Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-17 / 165. szám, vasárnap

Ä szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei (Folytatás az 1. oldalról) gazdaságfejlesztési terveinek kidolgozása által. A szocialista világrendszer aktívan hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok gyakorlatában meghonosodjanak a szuverenitás és az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a népek közti barátság elvei. A szocialista államok ezeknek az elveknek az alapján fejlesztik gazdasági együttműködésüket az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal, s ez az együttműködés fontos tényezője a fiatal nemzeti államok önálló gazdasági és politikai haladásának. jelenleg a szocialista világrendszer óriási befolyást gyakorol az egész világ fejlődésére, s az emberi társadalom haladásának döntő tényezőjévé válik. 2. A népgazdasági tervek összehangolása a szocialista nemzetközi munkamegosztás sikeres fejlesztésének és elmélyítésének fő eszköze Ä szocialista világgazdasági rendszer fejlődésének tapasztalatai azt mutatják, hogy a mai szakaszban a szocialista nemzetközi munkamegosztás tervszerű elmélyítésének és az egyes szocialista országok termelési erőfeszítései egyre szorosabb egyesítésének fő eszköze a népgazdasági tervek összehangolása. A tervek koordinálása a szocialista államok önkéntes, együttes tervező tevékenysége, amely arra irányul, hogy a szocializmus és a kommunizmus mielőbbi győzelmének kivívása céljából a legnagyobb mértékben kihasználják a szocialista rendszer politikai és gazdasági előnyeit, A tervek összehangolása elősegíti, hogy megvalósuljon a kommunista és munkáspártok politikája, amely a marxizmus—leninizmus tudományos elvein, a gazdaságfejlesztés lehetőségeinek és szükségleteinek mélyreható elemzésén alapul. Mint a KGST-tagországok gazdasági együttműködésének tapasztalatai mutatják, a tervek koordinálásának az a rendeltetése, hogy megvalósítsa a szocialista nemzetközi munkamegosztás fejlesztésének alábbi, egymással kölcsönösen összefüggő objektív elveit: — helyesen vegye számításba az egyes országok és az egész szocialista világrendszer gazdasági fejlődésének objektíven szükséges arányait, amelyek elősegítik az egyes országok gazdasági egyensúlyának elérését; — biztosílsa a szocialista nemzetközi munkamegosztás magas fokú gazdasági hatékonyságát, ami ab ban fejeződik ki, hogy mindegyik országban minimális társadalmi munkaráfordítással, gyors ütemben növekszik a termelés, és maximálisan kielégítik a lakosság szükségleteit; — biztosítsa a termelés nemzetközi szakosításának, és az egyes szocialista országok komplex (sokoldalú) gazdaságfejlesztésének egyesítését abból a célbői, hogy mindegyik országban a lehető legteljesebben és legcélszerűbben használják fel a termelés természeti és gazdasági előfeltételeit, beleértve a munkaerő-tartalékokat is; — fokozatosan küzdje le az egyes országok gazdasági fejlettséségi színvonalában történelmileg kialakult különbségeket, elsősorban a viszonylag alacsony gazdasági színvonalon álló országok iparosítása útján, az egyes országok belső lehetőségeinek, valamint a szocialista világrendszer előnyeinek maximális kihasználása alapján. A népgazdasági tervek koordinálása lehetővé teszi, hogy külön-külön az egyes országokban és az egész szocialista világrendszerben fenntartsák az állandó összhangot a szakadatlanul növekvő és összetételében változó társadalmi szükségletek és az anyagi termelés fejlődése között. A népgazdasági tervek összehangolásának elsősorban a termelés fő ágait (fajtált) kell felölelnie, amelyekben a nemzetközi szakosítás és kooperálás az ob)ektív feltételek folytán növekvő szerepet játszik és fog játszani, valamint a közlekedést, amely a nemzetközi árucsere szolgálatában áll. A tervek összehangolása egyre nagyobb jelentőségre tesz szert abból a szempontból, hogy bővüljenek és erősödjenek a kapcsolatok a szocialista országok nemzeti gazdaságai között, s biztosítsuk a tervszerű bővített újratermelést az egyes országokban, és ezáltal az egész szocialista világrendszerben Az egyes országok gazdasága közti kölcsönös kapcsolatnak, amely a munkamegosztásból következik, tartósnak és szilárd nak kell lennie, mert ha ezt a kap csolatot akár csak egyetlen ország is megbontja, ez elkerülhetetlenül megzavarja a többi szocialista ország gazdasági ritmusát is. A népgazdasági tervek koordinálása során maximálisan számolni kell azzal, hogy a szocialista világrendszer keretei között a főbb termékfajtákat olyan mennyiségben kell termelni, amely elegendő a szocialista országok szükségleteinek kielégítéséhez, a más országokkal folytatott kereskedelmük szakadatlan fejlődésének figyelembevételével Is. A nemzetközi munkamegosztás arányai és irányai, amelyek biztosítják a társadalmi' termelés maximális hatékonyságát, mind az egyes szocialista országokoan, mind pedig az egész szocialista világrendszerben több tényező, köztük elsősorban a műszaki haladás hatására megváltoznak. Az egyes országok távlati terveinek kidolgozásában és e tervek összehangolásában különösen fontos feladat, hogy számításba vegyék a műszaki fejlődés fő tendenciáit és ezek népgazdasági kihatását. A népgazdasági tervek koordináló melési specializálásnak és kooperálásnak fontos módszere az, hogy közösen dolgozzák fel az arra vonatkozó adatokat, hogy az egész szocialista táborban, vagy az érdekalt országok egy csoportjában a fontosabb termékfajtákból mennyit termelnek és fogyasztanak közösen dolgozzák ki az összefoglaló gazdasági számításokat, elemzéseket és az egyes gazdasági problémák megoldásának változatait. A népgazdaság-fejlesztési tervek összehangolásához figyelembe kell venni azt ís, hogy biztosítani kell a fizetési mérlegek egyensúlyát. A szocialista nemzetközi munkamegosztás sikeres fejlesztése szempontjából nagy jelentőségűek a nemzeti anyagtartalékok. A tartalékok tartósabbakká és szilárdabbakká teszik az egyes országok közti gazdasági kapcsolatokat. A koordinálás hatásosságának szakadatlan fokozása megköveteli, hogy a koordinálás: —• mind kétoldalú, mind pedig többoldalú viszonylatban megvalósuljon. Emellett számolnunk kell azzal, hogy a jövőben a többoldalú koordinálás jelentősége növekedni fog; — elsősorban a távlati tervekre terjedjen ki, mert így előirányozhatják a szükséges változtatásokat a termelés struktúrájában, technikájában stb. a szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyítése és tökéletesítése; — az egyes országok terveinek kidolgozása során valósuljon meg: — írjon elő olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy az egyes országok teljesítsék a kölcsönös szállítások volumenére és határidejére, a szállított termékfajták minőségére és műszaki színvonalára stb vonatkozóan vállalt, összehangolt kötelezettségeiket; — irányozza e'ő több ország közös intézkedéseit a nagyobb gazdasági és technikai kérdések megoldásában. A szocialista országok népgazdasá sának, a szocialista országok közti ter~- terveinek mind mélyebbre ható koordinálása, elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy megteremtsük a tervmutatók kidolgozásának és a statisztikai nyilvántartásnak az egységes módszertani alapelveit ezekben az országokban, és ezen az alapon biztosítsuk a tervmutatók és a statisztikai indexek összehasonlíthatóságát. 3. Az ésszerű munkamegosztás fő irányai a fontosabb termelési ágakban A szocialista nemzetközi munkamegosztás további tökéletesítése — a tervek egyeztetése alapján — megköveteli, hogy gyorsabb ütemben fejlesszük e munkamegosztás olyan progresszív formált, mint a termelés szakosítása és kooperálása a szocialista tábor keretei között. Az államok közti szakosítás azt jelenti, hogy az egynemű termékfajták termelését egy vagy néhány szocialista országban összpontosítják az érdekelt országok szükségleteinek kielégítésére, ezzel kapcsolatban emelik a termelés technikájának és szervezetének színvonalát s kialakítják a szilárd gazdasági kapcsolatokat, valamint a termelési kooperációt az országok között. A termelés nemzetközi, szakosításának az az eredménye, hogy növekszik a termelés mennyisége, csökken önköltsége, emelkedik a munka termelékenysége, javul a termékek minősége, és tökéletesednek a termékek technikai jellemzői. A termelés nemzetközi szakosítása és kooperálása, mint a műszaki haladás aktív tényezője, elősegíti valamennyi szocialista ország gyors ipari fejlődését. A nemzetközi szakosítás és kooperálás nagy jelentőségű valamennyi népgazdasági ágban, különösen a gépgyártásban, a vegyiparban, a vasés színesfém-kohászat fejlesztésében. A szakosítás alapján gyorsan megszervezhető a műszaki hal-adás korszerű irányaival összefüggő legújabb termékfajták gyártása. A szakosítás és a kooperálás további elmélyítésének igen fontos elő feltétele hogy széles körben kidolgozzuk a normákat, a típusokat és a szabványokai mind az egyes országokban, mind nemzetközi viszonylatban, elsősorban azokra az anyagokra, alkatrészekre, szerkezeti "főcsoportokra és késztermékekre vonatkozóan, amelyeknek a gyártását célszerű nagy sorozatú tömegtermelés alapján megszervezni több ország szükségleteinek céljából. A nyersanyagtermelő, a fűtőanyagtermelő és az energetikai iparágakban a nemzetközi munkamegosztás legésszerűbb irányainak fejlesztése, valamint az említett iparágak gyors ütemű fejlődésének biztosítása szempontjából igen fontos feltétel, hogy: — bővítsék a saját nyersanyagés energetikai bázist, elsősorban a geológiai feltáró munkák hatékonyságának fokozásával, ezeket a feltáró munkákat szükség esetén több ország közös erőfeszítéseivel kell végezni az egyes nagyobb perspektivikus területeken; — messzemenően fejlesszük a szocialista táborban deficites nyersanyagfajták termelését valamennyi országban a természeti és a gazdasági feltételek figyelembevételével; — kicseréljük az élenjáró műszaki tapasztalatokat, amelyeket az egyes országok az egyes nyersanyagfajták termelésében és gazdaságos felhasználásában, a művelés alatt álló lelőhelyek kinyerési koefficiensének növelésében és a hasznos összetevők kinyerési fokának emelésében szereztek; — köcsönösen támogassuk egymást a nyersanyag-termelő iparágak bővítésében, a többi között az említett ágak termékeinek megszerzésében érdekelt államok pénzügyi részvétele útján; — a fűtőanyagok, a nyersanyagok és a szerkezeti anyagok termelésében a technikát olyan irányban fejlesszük, hngy csökkentsük a kiaknázás! költségeket, javítsuk a meglevő fűtőanyag- és anyagfajtáit minőségét, illetve új, különösen szintetikus fűtőanyag- és anyagfajták termelését kezdjük meg; — komplex módon hasznosítjuk az országok vízierőforrásait az energetika, a vízi közlekedés, valamint az öntözés és a talajjavítás fejlesztése céljából. A nyersanyag- és energetikai erőforrások hasznosításának hatékonysága jelentős mértékben függ azoktól a költségektől, amelyeket a nyersanyagnak a fogyasztás helyére való elszállítására kel) fordítani. Ezeknek a költségeknek csökkentéée úgy érhető el, hogy : — közvetlenül a kitermelés helyén dúsítjuk a nyersanyagokat; — a nyersanyagokat főleg kitermelési helyük közelében annyira feldolgozzuk, hogy minimális költségeket kelljen fordítani termeié sükre és későbbi szállításukra az országok feltételeivel és szükségleteivel összhangban, az érdekelt országok megegyezése alapján; — fejlesztjük a szállítás leghatékonyabb fajtáit, különösen a villamos távvezetékeket és a csővezetékes szállítást, szakadatlanul emeljük valamennyi szállítási fajta technikai színvonalát és termelékenységét. A fontosabb népgazdasági ágak fejlesztési terveinek koordinálásakor célszerű még kiindulnunk a követke zőkből: a szocialista nemzetközi munkamegosztás a fűtőanyag-termelő és ez energetikai iparágakban mind jobban mélyülni fog és növekvő szerepet fog játszani a szocialista országok energiaszükségletének kielégítésében. Ez megköveteli: — hogy az egész szocialista táborban gyors ütemben, az ipar fejlődési üteménél gyorsabban fejleszszük a villamos energia termelését; — hogy az energiaigényes Iparágakat elsősorban az olcsó energiaforrások közelében fejlesszük, ezzel csökkentsük az energiavesz teség-eket és viliamostávvezeték-építést takarítsunk meg; — csökkentsük az energiatermeléshez szükséges szén szállítását annyira, amennyire ezeket a szállításokat rentábilisan helyettesíteni lehet a villamos energiának vezeté ken történő közvetlen továbbításával; — fokozatosan térjünk át országcsoportok egyesített energiarendszereire — a szocialista táborban ez a társadalmi munkamegosztás és a kooperáció egyik fő haladó iránya. A szocialista országok energiarendszerének egyesítése megköveteli az együttműködés bővítését a kölcsönös energiaszállítások terén, valamint a nagy energiatermelő-kapacitások és a villamos távvezetékek építésében. A szocialista nemzetközi munkamegosztás irányai ezen a területen megváltozhatnak, ha valamennyi ország számára hozzáférhető új energiafajtákat vagy energiaforrásokat fedeznek fel, illetve ha gyökeresen megváltoznak az úgynevezett klasszikus energiaforrások felhasználásának módszerei. A kohászatban a szocialista nemzetközi munkamegosztás fejlődésének maximálisan elő kell segítenie azt, hogy gyorsan növekedjék a vas, az acél és a színes fémek ter-' melése a szükséges választékban az országok növekvő szükségleteinek kielégítése érdekében, valamint, hogy csökkenjenek a fém termelésére fordítandó költségek. A kohászatban a munkamegosztást az teszi szükségessé, hogy ezt az iparágat valamennyi szocialista országban fejleszteni kell, annak figyelembevételével, hogy van-e az illető országnak elegendő nyersanyaga, technológiai fűtőanyaga és energiaforrása, illetve mennyire célszerű behozni a nyersanyagot más országokból. A teljes ciklusú kohászatot elsősorban azokban az országokban célszerű fejleszteni, amelyek teljesen vagy nagymértékben el vannak látva érccel és technológiai fűtőanyaggal, vagy ezek közül legalább az egyik fő nyersanyagfajtával. A vaskohászati szocialista nemzetközi munkamegosztás fejlődése eredményeképpen (amely kiterjed a kohászati nyersanyag termelésére ís) az optimálisan lehetséges mértékig növekszik a félgyártmányok és a késztermékek (nyersvas, hengerelt áru, cső stb.) részaránya a vaskohászati termékek nemzetközi árucseréjében. A kohóiparban a munkamegosztást oly módon célszerű megvalósítani, hogy elősegítse a kohóipar koncent rációjának fokozását és munkája műszaki-gazdaságossági mutatóinak javulását a szocialista országokban. Mivel azonban állandóan bővül a vas- és a színesfém-kohászat késztermékeinek választéka, s a modern iparnak nem egyforma mértékben van szüksége a különféle profilú hengerelt árukra, acélfajtákra és a színes fémek egyes fajtáira, célszerű a nagy kohászati kombinátok mellett optimális mértékben olyan közepes és kis kapacitású üzemeket vagy gyárrészlegeket szervezni, amelyek megfelelnek a korszerű technikai színvonalnak és kis mennyiségijén állítanak elő késztermékeket. Az optimális szérianagyság biztosítása és ezzel a hengerdel berendezések leghatékonyabb kihasználása végett minden országban célszerű végrehajtani a szakosítást a különféle profilú hengerelt áruk termelésére és megszervezni a szükséges profilú hengerelt áruk cseréjét. Abból a célból, hogy a gépgyártásban és más iparágakban megteremtsük a fémek megtakarításának fellé teleit, a nemzetközi szakosítás alapján lényegesen bővíteni kell a minőségi acélok, lemezek, csövek, hajlított és más progresszív profilú hengerelt áruk termelését. A vegyi cikkek, különösen a V/ műanyagok és más szintetikus anyagok, valamint a műtrágya gyár tását célszerű gyorsított ütemben fej lesztenl valamennyi szocialista országban. Mindegyik ország elsősorban saját nyersanyagára támaszkodva fejlesztheti a vegyipar termelését. Emellett fejlődik a vegyipar termelése olyan nyersanyag alapján ls, amelynek felhasználása akkor iš előnyös, ha nagy távolságra kell szállítani, s e nyersanyag feldolgozása biztosítja komplexfelhasználását. A vegyipari termékek választékának bővülése és a nagy termelőegységek kialakításának szükségessége megköveteli, hogy elmélyítsük a nemzetközi szakosítást és a gazdasági együttműködést ebben az iparágban, és -elsősorban ama ágazataiban, amelyeK nagy beruházásokat és különleges berendezéseket igényelnek, valamint, hogy megszervezzük a vegyipari cikkek választékának (a festékeknek, a vegyszereknek, a gyógyszereknek stb.) a cseréjét. J\ A gépgyártás valamennyi szoü/ cialista országban a nemzetközi szakosítás és kooperálás előnyelnek kihasználásával fejlődik. A szakosításkor számolni kell azzal, hogy azokban az országokban, amelyekben a gépgyártás viszonylag kevésbé fejjett, ezt az iparágat gyorsított ütemben kell fejleszteni. Ebben az iparágban szüntelenül mélyíteni kell a nemzetközi szakosítást és kooperálást, mivel növekednek a gépgyártás méretei, egyidejűleg a gépgyártásnak mind újabb ágai és ágazatai keletkeznek, szakadatlanul bővül a választék és emelkedik a gépipari termékek műszaki színvonala. A szakosítás és a kooperálás fontos feltétele annak, hogy a termelésben gyorsan alkalmazzuk az élenjáró technológiát, teljesen gépesítsük és automatizáljuk a termelést, a szocialista táborban meghonosítjuk a technikailag korszerű géptípusok egész nomenklatúrájának gyártását, és biztosítsuk e géptípusok állandó technikai tökéletesítését. A szocialista országok gépipari szakosítása nem korlátozódhat egyes termékekre vagy típusméretekre. Pers{>ektivikusan a fő figyelmet célszerű arra összpontosítani, hogy a gépgyártás termékeinek (szerkezetileg és technológiailag egynemű) fő csoportjai és fajtái szerint hajtsuk végre a szakosítást, illetve, hogy a szakosítás és a kooperálás eredményeképpen az egyes országok komplex berendezéseket, teljes termelési vonalak kiépítéséhez szükséges berendezéseket gyártsanak. Ez megteremti a legjobb feltételeket a termelés koncentrációjához, a korszerű technika és technológia alkalmazásához, valamint a termelés szervezetének megjavításához, a szabványosítás, a tipizálás és á normalizálás alkalmazásához. A gépgyártásban a munkamegosztás egyik perspektivikus iránya a szerelvények és az alkatrészek termelésének szakosítása és kooperálása. Nem kötelező azonban, hogy az az ország, amely valamely késztermék előállítására szakosodik, berendezkedjék az összes tartozékalkatrészek gyártására is. Az alkatrészek és gépelemek gyártását célszerű elsősorban szakosított üzemekben megszervezni. Azok az országok, melyek a termékfajták szerinti szakosítás eredményeképpen bizonyos termékfajtákat más országok számára gyártanak, kötelesek biztosítani a fogyasztó országok szükségleteinek — a többi között a pótalkatrészekben mutatkozó szükségleteiknek — teljes kielégítését, a szállított gépek és berendezések magas technikai színvonalát, valamint az illető országok ellátását tartalékalkatrészekkel. Azokban az országokban, amelyekben nem áll rendelkezésre elégséges kohászati bázis, célszerű azoknak a termékfajtáknak a termelését fejleszteni, amelyek kevés fémet és viszonylag sok munkát igényelnek. A fejlett kohóipari bázissal rendelkező országokban célszerű fejleszteni mind a fémigényes, mind a munkaigényes gépgyártási ágakat, t-oellett az egyes országok gépgyártásának, s különösen a technológiai berendezés gyártásának szakosítása úgy történik, hogy figyelembe vesszük az országok népgazdaságának kialakult ágazati struktúráját és a struktúra tervezett progresszív változásalt. A gépgyártás szakosításkor számolunk azzal, hogy a lehető legnagyobb mértékben igyekeznünk kell alkalmazni az új szerkezeti anyagokat, főleg a vegyipar által termelt anyagokat. A tömegfogyasztási cikkek termelésének szakosítása akkor célszerű, amikor egy adott országban az egyes választékokban vagy modellekben • fennálló szükségletek teljes volumene alacsonyabb, és a közeli években is alacsonyabb marad a technika adott színvonalát tekintve racionális termelés optimumánál. A fogyasztási cikkek termelésének nemzetközi szakosítását az érdekelt [Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZO 2 * 1962. június 18.