Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-18 / 135. szám, péntek

Találmányok és újítások sereg szem léje A prágai Hybern csarnok ismét új, nagyszabású kiállítás színhelye. A Prága városi, a közép-csehországi kerületi szakszervezeti tanácsok, a Szabadalmi és Találmányi Hivatal, valamint a Csehszlovák Tudományos és Technikai Társaság kerületi tanácsának közös rendezésében „Feltalálók és újítók a népgazdaságnak" címmel nyílt meg a napokban. A kiállítás körülbelül 500 tárgy: modellek, makettek, kész termékek és fényképek, a népgazdaság ágazataiban az utóbbi időben elfogadott és alkalmazott találmányok és újítások rendkívül tanulságos és a maga nemében egyedülálló seregszemléje. Persze, ezt ne úgy értsük, hogy minden újítást viszontlátunk a kiállításon, hiszen csak tavaly 340 000 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, amelyből 170 000-et meg ls valósítottak. Az elfogadott újítások 1 milliárd 270 millió korona megtakarítást jelentettek a népgazdaságnak. Ha már a számoknál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy Csehszlovákia a világon az első helyen áll a benyújtott és elfogadott szabadalmakat illetően. Nálunk 10 000 lakosra 5 javaslat és 3 elfogadott találmány esik. az Egyesült Államokban ez az arány 2 és 1,4. A kiállítás célja és fő feladata elsősorban az, hogy népszerűsítse a műszaki fejlesztést és az újítómozgalmat. A zsűri ezért azokat az újításokat és találmányokat választotta ki bemutatás céljára, amelyek széles körű gyakorlati alkalmazása az Illető iparágban országos jelentőségű. A jelszó már magában véve is találóan fejezi ki a kiállítás küldetését: „A műszaki fejlesztés legfontosabb tényezői az emberek — politikai és szakmai felkészültségük, kezdeményezésük, határozottságuk és kitartásuk az új technika bevezetésében és tökéletesítésében valamennyi munkahelyen. Műszaki haladás nélkül elképzelhetetlen a szocializmus és a kommunizmus győzelme". Ez a jelszó figyelmeztet arra is, hogy a műszaki fejlesztés, beleértve a találmányokat és újítási javaslatokat, nem öncélú valami, hanem eszköz és út a kommunizmus eléréséhez. A kiállítás nem csupán az újítómozgalom résztvevőihez szól. A nagyközönségnek is be akarja mutatni az újítók alkotó tevékenységét, konkrét eredményeit a különböző, sokszor bizony igen bonyolult feladatok megoldásában. Ugyanakkor helyes irányt szab az újítók és feltalálók további munkájának olyan értelemben, hogy az alapvető és fontos problémák leegyszerűsítésére tervszerűen és kollektíván összpontosítsák szorgalmukat, találékonyságukat. Kár az erejüket elfecsérelni olyan feladatok megoldására, ami éppen eszükbe Jut és amelyek kevésbé jelentősek a népgazdaság szempontjából. A kiállításon 16 szakszervezeti szövetséghez tartozó iparágak újításai és találmányai láthatók szerényebb vagy nagyobb számban. A legtöbb helyet, mint a műszaki fejlesztés tipikus zászlóvivőjét, a gépipar kapta. De nem hiányzik a kohászat, az energetika, a vegyipar, a közlekedés, a helyi gazdálkodás, az élelmiszeripar, az építészet, sőt még a mezőgazdaság sem. Megragadta figyelmünket például a nikkelezés új technológiai folyamata, amelynek segítségével mellőzhető hat igen fáradságos és veszélyes művelet. A hulladékanyagok célszerű felhasználása különösen a padló előállításánál az építészeti dolgozók ügyességét dicséri. Külföldön is nagy visszhangot keltett az a diszpécser berendezés, amely bármikor pontos áttekintést nyújt, hogyan teljesíti az adott órában, az adott percben, az üzem a tervét. Jelenleg a Prága—

Holešovlce-1 panelgyárban próbálják ki. A smíchovi Tatra „Kővár" nevű komplexbrigádjának újítása a hullámos pléheket vágó gyors gépolló. Aránylag egyszerű, legalábbis egyszerűnek látszó műszerekkel lemérhető a hűtőberendezések teljesítménye. Már több nagy hűtőüzemben használják, mivel megkönnyíti a gépkezelők munkáját és munkaerő megtakarítást is eredményez. Kladnől bányamérnökök szabadalma a hajlékony, tiszta fémből készült bányafolyosó-ducolás, amelynek alkalmazása 1961 óta több mint egymillió korona megtakarítást jelent. A Csehszlovák Tudományos Akadémián végzett mérések alapján megállapították, hogy a hullámos pléh mechanikus tulajdonságainál fogva teljes mértékben helyettesíti az eddig használt bányafát, sőt még jobb is annál. Igen hasznos és főleg higiénikus a tejszállításra szolgáló csővezetékek tisztítását végző félautomata berendezés. 600 kg túrót állít elő óránként az élelmiszeripar üzemeiben a közelmúltban üzembe helyezett gépsor, Antonín Köttner, a brnói húskombinát mechanizátora, számos újítás szerzője, aki ezelőtt karbantartó volt, majd levelező tagozaton elvégezte a felső ipariskolát, legújabb találmányáért most kapott Munka Érdemrendet. Olyan automatikus gépet szerkesztett, amellyel nyolc óra alatt 18 dolgozó 240 szarvasmarhát, lovat vág le. A gépezetről külföldön ls a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak. Még az év végéig 19 vágóhídon szerelik fel. A fényképeken látható keményítő, mosó- és szűrőgépezet Jaroslav Poledne, a prágai Szesz- és Konzervipari Kutató Intézet dolgozójának találmánya. Az eddig gyártott mosóberendezéssel összehasonlítva huszonháromszor könnyebb, hétszer olcsóbb, hatvanhat százalékkal nagyobb a teljesítménye és Jobb, mint a világviszonylatban elsőknek elismert nyugatnémet és svéd berendezések. A június végéig tartó kiállítás valóban megérdemli, hogy aki csak teheti, megtekintse. A naponta rendezett gazdag műsorok, előadások, filmek, vitadélutánok, állandó tájékoztató és tanácsadó szolgálat sokoldalúan kiegészíti a látottakat. KIS ÉVA Az eredmények mindent elárulnak A Nitra melletti mlynarcel Azbesztcement Czemben Križanová Máriáról megtudtam, hogy 17-tagú kollektívája 1960-ban az üzemben elsőként elnyerte a szocialista munkabrigád címet. Ez év januárjától részt vesznek a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére indult munkaversenyben is. Križanová elvtársnő csoportjának tagjai tudják, hogy az üzem jó hírnevének megtartása érdekében ügyelniük kell a termékek Jó minőségére. Gyártmányaikat többek között a Szovjetunióba, Kubába és Pakisztánba exportálják. Az év végéig a selejt csökkentésével több ezer koronát takarítanak meg. A kollektíva tagjai vállalták, hogy évi tervüket december 22-ig teljesitik. Ezen a téren igen jól haladnak. Az Is tanúskodik erről, hogy segítenek a termelésben elmaradt üzemrészlegeknek. Értékelni kell a kollektíva szaktudásának és politikai tájékozottságának állandó gyarapodását. MikuJáS Maťašeje Korprobléma - a gépkocsiforgalom E

cikknek nem cílja szörnyű gépkocsi-balesetek részletes ecsetelése, hanem e ma már világszerte úgyszúlván minden nagyvárost nyugtalanító s szerfölött aggasztó jelenségek ismertetése. Daimler és Benz urak, az első benzinmotorok gyártásakor bizonyára nem is sejtették, hogy az utókornak ilyen nagy gondot okozhatnak. Minden szószaporítás helyett szóljon néhány statisztikai adat arról, mire és hogyan használták fel a XX. század emberei a technika vívmányát. Autókatasztrófa! A sok-sok évvel ezelőtt épült úthálózattal rendelkező európai városok lakossága a XX. század első felében 2,5-szeresére, a városok területe pedig 1,75-szörösére növekedett, de csaknem 60-szorosára az utcákon közeledő motoros járművek számai A mai autóbusz elődje — az 1900-as évek mindössze kétlóerős omnibusza, csak 20 kilométer éránként! átlagos sebességet ér^ el. Az autóbuszok s a trolibuszok 1960-ban már 160 lóerős motorral működtek, ám a nagyvárosok kellős közepén óránként csak mintegy 8 kilométeres sebességgel közlekedtek. A Varsó és Monte-Carlo közötti útvonalon 1959-ben közlekedő gépkocsik óránkénti sebessége csaknem 60 km volt, de Párizs, London vagy Róma belvárosában alig 4 kilométeres sebességgel „cammogtak". A New York-i utcákon igen gyakran összetorlódó járművek fölösleges veszteglése évente több milliárd dollár kártokozl A nagyvárosi utcákon állandóan özönlő járművek áradata a legutőobí években egyre nagyobb nehézségeiket okoz a járókelőknek. Statisztikai adatok szerint a mind szigorúbb közlekedési rendszabályok ellenére is egyre gyakoribbak a motoros Járművek okozta balesetek. Ez természetesen csupán az érem egyik oldala. Hovatovább az a benyomásunk, hogy a legtöbb amerikai és európai nagyvárosban fokozatosan megszűnik a gépkocsiközlekedés eredeti jelentősége. Az útkereszteződéseken „állj -t parancsoló fényjelzések előtt gyakran több kilométeres sorban vesztegelnek a gépkocsik százai, s így semmivé válik a gépkocsi-közlekedés legnagyobb előnye: a gyorsaság. Ez azonban még nem minden. Napról-napra égetőbb probléma, hogy a sok ezer gépkocsiból s egyéb motoros járműből kipufogó gáz beszenynvezi a városok levegőjét. A levegőnél sokkal súlyosabb mérges gázok ugyanis igen lassan illannak el a városok aránylag szűk utcáiból. Arról talán nem is kell bővebben beszélnünk, mily károsak e gázok az ember egészségére. Azonban meg kell említenünk, miként kerülhetett sor erre a motoros járművek okozta katasztrófálls helyzetre. Rendkívül ér^ dekel bennünket az ls, megakadályozható-e a helyzet további rosszabbodása. Azt is tudni szeretnénk, hogyan látják a várostervezők s az utcai közlekedés technikájának szakértői ezt a problémát? A motorizált közlekedés problémája A városok terjeszkedésének és lakosságuk szaporodásának arányában mind Jobban növekszik az utcák forgalma, az emberek ezért egyre hoszszabb útszakaszokon utaznak. A lengyelországi városokban tíz év alatt csaknem kétszeresére növekedett az utcai közlekedés hálózata. Varsóban ma már 250 százalékkal és Krakkóban 620 százalékkal többet utaznak az emberek, mint 1938-ban. Lelbrandt, a zürichi politechnika tanára szerint a nyugat-európai városok lakossága 25 év alatt 10—20 százalékkal gyarapszik, a gépkocsiforgalom azonban 100—200 százalékkal, és az egy-egy motoros járművel megtett út hossza 250—450 százalékkal növekszik. A legtöbb város utcáinak hálózata sajnos nem alkalmas már a rohamosan fokozódó gépkocsiforgalom lebonyolítására. Régebben sokkal lassabban fejlődött az utcai forgalom, így a városfejlődés lépést tarthatott vele. Az egyes nagyvárosokban rohamosan növekvő forgalom természetesen az utcák átépítését tette szükségessé. Ezt a problémát nagyon ésszerűen oldották meg például Párizsban és Bécsben, ahol annak Idején lényegbevágó módosításokat hajtottak végre az utcák hálózatában. A mai nagyváros gépkocsiforgalma okozta nehézségein azonban még az Ilyen megoldás sem könnyítene. Irta: A. SOLGINYA Személy

gépkoc

sik - v

agy tömeges közlek

ed

ési eszközök? Igen nagy Jelentőségű a városok jelenlegi közlekedési helyzetében, hogy a lakosság túlnyomó része már saját közlekedési eszközzel rendelkezik. Ez^rt ritkábban veszi igénybe az autóbuszokat, a trolibuszokat vagy villamosokat. Jelent-e azonban időmegtakarítást? Tekintettel a közlekedési hálózat jelenleg aránytalanul nagy megterheltségére, nyugodtan állíthatjuk, hogy a motoros járművek tulajdonosai aligha élvezik a gyors közlekedés előnyeit. Ezt bizonyítja többek között az ls, hogy a legtöbb európai város forgalmas utcáin nem nagyobb a gépkocsik sebessége, mint a gyalogjáróké. És mi a helyzet a térkihasználás terén? A személygépkocsi utasának például tizenötször annyi helyre van szüksége, mint az autóbusz utasának és harmincszor annyira, mint a villamosban utazóknak. Ennek a szembeötlő nagy különbségnek elsősorban az az oka, hogy minden haladó gépkocsi előtt bizonyos — a fékezéshez okvetlenül szükséges — szabad térnek kell lennie, hogy a jármű szükség esetén akkor ls hirtelen megállhasson, ha más közlekedési eszköz áll vagy halad előtte. A forgalmas utcákon haladó gépkocsikat tréfásan „térfalók"-nak nevezik, ami szintén bizonyltja, hogy a jelenlegi városi közlekedés feltételei közepette semmiképpen sem járulhatnak hozzá az utcai forgalom bonyolult problémáinak megoldásához. Mi q megoldás? A legújabb "Típusú repülőgépek a repülőterek korszerűsítését, módosítását tették szükségessé. A modern hajók számára új, tágasabb kikötőket kellett építeni. Ám a legkorszerűbb gépkocsik továbbra is azokon a régi utcákon, sőt néha sikátorokon közlekednek, amelyek egykor még a lófogatok számára épültek. Az új városok, de különösen utcai közlekedési hálózatuk tervezői ma mér minden módon e valóban kedvezőtlen helyzet megváltoztatására törekszenek. Törekvéseiknek elsősorban az a célja, hogy a lehető legjobban biztosítsák az adott város fő útvonalainak fennakadás nélküli, gyors forgalmát. El akarják érni, hogy a gépkocsik 60—80 kilométeres, de a belvárosban legalább 30 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedhessenek. Ilyen megoldás azonban csak ott lehetséges, ahol — különösen a városok közlekedési gócpontjain — elegendő terület áll a járművezetők rendelkezésére. További feltétele, hogy a személygépkocsik csupán kiegészítsék és könnyítsék a városi forgalmat, amelyet túlnyomórészt tömeges közlekedési eszközöknek kell lebonyolítaniuk. Az utcák hálózata minden város legfontosabb, egyben legkevésbé változékony eleme, mondhatjuk „váza", amelyhez lakó- és gyárnegyedek, kereskedelmi központok, fás és füves területek szövevénye Illeszkedik, ami viszont a váznál sokkal gyakrabban van kitéve különböző változásoknak. Sok városban még ma is szinte változatlan a középkorban kialakult utcahálózat, bár az évszázadok során felismerhetetlenségig megváltozott beépítettsége. Mérnökök és építészek gyakran állítják, hogy a tervezők el sem képzelhetik, milyen lesz 80—100 év múl-: va az általuk tervezett utcák forgalma. Ugyanis állandóan módosulnak a közlekedési eszközök s állandóan változik felhasználásuk lehetősége is. Mindezt figyelembe véve mégis feltételzehetjük, hogy a motoros járműveknek óránként 40—60 kilométeres sebességű mozgását biztosító jelenlegi megoldás 100 év múlva ls megfelelhet a városi forgalom Igényelnek. Szerfölött fontos azonban, hogy a gyors járműveknek elegendő helyük legyen, mert csak így lehetséges az utcákon manapság oly gyakori torlódások kiküszöbölése. Motopia vagy utópia? A korszerű tervezés egyik „leg-i frissebb" újdonsága az angol mér-i nökök úgynevezett Motopla-terve. Ez a nagyon érdekes terv állítólag kö-. vetkezetesen lehetővé teheti a Jelen-; legi városi forgalom minden „ütkö-! zőpontjának" megszüntetését, a já-t rókelők s a gépkocsivezetők békés egyetértését és a kipufogott gázzal megmételyezett városi levegő füst-J és gázmentesítését is. E terv szerln^ lényegében mindeií forgalmat a város „fölött" bonyolítanák le a legkülönfélébb közlekedési eszközök. A közlekedési hálózat ház-; tetőkön épülne, s ahol nem azonos a házak magassága, ott az emeletek között átjárók tennék lehetővé a za-: vartalan forgalmat. A gyalogjárók csak a le- és felszállásra kijelölt he-, lyeken tartózkodhatnának, ahová fel-; vonók vagy mozgólépcsők vinnék fel őket és onnét ismét vissza — a város utcáira. Ezeken a „város fölé emelt" útvonalakon minden Jármű korlátlan sebességgel száguldhatna, s az útkereszteződéseken sem kénysze-, rülne fölösleges vesztegelésre. És milyenek a Motopla-terv sze-i rint a „lenti" utcák? Ezek a szó szo-i ros ételmében fölöslegessé válnának, tehát nem is lennének utcákl Az egyes háztömbök közötti térségek tulajdonképpen parkok lesznek, ahol szemetgyönyörködtető levegős sétá-i nyokon Járkálnak az emberek. Ha pe-; dig más városnegyedbe akarnak el-i jutni, akkor felvonóval vagy mozgó-i lépcsővel a negyedik emeletre vlte-: tik magukat, ahol autóbuszba szállnak és oda utaznak, ahová éppen akarnak. A gyalogjáróktól elszigetelt ésfüg-: getlen közlekedés teljesen kizárná a kellemetlen közlekedési baleseteket, s a járművek fölösleges torlódását is. Sokkal tisztább, tehát egészségesebb lenne a városok levegője, egyrészt a sok befásított, Illetve füves terület hatására, másrészt azért ls, mert a házak fölötti magasságban a szél egyhamar szétoszlatja a kipufogott mérges gázokat. Igen, de ... Mint minden újdonságnak,-"a Moto-; pia-tervnek is vannak hívei, de el-: lenfelei Is. Sokan élesen bírálják, hogy az említett közlekedési módhoz alkalmas házaknak ls kellene épülniük, ami viszont óriási kiadásokkal járna. A Motopia-terv értelmében ugyanis az adott város minden házát alkalmassá kellene tenni a személyés tehergépkocsik, valamint trolibuszok tömeges közlekedésére, ami ez épületvázak rendkívül nagy teherblróképességét, rezgés - és zajmentesítő tökéletes szigetelését igényli, ha egyáltalában szó lehet az ilyen szigetelésről ... A jövő eldönti a kérdést, sikerül-e az említett terv megvalósítása, vagy pedig csupán utópia marad a Motopia. (A Technylka Mologyeisi című siovjet lap nyomán). ZÜRICH — Hosszú, lépésben haladó gépkocsisorok az állomás elffttl téren. 1962. május 18. QJ SZÖ 5 *