Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-07 / 185. szám, szombat

A heged ukeszites muvesze A hivatalos elme: hegedűkészítő mester. Ám amit ő csinál, az művészet, utánozhatatlan, egyéni, színtiszta művészet. Nevét Ismerik az egész világon. Az ő hegedűin Játszottak Ján Kubelik, Otakar Sevfiík, J. B. Foerster, Eugen Suchoň, napjaink legnagyobb hegedűművésze, Dávid OJsztrah, s a Cseh Filharmónia és a Chicagói Filharmónikus Zenekar tagjai. A moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium viola d'amour-t rendelt nála. A prágai Nemzeti Színházba vándorolt a másik viola d'amour, ez a hegedűk királynőjének nevezett csodálatos hangszer, amelyből csupán kettőt készített egész életében. Minden darabban, az ötszázhetven mesterhegedűben, csellókban beégetett betűk őrzik az utókor számára a hangszer elkészítésének évszámát és alkotójának nevét. Mert a mesterhegedűk évszázadokon át megmaradnak, túlélik gazdájukat, készítőjüket, művészről művészre szállnak s az egyes darabok az idők folyamán felbecsülhetetlen értékűvé válnak. František Xavér Drozen, akinek a heve már ma is fogalom a hegedűművészek körében, Kelet-Csehországban, Turnovban él. Nem nehéz megtalálni lakhelyét. Turnovban akárki útbaigazít és megmutatja, hol van Drozen mester otthona. Alacsony, szikár, ősz hajú férfi fogad és bár be sem jelentettük látogatásunkat, kedvesen betessékel a csendes, kertes városrész barátságos villájába. — Munkámról mindig örömmel beszélek — fogad közvetlenül. A hivatásának kijáró tisztelettel nézünk körül a szerszámokkal, hegedűkkel zsúfolt helyiségben. A falak telis-tele dedikált fényképekkel, díszoklevelek-; kel, kitüntetésekkel, régi plakátok-; kai. Drozen mester szeretettel legel-; teni szemét a kötélen függő hegedű-, kön, levesz egyet, megpengeti húrjait, néhány akkordot játszik, aztán a máslkat próbálja kl, figyeli a „hegedű lelkét", a G húr zengését és mesélni kezd Cremonáröl, Guarnerlről, Amatiröl, az Amatl hegedűiskola leghíresebb tanítványáról, Stradlváriról. És mintha költő lenne, forró szavakkal ecseteli a régi hegedűk tökéletes formaszépségét. — A hegedű alakja, felépítése még ma Is pontosan olyan, mint ahogyan azt ötszáz évvel ezelőtt megteremtet-. ték. Minden hajlás, a nyolcvanhat alkatrész minden darabja és elhelyezése szigorú törvényszerűségen alapul. Stradivari kitűnő matematikus volt, s a hegedűkészítésnél majdnem olyan fontos a matematika, mint az abszolút hallás. Leonardo da Vinci állítólag rokonságban állott az Amatlcsaláddal és neki ls része van a hegedű alakjának megformálásában — mondja. D

rozen mester, a régi prágai he-; gedűiskola neveltje, jövőre ünnepli munkásságának ötvenedik évfordulóját. Már csak néhányan vannak az országban, akik a neves Jan Babtist Vávránál tanultak. A Neruda utcai Három hegedűhöz címzett ház még ma ls őrzi az Iskola emlékét. A mostani utánpótlás a Cheb melletti Lubyban tanul, ahol az ország legnagyobb hangszergyára működik. — Három dologtól függ, hogy a hegedű jó legyen: a fa kiválasztásától, az összeállítástól és a balzsamozástól — magyarázza František Drozen. Ha ez Ilyen egyszerű lenne, mint amilyen egyszerűen hangzik, nem választotta volna ki Paul Torteller világhírű francia csellista éppen Drozen mester csellóját és nem töltött volna Dávid OJsztrah egy teljes na-, pot a turnovi műhelyben, hogy Drozen mester ellenőrizze féltett Stradiváriján és Drozen versenyhegedűjén a menzúrát. A hatvannegyedik életévét taposó, de még mindig Igen mozgékony, kisportolt mester időnként .le-le rándul a šumavai erdőkbe és — mint orvos a betegeit — megkopogtatja, meghallgatja a három-négyszázéves lúcfenyőket. Csalhatatlan érzékkel vá? lasztja ki azokat, amelyek alkalmasak arra, hogy törzsükből hegedűk készüljenek. — A fából zenei tónusokat lehet kicsalni, ha kalapáccsal ráütünk, „az igazi" tisztán, csengően rezonál, a töb^i tompa, fahangú. Törzsének, akármilyen magas, nyílegyenesnek kell lennie, hogy az évgyűrűk egyenletesen egymásba illeszkedjenek. A készítő a zörejekből következtet a fa tömörségére, nedvtartalmára és gyalulás közben is igazodik a fa tulajdonságaihoz. A több száz éves lucfenyőket még kidöntésük után ls évtizedekig fektetjük, mielőtt hozzányú-: lünk, — leplezi le mélységes hozzáértést igénylő mesterségének „titkait". De ha csak ennyi volna az egész I A hegedű alsó részére, oldallapjaira és nyakára megfelelő jávorfát kell keresni. Azután jön a hegedű alakjának, vonalainak, az F kulcsoknak (itt jön ki a hang), a kávakoszorúnak milliméternyi pontosságú kifaragása. Az alsó lap adja a hang erejét, a fedele a színezést. A pácolás, a lakkozás, hegedű-szaknyelven balzsamozás, külön művészet. prantlšek Drozen eseménydús " életének legnagyobb élménye a Dávid Ojsztrahhal együtt töltött idő. Barátságuk régi keletű, még 1950-ben kezdődött, amikor OJsztrah a Csajkovszkij Konzervatórium részére a bemutatott tizenkét hegedű közül Drozen mesterét választotta. A hegedűt olyan tökéletesnek találta, hogy saját magának ls rendelt egyet. Egy hegedű elkészítése általában három hónapot vesz Igénybe. Drozen mester Ojsztrah hegedűjén hét évig dolgozott! Amikor ötvenhétben a Prágai Tavaszon játszó művésznek átadta a még lakkozatlan hegedűt, az kipróbálta és a mestert átölelve, köszönte meg művét. A hegedűt később futár^ vitte Moszkvába. Amikor Ojsztrah"; megkapta, az éteren át Drozen mesternek játszotta rajta első hangversenyét. Tavaly egy Júliusi napon a turnovi ház ritka vendégeket kapott. Ojsztrah feleségével felkereste Drozen mestert. Űrákon át ült műhelyében, figyelte, ahogyan dolgozik, aprólékosan elmagyaráztatta magának a hegedűkészltés fortélyait, játszott a hegedűkön és elzarándokolt Drozen mesterrel a Turnov melletti Sedpiihorkyba, ahhoz a háromszázéves lucfenyőhöz, amelynek nincsen párja az egész Krkonošeban. Nehéz elbúcsúzni Drozen mestertől. Van benne valami, ami fogva tartja, vonzza az embert. Akármeddig elhallgatnám őt és zokogó, nevető, simogató, panaszkodó hegedűit. Sok érmet, kitüntetést kapott hosszú pályafutása alatt. De nincs nagyobb kitüntetés annál, amikor alkotásai megszólalnak a művészek kezében és magukkal/ ragadják a zenekedvelő közönséget. KIS ÉVA Megható pillanat... A Komenský Egyetem nagy előadóterme zsúfolásig megtelt. Az erkélyeken sincs egyetlen szabad hely. Az emelvényen Ünnepi díszbe öltözött tanárok és fiatalok sötét ruhában. Nem, most nem előadás készül. A dékán emelkedik szólásra. A felsorakozott fiatalokat mutatfa be a rektornak és közit, hogy öt évi főiskolai tanulmányaik befejezéseként sikeresen letették az elóírt vizsgákat. Megkezdődik az avatás. A hallgatóság sorában szülők, közeli rokonok, férjek, feleségek, vőlegények, mátkák, munkatársak ... Tömérdek virág. Mintha a város valamennyi piros rózsáját és szegfOjét erre az alkalomra kötötték volna csokorba. Ünnepélyes pillanat. A hallgatóság feláll, a zsebkendők mind szaporábban itatják az előtörő könnyeket. A fiatalok egyenként lépnek a jogarhoz, ujjukkal megérintik és leteszik az akadémiai esküt. Átveszik oklevelüket s ebben a pillanatban megszűntek főiskolások lenni... Érett, kész emberekként hagyják el a nagy termet. A folyosón, a lépcsőkön vtrágáradat fogadia őket. A szeretet, az elismerés virágát. Fejkendős nénikék, ősz hajú bácsikák ölelgetik okleveles gyermeküket. Beteljesült vágyak nagyszerű érzése szorítja össze a torkokat. Az ajkak némák, de valahol a szívek tájékán nagy-nagy érzés melegsége fakasztja az öröm körtnyelt. Az ünnepi pillanat nem alkalmas az összehasonlításra. Mégis valami erre késztet. Talán éppen a fejkendős anyák és a kérges tenyerű apák, akik a múltban az egyetem épületének a közelségébe se kerültek. A társadalom számukra nem adta meg a tanulás lehetőségét. S most fiúk, leányuk oklevelével az ő megtört életútjuk folytatódik éles ívben felfelé. Sokan faluról, szerény vidéki otthonukból indultak. Öt nehéz év eredményeként jutottak el a mai ünnepi pillanatig. Gazdag Ismeretekkel felvértezve lépnek az életbe, hogy a felhalmozott tudást saját és társadalmunk érdekében gyümölcsöztessék. Bátran léphetnek kl ezen az úton, mert továbbra ls társadalmunk gondoskodása kíséri őket. Hisz az oklevéllel együtt megkapták kinevezésüket is. Kész hely, biztos kenyér, biztató fövő vár rájuk. S itt egy pillanatra megáll a toll. Az ünnepi pillanat emléke elfoszlik, az ünnepet felváltják a dolgos hétköznapok. S az egyik ünneplő előttem áll. — Nagyon kérem, segítsen ... — ? ? ? — Állást keresek. Most végeztem el a főiskolát és vidékre helyeztek. ARATÁSI képes híradó ímMgf*íWSrülSl I ČÁLOVO —Az állami gazdaság gépjavító műhelyéből a na! pókban indították útnak a gazdasági udvarokra a kijavított kombájnokat. Beke Vince műhelyvezető a Jánošíkovóra és Madérótre induló kombájnosokkal beszélget. ' Í # '' Í VEĽKÉ B1 AH OVO ~~ Rácz Péte

r> a földművesszövetkezet elnö-i -ke az őszi árpát szemléli. A 14 hektáros táblán hétfőn szeretnék megkezdeni az aratást. Itt próbálják ki a szövetkezet négy kombájnjának technikai felkészültségét. Itt kezdődik meg a kombájnosok versenye. 70 hektár gabona learatása után a kombájn személyzete 450 korona pénzjutalomban részesül. A prémiumrendszert bevezették a többi aratási munkálatoknál is. ÜNNEP UTÁN Bratislavában lakik a vőlegényem. Szeretnék itt maradnt. — Vőlegénye? Miért nem kelnek egybe, így talán könnyebben menne? — Annyira még nem vagyunk ... Értem. Nem is a vőlegény a fontos. Inkább Bratislava. — Hová való? Egy Ipoly melletti városkát nevei meg. — E s hová helyezték? — Haza. Majdnem haza., Í Néhány kilométer... Hangja türelmetlenséget árul el. Kelletlenül, idegesen válaszol a kérdésekre. — De hát ez nem megy olyan gyorsan. — Tudom. Nem ls fontos. Csak egy igazolást kaphatnék, hogy szükségük van rám. Így talán viszszaadhatnám a kinevezést... Szóval így. Semmi se fontos. A vőlegény se, egyelőre az állás se. Csupán a vidéki kinevezés érvénytelenítése. — Hol szeretne dolgozni? — Mindegy. Akár gépírónőt beosztást is vállalok ... Mindent, csak Bratislavában maradhasson. Talán még férjhez ls menne, akár holnap is, bárkihez, csak vidékre ne kelljen mennie. Főiskolai végzettséggel az írógép mellé ülne — egyelőre. Azután újabb, jobb helyet keresne. Most csak egy a fontos: a vidéket megúszni. Ismét felelevenedik az ünnepi pillanat friss emléke. Könnyes szemű, fejkendős asszonyka, óriási virágcsokor. Az édesanya harmatos reggelen szedte kiskertjében. Ezt hozta . leányának otthonról. Az Ipoly mel- \/ letti kis városkából. Onnan, ahol egész gyermekkorát töltötte. Ahol jóságos tanítója bevezette az írás és olvasás tttkaiba. Ö pedig borzong, ha erre a kis városra gondol... Pedig ott új iskola épült. Sok tanteremmel. Az új nemzedék kezdi ott életútját és vár azokra, akik bevezetik a tudomány titokzatos birodalmába. ö inkább írógép mellé ülne, nem megy vissza szülővároskáfába. öt évvel ezelőtt vidéki kislányként érkezett. A főiskola kapuja kitárult előtte. Nem kérdezték, honnan főtt. A társadalom tálcán tálalta a lehetőséget. Diákotthonban kapott szobát, kosztot és havi négyszáz korona ösztöndíjat. Akkor természetesnek vette a társadalom segítségét. Most a társadalom felkínálta a munkahelyet, ö viszont nem veszi természetesnek, hogy ezt a munkát vállalja. Megint összehasonlítás. Tudom, teljesen helytelen. Nem vonható párhuzam a múlt és a jelen között. Ma a falu se az az elmaradott, megközelíthetetlen ' sárfészek. Korántseml A technika, a tudomány és a társadalom közös erőfeszítésével a falu is megszűnik a szó szoros értelmében falu lenni. De valaha — és a fejkendős nénik, a kérges kerzü bácsik az élő tanúk, — a gazdasági válság éveiben, hány okleveles szívesen vállalta volna még az utcaseprést ls, csak valami munka akadt volna számára! Túlzás? Nem! Csak ma tűnik valószínűtlennek. Az igazságon azonban mit sem változtat... Ma az oklevél a kinevezéssel jár. — Sajnálom, nálunk nincs szabad hely. Próbálkozzék másutt. Az okleveles nyelvész, csinos, életre való leány, felugrik. — Sejtettem! Nem ts reméltem, de megpróbáltam! Ez az ötödik hely. Borzasztó! Főiskolai végzettséggel szerény helyért kolduljon az ember ... Hát igen. Valóban borzasztó. Bratislavai koldus főiskolai végzettséggel és kinevezéssel a kezében ... ZSILKA LÄSZLÔ ĎULOV DVOR A héthektáros repceföld szélén felirat: Kolozs gazdasági udvar. A repceföldön há-: rom kombájn szedi fel és csépeli ki a rendre vágott termést. Az egyik SK-3-as kombájn vezetője Bauko András, segédkombájnosa Varga Béla. De csak ideiglenesen. Bauko elvtárs feleségével fog dolgozni, tavaly is együtt arattak. Ötszáz hektár volt a tel-: jesítményük, ezt a teljesítményt túl akarják szárnyalni. fefcfs vrt*''- £': 4 mm te---. I2A ~ Má

r második nap aratja Maszlák István és Szmolka József a szövetkezet repcéjét. Utána a szomszédos 58 hektáros árpatáblán aratják le rendrakó gépükkel a gabonát. Ott is kétmenetesen fognak aratni. (Drábek Viktor felvételei) 1982. Július 7. tJJ SZÖ 5 *