Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-08 / 126. szám, kedd

I I I I I I I I I I I I I I I I I I ^//////////////////////////w/^^^ NAZIM HIKMET : (Z teóíaéűó é^ neué&en Az Űrben észlány kívülünk van e vajon? S hasonlít ránk? Azt nem tudom. És mondd, vajon a fentiek orcája szebb? S egyáltalán vajon milyen? Bölényforma? s a fűnél zsenge-gyöngébb? Mint iramló nagy vizeken a fény olyan? Csúfabb, mint én? Tán hangyához hasonló és vaskos mint egy vontató? Mihez hasonlít? Ajtó-nyikkanáshoz? Az is lehet, hogy nem csúnyább és nem szebb, s hasonlítunk, mint ikerarcú vízcsepp. S az is lehet hogy egyszer majd egy bolygón a küldöttünk is megszólal mosolygón — még nem tudom, hogy milyen nyelven szól majd de ezt a szót: Tovariscs, oroszul csendíti meg a szavak elején: „Tovariscsi — nem jöttem én, hogy itt támaszpontok korongjait építsem föl. S nem semmiért cserélt égi gyümölcsért, olajért; s nem árusítanak semmi Coca-colát, lőttem, mert kell, mert általam a Föld Benneteket barátian köszönt az ingyen kenyér s szegfű szép nevében nevében annak hogy a munkás munka boldog legyen. S a pihenés is boldog legyen. És jöttem esküvel fogadni: együtt örökkön mindenütt a Földön s az űrben fönn, együtt, együtt örökkön. Csak kedvesünkkel különülünk el. Együtt mindig a testvériség nevében házak hazák világok meg a kozmosz nagy testvérsége örökös nevében. ZALÄNI JÁNOS fordítósa Két iskola barátsága SOK LENNE akárcsak felsorolni is, hogy mit jelentett PleSivecnek a felszabadulás, mi változott meg és mi épült a faluban az elmúlt években. Mert mint az országban mindenütt, az elmúlt 17 év alatt itt is sok minden történt, sok új létesítménnyel gazdagodtak. Nem szólhatunk mindenről, ki kell azonban emelni a falu büszkeségét, az új iskolát. A több millió korona költséggel épült hatalmas iskola a falu egyik legszebb és talán legnagyobb épülete. A régi iskolatípusokhoz szoIkott ember első pillanatra meghökken és úgy gondolkodik: minek ide üyen hatalmas iskola... Természetesen téved, mert a fejlődés itt sem állt meg és a tanulók létszáma olyan nagy, hogy a mégegyszer ilyen nagy épület sem lenne sok. A több mint 800 diák közül nem is tanulnak itt csak a felsőbb osztályosok. Az elemisták a régi iskolába járnak. Olyan sok a tanuló, hogy valahogy a nagy iskola is kicsi. E jelentős létesítményre a felszabadulás 17. évfordulója alkalmából is büszkén gondolhatunk. Ez alkalommal azonban arra voltunk kíváncsiak, hogy a közös igazgatóság alatt levő új iskolában hogyan élnek és tanulnak a diákok. — A két iskola tavaly szeptemberében egyesült. Az Igazgatónk szlovák. A 37-tagú tantestület arányosan oszlik meg. A' diákok fele magyar, fele szlovák iskolába jár. Nézeteltéréseink nincsenek, baráti együttműködésben dolgozunk, kölcsönösen segítjük egymást. Magyarul beszélgettünk, a szlovák tanítók csak részben értették meg kérdéseinket és Máté László válaszát. Egy-egy iközbevetett megjegyzéssel azonban ők is azt fejezték ki, hogy az iskola tanítói és tanulói megértik, szeretik és segítik egymást. György Béla matematikát és fizikát tanít. Csak később kapcsolódott a beszélgetésbe s az elhangzott véleményeket így egészítette ki: — Az csak magától értetődik, hogy sokkal jobb egymást megértve, mint széthúzva, viszálykodva dolgozni. Nem mintha másutt rossz lenne a viszony, de merem állítani, hogy az együttműködést tekintve a járásban a m! iskolánk az elsők között van. Nálunk nincs különbség Iskola és Iskola között. Kölcsönösen törekszünk a szebb sikerekre és kölcsönösen örülünk egymás eredményeinek. A PÉLDÁS EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL szóló szavak magukban véve ls jő érzéssel töltöttek el. A tények azonban mégis meggyőzőbbek s hogy ezek birtokába Is kerüljünk, az együttműködés konkrét formál és eredményei felől érdeklődtünk. — Együttműködésünk — válaszolt kérdésünkre Máté László — nagyon sokrétű A közös épületbei} a közös cél érdekében élünk és dolgozunk magyarok, szlovákok. Hogy jól megértsük egymást, elsősorban a nyelvi nehézségeket kell leküzdenünk. Ezt úgy oldjuk meg, hogy mi magyarul tanítjuk kollegáinkat, akik viszont szlovákul tanítanak minket. Az eredmény az, hogy mindannyian mindkét nyelvet egyre tökéletesebben beszéljük. Ugyanez a helyzet a tanulókkal. A magyar és szlovák osztályok kölcsönös védnökséget kötnek s a nyelvtanórákon kívül más téren is segítik egymást. Az egyik szlovák tanítónő, aki a tanári másik végében bizonyára az előkészületet írta, miután befejezte munkáját és Indulni készült, közbevetve jegyezte meg: — Együttműködésünknek szép példáját bizonyítják iskolánk kulturális együttesei. A csoportok egyformán tanulnak szlovák és magyar műsorszámokat. Azonkívül, hogy diákjaink megismerkednek mindkét nép kultúrájával, a közönségnek is a két nép kultúráját tolmácsolják. Az Ifjúsági alkotóversenyek járási versenyén a pálmát, amelyre az egész iskola büszke, az iskola tánccsoportja nyerte el. A Dolinský Margit és Judita Volná tanítónők vezette 40 tagú tánccsoport egy a barátságot és a kölcsönös segítséget ábrázoló tánckorapoztciót mutatott be. A két nép összefogását megelevenítő cselekményes tánc az iskola szlovák és magyar diákjai tolmácsolásában olyan beszédes, kifejező és igényes volt, hogy a versenybizottság az együttest első díjjal jutalmazta. A csoport ugyanezzel a műsorszámmal most az ifjúsági alkotóverseny kerületi fordulójára készül. A TANÍTÓK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS szebbnél szebb eredményeiről számoltak be. Jegyezni sem győztük a jellemző és beszédes epizódokat, amelyek napi élményeit képezik a két iskola tanítóinak. Álljon azonban itt a lényeg, amelyet György Béla így szövegezett meg: — Az összefogás és a jó együttműködés mint mindenütt nálunk gyümölcsöző. Az iskola életére, a szlovák és magyar tanítók együttműködésére fényt vető történetek kerültek még szóba, majd ismét a munkára terelődött a sző. — A különféle szakkörökön, valamint a tánccsoportokon kívül — tájékoztattad — kulturális téren Iskolánkban az lesek István vezette, közel 100 tagú szlovák-magyar énekkar és a színjátszókör dolgozik még jól. Az énekkar tagjai Jó munkájának legbeszédesebb bizonyítéka, hogy — a táncosok után a legjobban szerepelve — az ifjúsági alkotóverseny járási fordulóján a második díjat nyerték. Nem mondták, de bizonyosan az énekkar eredményét ls a jó együttműködés eredményezte, mint ahogy a szlovák és magyar tanítónők: Judi- ta Volná és Dolinszky Margit közös munkájának tulajdonítható a tánccsoport sikere. Es az együttműködésnek, az iskolában uralkodő megértésnek és baráti légkörnek tulajdoníthatók azok az eredmények is, amelyeket a tanulmányi előmenetel terén elérnek. Mert nemcsak a kulturális munkában kimagasló a sikerük. Szép az eredményük, az oktató és a nevelőmunka terén is. És ez a legfontosabb. * # # A BARÁTI MEGÉRTÉS, a jó együttműködés és a kölcsönös segítség nem erény, hanem kötelesség. Az említett iskolában azonban e kötelességteljesítésnek olyan szép példájával találkoztunk, amelyről az ország felszabadulásának évfordulóján ls érdemes beszélni. BALÁZS BÉLA VANNAK EMLÉKEK, amelyek nem tudnak megcsendesedni. Nem lebegnek az időtlenség áltetsző lényében, hanem az emlékezésben mélyre szívódtak, s időről időre nyugtalanító elevenséggel vetítődnek újra elénk. Otitársam, Gennagyij Sztyepanovics Szokolov átadta magát az olvasásnak. Az aznapi Pravdát böngészi. S bár csendes ember benyomását kelti, a NATO-tábornokok türelmét szegik. — Ezek az urak elfelejtették a leckét — mondja méltatlankodva. S anélkül, hogy válaszra, feleletre várna, szinte egymást sorjázzák a kérdések ... meddig még?! A negyedik atomütőerő követelése ... a szabad világ védelme, a kommunista „agresszió" veszélye és a dajkamesék rengetege meddig ad még igazolást, menlevelet a békétlenség dühödt „angyalainak" ... Meddig még? ... Szinte hallgat a csend. Csak a végtelen orosz rónán rohanó vonatkerekek monoton feleselése hallatszik az éjszakában. Közeledő ukrán falu csillogó ablakszemet révednek a vaksötétbe. S Gennagyij Sztyepanovics az emlékekben keres menedéket. — Háborús évek - így igazolódott azóta benne az ifjúságából elrabolt négy esztendő, a rájuk kényszerített sorsvállalás. S ezt idézik az emlékképek is. — „Hadifontosságú berendezések" — mondfa kesernyés gúnnyal. Lelki szemei előtt kirajzolódnak az esztelenség „útjelző lámpásai"', melyek több mint másfél évtizede csípős füst formájában koldussá lett emberek égő párnái közül szálltak. Ukrajna — szerte lángok lobbantak, magtárak, kaszárnyák, házak gyúltak kt, meggyötört emberroncsok maradtak hajlék nélkül, védelem nélkül. A menekülő németek világították így az utat riadalmuk és rettentő lelkiismeretük előtt. Huszonhárom éves volt, s az első tűzkeresztségen Ukrajnában esett át. lrkutszk küldte ide fiát, hogy védje a szovjet hatalmat. A köbe, fába, szoborba kívánkozó hősi elszántság és a győzelembe vetett hit, mely a harcosokat lelkesítette, messze világolt a „borzalmak tiport ! Felszabadulásunk 17. évfordulóján ^ jának es szeretetenek szimbóluma. Hősi küzdelmek, mérhetetlen szén- ^ | vedések s a felszabadító szovjet harcosok tízezreinek vére pecsételte $ ^ meg szabadságunkat. Ján Kulich fiatal, államdíjas szobrászművész al- ^ ^ kotása minden időknek hirdeti a hősök nagy áldozatát. ^ A négy méter magas, monumentális alkotás eddig még sehol nem | ^ alkalmazott anyagból, az ún. hidronaliumból készült. A szerzőnek sike- $ környe- § ^ riilt alkotását összhangba hozni a duklai emlékművel és ^ ző természettel is. Impozáns műve a szovjet nép iránti hála és szereJ tet méltó megtestesítője, a felszabadulásunkért hozott mérhetetlen ál^ dozatok és évülhetetlen érdemek kifejezője. -cvKelet erősebb a Nyugatnál A győzelem ünnepére emlékezve hadd idézzük Hewlett Johnson, Nemzetközi Lenin-békedíjas, a canterbury székesegyház dékánjának a Novosztyi Sajtóügynökség körkérdésére adott válaszát, Milyen lesz a világ 20 év múlva. „... annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a világ nagyot fog fejlődni az elkövetkezendő 20 év alatt. A szocializmus útján haladó népek jóléte, termelékenysége és lelkiereje — e három tényezőn alapszik válaszaim optimizmusa. A Kelet ma már sokkal erősebb a Nyugatnál, még katonailag is. Csak attól kell tartani, hogy Nyugaton valami ostoba fickó tudatlanságában vagy dühében háborút kezd — ez az érzés erősebb, mint az öngyilkosságtól való félelem. A békeharcosoknak, akiknek száma nőttön-nő, kétségtelenül óriási szerepe van és lesz különösen a fegyverkezési hajsza elleni küzdelemben. Ez a hajsza, nézetem szerint, 1981-re megszűnik ... Minden erőmből azon fáradozom, hogy ez a korszak elkövetkezzék." országútján"... S az idő előrevezető ösvényén feltartóztathatatlanul nyomultak előre az igaz ügy harcosai s csapásaik alatt recsegett-ropogott — majd végképp összeomlott — a náci hadigépezet. Debrecen, Budapest, Brno, Prága jelentik később a harcok egy-egy állomását. Az idő vajúdásában a Jövő közeledett... A szabad és emberi élet, mely 17 év alatt új hidakat épített, fényes városokat növelt. Felszabadulás — ízlelem a szót, az építés elmúlt 17 esztendejét s az elfövendő évtizedek dinamikus korszakát jelentő fogalmat. Mert ma már e szónak is történelme van. Az idő a puszta életet, a ködös fasiszta éjszakából való megmenekülést, az életben bizakodást jelentő fogalmat Jövővé, korszakká, új időszámításunkká léptette elő. Sok száz kilométernyire hazámtól, az emlékek és emlékeztetők igazságától forrósodva zsonganak bennem Ady sorai: ,,tgv lettünk ml az új-látó szemek, Oj rezdülés és ünnep az idegben, Hit, vágy, cél, csók mind-mind azóta más, Mióta ml lüktetünk a szívekben". (Oj tavaszi seregszemle) I 1 « HÁLÁSAN DOBOG A SZlV a szabadító hősök és a szabadságot parancsoló fegyverek emlékezetére, s barátként, régi ismerősként szorítok kezet Gennagyij Sztyepanoviccsal... A nyugalmat, végtelen csen dességet árasztó orosz táj a m e dd i g-ekkel és mi é r t-ekkel szemben lassan oldja az emlékezést, hitet, reménységet, biztat az idő, az erő tudata. Mert az idő, a mindennapok elvégzik gyógyító munkájukat a lélekben éppúgy, mint az emberi életben ... Tizenhét esztendeje, hogy látószemekké lettünk. S e korszaknak beillő időszak — igazat látni tanított. Szabadító, jó fegyverek felentették az életet, s himnusszá nemesült htjrei dalok idézik ma a kort, s vele a névtelen hősöket. FÖNOD ZOLTÁN 1982. május 8. ÜJ SZÖ 9 *