Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-08 / 66. szám, csütörtök

•S/SSSSSSSSS/SSSSS//SSSSSSS/SS///SSS/S//SSSJ7Í PETRIK JÖZSEF: Köszöntését szerény virágokra bízom Tavasz előtt olyan lombtalan az égbolt, hogy életünk csupasz, csonk ágként nyúlik fel hü társért kiáltva a szemérmes alkony puha látkörébe. Lépteinket ezer rezzenés vezérli, ám a robbanó zaj, szélvihar-üvöltés elveszően gyengébb a szeretett ajkak suttogó szavánál. Belénk itatódlk szűzi arcok pírja, nagy szemek kék lángja, lábak kecsessége, álmatlan éjeken, rózsafehér keblek hulláma az álmunk — s legszebb érzelmeink gyöngyöt rejtő mélyén a bölcsődal lassú szárnyalása zümmög. Csillagok kimúltak, új fények születtek, amíg csecsszopói, sima, lágy húsunkból karjainkon ringó, ölelésre vágyó tzomcsomók lettek, — és férfi létünkre felsajog a szánkban az anyatej íze. Érzem is, azért lett vállam teherbíró derekam sudár fa, homlokom ezüst Hold, hogy erőm teljében, ifjúságom csúcsán, le tudlak hajolni , öregedő anyám fáradt lábaihoz. Egyszer, ha tehetném, én, kl szíve alatt örömök halmából lettem sarjadéka, megajándékoznám azzal, amit régen, csitri lány korától szive mélyén táplált, amiért hatszor mert félve-reménykedve reszkető kínok közt gyerekágyas lenni.. Nem, 6 soha sem várt tőlem ajándékot, mégis felujjongva fogadná a csokrot, melyet fegyvertelen, békés napok, évek nyíló rétjén kötnék.., Addig várok... s addig szeretet jeléül köszöntését szerény virágokra bízom; de a szívem mélyén félek, hogy talán már soha sem adhatom az egyetlen méltó igaz ajándékot gyengülő anyámnak. Am azért lett vállam izmos, teherbíró, derekam sudár fa, homlokom ezüst Hold, hogy erőm teljében, ifjúságom csúcsán védelmezni tudjam: kenyérszelő karját, derűs mosolygását. I Fegyencek a rock and roll ellen ava gy az USA tényleges kultúrájáról AZ ÉSZAK-AMERIKAI Egyesült Ál­lamokban megrökönyödnek azon, hogy a szocialista országokban a művésze­tekről az állam gondoskodik. Szerin­tük ez „elnyomás" ... Arról azonban nem írnak, hogy nálunk milyen gyors ütemben terjed a kultúra falvainkban és városainkban egyaránt, hogy a községekben gombamődra nőnek a a kultúrházak és szaporodnak az ál­landó színházak — a mozik látoga­tottságáról nem is beszélve. Sajnos, ők nem írhatják a való­ságot a szocialista országokról, mert az kellemetlen összehasonlításokat eredményezne. Leopold Stokowski, ismert amerikai karmester így Irt az amerikai zene­művészetről : „Veszélyben az amerikai szimfonikus zene, az opera és a ka­marazene .. A szimfonikus zenekarok nagy részének alkotó tevékenysége pénzügyi nehézségekbe ütközik, ál­landó adósság fenyegeti őket. Manap­ság nagyon kevés zenész tud meg­élni művészetből — folytatja Stokow­ski a Musical America című folyóirat egyik cikkében. A zeneszerzés nem biztosltja megélhetésüket, zenével csak műkedvelőkként foglalkozhatnak, mert a megélhetéshez más munkával biztosítják a kellő anyagi fedezetet. Az Egyesült Államok a leggazdagabb ország a világon, de a saját művésze­tének fejlődésével nem törődik, és semmi anyagi támogatásban nem ré­szesíti a művészeket." Stokowski bíráló szavaiért amerika­ellenes propaganda gyanújába keve­redett. Természetesen nemcsak a zenészek­ről van itt szó, a művészet többi ligában sem kedvezőbb a kép. A színművészet helyzetére is hoz­hatnánk néhány példát. J. Romanova így Ír: „Nálunk már írtak az amerikai szín­művészet súlyos helyzetéről, az anya­gi és alkotói nehézségekről. Amikor ott jártunk, a hírek szomorú valósá­gáról győződhettünk meg. Óriási ne­hézségeket jelent például az is, hogy a rendező kénytelen vándorolni az egyik magáncégtől a másikig, és eset­leg színtársulatok alakításában merül ki ereje." Tekintetbe kell venni még azt is, hogy a színészt állandóan munkanél­küliség fenyegeti, mert ha csak egy szerep eljátszására találják alkalmas­nak, utána elbocsátják. A vállalkozók­nak tehát alkalma nyílik a színészek kihasználására. Amerikában nagyon kevés színész keres jól. A filmművészek helyzete sem irigy­lésre méltó; ha nem az amerikai élet­módot dicsőítik, nincs aki elfogadja munkájukat. A művészi értékű ameri­kai filmek Párizsba, Londonba, Tokló­ba és más nagyvárosokba járnak el­ismerésért. Persze ez nem vonatkozik a színtiszta „amerikai művészetre", amelyről a Manchester Guardian „El­adó menyasszony" néven emlékezik Csillagok — emberközelben A Kelet-Szlovákiai Vasmű építésé­hez asszonyaink is nagymértékben hozzájárulnak. Különböző munkasza­kaszokon már eddig is 324 nő tevé­kenykedett az üzemben. Történetünk róluk szól. • ETELKÁNAK sokáig nem jött álom a szemére azon az éjszakán, amikor elhatározta, hogy otthagyja az íróasz­talt és a Kelet Szlovákiai Vasműnél keres magának állást. A gondolatok egymást kergették az agyában és se­hogy sem tudta őket elhessegetni... A nyitott ablakon keresztül akarata ellenére is számolni kezdte a csilla­gokat. — Helyesen döntöttem? — kérdezte önmagától. Tudta, az édes­anyja egykönnyen nem nyugszik bele döntésébe, hisz még a legcsekélyebb munkától is óvta öt. Még most is a fülébe csengenek intelmet: — Hagyd csak lányom, ne küsz­ködj vele, majd én megcsinálom. Ez nem a te kezednek való munka! — Nem az én kezemnek? Hát mi­lyen az én kezem? — gondolta sok­szor. így a mama végzett el helyette mindent. Ezt Etelka csak később tu­datosította, amikor udvarlója volt, sőt amikor férjhez ment. Férje sokszor gúnyolta, sőt lenézte őt emiatt. — Nem tudsz főzni, meg takarítani se nagyon — mondogatta nemegyszer. Az íróasztal mellett ülni és fekete­kávét inni, ezzel bizony nem sokra mégy. Etelka sokszor sírt bizony a férj „tapintatlansága" miatt. A láthatat­lan válaszfal pedig egyre nőtt köz­tük. — Talán majd a gyerek — gon­dolta. Az majd közelebb hoz ben­nünket. Megszületett a kis Róbi, de a dol­gon ez sem változtatott. Kt volt a hibás? Talán ő is. Nem tudta a há­zasságban néha fellépő válságokat le­küzdeni. Nem volt eléggé kitartó. Végül ts otthagyva a férjét, fiával új életet kezdett. Ekkor hallotta, hogy a Kelet-Szlovákiai Vasműre munka­erőt toboroznak. Jelentkezett a he­gesztő-tanfolyamra. Az elkényeztetett hivatalnoknő így lett a Kelet-Szlová­kiai Vasmű hegesztője. A hídcsarnok óriás vaskonstrukcióit hegeszti. Fél év alatt a kézi hegesz­tésről, az automatikusra tért át. Meg­tanult olvasnt a műszaki rajzokból, mert munkája ezt is megkívánta. Ez­után a darúkezelői tanfolyamra je­lentkezett. Sok mindent megtanult már és még további tervek fűtik. Ha ma a központi műhelyben lát­nak egy asszonyt hegesztő automatá­val a kezében és vattás munkakabát­ban, bizonyára azt gondolják majd, hogy a pénz hozta őt Ide... Pedig nem. Ez a szőke, kékszemű asszony élete minden reményét hozta ide az üzembe. — Miért...? Mert az acél mellett az ember maga is megedződik. Neki erre volt szüksége. Ezért tud ma új szemmel nézni a pattogó szikrákra, a megannyi to­vábbrepülő csillagocskákra... A kü­lönféle vaskonstrukciók, a hegesztő­automata — ezek ma már mind-mind társat. Munkája nyomán a röppenő szikra-csillagocskák milliói kelnek szárnyra ... Mert csillagok nemcsak az égbolton vannak, mondogatja Princ Etelka. Es ezt valamennyiük nevében mondja. RUŽENA RUMANOVA filmek 4 Hazai átlagfilm a műsoron 0 Colpi filmje vád a fasizmus ellen Az ellenállási mozgalom harcosainak emelt emlékezés • Steinbeck a mozivásznon • Sablonos DEFA-film meg — ez a fajta kultúra jő üzletnek számit. Amerikában a hanglemezekre éven­te kiadott összeg — 500 millió dollár — negyedén rock and roll lemezeket vesznek. (Harmincmillió lemezt csak E. Presley rock and roll csillag érté­kesített.) Ennek a kultúrának a terjesztéséről megfelelő intézmények gondoskodnak. Még a börtönök vezetékes rádiói is „rock and roll" zenét bömbölnek. Danver városában például a foglyok tiltakoztak a rádió állandó rock and roll számai ellen. A Variety című fo­lyóirat ezt így kommentálja: „A ra­boknak semmi kifogásuk sem lenne a fogvatartás ellen, ha nem lenne az ocsmány rock'n roll." PERSZE NEM LENNE igazságos, ha elhallgatnánk, hogy az amerikai ál­lam nem fordít, teljesen hátat a kul­túrának. Egyik kiváló intézménye, a Pentagon, minden anyagi eszközökkel rendelkezik, hogy a művészetek és a művészek egy részét kellően támo­gathassa, illetve, hogy másokat elhall­gattasson. A Nation című folyóirat nemrég leplezte le ezt a gyakorlatot. Milyen kulturális célokat követ a Pentagon, amikor a társadalmilag leghatásosabb művészeteket támogat­ja? Mindent annak érdekében mozgat meg, hogy a közvélemény tudatába becsempéssze a katonák világszemlé­letét. Hogy ez milyen, ahhoz nem kell bővebb magyarázatot fűzni. A kultúráról való gondoskodás az USA-ban bizony nem nagyon egyez­tethető össze semmilyen néven neve­zendő haladással. -rp­A NAPOKBAN tűzték műsorra mo­ziaink Jozef Medveď szlovák rendező novellafilmjét Háromszor virrad a reggel. Az előzményektől eltekintve nehézségek árán született meg az új hazai alkotás, mely három nem egyenlő értékű filmnovellából áll. Falusi, szövetkezeti problémát vet fel Medveď filmje, nem állíthatjuk, hogy eredeti megoldással. A legsike­rültebbnek talán a második történe­tet, a Fakót tartanánk, melyben Jozef Kemr remek alakítást nyújtott a lová­ba „szerelmes" gazda szerepében. Közvetlen meleg hangú életábrázolá­sa, meggyőző mondanivalója teszi érdekessé és kedvessé. Sajnos az el­ső és az utolsó történetről nem állíthatjuk ezt. Hiányzik belőlük a öitelesség meggyő ző ereje, s a sze­repalakítások sem valami kitűnőek. A háború vissza­járó kisértő szel­leme elevenedik meg Henri Col­pi francia rendező nagy sikert aratott filmjében: a Na­gyon hosszú távol­lét-ben. Nem vé­letlen, hogy Mar­guerite Duras Író­nő ötlete nyomán íészült a forgató­íönyve. Női szem­mel, a családi tragédia szemszö­géből vizsgálja a kérdést. Therése Langlois polgárasszony több mint egy évtizede várja haza a férjét, Albertet, akit a német fasiszták a háború alatt letartóztatták és koncentrációs tábor­ba hurcoltak. Külvárosi kávéházba véletlenül betévedő vándorban férje vonásait véli felfedezni. Az illetőről tudják a környéken, hogy elvesztette emlékezőtehetségét, bizalmatlan és senkit sem enged be kalibájába. Lang­loisné minden eszközzel szólásra akarja bírni az ismeretlent, s amikor úgy hiszi, elérte célját, az idegen rejtélyesen eltűnik ... Colpi sajátos stílussal dolgozott. Meseszövése kissé vontatott, de ez nem hibája a filmnek, inkább formai velejárója. Az elhagyott asszony éle­tében a háborús évek távlatából újra hallat magáról. Remekül stilizált je­lenetben látjuk ezt, azon az emléke­zetes estén, amikor Langloisné meg akarja szólaltatni vélt férjét. A me­nekülő és megriadt embert az „Albert Langlois" kiáltásra önként magasba emeli kezét, mintha várná a tarkó­lövést. A múlt rémségeinek pillanat­nyi felvillanását ámokfutás követi. Az ismeretlen eltűnik, s a rendező igy megoldatlanul hagyja a talányt: a férj volt-e vagy valaki más. A kül­földön díjat nyert film más béketár­gyú filmekkel együtt méltán sorolha­tó azon alkotások közé, melyek a tő­kés Nyugaton ls kegyetlen vádat emelnek a fasizmus ellen. A rutinos Alida Valii és Georges Wilson mélyen átélt művészi Játékára épül a siker. Binka Zseljazkova fiatal bolgár ren­dező filmje Fiatalok voltunk a II. moszkvai nemzetközi filmfesztivál egyik legnépszerűbb díjnyertes film­je volt. Hrisztov Ganev forgatókönyve alapján romantikus szerelmi történe­tet vitt vászonra a fasiszta megszál­lás idejéből. Hősei az ellenállási moz­galom harcosai: Dlmo és Veszka. Sorsuk tragikusan végződik. A kln­zőkamrában. Törhetetlen hűségüket ff szabadság ügyéhez azonban a halálig megőrzik. Jelenet a Nagyon hosszú távollét című filmből Zseljazkova érdekes jelenség a mű­vészvilágban. Egyéni úton halad és sokszor merész megoldásokat visz filmjébe. Már a film elején sikerült jelenet a kihalt, elsötétített városban imbolygó zseblámplafény játéka. S mennyi szimbólum van a virágcso­korban, mely nem mindig a szerel­mesek közti megbecsülést jelenti, ha­nem az ellenállás harcosai közt meg­beszélt jel ís lehet. Vaszil Holiolcse­vet elismerés illeti művészi fényké­pezéséért, mely sok hatásos, erősen szimbólikus jelenet megörökítését eredményezte. Divot Dimitr BujnozoV, Veszkát Rumjana Korabelova alakí­totta művészi átéléssel. Emilio Fernandez mexikói rendező neve nem ismeretlen a mozilátogatók körében. Most John Steinbeck neves amerikai író novellájából készült filmjét, A gyöngy-öt mutatták be. A drámai történet alapgondolata a la­tin-amerikai szegény emberek létküz­delme, a boldogságra törekvése, melynek sok akadálya van. Végül egy megszokott átlag DEFA­film szerepelt műsoron: Kurt Maetzlg Szeptemberi szerelem c. alkotása. Röviden így' jellemezhetnénk : Szerel­mi háromszögbe beépített kémhistó­ria, mely természetesen happy end-es megoldással végződik L. L. KULTURÁLIS HIREK HETFÖN SZÓFIÁBAN ÓRIÁSI SI­KERT ARATOTT Jaroslav Dietl cseh­szlovák szerző „Szent Katarína nyug­talan búcsúja" című komédiája, ame­lyet az állami Szatirikus Színház adott elő. Ot és félmillió dollárért vette meg a Warner Brothers amerikai filmvál­lalat a My fair Lady című nagysikerű musical megfilmesítésének jogát. Minthogy a darab Shaw Pygmalion­Jának zenés változata, feltételezhető, hogy e hatalmas summából jut vala­mi Shaw örököseinek is. A Szeptemberi szerelem három hőse Jól indult a könyvhónap A csehszlovákiai kiadóvállalatok a könyvhónap kerületi és Já­rási bizottságai útján gondoskodtak arról, hogy e jelentős kulturális ese­mény méltóan kezdődjék. Egyéb rendezvények mellett a sönyvhőnapot azok a kisebb-nagyobb könyvkiállítások jellemzik, amelye­ket az üzemekben, vállalatokban, hi­vatalokban és iskolákban rendeznek. Csupán a nyugat-szlovákiai kerület­ben mintegy 3000 kiállítás nyílik meg, Bratislavában pedig a szabad­ban Könyvtavasz címen rendeztek kiállítást. A könyvkereskedésben a könyv­újdonságokon kívül az olvasók már­cius folyamán új könyvnyeremény­sorsjegyeket is találnak. Beszélge­tésekre jönnek össze a szlovák írók­kal, fordítókkal, a kiadóvállalatok dolgozóival. Rudo Móric Zlaté Mo­ravcébe, Katarína Lazarová Trnavá­ra, Hana Zelinová Banská Bystricá­ra látogat, a Bratislava környéki községeket Zuzka Zguriška keresi fel, Bratislavában a Steiner Gábor utcän márcfus 10-én megnyílik a Slovenský spisovatel és a Mladé letá kiadóvállalatok kulturális köz­pontja, ahol 6 előadást tartanak. Bratislavában Cáp elvtárs, a Cseh­szlovák Ojságírő Szövetség igazgató­ja március elején minta könyvsza­lont nyit meg, a könyvesboltok és könyvtárak dolgozói részére. Megje­lenik a tavaszi Könyvmagazin, amelynek tartalma és kiállítása igényesebb az eddigieknél. A fal­ragaszok között találjuk Božena Hajdučíková-Plochánová szatirikus, a könyvhónappal kapcsolatos falraga­szát, a Csehszlovák Televízió műso­rában pedig a márciusi kaleidoszkóp keretében Korolkov a Háború titka című könyvének drámai változatá­val ismerkedhetnek meg a nézők. (smj 1962. március 8. ÜJ SZÖ 7 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom