Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-03 / 121. szám, csütörtök

KÖZELEBB AZ ÉLETHEZ Gondolatok a komárnói városi pártkonferenciáról k u 1 r ű r z* pyakran hangoztatjuk, mennyire probléma, ami lényegében probléma «-» fontos a pártmunkában az a bl- nem ls volt. zonyos „apró, mindennapi" tevékenység. A köznapi életben felmerülő problémák azonnali megoldását, a vitás kérdések magyarázatát, a helyes kommunista álláspont propagálását, azt az állandó agitációt értjük ez alatt, amely minden kommunista kötelessége. „Hallassuk hangunkat ott és amikor kell..." — mondotta a komárnói helyi pártkonferencia egyik felszólalója és ezzel azt a lényegeset fejezte ki, amit ez a konferencia résztvevőinek és magának a komárnói városi pártszervezetnek adott. Téves lenne azt hinni azonban, hogy ez a konferencia az „agitátorok szemináriuma" vok. Korántsem. De egynéhány mozzanat a sok közül. felhívta a figyelmet arra, hogy menynyire lényeges dolog ez az úgynevezett apró munka. Nem kevesebbről van szó, mint hogy a komárnói kommunisták az alapoknál akarják megerősíteni szervezetüket: munkájukat az eddiginél közelebb akarják hozni az élethez. Ez emeli általános érvényre tanácskozásuknak azt az előbb említett néhány mozzanatát, amelyekre az alábbiakban térünk ki. • Iskola és határidő Ha Komárnóban az új iskola építéséről esik szó, akkor a szót kézlegyintés, méltatlankodás, felháborodás kíséri. A tanítók, a szülők, a diákok (de azok is, akiknek semmi közük sincs a dologhoz, csak szeretik „kiszúrni" a visszásságokat) azt mondják: „már legalább háromszor változtatták meg az átadás határidejét, de sose lett készen. Ki tudja, mikor lesz itt új iskola..." A beszéd gyűrűzik, senki sem lát a dologban tisztán, így hát az emberek szidnak mindenkit a kőművesektől a járási vezetőségig. Szóval van ok a méltatlankodásra, az elégedetlenkedésre. A pártkonferencián hallottak arról • Húsellátás és „szatyrozás" Nem véletlen, hogy a konferencián sokat foglalkoztak az üzemek védnökség! tevékenységével. A rohamosan növekvő igények folytán ugyanis az üzemek dolgozóit is kezdik közeiről érinteni a mezőgazdaság problémái. Elhangzott olyan vélemény is, hogy „nem lenne baj a húsellátással, ha minden üzem úgy teljesítené védnökségi kötelezettségét, mint a hajógyár". A komárnói kommunistáknak azonban nem csupán a védnökség útján, hanem közvetlenül is alkalmuk nyílik segíteni: a városhoz három szövetkezet tartozik, amelyek közül csak egy, a kavai teljesíti feladatait. A járáson dolgozó kommunisták is sokat tehetnek, hiszen a járás sok vagon hússal tartozik. Az elvtársak helyesen látják a kiutat: ez idén 18 000 hektáron vetnek kukoricát, ami a jövőt tekintve biztos alapot és a járás fő problémájának megoldását jelenti. Ez a dolog úgynevezett komplex megoldása, de maradjunk csak az apró dolgoknál. Ezeket is látják a kommunisták. Elburjánzott például a „szatyrozás", ami nem más, mint protekciózás a hentesáruval (a protekciósoknak szatyorban házhoz szállítják azt, amiért más sorban áll). A kommunisták az élére álltak a szatyrozás elleni akciónak és itt is hallatják hangjukat. Megoldást is találtak a konferencián, mégpedig a kommunista népi ellenőrök és a hentesüzleteket igazgató szervek közös összefogásában. Azt mondhatja az olvasó, hogy a komárnóiak feleslegesen lőnek verébre ágyúval, ha ilyesmiről helyi konferencián beszélnek, amikor ott vannak a hajógyári és egyéb nagyobb a költségek az épületek tatarozására, javítására, aminek a házkezelőség költségvetése látja kárát, mert nem marad pénz például a háztömbök környékének karbantartására. Ekkor jegyezte meg a mellettem ülő: „Ha rendesen raknák fel a vakolatot, nem kellene annyit tatarozni." Ki lehet ezt mondani hangosan is, sőt, emlékeztetni léhet egy kiváló csehországi építőbrigád kezdeményezésére is. Ez a brigád ugyanis garanciát vállal munkájáért. • A kommunisták legyenek a legtájékozottabbak A köznapi dolgok felvetése a konferencián rávilágított, hogy fogya- i tékosságok vannak a kommunisták tájékozottságát Illetően. Megmutatkozik ez a nemzeti bizottsági képviselők találkozóin a választóikkal, a [ panaszlevelek hosszadalmas elintéző- i sében, de olyan esetekben is, ami- 1 kor alaptalan szóbeszéd kel szárny- ] ra, s nincs, aki megcáfolja. Ha a < kommunistákat a közérdekű problémákat illetően idejében és jó érvek- \ jisszhang.. Előtérben: az irodalom maisága fflff

BÜ Visszhang, A napokban ülésezett a Csehszlovák írószövetség Központi Bizottsága s elhatározta, hogy a jövő év elején egybehívja hazánk íróinak III. kongresszusát. A KB ülésén ezzel kapcsolatban elvi fontosságú beszámolót tartott Ivan Skála elvtárs, a Szövetség első titkára Hangsúlyozta, hogy az előkészületek éppen úgy, mint maga a kongresszusi tárgyalás középpontjában irodalmunk maiságának kérdései állnak majd. Minden leegyszerűsítéstől mentesen alapvető fontosságú az a kérdés, hogy az irodalom mennyiben járul hozzá az ember neveléséhez, tudata formálásához, erkölcsi, érzelmi felvértezéséhez. Tény az, hogy e tekintetben számos eredményt értünk el. Elsősorban azokra az írókra vonatkozik ez, akik a második világháború és a közvetlenül utána következő időszak témakörét dolgozták fel magas művészi szinten, mint például Mináč, Brezovský, Mňačko, Jašík, a drámaírók közül főleg Karvas és Drda. Sokkal kevesebb mű foglalkozott azonban a mával, életünk új jelenségeivel, fejlődési sajákel fegyvereznék fel, sok kellemet-W tossá^aival, konfliktusaival, társadalgyőznek meg, hogy bizony ideje volt problémák. Hadd válaszoljak ugyankimondani „Hallassuk hangunkat. A sok szóbeszéd abból eredt, hogy nem volt, aki megmondja, mi is a helyzet valóban azzal az iskolával. Pedig vannak kommunisták a városban szép számmal. Csak hát sokan közülük csupán itt a konferencián tudták meg: az iskola átadási határideje a tervek jóváhagyása, az első tégla lerakása óta nem változott: ez év júniusa. Es akkorra el is készül az iskola, sőt, talán valamivel előbb is. A harmonogrammal szemben már ma is néhány napos az előny és néhány kőművest át is lehetett innen helyezni más, igazán lemaradozó építkezésre. Hol itt a probléma? Miért a sok beszéd? Valaki ugyanis tavaly a lehetőségek reális számbavétele nélkül azt találta javasolni, hogy fél évvel rövidítsék le a határidőt. Miután kitudódott a javaslat indokolatlansága, az egészet visszautasították és az építkezés az erdeti és egyetlen jóváhagyott terv szerint haladt tovább. Mégis az álhír kelt szárnyra. A helyes magyarázatnak, a való helyzet feltárásának hiánya megbosszulta magát: a köztudatban olyasmiből lett csak egy közmondással: de legalább senki sem foghatja rájuk, hogy a nagy fáktól nem látják az erdőt, a sok százaléktól az emberek gondjait. S ez lényeges dolog. Apró dolgok? Tényleg, a hajógyár tervteljesítéséhez képest pl. a lakótelep virágágyai apró dolgok. Viszont éppen a hajógyári munkások laknak ezen a telepen és az ő életük környezetét egészítik ki ezek a pusztulásnak induló virágágyak és díszbokrok. Helyénvaló volt, hogy ezek a virágok is szóba kerültek a magas fórumon. Egy épkézláb javaslat is született ezzel kapcsolatban: bízzák a park virágágy alt a pionírok gondjára. A Micsurin-körben végzett munkájukkal összhangban van ez, no meg — sajnos a lakótelep gyerekeire kell alkalmazni a közmondást — a betyárból lesz a legjobb pandúr... A lakásokkal kapcsolatban adjunk hangot egy csendesen mondott megjegyzésnek. Az emelvényen valaki éppen arról beszélt, hogy igen nagyok lenségnek vehetnék elejét. Az emberek magyarázatért elsősorban a kommunistákhoz fordulnak. Ennek nemcsak tudatában kell lennünk, hanem tudni kell azt is, hogyan éljünk a bizalommal. A népnevelők aktívái, a propagandisták összejövetelei, az alapszervezetek bizottságai kell, hogy foglalkozzanak a kommunisták tájékozottságának kérdésével és lássák el tagjaikat érvekkel, adatokkal. A konferencia megmutatta, hogy meggyőző, kitűnő érvekben nincs hiány. A kérdésekre a választ azonban nem évente egyszer a konferencián, hanem mindennap az alapszervezetekben kell megkapniok a kommunistáknak. Az idei konferencia valahogy kitért a tömegpolitikai munka kérdései elől, de a felvetett közérdekű problémák éppen a tömegpolitikai munka konkrét tartalmát, alapját képezhetik. Az, hogy erről felelősségteljesen, hangadó fórumon tárgyaltak, reményt ad arra, hogy Komárrfóban_ a közelebb az élethez nem csupán jelszó, hanem a pártmunka természetes jellemvonása lesz. VILCSEK GÉZA mi és erkölcsi problématikájával. Ebben a vonatkozásban az élenjárók közé tartozik Kríž, Mináč, Procházka, Hašková, Stehlík, Kohout, Hrubín, Michálik, 2áry és Holub. Általában azonban a mai élet teljességét és mélységét íróink még nagy vonalakban sem tárták fel. Több olyan művészi és gondolati szempontból úttörő műre várunk — állapítja meg I. Skála — amely megütné a szocialista irodalom magas igényű mércéjét Legnagyobb adósaink az írók középkorú nemzedékéből regrutálódnak A fiatalok sokkal többet próbálkoznak, viszont a menynyiségi eredmények igen lassan alakulnak át minőséggé. A fiatal írók munkásságának további komoly fogyatékossága az, hogy útkeresésük közben nem az élet, a társadalom jelenségeibe igyekeznek behatolni, hanem gyakran csak jól-rosszul másolják a modern nyugati írók alkotási módszerét, egyszóval nem az élet iskoláját járják ki, hanem más irodalmakból nyernek ösztönzést. I. Skála aláhúzza azt a gondolatot, hogy az irodajom nevelő szerepét ma már nem fogjuk föl leszűkítve, az eddiginél mélyebben értelmezzük az fT n m* 1 '11- 1 V Ulgnici mciycuucii ci " U] 25 koronás bankjegyek Jj irodalmi alkotás bonyolult folyama és egyfilléres érmék (CTK) — Május 2-tól fokozatosan űj 25 koronás bankjegyek és egyfilléres érmék kerülnek forgalomba. Az 1961ben nyomtatott 25 koronás bankjegyek azzal különböznek az 1958-ban kiadott 25 koronás bankjegyektől, hogy az üj államcímer s más évszám van rajtuk feltüntetve. Az 1962-ben vert egyfilléres érmék abban különböznek az 1953-ban forgalomba hozott érméktől, hogy hátlapjukon az új államcfmcr és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felirat látható. Az 1958-ban. illetve 1953-ban forgalomba hozott 25 koronás bankjegyek és egyfilléres pénzérmék továbbra is törvényes fizetési eszközül szolgálnak. Az 1953-ban kinyomtatott 25 koronás bankjegyek, amelyeknek egyik oldalán Jan Žižka lovasszobra látható — 1962. december 31-e után érvénytelenek. Ezeket a bankjegyeket 1963. január 1-tűl június 30-ig minden postahivatalban, állami takarékpénztárban és a Csehszlovák Állami Bank fiókjaiban, ezenkívül 1963. július 1-től december 31-ig csak a Csehszlovák Állami Bank fiókjaiban váltják be törvényes fizetési eszközökre. A kubrái gépgyár dolgozói kiváló eredményeket érnek el a szerszám gépek gyártásában. Ehhez nagyban hozzájárul a csoportos megmunkálás alkalmazása, valamint a szocialista és a kongresszusi brigád címért folyó szocialista munkaverseny. Az üzem ebben az évben 86 százalékkal több gépet gyári, mint tavaly. Felvételünkön: Michal Horňák, Štefan Ďuriš, Rudolf Králik és Jozef Grocík mester szállításra készítik az SV—18-R mintájú esztergapadokat. (CTK — felvétel) A CSISZ SZKB Magyar Népművészeti Együttesének díszbemutatója (CTK) — A CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának Magyar Népművészeti Együttese hétfőn méltón köszöntötte május elsejét, i világ dolgozóinak ünnepét. Az együttes a bratislavai Kultúra és aihenés Parkjának nagytermében iíszelőadás keretében új programnál mutatkozott be a bratislavai közönségnek. Az együttes színvonalas műsorá)al, különösen tüzes csárdások bemutatásával, népdalokkal s tán :okkal a szó szoros értelmében lebilincselte a nézőközönséget. A CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának Magyar Népművészeti Együttes új műsorával megérdemelten nagy sikert aratott. A cözönség, melynek soraiban Krajisík Mihály, a Magyar Népköztársaság .konzula is helyet foglalt, wsszan tartó tapssal köszönte meg íz élvezetes előadást. Az előadás bővebb méltatásához nég visszatérünk. tát, a társadalmi igazság és ezzel összhangban a művészi érték kérdéseit, felelősségteljesebben foglalkozunk az alkotószabadság és a művészi egyéniség problémáival. Ez viszont semmiképpen sem jelentheti azt, hogy lemondunk az irodalom pártosságának követelményéről, arról, hogy az irodalom feladata tudatosan és felelősen szolgálni a szocialista és a kommunista eszméket. Ezt a fogalmat a múltban nem egy esetben leegyszerűsítve, sőt elferdítve magyarázták, de ez nem mentheti azt a sajnálatos tényt, hogy az utóbbi években idegenkedés tapasztalható magával a fogalommal szemben. Főleg a kritika nem fóglalkozhat egyoldalúan csak az irodalom laboratóriumi kérdéseivel, hanem figyelmének előterébe kell hogy kerüljön az irodalom és a társadalmi valóság viszonyának problematikája — állapítja meg Skála elvtárs beszámolójában, amelyet kivonatosan közölt a LITERÁRNI NOVINY 17. száma. A műkedvelő színj'átszás kiútja A szakemberek általános véleménye, hogy a műkedvelő színjátszás válságba, sőt egyesek szerint zsákutcába jutott az utóbbi években. Látszólag ez az állítás nem állja meg a helyét, hiszen hazánkban sok száz műkedvelő együttes működik s évente több ezerre tehető előadásaik száma. Az aprólékosabb vizsgálat azonban kimutatja, hogy ezzel a mennyiségi gyarapodással nem áll arányban a politikai-művészi hatásosság, mivel az előadások döntő részének ki nem elégítő a színvonala. Az áldatlan helyzetből kivezető útról szól Eva Machková és Jirí Valenta cikke, amely a RUDÉ PRÁVO minapi számában jelent meg. Elsősorban leszögezik, hogy a műkedvelő együttesek dramaturgiája sokat javult az utóbbi időben, ami főleg abban nyilvánul meg, hogy fajsúlyosabb darabok előadására törekednek. Ez azonban még önmagában kevés, mivel számolni kell az együttesek képességeivel, művészi erejével is. Többnyire azonban még ezek az adott képességek sincsenek kihasználva. Gyakori jelenség ugyanis az', hogy az együttes előzetesen nem elemzi a darabot, nem tanulmányozza az idevágó segédanyagot, csak bemagolja a szöveget, a rendező megszervezi az előadást, fölállítják a kulisszákat és zöld fény gyúl ki a szemafóron. Sürgető feladat tehát az, hogy a műkedvelő együttesek szakképzett vezetők, elsősorban rendezők segítségével eleget tegyenek a feni körvonalazott alapvető követelményeknek. Tekintettel aľra, hogy színházi szakemberekben igazán szűkölködünk, a cikkírók javasolják azt, hogy egy szakember több egybevont együttessel foglalkozzék. Ezen túlmenően a válságból kivezető utat abban látják, hogy az együttesek gyarapítsák munkájuk formáit s az eddiginél sokkal jobban törekedjenek a kis színpadi műfajok előadására, amelyek során érvényesülhetnek a tagoknak nemcsak színészi, hanem zenei, irodalmi, képzőművészeti stb. képességei is. Ilyen irányban haladnak például a magyarlakta vidékek Irodalmi Színpadjai. A cikk legértékesebb és legújszerűbb gondolatának tartjuk azt az ötletet, hogy az együttesek ne csak a közönség előtti produkcióra törekedjenek, hanem alapvető fontosságú feladatuknak tartsák minél több érdeklődő bevonását az irodalmi, zenei, színművészeti és ehhez hasonló más tevékenységbe, úgy hogy kedvtelésük szórakoztató s egyben aktív társas for-; mában érvényesülhessen. Művészi és emberi érettség Az egyik legkiválóbb cseh költőnek, František Hrubínnak új kötete jelent meg A szerelem alkonyáig címmel. A KULTURA 16. számában Vladimír Dostál írt róla bírálatot. Kiindulási pontja az a tétel, hogy a kötet Hrubín munkásságában nem jelent fordulatot, új szakaszt nyitó változást, de ez a jelen esetben: pozitív vonás. A költőnek ez a műve ugyanis szervesen kapcsolódik előző fejlődóséhez és lényegében betetőzését jelenti legérettebb alkotói időszakának. V. Dostál rámutat arra, hogy Hrubín, aki a múltban a tökély szintjére emelte a klasszikus versformá-. kat, jelenleg otthonosan mozog a szabad vers berkeiben. Fő törekvése már évek óta az, hogy még dallamosabbá tegye a szabadverset. Témakörét tekintve az ember és a társadalom életének kulcsfontosságú kérdéseire tapint rá a következetesen szocialista humanista talajáról. Jellegzetes vonása, hogy míg régebben eluralkodott rajta a nemes, de eléggé fogatlan emberiség-féltés, ebben a kötetében izzó költői hevületének energia-forrásai az emberi ész, a tudomány és a technika vívmányai s ezeknek vetülete a mai ember szellemiségében, jellemében. Hrubín, aki Mácha és Neruda hagyatékának folytatója, ma az újkori kozmikus költészet úttörője és megalapítója — állapítja meg V. Dostál, s levonja azt a végső következtetést, hogy Hrubín ebben a kötetében kiteljesedett formában kialakította eddigi törekvései szintézisét, tanúságot tett művészi és emberi érettségéről. Teli Vilmos és a film-kupec A fenti cím alatt V. Krasznopols z k i j írt cikket a NOVÄ DOBA 17. számába. A polemikus hangvételű írás hátterében egy Ízléstelen s a tókés világra jellemzfi történet húzódik meg. Az elmúlt év nyarán a moszkvai nemzetközi filmfesztiválon a többi között bemutatták Joseph Kaelin svájci producens Teli Vilmos című filmjét. Átlagosnak mondható mü ez, viszont rokonszenves maga a téma. amely annak idején a többi között Schillert és Rossinit is megihlette. A filmnek Svájcban mégsem volt sikere s Kaelinnek ettől megfájdult a feje, hiszen 1 millió frankot fektetett a vállalkozásba. Nem csoda, hogy Moszkvában mindenképpen túl akart adni portékáján. A Szovexport elhatározta, hogy megveszi a filmet és elküldte a prnducensnek a szerződés tervezetét. A svájci vállalkozó félmniió frankot szeretett volna kicsikarni az előadási Jogért s amikor látta, hogy a szovjet ajánlat ettől sokkal szerényebb összeget tüntet fel, másképpen próbálta megelőzni a csődöt. A reakciós polgári sajtóban elhíresztelte, hogy a Szovexport, meg akarta ugyan venni a filmet, de csak azzal a feltétellel, hogy komoly változtatásokat eszközöl benne, összhangba hozza » kommunista ideológiával s ezért fl, — mármint Kaelin — megtagadta a film eladását Természetesen mindez — állapítja meg V. Krasznopolszkij aljas rágalom és hazugság Kilóg a lóláb, a svájci producens szovjetellenes hangulat szításával akarta reklámozni filmjét. Az egyik lap segítségével azonnal megszerveztek egy akciós bizottságot a „Teli Vilmos" védelmére és megiújták az antikommunizmns harsonáit. A svájci burzsoák kommunistaellenességével spekuláló csődbejutott producens esete a Szovjetunió elleni rágalmazó kampányok szervezőinek mélységes erkölcstelenségéről, hazug voltáról állít ki szégyenletes bizonyítványt — állapítja meg a cikkíró. G. I. 1982. május 3. ÜJ SZŐ 5 *