Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-05 / 94. szám, csütörtök

Ä HONI • • CSAK HELYESELHETŐ a művelődési otthonoknak, az üzemi kluboknak, a CSEMADOK helyi szervezeteinek és más intézményeknek, illetve tömegszervefceteknek az a lelkes és igyekvő munkája, mellyel hatáskörükben a honismereti köröket szervezik. A honIsmereti kör szervezését egyébként .a Népművelési Intézet és a CSEMADOK Központi Bizottsága már több alkalommal szorgalmazta. A körök szervezésére és munkájára vonatkozólag irányelvet is adtak ki. Egy szép és nagyon helyes kezdeményezésről van szó. A honismereti kör tulajdonképpen olyan szándékkal alakul, hogy a résztvevő tagok Jobban megismerjék hazájukat, a környezetet, s a mindannyiunkat körülvevő világot. A szakkörökben nagyon sokféle munkabaosztású egyén jön össze. Van közöttük szövetkezeti tag, Ipari munkás, diák, értelmiségi, háztartásbeli és még sok-sok más foglalkozású, különféle előképzettségű és érdeklődésű ember. S ahány tag, annyiféle cél, annyiféle szándék. Sokan a múltban nem tanulhattak, s nemcsak földrajzi, de helytörténeti ismeretük is nagyon szegény. Ezek azért vesznek részt a honismereti kör munkájában, hogy pótolják azt, amit a múltban elmulasztottak. A fiatal agronómus, a föld értékeit, a vidék talajában rejlő lehetőségeket szeretné felkutatni. Sokan a régi földművelés kultúrájának nyomait keresik, mert a kor színvonaléra szeretnék emelni földrajzi és régészeti ismereteiket. Mások utazni akarnak, hogy megismerjék az ország tájait, nevezetességeit. A szülőfalu, a szülőváros, a közvetlen környezet megismerése az első lépés. Utána országjáró utak, soksok élménnyel, gazdag ismersttel kecsegtető társaskirándulások következnek ... UGYANEZ TÖRTÉNIK például Podunajské Biskupicén, ahol a CSEMADOK helyi szervezetének tagjai a közelmúltban alakítottak honismereti kört. A tagok elsőnek falujuk keletkezésével és történetével Ismerkednek. Előadáson vesznek részt, könyveket, krónikákat tanulmányoznak át. Aztán a szomszédos vidék megismerését tűzik ki célul. Mikor falujukat és környezetüket már megismerték, más vidék tanulmányozásához fognak. A nyár folyamán aztán mindazokat a helyeket, amelyekkel a honismereti körben szervezett előadás-ciklus során megismerkedtek, .társaskirándulás formájában személyesen is felkeresik. Az út költségeit színdarab és tnás kulturális bemutatók bevételeiből fedezik. Sár a biskupicei honismereti kör még csak most indul, említett elképzelésük máris példamutató. Sokan a honismereti kör munkájában azért vesznek részt, mert a szabad idő hasznos felhasználását, a színvonalas elmélyedést és a munka utáni foglalkozást tartják szem előtt s úgy vélik: a honismereti kör mindezt lehetővé teszi. A HONISMERETI KÖRÖKKEL egy nagyon életképes mozgalom indult meg. S bár a feladat, a kör célja a részletmunkát illetőleg nem egyértelmű, és még sok helyen azt sem tisztázták, tulajdonképpen milyen keretek között mozogjanak, az elért eredményekből máris arra következtethetünk, hogy a honismereti kör a szakköri munkának és általában a népművelésnek nagyon tág és nagyon életképes lehetőségeit teremti meg. S mint ilyet, érdemes minden eszközzel segíteni és támogatni. Arról nincs pontos áttekintésünk, hogy hány honismereti kör működik. Azt azonban tudjuk, hogy számuk ma már jelentős s a jövőben egyre több lesz, hiszen a művelődési otthonokban, 'az üzemi klubokban, a CSEMADOK helyi szervezeteiben, ós másutt állandó szervező munka folyik, hogy minél több, Jól működő honismereti kör alakuljon. S ha sok esetben eltérők is a munkaformák, azt nyugodtan leszögezhetjük, hogy a honismereti körnek általában kétirányú munkalehetősége van. Az egyik a gyűjtő-kutató,' a másik- az ismeretgyarapltó — népművelési munka. A gyűjtő-kutatómunka során a honismereti kör tagjai feldolgozzák vidékük politikai és kulturális eseményeit, összeszedik a vidékük életével foglalkozó cikkeket, fényképeket, a múlt és jelen beszédes dokumentumait. Nagyon hasznos munkát végezve gyüftik a régészeti leleteket, a népdalokat, a népszokásokat, a nép elbeszéléseit, szólásmondásait, összeírják a környék nevezetességeit, fényképeket készítenek természeti Jelenségekről, vidékük Jelentősebb eseményeiről, megőrzik és ápolják a múlt és jelen kulturális értékeit. EZ A MUNKA, ha alapos körültekintéssel végzik, szinte felbecsülhetetlen segítséget nyújt egyrészt a múzeumoknak, másrészt a vidék népművészetét feleleveníteni és továbbfejleszteni szándékozó népi együtteseknek. A kör, ha rendszeres és hozzáértő gyűjtő-kutatómunkát végez, a múzeumokon, és a népi együtteseken kívül kincsesbányája lehet az iskoláknak és a történészeknek ls. Ismerünk szakkört, amelyik gyűjtőmunkája során hangszalagra- veszi az idős kommunisták, a munkásmozgalom sokat átélt és tapasztalt veteránjainak visszaemlékezéseit, érdekes, és nagyon értékes élbeszéléseit. Hogy ezzel a kör milyen értéket teremt nemcsak a jelennek, de a jövőnek is, talán felesleges hangsúlyozni. Természetesen a gyűjtő-kutatómunka csak akkor hasznos és értékes, ha terv' szerű, tudatos, s a munka eredménye a szakkör, vagy Jobb esetben a közeli, esetleg helyi múzeum archívumában megfelelő elhelyezést és megőrzést nyer. Ha az értékeket nem tartják nyilván, ha nem őrzik és nem kezelik féltő gonddal, hetek, esetleg hónapok munkájának pótolhatatlan értékei vesznek kárba. A honismereti szakkörnek tehát nemcsak a munkaformára, de a munkájuk által megszerzett értékek megőrzésére is gondolnia kell. Ebben az esetben a múzeummal a leghelyesebb kapcsolatot tartania. A múzeum azontúl, hogy a legjobb megőrzőhely, tanáccsal ls elláthatja a kör tagjait, hogy hol, és mit érdemes gyűjteni. AZ ISMERETTERJESZTŐ népművelősi munkával a kör társadalmi küldetést teljesít. S ezen a téren talán még az előbbinél ls nagyobbak a lehetőségek. A kör kirándulást, tanulmányi sétákat szervezhet, meglátogathatja a kiállításokat, az üzemeket, a szövetkezeteket, a történelmi nevezetességű helyeket, sztrájkok és munkástüntetések, valamint a felszabadulásért folytatott dicső harcok színhelyeit és még sok-sok más történelmi és földrajzi nevezetességű helyet. Ugyanakkor előadásokat, kérdés-felelet estet és más ismeretterjesztő összejövetelt szervezhet. A honismereti kör népművelő munjkája során felhasználhatja a helyi 'hangos híradót, az üzemi vagy a járási újságot, röplapokat, tablókat, vitrineket, ugyanakkor honismereti térképet szerkeszthet. Az utóbbival például, melyen feltünteti a vidék nevezetességeit, — megkönnyítve a tájékozódást — a turistáknak lehet segítségére. A körök tagjai a természet és a társadalom fejlesztéséről szóló előadásokkal összefüggő képet és bőséges ismeretet nyújthatnak falujukról, városukról, esetleg az egész Járásról, különösen ha az előadások alkalmával az amatőrfényképészek vagy a mások által készített és rendelkezésre álló dokumentumfilmeket is felhasználják. A honismereti kör a kérdés-felelet esttel, amelyen a falu, város vagy ez egész vidék földrajzi, politikai, társadalmi és kulturális élete kerül szóba, szintén nagy szolgálatot j tehet az összejövetel iránt' érdeklődőknek. A körnek — bármilyen munkát végez és bármilyen munkaszakaszon dolgozik — elsőrendű feladata: a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre történő nevelés. Megismertetni a haza kincsét, népünk múltját,' Jelenét, Jövőjét — nem könnyű, de nemes feladat. Érdemes érte odaadóan dolgozni. A HONISMERETI KÖR munkalehetősége úgyszólván kimeríthetetlen. Ml e sok-sok lehetőség közül csupán néhányat említettünk meg. Az elmondottak azonban talán így is érzékeltetik, mi mindent tesz és tehet a honismereti kör. BALÁZS BÉLA Bartovits József: Békét a világnak HÁROM ÉV SIKEREIRŐL ÉS GOND AIRÖL Beszélgetés a trnavai Kerületi Színház igazgatójával A volt Faluszínház négy együttesének legtobbjaiból há.om-évvel ezelőtt alakult meg a trnavai Kerületi Színház. Ebből az alkalomból néhány kérdést tettem fel R. DEBNÁR1K elvtársnak, a színház igazgatójának. másodrangúak. A többi helyen már nem igen számolhatunk modern színpaddal és technikával. • Először talán vessünk egy pillantást az indulásra. Mivel mutatkozott be az együttes első ízben a trnavai közönségnek? — Peter Karvaš Emberek a mi utcánkból című darabjával kezdtük a murikát. De csak hosszú hónapos falujárás után, 1960 szeptemberében jutottunk hozzá szép színházépületünkhöz. Az első esztendőben sok nehézséggel kellett megküzdenünk, amíg nagyjából egyenesbe jutottunk. Nem hátráltunk meg és tavaly már tíz bemutatóval büszkélkedhettünk. • Érdekelne az, hogy magára a városra évi átlagban hány előadás jut? — Hetente három előadást tartunk székhelyünkön. Meg kell említenem, hogy elég gyakran ellátogatnak Ide vendégszereplő együttesek is, főleg a bratlslavi Oj Színpad és a nltral színház gárdája. Évente mintegy 80— 100 előadásunkat tekinti meg a helybeli közönség, — ami bizony kevés — míg 200 előadás jut a vidéknek, a volt bratislavai kerületnek. • Szerintem ez nem is annyira rossz, arány. Ügy tudom, hogy például a Magyar Területi Színház knmároói közönsége aránylag sokkal érdektelenebb. Különben milyenek a falujárás feltételei? — Régen kiszolgált autóbuszokon visszük ki vidékre a színjátszó kultúrát. Viszont örvendetes az, hogy hova-tovább mind több helyen játszhatunk „ megfelelő színpadon, mert épülnek az új, korszerű kultúrházak, művelődési otthonok. 28 községben Játszunk rendszeresen. Nyolcban elsőrangúak a feltételek, tízben pedig ünnepnek, mert olyankor borravalót is kapott, ha keveset ls, ötven-hatvan kopejkát, de azért az is pénz volt. Arra költhette, amire akarta. Mert a bérének színét sem látta, azért az apja járogatott be, átvette a kalmártól. Amikor összegyűjtött két rubelt a borravalókból, a szakácsnő tanácsára piros kötött mellényt vásárolt magának, s mikor felvette, szája egyik fülétől a másikig ért boldog vigyorgásában. Aljosa mindig keveset beszélt, ha szólt, csak röviden, szaggatottan. Ha valamit megparancsoltak neki, vagy megkérdezték el tudja-e végezni ezt vagy amazt, percnyi habozás nélkül mindig azt felelte: „Hogyne, kérem" — és nyomban szaladt, hogy megtegye és el is végezte hamarosan. Imádságot egyet sem tudott: amire anyja tanította, azt rég elfelejtette, mégis imádkozott este-reggel: a kezével imádkozott, keresztett vetett. így élt Aljosa másfél évig a kalmár házában, és akkor a második esztendő második felében, rendkívüli esemény történt vele. Legnaqyobb meglepetésére megtudta, hogy az olyan kapcsolatokon kívül, amelyek onnét erednek, hogy egyik ember rá van szorulva a másikra, van még egészen másfajta kapcsolat is az, amikor az egyik embernek nem azért van szüksége a másikra, hngy kitisztítsa a csizmáját, befogja a lovát, vagy bevásároljon, hanem csak úgy, minden ok nélkül van rá szüksége — csak azt kívánja, hogy szolgálatára lehessen, hogy becézhesse; és hogy ö, Aljosa az az ember, akire így van szüksége valakinek. Ezt pedig a szakácsnőtől, Vsztylnyától tudta meg. Usztyinya fiatal árvalány volt, ugyanolyan dolgos, mmt Altosa. Megesett a szíve Aljosán, és Aljosa életében először érezte, hogy valakinek szüksége van őrá — nem a szolgálatatra, hanem őrá személy szerint. Amikor az anyja törődött vele, jóformán észre sem vette, úgy érezte, hogy ennek így kell lennie, ez éppen olyan, mint az, hogy ő maga törődik saját magával. De most egyszer csak tapasztalta, hogy Usztyinya Idegen, mégis törődik vele, félreteszt neki a köcsögben az olajos kášát, s amt\fcor eszik, állát könyökig csupasz karfára támasztva figyeli minden mozdulatát. És ő felnéz Usztyinyára, és Usztyinya mosolyog, s ő ts vlszszamosolyog reá. Olyan új, furcsa érzés volt ez, hogy Aljosa eleinte megijedt tőle. Attól tartott, hogy ez az érzés megzavarja, ezután nem tud majd úgy dolgozni, ahogyan eddig dolgozott. De azért mégis örült neki, és amikor észrevette, hogy Usztyinya megfoltozta a nadrágját, mosolyogva csóválta fejét. Munka közben, jártában kellében néha eszébe jutott a szakácsnő, és halkan felsóhajtott: „Haj, ez az Usztyinya!" Usztyinya ott segített rajta, ahol csak tudott, és Aljosa segített Usztyinyának. A leány elmondta neki, hogyan jutott árvaságra; azután a nénikéje vette magához, felküldte szolgálni, a kereskedő fia mindenféle bolondságra akarta rávenni, de ő megmondta neki a magáét. Szeretett fecsegni, és Aljosa szívesen hallgatta. Az is eszébe jutott, amit másoktól hallott: hngy a vásáron szolgáló parasztlegények qyakran jeleségül veszik a szakácsnőt. Egyszer azután Usztyinya megkérdezte, hogy nemsokára megházasítják e. Aljosa azt felelte, hogy nem tudja, nincs kedve falusi lányt feleségül venni. — Talán már ktszemeltél valakit? — kérdezte Usztyinya. — Téged elvennélek Hozzám jössz? — Nézze meg az ember, hogy fel uan vágva ennek a Köcsögnek a nyelve! — nevetett Usitylnya és hátba vágta. — Miért ne mennék hozzád? Farsang utóján feljött az öreg a fia járandóságáért. A kereskedő feleségének fülébe futott, hogy Aljosa feleségül akarja venni a szakácsnőt, és ez nem volt ínyére. „Teherbe esik, aztán mit kezdjek vele, meg a kölykével! Szólt a férjének. A kereskedő leszámlálta Aljosa apjának a fia bérét. — Meg vannak elégedve a fiammal? — kérdezte az öreg. — Ugye, megmondtam, szófogadó gyerek. Szófogadónak szófogadó, csakhogy szamárságot vett a fejébe. Feleségül akarja venni a szakácsnénkat. Márpedig én házaspárt nem tartok. Az nekünk nem felel meg. — Ejnye, mit ki nem talál — álmélkodott az öreg. — De sose félj, majd megmondom neki, verje ki a fejéből. Azzal kiment a konyhába, és leült az asztalhoz, hogy megvárja a fiát. Aljósát elküldték valahová, nemsokára visszaérkezett fújtatva. — Azt hittem, benőtt a fejed lágya, s lám mégis mtt hallok felőled! — kezdte az apja. — Hisz nem csináltam semmit. — Hogyhogy semmit? — Ügy hallom, házasodni készülsz. Majd én megházasítlak, ha eljött az tdeje, és hozzád való feleséget szerzek, nem holmi városi lotyót. Az apja még sokáig beszélt. Aljosa csak állt, sóhajtozott. Mikor az öreg befejezte, a fiú elmosolyodott. — Ogy, hát akkor nem veszem el. — Ez már beszéd.. Amikor az öreg elment, és Aljosa kettesben maradt Usztylnyával, megmondta neki; de Usztyinya az ajtó mögött állt, és úgyis meghallotta, amit az apja beszélt. — Szóval a mi ügyünk izé... nem sikerült. Hallottad? Apám haragszik, nem engedi. Usztyinya sírva fakadt. Halkan sírdogált a kötényébe. Álfosa csettintett a nyelvével. — Muszáf engedelmeskedni Hiába, nem házasodhatunk. Este, amikor az asszony behívta, hogy csukja be a zsalukat, xmegkérdezte: — Nos, hallgattál apádra, kivered a fejedből á bolondságokat? — Alighanem ktverem — felelte Aljosa, mosolygott és azon nyomban elsírta magát. Attól fogva Aljosa nem beszélt házasságról Usztyinyával, és úgy élt, mint azelőtt. Nagyböjt alatt a boltossegéd felküldte öt a háztetőre, hogy takarítsa le a havat. Aljosa felmászott, lehányta az egész havat, aztán a csőcsatorna mentén kaparta le az odafagyott havat, a lába megcsúszott és lapátostul leesett. Szerencsétlenségére nem a hóba, hanem a bádoggal fedett kijáratra. Usztyinya• meg a gazda leánya kiszaladtak hozzá. — Megütötted magad Aljosa? — Dehogyis, kutyabajom. Fel akart tápászkodni, de nem bírt, s kínjában elmosolyodott. Bevitték a cselédszobába. Elfőtt a felcser. Megvizsgálta és megkérdezte, hol fáj. — Fáf mindenütt, de nem baj. Csak az a baj, hogy a gazda megharagszik. Üzenni kéne édesapámnak. Két napig feküld Aljosa, akkor elküldtek a pópáért. — Halni készül, édes lelkem? — kérdezte Usztyinya. — Mind meghalunk egyszer! Nem élhetünk örökké — felelte Aljosa, hadarvň, mint mindig. — Köszönöm szépen Usztyinya, hogy törődtél velem. Látod jobb, hogy nem engedtek egybekelni, úgyis hiába lett volna, főbb így. A pópával együtt imádkozott — de csak kézzel és szívvel. A szívében pedig az volt, hogy amint ezen a világon jól megy sora annak, aki engedelmes és nem bánt senkit, úgy nyilván a másvilágon ls jó sora lészen. Keveset szólt. Csak inni kért, s mintha egyre csodálkozott volna. Csodálkozott, kínyújtózott és meghalt. (Szőllősy Klára fordítása) • Elárulhatna egyet s mást műsorpolitikájukról? Főleg arról tájékoztathatna, mennyire időszerűek darabjaik, s milyen a vígjátékok aránya a műsortervben. — Túlzás nélkül állíthatom, hogy e tekintetben nem keressük a könynyebb ellenállás útját. Nem vettünk Irányt a zenés vígjáték s általában a komédia felé, hanem döntő túlsúlyban a mai nézőt időszerű gondolatokkal gazdagító fajsúlyos drámákat játszunk. Ami viszont az előadások színvonalát, művészi „tálalásét" Illeti, itt meg kell Jegyeznem — nemcsak azért, hogy előbbi szavaim dicsekvésként ne hassanak, hanem azért, mivel ez meggyőződésem — hogy színházunk alapvető célkitűzése a jövő esztendőben elérni ebben a vonatkozásban is a hazai hivatásos színművészet színvonalát. • Mi volt legutóbbi bemutatójuk? — Verhaeren II. FUlpJe, amely a fiatal Karol Strážnický rendezésében került színre. A siker annál Örvendetesebb, mivel ez volt a diplomamunkája s a Színművészeti Főiskola néhány további végzett hallgatója ls ekkor mutatkozott be a nagyiközönségnek. Ezért tartom ezt az előadást a fiatalok győzelmének. • A szovjet darabok közül melyik aratta a legnagyobb sikert? — Kétségtelenül Arbuzov Irkutszki története, amely 38 reprlzt ért meg. Különben meg kell jegyeznem azt, hogy az eddigi 16 bemutatóból 9 szovjet szerző műve volt. Ez talán kissé aránytalan, de a lényeg az, hogy az előadások kedvező visszhangra találtak. Ezt részben bizonyítja a látogatottság, amely tavaly a tervezett 86 ezer fő helyett több mint 110 ezer fő volt. • Egyik ügyes kezdemén"nzésüknek tartom, hogy a színház előcsarnokát is kihasználják a művészet népszerűsítésére, különféle kiállítások rendezésével. Mit terveznek jelenleg? — Ez a módszer nálunk bevált. Utoljára Greiner Syblll , graflkáiát tekinthette meg közönségünk, most pedig három ciklusban rendez nálunk képzőművészeti . kiállítást a Szlovák Nemzeti Galéria és a KNB. • Utoljára szeretnék feltenni két személyi jellegű kérdést. Az egyik, a kellemetlenebb az, h—>y mi okozza Önnek, mint igazgatónak, a legtöbb bosszúságot? A másik, a kellemesebb az, hogy ön, mint drámaíró, mivel akarja a közeljövőben meglepni a közönséget? — Tulajdonképpen mind a két kérdés kellemetlen, de nem kerülöm kl a válaszadást, csak rövid leszek. Bosszúságot okoz az, hogy a darabok Jóváhagyásának folyamata túls*<;osan hosszadalmas én nem kevesebb, mint 17 instancia kezén mennek át a javasolt darabok, beleértve a színháznak mintegy 5, erre feljogosított szervét. Ezt talán le lehetöe egyszerűsíteni. Ami engem illet, nagyjából elkészült Bajtársat keresek c'mű, műfaji szempontból általam tragikomikus szatírának elkeresztelt darabom, amely a fiatalok tört részének törvényeinkbe ütköző tevékenységét állítja pellengérre. GÁLY IVÄN 1982. április 5. U) SZO 7 *