Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-19 / 108. szám, csütörtök

HEN Már napok óta fúrja az oldalamat a következő kérdés: tanító vágyók én? Szeretnék egyöntetűen és félreérthetetlenül válaszolni, de lelkem valamelyik zugában olykor felkacag a Cinikus Hang: „Barátocskám, csak ne — Elhamarkodott ítéletl Nem lá alakoskodj!" A hanggal hevesen szem- tod a dolgokat összefüggésükben. beszállok, védem nemes foglalkozásomat, de hiába — rendre megdönti érveimet, tme a példa, hogyan feleselgetünk: * — Tanító vagyok — mondom én. W olyan hatvan per' ces. Tudom, nagyszerűen megcsinál k ja. Nagyon hálás m leszek". „Meg is • csináltad, egy éjszakádba került, s inkább elmulasztottad az iskolai előkészületet, csakhogy ne vethesse senki a szemedre, hogy a „mi tanítónk nem támogatja a sportCsak a húsz százalékod agitátor. Ta- egyesületet." Aztán a tűzoltó-egyesü Egy tanító sirámai nító és agitátor — ez összesen negy ven százalék. — Szőrszálhasogatás!.. — Ügy?... Hát idefigyelj! A nyel De csak a húsz százalékod — ved megbotlott. Azt akartad mondaállítja ni, hogy: „Nem merek a valósággal — Ne légy pimasz, naponta négy szembenézni." Ez számodra kellemetórát tanítok. — Na látod... Ha a nap huszonnégy órájából leszámítjuk azt a négy órát, amit alszol — marad húsz. Mármost ebből négyet tanítasz — ez pedig a napnak pontosan húsz százaléka! — Ez igaz ..., de ... — Hallgass, még nem fejeztem be! Együgyű vagy ..., dogmatikus! Vagy már megfeledkeztél arról, mit mondott a helyi pártszervezet elnöke? — „Tanító elvtárs, ön nemes ember, új nemzedéket nevel. Üj szellemben let parancsnoka szólított fel: „Tisztelt tanító elvtárs, épp most beszéltem a sportszervezet elnökével, az égig dicséri, milyen önzetlenül segíti a sportolókat. De kedves tanító elvtárs, én még ezt nem mondhatom el önről. Pedig ön egy agilis fiatalemlen... Mert ugyebár te vagy a HESZ ber, bátor, edzett — és nekünk épelnöke ls. Meggyőztek. „Tanító elvtárs, ön most szerelt le, jó szervező, ért a fiatalok nyelvén — hát maga pen ilyenekre van szükségünk. Önből nagyszerű tűzoltó lesz. Ne, ne! Ne ts tiltakozzék, mi azt jobban tudjuk! lesz az elnök." — Most aztán szerde- ön példát fog mutatni1" Nemrégen zed a gyakorlatokat. Nem panaszkodhatsz, mert élvezed a tagság bi pedig a szövetkezet elnöke hívott az irodába: „Tanító elvtárs! Önt a fazalmát, amit mi sem bizonyít jobban, luban mindenki szereti, tiszteljük és mint az, hogy minden munkát rád bíznak. — Ezek szerint tanító, agitátor és HESZ-elnök vagyok. — Nem. Már mondtam, hogy nem látod tisztán a dolgokat, nincs bentonitja gyermekeinket, az emberek- ned egy csipetnyi logika sem. Csak kel is nagyszerűen tud beszélni — ezért az utóbbi gyűlésünkön kineveztük agitátornak." Ezt mondta, és te elfogadtad a megbízást, helyesen azt gondoltad: „Igen, ez kötelességem, a mai tanítónak az iskolán kívül is nevelnie kell." Nem csalódtak benned, ezt bizonyítja a helyi nemzeti bizottság elnökének dicsérő szava is: „Tanító elvtárs, ön igazán nagyszerű ember! Mióta kijár a szövetkezet istállóiba, a fejőgulyások nem vizezik a tejet — és mégis több van belőle." — Akkor hát tanító és agitátor vagyok? ... Kultúra a laktanyában Egységünk katonái nemcsak a harci felkészültségben kiválóak, hanem a kultúra terén is. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy az Ifjúsági Alkotóversenyen az osztag zenekara az első helyen végzett. Természetes, hogy a siker nem jött magától. Sok-sok gyakorlást követelt. A zenekar tagjai minden szabad idejüket feláldozva lelkiismeretesen készültek a versenyre. Az odaadó munka meghozta gyümölcsét, hisz az alkotóversenyen szerzett első hely nagy örömet szerzett az osztag tagjainak, valamint vezetőinek: Musil és Basta kapitánynak. A zenekar tagjai nem pihennek, mert tudják, hogy a további versenyeken nehezebb ellenfelekkel kell felvenniük a küzdelmet. Bohus Ferenc, katona húsz százalékod HESZ-elnök. Tanító, agitátor, HESZ-elnök — ez összesen hatvan százalék. — Mind komoly munka! Szívesen végzem ... — Igaz. A bökkenő csak ezután következik. — Hogyhogy? Talán még vagyok valami? — Persze ... Mindenes! Méghozzá nem is egy két százalékod, hanem a hátralevő negyven! — Szemtelen! Hogy merészelsz ... — Türelem öregem... Az indulat rossz tanácsadó! Különben ts, m'ért szépítsük a valóságot? Még frissen élhet emlékezetedben, hogyan kérlelt a helyi nemzeti bizottság titkára: Mélyen tisztelt tanító elvtárs, öné becsüljük, elismerjük önfeláldozó munkáját. Tudjuk, mindent megtesz, amire felkérjük. A segítségét kérem én is, mint már annyiszor. Tudja, nehézségeink vannak a tojásbegyűjtéssel. Nem teljesítjük a beadást. A szövetkezet vezetősége ezért úgy döntött, önt küldjük ki a tyúkfarmra, beszélgessen az asszonyokkal. De én jobbnak látom, ha nem beszélget velük. Egyszerűbb, ha ön számolja meg a tyúkokat! Ne felejtse el, ellenőrizze, hány tyúk tojik naponta! Erről győződjék meg saját szemével — az asszonyokra ne hallgasson — mászszon be a ketrecekbe. Ez egy kissé kellemetlen, az igaz, de hát a tanító elvtárs megbirkózik minden nehézséggel ... Az a fontos, hogy több tojásunk legyen. Mert ön nem lopja el, ön becsületes, megbízható, lelkiismeretes, készséges tanító ..." — Ugye, hogy tanító vagyok! Minden funkcionárius elismeri... — Én nem!... De ne csüggedj. Ha mint mindenes felmondasz a helyi van a járásról egy „aranzsér", plakátokat pingál. Igen fontos kérdésről van szó, és önt találtam a legalkalmasabbnak arra, hogy ezeket a plakátokat széthordja." — En méteres fúróval fúrtam az idegeidet, biztattalak, mondj valami csúnyát, de te nem hallgattál rám, bókoltál egyet és men- ^^zér e.nôľäház és gy s óľ: tíifM^miMNl^S A kSS^. becsült elnök elvtárf 1 ön az plakátot. „POLGÁRTARSAK, h KUKU t] seBf

teniakará

S nélrlakénénfik RICÁT AGROTECHNIKAI HATÁRIDŐRE VESSÜK EL!" — Ez is népnevelés .,. — Igen, így mondta a titkár, ezzel győzött meg. De menjünk tovább. A minap megállított a sportszervezet elnöke, és így szólt: „Kedves tanító van halaszthatatlan munkám. Ellen elvtárs, nagyon szépen kérem, ír Ion nekem egy kis beszédecskét a tömegsportról. De ne legyen hosszú, csak A moszkvai Család nevű kultúrotthonban folyó népi egyetem a szovjet filmművészet történetével foglalkozik. Az előadásokat film-! vetítéssel tarkítják, s az előadók között sok kiváló szovjet film-: szakember van. Felvételünkön Grigorij Csuhraj, neves szovjet ren-i dező a népi egyetem hallgatóival beszélget. (ČTK — TASZSZ f elv.) ZALA JÓZSEF: minden bizalmam. Van egy kérésem, funkcionáriusoknak — még sokra vis ön ezt nem utasíthatja vissza! Itt heted. Lehet belőled százszázalékos tanító is! Hát ilyen az én Cinikus Hangom. Az újságíró megjegyzése: Azzal, hogy a tanító mint mindenes mondjon fel — nem értek egyet. Helyesebbnek tartom, ha beállít pl. a önzetlen segíteniakarás példaképének hírében áll. Nagyon szépen kérem, segítsen nekem is. Legyei szíves helyettesítsen holnap a fizikai órán. Magyarázza meg a gyerekeknek a Pythagoras-tételt! Még az este megírhatja az előkészületet. Nekem a tyúkfarmon JííUivtl kdi Az avultat cseréld az újjal. Maradék nélkül végezd dolgod. Félúton tétován ne állj meg. Bátor tervedet tűzd magasra. Ne rettenj csöppnyi akadálytól. Merészelj merni és haladni. Tetted, s ne szód vigyen előre! Birkózz a lesújtó borúval. Ha vágyaid bimbóit bontod, a közöny-fagyok múltát várd meg. Hited páncélját vedd magadra, és elveidtől el ne pártolj, tanulj hozzájuk hü maradni. Tetted, s ne szód vigyen előre! Meg ne elégeld, amit tettél. Aki gyors sikerrel beéri, szűk látókörű, sekély ember. Nem bocsátják meg, hogy nem mertél, ha tenni kellett. Korod méri súlyod, s milyen könnyű, ki nem mer! Tetted, s ne szód vigyen előre! őriznem kell, hány tyúk tojik naponta. KEREKES ISTVÄN Keselylábú csikókorom Cse/ényi László könyve TÜRELMETLEN NEMZEDÉK VAGYUNK, fölszárnyaztuk saruinkat, úgy száguldunk időn és téren át új világunk és új világok felé. Könyökünk csillagokat sodor le az elaggott századok égboltjáról, süvítő ívelésünk szelétől bálványok dőlnek össze, és kupolák roskadnak a porba. Száguldunk, mint a fény vagy a gondolat. A gondolat, amelynek gyakran csak dadogva bukdácsol utána a szó, a gondolat kifejezője. Elégedetlen nemzedékek vagyunk; sokszor részvétlen közönnyel suhanunk el á szó sietségszülte, tiszteletre méltóan lelkes dadogásai mellett, S nem érünk rá mentséget találni a szövegezők számára nem érünk rá számba venni a formálódó mondanivaló eredményeit. S közben lassan Írókká érlelődnek a tollforgatók, lassan költőkké ötvöződtek a poéták. Közben lassan megszületőben van a kor nemzedék-irodalma, észrevétlenül kialakult az egyéni dallamok egymást kiegészítő összhangzata. És lassan egész költő-generáció nőtt fel körülöttünk. Mentségxeresés és egyéni mérce, csehszlovákiai mérce, szlovákiai mérce, szlovákiai magyar mérce alkalmazásának szüksége nélkül. És ez a lényeg: a csehszlovákiai magyar irodalom — a költészet terén -— kezdi utolérni önmagát és kezdi utolérni a modern szocialista líra egyetemes színvonalát. Ezt viszont szükséges leszögezni, mert ideje, parancsolóan itt az Ideje felhagyni liliputiságunk fitogtatásával és kicsinységünk fonák védőpajzsának óvatoskodó emlegetésével. Kis vízben csak kis halak születnek — soha elhibázottabb, klslklatóbb, félrevezetőbb elmarasztalást nem varrtak még nemzeti Irodalom nyakába, hogy a maga szerencsétlen előre elrendeltségében már eleve feladjon, lapulásra gyávítson minden előretörést, minden színvonalra fvelő lendületet. A kis vizek elapadnak, vagy összefolynak. Elapadt vizekben pusztul az élet, nincs tovább. De, ahol a vizek összefolynak, folyó keletkezik, folyam dagad — minek ide bénító centiméterek? Három—négy— hat kultúra összefolyásánál állni, és nem venni $£zre az áramlatot, tehetetlenség és vízbefúlás. Ezért kell tiltakozni, ezért kell szót emelni, vitába szállni. VITÁBA KELL SZÁLLNI a nagyon jó tollú és nagyon igényesen, kiegyensúlyozottan bíráló Käfer Istvánnal is, aki nagyon színvonalas Mácsbírálatának néhány sorában maga is belebotlik a méretcsapdába, s így bonyolít: „A mi méreteink lehetetlenné teszik akár a szlovák, akár az egyetemes magyar irodalomhoz való hasonlítást. Aki ilyesmivel próbálkozik — sértődés ne essék —, nevetségessé teszi magát, és legjobb esetben csendes Don Quijoté-nak tűnik. Kicsinységünk azonban nem szégyen és nem leplezni való." (Űj Sző, 1962. március 17.) Nos, ami a méreteinket illeti, Győri, Dezső Igazán eléggé leszűkítette őket, amikor utolérhetetlenül gyönyörű soraiban így szövegez: A mentém egyik újjá hímes, érzelgős forró: ez Kelet. Az ész szaván agyafúrt, hővös Nyugat varrta a másik felet. S míg itt virrasztok, két kultúrát osztó Kis-Kárpát dombokon, ezüst Dunám a mentém csatija, s a kettőt összegombolom. (A közép-európai ember) S mégis, milyen döbbenetes erejű távlatokat nyit meg ez a kép, menynyi költői, emberi és közösségi öntudat és hivatásérzet feszül benne! Ami azonban a csendes Don Quijoteok szerepét illeti, hát — sértődés nélkül — azt is vállalnia kell valakinek: úgy tudom, a nemes lovag nagyon fontos alak volt a maga nemében, és a szélmalomharc még mindig jobb, mint a harc nélküli megadás. NEM TARTHATUNK IGÉNYT külön mértékre. Egyetemes mérték van, mert a fogyasztó — bocsánat ezért az általánosító hasonlatért — a kultúra, a művészet termékeiben is a minőséget keresi, nem a megbocsátó öszszehasonlítást. A színvonalat feladni nem lehet. Számban kevesen vagyunk, ez igaz. Számaránybeli összehasonlítást nem állunk ki, de nem állnak ki a finnek, mondjuk Linnankoski, a dánok, mondjuk Andersen, az izlandiak, mondjuk Gunnarsson, a norvégek, mondjuk Ibsen, vagy a maga korával szemben Katona József, Madách Imre, s a maga osztályával szemben Eötvös József vagy Széchényi István sem. Számban tehát kevesen vagyunk, ez Ismételten igaz. De hogy a számbeli hátrány alacsonyabb színvonalra jogosítana, ez — sértődés ne essék, — Ismételten nem igaz. Hogy mennyire nem igaz, azt éppen az a mindinkább felismerhetővé váló tény igazolja, hogy fiatal költőnemzedékünk a csendes és kevésbé csendes Don Quijote-ok ellenére vagy talán igazolására — kinek-kinek tetszése szerint —, ma már semmivel sem marad el a kortársak mögött. És ennek a költőnemzedéknek éppen ezért egyik legreprezentánsabb alakja a fiatal Cselényi László. Cselényit rövid néhány év óta ismeri az olvasóközönség, de már ez a pár esztendő is elég volt ahhoz, hogy Ismertté tegye nevét. Első önálló kötetének legkiemelkedőbb erénye talán éppen az, hogy nincsnek kiugróan, szokatlanul jó költeményei: Cselényi, helyenként még érthetően kiforratlan formakezelése ellenére is, egyöntetűen jő lírikus. Erősen patétikus, deklamáló hajlamú egyéniség, de pátosza nem kong, Inkább agitatív jellegű, tele az életerős fiatalság minden harsány jelével, deklamálása sem pózoló, inkább türelmetlenül toborzó, verbuváló hangú Egyike azoknak a fiatal költőknek, akik nem esnek bele a fiatalság sokszor szinte általános hibájába, az ön-öregítésbe; ellenkezőleg, elismerésreméltó gátlástalansággal ismeri fel fiatalságában az élet legdiadalmasabb erőforrásait. UGYANILYEN DICSÉRETES gátlástalanság jellemzi formakészségét is, amely, ha vannak is hibái, máris meglepően széles skálán mozog. Nem birkózik a formával: tudatosan üldözi, bontja, egyéni megoldások alá kényszeríti, s közben nem restelli beolvasztani a jól bevált hagyományokat sem; az Énekek Énekétől Walt Whitmanig, a gondos rímigényességtől az ugyancsak gondosan ötvözött szabad versig, tehetsége legtöbbet ígérő területéig. Heves türelmetlenséggel görgeti, pergeti a szót — olykorolykor a versmondat vagy a képtisztaság rovására is —, nem bír betelni az élet csodájával, az alkotás, a munka csodájával, önmaga létezésének ősztönző csodájával. Verseinek nagy részét a képhalmozás jellemzi, maga a kötet címadó verse, a Keselylábú csikókorom, valamint a Metamorfózis, Sajóparti elégia, Próbaszüret, Legenda az ifjúság vizéről című költemények, az Elégia, amelyben a táj- és természetszemlélet képei szoros egységbe olvadnak a párját kereső, harcos ember mély tónusú színeivel, a Föld a Tüzek, a Kárhozott nemzedék, Az országutak himnusza című költemények mind valósággal lüktetnek a merész, újszerű képektől. Az Alkonyati óra című versében az este „mint a szélnek fúvott hamu rakódik le az ódon házak közé", a hold „lassan, mint a számháborút játszó gyerekek, előbúvik a hajlatok mögül", a Harangvirágban a nyár „e nagy harangvirág pirosan dől a falnak", de ért Cselényi ahhoz is, hogy erejük vesztett, százszor elmondott hasonlatokat, megállapításokat új színekkel elevenítsen fel, mint a Romantika vagy az Évszakok című költeményeiben teszi. KÜLÖNÖSEN MEGKAPÖAK kötetének azok a versei, amelyekben a csehszlovákiai magyarságnak, elsősorban a fiatal magyar dolgozóknak a Csallóköztől Prágáig, Gömörtől a Beroun-vidéklg hullámzó gyökér-keresését, a világot meghódító hajdani vándorlegények példájára a hazát meghódító, etnikumukból kinőtt, kitürelmetlenkedő fiatalok szülőföld-élményeinek tisztázását olvasztja versbe. „Háború szülte nemzedéknek" tekinti önmagát és kortársait, s nagyon/ jól ismeri ennek a nemzedéknek tehertételeit, de kötelességeit is. Ennek a nemzedéknek a születését szörnyű, embertelen élmények előzték meg, de Cselényi nagyon helyes és nagyon fegyelmezett- felismeréssel tisztázza az élményeket, nem vádolja a megfertőzött magzatvizet, hanem kötetének két kiemelkedő versét állítja szembe egymással ellenpólusként, a Fekete vér-t, Buchenwald—Auschwitz—

Terezin mementóját és az új korszakot jelképező hitvallást, a Nap-éneket. ... szállni a csillagok felé, lerakni egy új ezredév alapkövét, egy szebb világ háborúk nélküli korát beindítani, mint ahogy forgalmista a vonatot, sofőr csillogó gépkocsit, száguldjanak... Cselényi „háború szülte nemzedéke", „kárhozott nemzedéke" tisztában van a Buchenwald—Auschwitz—

Terezin óta megtett úttal, s bár egy-két versében akadnak megbocsáthatóan dacoskodó, heveskedő attitűdök, amelyek mintegy azt kívánják leszögezni, hogy minden nemzedék intézze egyedül a maga sorsát, Históriás énekének néhány sora Kosztolányi „bús pest! népének" gyönyörű hangszerelésére emlékeztetően szólaltatja meg az előtte élt nemzedék iránti hála és kegyelet oly csodálatos szépségű, forró vallomását, amilyenre új líránkban még alig volt példa, s amely elkötelező, szívdobogtató pecséttel forrasztja össze a két nemzedék ügyét: ...ki érti meg a bánatot a vén munkás szívén s szíve fölött a f orradást, a puskatus nyomát? Ketyeg az óra, kergeti a századok sorát, dudál a szél, jön a tavasz, a Vág, a vén Duna 0] SZÓ 6 * spí. -r-iiis iá.