Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-17 / 165. szám, vasárnap

ä szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei (Folytatás a 2. oldalról) országok közti megegyezés alapján kell végrehajtani az illető országokban élő lakosság szükségleteinek maximális kielégítése céljából, számi tásba véve azt, hogy növeljék a ter cmelés sorozatszerűségét és messzemenően fokozzák a szükséges cikkek cseréjét a belső piacok választékának gazdagítására. A szocialista tábor mindegyik országának élelmiszeripara oly módon fejlődik és szakosodik, hogy biztosítsa a helyi mezőgazdasági nyersanyag legteljesebb feldolgozását. O

A szocialista országokban a mezőgazdaság további fejlődé sét az a szükséglet szabja meg, hogy minden módon növelni kell a mezőgazdasági termékek és a mezőgazda sági nyersanyagok termelését, abból a célból, hogy a dolgozók életszínvonala világviszonylatban a legmaga sabb legyen ezekben az országokban. Mivel a szocialista országokban az egy főre jutó hasznos földterület nem egyforma, és különbözők az éghajlati ás a talajviszonyok is, fennmarad és tovább fejlődik a, mezőgazdasági termékek cseréje országaink között. Ez szükségessé teszi a tervek koordinálását annak figyelembevételével, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak a szocialista országok mezőgazdasági termelésének további szakosítására az egyes országok érdekeiből és lehetőségeiből kiindulva. Emellett a mezőgazdaság szakosításának problémáját, annak figyelembevételével kell megoldanunk, hogy mindegyik szocialista országban a lehető legnagyobb mértékben növeljük a gabonafélék és az állati termékek termelését. A mezőgazdasági termelés nevelése és hatékonyságának fokozása azt is megköveteli, hogy a szocialista országok koordinálják terveiket és megvalósítsák a termelés kooperációját a mezőgazdasági gépgyártásban, a mezőgazdasági vegyszerek, a mesterséges takarmányok gyártásában, valamint bővítsék a nemesített vetőmag cseréjét stb. 4. A szocialista nemzetközi munkamegosztás magas fokú gazdasági hatékonyságának biztosítása A szocialista nemzetközi munka- I lett elősegíti olyan termelési kompmegosztás az egves országok népgaz- lexumok kialakulását ts, amelyekben daságának komplex fe|!esztése mel- I több szocialista ország vesz részt. 6. A szocialista országok gazdasági fejlettségi színvonalában történelmileg kialakult különbségek leküzdése tésének és az életszínvonal gyors emelésének felétele a szocialista társadalmi rend és a szocialista világrendszer előnyeinek maximális kihasználása, a testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás. Ez megköveteli,' hogy a gazdaságilag kevésbé fejlett szocialista országok maximálisan mozgósítsák belső erőforrásaikat, biztosítsák a termelő jellegű felhalmozások viszonylag magasabb színvonalát gazdaságukban, szakadatlanul növeljék a népgazdaság technikai felszereltségének fokát, fokozzák a munkaképes lakosság foglalkoztatottságát, biztosítsák a társadalmi munka termelékenységének gyors növekedését. A kevésbé fejlett országok által nemzeti gazdaságuk gyors fellendítésére tett erőfeszítések jótékonyságának fokozását a többi szocialista ország az alábbi módokon segíti elő; A szocialista világrendszer országai a termelőerők fejlettségének különböző színvonalán álltak, amikor hozzáfogtak a szocialista társadalom építéséhez. A szocializmusnak már a természetéből törvényszerűen következik az a szükségszerűség, hogy a szocialista országok gazdasági színvonala kiegyenlítődjék. A szocialista allamok valamennyi népe számára b világ legmagasabb életszínvonalát, valamennyi szocialista országnak a kommunizmusba való többé-kevésbé egyidejű átmenetét csak akkor tudjuk biztosítani, ha megteremtjük az ehhez szükséges termelési előfeltételeket. A kommunizmus felépítésének anyagi előfeltételeit az egyes országok népének építőmunkája alapján, annak eredményeképpen teremtjük meg, hogy az egyes népek mind nagyobb mértékben járulnak hozzá a szocialista rendszer erősítésének közös ügyéhez. A gazdasági fejlettség színvonalában mutatkozó különbségek leküzdése elősegíti a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyelnek jobb kihasználását, s ez ugyanakkor olyan tényező, amely meggyorsítja az egész szocialista rendszer gazdasági fejlődésének ütemét Elősegíti a bővített újratermelés optimális arányainak kialakulását a szocialista világrendszer keretei között. A szocializmus és a kommunizmus építése során megszűnnek a nemzet; termelőerők fejlettségi színvonalában fennálló lényeges különbségek, amelyek a kapitalizmus idején végbement gazdasági fejlődés történelmi feltételeivel függnek össze. A szocialista országok közeledni fognak egymáshoz az egy főre jutó nemzeti jövedelem és ipari termelés méretei tekintetében, a mezőgazdasági termelés hatékonysága a munka termelékenységének színvonala és a lakosság életszínvonalának fontosabb mutatói tekintetében. Ez megköveteli, hogy az alacsonyabb gazdasági színvonalon, álló országok végső fokon gyorsabban fejlődjenek, mint a többi szocialista ország. Ugyanakkor a gazdasági fejlettség színvonalának kiegyenlítése nem jelenti mindazoknak a különbségeknek a kiküszöbölését, amelyek a természeti kincsek, az éghajlati viszonyok sajátosságaiból, a fogyasztás szerkezetében és a lakosság életmódjában meglevő nemzeti sajátosságokból fakadnak. A gazdaságilag kevésbé fejlett országokban a gazdaság gyors fellendí— átadják a legújabb műszakif tudományos eredményeket; — segítséget nyújtanak technikailag korszerű üzemek tervezésében, geológiai kutatások elvégzéséiben, szakmunkások képzésében; — ipari berendezést, különösen komplex gyárberendeséseket szállítanak, segítséget nyújtanak e berendezés szerelésében és javításában ; — hitelt és más segítséget nyújtanak. « Ez a célt szolgálja az ipari objektumok építésében, a természeti kincsek kiaknázásában, valamint a nyersanyag-, fűtőanyag-és villamosenergiaszükségletek kielégítésében megvalósított együttműködés is. A szocialista iparosítás, amely előirányozza a nehéziparnak, s szívének, a, gépgyártásnak a fejlesztését — ez a technikai-gazdasági elmaradás leküzdésének fő útja, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalatai igazoltak. Az iparosítás megvalósítását nagymértékben meggyorsítja és• megkönnyíti az, hogy felhasználjuk a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeit. A szocialista államok gazdasági és műszaki-tudományos együttműködése, kölcsönös segítségnyújtása, munkamegosztásuk megszervezése arra hivatott, hogy maximálisan előmozdítsa a népgazdasági komplexumok megszilárdulását és a termelés bővítését a kevésbé fejlett országokban. A sokoldalú testvéri együttműködés hasznára válik minden egyes szocialista országnak, s az egész szocialista világrendszernek. 7. A szocialista országok közti munkamegosztás es árucsere "A szocialista nemzetközi munkamegosztás biztosítja a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásét, és ezzel elősegíti azoknak a gazdaságpolitikai feladatoknak sikeres megoldásét, amelyeket a kommunista és munkáspártok a történelmi fejlődés egyes szakaszain megszabnak A szocialista világrendszerben a társadalmi termelés hatékonysága abban nyilvánul meg, hogy a termelés györs ütemben és töretlenül fejlődik, s ennek alapján mind teljesebben kielégíthetők valamennyi szocialista ország népeinek növekvő szükségletel, és következetesen leküzdhetők az egyes országok gazdasági színvonalában mutatkozó különbségek. A szocialista világrendszerben megvalósuló nemzetközi munkamegosztás magas fokú gazdasági hatékonyságának az a feltétele, hogy kialakítsák a termelés ésszerű arányait az országok terveinek koordinálásával, a többi között az egynemű, vagy egymást helyettesítő termékfajták termelésére hivatott termelőkapacitások legcélszerűbb területi .elhelyezésével. A szocialista nemzetközi munkamegosztás gazdasági hatékonyságának fő kritériuma a társadalmi munka termelékenységének növelése, vagyis annak elérése, hogy minimális mennyiségű anyagot és munkát fordítsunk egy-egy termékfajta előállítására és szállítására. A szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyítésével valamennyi országban csökkentik ezeket a ráfordításokat oly módon, hogy szakosítják és optimálisan koncentrálják a termelést, emelik műszaki színvonalát, jobban kihasználják a beruházásokat, a berendezéseket, ésszerűbben használják fel a nyersanyagot, a fűtőanyagot, a munkaerőt és a szakképzett kádereket, ésszerűbben helyezik el a termelőerőket, javítják a gyártmányok minőségét stb. A társadalmi termelés hatékonyságának a szocialista nemzetközi munkamegosztás tökéletesítése alapján történő fokozása teljesen megfelel a szocialista országok nemzeti és közös érdekeinek egyaránt. A nemzetközi munkamegosztásnak az egész szocialista világrendszer szempontjából hatékony elmélyítésében az egyes szocialista országok érdekeltségét szükség esetén biztosítani fogják az együttműködés megfelelő formáival, illetve a szocialista országok segítségének különféle formáival. A beruházások és a termelés viszonylagos gazdasági hatékonyságára, valamint a külkereskedelem népgazdasági hatékonyságára vonatkozó számításokat a tervek koordinálásakor felhasználják, mint fontos, bár nem egyetlen, kritériumot a szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyítéséhez vezető ésszerű módszerek megalapozására. A termelési szakosítás változatainak értékelésére az egyik fő módszer az, hogy számításokat végeznek mind a szakosított termékfajta termelésére és szállítására szükséges folyó ráfordítások csökkenésére, /nindpsdig a fajlagos beruházási ráfordítások csökkenésére vonatkozólag, figyelembe véve az időtényezőt és a megtérülés idejét. Emellett az értékmutatókat ki kell egészíteni olyan összehasonlító gazdasági-műszaki számításoknak és naturális Indexeknek a rendszerével, amelyek lehetővé teszik, hogy a gazdasági hatékonyság szempontjából minden vonatkozásban jellemezzék a termelés nemzetközi szakosításának különféle változatait. Tekintettel arra, hogy a termelés szakosítására és kooperálására irányuló intézkedéseket hosszú időszakra dolgozzuk ki, az értékmutatók és a gazdasági-műszaki mutatók összehasonlításakor számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a műszaki haladás hatására ezek a mutatók perspektivikusan változni fognak. A szocialista nemzetközi munkamegosztás tökéletesítése során a gazdasági hatékonysági számítások mellett figyelembe veszik annak szükségességét ls, hogy biztosítsák a munkaerő teljes foglalkoztatottságát, a fizetési mérleg egyensúlyát, számításba veszik azt a szerepet, amelyet az adott termelési ág az egész népgazdaság viszonylatában a munka társadalmi termelékenységének fokozásában, az országok gazdasági fejlettségi színvonalának kiegyenlítésében, a védelmi képesség megszilárdításában betölt, és számításba vesznek más tényezőket is. A szocialista táborban a társadalmi termelés gazdasági hatékonyságának szakadatlan fokozását szolgálja a szocialista államok állandóan bővülő műszaki- tudományos együttműködése, és különösen: < — az élenjáró tapasztalatok és vívmányok átadása a termelés, a tudomány és a technika minden ágában, valamint a kölcsönös segítségnyújtás a káderképzésben; — a kutatómunkák és a tervezési-szerkesztési munkák szakosítása és koordinálása, mint a termelés ésszerű szakosításának egyik legfontosabb alkotórésze; — a közösen végzett kutató- és tervezési-szerkesztési munka, a kollektív munkák szervezeti formálnak tökéletesítése, a műszaki-tudományos erők koncentrálása a munkálatok szakosítása és koordinálása útján a gazdasági fejlődés meggyorsítása szempontjából legfontosabb problémák megoldására; — a termelés megszervezése területén, valamint az tlzemekben folyó gazdasági vezetés és az irányítás szerveiben szerzett tapasztalatok kicserélése. ütemének és hatékonyságának fokozását. A nemzetközi szakosítás és az egyes szocialista országokban kialakított nemzeti gazdasági komplexumoknak a fejlesztése kölcsönösen feltételezi egymást. Csakis e két tényező harmonikus összekapcsolása alapján biztosítható az egyes szocialista országok és az egész tábor termelőerőinek legteljesebb és leggazdaságosabb kihasználása Az olyan tendencia, amely zárt népgazdasági komplexum kiaiaKÍtására Irányuj, az ésszerű nemzetközi munkamegosztás elmélyítésének rovására, és viszont, a gazdaság egyoldalú nemzetközi szakosítása arra vezethet, hogy csökken mind az egyes szocialista országok, mind az egész szocialista rendszer gazdasági fejlődésének hatékonysága, illetve lelassul a fejlődés üteme. A népgazdasági komplexumok, éppúgy, mint a termelés nemzetközi szakosítása, fokozatosan alakulnak ki annak alapján, hogy az egyes országok és az egész szocialista rendszer szempontjából a leghatékonyabban használjuk ki a következő főbb tényezőket: — a meglevő és később üzembe helyezendő termelőkapacitásokat; a munkaerő-tartalékokat, a káderek száma és szakképzettsége növelésének lehetőségeit; — a nemzeti jövedelem, a népgazdasági felhalmozás és a fogyasztás elért színvonalát, e színvonal emelésének lehetőségeit és ennek megfelelően a belső piac felvevőképességét; — a természeti kincseket, valamint az éghajlati és talajviszonyokat; — az országoknak más országokhoz viszonyított földrajzi helyzetét, a meglevő nemzetközi közlekedési útvonalakat és ezek további fejlesztésének lehetőségeit; — a szocialista országokkal és a világ más országaival kialakult gazdasági kapcsolatokat, ezek további bővítésének és új kapcsolatok kiépítésének lehetőségeit. Emellett nem szabad túlbecsülni a természeti feltételek és a történelmi hagyományok szerepét; ezek leghatékonyabb és legteljesebb felhasználásának együtt kell járnia a szocialista és a kommunista építés feladatainak megfelelő új fellételek és hagyományok kialakításával. Az egyes országokban a népgazdasági komplexumot oly módon célszerű fejleszteni, hogy gazdasági színvonala szakadatlanul emelkedjék. Ez elsősorban azt követeli meg, hogy mindegyik ország minden lehető módon fejlessze a szocialista ipart, mint a népgazdaság vezető ágát, s biztosítsa a termelési eszközök gyártásának elsősorban történő fejlesztését. Az egyes országok optimális népgazdasági komplexumának kialakítása megköveteli: — a hazai fűtőanyagtermelő, energetikai és nyersanyagipar fejlesztését a helyi források maximális kihasználása alapján, annak figyelembevételével, hogy ez gazdasági szempontból mennýire hatékony az illető ország és az egész szocialista tábor érdekei szempontjából; — ama iparágak arányának növelését, amelyek a népgazdaságban a műszaki haladás alapját alkotják, vagyis különösen a gépgyártás és a vegyipar arájának fokozását; — a hazai nyersanyagra támaszkodó és az alapvető belső szükségleteket kielégítő építőanyagipar, könn-yű- és élelmiszeripar fejlesztését; — a korszerű közlekedés és hírközlés fejlesztését; — a mézögazdaság olyan arányú fejlesztését, hogy az maximálisan biztosítsa az ország élelmiszer-, takarmány- és iparinyersanyag-szükségleteinek kielégítését; továbbá ebből a célból a főbb mezőgazdasági termelési ágak belterjességének fokozását valamennyi országban és a még nem hasznosított mezőgazdasági területek hasznosítását; — a munkaképes lakosság teljes foglalkoztatottságát; — az ország azon vidékeinek gyorsított ütemű ipari fejlesztését, amelyeknek a gazdasági színvonala alacsony; — a szocialista tábor keretei közt megvalósított nemzetközi szakosítás előnyeinek maximális kihasználását, a kapitalista országokkal folytatott kereskedelem bővítésére kínálkozó lehetőségek kiaknázását. Azokban a termelési ágakban, amelyek valamennyi vagy a legtöbb szocialista országban fejlődnek, célszerű elmélyíteni az egyes termékfajták szerinti államközi szakosítást. A szakosítás fejlesztésekor nemcsak a szocialista országok szükségleteit veszszük figyelembe, hanem a szocialista világrendszer keretein kívülre irányuló export lehetőségeit is. A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapja a szocialista országok közti árucserének, amely az egyenértékűség elvén nyugszik. A szocialista országok közti munkamegosztás tervszerű elményítését hivatott előmozdítani a szocialista világpiacon lebonyolított áruszállítások, illetve az itt kialakított elszámolási viszonyok megfelelő megszervezése. A munkamegosztás fejlődése arányában állandóan tökéletesíteni kell a szocialista országok közti árúés pénzviszonyok formáit. Azoknak az ajánlásoknak a gyakorlati végrehajtása, amelyeket az egyes országok Illetékes szervei a nemzetközi szakosítással és kooperálással kapcsolatban elfogadtak, megkívánja, hogy az államok hosszú lejáratú, kétoldalú és többoldalú kereskedelmi és más egyezményeket kössenek egymással, amelyekben megállapítják a szakosított termékfajtáik szállításának volumenét és feltételeit, valamint a felek felelősségét az említett termékfajta szállításával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért, e termékfajták megfelelő technikai színvonaláért, minőségéért és a szállítási határidők betartásáért. Emellett célszerű fokozatosan bevezetni a többoldalú kereskedelmi és fizetési egyezmények gyakorlatát. A tervek sokoldalú koordinálásának és az ezen alapuló szakosítási és kooperációs ajánlásoknak biztosítaniuk kell mindegyik szocialista ország fizetési mérlegének egyensúlyba hozását, mégpedig a többi között a többoldalú elszámolások formálnak mind nagyobb mértékű elterjesztése alapján. Emellett figyelembe kell venni, hogy a fizetési mérleg kiegyensúlyozása nem jelenti az egyes árucsoportokra és termékfajtákra vonatkoztatott kölcsönös fizetések egyensúlyban. tartását. A kereskedelmi és egyéb egyezményekbe foglalt kötelezettségek teljesítését — különösen az áruszállítás egyeztetett volumenét, az áruk minőségét és a szállítások határidejét — a szocialista államok elsőrendű kötelességének kell tekinteni. A szocialista világpiacon állandóan tökéletesíteni kell az árképzés rendsaerét, azzal a követelménnyel összhangban, hogy tervszerűen mélyítsük a szocialista nemzetközi munkamegosztást, szakadatlanul bővítsük az árucserét, meggyorsítsuk a szocialista világgazdaság fejlődését, egyidejűleg megteremtve a feltételeket ahhoz, hogy fokozatosan áttérjünk a saját árbázisra. -ír A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei a szocialista világrendszer fejlődésének általános törvényszerűségeit fejezik ki. Ezek az alapelvek a szocialista államok közti viszonyok jellegéből, termelőerőik és gazdasági együttműködésük fejlődésének elért színvonalából következnek; s figyelembe veszik az egyes országok és a szocialista világrendszer előtt álló konkrét gazdasági és politikai feladatokat is. Amilyen mértékben tovább fejlődik és erősödik majd a szocialista országok gazdasági együttműködése, s ezek az országok további tapasztalatokat szereznek a termelés nemzetközi szakosításában és kooperfilásában, a szocialista nemzetközi munkamegosztás fent kifejtett elvei tökéletesednek, kiegészülnek és pontosabban körvonalazódnak majd. 5. A termelés nemzetközi szakosításának és az egyes szocialista országok komplex gazdaságfejlesztésének összekapcsolása A szocialista gazdasági világrendszerben kedvező feltételek vannak nemcsak az országok közti munkamegosztás következetes és térvszerű elmélyftésére, hanem arra is, hogy mindegyik országban kialakítsák az egymással kölcsönösen ^összefüggő és egymást kölcsönösen kiegészítő népgazdasági ágak ésszerű komplexumát. Ez azt jelenti, hogy a szocialista országok kialakítják a népgazdaság sok ágaz&tú struktúráját, amely optimális komplexumban összekapcsolja az ipart és a mezőgazdaságot, a kitermelő- és a feldolgozóágakat, a termelési eszközök termelését, és a fogyasztási cikkek termelését, s elősegíti a szocialista országok gazdasági fejlődése 1962. június 18. Uj SZÔ 3 É