Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-07 / 185. szám, szombat

> Mozgalmas napok Algériában Ben Khedda a kormány tekintélyének megszilárdítására törekszik • Az oráni véres események részletei Ben Khedda, az algériai ideigle­nes kormány elnöke algíri rádióbe­szédében bejelentette, hogy az al­kotmányozó gyűlés megválasztásáig és az új kormány megalakulásáig az ideiglenes kormány fogja irányíta­ni Algériát. Felszólította az algériai­akat, az ország egész területén se­gítsenek megszilárdítani a kormány tekintélyét. Hangoztatta, hogy az or­szág újjáépítésének feladatai; és a forradalom céljainak elérése meg­követeli a nemzeti erők egységét. Felszólította az algériaiakat, fejezzék be a függetlenség kikiáltásának ün­napségeit és térjenek vissza a mun­kába. •ír Nasszer, az EAK elnöke csütörtökön Ismét fogadta Ben Bellát, az ideigle­nes algériai kormány elnökének he­lyettesét. A Reuter szerint három órán át folytatott megbeszéléseikről nem ad'ak ki közleményt. Az AP szerint el-Medani, Algéria képviselő­je az Arab Ligában Algírba utazik, hogy az ideiglenes kormány tagjai­val tárgyaljon. •ír A függetlenség ünnepségei idején Ot-ánban vérfürdőt idézett elő az OAS. Míg Algírban teljes a rend és a nyugalom, s a dolgozók fegyelme­zetten viselkednek, Oránban nagyon feszült a légkör. Az európaiak lázasan csomagolnak. Csütörtök óta érvény­be lépett a kijárási tilalom.'Az el­néptelenedett utcákon a nemzeti fel­szabadító hadsereg páncélosai cir­kálnak. A Reuter szerint a francia alakulatok csütörtökön este a pálya­udvar közelében tüzet nyitottak az algériaiakra. A nemzeti felszabadító hadsereg oráni para-ncsnoka az ideiglenes végrehajtó hatalom Intézkedését megelőzve elmozdította hivatalából az eddigi francia prefektus" és algé­töztetnének ki lakatlan vidékre. Pénteken újabb tűzharcra került sor Orán európai negyedében, ahol elő­ző nap mintegy száz ember vesztet­te életét. N^gy-Britannia Kommunista Pártja követeli a fasiszta összejövetelek betiltását London (ČTK) — Nagy-Britannia Kommunista Pártja Közpoht* Bizottsá­gának politikai bizottsága július 6-án nyilatkozatot adott ki, amelyben kö­veteli a fasiszták összejövetelének betiltását. Nagy-Britannia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai bizott­ságának nyilatkozata utal azokra a kilengésekre és garázdálkodásokra, amelyet a fasiszták vasárnap a Tra­A délafrikai fajgyűlölők emisertelen terve Johannesburg (ČTK) — Az Asso­ciated Press hírügynökség johannes­burgi tudósítójának* közlése szerint a Dél-Afrikai Nemzeti Párt azt javasol­ta a kormánynak, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság fokvárosi tartományának felét „tisztítsa meg a néger lakosság­tól". E terv szerint 10 év alatt az af­rikaiakat egy terméketlen vidéken lé­tesített elzárt területre telepítenék. A Nemzeti Párt emlékirata két sza­kaszban javasolja az áttelepítés vég­rehajtását; az elsőben 117 000 és a másodikban 300 000 bennszülöttet köl­töztetnének ki lakatlan vidékre. Sztrájkba léptek az olasz nyomdászok Róma (ČTK) — július 6-án Olasz­ország egész területén sztrájkba lép­tek a nyomdászok, a lapok és a hír­ügynökségek dolgozói. Béremelésért 1 és a munkahét lerövidítéséért sztráj­kolnak. A sztrájk következtében Olaszor­szágban több napon át nem jelennek meg a I^pok. falgar téren elkövettek, és hozzáfű­zi : „aki egyet ért azzal, hogy Hitler és Mussolini csodálói London szívé­ben találkozzanak, megtiporja a de­mokratikus elveket". Az angol kom­munisták felszólítják a parlamentet, hozzon törvényt, amely egyszer s min­denkorra betiltaná a fajgyűlölő és antiszemita propaganda terjesztését. Provokáció Laosz légiterében Peking (ČTK) — A LSOSZ Hangja rádióállomás közölte, hogy felségjelek nélküli lökhajtásos repülőgépek az utóbbi Időben több ízben megsértet­ték Laosz légiterét A Kőedény sík­ság térségében, Baubau járásban, a Xieng Khouang tartományban, továb­bá Tathong és Taboun járásokban fi­gyeltek meg repülőgépeket. * A szovjet és a koreai államférfiak táviratváltása Moszkva (ČTK) — A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Szov­jetunió közötti barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének első évfor­dulója alkalmával a szovjet és a ko­reai államférfiak üdvözlő táviratot váltottak. Nyikita Hruscsov és Leo­nyid Brezsnyev elvtársak Kim Ir-Szen és Csoj Jon-Gen koreai államférfiak­hoz intézett táviratukban megállapít­ják, hogy a szovjet—koreai szerződés a távolkeleti és világbéke s biztonság magszilárdítását követi, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság független­ségének szilárd biztosítéka. Ausztria elismeri az Algériai Köztársaságot Bécs (ČTK) — Az osztrák kormány július 5-i esti ülésén Goi'bach kan­cellár és Kreisky külügyminiszter tá­jékoztatták a kormány tagjait az osztrák kormányküldöttség szovjet­unióbeli és franciaországi látogatásá­ról. Az osztrák kormány elhatározta hogy elismeri az Algériai Köztársasá­got és rövidesen felveszi vele a dip­lomáciai kapcsolatokat. Meghalt William Faulkner Oxford (ČTK) — Július 6-án 64 éves korában elhunyt William Faulkner, Nobel-díjas amerikai író. Új épületet kap a moszkvai Lumumba Egyetem Moszkva (ČTK) — Moszkva délnyu­gati részében megkezdik a Lumumba Egyetem új épületcsoportjának épí­tését. Az építkezési terveket a leg­jobb moszkvai építészek dolgozták ki, és különös tekintettel voltak arra, hogy a külföldi diákoknak a lehető legjobb tanulási és pihenési lehetősé­geik legyenek. Minden fakultásnak külön épülete lesz étteremmel és társalgókkal. Az egyetemi épületekben műhelyeket, la­boratóriumokat, klinikát, klubot és sportstadiont is berendeznek. LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK fe'sorülouiok oi angol békeharcosok A ngliából, ahol a békemozga­** lom az utóbbi években rendkívül nagy teret hódít, a la­kosság legszélesebb rétegeit kép­viselő csoport utazik Moszkvába, hogy ott az angol nép üzenetét és jókívánságait tolmácsolja a kong­resszusnak. A kongresszus angliai előkészítő bizottsága lezárta a moszkvai bé­ke-világkongresszus küldötteinek és megfigyelőinek névsorát. Ang­liából 113-an vesznek részt. A kongresszus 50 kimagasló kezde­ményezőjének élén Bertrand Rus­sel világhírű filozófus áll. Moszk­vában C. D. Farley, a százak bi­zottságának titkára fogja őt kép­viselni. A résztvevők névsorában tudósok, 'tnres írók, közismert szakszervezeti funkcionáriusok, szí­nészek és más neves személyisé­gek szerepelnek. Az üdvözletekből idézzük Venes­sa Redgreve színésznő sorait: „Nem érdekel, hogy ki szervez­te a kongresszust és hol tartják meg. Ilyen világkongresszus min­den évben lehetne. A világ népei­nek a kölcsönös megértés és sze­retet kapcsolatait kellene megte­remteniük, amelyeket semmilyen politikus nem zavarhatna meg. Sir Compton Mackenzie író így nyilatkozik: „A leszerelés sokkal biztosabb „megfélemlítő" eszköz, mint az atombombii. Bízom benne, hogy a kongresszus meggyőzi vala­mennyi nemzet politikusait arról, hogy az emberiség békés jövőjét csakis az általános leszerelés biz­tosíthatja." A tudományos Dolgozók Egyesü­letének titkára kijelentette: „A tu­dósok úgy járulhatnak hozzá a kongresszushoz, ha megmutatják az utat, hogyan lehet megmenteni a tudomány és a technika tisztasá­gát. A tudomány ajánlja fel segít­ségét a világnak az éhinség és betegségek megszüntetésére." Angliában valóban figyelemre méltó a nők elszánt békeharca. Az asszonyok országszerte fáradhatat­lanul agitáltak az atombomba-kí­sérletek, a német militarizmus és az Angiiában elhelyezett amerikai atom-támaszpontok ellen. Buzgal­mukról tanúskodik az a tény, hogy a küldöttek több mint egy negyede békeharco- nő. fudith Cook asz­szony, aki hathónapos kisfiával nemrég Amerikában járt, hogy Kennedy elnöktől az atombomba­kísérletek beszüntetését követelje, most az elsők között repülőgépen útra kél Moszkvába. Kisfiát is ma­gával viszi. Tacci-Morrisné, közismert taun­toni békeharcos szintén a kong­resszus küldötte. Egy televíziós nyi­latkozatban „miért harcol a béké­ért"? kérdésre nem rég í|y vá­laszolt: „Ha a világ asszonyai mind összefognának a békéért, a fér­fiaknak abba kellene hagyniuk a háborúskodást." Számos szakszervezet küldi ki képviselőit Moszkvába, hogy az angol ipari munkások százezreinek nevében szólaljanak fel a leszere­lés és a béke érdekében. Az országos atomleszerelési kam­pányt 25 megfigyelő és küldött képviseli a kongressuson. A essex-i atomháborúellenes bizottság a szak- és békeszervezetekkel együttműködve közös küldöttséget állított össze, mely újságkivonato­kat, fényképeket, könyveket, verse­ket, üzeneteket visz magával Moszkvába. Azok a szervezetek és egyesüle­tek, amelyek, nem tudtak senkit sem kiküldeni, pénzadományokkal járultak hozzá más küldöttek költ­ségeinek fedezéséhez. A kongresszus fennkölt céljai minden várakozást felülmúló lel­kes és spontán visszhangot vál­tottak ki. A béke- és szakszerve­zetek most nagygyűléseket készí­tenek elő, amelyeken majd beszá­molnak a kongresszusról visszatért küldöttek. MONTY META Folytatják e szovjet-amerikai tárgyalásokat Kennedy elnök sajtóértekezlete Washington (ČTK) — Kennedy amerikai elnök csütörtöki sajtóérte­kezletén válaszolt az újságírók kér­déseire. Kennedy hangsúlyozta az USA kor­mányának azt a szándékát, hogy foly­tatja az amerikai—szovjet tárgyaláso kat, bár ezeket eddig nem koronázta siker. Hozzáfűzte, hogy Rusk állam­titkár rövidesen találkozik Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövettel, akivel főképpen a nyugat-berlini kér­désről fog tárgyalni Az amerikai elnök az ún. nyugat­európai szövetségről szólva kijelen­tette, hogy Nyugat-Európa egyesítése meggyorsul, ha Nagy-Britanniát fel­veszik az Európai Közös Piacba. Kennedy elutasította a jövedelmi adó azonnali leszállításának követel­ményét és rámutatott, hogy a kor­mánynak az a szándéka, hogy 1963 januárjától csökkenti az adót. Beis­merte, hogy a kormányt nyugtalanítja a gazdasági helyzet. Kennedy kéri továbbá, hogy a kongresszus hagyja jóvá a javasolt 4,7 milliárd dollár külföldi segítséget. Kennedy szerint ezzel a külföldi se­gítséggel akarják szavatolni „az USA biztonságát". A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése Szófia (ČTK) — A Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottsága jú­lius 4-én és 5-én plenáris ülést tar­tott. A BTA hírügynökség jelentése szerint a plénum meghallgatta An­ton jugov beszámolóját, a párt-, ál­lami és gazdasági aktíva júniusi ta­nácskozásán kijelölt feladatok telje­sítésének eredményeiről. Todor Zsiv­kov tájékoztatta a plánumot a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai kommunista és munkás­pártjai képviselőinek június 6-i és 7-i moszkvai tanácskozásáról, vala­mint a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének májusi látogatá­sáról. A teljes ülés határozatokat hozott a napirendi pontokkal kapcsolatban. Az USA további nukleáris fegyverkísérleteket végez Washington (CTK) — Az amerikai atomerő-bizottság közölte, hogy a neva­dai sivatagban több mint 200 méternyi mélységben rövidesen 100 000 tonna tnt erejű hidrogénbomba-robbantást végez a föld alatt. Az atomerő-bizottság igyek­szik lebecsülni a rádióaktív hulladék veszdelmes voltát, emellett azonban be­ismeri, hogy a robbantás után hatalmas földoszlop tör a magasba és bizonyos százalék radioaktivitás a levegőbe is kerül. A kísérleti térség mintegy 100 km-nyire fekszik Las Vegas várostól. Honolulu (CTK) — Az USA, amely a világ közvéleményének határozott tilta­kozása és a világhírű tudósok figyel­meztetése ellenére július 6-án 10 órakor a csendes-óceáni Johnston sziget felett magaslégköri nukleáris fegyverkísérletet szándékozott végrehajtani, a kísérletet a rakéta műszaki hibái .miatt további 24 órával elhalasztotta. ' r//////////////////////////^^^^ A nemzeti felszabadító mozgal­mak ellenállhatatlan erővel törrhk utat napjainkban. Az imperia­lista gyarmatosító hatalmak minden cselszövése, gáncsoskodása ellenére újabb és újabb országok lépnek a független nemzeti fejlődés útjára, rázzák le az évszázados gyarmati uralmat. Az elmúlt héten három afri­kai ország nyerte el függetlenségét. Rwanda, Burundi és Algéria lépett az önálló fejlődés útjára. Számos gyar­mati terület: Nyaszaföld, Brit Guyana stb. politikai vezetői követelték ha­zájuk függetlenségének azonnali kt­kiáltását. Az első lépések nehézsé gei Kétségtelen, hogy a legjelentősebb politikai esemény Algéria függetlenné válása volt. Az ország népe több mint hétéves kegyetlen háborúban vívta ki függetlenségét. A francia gyarmatosí­tók már csak akkor távoztak, ami­kor belátták, hogy Algériában nem győzhetnek^ mivel az egész nép egy emberként szembeszáll a gyarmato­sítással. Az algériai népszavazás ered­ménye ezt be is bizonyította. A függetlenség kivívása azonban csak az első lépés. A népszavazással még nem hárították el a gyarmati múlt átkos maradványait, az imperia­listák cselszövéseit. A gyarmatosítók természetesen minden eszközzel arra törekszenek, hogy ellentéteket, viszá­lyokat robbantsanak ki az algériai forradalom vezérkarában, ideiglenes kormányában. És az elmúlt napok eseményei arról tanúskodnak, hogy a cselszövések bizonyos eredménnyel jártak. Az egész ország a független­a nagyvilágban ség kikiáltását ünnepelte, az elkövet­kező szabad élet mámorában élt £s az Ideiglenes kormányban máris ko­moly ellentétek robbantak ki. A mi­niszterek egy jelentős része ugyanis megfosztott több jelentős katonai pa­rancsnokot funkciójától, amivel Ben Bella miniszterelnök-helyettes nem értett egyet. Ben Khedda miniszterel­nök s a kormány egyes tagjai azt állítják, hogy a választásokig az ideiglenes algériai kormány vezesse az ország ügyeit. Ezzel szemben Ben Bella és számos katonai parancsnok azt vallja, hogy az ország ügyeit az Algériai Nemzeti Forradalmi Tanács (a parlament szerepét betöltő szerv) irányítsa. Ez lényegében azt jelenti, hogy a francia gyarmatosítók jóvá­hagyásával megalakított ideiglenes végrehajtó szerv tagjait bevennék az ideiglenes kormányba és ők készíte­nék elő a parlamenti választásokat, amely lehetővé tenné a képviselője­löltek kiválogatásának befolyásolását. Vagyis a nemzeti felszabadító had­seregnek, amely az algériai függet­lenség kivívásában a legjelentősebb szerepet vélte és a legnagyobb áldo­zatokat hozta, minimális lenne a po­litikai befolyása, pedig az algériai ; forradalom leghaladóbb, a gyarmato­i sítókkal való megalkuvás ellen leg­i következetesebben harcoló szárnya. Ezek után érthető, hogy a francia hivatalos körök miért akadályozták az utolsó pillanatig a Marokkóban és Tunéziában állomásozó algériai egy­ségek hazatérését. Az algériai kormányban kiéleződött ellentétek szinte törvényszerűek, hi­szen a forradalom egyesített vala­mennyi gyarmatosítás el/enes irány­zatot, most azonban differenciálódnak az erők. Az imperialisták pedig ter­mészetszerűleg maguk hasznára akar­ják fordítani az ellentéteket. Bízunk azonban abban, hogy ez nem sikerül, az algériai vezetők nem teszik koc­kára a nehezen kivívott szabadságot és megtalálják a közös nevezőt egy demokratikus, a nép érdekeit figye­lembe vevő egys?gkormány megalakí­tására, amely elengedhetetlenül szük­séges a halaszthatatlan építőmunka mielőbbi megkezdéséhez. A Párizs-Bonn tengel y és az USA A nyugati sajtó mostanában renge­teget ír a nyugat egységének szüksé­gességéről és a nyugati politikusok sem mulasztják el az alkalmat, hogy kihangsúlyozzák a kapitalista világ összefogásának jelentőségét. Hogy is állunk hát ezzel a sokat ^hangozta­tott egységgel? Kennedy elnök a.% amerikai szabad­ság napján mondott beszédében han­goztatta, hogy a nyugati egység meg­teremtésének első feltétele az, hogy Anglia minél előbb belépjen a Kö­zös Piacba. Az amerikai elnök úgy képzeli, hogy Anglián keresztül majd az Egyesült Államoknak is könnyebb lesz egész Nyugat-Európát magához láncolni. A helyzet azonban nem olyan egyszerű, mert ezerriyi impe­rialista érdek ütközik össze és áll az egység útjába. Már hónapok óta foly­nak a tárgyalások Anglia belépésé­ről, mindeddig azonban nem sikerült tető alá hozni a megegyezést. De Gaulle francia elnök ugyanis nem szívesen látja Angliát a Köaös Piac­ban, mivel szerinte Anglia hegemó­niára tehet szert e gazdasági közös­ségben. A francia elnök vágya pe­dig az, hogy országa vezető szerepet töltsön be az európai *kontinensen, a nyugati katonai szövetségben. Ezért szívesebben látná, ha a szigetország egy későbbi időpontban csatlakozna. De Gaulle nagy terveinek megvalósí­'tását Nyugat-Németország segítségé­vel sze»etné elérni, s ezért törekszik a Párizs—Bonn tengely erősítésére. Ezt szolgálja Adenauer franciaországi látogatása is. A francia elnök támo­gatja a revansista hidegháborús poli­tikát, szembe száll a német kérdés békés rendezésével csak azért, hogy Adenauer támogatásával elérje cél­jait. Még Nyugat-Németország atom­fegyverkezésébe is belemegy azért, hogy az USA és Anglia mellett a harmadik „vezető országgá" tegye Franciaországot. Ez azonban nagyon veszedelmes politika — nemcsak Franciaországra, hanem egész világ békéjére. A bonni kancellár ugyanis egyre gyakrabban ismételgeti, hogy „az is­ten Németországot választotta ki Eu­rópa megteremtésére és rábízta Eu­rópa vezetését és védelmét". Ezek a szavak elég nyíltak, de Gaulle azon­ban úgy látszik nem ért belőlük. Pe­dig Nyugat-Németország gazdasági ereje vetekszik a Közös Piac többi öt országának együttes erőivel. Katonai téren pedig már ma a legerősebb. Ha Adenauernak sikerül de Gaullenál elérni a francia—nyugatnémet közös vezérkar megteremtését, nem kell nagy jóslási képesség hozzá, hogy előre lássuk, itt is a Bundeswehr kezébe kerül a vezetés A Párizs­Bonn tengelyből hamarosan Bonn— Párizs tengely lesz és a nyugati szö­vetségen belül a teljes vezetés átcsú­szik a revansista Nyugat-Németország kezébe. Az annyira óhajtott nyugati egy­ség kilátásai nem valami rózsásak, a Közös Piachoz, a „kis Európához", a NATO-hoz fűzött vérmes remények túlzottak és minél többet írnak és beszélnek róla, annál nagyobbak az ellentétek, mert egy csárdában nem lehet dudás Anglia is, Franciaország is, Nyugat-Németország Is, és ráadá­sul még az Egyesült Államok is. SZŰCS BÉLA 1962. július 7. ÜJ SZŐ 3 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom