Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-19 / 108. szám, csütörtök

(bi äwg, akác áwifé&á&cui NEM TUDOM MI IGAZ BELŐLE, MI NEM, de egyes őslakók váltig állítják, hogy az az akácfa a kastély közelében a legöregebb akácfa az országban, de talán még Európában is. Persze nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja, annyi igaz, hogy ezt a fát államilag is védetté nyilvánították. Ennek az öreg akácfának árnyékában húzódik meg a bárókastély — ma a nyugdíjasok, száz egynéhány elaggott nő és hajlotthátú férfi otthona. Klasovon is éppúgy, mint a nyugdíjasok otthonainak bármelyikéöen, különböző sorsú öregembert találhatunk ... De bármilyen küzdelmes, nehéz vagy örömteli múlt is áll mögijttük, ma mindnyájan egyformán őszek, öregek és mindannyiuknak a klasovi volt bárókastély az otthona. Valamennyien segítségre, védelemre szorulnak — állami otthonra. A társadalom fogta pártjukat, de nemcsak azért, mert talán nem volt otthonuk, hisz soknak közülük továbbra • is megvan a háza, vannak gyermekeik, unokáik .. Nem egy esetben talán éppen azért, mert saját otthonukban is elotthontalanodtak. Meg lehetne-e mondani, mikor válik egy meghitt vagy annak vélt fészek otthonná, s mikor szűnik meg az lenni... ? AZ ÖREG STRÁKOŠ BÁCSIVAL, az aggok háza önkormányzatának elnökével beszélgettem. Kora már a hetvenötöt ts meghaladja, de termete, testtartása az egykori szépszál emberről tanúskodik. Nemzetisége szlovák, de bajsza elsőrendű magyar bajusz. Voltaképpen ez a bajusz hozott össze vele. Felkeltette figyelmemet, s csak úgy megkérdeztem, mennyiért lenne hajlandó levágatni. — Inkább huszonötöt veretnék magamra — mondotta. Nem Is kívánja ezt tőle senki, ha a borbély ugratja is néha, azért mindig szépen kikerüli... Ebben tehát nem is lenne hiba. A pipába való is megvan, mint mondja, kapnak zsebpénzt, telik belőle dohányra. Ruházatban sincs hiány, szabó varrja, s még a színét is meg lehet választani. — Nincs itt kérem semmi hiba — mondotta Strákoš bácsi. — Korán fekszünk, későn kelünk, annyit aludni nem is bírunk, hát csak úgy pihengélünk. Az étellel meg úgy vagyunk, hogy van arra egy „komiszia" — teszi hozzá magyarázatképpen. — No és a szórakozás, már úgy gondolom, mivel töltik az Időt — vetettem fel a kérdést. — Van itt kérem rádió, televízió, sekk és más hasonló — kezdi részletes válaszát az önkormányzat elnöke. Mozink ls van, színházzal meg árad, és mégis él a nép, nem csügged el soha. IGAZSÁGTALANSÁG LENNE Cselényivel szemben, ha nem kerülne sor hibáinak feltárására, egy-két modorosságának meglátására is. Nem minden esetben, de • ide tartozik a helyenként túlságosan kihangsúlyozott pubertásláz is. Vannak költeményei, ahol ezek a kamaszos képek hozzátartoznak Cselényi gátlástalan, őszinte kitárulkozásához (Virágének, Elégia, Föld/, de a Fehér lányok második versszakának „kigyúló vére, szűzakarata" s „kínjuk", amely a „földig ér" már túlzott, sőt, ha nem csalódom, hamis is. (A valóságban nem olyan veszélyes a dolog.) Hasonlóan túlzott a Katonák néhány sora (lángol a diákszoba stb.), annál is inkább, mert az idézett sorok, az oda nem illő „dzsesszel" együtt, teljesen fölöslegesek, elrontják, bántóan megzavarják a különben szép verset. Hasonló banális modorosságok csúsztak bele az Énekek Éneke II—IV. szakaszaiba: az első szakasz fegyelmezetten szép képei ütán a költő túlságosan szabadjára engedte deklamáló kedvét, s részint túlzott extázissal fordul a férfimentő asszonyölek felé, részint — az utolsó két sorban — kongó Petőfi-visszhangot szólaltat meg. Merész, újszerű, erőteljes képei közül Cselénylnek ki kell gyomlálnia az erőszakolt, mesterkélt képzettársításokat, mint amilyenek a Május c. költeményben „nedves-dús ereim", vagy „égő testem csatornái" (Rapszódia), „megszarusodott fülhártya" /Sajóparti elégiaj, „narancs-léted" f Pásztorének), „pertuban vagyok a tűzzel" /Virág Anna), de kerülnie kell az ellaposodott, olcsó közhelyeket is. Kár volt például az Anna c. vers szép soraiba olyan semmitmondó szófüzé seket behígítania, mint a banálisan ható „kehelytested , szürkévé koptatott „búgó galambhangod" vagy mint amilyen a Virág Anna negyedik sza kaszának utolsó három versszakát kitöltő, puffogó frázispk egész sora VIGYÁZNIA KELL CSF.LÉNYINEK a versmondat tisztaságára, helyességéa gyerekek jönnek, de a felnőttek is. Én a színházat szeretem leginkább, no meg kártyázni is szoktam. Még bálokat ls csinálunk, tetszik tudni — húzza mosolyra'a száját. — Én igaz, nemigen táncolok, de azért ha nagyon kellene, mutatnék egy olyan csárdást, hogy azt meg lehetne nézni... (A szomszéd fotelben ülő fürge asszonyka kacsingat, hogy „tud biz ő táncolni...") MEGVALLOM, az egész beszélgetés alatt az volt az érzésem, hogy Strá- koš bácsi csak azért soirolja ily szépen a dolgokat, mert kérdeztem, s neki. nem kellett hazudnia, s talán azzal a tudattal ls „hadd tudják meg mások is, nem is olyan rossz itt, megad nekünk ez a rendszer mindent ahhoz, hogy így eléldegélhessünk"... ám nem éreztem ki beszédéből, hogy az aggok házában valóban otthonra talált. A kéijyelem az bizonyára jó) esik, s hálás érte, talán nem ls tudja, kinek köszönhetné meg; de ő, aki egész életében a kényelmet alig ismerte, mégis a kényelemben látná az otthon melegét... ? Aligha. A szórakozás sem biztosítja még az otthon melegségét. Nem akartam ajtóstól berontani: a családja iránt érdeklődtem. ELDICSEKEDETT GYERMEKEIVEL s tíz unokájával. Szereti gyermekeit és unokáit is, gyermekei sem bántak vele soha rosszul, mégis otthagyta őket, nem is akar hozzájuk visszatérni, jobban érzi ő magát az otthonban ... — Miért nem érezte magát jól a fiánál és hogy lehet az, hogy egyáltalán nem vágyik hozzájuk vissza — kérdeztem tőle kíváncsian. — Nézze — kezdte, majd nagyot szívott a pipából, — nem olyan könynyű egy öregnek a sorsa. Vílágéletemben olyan ember voltam, hogy még az elejtett szeget is felvettem. Nem tudtam azonban nézni, hogy amióta a fiam a gazda, a drága faragómat és minden szerszámomat a rozsda eszi. Tudja, én sokkal kevesebb szerszámmal, mint amennyit a fiamnak hagytam, felépítettem itt egy sertésistállót, még ma ls áll — csillant meg a szeme. — Nemcsak az ácsmesterséghez értek én, építettem én már házat is. Egy parasztnak régen százfélét kellett tudnia, ha meg akart élni. A füvet a kertben még tavaly is én kaszáltam le, s ha egészségem engedi, az idén Is szívesen megteszem. Higgye el, nem tud az ilyen munka nélkül élni, csakhogy már dolgozni nem bír. Itt nem mondja senki sem azt, hogy dolgozzék, sem azt, hogy ne ... Tudja, ezért jó itt, mert nem kívánják az ember munkáját, de ha bír senki se mondja, hogy hagyja abba — függesztette rám nyílt öregtekintetű szemét. GONDOLATBA EJTETT válasza: úgy látszik sohasem tudhatjuk, mikor válik egy otthon meghitté, valóban otthonná. KOBÁK KORNÉL KULTURÁLIS HÍREK TIZENEGY HÓNAPIG FORGATTAK és 11 millió dollárba került a Szodoma és Gomorra című új amerikai inonstrefilm. A felvételek Rómában és Marokkóban készültek. •b Az Örmény SZSZK Tudományos Akadémiája kiadásában megjelent Arisztotelész egyik legrégibb kommentárja. E mű örmény nyelven írott, a VI. századból származó magyarázata Arisztotelész „Kategóriáinak". •A Orsón Welles ismert amerikai rendező és színész a Don Quijote újabb filmváltozatát forgatja. Welles fogja játszani a film egyik főszerepét, •rr A NYÁR FOLYAMÁN Ismét cseh színházak vedégszerepelnek Bratislavában. A prágai városi színházakon kívül fellép a Na zábradlí, a Semafor, a Paravan, a- Rokoko színház együttese, valamint az Esti Brno kabaréegyüttes. re, érthetőségére is, amely ellen ritkán ugyan, de egy-két helyen mégis vét, így például a Metamorfózis kezdősoraiban, vagy ugyanennek a költeménynek a végén (s mint az, kit ért nagy szerelem), a Ballada c. költemény egy-két sora (görgetnek, mint a szél söpri a port az úton), a Dalolni kell c. versben (összekuszált világot bogozná, mintha hálót, énekével az ember), a Sajóparti elégia néhány mondatában s még néhány olyan helyen, ahol a mondanivaló túlzott dinamikája lázas szó- és képhalmozásokra késztette a költőt. Ezek azonban csak felszíni műhibák, idővel lecslszolódnak, érdes tapintásuk eltűnik a gondos ötvözés higgadt munkája alatt, s Cselényiben a költői .adottságok minden feltétele megvan ahhoz, hogy beváltsa általa megszabott költői célkitűzését: Elöltünk margaréták nyílnak majd, s vadgalambok suhannak át az égen. S elfelejtünk dadogni. Fiúk, lányok, pihenjünk: előttünk zúg az erdő, s dübörög ím a föld ts: dalolni kell, dalolni! (Dalolni kell) ÖSSZEGEZVE a kis kötet színeit és árnyait, a mérleg minden kétséget kizáróan Cselényi javára billen. Vannak versei, amelyeknek kiforrott technikája, formakészsége már ma élvonalba állítja költőjüket /Ballada, Kert, Harangvirág), vannak költeményei, amelyeknek megkapóan kimagasló közösségi érzése, kollektív életszemlélete, valóságismerete megérdemelten az új nemzedék lírai reprezentánsává emelik jKárhozoit nemzedék, Az országutak himnusza), s végül hazájának, szülőföldjének s a népnek a szeretete, a nemzetek közötti testvériség elmélyült, őszinte gondolatának a tisztasága, amely minden versének alaphangját áthatja, de a Nap ének-ben csendül föl a legszárnyalóbb akkordokban, méltán zárhatja le a kötet ismertetését új költőt köszöntő bizakodással és réménekkel. RACZ OLIVÉR A bratislavai Szlovák Nemzeti Múzeum kiállítási helyiségében a napokban nyflt meg a „Nép és szépség" című kiállítás. Csaknem 800 kiállítási tárgy győzi meg a látogatókat népünk alkotó erejének kiapadhatatlan forrásáról. A kiállításon fa, vas és szövött tárgyak, népviseletek és népi elemek felhasználásával készült ruházati cikkek láthatók. (M. Slosiaríková — CTK — felvétele) STANÍSLAW WISIOCXI a Szlovák Filharmóniával iiiiiiiiiiiiimimiiimiiiiimiiimi " WfclUiUll l liliuiinuiiiuiui Federico Fellini, akinek legutóbbi műve a „Boccaccio 70" című film egyik novellája volt, új film forgatását kezdi. Egyelőre annyit árult el róla, hogy a női főszerepre színésznőt keres, a férfi főszerepet pedig Mastroianni fogja játszani s hogy a film „Édes élet" című filmjének a folytatása lesz. A A PRÁGAI MÁNESBEN a festészet elméletéről tartott előadássorozat oly nagy sikerrel zárult, hogy a népi egyetem az előadássorozatot megrendezi a városi népkönyvtárban is. A meiningeni színház vasárnapi stúdiót létesített a műkedvelő együttesek számára. Itt a munkásegyüttesek és a műkedvelő együttesek tagjai tájékoztatást nyernek a rendezés legfontosabb Ismereteiről, a színészi munkáról, szavalásról stb. AZ IDEI EDINBURGHI FESZTIVÁLON részt vesz Sosztakovics is. A programon nyolc vonósnégyese és hat szimfóniája szerepel. A királynő unokafivére, lord Harewood, a fesztivál rendezője az Idei ünnepségeket az orosz zenei élet fórumává teszi. Itt lesz Prokofjev III. szimfóniának angliai bemutatója is. „A világ nemzeteinek és országainak művészete" címmel négy kötetből álló enciklopédia jelenik meg Moszkvában. Az első kötet Azerbejdzsan, az Örmény Köztársaság, Belorusszia, Grúzia, Bulgária, Guatemala és Görögország művészetét tartalmazza. imiimiMiiimmiiüHinimmiiii Stanislaw Wislocki lengyel karmester 1959-ben mutatkozott be először a bratislavai hangversenyközönségnek. Első fellépése alkalmával jókezű, céltudatos és rendkívül temperamentumos karmestert ismertünk meg benne, de ezúttal kialakultabb, markánsabb egyéniség állt a zenekar élén. Érdekesen és rugalmasan öszszeállított műsorában sokoldalú karmesteri képességeiről tett tanúbizonyságot. Hangversenyének nyitó számában egy fiatal honfitársának művével ismertette meg a hallgatóságot. Kazlmierz Serocki két vonóskarra írt Szimfoniettáját hallottuk. Háromtételes Szimfoniettájában a fiatal lengyel zeneszerző a szeriális technikát alkalmazza. Drámai színeivel legközvetlenebbül az Adagio szól a hallgatóhoz, a két saroktétel talán még inkább a forrongás, mint a kiforrottság jelelt viseli. Ezután Martinu III. zongoraversenye hangzott el. Ebben a műben is megtaláljuk Martinu ritmikai sajátosságait, ellenállhatatlan muzikális lendületét, kifejezésmódjának ősziateségét és meggyőző erejét, de érdekes módon teljesen hiányzik belőle az a bizonyos „nemzeti hangvétel", aini a cseh komponista alkotására annyira jellemző. Ehelyett inkább stilisztikai sokszínűséggel találkozunk. Martinu III. zongoraversenyének szólóját Josef Páleníček, prágai zongoraművész játszotta kitűnő szellemi és technikai felkészültséggel. Pálení- ček a versenyművet kottából adta elő, de ez alapjában nem csökkentette a produkció értékét és hatását. A művész teljes biztonsággal uralta a nehéz, bonyolult anyagot és ha a kotta ott is volt előtte, valójában nem kottából, hanem /.belülről" játszott, nagy tudással, intelligenciával és muzikalitással. A műsor második felében Haydn C-dúr szimfóniájával (op. 88.) nagy ugrással visszatértünk a múltba. A szimfóniát, amely az utolsó „párizslak" közé tartozik, Wislocki vezényletével friss, természetességében megkapó előadásban hallottuk. Kiemelkedően szép volt a Largo, témájában Haydn egyik legszebb és talán legnépiesebb sugallata. Kedély, jókedv és humor... a Finále jó szellemei is szóhoz Jutottak, könnyed és kiegyensúlyozott, de amellett erőteljes, egészséges hangzásban. És végül a hatásos befejezés: Ravel Daphnis és Chloé-szvitjében, amelyben a francia zeneköltő impresszionista színfestő képessége teljes pompájában megmutatkozik, fiatal lengyel vendégünk a hangzásbeli árnyalások gazdag skálájával valóságos színorgiát varázsolt a hangversenyterembe. Vonalak, színek, ritmusok, dallamívek behízelgő összefonódása, az egész kompozíció gyöngéd, szinte érzéki bája soha nem téveszti el hatását. Filharmóniánk őszinte hévvel muzsikált és a finoman kijátszott apró figurációkkal, amelyek nem mosódtak el a dúsan hangzó zenei szövetben, nagy technikai tudásának adta szép bizonyságát. HAVAS MARTA A šafärikovói Cierťažeň táncegyüttes ötéves működése alatt minden évben részt vett az ifjúsági alkotóversenyen. Az utolsó években a központi versenyen is szép eredményt érlek el. Az együttes ma is rendszeresen gyakorol, készül az ifjúsági alkotóverseny kerületi, illetve országos versenyére. Németh János felvételén az együttes két tagját Svercovát és Semkovát látjuk, amint ropják a táncot. ÉLETMENTÉS Negyven kuhméíerre van a falu a várostól. Sokszor megtette ezt az utat. Hóban, Sárban, nyári szelektől felkavart porban, nap kezdetén és alkonyodó fényben ... Nem szabad másra gondolni! Most jön a kanyar az akácos mögött, utána kétszáz métert kerülni kell, mert javítják az utat, azután zavartalanul rohanhat a kocsi. Ott valami árnyék mozog. Benyomja a sziréna gombját és a mentőautó vészes sikoltással hasítja darabokra az éjszaka csendjét. Az orvos ott ül hátul a betegnél. Kezét állandóan a szenvedő ütőerén tartja, ajka kemény, akaratos vonallá keskenyedett. A beteg felé az elmúlás réme kapkod, és most minden attól a férfitől függ, akinek keze szinte összenőtt a kormánykerékkel. Két éve jár együtt az orvossal, sokszor már csak a szemük, a tekintetük beszél, mert megértik egymást szavak nélkül is. Itt a kanyar, Lassít, majd újra gázt ad. Nem szabad másra gondolni! Nem szabad! Gáztí Gázt! Gázt! Kattan a mikrofon, az orvos hangja rekedt: — Béla — ha lehet ... még gyorsabban! Szinte hörgő hangon válaszol: — Igen! Ránéz a sebességmutatóra: kilencvenhat! Gázt! Gázt i Gázt! A sziréna üvölt! A vasúti őrházban az ügyeletes őr figyeli a közeledő, sikoltó hangot és felsóhajt: — Csak most ne jöjjön jelzés! A vasúti őr nem tudja, hogy erre gondol a férfi is, aki szívével, fülével, idegetvei a motor robbanó ütemét figyeli. Csak ne legyen sorompó, csak most az egyszer ne legyen sorompó, mert akkor vége! A sebességmérő mutatója a száztizes szám körül remeg. Az orvos bekapcsolja a rövidhullámú leadót és elektromos szikrák vágódnak az éjszakába: készítsetek vért! Vércsoport bé százhetvenhat törve héttel! Életveszély! Készítsetek vért! Életveszély! Az autó rohan. A városi kórház éjszakai csendje megélénkül. Rohanó léptek koppannak a folyosókon. A műtőben kigyúlnák a fények. Fehérköpenyes orvosok húzzák fel sietve a gumikesztyűt. A műszerdobozban forr a víz. Az egyik üveglapon ott várakozik a B 176/7 jelzésű vérrel telt tartály. Az autó átrohan a vasúti síneken. Nem volt sorompó. Gázt! Gázt! Gázt! A vezető szeme mereven nézi az úttesteit, • amelyre sárga fényt hintenek a ködvágók. Végre

i A város első lámpái. Végig ezen az egyenes út'on. Kanyar. Ismét gázt! Sziréna! Ezt már hallja az éjszakai kapus és kivágódnak a kórház kapuszárnyai. A mentőautó megáll. Egy perc múlva a beteget már felvonó repíti a műtő felé. A vezető még nem száll ki. Nagy, kockás zsebkendőjével törülgeti homlokát. A zsebkendő vizes lesz. Olyan fáradtságot érez, mint a futó, aki elérte a célt, de mozdulni sem tud a kimerültségtől. Felmegy az ügyeletes szobába, leül és rágyújt. Mélyet szív a füstből és várja a következő hívást. PÉTERFY GYULA r 1962. április 19. ÜJ SZO 7 *