Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)
1962-07-07 / 185. szám, szombat
Görögországi riportunk Riport a Szovjetunióból A zord Jakutia — a mesebeli kincsek földje Riport a Fülöp-szigetekről | B OLSOJ NYEVER. Innen, a messzi Bajkálőntúlról széles úttest vezet ászaikra. A város szélén az iránymutató jelzi: „Jakutszk felé". Ha az ember jobban szétnéz, jóformán nem ls lát utat. Még nincs, még csak most épül a Jakutszkba vezető országút. Kilométerről kilométerre vonul, érinteni fogja a csulman! szénbányákat, majd elágazik Konka felé és tovább halad. Egyenesen északnak tart a csendes jakut tundrák vidékére. Különben nem is olyan csendes már a vidék: Itt az építők városa, amott a bányászok lakó'elepe alakult kl, a hatalmas körforgású hóhányógép motorja ls nagy zajt csap a környéken, a nagy teherbíróképességű MAZ-oik hosszú oszlopa nagy robaj |al tör előre. Pezseg az életi Autókerekéktől kitaposott széles út vezet a Jabloňoví] hegynyúlvány lábához, Itt kapaszkodni kezd, áthágja a hegygerincet, azután tovább halad előre. Éjjel-nappal lázas munka folyik, szüntelenül robognak a teherautók. Nem véletlenül „tapadnak" új településeik ehhez az útvonalhoz, nem hiába nevezik az „élet útjának". íme, eljutottunk Aldanba, az arany fővárosába. Azelőtt talán csak repülőgéppel lehetett ide elérni. Decemberben — februárban csak „téli úton" — a fák között gumikerekektől és a szántalpaktól kivájt csapáson közelíthették meg a várost. Nyáron rendkívül nehéz volt a közlekedés. Igaz, hogy itt, Jakutiában mindössze három hónapig tart a nyár. Most minden irányban autók száguldoznak. Építőanyagot, burkolókavicsot szállítanak a „transzszibériainak" nevezett műút más szakaszaira. Az útvonalon több száz híd és viadukt épült. Jakutszk felé nem ágazik el a vasút. A közlekedést légi úton, nyáron pedig még vízi úton bonyolítják le. A Léna azonban szeszélyes folyó. Előfordult, hogy elsekélyesedett a vize, megfeneklettek a teherrakományok. Ezért határozták el, hogy a vasúttól Jakutszkig felépítik a műút mellékvonalát. Bosoj Nyemnlr mellett van egy nehéz útszakasz — a Tyit hegység hágóján keresztül vezet. Ha az autó télen megáll, két-három perc múlva már hótakaró borítja. Köröskörül szelek tombolnak. Egyes útszakaszokon további bajolkat okoz a téli jegesedés. Az örök fagy rétege alól kiszorul a víz, mely felszínre jutva vékony, síkos jéghártyával vonja be az utat. Nehéz Ilyenkor autót .vezetni, de még nehezebb építeni, sártengeren és mocsarakon keresztül lerakni az alapokat, keresztültörni a hegyen, bejárni az egyes szakaszoikat... Az épülő műút most már elhagyta Tammotot. Ulu mellett vonul el, melyet nemrégen csak helikopterek kötöttek össze a többi országrésszel. A munka soha sem „fagy be." Szállítják és leszórják a kavicsot, mely az úttest párnája lesz. Nagyszerűen dolgoznak az építők. Az ötödik szakaszon, melyet még jakutial viszonylatban is nagyon nehéznek tartanak, mindenütt megállja helyét Vlagyimir Szavickij fiatal mérnök, a moszkvai Autóútéptési Intézet volt növendéke. Sok tekintetben tőle függ a siker. Jó munkát vég<*zn9k Nyina Malceva és Nyina Szaharova technikusok, Szergej Ivanovics Szafonov földgyalus. A műút hírneve is napról napra öregbedik. A húsztonnás szénrakományokat ma már megszokott jelenségnek tartják. Előfordult, hogy egyszer^ 40 ton ás transzformátort kellett végigszállítani — utána nyoma sem volt horpad ásnak. Az útvonal mentén aszfaltbeton-gyárak épültek. Egyelőre kísérleti céloikat szolgálnak, ha beválnak, több hasonó vállalat létesül. Segítséget nyújtanak majd ahhoz, hogy a BolsoJ Nyever — Jakutszk országút mielőbb elsőosztályú műúttá váljon. Nemsokára ez meg is valósul, 6 az útvonalon autószolgálatok és szállodáik épülnek. Akkor majd könynyen szállítják el Csulmanból a kiváló, nagy kalóriájú kokszolható szenet, a különféle csillámokat,, az autók délről gyümölccsel, észákról prémmel megrakodva fogják járni az új utat. A műút új életet visz a hideg vidékre. Az autódudák tülkölése olyan megszokott lesz, mint valaha a tajga titokzatos csendje. KONSZTANTYIN LARIN A nyolcmillió lakosú négyzetméternyi lehet a tuGörögországban egymillió ember él dohánytermesztésből. Ennek az egymillió embernek kedvezőtlenek a létlajdonában. Eszerint az itt dolgozó emberek ún. szabad parasztok, akik valóban „szabadon" termelhetnek, feltételei, mert nemcsak a amit akarnak és annak addohánytermeléssel járó ne- hatják el termékeiket, akikhéz munkát kell vállalniuk, nek akarják. Magá'ól értetőhar.em ezen felül az időjá- dő, hogy lehetőleg a legrás szeszélyességével s az magasabb bevételt szeretnek egyéb külső befolyásokkal termékeikért. A gyárosok, az összefüggő kockázatot is. előkészítő üzemek tulajdoKeserves „kenyér" a „do- nosai s a nagykereskedők hány" annak a néhány tíz- azonban szintén „szabadon" ezer munkásnak is, akik a dönthetik el, mennyit flzesszaloniki, kavallai és volo- senek a dohányért. Íme, kiszí előkészítő üzemekben bújik a szög a zsákból, vagy cigarettagyárakban dol- mert nyilvánvaló, hogy az ő goznak. lehetőségeik sokkal nagyobSzalonikiből — a mindig bak mint a dohánytermelő bőséges dohánytermést adó Macedóniába utaztam. A bolgár határtól délre és kisparasztoké. Megtehetik például azt is, hogy nem veszik meg a dohányt. Ha Törökországtól mintegy 300 pedig jónak tartják,__ nyugodkilométernylre Drama ne- tan kivárhatják, míg a pavű kisváros közelében az raszt elfogadja. azt az árat, országúttól Joljb oldalt el- amelyet negylelkűen felajánterülő dohányföldön férfiak, lanak neki. asszonyok és lányok szor- Görögországban, minőség goskodtak. és termés szerint 25—60 A dohányföldeken dol- drahmát (1 drahma = 23fillér) gozó emberek nem mezőgaz- fizetnek a dohány kilogrammdasági munkások, mert Gö- Jóért. rögországban nincsenek föld- Tolmácsom szerint ez ar birtokok. A föld ugyan összeg nevetségesen csekély, kisparasztoké, de mind- Ez* nem is kellett különöegyiknek legfeljebb Fiatal dohánytörő lány 5000 se n hangsúlyoznia, hiszen a parasztok silány ruházata, egyszerű s gyakran viskóhoz hasonló házacskájuk meggyőzően bizonyítja, hogy a dohánytermelés bizony keveset hoz a konyhára.., A dohányföldön néhány férfi valamilyen folyadékot permetezett a fejlődő növényekre. Ausztriában rendszerint ugyanezzel a folyadékkal — rézgálicoldattal — permetezik, a szőlőt.A görög parasztok kérdésemre azt válaszolták, hogy ez a szer kiválóan alkalmas a dohány permetezésre is. A Görögországi dohányföldeken ugyanis rohamosan terjed a peronoszpóra nevű növénybetegség, amely ez idén különösen az eplruszí földeken okoz károkat. Kavalla — Észak-Görögország dohányfeldolgozó központja (A szerző felvételei) Később itovábbi részleteket tudtam meg a dohánytermelő görög parasztok siralmas helyzetéről. Legújabban ugyanis több európai ország dél-amerikai termelőktől vásárol dohányt, amely a hoszszú szállítással kapcsolatos tetemes költségek ellenére ls olcsóbb a görög dohánynál. „Igaz ugyan" — mondotta egy szaloníkl dohányszakértő — „hogy a délamerikai dohány minősége össze sem hasonlítható a mienkkel". Mindez mit sem változtat azon a íényen, hogy rohamosan csökken Görögország dohánykivitele, jóllehet még mindig eléri az évi 60—63 000 tonnát. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy Görögország néhány évvel ezelőtt dohánykivitelével teljesítette külkereskedelmi tervének 60 százalékát, ezt a százalékarányt ma a dohány és a gyapot kivitelével együttvéve éri el, — akkor megértjük ,a görög külkereskedelem válságos helyzetét. A görög dohánytermelők legnagyobb baja azonban nem a peronoszpóra és nem is orvosolható rézgáliccal. Görögország rákfenéje a nép mindinkább leromló szociális helyzete. Az országban tengődő 200 000 munkanélküli és félmillió idénymunkás túlnyomó része vidéken él. Amennyiben hivatalos közlemény szerint Görögország nyolcmillió lakosa közül hárommilió naponta és fejenként csak 8 drahmát, keres, akkor tudvalévő, hogy ennek a hárommillió embernek túlnyomó része falvakon küzd betevő falatjáért. Szociális helyzetük szorosan összefügg azzal, hogy a görög mezőgazdaság évente legfeljebb 170 napig foglalkoztatja a belőle élő embereket. A Neue Züricher Zeitung a svájci fináncoligarchia lapja erről a helyzetről a következőt Irta: „A görög mezőgazdaság nem foglalkozhatathat több munkaerőt, sőt a termelés csökkentése nélkül legalább ' 375 000 idénymunkást nélkülözhet". A vidékiek ezrével menekülnek a falvakból, és munkalehetőséget remélve városokba költöznek. Többnyire csalódniuk kell, és csak az athéni, szaloniki, voloszi és a patraszí munkanélküliek seregét gyarapítják. Csakis a fejlődő ipar gondoskodhatna róluk, de éppen ez hiányzik Görögországban, minek következtében a kétségbeesett emberök tízezrei vándorolnak kl hazájukból, hogy külföldön próbáljanak szerencsét, találjanak munkalehetőséget, vagy némileg jobban fizetett munkát. KURT SELIGER A mikor már belefáradtunk a hosszú repülésbe, a repülőgép szárnyai alatt hirtelen vége szakadt az örökké kéklő tengernek és más színek tűntek fel. Alant villództak a rendetlenül szétdobált skatulyaházak. Felülről valamilyen absztrakt műre hasonlítottak. — Ez már Manila — közölte velünk a szintén kimerült stewardess. Azt mondják, Manila esővel fogadja az érkezőket. Mi sem voltunk kivételek. Igazat mondva, örültünk is az esőnek, ... Már benn is ülünk «z autóban. A város polgárManila bennszülött negyede, az emberek vízért sorakoznak BOLDOGSÁG A KIRAKATOK MÖGÖTT mestere jött értünk. Most őt hallgatjuk, se vége, se hoszsza mondókájának. — Látják, az ott az amerikai nagykövetség — mondja vendéglátónk, amikor a város közvetlen közelében rátértünk a sima útra. — Milyen óriási, pompás épület. — Miért vették körül fallal egészen a tengerpartig? E kérdésre már nem a polgármester, hanem a sofőré válaszolt egy óvatlan pillanatban, amikor a gazdája nem volt a közelben. — Otthon érzik magukat nálunk. Ez a ő földjük. Azt csinálnak, amit akarnak. Ez a sofőr nem végzett főiskolát, de tudta, mit jelent a föld és a szabadság. Ura sokat tanulhatott volna tőle. Mindenütt amerikaiak Kis idő múlva lejöttem a szállodai szobámból. Beszédbe elegyedtem egy kifutóval, kérdezősködtem, hogyan élnek. — Nézze, látja ott azt a toprongyos alakot? Már órák hosszat egy helyben áll, s várja, hátha akad számára munka. Munkanélküli, Ilyenek pedig ezrével vannak nálunk. Szállodám a zajos Manila központjában feküdt. Estefelé sétára Indultam egy Fülöp-szigeti ismerősöm társaságában. Balr$ fordultam, és az utca a Paszig folyó hídjára vezetett, üt híd szeli ét a folyót és összekötik a város központját az alsóvárossal. A folyó most csendes volt, a motorcsónakok is pihentek. — Ez a MacArthur-híd — büszkélkedett kísérőm. — Nemzeti hősük volt? — kérdeztem a csodálkozőt színlelve. — Dehogy, amerikai! — Miért nevezték el róla a hidat? — Felszabadította a Fülöpszigeteket a Japán megszállás alól. Erős hadserege volt. Az amerikaiak Jók hozzánk. — Miért nem lépnek be az Egyesült Államok Közösségébe? A kísérőm erre elhallgatott. Elől a fekete ég alján kékes neonfény ragyogott: NATIONAL LIFE — hirdette a felirat. — Ez egy amerikai tőkével dolgozó életbiztosító társaság reklámja — magyarázta ismerősöm megértve kérdő tekintetemet. — Indonéziában nincs ilyen? — Van biztosítás, csakhogy amerikai tőke nélkül. — Amott azt a hidat, látja, Jones-hídnak nevezik. — Miért? Talán nem ez az igazi neve? — De Igen. Csakhogy ez ls amerikairól kapta a nevét. Kormányunknak annyi joga sincs, hogy népünk nagyjairól nevezze el a hidakat, Akárhová megy, mindenütt amerikaiakba botlik. Virradt, mire hazatértünk. Útközben a híd alatt alvó emberekre lettem figyelmes. Rongyos ruhában, szakadozott gyékényen pihentek. Több mint harmincan voltak. Egyikük falhoz támaszkodva aludt... Lám, a kapitalista Manila sebhelyei. A kísértés útja Szabad Időben jóleső érzés végigmenni az áruházak gazdag választékú, fényűző kirakatai. között. Az árak sem magasak, természetesen nem az egyszerű fülöp-szigeti ember számára. Ennek ellenére a Rizal-avanuen és a többi központi utcában mindig egész néptömeg tolong. Persze nem mindenki vásárol, nem azért, mintha nem akarna, hanem egyszerűen nem telik. A gazdag tengerentúli turista zsebe nem érzi a drágaságot. De mit csináljon az, aki naponta mindössze 4 pesot keres? Egyszeri étkezés 3. peso, kétszeri hat peso. Hogy szüljön valaki gyermeket? Hisz nélküle ls 2 peso adóssággal zárul egy napja. A vallással nem lehet jóllakni Rendkívül nehéz körülmények között élnek a Fülöpszigeti dolgozók. Van egy Nyomortanya az amerikai biztosító társaság modern épületének árnyékában. olyan réteg, mely kénytelen eladni önmagát és gyermekeit. Ugyebár kíváncsiak, milyen ls egy élő áruval kereskedő Intézmény? Képzeljenek el egy nagy teraszt mindkét oldalán egymás mellett nyíló szobákkal. A terasz peremén fiatal „hölgyek" ülnek, s várják a „jó szerencsét". Ha a hölgy szeme megigézi a „gavallért", 10 centavosért három percig táncolhat vele. A „tulaj" 1—2 pesonál többet nem fizet a hölgyeknek az esti 8 órától hajnali 4 óráig tett .szolgálataikért". Ha a tánc után a gavallér „bizalmasabb meghittségben" akar lenni a hölggyel, hozzáfizethet, s akkor bevonulhat egy különszobába. Érdekes, hogy sok fiatal hölgyet anyjuk kísér. — Az éhhalál vagy a züllés közül a kisebbik rosszat választják. A szombat esti „mulatság" vasárnap reggel hatig ls elhúzódik. Alig marad idő mosakodásra, s máris indulnak a templomba. Az olvasó kérdezhetné, miért nem akadályozza ineg az egyház a „nyáj bűnbeesését"? Egy manilai söfőr mondásával válaszolnék rá. Nemrég mohamedán utast vitt előzékenyen a „táncteraszra". A vendég felháborodottan tiltakozott, hogy neki ilyesmit tilt a vallása, mire a sofőr ezt válaszolta : „Én katolikus vagyok. Nekem is tiltja a vallásom, hogy ide szállítsam, de a vallással nem lehet jóllakni." F. L. RISACOTTA indonéz újságíró ÜJ SZO 4 * 1S62. július 7.