Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-21 / 110. szám, szombat

Mestere szakmájának * \ GRONÚMUS. A falu Gyuri bá^ cslja. Hat éve Ismerem. De egyéni életéről jóformán mit sem tudok. Mert arról soha nem beszél. Talán nincs is egyéni gondja-baja, öröme? Ritkuló ősz haja arról árulkodik, hogy sok tavasz futott el fölötte. Ennek ellenére megmaradt fiatalosan friss mozgásúnak. Az évek bizony a mozdulatokban ls otthagyták nyomukat. Az sfrcán is a mélyülő vonásokat. S ezekkel párhuzamosan még valami elmélyült az ipolyviski agronőmusban. A munkája, a szakmája iránti szeretet. Hogy miért merem ezt ilyen határozottan állítani? Környékszerte ismert ember lett mindjárt a szövetkezet megalakulása után. Pedig azt tartja a szólás mondás, hogy a jó hír alig kullog. Csak hát erre az Ipoly menti szövetkezetre, a környéken az elsőre, az ötvenes évek elején nem lehetett fel nem figyelni. Az ő esetük volt a példa, beválik-e a néhány kommunista társulása. Figyelték is árgus szemmel a vidék lakói. Nos, a viski EFSZ jó agitációs alanynak bizonyult. Annak ellenére, hogy mindössze néhány szarvasmarha és nem sokkal több sertés volt az akkor még kis közösség első vagyona. A növénytermesztésben azonban már az első években kiváló eredmények születtek. Bőségesen- biztosították a takarmányalapot, épültek az istállók s mivel az etetnivaló nem hiányzott, nem is tátongtak üresen a hatalmas épületek. Sőt, egyre kevesebbnek bizonyulták. Mindmáig. D nem erről, hanem Gyuri bácsiról akartam beszélni. Csak mosolygott (arcáról nagyon ritkán tűnik el a bizakodó mosoly), amikor a sok elismerő oklevelet szemlélgettem. Bizonyára Jóleső őrzéssel könyvelte el az elismerést. És jogosan, hiszen mennyi munka, menynyi akarat és igyekezet van e papírok mögött. A növénytermesztés valamennyi szakaszára jut egy-egy diploma. Nagyobb részük ugyan a szövetkezet átlageredményeit Jutalmazza, néhány azonban egyenesen Gyuri bécsi nevére szól. Természetes, hogy ő valamennyit az Övének, 111. az övéknek is érzi. Legtöbb oklevelet talán a cukorrépatermesztésben elért eredményelkért kaptak. Volt olyan év ls, amikor több diplomával gazdagodtak. Kerületi vagy járást elsőség, esetleg jó helyezés — így váltakoztak a szorgalomért Járó elismerések. Két éve aztán... De erről ő maga beszéljen. — Bratislavába hívtak. Nem lepett meg, mert az újságokból már értesültem, hogy hol, milyen eredményeket értek el. Akkor volt a nagy hozamok mestereinek első találkozója. Ott Ismerkedtem meg druszámmal, a terebesi Lopatníkkal. Ö jobbnak bizonyult, de én is odakerültem a legjobbak listájára. Jóleső érzés volt, hogy felfigyeltek munkámra. Az persze mégsem tetszett nekem, hogy az egész mozgalomban csak a kísérleti parcella a lényeg, az átlageredmény nem sokat nyom a latban. Pedig a ml átlagunk sokkal Jobb volt a terebesinél. A következő évre azonban mégis benevezett. Mert többet és mindig többet termeint, — ez vérébe Ivódott már fiatal korában. T

ÉLEN M ÜLT egy esztendeje a Tátrában találkoztam a viski agronómussal. Ott tartották a második összejövetelt, illetve az évi értékelést a nagy hozamok mestereinek legjobbjai. Lopatník elvtárs egy hektáron 1003 mázsa cukorrépát termelt, egy másik kísérleti parcellán is több mint 900 mázsa volt a hektárhozam. Gyuri bácsinak akkor „csak" 740 mázsát adott a kísérleti parcella. A leg• O • ••••• jobb tíz között azonban ő ls. ott volt, oklevelet és pénzjutalmat kapott. Arcán mégis csalódás tükröződött. De élőbbről kezdjem. Bár a szlovák nyelvben még nem egészen otthonos, azért (vagy talán éppen azért?) szorgalmasan Jegyezgette a felszölalők érdekesebb megjegyzéseit. Különösen az élen elhelyezkedőket figyelte. A trebišovi rivális minden szavát leste. Chudík elvtárs záróbeszédének szavait pedig 3zinte itta. Az értekezlet után megkérdeztem: — Mit szól az értékeléshez és az egész találkozóhoz? — Korai lenne még véleményt mondani. Annyi bizonyos, hogy Chudík elvtárs szavai igen megtetszettek. Ügy gondoltam én már tavaly ls..., de várjon csak, hogyan ls mondta ... Elővette noteszét és kikereste a következő mondatot: — „A Jövőre nézve már nem elég csupán a kísérleti parcellákon nagy hozamokat elérni. Közkinccsé kell tenni a tapasztalatokat és arra kell törekedni, hogy ezek alapján most mér az átlaghozamokat növeljük a lehető leg-: nagyobbra." Nem biztos, hogy szóegy hektárról. Nálunk tehát mindenki mester. Sok mindent szóba hozott még Gyuri bácsi, A tátrai értékelést ls. Ezt mondta: j. — Lopatníkék ugyan, termeltek egy hektáron 1003 mázsa cukorrépát, de az átlaguk csak 430 mázsa volt. Nekünk akkor 545. Igaz, hogy ők nagyobb területen termelnek cukorrépát, de szerintem a sok földből éppen úgy kilehet választani a nagyobb területei, mint a kevésből a kisebbet. Ne értsen félre, nem akarom lebecsülni az igazán kiváló eredményt, de azt mégis hozzá kell tennem az értékeléshez, amit maga Lopatník elvtárs mondott. Azt mondta, hogy náluk bizony elég gyengék a termelési eredmények és azt ls megtudtam, hogy egy hektárra számítva mi sokkal több húst, tejet termelünk. Nekünk tavaly gabonából 30,8 mázsa volt az átlagunk. Szerintem tehát nem lehet lényegtelen, hogy milyen a gazdálkodás többi ágazatának eredménye. Körülbelül ezt mondta Gyuri bácsi: — A nagy hozamok mestereinek mozgalma nem lehet öncélú. Persze, azt is hozzátette, hogy nagyon célszerűnek tartja a mozgalom továbbfejlesztését, mert sok embert s azokon keresztül sok szövetkezetet ösztönöz a több termelésre." Elköszönt, mert kezdődött az esti termelési értekezlet. Búcsúzáskor új-; ra megkérdeztem. — Az Idén benevez? Erre is mosolyogva válaszolt. — Még előbb-utóbb rábeszél. Higgye el, hogy sok már nekem annyi mindennel bajlódni. A

ZÉRT ha egy kissé nehezebben mozognak is a csuklók, ő csak megy fáradhatatlanul. Mert szívében, gondolkodásában ott él a tettvágy. S hogy van-e egyéni élete? Van. Az ő egyéni élete összeforrt a közösség ügyének intézésével. Ilyen ember Kovács Gyuri bácsi. HARASZTI GYULA A tábori papírgyár, amely e dél csehországi város legnagyobb üzemei közé tartozik, idén ünnepli fennállásának 5Ü. évfordulóját. Az üzem nagyobb részét most újjáépítik, kibővítik, gépesítik és automatizál iák a termelést, úgyhogy már at elkövetkező évben hazánk legnagyobb papírgyára lesz. Képünk: a gyár egyik legújabb automatagépét mutatja. (J. Jefábek — CTK — felvétele) Elismerő szavak Levelezőink a gépekről és a komplexbrigádokról Az ország hűvösebb éghajlatú vidékein még a kora tavasziak vetésének befejezésén szorgoskodik a falu népe, Dél-Szlovákia melegebb éghajlatú Járásaiban pedig már a kukorica vetésével igyekeznek a traktorosok. Ezekben a járásokban az eddigiek alapján is lemérhetik a mezőgazdasági dolgozók, hogy a traktorosok hogyan készültek tel a tavaszi munkákra, milyen volt a szervesés és a gépállomások dolgozói, Illetve a mezőgazdasági üzemek gépjavítói hogyan készítették elő a gépeket. Örvendetes eredmény, hogy legtöbb helyen elismeréssel beszélnek a gépekről és a komplexbrigádokról. Erről tanúskodnak a szerkesztőségünkbe érkezett levelek is. Több mint 300 újsággal és képeslappal, vitamint több száz levéllel indul naponta körútjára Štefan Dobias. a Safarikovöl posta alkalmazottja, aki immár 33 éve postás. Felvételünkön újságot ad el kézbesítés közben. (Németh J. felvétele) KOVÁCS GYÖRGY szerint így mondta, de én így je-: gyeztem fel. Mert talán a magamfajta ember is így gondolja, csak éppen nem sikerül Ilyen kereken és szépen kimondani. Azt ife elmondotta, hogy az értekezletet hasznosnak tartja, de az értékelésről, illetve a helyezésekről nem szólt. Tudtam, hogy van arról ls véleménye, de ő másról kezdett beszélni. f^SAK a közelmúltban tud^ tam meg, hogy nem a hiúság tett akkor lakatot Gyuri bácsi véleménynyilvánítására. Meglátogattam a szövetkezetet, öt kerestem. Kint járt a határban, mint általában szokása a sürgős munkák idején. Találkozásunkkor, az üdvözlés után mindjárt a cukorrépánál és a mozgalomnál kezdtem. ^ — Tavaly milyen eredményt ért el? — Nem adtam be a papírt — válaszolta és hamiskásan mosolygott. — Ezt nem értem. Csak nem hátrált meg? Hiszen mindig ott volt a legjobbak között. — Ott voltunk mi tavaly ls — mondta és jól megnyomta^ a voltunk szót. — Csak nem az egész területen versenyeztek? — kérdeztem kíváncsian. — Mondom, hogy a jelentkezést nem adtam be. Igaz, nem is küldtek nyomtatványt. De azért a nagy hozamért versenyeztünk a szövetkezeten belül ls. Nem tudom, hány szövetkezet dicsekedhet az országban azzal, hogy tavaly 370 mázsás volt az átlagos hektárhozamuk cukorrépából. Nekünk annyi volt. — Az idén sem nevez be? — siettem a kérdéssel. Gondolkodott. Nézett maga elé, s homlokán összeszaladtak a ráncok. Megfontoltan szűrte aztán a szót. — Nézze, sok abban a mozgalomban a formaság. Én nem vagyok a mozgalom ellensége, sőt nagyon ls jó barátja maradok. De emlékszik még bizonyára, hogy mit mondott a a Tátrában Chudík elvtárs. Nekünk most már az átlageredmény a fontos. TTJRA elhallgatott, de látszott raj^ ta, hogy még nem mondott el mindent, ami a szivén fekszik Biztattam hát az újabb kérdéssel. — Milyen volt a legjobb átlageredményük? Felvidult. — Átlagosan 570 mázsa volt a legjobb hektárhozamunk, de hat év óta a múlt év kivételével 500 mázsánál mindig többet takarítottunk be egyMegdöntötték a betongyártási rekordot (CTK) — A Kelet-Szlovákiai Vasmű építői, a Košlcel Kohóipari Építészeti Vállalat központi betonozó részlegének dolgozói kimaagsló teljesltménynyel üdvözlik a küszöbönálló május elsejét. Fellelkesülve azon, hogy szerdán 24 óra alatt 978 köbméter betont készítettek, megkísérelték e csúcsteljesítményük megdöntését. Törekvéseiket siker koronázta és április 19-én reggeli hat óráig 1009 köbméter betont készítettek. Különösen figyelemre méltó volt az éjjeli műszakban dolgozók sikere, akik Gabriel BaCa vezetésével 504 köbméter betont állítottak elő. Nagy különbség — Írja SZLATKI BÉLA Cergovról. Abból indul ki, hogy a Balvany-i Állami Gazdaságnak ezen a részlegén eddig lovakkal vetették a cukorrépát, mégpedig azzal az Indoklással, hogy a traktor nem húz olyan egyenes sort, mint a lovak, Most azonban a traktor mellett döntött a részleg vezetője, illetve a komplexbrigád tagjai. Olyan egyenesek lettek a sorok, mint talán még soha azelőtt. Ugyanakkor mindössze négy nap alatt vetették el a 63 hektár cukorrépát. Kevesebb emberrel és főképp kisebb költséggel. Lovakkal 20,79 koronába került egy hektár bevetése, így 9,30 koronába. S az embereknek még csak nem ls kellett gyalogolniuk. Nagy tehát a különbség. Ezért választotta a brigád azt a jelszót: Mindent a gépért, mindent a géppel. Két műszakban A Panické Dravce-i traktorosok kiváló eredményt értek el a tavaszi munkák Idején — írja PAPP PÁL Lučenecrol. — A megkésett tavasz arra a vállalásra késztette a traktorosom kat, hogy két műszakban dolgozzanak, mert csak így képesek teljesln tenl a rájuk váró feladatokat. Min-: den számítást felülmúlt az eredmény. A máskor 2—3 hétig tartó munkát néhány nap alatt elvégezték. Dicséret illeti Lászlő Barna, Szabó Vilmos, Sajben Pál traktorosokat s nem kevésbé a gépjavítót, aki — amint az eredmények mutatják — szintén alapos munkát végzett. Három és fél nap alatt LELOVICS MIHÁLY arról számol be, hogy Martovcén három és fél nap alatt vetették el a 140 hektár árpát. Ügy dolgoztak a traktorok, hogy öröm volt látni. A cukorrépa vetésébe mér beleszólt az eső, de utána az ls úgy ment, mint a karikacsapás. Ha az időjárás akadályozza a talajművelést és a vetést, a komplexbrigád tagjai akkor is találnak munkát, hiszen trágyát hordani mindig lehet. Most ls jól halad a munka s napok kérdése, hogy jelenthet-; jük: nálunk már a növényápolás vari soron. Nemcsak erővel... Tíz éve is lehet már annak, hogy a Trhové Mýtó-i Állami Gazdaságban jártam. Most, hogy újból a gazdaság kapuja előtt vezetett el az utam, hirtelen föltámadt bennem a kíváncsiság: Valón, hogy élnek, mit csinálnak az Itteni emberek? Elvetették-e már a tavaszt árpát, vetik-e már a cukorrépát? A kíváncsiságot tett követte. Otbaigazításért a gazdaság szűkre szabott Irodájába kopogtattam be. Hangos „JÓ napotľ'-tal köszöntem, mire az asztalnál ülő javakorabell férfi alaposan szemügyre vett. Tekintetében valami furcsa láng villant és minden bevezetés nélkül rám ripakodott: — Maguk is írnak mindenről, csak arról nem, amiről kellene. Itt járnak a környéken, azt mondhatnám: százszor ls elmennek a kapunk előtt, mégsem jönnek be egyszer sem, pedig hát minket sem a gólya költött ... Nem ám! Nem tagadom, meglepett a fogadtatás. Még bemutatkozásra sem adott Időt, mégis úgy beszélt, mintha ismerne. Bs amint látom, az irodában levők is helyeslően bólogatnak szavaira. Csupán néhány pillanatig tart a szemrehányás. A szigorú arc megenyhül, majd kezet nyújt. — Gányovics vagyok! Gányovics Imre. Ha jól emlékszem, már találkoztunk ... Persze, mindenkire maga sem emlékezhet... Pillanatokig az asztalán lévő papírok között matat, majd a legközelebb álló székre mutat. — Azért csak üljön le nálunk. Írhat is valamit, ha futja az idejéből. — Hát ha van miről, szívesen... — válaszolom. Erre jót nevet. — Ha van miről? Akad! M tért ne akadna? Ír la csak meg, hogy Takács László traktoros negyvenhárom hektáron tizenhárom óra alatt elvetette a cukorrépát. Azt hiszem, ilyesmire még nem volt példa. Nálunk nemcsak erővel, hanem ésszel is dolgoznak az embereké Csak írja! Egész bátran írhatja. Szavaimat az egész környék

1 tanúsíthatja. Amióta munkába állt az a gép, szinte búcsújáróhely a gazdaság... Ha nem tévedek, vagy harmincan már megnézték a vetőgépünket. ö ts észreveszi, hogy nem valami sokat értek az egészből, ezért változtat a módszerén. Az Iroda ajtaján éppen belépő termetes szerelőre mutat. — Kálmán Pista ... Ű szerkesztette! Azt hiszem, többet tudna mondani az új gépről... — Nem új az, Gányovics elvtárs — mondja mosolyogva, Kálmán Pista. — jó, Jó, hisz azért mondom,, Jobb ha te beszélsz róla. No csak mondd, hadd jegyezzen az elvtárs. — Az igazat megvallva, ha ezért valakit dicséret illet, az csak Kozmér József agronómus lehet — mondja most már komolyan a szerelő, övé volt az ötlet, ml csak az elképzelését valósítottuk meg. Egy pillanatra elhallgat, látszik rajta, hogy emlékei tárházában kutat. — Ügy volt az, kérem — folytatja —, hogy az agronómus egyszer csak azzal állít be a műhelybe: „Valamit tenni kell, mert igen cudarul viselkedik a tavasz." Nem tudtuk, hol akar kilyukadni. Az arcán azonban láttuk, hogy valami motoszkál a fejében. Később így folytatta: „Van Itt két öreg kanalas vetőgép. A kettőből kellene egyet csinálni, úgy hogy egyszerre ne nyolc, hanem 16 sortávolságon vesse el a cukorrépát. Természetesen valahogy úgy, hogy ez ne menten a minőség rovására." Számunkra egyre érdekesebbé váltak az agronómus gondolatai. Sokáig hallgattuk, s egyre jobban megértettük. Kálmán Istvánék megértették az agronómust. Megértették és megszületett az új gép. A két kimustráltból lett egy új, az, amelyen most Takács László traktoros dolgozik. Hogy milyen eredménnyel, azt már az előbb elmondottuk. Gányovics Imre gazdaságvezető nem sokáig állja a hallgatást. Az előtte fekvő papírok fölé hajolva máris megtalálja a beszélgetés fonalát. — Régi módon ötven óra is kevés volna negyvenhárom hektár bevetésére. Tudja, mit jelent ez az újítás? — szegezi nekem a kérdést. Nem tudom, mit válaszoltam volna, ha szóhoz enged jutni. Erre azonban nem került sor. A feltett kérdésre maga válszolt. —• Azt kedves barátom, hogy a tervezett öt nap helyett két nap alatt elvetettük a répát. A maga helyében cikket írnék róluk. Valami olyasféle címmel, hogy nálunk az emberek nemcsak kézzel, hanem ésszel ts dolgoznak. Jól mondta, Gányovics elvtárs! Ilyen emberekről írni kell. Megérdemlik a dicséretet. Csak helyeselni kell azt az álláspontjukat is, hogy újításukat nem rejtik véka alá, hogy nemcsak a „titkot", hanem a gépet is kölcsönzik másoknak, mivel náluk már úgy sincs mit csinálnia, mert az öt napot kettőre kurtították. Hogy kiknek adják? Döntsék el ők. Lehetőleg azoknak, akik arra legjobban rászorulnak. SZARKA ISTVÁN 1962. április 21. 0] SZÖ 5 *