Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-08 / 66. szám, csütörtök

JÓL FELKÉSZÜLTEK A TAVASZI MUNKÁKRA V A žilinai járás­ban a Teplička nad Váhom-i EFSZ azok közé a szövetkeze­tek közé tartozik, amelyek már régen rájöttek a gépesí­tés előnyeire. Állí­tólag ők voltak az elsők a járásban. Milan Ďunkel szö­vetkezeti elnök és fivére, Vladimír, a gépesítő, aki csak három évvel ez­előtt jött az ipar­ból a mezőgazda­ság segítségére, jól tudja, hogy a gé­pek az egyik leg­hatékonyabb esz­közt jelentik a me­zőgazdasági terme­lés, a munkater­melékenység növe­lésében, vagyis ab­ban, hogy a mező­gazdaság az Ipar színvonalára emel­kedjék. Éppen ez a gépekhez való vi­szonyuk, a csalha tatlan segítőtársba — a gépbe vetett bizalmuk vezetett minket a szövetke­zetbe. A gazdasági udvart teljesen bebo­rította a fehér hótakaró. Az egyik oldalán a tehénistállók, sertésólak húzódnak, az udvar közepén nyitott színben állnak a mezőgazdasági gé­pek, kombájnok, trágyaszórók, vető­gépek stb. és mindjárt a kapunál balkéz felől egy hosszúkás épületben vannak a garázsok, a Javító- és ko­vácsműhely. A garázs nyitott ajtaján át láttuk, hogy itt tartják a szövet­kezetesek a traktorokat. A műhelyben és a garázs előtt ls mozgalmas élet folyt. A traktorosok és a gépesítési központ javltómun­kásai jól felhasználták a téli szüne­tet. A műhely előtt álló Super mellett Vladimír Dungel gépesítő segített Martín Talapka és Alojz Procházka traktorosoknak a villanyvezeték meg­javításában, a műhelyben pedig Ig­nác Mintái, Rudolf Dungel és Emil Dungel traktoros Václav Hajek sze­relővel a trágyaszőrókat Javította és tisztította. A gépek javításának rendkívül nagy figyelmet szentelnek az egész szövet­kezetben. Ezt bizonyította a szövet­kezet elnökének és Stefan Dungel agronómusnak a látogatása is, akik éppen felülvizsgálták a garázsokban levő traktorokat. Amikor később el­lenőrizték a színben lévő többi gépet ls, a gépesítők csoportjához léptek. — Nos, hogy megy a munka — kérdezte az elnök. — Jól. Válaszolta a gépesítő. — Már nincs sok hátra. Csak befejez­zük a trágyaszórók és a boronák javítását. A traktorok és a gépkocsik A jövő komplexbrigádja már rendben vannak, a Super kivéte­lével. Hiányzanak ugyan az alkat­részek, de már jöhet a tavasz. A Teplička nad Váhom-1 EFSZ gé­pesítési központjának dolgozói való­ban jól felkészülnek az idei tavasz­ra. Mihelyt befejezték a mélyszán­tást, nagy kedvvel hozzáláttak a gé­pek javításához. Amint Vladimír Dun­gel gépesítő elárulta, elég gépük van javításra és karbantartásra, de a komplex földművelésre mégis kevés. Igaz, hogy nemrégen új gépeket kap­tak a gabona kétmenetes aratására, de alig várják, hogy megérkezzen a motoros saraboló gép, a két burgo­nyaültető, az önműködő rakodó, a mű­trágyazúzó, a trágyaszállító kocsi, az Istállótrágya-szóró gépek stb., ame­lyek vásárlását erre az évre tervez­ték. Talán már eltalálta az olvasó, mire törekednek a szövetkezet gépesítői és tráktorosai. Sokat hallottak és ol­vastak a komplexbrigádokról. Hogy nincsenek tapasztalataik? Sebaj, hisz a gépesítés úttörői közé tartoznak a járásban. Több oktatáson vesznek részt, találkozókat terveznek, a dél­szlovákiai EFSZ-ek komplexbrlgád­jainak tagjaival. Es végeredményben senki sem mondhatja róluk, hogy nin­csenek tapasztalataik a gépekkel. Ogy akarják biztosítani a munkák el­végzését, hogy időre minimális költ­séggel, fáradságos robot nélkül dol­gozzanak. Éppen ez ösztönzi a legjob­ban a tepličkai gépesítőket munka­szervezésük megváltoztatására. Idei feladataik a múlt évi eredmé­nyekhez viszonyítva sokkal nagyob­bak. Tavaly bizony nem teljesítet­Hogyan növeljük a burgonya hozamát Az Idei tál szokatlan zordsággal kö­szöntött hazánkra. A múlt évi decemberi, az idei januári ás február elejei hideg próbára tette burgonyaprizmáinkat. Ter­mészetesen a prizmában most még kül­sőleg sem lehet megállapítani a fagy­kárt. Rendszeres ellenőrzéssel azonban már tájékozódtunk a prizmák soriéról. Most már főleg csak arra töreked­jünk, hogy a fagykár következményeit csökkentsük. A fagyos prizmában — mihelyt enyhébbre fordul az idő — a fa­gyott részeken rothadási gócok kelet­keznek. Az ilyen prizma hamarosan be­melegszik A bemelegedett helyek fölött a hótakaró elolvad, a főidből hamar ki­olvad a fagy, a prizma erősen gőzölög, és a föld több helyen besüpped. A prizma hőmérséklete semmi esetre se emelkedjen 8 C fok fölé, mert ilyen­kor megindul a gumókban a csírázás, majd később a káros csíragumó-képző­dés, amely kelés! hiányt és kisebb ter­mést eredményez. Az erősen bemelege­dett prizmát gombosvlllával forgassuk át. majd a külső hőmérséklettől függően vékonyabb-vastagabb szalmatakaró alatt hütsük. A burgonya termesztésekor Igen hatá­sos beavatkozás a csíráztatás. Ennek előnye ugyanis nemcsak a termés idő­beni értékesítéséből származó jövedelem­többletben mutatkozik meg, hanem ab­ban is, hogy a korábban behordott nö­vény helyét a silókukorica foglalhatja el. A vetőgumónak szánt prizma több he­lyéről a tél végén — mihelyt lehet — vegyjink gumómintát. A csíráztatást a burgonya tényleges ültetése előtt 30—40 nappal hamarább kell megkezdeni. A ki­válogatott egészséges Ultetőburgonyát erre alkalmas ládákba vagy polcokra he­lyezzük 12—15 fokos, jól megvilágított helyiségben, hogy rövid, zömök, zöld csí­rákat fejlesszen. Az ilyen gumó elülte­tése után gyorsabban kel kl és növek­szik, hamarabb virágzik, nagyobb gumó­kat növeszt és 14—20 nappal korábban kerülhet piacra, amiből szövetkezeteink szép bevételhez jutnak. A tárolt burgo­nya ugyanis tavasszal csírázik, ize rom­lik, tápértéke csökken, a gumó fony­nyad, és étkezésre használhatatlanná vá­lik. Nem csoda tehát, hogy június má­sodik felében az újburgonya már nagyon ték a cukorrépa, a lucerna, a lóhere, a tavaszi keverékek és a silókukorica vetési tervet. A takarmányhiány rész­ben hatott az állattenyésztési termé­kek piaci termelésére. Nem teljesí­tették a tervezett hús- és tejfelvá­sárlást, igaz, hogy egyrészt az állat­gondozók rossz munkája következté­ben, de az istállótér hiánya miatt ls. Idén végre tudatára ébredtek, mily nagy felelősség hárul rájuk az élel­miszerellátás terén. És éppen itt van a legnagyobb szerepük a gépesítők­nek. El kell érni, hogy elegendő ta­karmányuk legyen az állattenyésztési termelés céljaira és emellett teljesít­sék a gabona tervezett piaci terme­lését is stb. Érdekes, mily jól tudnak számolni a gépesítők. Kiszámították, hogy csu­pán az egy mázsa burgonya termelé­sére fordított költség 1961-ben 20 ko­rona körül mozgott. Az ültetés és a betakarítás komplex gépesítésével legalább 12 koronát takarítanak meg minden mázsa burgonyánál. Az Idén elhatározták, hogy 60 hektáron ter­melnek burgonyát. A szövetkezet vál­lalása így szól: „Az egész területen 160 mázsa átlagos hozamot érünk el, ebből körülbelül 17 hektáron legalább 200 mázsát." A szövetkezet elnöke bízik benne, hogy a traktorosok hamarosan újabb felajánlással csatlakoznak ehhez a vállaláshoz, mert szükséges az ele­gendő mennyiségű takarmány, hogy az állattenyésztési termelés dolgozói teljesíthessék a hús, a tej és a tojás­termelésben tervezett feladatokat. És az elnök ismerve őket, jól tudja, h.ogy a „fiúk" Vladimír Dunkel gépesítő vezetésével az idén ezt meg is teszik. J. S. keresett cikk, amelyről — bár magas a fölvásárlási ára — mégsem mondhat­juk, hogy elegendő mennyiségben áll a közellátás rendelkezésére. Helyes cslráztatással 30—35 nap alatt minden gumón 4—6 rövid, erős csira képződik, amelyek hossza 1—3 cm között mozog. Ültetés előtt 2—3 nappal csök­kentsük a helyiség hőméisékletét 9 fok­ra, hogy az ültetfigumók megedződje­nek. Csak akkor UltetUnk, ha a talaj hő­mérséklete elérte a 7—8 fokot. A burgonya nagyobb terméshozamá­nak lehetőségeit, amelyek a talaj jó előkészítésében rejlenek, eddig nem használtuk ki eléggé. Mivel a burgonya vízigényes növény, jó agrotechnikával sok csapadékot kell tárolnunk a föld­ben. Amint azt a körülmények megen­gedik, a lehető leggyorsabban simítással és boronálással porhanyítsuk a talaj felületét. E munkák sorrendje a talaj minőségétől függ Nehezebb talajokon jobb előbb boronálni, a könnyű talajo­kon pedig előbb stmitúzzunk . és csak azután boronáljunk. A talajmüveléshez szükséges eszközöket gépcsoportokban is alkalmazhatjuk. Az ilyen megmunká­lás alkalmával nem vész el sok a ta­lajnedvből, és meggyorsítjuk a gyom csírázását. A burgonya ültetése előtt ok­vetlenül szükséges a talaj felületének porhanyltása és a gyomirtás. A földet 12—14 cm mélyre porhanyít­suk meg. Nehezebb talajon, ahol gyako­ri a csapadék, a sekély szántás is al­kalmazható, de a kétszeres boronálás sokkal előnyösebb, főleg ha a második horonálás más irányú és mélyebb. Nitrogéntartalmú trágyákból burgonya­termesztéshez legjobb a kénsavas am­móniák. Felét az ültetés előtt, a másik felét pedig a burgonya levelezésekor al­kalmazzuk. A meszet vakszántás előtt poralakban adagoljuk. Igaz, a burgonya előcsíráztatása né­mi többletmunkát és befektetést igényel, de ez a kettős termés értéke révén bő­ségesen megtérül, lőleg, ha az említett agrotechnikai munkálatok sorrendjét be­tartjuk. Az előcsíráztatás, valamint a jól alkal­mazott agrotechnika, a jobb és olcsóbb burgonyatermesztés biztos záloga. - tis ­Javítják a traktort • •••••••••• Értékelték munkájukat Járásunkban a bolkoveel EFSZ veze­tősége jói felkészült a zárszámadásra. A zárszámadáson megtárgyalták a múlt hiányosságait, és jó tervet készítettek erre az évre. A tagság élénk vita ke- | retében foglalkozott a szövetkezet fej­lesztésének kérdéseivel. A közgyűlés ünnepe volt az egész fa­lunak. A szövetkezet vezetősége minden lakost meghívott a közgyűlésre, s az azt követő szlnlelőadásra is. A faluban lakó üzemi dolgozók ls reggelig együtt mu­lattak a szövetkezeti tagokkal... A bol­koveel öregek véleménye szerint ilyen jól sikerült, bensőséges, baráti hangula­tú mulatság nem volt még Bolkovcén. Sólyom László, Lučenec y\ei4icsak főző kanálla I • •• A meleg napsugarak és a lan­gyos szelő hatására a stel­nicai szövetkezet földletröl ts eltű­nik lassan a hótakaró. Ez azt je­lenti, hogy küszöbön a talajelöké­szítő munkák és a vetés elvégzé­sének Ideje. A szövetkezet vezetősé­ge jó gazda módjára — mint a múlt években — most is egybehívta a tagságot, hogy megtanácskozza ve­lük a legfontosabb munkák elvégzé­sének módját, a munkaszervezés bo­nyolult, sokrétű kérdéseit. Messze környéken kötelességtudó, szorgalmas embereknek ismerik a falubelieket, akik ezúttal sem val­lottak szégyent, pontosan megjelen­tek a szövetkezeti gyűlésen. A nem­rég átálakított tágas kultúrházban minden szék gazdára talált, mire fán Mojžiš elnök üdvözölte a meg­jelenteket. Szavaiból félreérthetetle­nül kicsendüli, hogy ez Idén mily fontos terveket kell megvalósítania a szövetkezetnek. Több mint hét százalékkal kell fokoznlok a terme­lést, hogy lépést tarthassanak a kö­zös gazdálkodás eddigi fejlődésé­nek ütemével, teljesíthessék az áru­termelés fokozására tett felajánlá­saikat. Ondrej Biba agronómus múlt évi tapasztalatai alapján főleg a mun­kaszervezés kérdéseiről beszélt, ami tavaly bizony sok gondot okozott a vezetőségnek. — Főleg az asszonyokra apellálok — mondotta felemelt hangon.— Elő­fordult ugyanis, hogy a répaföldön szinte hemzsegtek, más munkasza­kaszon ugyanakkor kevés volt a munkaerő. V olt ám ebből haddelhadd! Zú­golódtak, egymásközt zsörtö­lődtek az asszonyok, így adtak ki­fejezést nemtetszésüknek. Altg vár­ták, hogy az agronómus befejezze mondanivalóját. — Minket hibáztattok? Azt gon­doljátok, hogy az asszonyokat ter­heli a felelősség a rossz munka­szervezésért? Hányszor mondtuk, hogy családonként mérjétek ki a megművelésre váró kapásnövénye­ket? — kiabálták a felháborodott asszonyok a vezetőség felé. Olyanná változott a terem eddig szerény, csöndes hangulata, mtnt a felkavart méhkasé. Csupán az öreg Ondrej Gajdoš felszólalása tompí­totta a feszültséget. — Ami igaz, az igaz — szólott szigorú hangon a vezetőséghez. — Senki sem vethet követ a mi asszo­nyainkra. Ha az egyelésről, kapá­lásról volt szó, mind a répaföldön hajlongtak, nélkülük szénánkat sem takaríthattuk voľna be veszteség­mentesen. Ám nézzük meg az állat­tenyésztést. Itt ts főleg nőt munka­erőkkel találkozhatunk. A férfiak csak a takarmány szállítással fogla­latoskodnak. r^ajdoS bácsi szavai jól ráptrí­tottak az elnökre, agronómus­ra és az asztal mögött ülő vezető­ségi tagokra. Ján Puškár könyvelő bátortalanul, szinte szótagolva kért bocsánatot a gyűlésen „támadt" fél­reértésért. — Nem akarom a vezetőséget menteni, valóban ml követtük el a hibát a munkaszervezésben, mert nem hallgattunk eléggé a tagságra, az asszonyokra. Elmondhatom, a nőknek köszönheti szövetkezetünk, hogy néhány év óta az elsők közé tartozunk a járásban. De az asszo­nyok se sértődjenek meg. Hányat javasoltunk már közülük a vezető­ségbe? Minden évzáró gyűlésen. Persze, egyikük sem akar funkciót vállalni. Sokkal közvetlenebb lenne velük a kapcsolat, ha az asszonyok soraiból is lenne csoportvezető. Ha derekasan megállják helyüket a termelés legfontosabb szakaszain, a vezetés és a munkaszervezés csín­ját-bínját is, tudom, könnyen elsa­játítják. A könyvelő szavat komoly kér­dést vetettek fel. Hány szövetkeze­tünk van, ahol az asszonyok kivon­ják magukat a vezetésből. Igaz, sok helyen meg is van erre az okuk. Sielnlcán például, mint Ctčmanová Mária sertésetetőnő elmondotta, a HNB nem gondoskodott a lakosság­nak nyújtandó szolgáltatások háló­zatának kiépítéséről. Nincs a falu­ban mosoda, a fontosabb közszük­ségleti cikkek beszerzéséért a já­rási székhelyre kell utazníok. Az óvoda kérdése szintén nincs meg­oldva, hiszen a csúcsmunkák idején — nyáron — a szünidő miatt zárva van. Ha mégis funkciót vállalnának, ez azt jelentené, az asszonyok szá­mára, hogy a „két műszak' helyett — munkábajárás, a házi teendők elvégzése — hármat kellene teljesí­teniük. Sajnos, ez nemcsak a sielntcaiak problémája. Másutt is hasonlók gá­tolják a nők bekapcsolódását a tár­sadalmi munkába. A HNB titkára azonban megígérte, hogy ez idén az óvodát a nyári Idény alatt is nyitva tartják és a szövetkezet majd gondoskodik a mosoda üzembehe­lyezéséről. Ez megkönnyíti az asszo­nyok munkáját, tág lehetőséget nyújt hivatásuk betöltésére a társa­dalmi élet egyéb szakaszain is. E nnek fejében a szövetkezetben dolgozó asszonyok felajánlást tettek és megígérték, hogy pártunk kongresszusa tiszteletére 237 ezer korona terménytöbblettel fokozzák a közös gazdaság árutermelését. A sielnicai asszonyok bebizonyították, hogy nemcsak főzőkanállal, hanem kapával, gépekkel és tollal, ceru­zával a kezükben ís megállják he­lyüket a falu szocialista építésében. SZOMBATH AMBRUS Elégedett emberek A közelmúltban ünneplőbe öltözött asszonyok, férfiak, fiatalok és öregek ballagtak a mulal kultúrház felé. A zár­számadásra gyülekeztek. — Most már érdemes a közösben dol­gozni — mondogatták egymásnak az em­berek. Arról nem nagyon beszéltek, ami eddig fájt. Bár ezt a két esztendőt nem olyan könnyű elfelejteni. A tagok figyelmesen hallgatták az el­nöki beszámolót. Csak akkor hallatszott A DRAHOVCEI SZÖVETKEZETESEK (trnaval járás) tavaly több mint 100 szá­zalékra teljesítették a sertéshús felvásárlási tervét. Ez évben az első két hő­napban ugyancsak eleget tettek kötelességüknek, és megvan a lehetőség arra, hogy az 1982. évre tervezett 1400 mázsa sertéshús helyett (1200 hektár mező­gazdasági terUleten gazdálkodnak) néhány tonnával többet adjanak piacra. A ké­pen: Jozef Rusňák zootechnikus és a három gondozó, Margita Brezovská, Helena Segešová és Anna Cesneková eladásra válogatják a sertéseket. (K. Cích — ČTK-felv.) egy-két szisszenés, amikor a növényter­mesztés fogyatékosságairól volt szó. Az­után az építkezés fontossága, az állat­állomány teljes összpontosításának szük­ségessége, a munkaegységekkel való ta­karékosság, a tagok iskoláztatása stb. került szóba. Az elnök azt is megemlí­tette. hogy javult a helyi nemzeti bi­zottság és a szövetkezet vezetőségének együttműködése. A könyvelő a termelési eredmények­ről számolt be, gabonafélékből csak 60 százalékra érték el a tervezett hektár­hozamokat. Valahol tehát mulasztás tör­tént ... Az állattenyésztésből túlszárnyalták a tervezett bevételeket. A nyolckoronás eíőlsghez még öt koronát oszthattak munkaegységenként a zárszámadás nap­ján. Taps, mosolygó arcok, elégedett emberek — ezt láthattuk a gyűlésen. S jött a vita. — Miért nem műtrágyáztunk idejében? Egy másik hozzászóló azt sürgette, hogy gőzerővel kell hozzáfogni az épít­kezéshez, mert 1952 óta a szövetkezet alig épített valamit. Ojabb kérdések. — Ml lesz a vizenyős földekkel a Cse­vice körül és a Malomvölgyön? — Miért termelünk olyan zöldségfélét, amely határunkban nem vált be? — Mi lesz az utánpótlással, a fiatalok­kal? Igen, a fiatalok. Ez a kérdés csak fel­vetődött, de a helybeliek nem nagyon szóltak hozzá. Nem, mert a tagok na­gyobb része maga sem akarja, hogy gyermeke a mezőgazdaságban dolgozzon. Elfelejtik talán, hogy ma mér a mező­gazdaságba is szakemberek kellenek? Nem a szakképzettség hiánya volt-e a közelmúlt évek eredménytelen gazdál­kodásának az oka? A szövetkezet jelenlegi vezetői föld­szerető, tapasztalt parasztemberek. De a fejlődéshez az szükséges, hogy az emlí­tett és nem említett fogyatékosságokat már a közeljövőben közös erővel eltávo­lítsuk. Budai József 1962. március 8. ÜJ SZÖ 5 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom