Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-16 / 164. szám, szombat

n RIPORT A SZOVJETUNIÓBÓL A KEKFOLD KIMPQFI üiülllllHlllllllllllliilllllllllllllllllllllHII l\ I ll U U L I A messzeségben a kéklő Balti-tenger. Ha az ember sekély partvidékén elbolyong, itt-ott barnás kövekbe botlik: borostyánkövek, melyeket a dagály egészen Idáig sodort és kivetett a partra. Itt, a kallnyingrádl terület Jantarni] településén létesült borostyánkő-feldolgozó kombinát múzeuma, igazi élő történelemkönyv. — Nemcsak évezredek, hanem az utóbbi években megváltozott jövesztést módszerek történetét is szemlélteti — magyarázta Nyikolaj Dmitrljevics Nyikandrov, a kombinát főtechnológusa, miközben a mély kőbánya, a fejtés színhelye felé tartottunk. Azelőtt a kotrőgépes fejtésen kívül más módszert nem Ismertek, most a feltárási munkálatok részét és a fejtést ls vízsugárcsővek végzik. A borostyánkövet „őrző" hétméteres réteg valóban világoskék, azért is nevezik „kékföldnek". Nemcsak kincset rejt, hanem maga is kincs. Vegyelemzéssel, laboratóriumi vizsgálattal megállapították, hogy a népgazdaság számára szükséges reagenseket tudnak kivonni a kékföldből. E probléma megoldása azonban a jövő feladata. Hosszú ferde létrán lejutunk a kőbánya mélyére. Vastag kékföld-réteg burkolja, melyet a vízsugarak lemállasztanak, iszapvezetékekbe szivattyúznak és a dúsítőba szállítanak. A kékföld gazdag. Minden köbméterjében több „borostyánrögöt" találnak. A Dányában kiválóan dolgozik Venyiamin Jegorov fejtőbrigádja. Társaik, Nyikolaj Uszov Ss Nyikolaj Kapitanov brigádjainak tagjai jól végezték a leltárási munkálatokat, mintegy nyolc méter vastag rendkívül telített réteget készítettek elő fejtésre, kincseit nemsokára kiaknázzák. Nyikandrov úgyszólván a kombinát alapítása óta dolgozik a vállalatban. Szereti a szakmáját s mindig valami újat kutat. Rengeteg történetet tud e csodálatos kőről. Persze nemcsak az ékszerüzletek polcain heverő ékkőről, hanem egy másfajta borostyánról is beszél. Nyikandrov néhány hófehér pelyhet mutat. — Ez borostyánkősav. Ha érdekli, olvassa el az egyik mezőgazdasági kutatóintézet jelentését. Nincs olyan ékszerész, akt ilyen „ódát" tudna zengeni a borostyánkőről. Látja, bebizonyították, hogy a borostyánkösav a növények fejlődését hatékonyan elősegítő btogén serkentőszer. A tudósok borostyánkősavoldatba mártottak kukoricamagokat s elképesztő eredményt értek el. A borostyánkősav nagymértékben elősegítette a kukorica fejlődését és a csőhozamot. Megfigyelték, hogy a borostyánkősavban áztatott kukorica-vetőmagokból mintegy húsz százalékkal nagyobb a zöldkukorica terméshozama. A tudósok arra is rájöttek, hogy a borostyánkő-oldat megjavítja a rostlen szálait. Jobban fejlődik a szójabab, a tavaszi búza, a sárga- és a cukorrépa. A kombinát egyre nagyobb mennyiségben dolgozza fel. Sok kolhoz, szovhoz és kutató kér borostyánkősavat a kombináttól. A tudósok kiszámították, hogy száz kilogramm kukorica-vetőmag áztatására mindössze 0,8 gramm borostyánkősav szükséges. A kombinát pedig kilogrammszámra gyártja ezt az értékes anyagot... A borostyánkő azonban leginkább még mindig az Iparművészetben érvényesül. Sok kőcsiszolót alkalmaz a kombinát. Mesterműveket alkotnak a csodálatos ékkőből. Mihail Ivanovics Belov, a legidősebb ékszerészek egyike, Galja Magomedova fiatal kőcsiszoló, Alekszej Popov képzőművész, Valentyina Kotova iparművész-brigádja és társaik ügyes keze a megkövesedett matt gyantát tündőklő ékkővé varázsolja. A borostyánkő olyan nagyszerű dolog, hogy még a természet is " megkísérelte „hamisítását". Ilyen például a kopál és a balti krancit — azaz éretlen borostyánkő, a vörösbarna glesszit és a gedanit. Sokszor megkülönböztethetetlenek a valódi borostyánkőtől. Nemrég pályázatot írtak ki a legszebb ékkőmintákra. Kalinyingrád, Riga, Moszkva, Leningrád képzőművészei vettek benne részt. A pályázat eredményeképpen 59 új ékkőmintát már kiviteleztek. Tehetséges képzőművészek és kőcsiszolók kollektívája dolgozik a kombinátban. A fiatalok olyan ékszereket mintáznak, amelyek megfelelnek a divatnak és a kor szellemének. KONSZTANTYIN LARIN Kw ^IISIl •, ívta m RIPORT SZENEGÁLBÓL Dakar évekig az egykori Francia Nyugat-Afrika központja volt. A nyugat-afrikai városok közül Itt él a legtöbb európai. A Vincent utcán végighaladva rátértem a Wiliam Ponty boullevardra, a dakari szerény Ellzíuml Mezőkre. A lombos fák árnyékában a járdákra kihelyezett kávéházi asztaloknál a dakari francia haditengerészeti támaszpont szabadságos katonái, söröző francia tisztviselők, afrikai egyetemi hallgatók üldögéltek. A kirakatokban bármelyik francia tartományi városban fellelhető árucikkek díszelegtek. A Függetlenség tere verőfényben úszott. A külügyminisztérium jellegzetes gyarmati stílusú épületénél fekete egyenruhás rendőrök álltak. Balra a kereskedelmi társaságok és áruházak nagy szürke épülettömbje. A Ponty boullevard és a Függetlenség tere sarkán a Nyugat-Afrikai Bank masszív épülete emelkedik. Éppen itt, a Függetlenség terén éreztem különösen, milyen erős még a francia hatás. MI az afrikai ezeken az európai stílusú házakon? Talán a szenegáliak nevezték el utcáikat és tereiket hódítóikról, vagy a már Franciaországban is elfelejtett bukott miniszterekről? Minél jobban ismerkedem a várossal, annál Inkább szembetűnő Európa árnyéka. Medina — a szegények negyede A város központjából taxin néhány perc alatt eljutottam Medina poros utcáiba. Medinának Dakar kimondottan afrikailakta városrészét nevezik. Hol maradtak a Függetlenség terének gazdag kirakatai és kávéházai?! E szegénynegyedben kezdődött az igazi Afrika. A beton és a tégla itt ismeretlen fogalom: a házakat, azaz viskókat szétvert ládákból, tetőfedő lemezből, vagy egyszerűen csak agyagból tákolják össze. Áruházak helyett szegényes bódék, melyekben banánon és konzerven kívül aligha kapható más. Innen a puszták déDakar felhőkarcolói és kunyhói között libábjának tűnnek a dakari felhőkarcolók. Medinában látja csak az ember, milyen nagy ellentét van Dakarban a nyomor és a fényűzés, a betegség és az egészség, a tudatlanság és a civilizáció között. Dakar életének ezt a két jellegzetes végletét mágnessarkakhoz hosonllthatnánk, melyek közt óriási társadalmi feszültség hat. A gyarmatosítók fekete gárdája A katolikus egyház az első portugál rabszolgakereskedők feltűnése óta a gyarmati rendszer egyik fő eszköze az afrikaiak megnyerésében. Szenegálban sokkal nagyobb a katolicizmus befolyása, mint ezt a hívők számából következtethetnénk. Sok elemi és középiskolája, újságja, tapasztalt missziós hadserege van az egyháznak. A véletlen hozott össze az egyik misszionáriussal. A „fehér atyák" rendjéhez tartozott. Norvégnak vagy svédnek tartott, s mindjárt panaszkodni kezdett a nehézségekre. Amikor azonban megtudta, hogy orosz vagyok, ádáz gyűlölettől eltorzult arccal kámforként elillant. Valamit azért elfecsegett. Például azt, hogy a katolicizmus „afrikai formákat" keres tanításának, és bizonyos afrikai népszokásokat is bevesz szertartásaiba. A szenegáli izlámot négy egymással hadilábon állő .szekta képviseli. Sajátos közös vonásuk a marabutok — a tudós Koránmagyarázók hatalma. Egyes szekták közvetítőket látnak bennük Isten és az ember között, s bizonyos kötelességeket éreznek velük szemben. Helyenként apáról fiúra száll ez a tisztség, így a marabut igazi vallási hűbérúr. A jelenlegi szenegáli kormány támogatja ezt a réteget. Mi foglalko

ztat

ja az ifjúságot Szenegálban a nép több nyelven: volof, pular, szerrer és más nyelven beszél. Sokan mindegyik nyelvet Ismerik, mégis franciául társalognak. Francia nyelven folyt az a vita ls, melynek fültanúja lehettem. Aliun, egyszerű postai alkalmazott, ebéd után kész beszámolót tartott arról, hogy az ország legfontosabb gazdasági ágai a francia tőkések kezében maradtak. Elmondta, hogy az ország fő terményének, a földimogyorónak 56 százalékát például a Lessler francia társaság szállítja külföldre, tehát tőle függ sok ezer szenegáli parasztcsalád jóléte. A körülötte levők fiatal mohamedánok voltak, talán egy-két katolikus akadt köztük. Nem voltak marxisták, de kirekesztették a vailási kérdéseket. Egyikük így válaszolt arra a kérdésre, tiszteli-e a marabutok tekintélyét. — A marabut meg tudja mondani, helyesen értelmezem-e a koránt, azt azonban nem tudja, helyesen látom-e hazám helyzetét. Nem élhetünk többé úgy, ahogyan eddig éltünk. Nem akarunk többé nyomorban és tudatlanságban élni, s mindenekelőtt saját erőnkre támaszkodunk. Az ország vezetőinek tervei 1962. április 4. ünnepnap volt az ország életében: a függetlenség első évfordulóját ünnepelték. Délelőtt összeült a nemzetgyűlés. Mamadou Dia miniszterelnök ünnepi beszédében először általánosan körvonalazta az ország jövőjét, majd kifejtette, hogyan képzelik el a „szocializmust" Szenegálban. Szenegál programja — az ország lehetőségeihez képest — igen nagy jelntőségű. Ám — mint szenegáli ismerőseim hangoztatták — nem biztosltja az ország gazdasági függetlenségét. A program megvalósítása után is köldökzsinór fogja kötni a szenegáli gazdaságot a francia gazdasághoz, a francia tőke továbbra is teljes mértékben ellenőrzi a fiatal szenegáli ipar számos ágát. Meddig? A szenegáli kormány igyekszik ugyan megőrizni kapcsolatalt Franciaországgal, de a nép nyomása politikája megváltoztatására fogja kényszeríteni az ország vezetőit. Szenegái legjobb fiait harcos elszántság hatja át, hogy legyűrik a szebb Jövő, az ország tényleges megújhodása útjában álló akadályokat. V. B. JORDANSZKIJ tétovázásnak. Vonogatta a vállát: — Amerikai cég lát el bennünket árammal, s Jó hasznot vág zsebre. Olyan búsás a Jövedelme, hogy ajándékra is telik belőle az illetékes miniszternek meg az elnöknek, így aztán az építkezés tervei a fiókban hevernek. Amikor egy amerikai autógyár guatemalai képviselőjének elmondtam a hallottakat, csak nevetett rajta: — Természetesen igazuk van honfitársaimnak. Hisz egy szép napon valamelyik kormány felrobbantja az üzletet, államosítani fog, cégünk meg szedheti a sátorfáját. Ezért kalak barátaink. Kennedy rendes ember. Miguel Ydlgoras Fuentes a flegmatikus, úgyszólván unatkozó ember benyomását kelti, csak az asztal lapját állandóan simogató balkeze és az asztaltársáről soha le nem vett tekintete árulja el az ugrásra kész ravasz rókát. Nem szeretik őt az országban. Amikor 1958-ban elnökké választották, nagy reményeket fűztek személyéhez. Az új elnök kezdeményezőnek, aktívnak, energikusnak mutatkozott. Most azonban maroknyi párthíve is szemére veti, hogy sok mindenhez hozzáG

uatemala kávéültetvényeiből él. Kávéjával szerzi be valutakészletének 75 százalékát. Valahányszor Ingadozik a kávé világpiaci ára, veszélyben forog az ország gazdasági élete. — Aranyládán ülünk, de nincs hozzá kulcsunk — magyarázta nekem a munkaügyi miniszter. Igaza volt. A pénz egy egész hadsereget kitevő ezredes eltartására, s az elnöki fizetésre megy. A guatemalaiaknak van aranyládájuk, de nincs hozzá kulcsuk. Itt van például a négy évvel ezelőtt épült modern fővárosi kórház. Ezer személyre tervezték, de a valóságban alig ötszázat fogad be, mert nincs pénz további ágyak beszerzésére. A kórház befejezésére még vagy 300 ezer dollár kellene. Ez csak elenyésző része annak az összegnek, amit az elnök évente reprezentációs költségek címén kap. A körtermek már négy éve üresek, az emberek pedig sorra halnak a falvakon, mert nincs elég kórházi fekvőhely. Meddig tart még a türelmük? Meddig fognak még tűrni az indiánok? Ez Guatemala fő problémája... PETER GRUBBE GUATEMALA MINDENHATÓ URAINAK PALOTÁJA G

uatemala a hat középamerikai köztársaság közül a legjelentősebb, pedig lakossága mindössze négy millió... Érkezésemkor több amerikai katonai gépet pillantottam meg a guatemalai repülőtéren. Mit keresnek itt? — kérdem a minisztertanács fogadásomra megjelent tájékoztatásügyi megbízottjától. Vállat von: Segítenek feltérképezni országunkat — feleli szenvtelen arccal, önkéntelenül eszembe jut, hogy amikor 1960 novemberében a hazafias erők kísérletet tettek Miguel Ydlgoras Fuentes elnök megdöntésére, a lázadás leverésében nem kis szerepet játszottak az Egyesült Államokban kiképzett guatemalai tisztek, s az amerikai vadászgépek. A fővárosnak 400 ezer lakosa van. Üzletei elég ódivatúak, az áruválaszték sem valami nagy. Az az ember benyomása, hogy az Egyesült Államok itt „süti el a bóvlit". Az árak azért elég magasak. Venezuelán kívül Guatemalában a legdrágább az élet az amerikai földrészen. Az áruk kilenctízed része külföldi, elsősorban északamerikai. Guatemalának értékes ásványai vannak, van aranya, ezüstje, reze, ólma, vasa, horganya, krómja, kőolaja s egyébje, de nincs ipara, közlekedési útvonala, villanyárama. Még a fővárost' ls amerikaiaktól ellenőrzött magáncég látja el árammal. A fővárostól nem egészen száz kilométerre van az Aťitlan tő. Már tíz éve tervezik vizének levezetését. Például vlzierőművet létesíthetnének itt, ám még hozzá sem kezdtek a tervek megvalósításához. Megkérdeztem egy fővárosi mérnököt, mi az oka ennek a Meddig tííri még a nép siet leszedni a tejfölt, míg nem késő. M

int a latin-amerikai országok többségében, itt is egy sereg ezredes van. Azt tartják, hogy számuk a három-négy ezret is meghaladja. Az egyik/ miniszter bosszúsan jegyezte meg, hogy minden ezredesre egy fél katona jut. A kormány azonban nem mer szembeszállni velük, mert minden ezredesben egy „forradalmár" lakozik, aki egy lázadás vezére lehet. Amikor Fuentes elnökkai találkoztam, megkérdeztem, milyen.ek a kapcsolatok országa és az Egyesült Államok között. Begyakorolt mosoly jelent meg az arcán. — Nagyon jók. Az amerlfog, de semmit sém fejez be, s inkább törődik egyéni „mellékjövedelmével", mint az ország gazdaságával. Ez különben sok latin-amerikai elnök betegsége. Guatemalában Is hat évre választják az elnököt, mint Mexikóban, s ugyanolyan jogai vannak, mint kollégájának a washingtoni Fehér Házban. De nagyobb a jövedelme! Guatemala évi költségvetése ugyan alig éri el a százmillió dollárt, az elnök havi fizetése viszont 12 ezer dollár, s különféle reprezentációs költségek címén évente hétjegyű számmal kifejezett öszszeget kap még ezen felül. Persze a családtagjait is magas állásokba juttatta ... A kormány terrorja ellenére gyakran az utcára vonulnak i diákok és az amerikai imperializmus ellen tüntetnek. SZÖ 4 * 1962. június IBi