Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-05 / 94. szám, csütörtök

MOST VAN ITT Ä TAKARMÁNYALAP MEGTEREMTÉSÉNEK IDEJE SSSS/SS. Az akarat diadalt arat Világ proletárjai, egyesüljetek ! Bratislava, 19B2, április 5. csütörtök • 30 fillér * XV. évfolyam, 94. szám Szorgos kezek nyomán... Régen volt ilyen hosszú a tél, mint az idén. Szokatlanul későn jött a tavasz, ám most már öröm­mel, megnyugvással állapíthatjuk meg: Itt a szép idő, csalhatatlan jele a kitavaszodásnak. Az árok­partokon, különösen a széltől vé­dett helyeken kidugta zöld zász­lócskáját a fű, és napról napra élénkebb színt váltanak a jól át­telelt őszi vetések. A gyengébbek is hamarosan magukhoz térnek. Megkapták az élet gyorsításához oly fontos tápanyagot, a műtrá­gyát, majd hengerezik és boronál­ják őket. Egy-egy szövetkezetben akár a kertész a zsenge virágot, úgy gondozzák, ápolják az őszie­ket, csakhogy minél gyorsabban erőre kapjanak, kiheverjék a ri­deg, hosszú tél okozta „fájdalma­kat". Igen, itt a tavasz csalhatatlan jele. A legbiztosabb, a legkézen­fekvőbb jel azonban az, hogy be­népesült a határ, a földeket el­lepték a háromrészes vetőaggre­gátokat vontató acélparipák, erős dohogásuk hét határba elhallik ... Megnyugtató látvány a határ mos­tani képe. Néhány nappal ezelőtt még alig ilt-ott bukkant fel egy­egy simítózást, műtrágyázást végző traktor. Most? Tele van a határ, és a szorgos kezek nyomán egy­re fogy a vélni való, gyarapszik a jól megmunkált terület. Javában tart a nagy termésért folyó harc, a tavaszi nagy erő­próba. Az embert, a kommuniz­mus küszöbén álló embert, az em­beri ész alkotta korszerű techni­kát az időjárás legyőzni nem tud­ja. S ha ugyan hátráltatta is mun­kájában és talán befolyásolja is majd a terméseredményeket, tönk­re már nem teheti azt, amit az egész ország összefogásával, a párt bölcs vezetésével a nép ere­je alkotott, a falusi parasztság létrehozott. Nagy az összefogás ereje. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy alig kezdődtek meg a tavaszi munkák, egy-két nap leforgása alatt már földbe került a kora tavasziak magva. Ez azért történhetett így, mert a párt hívó szavára egy emberként állt csatasorba az egész ország népe, és a tavaszi munkák elvégzése nem csupán a mezőgazdasági dol­gozók, hanem az egész ország ügye lett. Fűtötte a falvak népét az a tu­dat, hogy a kései tavasz miatt már veszélybe került a sok gond­dal készített vetésterv teljesítése, sőt a jó termés alapjának leraká­sa is. Az idő sürgetett, sürget to­vábbra is, hiszen a borsónak, zab­nak és tavaszi árpának már már­ciusban földben a helye. Sok gondot is hozott a mostoha tavasz. Ám a gond is mintha kevesebb­nek tűnnék, ha nem egy-két em­ber gondja, hanem az egész falué, a közösségé, sőt az egész ország népe részt vállal belőle. Ezért vált lehetségessé, hogy a sok gond, az összetorlódott munkák közepette is a szervezettség, a szorgalom le­győzte az időt, a falvak népe ki­tett magáért. A jó szervezettséget bizonyítja az is, hogy az idén először kitet­tek magukért a komplexbrigádok is. Számos oly példát hozhatnánk fel, mint a Blatnái Állami Gazda­ság komplexbrigádja egyik trak­torosának a tette. Bohony László traktoros a gazdaság földjén két és fél nap alatt 90 hektár földet vetett be árpával. Ezért, ha azt mondjuk, s joggal, hogy az idei tavasz rengeteg munkát, helyes irányítást, kitűnő szervezést köve­telt és lelkesedést, szívet ls követel — s ebből — az eddigi munkák bi­zonyítják — egyik tényező sem hiányzik, akkor az előttünk álló időszakról nyugodt lélekkel állít­hatjuk : a késés ellenére is min­den remény megvan a jó termés­re, s eredménnyel teljesíti a me­zőgazdaság az előtte álló feladato­kat. A határ képe — be lehet járni az országot — egyöntetűen mutatja, hogy a rossz időjárás el­lenére is kedvező lehetőségek ál­lanak előttünk, mert a szövetke­zeti parasztság felelőssége teljes tudatában helyt állt a nehéz na­pokban. Sok helyütt, hogy bizto­sítsák a két műszakot, mindenki — az elnök, az agronómus, a könyvelő — akinek csak hajtási engedélye volt, traktorra ült. S milyen jő, hogy számos szö­vetkezetben éltek a párt előrelátó, bölcs tanácsával és a tél folya­mán a traktorvezetői tanfolyamo­kon sokan sajátították el a veze­tés fortélyait, szereztek hajtási engedélyt. Mit csináltak, illetve csinálnak ott, ahol kevés a traktoros, erő­gép viszont van elég. Éjjel-nap­pal, 24 órán át egy ember még sem ülhet a traktor nyergében. Ám két, esetleg három műszak nélkül túlságosan elhúzódnék a vetés, tehát cselekedniük kellett az ilyen szövetkezeteknek is. És cselekedtek, jött a segítség, a munkásosztály, az üzemek segítő keze. Nehéz helyzetben ismerjük meg barátainkat, — tartja a köz­mondás. Igazságon alapul ez a mondás, ezt bizonyítják az előző évek betakarítási munkái és az idei tavasz is, amikor az üzemi dolgozók, főképpen kommunisták egyre nagyob számban jelentkez­nek a falu megsegítésére. S ott, ahol kevés a traktoros, különben nem dolgozhatna minden gép két műszakban, úgy jön ez a segítség, mint súlyos betegnek az orvosság. Mert, ha eddig ment is és megy is gyorsan a vetés, a segítő kézre továbbra is szükség lesz. Ha nem igyekszünk a takarmánykeveré­kek és a kapásnövények vetésé­vel, könnyen megeshet, hogy ke­vesebb lesz a takarmányunk (mi viszont többet akarunk, mert több hús csak úgy lesz j, mert ha ösz­szetorlódlk a mezei munka, meg­késik a kapálás, és akadhat szö­vetkezet, amely aztán őszig sem tudja utóiérni magát. Kerüljük hát el ezt a veszélyt és a galán­tai járás néhány faluját — ame­lyekben 1—2 nap alatt elvetették a tavaszi kalászosokat, — követve folytassuk továbbra is lelkesedés­sel, igazi paraszti szívvel a tava­szi munkákat. A kései tavasz sok időt felemésztett, éppen azért két­szeresen sürgős, hogy éppúgy, mint amilyen gjuursan elvetettük a tavaszi kalásalsokat, percnyi késedelem nélkül végezzük el a kapások vetését is. Van értelme a munkának, meg­hozza a gyümölcsét a szorgalom. És ennek a tudata megnyugtató érzéssel tölti el mind a falvak, mind a városok dolgozóit a szö­vetkezeti parasztság eddigi sikerei láttán. Éjjel-nappal a határban Ne firtassuk, ki mondta, vagy írta .le először ezt a gondolatot. Nem is lényeges. Á fontos az, hogy igaz, megcáfolhatatlan örök igazság. És ezt• a legjobb bíró, a gyakorlat igazolja. Ha az ember akarja, képes járom­ba fogni a szelet, engedelmességre kényszeríteni a ten­gereket, utat törni a világűrbe. Képes győzelmes csatát vívni á természet szeszélyeivel. Hogy ez szórói-szóra így igaz, arról bárki meggyőződhet. Hát az idei tava­szon például nem kellett „hadat üzenni" a természet­akaratukat érvényre juttassák. Azt nek? Dehogy nem! Földműveseink kemény csatát vív­nak az idei kenyérért. Hogy ki lešz a győztes? Az em­ber, a földműves, aki nemcsak kezét, hanem eszét is használja a természet vak erőivel szemben. Az ember nagy dolgokra képes, ha akarja. A mi népünkből, pa­raszt fáinkból, pedig nem hiányzik az áldozatkészség, tennivágyás, mert tettei mögött saját boldogulását lát­la­U VALAMENNYIEN TUDJUK, hogy az idén ugyancsak megkésett a ta­vasz. Ez igaz, de tegyük fel a kér­dést így: Van-e ok az aggodalom­ra? Igen, volna, ha... és máris a dolgok lényegénél vagyunk. Még a látszólagos lemaradás elle­nére sincs ok az aggodalomra, mert az akarat, a jó felkészültség, győzelmet arat. Az ember akarata, céltudatos munkája, a gépek ere­jével párosulva képes behozni a le­maradást. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma már az ország vala­mennyi kerületében teljes ütemben folynak a tavaszi munkák. Éjjel-nap­pal dolgoznak a gépek. Legyünk őszinték, egy kezünkön megszámlál­hatnánk azokat a napokat, amelyek alkalmasak voltak a vetésre, s mégis az ország területén mostanáig közel 50 000 hektárt vetettek be. • AZ AKARAT, AZ ÉSSZERŰ MUN­KA mellett azonban még egy ténye­zőt kell figyelembe vennünk: azt, hogy a közös gazdálkodás nemcsak a határt formálja át, hanem magát az embert ls, a szántóvető parasztem­bert. Ma már nincs egyedül, a kö­zösség erejére támaszkodva megta­nulta, hogyan lehet sikeresen megva­lósítani azt, ami a múltban szinte határos volt a lehetetlennel. • NÉZZÜK CSAK A VRBOVKAIA­KAT (lučeneci járás). Alig egy héttel ezelőtt adtunk hírt arról, hogy az or­szágban elsőkként láttak a vetéshez. Most pedig olyan hír érkezett szerkesztősé­günkbe, hogy be is fejezték a ko­ra tavasziak vetését. Sőt mi több, már a korai klumpli is rendelteté­si helyére került. Ne elégedjünk meg azonban e száraz tényekkel. Ne nézzük madártávlatból a történ­teket, hanem a tények mögött ve­gyük észre a legfontosabbat: az embert. Az emberi akarat Itt ls a babér, a szövetkezet traktorosaié, a Kelemen­testvéreké, Badó Sándoré, Richard Andrásé, akik ezt így akarták, akik megtalálták a módját annak, hogy tartották, hogy amire nem futja ide­jükből nappal, megteszik éjszaka. Az eredmény? Már részben tudjuk. Még csak annyit kell hozzáadni: már a kukorica alá is megkezdték a talaj előkészítését. • MIÉRT NE MONDANÁNK meg azt is, hogy a soha nem tapasztalt szorgalomban nagy része van an­nak is, hogy az ország pártunk XII. kongresz­sziuára készül. A szövetkezetesek döiwö többsége is szavát adta, hogy teljesített kötelezettségvállalásokkal köszönti majd a történelmi jelen­tőségű tanácskozást. Az adott szó pedig kötelez. Akaraterőt kölcsönöz, szorgos mun­kára serkent. Így vannak ezzel a prievidzai járás szövetkszetesei is. Már most mindent megtesznek azért, hogy az adott szó több kenyeret, húst, tejet eredményezzen. Az opa­tovceiek például, amikor látták,.hogy késik a tavasz, összetanakodtak és azt mondták: Három nappal rövidebb idő alatt elvetjük a kora tavasziakat, mint ahogyan terveztük. Ezt ígérték és megtették. Megtették, mert volt gép, volt ember ás ami a legfon­tosabb, volt akarat az emberek­ben. H HELYES DOLOG AZ IS, hogy egyes helyeken az emberekben az akaraterő kialakulását nem bízzák csupán a véletlenre. A topoľčanyi já­rásban például több szövetkezet anyagilag is érdekeltté tette a trak­torosokat a tavaszi munkák gyors el­végzésében. Jó és helyes dolog ez, sót egyenesen követésre méltó példa. SZARKA ISTVÁN Talajeíőkészltés, vetés. Ez ma a legfontosabb feladat. Ezt tartják a slcúl­kovičovóiak is> akik a lovakat is felhasználják a vetési munkálatokban. (Németh J. felv.) Vessünk sok és nagy tápértékű takarmányt A LEVICEI JÁRÁSBAN tavaly ilyenkor szépen kisorolt a tavaszi búza, az árpa, sőt a cukorrépa nagy része is jól előkészített puha magágy­ban várta az életet pezsdítő napsütést. Most pedig a szövetkezetek és az állami gazdaságok még csak a tavaszi munkák kezdeténél tartanak. Az elmúlt évben nemegyszer kellett nagy nehézségekkel megbirkóz­niuk az esők, később az aszály okozta károk helyrehozásáért. Most az időveszteséget kitartó és tökéletes munkaszervezéssel, a gépek erejé­nek még jobb kihasználásával kell csökkenteniök. valy még a 10 mázsás szemestermést sem érték el hektáronként, holott a környékbeli — nevezetesen a svo­dovi, Veiké Šárovce-i szövetkezetesek 44 mázsánál is nagyobb termésered­ményeket értek el kukoricából? Min­denesetre tudnunk kell, hogy az utób­bi EFSZ-ekben helyesen választották meg a vetőmagot, jól előkészített, megtrágyázott földbe vetették a kuko­ricát, és a növényápolásnál legalább 40 ezer tőszám elérésére törekedtek. A svodovi szövetkezetben ez idén ls nagy súlyt vetnek a kukorica ter­mesztésére. öthektáros kísérleti par­cellájukon már nem negyvennégy, hanem 100 métermázsa terméshozam elérésére vállaltak kötelezettséget. Hasonlóképpen járnak el a járás to­vábbi jól gazdálkodó szövetkezetei ls, ahol igen jelentős, ' takarmányozási szempontból felbecsülhetetlen értékű­nek tartják a kukoricát. Els ő helyre a takarmányalapot Az idei tavaszi munkák során arról van szó, hogy a járás mezőgazdasági üzemel megteremtsék a szilárd takar­mányalap biztosításának feltételeit, lépést tartsanak a termelés fejleszté­sével. A tavaly elkövetett hibák miatt még most ls nehéz iskolapénzt fizet­nek a szövetkezetesek: az év elejé­től 39 vagon hússal, 1 millió liter tejjel, másfélmillió tojással tartoznak a közellátásnak és az időszaki eladá­si tervet sem teljesítik megfelelő mér­tékben. A szervezési hiányosságok mellett nem kis szerepet játszik eb­ben a takarmányhiány, mely kedve­zőtlenül befolyásolja az állatok hasz­nosságának fokozását, a tagság jöve­delmének emelkedését. Egyes szövetkezetekben azzal ér­velnek, hogy nem őket terheli a fe­lelősség az érezhető takarmányhiá­nyért, hiszen a kukorica termőterüle­tét az előző évihez viszonyítva 1620 hektárral bővítették. Arról azonban már kevesebbet beszélnek, hogy el­hanyagolták a növényápolást, és az alacsony hektárhozamokat a hosszú asszállyal magyarázzák. A szakembe­rek és a tapasztalt gazdálkodók vé­leménye szerint a járásban kedvező feltéteiei vannak a kukoricatermesztés­nek, mostoha körülmények közepette is könnyen el lehet érni a 30—35 mázsás hozamot, ám ehhez természe­tesen az új termelési módszerek al­kalmazása, az emberek szakszerű be­avatkozása szükséges. A jő példák bizonyít anak Mi az oka annak, hogy az iňai, sla­tinai és a šalovi szövetkezeiben ta­Nincs igazuk tehát azoknak, akik az aszályra sze­retnék fogni a csekély takarmányter­més okát, maguk azonban nem kö­vettek el mindent, hogy a lehető leg­nagyobb terméshozamokra kényszerít­sék a földeket. Tipikus példája ennek az évelőtakarmány, mint a lucerna, a bíborhere és egyéb aprómagvak termesztése, melyek" kedvező értéke sítési árai spekulálásra adtak alkal­mat a szövetkezeteknek. Jelentős ré­szük, többek között a tupái, zbrojníki és a vrbicai ai évelőtakarmányok má­sodik kaszálását magszaporításra hagyta meg, szem előtt tartva az ér­tékesítésből származó pillanatnyi ma­gas bevételeket. E szövetkezetek ve­zetői azonban elszámították magukat, és saját magukat csapták be, mivel az év végi részesedés mindenáron va­ló felduzzasztása most az alacsony tejhozamban, az átlagnál is kisebb súlygyarapodásban és súlyos takar­mánygondokban bosszulta meg ma­gát. A tavaly elkövetett hibákat éppen most a tavaszi munkák során kell ki­javítaniok. A járás területén hozzá­vetőlegesen 3 ezer hektárra tehető az évelőtakarmányoknak az a területe, amely a rossz áttelelés következtében a kiszántás sorsára kerül. Cukorrá^ pát, kukoricát és dús fehérjetartalmú hüvelyeseket, köztesveteményeket kell beiktatniok helyére, hogy már ebben az esztendőben megteremtsék a gaz­dag takarmányalapot és önellátók le­gyenek. Mo st dő l el, menny i lesz év végén a jövedelem A gazdasági év jó eredményeiért az esztendő minden szakában, vetés­től aratásig keményen meg kellett küzdeni. Ez idén sincs másképpen. A járás mezőgazdasági üzemei nagy erőpróbát jelentő, sokrétű feladatai­kat csak a rend és fegyelem, a jó együttműködés, a gyorsan reagáló ru­galmas vezetés biztosításával tudják végrehajtani. Ha olyan gondosan és körültekintéssel látnak hozzá a tagok a közös területek megműveléséhez, mint a háztáji növények ápolásához, év végén sokkal szebb terméseredmé­nyekről, az állam iránt vállalt köte­lezettségek teljesítéséről adhatnak számot. E nemes vetélkedésben való részvétel egyedüli forrása sikereink­nek, a tavaszi munkák minél rövidebb időn belüli elvégzésének. SZOMBATH AMBRUS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom