Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-30 / 118. szám, hétfő

A város szélén, a Rima-parš*- ti árnyas ligettel szemben, a Lučenec felé kanyargó országút másik oldalán tágas térség terül el. Eddig nem sok hasznot hajtott ez a vizenyős, terméketlen terület. Így volt ez eddig, de a jövőben másként lesz. Megtaláljuk a módját annak, hogy az ilyen föld is gazdag gyümölcsöt teremjen. Nem is olyan régen kapott szárnyra a hír, hogy Rimavská Sobota mellett hatalmas élelmiszerkombinát épül. Az építkezés helyét a múlt év elején még egy-két földtúrás és néhány földbevert karó jelezte csupán; az építőknek szorgalmas munkája nyomán az Idén már terjedelmes épületek, hatalmas betonalapok és betonvázak, iparvágány, betonkeverő-központok és más objektumok tárulnak a látogató szeme elé. Ján Pavloviő elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke jól megtermett, nehézmozgású, negyven év körüli ember. Tapasztalt, régi építkezési dolgozó, azért ls bízták rá az egyik legnehezebb szakasznak, a szállításnak irányítását. Aki jártas az építkezéseken, jól tudja, milyen sok gonddal, bajjal, izgalommal jár a szállítás megszervezése. Pavlovit elvtárs ennek ellenére ritkán veszíti el derűs nyugalmát. Minden helyzetben megfontoltan, nagy felelősségtudattal intézkedik és az emberekhez való viszonyában mindig kifejezésre jut kommunista magatartása. Nagyobb építke- j *> zésen nem könnyű dolog megtalálni a keresett embert. Pavloviő elvtárs enyhén borostás arcát is csakhoszszas keresés után fedeztem fel a többemeletnyi magas, szovjet betonkeverő-berendezés tövében szorgoskodó munkások csoportjában. Kavicsot raktak kl a vasúti teherkocsikból, s Pavlovié elvtárs a kirakodás meggyorsítására szolgáló gépesített lapát felszerelésében segédkezett. Az építkezésekre jellemző barakkszerű, alacsony épületben elhelyezett, egyszerűen berendezett irodába invitált Pavlovié elvtárs. — Itt zavartalanul beszélgethetünk — ígérte mindjárt az elején. Arról, hogy nem egészen így történt, nem ő, hanem a sűrűn bekopogtató gépkocsivezetők és egyéb szállítómunkások, valamint a gyakran felberregő telefon tehet. Megtudtam, hogy a most épülő cukorgyár naponta 2500 tonna cukorrépát fog feldolgozni; a malátagyár építését a második félévben kezdik meg, évi kapacitása 15 000 tonna maláta lesz, berendezését teljesen automatizálják; a Jövő évben hozzálátnak a sörfőző építéséhez ls, mely évente 300 000 hektoliter sört fog készíteni. Ez a néhány adat is iriutatja, nem ikis feladatról van szó. A kombinátot a Stavoindustria nemzeti vállalat dolgozói építik, mégpedig amint az eddigi eredmények mutatják, sikeresen. Az építési tervet és a munkatermelékenység tervét a múlt évben jelentősen túlszárnyalták, az előbbit több mint 1 600 000 koronával. Az idei első negyedévben a tavalyi iramot még inkább fokozták, ap építési tervet 116 százalékra teljesítették. — Az élelmiszerkombinát építése nagy jelentőségű nemcsak az ország, hanem a környékbeli lakosság számára is, amely nagyszámú munkaalkalmat nyer. Ezért, arra törekszünk, hogy minden munk'át a kitűzött határidőn belül végezzünk el — jelenti ki Pavlovié elvtárs. Az építkezésről és a környékről úgy beszél, mint egy vérbeli Idevalósi. Pedig jó messziről, a nyugat-szlovákiai kerületből „Jár munkába". Az építkezős gyors előrehaladásában nagy része van a pártszervezet munkájának. Tevékenységében a tertfteljesítésre veti a fősúlyt. A termelési értekezleteken a gazdasági vezetés, a párt- és a tömegszervezetek képviselőinek részvételével megtárgyalt feladatok teljesítéséért a pártszervezet egyes tagjait személy szerint felelőssé teszik, akik a Molgok állásáról a taggyűlésnek kötelesek beszámolni. A politikai munka komoly eredménye, hogy az építkezés dolgow tjífan*'. ^ PARTIAM zói M kihasználják a munkaidőt, betartják a hatnapos munkahetet. Mint mindenütt az országban, a dolgozók itt ls arra törekszenek, hogy a pártkongresszust a legszebb munkasikerekkel köszöntsék. Versenybe léptek a CSKP XII. kongresszusának építkezése cím elnyeréséért, vállalták, hogy az évi feladatokat december 24-ig elvégzik, a munkatermelékenység tervét 1U1 százalékra teljesítik és megfogadták, hogy csakis kiváló minőségű munkát adnak ki a kezükből. Petrik József gépkocsivezető Sárközi Kálmán betonozóval a cukortartály betonozásánál. ígéretüket eddig becsülettel tartják, s hogy a jövőben sem lesz másként, arról az építkezés dolgozóinak lendületes munkája kezeskedik, közöttük olyan kiváló munkacsoportoké, mint a Grešner-ácscsoport, a Király-kőművescsoport, a Surgota- és Dani-betonkeverő csoportok. Hatalmas raktárépület betonoszlopainak és állványainak rengetegében 14 ember dolgozik. A csoport fele mesterember, ács, mégpedig a javából; a többiek fiatalok, most tanulják a mesterséget, de kezükben már Igazi ácsmódra áll a szekerce. Ervin Grešner, az ácsok szocialista brigádjának vezetője középtermetű, markos fiatalember. Nincs több harminc évesnél, s életében oly sok nagyszerű munkasikerrel büszkélkedhet már. Csoportja az ország számos fontos Ipari üzemének építésében vett részt. A szocialista brigád címet a múlt évben nyerték el a zvo- lení húsfeldolgozó kombinát építésén végzett kiváló munkájukkal. A brigád Prievidzáról jár Rimavské Sobotára. Není könnyű dolog ez, nagy a távolság és a vasúti összeköttetés sem a legjobb. — Megszoktuk már a vándoréletet — mondja a brigádvezető. — Oda megyünk, ahol szükség van ránk! Igazán jól érezzük Itt magunkat! Egyetlen panaszuk, hogy eddig még csak Ilyen pepecselő munkát végezhetnek — mutat a hatalmas raktárépületre, ahol a magasban gerényen kopácsolnak az ácsfejszék. — De nemsokára jön már az let építésén szorgoskodó ácsokat, arra gondolok, hogy nem is olyan régen egyik ácsmester sem nevezte volna az Ilyen munkát pepecselésnek. Az irodaház amelynek tervszerint 1961-ben kellett volna elkészülnie, az üzemi konyha és az étterem már az idén szolgálhatja rendeltetését. Nagy érdeme van ebben Király István kőművescsoportjának, amely a múlt év nyara óta versenyez a szocialista brigád megtisztelő címért. A versenyben derekasan helytálltak. Ezt mutatja munkájuk legutóbbi értékelése is, melyet tömören így 'lehetne összefoglalni: „A csoport minden feladatát pontosan, a megszabott határidőn belül és nagyon jó minőségben teljesíti Ha szükséges, akkor rendkívüli vagy meghosszabbított műszakban dolgoznak. A munkatermelékenység növelésére tett kötelezettségvállalást betartják. A csoportvezetőt a munkahely legjobb dolgozójaként értékelték és jutalomra javasolták." Király István mozgékony, beszédes ember, életkora 38 év körül lehet, bár, mint általában a szőke emberek, ennél jóval kevesebbet mutat. Jónéhány építkezést megjárt, már Csehországban ls dolgozott. —"Most, hogy itthon építünk, — mert én rimaszombati vagyok és a többiek is közvetlen környékbeliek, —, egy kicsit ez is buzdít bennünket. Ha másutt helytálltunk a munkában, akkor idehaza sem maradhatunk szégyenbea.. Eddig nem is maradtak, és amint a jelek mutatják, erre a Jövőben sewi kerül sor. Nemrégen például három hét alatt bevakolták az Irodaépület egész emeletét, ami a csoport négy kőművese és két segédmunkása részéről igen derekas teljesítmény, hiszen nem kevesebb, mint 1200 négyzetméter oldalfalról és 600 négyzetméter mennyezetről volt szó. Gyár épül a kanyargó Rima partján. Dolgos kezű építő emberek munkája nyomán magasba emelkednek a falak, növekszik a környék egyik jelentős gazdasági bázisa. GÁL LASZlO TELNÖJTEKMIK 2

lJ0vh}ekckröl rssssssssssssssssssssssssssssssssyssssssssssss/sssssssssssssssssssss* A köszönés illemtana Sajnos elég gyakorinak mondható jelenség: a fiatalok egy része bizony sok esetben az illemtudás olyan elemi követelményével ls hadilábon áll, mint a köszönés. Mi, pedagógusok, gyakran megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a fiatalok, diákok és nem diákok közül nem kevesen nagy előszeretettel „elbliccelik" a köszönést, nem köszönnek felnőtt ismerőseiknek és gyakran oly tragikomikus „köszönés-elhárító" eszközökhöz nyúlnak, hogy a felnőtt ember nem mindig képes megkülönböztetni, miről van szó: nagyfokú neveletlenségről, ostobaságról, vagy afféle Ifjú „titánok" serdülőkori nyegleségéről. Számos esettel lehetne bizonyítani, hogy a köszönési iszony létező jelenség. Nem egy volt diákom egészen indokolatlanul, de annál fürgébben a járda szélére áll közeledtemre és nem valami egetrengető értelemről tanúskodó réveteg tekintetét úgy mereszti az országút poros sávjára, mintha hirtelen a porszemek sürgős megszámlálásával bízta volna meg valaki. A „kirakatnézők" népes tábora a járda széle helyett valamelyik kirakatot választja. Persze, ez még távolról sem az összes lehetőség. Akinek nem óhajtunk köszönni, azt egyszerűen levegőnek is/nézhetjük, esetleg közvetlenül az orra, előtt „hátra arc"-ot vezényelhetünk magunknak, átszáguldhatunk az utca másik oldaléra, lehajolhatunk, hogy ki nem oldódott cipőfűzőnket, megkössük, vagy egy ismeretlen házba is bemehetünk lélegzetvételnyi időre a kapu alá. A köszönés az Idők folyamán kialakult igen szép társadalmi szokás, melynek gyakorlása által az emberek egymás Iránti tiszteletüknek és megbecsülésüknek adnak kifejezést. Persze, gyermekeinket, a fiatalokat meg kell tanítanunk a tiszteletnyilvánításnak a szép és hagyományos formájára. A szülői nevelésnek messzemenően mindenre ki kell terjednie, és már óvodáskorú gyermekeinket rá kell szoktatnunk, hogy az Ismerős néniket, bácsikat megfelelő módon üdvözöljék. Néha valósággal megdöbbentő, hogy némely szülő szó nélkül eltűri, hogy még 6—8 éves gyermeke is köszönés nélkül fogadja a látogatásira érkező ismerősöket, és az utcán ls köszönés nélkül elmegy mellettük. A gyerek ezt a „nemköszöngetést" megszokja, s amint nagydíákká válva még mindig nem köszönti Ismerőseit, azok megalkotják róla a maguk véleményét. Nem egy esetben volt alkalmam meggyőződni arról, miként vélekednek a felnőttek, az idősebbek az olyan fiatalokról, akik nem köszönnek nekik. Kiváló előmenetelű diákokat, „elintéznek" egyetlen kézlegyintéssel, és a nem éppen hízelgő megjegyzéssel: „Ö, ez nagyon buta gyerek, még köszönni sem tud". Egy-egy Ilyen megjegyzés elhangzásakor az, aki a megjegyzést teszi; talán nem is gondol arra, hogy tu-: lajdonképpen igazat mond: a gyerek tényleg nem tud köszönni, mivel a szülei erre nem tanították meg. Márpsdig a tiszteletadásnak e legelemibb formájával gyermekeinket mindenképpen meg kell Ismertetnünk. Meg kell magyaráznunk nekik: nz emberekre jellemző társas együttélés egyik elengedhetetlen követelménye, hogy ismerőseinket találkozás alkalmával köszöntsük. A kisebb gyermekekkel azt is meg kell értetnünk, hogy a köszönés nem valami „attrakció", melyet „Nini, mit tud a Pistike!" felkiáltásokkal kell kísérnünk, mintha valami rendkívüli teljesítmény tanúi lattünk volna. Persze, ha látjuk, hogy gyermekünk már figyelmeztetés nélkül is köszönti isimerőseit, .időnként ezért megfelelő formában megdicsérhetjük. A kisebb gyermekeknek azt Is meg kell magyaráznunk, hogy csupán ismerőseiket köszöntsék, nem kell köszönteniük minden embert, akivel az utcán öszszetalálkoznak. A serdülőkorú gyermekek között gyakran találkozunk olyanokkal, akik „leszoknak" a köszönésről, csupán azért, mert úgy gondolják, hogy az valami „gyerekes dolog". Nos, kedves felnőttek, valljuk be: sokan —sajnos — közülünk is a köszönést valamiféle gyerekes dolognak tartjuk és ezért bizony gyakran van baj a példamutatásunkkal. Márpedig jó példával Itt is nekünk kell előljárnunk. Tőlünk tanulják meg a fiatalok, hogy a köszönéssel csupán őszinte tiszteietünket fejezzük ki, de nem alázatoskodunk, szolgalelkűsködünk vagy sznoboskodunk. Nincs ilyen elvünk: „belőled még hasznom lehet, tehát köszönök neked, belőled semmi hasznom sem lesz, tehát levegőnek nézlek". Tőlünk tanulják meg a fiatalok azt is, hogy férfi a nőt, fiatalabb az idősebbet és beosztott a fölöttesét köszönt! elsőnek. Tőlünk kell megtanulniuk a fiataloknak, hogy a „csau", a „szia", az „ahoj", a „szevasz apafej" — nem köszöntések és hogy zengzetes anyanyelvünk szebbnél-szebb köszöntésekben bővelkedik. Mi, felnőttek, tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy köszönéskor a kalapot meg is lehet emelni, a szánkat ki is lehet nyitni, s hogy a kalapunk karimájának egy üjjal történő meg-,; bökése, fejühk mérsékelt megbiccentése és hangtalan szájnyításunk még nem minősíthető köszönésnek. Szocialista társadalmunk az emberek kölcsönös megbecsülésére épült*. Nem vagyunk „alázatos szolgál" senkinek, nem fejezzük ki „alázatos tiszteletünket" senkinek, de a szabad és független emberek társadalmának tagjai számára kijáró emberbecsülésünket ós minden hátsó gondolattól mentes tiszteletünket fejezzük ki mindazoknak, akiket ismerünk, akikkel szemben társadalmi kötelezettségeink erre köteleznek bennünket. SÁGI TÖTH TIBOR. Mednyánszky László születésének 110. évfordulóiéra Alkotása salátos jelensége a hazai festészetnek. Elete folyása, szemlélete, stílusa ts merőben különbözik kortársaiétól. A realizmus hagyományát az új századba átmentő tájfestők legjelesebblke. Lírai hangvételű tájai sokkal ismertebbek, mint nagyvonalú, megdöbbentő szociális tartalmú gendolatkeltó alakos képet. 1852. áprilisában született Beckón. Nyugtalan szelleme vezette a báróságvei. lnyien ered új táfszemlélete. Ekkor érlelődik meg benne a gondolat, hogy „szlováknak, magyarnak, svábnak, zsidónak közös a nyomorúsága", s hogy az elnyomottaknak, parasztnak és munkásnak telies igazságot kell szolgáltatni. Megismeri a társadalom árnyoldalait. Látja, hogy minden hazug körülötte. Segíteni próbál a szegényeknek, szétosztja köztük pénzét, ruháit, és sokukból az elesettek és nyomorultak vílá- hoz bensőséges meleg barátság fűzi. gába. A várurak, hadvezérek, tudósok, arisztokraták leszármazottja merengő, érzékeny gyermek volt, aki előbb tudta rajzban kifelezni magát, mint szóban. Hajlama a környező valóság felé vonzza. „A természet szemlélete volt fő foglalkozásom s /legfiatalabb koromtól ez volt életem tartalma" vallja naplójában. A Magas-Tátra, Nagyőr, gyermekkora tálat, az itt élő emberek, állatok töltik be képzeletét. Hosszú csatangoldsai alatt összebarátkozik a parasztokkal, szénégetőkkel, pásztorokkal, akiknek nem csupán az 0 csenevész alkatától erősen elütő testi ereje gyönyörködteti, hanem lelkiviláguk ts megnyílik előtte. Atyja kívánságára a zürichi technikára iratkozik be, de 1872-ben már a müncheni festőakadémián tanul. Párizsban Corot, Mlllet és Daubtgny szellemi útmutatói. Maid a barbizonlak nyomába szegődik. Az akadémia rajzos kezdő ével után hatásukra képein gyöngéd árnyalású fények fakasztanak levegőt és hangulatot. Számára a természet csak tanul• Vándorlásai során oégigjárja Itáliát, majd felváltva újra Bécs és Pest következik, s közben Beckó és Nagyőr. — Párizsban az impresszionizmus hat rá. Űtttapasztalataiból és a maga tűnődő, borongó hangulataiból s részben az impresszionista technika módosított átvételéből alakítja kt roppant egyéni festőt modorát. Az erősebb légies jényben fölényesebb távlatból nézi a tájakat. Stílusa bátrabb, összefoglalóbb lendületű lesz, színét jelszabadulnak. Alapos ábrázolásaiban ts közvetlen festői megjelenítésre törekszik. De akár a higgadtabb, tárgyszerűbb, akár a felbontott, festőibb megjelenítést célozza, mindig a való látványra támaszkodik. Rendkívül jellemző erővel, együttérzéssel festi Párizs külvárosának alaklait. — A század vége felé kezd hatalmas festői skálája kiteljesedni. A régebbi sápadt érzelmességet pompás jestői vérmérséklete legyőzi és nagyszerű realista körszakába lép. Tiszta rajztudást, kiváló kompozíciós logikát mutató képelnek színei hol párásán tomtoa'/l tnnnlí-a int n nilenrtartálu fp- a "" "iu/iui- niuiuiu sziflťí liui purusuil lumtgazi m un Ka — int a cuKortarraiy le mányaiban véges ha

tárok közé zárt lá- pítottak, -hol élénken tüzesen, merészen lé. melynek nagyméretű betonalapja tás

l j

ei

ensíg

> nyersanyag, melyet fény- lobbannak fel. Elet erőtől feszülő, ktfeelkészítésén Mede tevékenykedik. Kinyújtott keze nem áll meg a betonozóknál, tovább siklik jobbfelé, mutatva, hogy ott is készül már az ácsok számára az „Igazi" munka. Ássák a nagykiterjedésű fő termelési épület alapjait. József csoportja be-ködbe olvasztva költ látomássá. Sejtelmes mélységeket éreztet s ktfejezése mind átszellemültebb, jTavasz a Gellérthegyen, Vényködös vízitáj.) Tartózkodási helyeit rapszodikusan változtatja. Tulajdonképp hontalan vándor, akit a „Határtalan horizontok" csábítanak, s akinek képzelete eggyéolvad a természettel: 1877-ben a szolnoki festőtelepen ismerjező látomásokban rögzíti ä Dunajecet, a komor és verőfényes Tátrát, a Tarpatakban a maga életét példázó nyugtalanságot, a Tavaszt, az Árvizet, a légiesen finom Derengő hajnalt. Hatvan éves korában ér el fejlődése tetSpontjára. Késői művei a technika is szellem nagyszerű szabadságát sugáAhogy elnézem a nagy raktérépü- kedik meg at Alföld tájaival s népé- rozzák. Nagyvonalúan összefoglaló és általánosító ábrázolásaiban ls ragaszkodik a jelenségek konkrét alkatához. Mednyánszky, a nagy Individualista alakos műveiben az ember képében tiszteli az egyéni jelleget, melyet a látomáson és általánosításon belül is kidomborít. Nagy utat tesz meg a korai népi típustanulmányoktól a Csavargók, az Ágrólszakadt, a Haldoklón keresztül a Töprengötg. Drámai hévvel tárja fel bennük az élet árnyoldalait, a társadalom mélyén állati sorba kényszerült embereket, akiket inkább fest, mint az unalmas városi népet. A nehéz testt munkában elgyötört ijjak, rongyos, nélkülözésbe, kocsmázásba belebutult suhancok, útonállók jellemét döbbenetes elevenséggel, fájdalmas humánummal, lényegre szűkítve érezteti. A formát elemeken kívül az expresionizmus hatásfokát elérő színezés ls elmélyíti kifejezését. Katonaképelt ts ebben a szellemben festi. Huszonöt hónapon keresztül harctéri rajzoló. Vázlatai műtermében később megrendítő látomásokká formálódnak. Katonák, • sebesültek, orosz hadifoglyok, a lövészárok, a temetők, felperzselt falvak, menekülők a háborús borzalmak vlgasztalanságát több meggyőző erővel idézik, mint a leghangzatosabb békeszózatok. 1 Az 1919-ben Bécsben elhunyt Mednyánszky sok müve a Pesti Nemzett Galéria tulajdona, a mi Nemzett Képtárunk is őrzi néhány régibb keletű tálképét és paraszt portré ját. Itthon, külföldön is méltó elismerésben részesült s több nagy díjjal tüntették kt. Bámulatos pályát befutott elbűvölő művészete a későbbi lélekbelátó irányzatot jóval megelőzte. Erősen egyéni stílusa utánozhatatlannak bizonyult. Festői érdemein kívhl becses számunkra az adott társadalmi helyzetében szokatlan szociális állásfoglalása és a nagy igazság felismerése, hogy a valódi művészetnek a korszerűség a feltétele. BÄRKÄNY JENŐMÉ 1982. április 30. 0] SZÖ 5 * í