Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-21 / 110. szám, szombat

OLASZORSZÁGI TUDÓSÍTÁSUNK 1 Ahol a házasság — ok a felmondásra Szomorú, de való: Fia egy dolgozó olasz lány olhatározza, hogy férjhez megy, számíthat arra, hogy 24 órán bellii kirepítik Állásából. A nagy monopóliumok Iparvállalataiban ez ritka jelenség, mert egyrészt hiányzik az olcsó női munkaerő, másrészt pedig a nagy Iparvállalatok kötelesek pontosan betartani a munkaviszonyra vonatkozó törvényt. A magánkereskedelemben, a közlekedésben, a kisüzemekben és irodákban azonban bevett gyakorlat, hogy házasságkötés miatt egyszerűen felmondanak. Az Olasz Nflszüvetség nemrégen kutatást végzett s megállapította, hogy több mint kétszázezer dolgozó lányt fenyeget elbocsátás házasságkötés esetén. Kiderült, hogy 1851. és 1961 között 30 ezur esetben mondtak fel Ily elmen alkalmazottaiknak az olasz kapitalisták. Miért bocsátják el az olasz tőkések a házasságra lépő lányokat? A válasz egyszerű: termelési költséget akarnak megtakasítani, hogy növeljék profitjukat. Elvégre a nő előbb utóbb anya lesz, a törvények pedig védik a dolgozó anyát, négyhavi szabadságot biztosítanak neki. A kérdés tehát egyszerű, mint a pofon. A helyzet egyre drámaibb, ezt egyéni esetek bizonyítják. Silvia R. 23 éves genovai elárusítónő titkon kelt egybe a vőlegényével, hogy elkerülje a felmondást. Egy szép napon szabadságra ment, s minden ünnepélyes külsőség nélkül megtörtént az esküvő. Senki sem tudott házasságkötésükről. Másnap újra munkába lépett. Természetesen nem hord jegygyűrűt, nehogy árulója legyen. Elvégre azon a napon a nagynénijét látogatta meg Maria L. szabólány esete sokkal drámaibb és komolyabberkölcsi kihatású. Ö inkább vadházasságra lépett jelöltjével. A tOrvény előtt nem házastársak. Nem kockáztathatja állása elvesztését Valaki felvethetné a kérdést: hogyan játszhatják ki a törvényeket a kapitalista munkaadók? A legagyafúrtabb módszerekkel. Három lehetőségük van r6, hogy törvényes színezetet adjanak a felmondásoknak. Az első esetben a munkaadó „korlátozott határidőre" köt szerződést az alkalmazottal. Rendszerint három, legfeljebb hat hónapra veszi fel alkalmazott viszonyba, melyet esetenként megújíthatnak. Ha a leányzó megúnja a pártát és férjhez kívánkozik, a munkaadó egyszerűen nem újítja meg szerződésüket. A második esetben az új alkalmazottnak kitöltetlen felmondólevelet kell aláírnia keltezés nélkül, melyet a munkaadó bármikor érvényesíthet. Csak ezzel a feltétellel vesz fel fiatal nőket. A harmadik esetben a munkaszerződés záradékában egyszerűen kiköti, hogy ha az alkalmazott férjhez megy, joga van őt elbocsátani. A rabszolgatartó viszonyok és botrányok nagy tiltakozó mozgalmat indítottak el Olaszországban. A dolgozók sok helyütt sztrájkkal válaszoltak a munkaadók kényúri módszereire. A szakszervezetek éppen most tárgyainak a kormánnyal egy olyan törvényjavaslat előterjesztéséről, mely mindenképpen gátat vetne a munkaadók önkényességének. Már közeleg a fiatalok, a demokratikus és nőszervezetek győzelme. Oj kor köszönt be, új erőre kap az olaszországi haladó mozgalom. Az ismertetett helyzetkép azonban elárulja, milyen kemény küzdelmet kell még vívni a nők egyenjogúságáért és a társadalmi haladásért Olaszországban. ERMES DANTONI RIPORT A MALI KÖZTÁRSASÁGBÓL I Tflvtárs — szólított meg Glsse Hamana iskolaigazgató és Tlmbuktu város polgármestere —, nem tudom, mennyire ízlik majd a teám, mivel nem tartozom a teafőzés mesterei közé. Szerénykedése nem volt helyénvaló. Később ugyanis kitűnt, hogy a teafőzés nagyszerűen stkertllt. A polgármester 10 éves kislánya tejszínt, mézet és datolyabefőttet szolgált fel. Az ételeket a padlóra terített mintás vászonra helyezte. Timbuktuban a kolonializmus előtti műveltségi normák érvényesülnek. Az arab nyelvnek ma olyan szerepe van, mint régebben nálunk a latinnak volt. A kislány az apa iskolája mellett a hagyományos arab „medersa"-t is látogatja. Az újságírónak meg kell szoknia, hogy a földkerekség bármely részén az a normális, amit az ottani emberek természetes állapotnak tekintenek. A mi emberünk talán furcsának érezné, ha Timbuktuban elvtársnak szólítanák, pedig náluk ez nagyon közkeletű megszólítás. Kinézek a tanterem ablakán: jobbra a Sankoré mecset tornya látszik, amely egy régi világhírű egyetem emlékét őrzi heo Africanus XVI. századbeli arab író vallomása szerint „a városban sok jogász, orvos és tudós él, a Berberiából hozott könyvek iránt pedig olyan nagy az érdeklődés, hogy a könyvkereskedés a legjövedelmezőbb üzletágak közé tartozik." A mecsettel szemben az Ahmed Baba erődítmény, áll. Nevét az egyetem egyik professzoráról kapta, akit az eretnekség vádja alapján kivégeztek. Kivégzése előtt kijelentette, csak azt sajnálja, hogy nem szerzett legalább A 333izlám SZeYlt Sírjanak niiimmiiMiiiiiimimiiimi qnnyt könyvet az egyetem 'nek, mint néhány elődje. A kikötőben jellegzetes affejeztk be az ifjú brigádok a városi sporttelep korszerűsítését. A brigádosokat Maliban „emberi beruházásnak" nevezik. jó munkájukról tanúskoAz amerikai turistákat az dlk a Kamsi nevű negyed moegzotikum vonzza Timbuktu- csarának lecsapolása és a ( ^ ba. Égy amerikai kisvárosi ^ km hosszú csatorna megríkat edényeket °igyapjúval h°lgy a következőket írta a tisztítása, amely Kabarával, a tömött zsákokat raknak a ha- váro

s emlékkönyvébe: „Ti- Niger folyó kikötőjével köti jókra. A cukorral megrakott tokzatos Timbuktul Telfesült össze Tlmbuktut. ládákon ezt olvassuk: Ogyesz- életem álma!" Maulay Ismajl, az Ifjúsági sza, Szovjetunió. Az artézi szervezet elnöke elmondta, kúttól bőrtömlőkben hordják Timbuktu legnagyobb büsz- hog

y városukból két fiatal az asszonyok a vizet. A tó- kes

é9

e mégis a

í 'fiúság, a- újságírást tanul Bamakóban. parti térségen tevekaraván pi- me

lV n

a9y könyvtárral ren- visszatérésük után Timbuktuhen a Szahara szívében fek- delkező müvelődest klubot ba

n hírügynökségi trodát vő taoudenni sóbányáktól rendezett be, ahol rendsze- szerveznek. megtett 800 km-es fárasztó r

e» filmvetítés ts folyik. A k . nehezen meaköút után Az utolsó évezred múl

t hónapban egy szöv et I itokzatos, nenezen megKO ut utan. az uwlso evezrea M ' .. »» „endé- ' zelíthető Timbuktu Práalatt itt egyáltalán nem vál- táncegyüttest tattak venae ronfllňnénan Unmnkfitozott a közlekedés A ma- 9

u

l• A városban 240 szerve- d™

0

1 repülőgépen, BamakOtozott a KozieKea.es. ň „ma » ban átszálLv

a 24 óra alatt hari" fehér tevéért még ma *

et

t l

iatal va

n <« "

a'

o

s t i„thnt„nk- nrin A Rnmnkn— Í1 70 nnn írankot adnak kólnak száma 8 000 . A hat- ^thatunk oda. A Bamato— is 7UUOU írankot aanaK. vantaa

ú rendfenntartó testű- Timbuktu légi vonalon csehrpimbuktui A sötét oszlopú ? tagjainak legnagyobb ré- szlovák pilóták bonyolítják le •*• mecset olyan, mint 600 szg fl

J. n

ene

rn

Cióból a forgalmat, azért nem kell év előtt, amikor Kanka Musa kermt k

i ifjúság a moz- f

élni a

z embernek, hogy esetcsászárnak Afrika urának ere Q g labüarug

6_ leg eltéved, volt a székhelye. A nehét egyemetne

k. Még a héte

n - JAROSLAV BOUCEK vasalt ajtót fehérturbános Jt

l " imám nyitja ki kubista ékszerre vagy mértani fejtörőre emlékeztető kulcsával. A csigalépcső minden második fordulójánál mélyedések a falban: az izlám szentjeinek sírboltjai, amelyekből 333 van a városban. A város szűk utcáin sötétkék fátlyluk alól gyanakodva pillantanak rád a hallgatag tuaregek, akik sót és állatokat jöttek eladni a városba, hogy a kapott pénzért ruhaneműt és szerszámokat vásároljanak. Tevéiken azután újra visszatérnek a sivatagba. Csak induláskor veszik le jobb kezüket a kardmarkolatrôl. Nem félelemből teszik Tuaregok, a sivatag lakói. A városban' kényelmetlenül érzik ezt, hanem csak azért, mert niagl

lkat, sietve igyekeznek túladni a magukkal hozott són, a fegyver közelsége szabad- állatokon, és bőrökön, gyorsan bevásárolnak némi szarszámot, ságukat és önállóságukat ér- megitatják a tevéket és hazaindulnak — a sivatagba. zékelteti velük. (A szerző felvétele.) ECUADORI UTIJEGYZETEK: E

cuador fővárosa, Quito madártávlatból a természet ügyes kezétől összevarrt óriási sombrerorä hasonlít. Egy régi indián település helyén épült. Keskeny görbe utcák, földszintes házak. Hétköznap, különösen a város peremén, alig találkozik az ember egy lélekkel. Vasárnap más kép tárul a látogató szeme elé. Egyenként és kisebb csoportokba verődve bejönnek az indiánok a fővárosba. A férfiak rövid vászonnadrágban, fekete kalapban, vállukról lecsüngő széles sállal. Az asszonyok bokáig érő hosszú szoknyát és szintén kalapot viselnek. Az indián lányok karját több soros aranyszínű ékszer díszíti. Persze dublé, de hallgatag jelképe azoknak az Időknek, amikor nemcsak Quito, hanem egész Ecuador teljhatalmú urai voltak. Régen leáldoztak ezek a napok. Talán az indiánoknak csak az életmódjuk azonos az elődökével, különben az arany, a föld, az ország természeti kincsei Idegen kezekbe kerültek. Kezdetben a .spanyol hódítók, majd utódaik, a helyi feudálisok tűzzel-vas9al hajszolták ki a védtelen törzseket a termékeny völgyekből. Az Andesek égbenyúló csúcsai közé kergették őket, mondván: „Ott közelebb lesztek az istenhez". Ezen a helyen kemény, sziklás a föld. Az özönvíz előtti kezdetleges szerszámokkal felszerelt Indiánok csodával határos módon művelték meg. A föld — akármilyen gondosan művelik meg — szegényes termést ad, mely gyakran a család ellátására sem elég. Még ezért is meg kell küzdeniük. Pizarro három évszázaddal ezelőtt kezdődött vérengzései folytatódnak. — Három évvel ezelőtt Luis Ponsenak, az akkori köztárAZ INDIÁNOK A HEGYEKBŐL sasági elnök fivérének az az pi

z

arro utódai ma is ötlete támadt, hogy káprázatos szállodát épít. Az építkezés helyének kiszemelésekor a San Pablo tó partjára esett a választása. Az Inbavura tűzhányó tövében terül el, festői szépségű hely. Az Itt élő ímbayas Indiántörzs hallani sem akart Ponse ajánlatáról, hogy néhány odavetett garasért szedje a sátorfáját. Hisz nem is volt hová letelepednie. Nagy alkudozás kezdődött, igyekeztek „megdolgozni" az indiánokat, de hiába. Azzal is megvádolták őket, hogy kommunista befolyás alatt állnak. A hosszas csetepaténak az lett a vége, hogy Ponse karhatalommal űzte el őket és közéjük lövetett ... Később megtudtam, hogy Ponse az Amerikai Államok Szervezete Quitőban tervezett külügyminiszteri értekezletének részvevői számára akarta emelni a szállót. vérengzőn

ek Erre gondoltam a minap Moszkvában, amikor a távirati irodák jelentették: a kelet-ecuadori földbárók a háromezer lélekszámú auka törzs kiirtását követelték a kormánytól. A törzs a Napo folyó mentén húzódó földsávon lakik, ahol mostanában gazdag aranylelőhelyekre bukkantak. Felszólították az Indiánokát, hogy jószántukból távozzanak, ők azonban ragaszkodnak a földhöz, mert ez az egyetlen éltető elemükAmi ezután következett — tragédia. A földbirtokosok a jumbo törzset testvérgyilkos háborúra uszították az aukok ellen. Sok száz ártatlan áldozat vére festette vörösre a földet. A történelem másról is regélhet. A múltban a kétségbeesett emberek elszántan QUITÚI UTCA. felvették a harcot az elűzésükre kivonultatottt katonákkal, rendőrökkel és elvéreztek. Most azonban nem mindennapi esemény színhelye volt az örökké álmosnak tűnő Quito. A város egyszerre megelevenedett. Mintha a házak is széttolódtak volna, hogy utat engedjenek a hömpölygő emberáradatnak. Az indiánok összesereglettek az ország minden sarkából és csatasorba álltak. „Éljen a földreform I", „'Éljen a kubai forradalom!" — hirdetik harci felirataik ákom-bákom betűi. A Bolivár téren szólásra emelkedik Simon* Lechon, az indián parasztok vezére. — Földreformot követelünk. Követeljük, hogy úgy hajtsák végre, mint Kubában. Nem holnap vagy holnapután, hanem már ma — ez a ml kívánságunk. Vagy adnak földet, vagy magunk vesszük ell... „Igazi demokrácia" Tikkasztó meleg. Az IL—18 lassan begördül az ország legnagyobb kikötővárosa, Guayaqull repülőterére. Guayaqull már más, mint Quito, sok itt az új többemeletes ház, de ezer család mégis a szabad ég alatt lakik. A szegénynegyed lakói mindenütt barátságosan fogadnak. Akadnak természetesen másmilyen emberek Is. A szállodában találkoztam ezzel a fajtával az első nap, alig hogy átléptem a küszöböt. Az alacsony termetű, zömök, simára borotvált férfi így mutatkozott be: — A szabadság barátai társaság helyi szövetségének tagja vagyok. Nagyon örülök, hogy ellátogatott hozzánk. Itt, Guayquilben még egyszer meggyőződhet az Igazi demokrácia értékéről, vitathatatlan előnyeiről... A „szabadság barátja" be sem tudta fejezni mondókáját, máris ott termett %gy kovbojkabátba bújt munkás. Albertonak hívták, elbeszélése mélyen felháborított minket. Elmondta, hogy az átutazó repülőgépek benzinellátását irányítja a repülőtéren. Szakmájában jártas, előzékeny, ahogyan a cég megkívánja. A szovjet repülőgép érkezésekor is gyorsan intézkedett. Ám most az egyszer előzékenységéért dicséret helyett valami mást kapott. Először bohivatták az irodába, lehordták, majd közölték vele, hogy szedheti a sátorfáját. Az ország igazi ur

ai A küldöttségünket kísérő kormánymegbízottal autóba ülünk és a repülőtérre hajtatunk, hogy tisztázzuk az esetet. Az ESSO irodájánál áll meg kocsink. Tizenöt, húsz percet várunk, mire megjelenik egy magas férfi, hagyományos kurtapipával a szájában. Lerí róla a yankee. A kormány képviselője okmányokkal bizonyítja, hogy az üzemanyagot kifizetik, s javasolja, hogy simítsák el a repülőtéri incidenst. A Rockefeller-ház kistisztviselője azonban hajthatatlan. Ki sem veszi a pipát a szájából, úgy morog valamit a fogai között, hogy főnökei ilyen és olyan utasításokat adtak. Azt mondja, hogy amióta Kubá „kiugrott", sokkal elővigyázatosabbak. További biztosítékokat kér. — De hisz az ecuadori kormány mindenért kezeskedik önöknekI A yankee ügyet sem vetett rá. Dolgavégezetlenül távoztunk. Jóindulatú kísérőnk megjegyezte: — Ne gondolják, hogy csak a maguk repülőgépe Okozta a bonyodalmakat. Az a baj, hogy ezek már nagyon otthon érzik magukat nálunk. Igaza volt, mert az amerikai üzletemberek itt fényűző módon élnek. Tehetik, hisz számos gazdasági ágazat urai. A banán például az ország fő kiviteli terménye. Értékesítését a United Fruit ellenőrzi, ö határozza meg az ecuadori banán minőségét, tetszése szerint osztályozza. Kitömi készül a vulkán A fennálló rendszerrel csak az oligarchia elégedett Bármelyik pillanatban kirobbanhat a nép lángoló haragja. Múlt év novemberében Arosemena volt alelnök lépett Ibarra után a köztársasági elnök hivatalába. Az új kormány megfogadta, hogy független külpolitikát fog folytatni és baráti kapcsolatot tart fenn valamennyi országgal. A Punta de Este-i értekezleten az ecuadori küldött nem volt hajlandó aláírni a Kuba-ellenes dokumentumot. A lakosság helyeselte, a katonai klikk azonban rossz szemmel nézte ezt a politikát. Washington nyomására Ecuador nemrégen megszakította kapcsolatait Kubával, Lengyelországgal és Csehszlovákiával. A hazafiak csatasorokba tömörülnek és küzdenek a reakciós politikai áramlat ellen. Nincs messze az a nap, amikor a kifosztott indiánok lejönnek a hegyekből és a többi ecuadori hazafival egyesülve hatalmas forradalmi hullámot Indítanak el. V. LEVIN ÜJ SZÖ 4 * 1962. április 4,