáit közöltük. Thälmann mghalt, de mi történt a gyilkosokkal? Mi történhet Nyugat­Németországban kommunisták, antifa­siszták, táborlakók gyilkosaival, vagy rabtartóival? Ml történhet Nyugat-Né­metországban a fasizmus eszmei vagy korbácsos hájcsáraival? Miniszteri posztot kapnak, államtitkárok lesz­nek, a tegnapi vérbírákból főügyészek és az SS-ekből nyugdíjigénylők és nyugdíjélvezők. Akik ma a fasiszta háború második menetére készülőd­nek, azok a tegnapi tekintetnélküll­ség aktorait kénytelenek aktivizálni vagy holnapra tartalékolni. Mi történt Thälmann gyilkosaival? A gyilkos különítmény, a „Kom­mando 99" parancsnoka, Wolfgang Ottó, nem követte öngyilkosként fő­nökét, Hlmmlert a halálba, nem nyelt ciánkállt, mint beosztottja, Hofschul­te, Ottó 1949-ben még amerikai fog­ságban volt, de különösebb baja nem történt. Wilhelrn Pleck és Ottó Gro­tewohl követelték, hogy állítsák bí­rák elé, de az amerikaiak fagyos hallgatással feleltek. Ottó szabadlábra került és ma — halld és csodáld — Geldernben a katolikus Szent Mihály­iskola tanítója 1 A gyilkos, mint taní­tói A lehazudott gyilkosság tettese, mint pedagógus t Ml jó származhat eb­ből? Csak a rosszak rossza, gyilkos­ságok gyilkossága: a teklntetnélküll ség új háborúja, a katasztrófa nlhlliz musa A nyugatnémet gyerekek és if­jak minden akadályoztatás nélkül gyilkosok iskolájába kerültek: gátlás­talan mesterlövészek kezébe! A német fasizmust a kezdet kezdetén, mint a „gyilkosság kultú­ráját" marasztaltuk el. Ahol minden a háborúra koncentrálódik, ott tanító és gyerek egy gyilkosság tudatosítá­sában edződik jóelőre a nagy tekin­tetnélküliségre. E gyilkos szellemiség kifejlesztésében, kiterebélyesítésében Wolfgang Ottó, Thälmann egyik gyil­kosa, nem maradhat tétlen szemlélő. Tanító volt és gyilkos lett. Gyilkos • volt és tanító lett. A körfogás logi­kája megdöbbentő. A gyilkosság kul­túrájának a mai bonni atmoszférában nincs Ottónál predesztináltabb és méltóbb képviselője. Gyilkos és ta­nító a háborús légkörben adekvát, egyjelentésű fogalmakká válnak. A háború tanítója a gyilkosság csíráit hinti el. Az eredmény nem maradhat él: Peter Hössl esete önmagáért be­szél. A nyugatnémet lapok ma tele van­nak e névvel. Egy jól frizírozott gyil­kos nevével és rémtettével. Peter Hössl a 21 éves jó családból való fia­talember mlntafiú volt: rendszeresen járt gyónni és áldozni, munkahelyén csak jót mondhattak róla. De volt egy szerelme és szenvedélye: a fegy­ver, a lőfegyver. És egyetlen vágya — saját vallomása szerint az volt, hogy puskával, éles golyóval embe­rekre lőhessen. Szerette nézni és lát­ni, hogy a mit sem sejtő áldozat mint bukik fel. „Nem volt semmi különö­sebb okom, ami tettemet magyarázná. Szükségét éreztem, szinte belső pa­rancsként, hogy emberre lőjjek", — vallotta. Vedd ehhez a külső paran­csot és megkapod a német fasizmus magyarázatát, és megérted egész ská Iáját és szörnyűségét. A belső és kül­ső parancs ezen a síkon a gyilkos szadizmusban találkozik. Ottó és Hössl portréja egymásra kopírozva: a fasizmus hiteles képét vetíti. „Olyan korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasul, hogy önként, kéjjel öl, nemcsak parancsra". Radnóti Miklós fasizmust lelep­lező verssora még sokáig marad ér­vényben: a tegnapi és holnapi gyilko­sok egyformán igazolják. A két gyil­kosság, mint közös vonás' minden­képpen kimutatható. A különbség mindössze annyi, hogy Hössl későn született. Olyan időpontban Indult embervadászatra, amikor ezért még börtön járt, Ottó ugyanezért megkap­ta a lovagkeresztet — és börtön he­lyett katedrát: a gyilkos tanító lett. ThHImann gyilkosa mint a német gyermekek tanítója: ebben a tényben, ebben a mondatban benne van a né­met fasizmus tegnapi és mai törté­nete. Tegnapi és mai változatlansága, kihatása. Thälmannt Buchenwaldban gyil­kolták meg: a német munkásosztály vezetője Weimar halottja lett. Akár­csak Goethe és Schiller. És ez nem lehet véletlen. A gyilkosok a német klasszicizmus szülő- és éltető talaján voltak kénytelenek megölni azt az embert, aki a gyilkosság kultúrájá­nak, a fasiszta háborúnak, az impe­rializmus penetráclájának volt egyik legpotenciálisabb ellenereje. Goethe és Schiller örökét, hagyományát, hu­manizmusát a fasizmus nem vállel­hatja, nem valósíthatja. Ezt csak a fasizmus embertelenségén túlérő erők és tényezők tehetik. Amikor a gyilko­sok Thälmann hamvait weimari föl­dön szórták szét, akaratlanul ls egyenlőségi jelet tettek a három ha­lott közé. És ezzel ki is mondották önmaguk felett az ítéletet. A klasszi­kus humanizmus és a szocialista hu­manizmus máig érőn együtt és egy­szerre helyezi vád alá a gyilkosság kultúráját: a fasizmust. • • • • KULTURÁLIS HIREK V. Szobolrfv: „Szabadságot Afrikának!" (A budapesti nemzetközi riportfoto-kiállítás díjnyertese.) (Foto: CTK—MTI) VWWÍWV//Í1 M BW W 1Arfrsssssrssss*/srŕrmwsrs/ss/SŕAWfrrŕs. f tWMWwwwww^ * IVAN RJADCSENKO: KORSZELLEM A század máglyára hajit minden boszorkányos történetet. Űj világok sejtése gyújtja ki Mars-lakók álmait. A vén várázsió sem huny már szemet, míg csődöt mmid a mágia: gyorsan tankönyvhöz ül, hisz nem lehet tudatlanul meghalnia. Korunk, munkával verd az ostobát, ki időt töprengésre költ! fizikusokra és költőkre vár édesanyánk, a ráncos arcú föld. Hol éles pengeként hasít a rím, és eloszlik a vak sötét, hol forró atommáglyák füzein költészet ontja melegét. Mézem a Göncölt a folyó felett. A fizikát s a költészetet mindennap lázasan dicsőítem: a csillagokba visznek győztesen! CSONTOS VILMOS: BÖLÖNI SÁNDOR fordítása & B Fegyvernélküli világot! r • F. Chopin müveinek 30 kötetes kiadása 1970-tg jelenik meg Lengyel­országban. Jelenleg az eláő kötetet nyomtatják, amely balladákat tartal­maz. Az egyes magyarázatokat több világnyelven írják. • Varsó hat legnagyobb filmszín­háza bölcsődét és óvodát rendezett be azoknak a szülőknek a kisegítésé­re, akik a filmelőadás idejére nem tudják kire bízni gyermeküket. • Az Iliász és Odisszea tudomá­nyos kutatása napjainkban is folyik. Londonban nemrég jelent meg Álan J. B. Wace és Frank H. Stubblngs egyetemi tanárok könyve a „A com­panlon to Homer". Ez az enciklopé­dikus gyűjtemény az angol és ameri­kai tudósok legjelentősebb Homérosz­tanulmányait tartalmazza. • Az NDK kormánya 17 millió márkát Irányzott elő Dresden (Drez­da) felújítására. A képmúzeum újjá­építése után a Johanneum- és Alber­tinum-paloták restaurálását kezdik meg. Ä lelkeddel olvasd, S vésd szíved falára, Vagy harmattá olvaszd, S szórd hajnali tájra: Csillanjon, s Itasson Szomjas mezőséget, Az embernek adjon Óhajtott bőséget. — A szíveddel olvasd, • Vagy csaik nézd és érezd; Félelemmel sorvaszt A fegyver — s te rég ezt Álmodod, s az álmod Már milliók álma: ' Békét, Szabadságot Álmodsz a világra! — Olvasd a lelkeddel, S szónak vedd a szádra, Mind a két kezeddel Formáld a munkádba. Szórd a barázdába, Mint a magot szoktad, Leheld minden tárgyra, Š ez adjon csóikodnak Tüzet — mámorítót, Mi lobbant szerelmet: — Békére csábítót Rajongjanak — benned! 'S/ssssssssssssA*sssfssŕsss/fSS/ssssssss/rrfsssssssSffSsssŕssssssss/s/ŕsrssŕssssssssssss//sssss/fsssss/^ Filmháború Locarno miatt A locarnói filmfesztiválon Francois Reichenbach francia szerző nyerte el az első dijat Un coeur grand i:omme ca [Ilyen nagy szívj című filmjével. A má­sodik díj nyertese az olasz Luigl Zampa „Anni rugnnti" (Uvöl'.ő ívek), a harmadik díjé pedig Karel Zeman „Báró Miinchausen" című filmjével. A svájci és a nyugatnémet filmipar üres kézzel távozott a fesztiválról s emiatt felháborodásában azt a vádat emelte a zsűri ellen, hogy az részre­hajló a szocialista államok filmtermelése javára, noha csak egyetlen szocia­lista film. Karel Zeman íllmje került a helyezettek közé, az is csak harma­dik díjat nyert.*A vita mind jobban elmérgesedett. A svájci filmipar csúcs­szervezete határozatban tiltakozott a döntés ellen, s egyes jobboldali nyu­gatnémet lapok Is a váduskodók mellé álltak. Ezzel szemben a Neue Zürcher Zeitung háfomhasábos cikkben foglal állást a zsűri és a válogató bizottság mellett. A cikk írója klfejejtl. hogy éppen a „keleti államoknak" lehetne Jo­gos panaszuk a döntés ellen, mert a több kiváló szovjet és a más szocialis­ta állam részéről benyújtót film vehette volna fel méltán a versenyt a két első helyezettel. A Zürcher Zeitung szerint rengeteg alacsony színvonalú film érkezik a nyugati filmfesztiválokra, s a válogató bizottság túlságosan ts elnéző a sok gyenge francia, amerikai, olasz és angol film elbírálásá­nál Nem kétséges — írja a Zürcher Zeitung kritikusa —, hogy a „keleti film­mek" nagy része jóval magasabb szinvonalat képvisel a legtöbb benyújtott nyugati filmnél. 1962 augusztus 25. ÜJ SZO 7 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom