Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-08 / 66. szám, csütörtök

/ p ÁNTER űr, tegnap olyan' remek viccet hallottunk hogy azt kell magának mon dánunk ... azaz el kell magá nak mondanom. A rér|em már ismerte a viccet... de olyan édes! Figveljen csak Ide! — Egy férfi..-. — Walter, oe szórd a dohányt a szőnyeg­re! Igen, az egész dohányt a szőnyegre szórod 1 Szóval: egy férfi, nem, egy vándor eltéved a hegyekben. Megy a hegyek ben és eltéved. Az Alpokban . Mit mondasz? Rendben van, nem az Alpokban, a Dolomitok ban, — tökéletesen mindegy. Szóval megy, megy egész éj­szaka, és egyszer csak fényt lát, és megy a fény Irányában ... hagyjál beszélni I Ez hozzá tartozik! Megy a fény Irányában, és ott egy kunyhót KURT TUCHOLSKV UAZMPÁZ wccei HBiéi kodnak. És akkor jön ... mit mon­dasz? Maradj, kérlek, nyugton ... éj­szaka jön a vándor. Kopognak, az aj­tóban egy férfi áll, eltévedt, éjjeli talál. A kunyhóban parasztok lak- szállást kér. De nincs helyük, egy sajtjuk... Hagyjad, hadd mondjam! Szóval a paraszt kimegy, utána néz a kecské­nek, a kecske ott van: azután újra bejön. — Rossz! A paraszt sokáig kinn marad. Közben azt mondja a fiatal­asszony a vándornak... — Semmit sem mond. A paraszt bejön. — Nem igaz, nem jön be. — Szóval... a paraszt bejön s le­fekszik, s rövid szunyókálás után hirtelen felpattan: — Még egyszer meg kell néznem a kecskét! — Teljesen elfelejtetted, hogy a vándor iszonyúan éhes. — Igaz, a vándor már az imént mondotta, hogy szörnyen éhes, er­re azt felelték, hogy van egy kis nak. Egy férfi, meg egy asszony. A férfi öreg, az asszony fiatal és csi­nos. Igen, az asszony fiatal. Már ágy­ban fekszenek. Nem, még nincsenek ágyban... w- A feleségem nem tud viccet mesélni. Hagyd, majd én elmondom. Később megmondhatod, hogy jól mondtam-e el. — Szóval egv férfi vándorol e Do­lomitokban és eltéved. És akkor el­jut — egész összezavarsz, így nem ér a vicc semmit A vicc egész más. — A Dolomitokban, Igen a Dolomi­tokban lakik egy öreg paraszt fiatal feleségével. És már nincs mit enni­ük, a következő piacnapig csak egy marha hűs-konzerves dobozuk van. Természetes, hogy azzal takarékos­ai Weöres Sándor: Termő ékes ág, te jó anya életemnek első asszonya, nagy meleg virágágy, párnahely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam első fészkemet, szívem a szíveddel lüktetett, én s nem én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Almom öbleidbe újra visszatér — álmom öbleidbe újra visszatéri Alabástrom bálvány, jó anya, életem hatalmas asszonya, Szemed Isis lazur-fénye, tiszta szép, halad Pallas bronz-sisakja, színe ép, csak arcodon lett keményebb minden árny, mint a délutáni égen vércse-szárny. Első szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya. A kamaszkor tőled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált. Így tűnődtem: „Mért szült, mért szeret, ha örökre élni nem lehet? Enmtattam annyi mindent öl, temet! mért nem tett a hóba inkábl engemetI" A kamaszkor tőled elkuszált, férfi-szívem újra rád-tálált, férfi-szívem a szívedre rátalált, megköszön most per CL I, évet és halált. Almom karjaidba visszatér, álmom karjaidba visszatér... Erős ház, szép zászló, jó anya, sorsomnak nyugalmas asszonya. Majd ha cseppig átfolyt rajtam mind e lét, úgy hálok az ős-egészbe, mint beléd. ágyuk van, és abban ketten feksze­nek. Mit mondasz? Trude, ez badar­ság ... egész kellemes lehet... — Én képtelen lennék egy ágy­ban... esetleg álmában rugdalózik., nem, képtelen lennék! — Nem érdekes. Ne szakíts mindig félbe! — Azt mondod, egész kellemes lehet. Én nem találom kellemesnek! — Szóval... — Walter? A hamu! Nem tudod a hamutartóba szórni a hamut? — Szóval, a vándor ott állt a kuny­hóban, csöpög róla az esővíz, és aludni szeretne És akkor a paraszt kijelenti, hogy alhat az ágyban az asszonnyal. — Nem igaz, nem így volt. Egész másképp mondod. Középen alhat, a paraszt és az asszony között. Szó­val, a vándor a középen. — Felőlem alhat a középen is. Ez igazán mindegy I — Egyáltalán nem mindegy 1 Ezen áll vagy bukik a vlccl — Nem azon áll vagy bukik a vicc, hogy hol alszik a férfi I — De bizony, azon I Hogy értse meg Panter úr így a viccet? Hagyjad, majd én mesélem I Szóval a férfi — És tejük 1... — És tejük — van még egy hús­konzervük, de azt nem adhatják oda, mert azt a következő piacnapig félre kell tenniük. És csak utána feküdtek le. — És ahogy a paraszt kimegy, a fiatalasszony oldalba böki a vándort és azt mondja : Na ! — Szó sincs róla, Walter, ez nem így volt l Nem mondja : Na I — Persze, hogy azt mondja: Na! Mit mondjon tulajdonképpen? — Azt mondja: most itt az alka­lom ! — Ellenkezőleg, azt mondja : Na !. és oldalba böki a vándort. — Igazán elrontasz minden viccet, Walter! — Kolosszális 1 Én rontok el min­den viccet? Te rontasz el minden viccet! Azt mondja az asszony... — Hagyjad most már, hogy én mondjam el a viccet 1 Ellövöd- a po­ént 1 — Ne bőszíts fel, Trude! Ha be­lekezdek egy viccbe, akkor be is akarom fejezni I — Nem te kezdted el, én kezdtem el! Egészen mindegy, ki kezdte, alszik, érti ugye, az öreg paraszt és mindenes etre be akarom fejezni, mert a felesége között. Odakint vihar van Hagyjad, majd én mesélem! — A feleségem teljesen rosszul mondja. Egyáltalán nincsen zivatar, hanem békésen alszanak. Hirtelen felébred a paraszt és azt mondja a feleségének: Trude, menj, szól a te­lefon! Természetesen, nem ezt mond­ja a feleségének! Kl telefonál? Mondd azt, hogy hívjon fel később, nincs most Időm! Igen, azt mondd! Tedd le a kagylót! Tedd már le! — Befejezte már a férjem a vic­cet? Nem? Még mindig nem? Mondd már, az istenért! A ZT MONDJA a paraszt: ki kell men­nem, utána nézek a kecskének, azt hiszem, kiszökött, s akkor hol-: nap nincs tejünk l Meg akarom néz­ni, jól zártam-e be az istállót. te nem tudsz rendesen viccet mesél­ni 1 — Úgy mesélem el a vicceimet, ahogy nekem tetszik, s ha neked nem tetszik, nem kötelező, hogy vé­gighallgasd ! — Nem is akarom végighallgatni, hanem be akarom fejezni, mégpedig úgy, hogy Panter úrnak öröme legyen belble! — Ha azt hiszed, hogy öröm téged hallgatni?! — Trude 1 — Hát mondja Panter úr, ki lehet ezt bírni? Én már mondtam ... — Te egy... — A te fegyelmezetlenséged! M INDJÁRT azzal jön elő: a te komplexusaid! Anyád egysze­— Walter, bocsáss meg, hogy félbe- r<j €n a zt mondaná: a rossz neveié szakítlak. Paul azt mondja, később s em! Persze, a te gyerekszobád! nem tud felhívni csak este. — Bánom is én, hívjon este! Szó­val a paraszt... Parancsoljon még egy csésze kávét! Szóval a paraszt kimegy és alighogy kiment, a fiatal­asszony oldalba löki... — Rosszul mondod, tökéletesen rosszul. Ez nem előszörre történik. A paraszt kimegy, de az asszony csak harmadszorra böki oldalba 1 A —• Igenis, az én gyerekszobám! — Ki vonta vissza a válókeresetet? Talán én? Te! Te kéfted, hogy ne váljunk! — Hazugság! Bumm 1 Ajtócsapódás jobbra, ajtő­csapódás balra 1 Most itt ülök a befejezetlen viccel. Mit mondott a férfi a fiatal pa­Beszélgetés a kastélyban AMIKOR OGY ÉRZEM, hogy fáradt — Amikor az orosz katonák jöt­vagyok, szeretek fehérhajú öregek- tek, még ott ültem a pléhkrisztus kel beszélgetni. Vonatra, vagy autó- előtt, a szokott helyemen. Beszél­buszra ülök és elmegyek valamelyik getni kezdtek velem. Fiatalok vol­néhai grófi kastélyba, ahol ma öreg tak. Volt közöttük egy szlovák fiú szíveket simogat a gondoskodó sze- is. Azt mondta el nekik, hogy ki retet. vagyok. Azok az orosz fiúk csak Az' öregek már Ismernek, felém néztek rám, aztán hirtelen a ke­1 mosolyognak. Van egy öreg szüle, nyérzsákjukba nyúltak és akár hl­| aki búcsúzáskor mindig megcsókol, szl, akár nem, annyi konzervet meg mert hasonlítok a fiára, aki ott ma- kenyeret raktak elém, hogy tíz em­radt a háborúban. ber sem tudta volna megenni. Az­A múlt héten Is ott jártam a cl- tán bevittek a községházára, ott meres kastély falai között. Éppen már ült néhány zsellérember. Tud­a délutáni pihenő Idejében érkéz- ja, akkor már ők parancsoltak, nem tem és az olvasóteremben csak egy az urak meg a csendőrök. Hát ak­féllábú ember üldögélt. Köszöntünk kor, azon a napon már nem vol­egymásnak. Leültem Füstöltünk szó tam koldus, Csak addig! nélkül. Lassan Indult a beszéd, de Valami furcsa nyomást éreztem i aztán mindent megtudtam. Nyolc- az agyamban, feszültséget az Ide­' vankét esztendős. Felesége elhalt geimben, szúrást a szívemben, mellőle, gyermekük nem volt. Köny- Ezerkilencszázhuszonkettőtől ezer­nyező öreg szemeivel elnézett a kilencszáznegyvenötig! Ezernyolc­messzeségbe. száznyolcvanban született, negyven­— Pedig én voltam legénykorom- két évig koplalt, vergődött. Negy­ban a falu legjobb táncosa, tudja-e! venkét év alatt soha nem kapott De még azután ls... amíg nem tör- elég ételt, soha nem kapott embe­tént a baj. ri szavakat, de legalább ép volt a — Hogy esett a baj? teste. Eladhatta Izmait, erejét, ve­— Hát az úgy volt, hogy — mi- rejtékét, törekes búzáért, falatnyi kor is — igen, 1322 nyarán a ura- zslrozóért, ünnepf étkezést jelentő \ ságnak arattunk. Legnagyobb do- avas szalonnáért. Azután annak ls ' logidőben beteg lett a gépész és én vége lett. És huszonhárom hosszú vállaltam, hogy kezelem a masinát, esztendőn át koldult. Három éves De hát nem volt megállás. Ha az tipegő ember voltam, mikor ő már ember a verejtékét letörülte, már koldult. Legénnyé serdültem, ti­ordított a felügyelő, hogy gyerünk, tokban váltott csókoktól mámoro­gyerünk, ne lopják a napot! Aztán sodtam és ő még mindig koldult. J a csendőrök is ott csellengtek foly- Az egylábú öreg ember mintha ^ton, mert, tudja, akkor már sokat látta volna gondolataimat, megsző­1 hallottunk a szovjetről, hát féltek lalt: | az urak rettenetesen a magunkfaj- — De látja, — most jó. Most Itt ta rongyosoktól. Aztán egy keddi élek. Éppen a palotában, mert ez napon, úgy délidőben, megtörtént a most a miénk, öregeké. Látja, sző­baj. így volt. Levágták a ballábamat nyeg Is van, meg könyvet is kapha­térdböl, mert nem lehetett megmen- tunk. Tudja, én nemigen boldogulok tenl. a könyvekkel, csak az öregbetűket — És utána mit csinált, bácsi? Ismerem. De a képesújságokat sze­— Koldus voltam kérem. retem nézegetni, meg amikor mozi Nem — ezt így nem lehet elmon- van. És a múlt héten színházat csi­\ dani, nem lehet egyszerűen leírni, nálfcak nekünk és van muzsikáló gé­Hogy van ez? pünk is. így van ez... most már — És... mondja bácsi... med- csak pihenünk, nézelődünk. Nagy dig... öröm ez, mert nekünk nagyon Az egylábd öregember nyugodtan rossz volt, da legalább most jó... ; válaszolt... most szép. — Négy hónapig voltam a kőr- BEBICEGETT VELEM a lépcsőkön. , házban, azután kitettek Az uraság Mankója halkan koppant. Amikor i meg rám fogta, hogy én voltam a már a kastély mellett vezet5 kis , hibás, mert részegen mentem a ma- útr a tértem, utánam kiáltott: , sinára dolgozni Nem kaptam egy _ Aztán mire újra el]ö má r I sem. Mit tehettem? Elmentem me gtanulok sakkozni. Mert van itt i koldulni. ggj^ i s j — Ézerkilencszázhuszonkettőtől? . ' , , .;, , . , , _ j ge n Az ut végéről még visszafordul­— És meddig? ta m- ®PP e n akkor tűnt el a két Most már kicsit csodálkozva né- mankóra támaszkodó öreg test a I zett rám, mintha valami természe- n atolgyfakapu mögött, tes valami lett volna, hogy ő... PÉTERFY GYULA férje ugyanis háromszor megy ki — rasztasszonynak? ... ezt olyan komikusnak találom. (Fordította Kertész Erzsébet.) A DEFA ez évi tervei Az NDK babelsbergi filmműterme főleg időszerű tematikájú és szóra­koztató filmek gyártására összponto­sul. Többek között Blažek: Karácso­nyi vőlegény című színművét is film­re viszik. A barrandovi filmstúdióval egyetemben a DEFA közösgyártású filmet készít Ján Koplowitz könyvé­ből, amely a csehszlovák és német antifasiszták közös harcáról szól. Érdekes kísérletnek számít majd a Nálunk cím alatt készülő film, amely három ifjúról szól s története iiiiiiiiiüMeitfigciiineieEiiiiiitiii afiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiifiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíii az augusztus 13-1 események idején játszódik le. Kurt Maetzig Ismert filmrendező megfilmesíti a bundeswehr franciaor-.. szági bevonulását. Slatan Dudow az NDK asszonyainak életéről készít fil­met Bruno Apitz: A farkasok közt védtelen című ismert regényét is megfilmesíti a DEFA. Gerasszimov ismert szovjet film­rendező a DEFA műtermeiben közös­gyártású filmet forgat, amelynek cí­me Emberek és állatok lesz. 5JJSSS//SSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/ŔŔSS/S//SSS/SSJSS,VŠ>. A bratislavai Slovnaft laboratóriumában dolgozó női szocialista munkabrigád, melyet Marta Danišová vezet, még tavaly decemberben nyerte el a büszke címet. A kollektíva széleskörű kulturális és politikai tevékenységet fejt ki, de nagy súlyt helyez a szakmai ismeretek bővíté­sére is. Felvételünkön: Marta Danišová, a brigád tagjaival. ÍV. Pfibyl —• ČTK — felv.) . ­Lubockíj Mark nagysikerű fellépése Lubockíj Mark, a Berlini Világifjú­sági Találkozó hegedűversenyének győztese, a Szovjetunió államdíjas művésze Tarttnl „Ördögtrllláját" döb­benetes erejű dinamikával, szédületes technikai virtuozitással adta elő a napokban Košicén. Brahms második hegedűszonátájában viszont a brahmsi elmélyülés csendült fel. A hangver­seny kiemelkedőbb száma Prokofjev harmadik hegedűszonátája volt. A mű erős gondolati alapeleme tökéletesen kibontakozott Lubockij előadásában. Szünet után Lubockij Mark Csaj­kovszkij A-dúr szonátájával folytatta műsorát. Ezután Sosztakovics négy prelúdiumát játszotta, melyekben mesteri hangszerkezeléssel és mély muzikalitással csillogtatta művészetét. Befejezésül Dohnányi „Rulalia hu'nga­rica" c. szerzeményét adta elő. A mii gondolati tartalmát mélyen átérezve, pazar technikai felkészültséggel tol* mácsolta a művet. Lubockij nagy művész, egyike azok­nak a fiatal géniuszoknak, aki világvifc szonylatban is a ritka tehetségek $ nagy mesterek közé tartozik. A zongorakíséretet Vszelovod Pe­trusinszkij, szovjet zongoraművész látta el kifinomult, páratlan alkal­mazkodássá), nagy művészi tudással. IDJ ÚJ SZÖ 6 * 1982. március 8.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom