Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-16 / 164. szám, szombat

Néhány kérdés a sok közül Újságírói „betegség", hogy szíve­sebben keresik fel a könnyen meg­közelíthető, esetleg hírből már is­mertebb és nem utolső sorban na­gyobb községeket, mint az olyanokat, amelyek távol a vasúttői, országúttői eldugottan „árváskodnak", nincs or­szágraszóló nevezetességük és lakos­ságuk száma alig párszáz. Jómagam is úgy kerültem Solničkára, (trebläovl Járás), hogy Bodrogi József titkár csaknem szó szerint fülön fogott, monván: — Most aztán gyere ki hozzánk is, mert nekünk is jólesnék, ha rólunk is tudna valamit a világ. És azért, hogy kicsi a falunk, van nálunk is papír­ra kívánkozó probléma, meg érdekes­ség, méghozzá rengeteg. Legalább annyi, mint a többi faluban. Kár lenne megsérteni az ilyen ra­gaszkodó lokálpatriótát. S ami a prob­lémákat illeti? Abból csak néhányat. Jogos panasz Azt hittem, náluk ls a takarmány­hiánnyal kezdődik a beszélgetés. Té­vedtem. Ha nem is dúskálnak az ál­latok az abrakban, komoly hiányról nincs sző. Hanem;- ami a határukban folyó csatornázást illeti, azzal kap­csolatban már megeredtek a panasz­zsilipek. —Ti Ez a csatornázás, ez felháborító. Tönkretesz bennünket — mondják és láthatom az arcukon, hogy komolyan gondolják. Megdöbbenek. Egy falu, amelynek határa csaknem felerésztjen rét és legelő, mégsem örül a csatornázás­nak. Mindjárt hangot is adok e gon­dolatnak. — Nem erről van szó, — mosolyo­dik el szavamra a korábban morcos titkár, — nem vagyunk mi a meliorá­ció ellenségei, hiszen annak köszön­hetjük, hogy ebben az évben már 100 hektárral nagyobb lesz a szántóte­rületünk, mint 5—8 évvel ezelőtt. — Bizony, milyen búzát terem a ré­gi legelő, — ezt Plónicky Ferenc, a szövetkezet elnöke mondja büszke­ségtől sugárzó arccal. De a következő pillanatban elkomorodik, s így foly­tatja, — annak ezért már mégse őrülhet az ember, hogy most meg több mint 30 hektár vetésünket tönkre teszi a csatornaépítés. — Hát az meg hogyan lehet? — lepődöm meg a határozottan állított dolgon. — Hogyan, hát hogyan — ismétel­geti a titkár, majd kirukkol a tény­nyel. — A szövetkezetet egyáltalán nem értesítették arról, hol és mikor épül -majd a csatorna. Most meg a bevetett területből az egyik helyen 7 hektár búzát, a másikon 20 hektár árpát, a harmadlkon meg 6 hektár búzát és takarmányrépát semmisíte­nek meg, és nem szakad meg a szí­vük. Hát innen fúj a szél. S ha innen, ekkor jogos a panaszuk, hogy az ille­• • • • • • A trnavai Gépesítő és Javító Vállalat dolgozói az idén új típusú önműködő BJH-2022 jelzésű daruskocsik gyártását kezdték meg. A kocsival hétféle művele­tet lehet végezni és rövid távolságra 2300 kg terhet szállíthat. Külföldön is nagy e gép iránt az érdeklődés, mert a munka termelékenységét meghárom­szorozza, ugyanakkor a költségeket egy negyedére csökkenti. Képünkön Josef Oravec, a szerelőcsoport vezetője az ú| daruskocsi teherbírását prőbálla kl. (N. Prakeš — CTK felvétel) tékesek miért nem készítették el ide­jében az építkezés tervét. Amire büszkék Egyelőre vége szakad a panasznak. A dicsekvés (nem jogtalan] van so­ron. — Tudod, hogy a „Baj ven a sze­relemmel" című színdarabot eddig 14 faluban játszotta Csemadok-szerve­zetünk színjétsző csoportja? — kér­dezi Szajkó Béni, a pártszervezet el­nöke. Nem tudtam. Honnan is tudhattam volna, amikor Helmec, vagy Nagygé­res feleannyira sem képes. Pedig az előbbi legalább tizenötször, az utóbbi 5—6-szor akkora, mint az alig négy­száz lakosú Solničko, s azoknak a kulturális munkában múltjuk van. Ogy látszik, hogy ennek a kis fa­lunak pedig jelene — és jövője. De ne maradjak csupán ennél, mert kiegészítésként nem árt megemlíteni, hogy a 98 családi ház lakói közül öt­vennyolcan a falutői távol dolgoz­nak, kl naponta, ki havonta jár haza. Kevesen vannak tehát, de — sokat akarnak. Nem szarka, hanem ember­módra. A 98 ház közül 80 új, a többi még jó. A kis faluban 28—30 gyermek jár a napközi otthonba — s mert össze­függés van a dolog között, itt jegy­zem meg, hogy a mezőgazdasági mun­kák végzésében ritkán előzi meg őket a járás valamelyik szövetkezete. Mi­nek ahhoz kommentár, hogy az ipa­rosok családtagjai éppen úgy vállal­ják az Idénymunkákat, mint a szö­vetkezetesek. Ezen még gondolkodni kell Olyan probléma kerül napirendre, amellyel kapcsolatban eltérőek a vé­lemények. Nem szöges ellentét ez, inkább csak olyan, amilyent a roha­mos fejlődés vet fel. — Képzeld, a baromfiállományt a simítőban kell tartanunk — újsá­golják. — Miért? Talán rosszul dolgozik az építőcsoport? — Dehogy! Dolgozik ez kifogásta­lanul — válaszolják. — Az a baj, hogy e járással nem tudunk meg­egyezni! — Nem engedélyezi az építkezést, vagy anyagot nem utal ki? — Inkább az a hiba. hogy nagyon is sok anyagot ajánlott fel a Járás. Ez aztán már érthetetlen, ök akar­nak építkezni, az építőcsoport jó, en­gedély van, anyag is lenne bőven ... ahá ... megvan. Nincs rá pénz — öt­lik az agyamba, s ki is nyilvání­tom a „felfedezést" azon nyomban. — Tévedsz. A pénz nem játszana szerepet. (Most már még kevésbé értem, szerencsére a titkár tovább magyaráz.) Abban nem tudunk meg­egyezni a járással, hogy ők minden­áron 5000-es baromfi farmot akar­nak, mi meg sokkal kisebbet. Mert minek nekünk annyi aprójószág, egyötödével is könnyen teljesítjük a tojás, meg a baromfihús beadását. De ők csak azt hajtogatják, hogy ilyen kisebb építkezést nem engedélyezhet­nek, mert nincs rá terv. Van valami igazuk, forgatom a fe­jemben az érvelés alapján, mert va­lóban a párszáz hektáros gazdaság­nak minek ls 5000 baromfi... De az ördögbe ls ... hiszen Szolnocskában baromfitenyésztésre jók a feltételek. ... És, hát a simítón kívül egy pár pajta is üresen tátong még a falu­ban... egy kis átalakítás, építőcso­port van ... Hozzáértő baromfigondo­zó is van... A fiatalok közül is akad­na szakmai továbbtanulásra vállalko­zó... S az ez ötezer baromfi nem ls olyan sok. Sok tojás és baromfihús kell a bölcsődének, az óvodának, a kórházaknak, az országnak. A váro­sokban nem létesülhetnek baromfite­lepek, itt a feltételek jók. Azon az építkezésen még gondol­kodni kell. A paraszti pedagógia sikere — A kocagondozókról is írni kel­lene valamit — mondják és moso­lyognak gyanúsan. — Valami baj vari velük? — kér­dem vizsgálódva. — Még csak az kellene — szől az elnök és újra összemosolyognak, majd a titkár bíztatja tekintetével, hogy számoljon be a dologról. Bodrogi elv­társ nem is sokat kéreti magát. — Balogh Guszti gondozza a ko­cákat. Elégedettek vagyunk a munká­jával, mert például tavaly kocánként 4 malaccal többet választott el a ter­vezettnél. Most a kongresszus tisz­teletére kötelezettséget vállalt, hogy a tervezett 13 helyett 15 malacot vá­laszt el egy-egy kocától. Persze ő is elégedett a keresetével. Csak az volt a baj, hogy a család életmódján nem nagyon látszott meg a több mint 2000 koronás havi kereset. Élték tovább a cigánysoron a megszokott, régi élet­módot. Nekünk ez nem tetszett. Szól­tunk is Gusztinak, miért nem épít új lakást? Kimérünk neki egy jő ház­helyet az új soron. — Honnan ven­nék én annyi pénzt, hiszen 1000 ko­ronám sincs — mondta. Az volt a válasz, hogy a szövetke­zet vezetősége, Illetve a pártszerve­zet és a nemzeti bizottság döntést hozott, építenek Gusztinak lakást a szövetkezet pénzéből s ő majd rész­letekben letéríti az összeget. Az épltőesoport elkészítette a ter­vet, a fürdőszobás lakást részben he­lyi anyagforrásbói és önsegély ala­pon 26 000 koronából elkészíthetik — mutatta az összegezés. — Sok pénz az, nagyon sok, 20 évig nyögném az adósságot — mond­ta a kocagondbzó,' amikor ismertet­ték vele a tervet. Egyik részről egy kis tiltakozás, egy kis bizalmatlankodás, a másik részről néhány beszélgetés, egy kis meggyőzés és ... Balogh Gusztáv be­lement a dologba. Ott lakik az új lakásban, örül a fürdőszobának, az előszobának, a polcos éléskamrának, meg minden­nek. Adós maradnék, ha kihagynám, hogy egy év alatt tisztára rendezte a számláját, sőt a zárszámadáskor még 1100 korona osztalékot is kapott. — De ha üzletben nem a szövet­kezet fizette volna a folyószámlát — hunyorog Guszti ravaszul. — Na és az asszony is szépen keresett — te­szi hozzá. Igen, az üzletben folyószámlát riyi­tottak számára, készpénzzel csak ak­kor gazdálkodott, ha előre megbe­szélték, mit akar vásárolni. Szóval ott lakik az új lakásbari. Már a takarékbetét gondolatával is megbarátkozott, röviden — egy kis­sé már ő is új ember az új környe­zetben. Hogy a módszer nincs sehol törvénybeiktatva? Az az Igazság, hogy Guszti helyze­tét korábbi sorstársai nem is kevés­sé irigylik. Hát előbb csak irigyked­jenek. Aztán meg kövessék a jó pél­dát. Reméljük, ehhez a pártszervezet és a HNB továbbra is elvtársi se­gédkezet nyújt és tovább gyümölcsöz­teti a gyakorlatban jól bevált parasz­Az észak-csehországi kerületben a tuíimicel villanytelep azon építkezések közá tartozik, amelyek teljesítik feladataikat. Az elsfi negyedévben az építkezés tervét 102,1 százalékra teljesítette. Ezt úgy érték el, hogy széles alapokra fektették a szocialista munkaversenyt. Arra törekednek, hogy elnyerjék a CSKP XII. kong­resszusának építkezése címet. Most új szocialista kötelezettségvállalást tettek, hogy az első termelési tömb szerelését már november 30-lg befejezik, bár a terv december 31-t jelölte meg. Képünkön fi tušimicei erőmű ffl épületcsoport­jának építkezése. (Oldftch Pícha — CTK felvétele.) ÄZ „APOLITIKUS CSALÓ" J. Potočný apoli­tikus ember. A múlt­ban sohasem foglal­kozott politikával, most sem politizál és semmibe sem kapcsolódik be. Ezt állítja és nem en­ged ebből. Azzal sem törődik, hogy az új társadalom új, szebb életet épít. Hogy ezt eléggé hihetővé tegye, 1956 óta nem volt munkaviszonyban. S ameny­nyiben dolgozott, igyekezett egy helyen fél évnél — egy évnél ti pedagógiáját, amelynek módszerta- hosszab ideig nem megmaradni. Te­hát igazán nem mondhatja senki sem, hogy a legkisebb mértékben is hozzá­járult volna a szocialista rend kiépí­téséhez. Kl ez a J f Potočný? Szélhá­mos. Tizenharmadszor áll a bíróság előtt. Sehol sem dolgozik, bűntevé­kenységének gyümölcseiből él. Ez élősködés — parazitizmus. Bratisla­vát és környékét járja, főként Lozor­nőt, Jablofíovót, néha elmegy Modrá­ba, Vajnoryba és Pernekbe is. A hiszé­keny asszonyoknak, mint kárpitos mutatkozik_be. Matracokat, heverőket stb. Javít. Ha megrendelés van ki­látásban, szükség szerint mindjárt elő­leget is kér, — nem annak alapján, milyen alkatrészre van szüksége a ja­vításnál, hanem aszerint, hány félde­cire van kedve. Néha 25 koronát, né­ha 100-at, 150-et kér. A megrendelt munkát természetesen nem végzi el, mert erre sem szerszáma, sem mű­helye nincs, s e pénzt sem adja vissza, mert vagy feleszi, vagy el­issza azonnal. Potočný szélhámoskodása nem volt mindig egyforma. Nem szereti az egy­nát egyelőre még csak az új élet írja. A .». .< Kellene még szólni egyről s más­ról, mert van itt probléma, érdekes­ség, ha nem is ezer, de elég. Pél­dául: Jutka Pista bácsi már olyan 70 év körüli, inkább túl van rajta, mint előtte, ö a szövetkezet zootech­nlkusa. Fáradhatatlan ember és a Jó karban levő állatállomány a bizonyí­ték, hogy érti ls a szakmáját. Mun­kája, embersége megérdemelne egy teljes cikket. Persze az is egy prob­léma, hogyan engedik majd el meg­érdemelt pihenésre az öreget, ha még nincs tanult fiatal a helyére. Sok a probléma, nagyon sok. Leg­alább annyit vet fel a holnap, mint amennyit megoldott a ma, mert for­radalmian változó életünk probléma­rengetege épp annyira kimeríthetet­len, mint azok a lehetőségek, melyek megvalósítása e változó élet bonyo­lultságában, forgatagában egyúttal szebbé, nemesebbé ls teszi az ember hétköznapját, az embert. Így van ez rendjén. HARASZTI GYULA hangúságot. M. T. asszonynál „érzel­mi" húrokat pengetett, s ezer koronát csalt ki tőle azzal az ígérettel, hogy biztosan visszaadja, sőt nemsokára elveszi feleségül. Nősülésre természe­tesen nem is gondolt, s jól tudta előr re azt is, hogy a pénzt sem adja visz­sza. Néha a dolgot leegyszerűsítette s egyenesen Italt szerzett. Meglátogat­ta azokat az EFSZ-tagokat, akikről tudta, hogy van boruk. Elhitette ve­lük (s valószínűleg ügyesen, mert többen ls hittek neki), hogy dolgozó iparos, Jól keres, s a bort hitelbe vet­te és hordta el mindaddig, míg meg nem únták. Többet azután nem mu­tatkozott. Ilyen ember Potočný. Jellemének" kiegészítéseképpen még csak annyit, hogy a tanács elnökének kérdésére, miért nem dolgozik annyi év óta, azt válaszolta: „Mert nem találtam ked­vemre való munkát". J. Potočnýnak gazdag tapasztalatai vannak a bűntevékenységben s annak takargatásában is. Sikerült ilyen éle­tet folytatnia 1956-től, vagyis legutób­bi börtönbüntetésének betöltésétől egészen 1961. nyaráig. De mivel min­den korsó csak addig jár a kútra, míg el nem törik, s a polgárok türel­me és bizalma sem volt végtelen, Po­točný újból a bíróság elé került. In­nen további útja a javító intézetbe vezet, ahol egy év} börtönbüntetését tölti majd, amelyre a bíróság ítélte. Itt nem hagyják majd indokolatlanul lustálkodni. Viszont lesz ideje gondol­kodni azon, vajon nem lenne-e jobb „politikusán" nézni a dolgokat és el­kezdeni a dolgozó ember rendes éle­tét. — slá. — A jogokkal ugyan élnek, de kötelességeiket nem teljesítik Ä' košicei Járás 120 községe közül csupán ötben nincsen szövetkezet. Közéjük tartozik Kavečany, Košicétôl pár kilométerre. A község lakosai túlnyomó részben mezőgazdasággal foglalkoznak, de a fiatalok közül egy­re többen a városban keresnek mun­kát. így a föld megművelése itt is csupán az idősebbekre hárul. Nem is ez a baj, hanem inkább az, hogy az idősebbek sem nagyon törődnek a földek megművelésével, nincs meg a tervezett marhaállomány és évről évre nem tudják teljesíteni az állam iránti kötelességeiket: a me­zőgazdasági termékek eladását. Elég talán néhány szóval megemlíteni a múlt évi eredményeket s mindjárt látni fogjuk, hogy a bajok komolyak. A község tavaly a marhahúseladást csupán 55,8, a tejeladást 74 százalék­ra, a tojáseladást pedig csak 34,6 szá­zalékra teljesítette. Nem kevesebb, mint 305 mázsa hússal, 28 000 liter tejjel és 78 817 tojással kevesebbet adott a dolgozók asztalára, mint azt a terv előírta. S amit különösen meg kell jegyezni, tavaly 162 egyéni gaz­dálkodó közül csupán 65 teljesítette a tejeladás, 64 a húseladás és csak 16 a tojáseladás tervét. Ez a kis bevezető azt mutatja, hogy Kavečany község parasztjai az állam iránti kötelességeiket nem teljesítik. Vártuk, hogy a sikertelen tavalyi év után ebben az esztendőben másképpen fognak dolgozni. Nem így történt. A 178 gazdálkodó közül eddig csak 96 kezdte meg a tejeladási, 87 pedig a tojáseladási terv teljesítését. A hús­eladásról nehéz nyilatkozni, mert az első négy hónap alatt a HNB még nyilvántartást sem vezetett róla. Szó­val a HNB szintén ludas a dologban — de erről majd később. Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy ebben a községben nincsenek meg a feltételek a jobb gazdálkodásra és a jobb eredmények elérésére. Pél­dául ifjabb Havran János már 720 to­jást adott el, Lukáčik András pedig 689 liter tejet. Viszont igaz az is, hogy Chovan Ferenc, Smiga János, Perhács Ferenc, Simkó János, Nale­vanko István, Hudák András és sokan mások ebben az évben tejből, tojás­ból, húsból még egy csipetnyit sem adtak a közellátás számára. Tehát nem rfieglepő, hogy a község húseladási tervét csak 25,2 százalékra, a tejeladási tervet 78,7 százalékra és Igen. Az a tény, hogy a HNB titká­ra nem vezet pontos nyilvántartást arról, hogy melyik paraszt mennyi húst adott el, felületes munkáról* be­szél. A HNB dolgozói keveset törőd­nek a tömegpolitikai és a népnevelő­munkával. Amikor a tanácsülésen ar­ról tárgyaltak, hogy a múlt évi elma­radásért kit terhel a felelősség, a 162 paraszt közül egyet sem találtak, mert mindenkinek, még a vezetőknek is vannak „bizonyos okaik" a felada­tok nemteljesítésére. A község vezető­sége egy húron pendül a lakossággal, de rossz húron, valahogy „falsul" játszanak, ezért nem megy a tervtel­jesítés. Kavečanyból azelőtt gyalog jártak" a városba, nem volt villanyuk, hiá­nyoztak a rádiók és a televízióké­szülékek, hiányoztak a szép bútorok, ruhák. Ma a községben naponta több­ször megfordul az autóbusz, gyalog senki sem indulna a városba. A vil­lany is világít, gomba módra épülnek a tojáseladási tervet 10,6 százalékra a házak, amelyek tetején egyre több teljesíti. Ilyen eredmények mellett az televízióantenna díszeleg. Bútor, ruha évvégi zárlat sem bíztat nagy remé nyekkel, hiszen már 184 mázsa hússal, 6461 liter tejjel és 61 034 tojással tar­tozik a község. Ludas-e ebben »• HNB és egyes funkcionáriusai? és egyéb ipari termék mind természe­tes dolog Kavečanyban. A jogokkal élnek, „csak" a köteles­ségekről feledkeznek meg. IVÁN SÁNDOR 1982. június 16. Gj SZÖ 5 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom