Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-08 / 66. szám, csütörtök

I Az élei iisiiislcii szakaszán A mai napon egy ütemre dobban hazánkban minden szív. A hála, a szeretet érzésével fordulunk a nők, az asszonyok és anyák felé,' hogy a hétköznapok tengerében ezt a napot ünneppé varázsoljuk számukra. Virágerdők indulnak útnak a gyárakba, az irodákba, a laboratóriumokba és az üzletekbe, mindenü vé, ahol nők dolgoznak, - hogy mosolyt fakasz­szanak. Mert nálunk a nők a férfiakkal vállvetve a társadalom egyenrangú tagjaiként dol­goznak az élet minden szakaszán és becsülettel állják meg helyüket. Lelkiismeretes munká­jukkal kivívják a társadalom megbecsülését. Ugyanakkor teljesítik a nő legszentebb hivatását: életet adnak, a boldog otthon melegében nevelik az új nemzedéket. Példás munkásnő A Szovjetunió nagy segítséget nyújt Indiának a hazai kőolajipar megte­remtésében. jelenleg 125 szovjet szakember segít az indiaiaknak. Punjab államban Hoshiarpur közelében szovjet gépekkel 4531 méteres olajkutat fúrtak. Délkelet-Indiában ez a legmélyebb. A képen: Szovjet szakemberek az elektromos fúrúmű Diesel-motorjainak kezelésére oktatják az indiai szakembereket. , (CTK—TASZSZ felvétele) A görög népnek meg kell akadályozni a fasizmus előretörését Athén (CTK) — Az EDA, Görög­ország Egységes Baloldali Pártja irá­nyító bizottságának VII. plénuma, Athénben tartott ülésén értékelte a párt tevékenységét és a demokrati­kus mozgalom feladatait a jelenlegi kritikus helyzetben, amely az 1961. október 29-1 meghamisított parlamenti választások után következett be. Passzalidisz, az EDA elnöke meg­nyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a görög népre fontos feladat vár. Ez a feladat a fasizmus előretörésének meggátlása, a demokrácia felújítása és a demokratikus változások megva­lósítása az országban. Az EDA végrehajtó bizottságának nevében A. Brilakisz mondott beszé­det. Hangsúlyozta, hogy a demokrati­kus erők szétforgácsoltsága az 1961. évi parlamenti választások idején le­hetővé tette a reakciós erőknek, az oligarchia és az Idegen hatalmak hí­veinek, hogy terrorral, önkénnyel és a választások meghamisításával ural­mon maradjanak. A végrehajtó bizottság felhívja a fi­gyelmet arra a veszedelemre, amely a görög népet a függőség politikája részéről fenyegeti és kijelenti, hogy egyesíteni kell a görögországi demok­ratikus erőket, hogy a reakció ellen-, állását letörjék. ¥7 ITARTÖAN kutatom szemét, ar­** cának minden vonását. Nem­csak az elhangzott szavak, hanem a távolba tekintő szürkéskék szempár­ból áradó őszinteség és szerénység is képet ad a harmincnyolcéves, munka­ruhás asszony, Justína Oláhová egyé­niségéről. Szerénysége nem erősza­kolt. Ez a természete, ilyen ő min­dig. — Gyermekkorom? Szüleim? Nem emlékszem rájuk, kétéves voltam, ami­kor meghaltak... A szeme sarkában megbúvó könny­csepp a meleg családi otthon, a szü­lői szeretet és gondoskodás szívbe­markoló hiányáról árulkodik. Gondolatai az emlékezés szárnyán a múltba szállnak... A kis csemetét Liptovská Revúcán senki sem vállal­ta. Kinek is kellett volna egy éhes szájjal több abban a nyomorgó falucs­kában, ahonnan a koldus is visszafor­dult. Árvaházba került. Kláštor pod Znievomban élte le gyermekkorát. A tizenegyéves leányka ezután Tren­Cínbe került szolgálónak egy tanító­hoz. Nem volt éppen rossz dolga, de mit kereshetett? Havi hatvan koroná­ban egyeztek meg, viszont távozáskor néhány elhordott ruhán és cipőn kí­vül mitsem kapott. Nem volt mit ten­.nie, visszament az árvaházba. A ser­téseket gondozta, a kertben dolgoz­gatott és végezte mindazt, amivel megbízták. Itt ismerkedett meg fér­jével. Élettársat kapott, de a gondok­tól nem menekült. A férje szülei lát­ni sem akarták őt — az árvaház ne­veltjét. Hol nővérénél, hol sógornő­jénél lakott, míg a férj munkát ke­resve a világot járta. Majd jött az úgynevezett szlovák állam és vele együtt a háború. Férje csak a felszabadulás után került ha­za. Moston talált munkát, de szívük visszavágyott Szlovákiába. így kerül­tek Vranovra és a Hencovcei Fafel­dolgozó Üzembe. Amikor a Kelet-Szlovákiai Vasmű építkezésére toboroztak dolgozókat, férje ls jelentkezett. A Žiar nad Hro­nom-i oktatás után tavaly januárban lakást kaptak, és végre összekerült a kis család. A fiatalasszony előbb brigádmun­kát végzett a téglagyárban, aztán a múlt év októberében ő is idekerült a csőforrasztóba, közel férje munka­helyéhez. Itt dolgozik most is, a csö­veket lakkozza. — így kell ezt csinálni — mutatja. S hangosan elneveti magát, amikor orrcsiklandó szag hatására zsebkendő után kapok ... Csak meg kell szok­ni... Én szívesén csinálom, asszony­munka ez. Olyan, mintha a húsvét előtti meszelést végezném... A munka hevében szétfoszlik a ke­serves múlt árnyéka. A boldog jelen biztonsága, a jövőbe vetett hit lüktető ereje váltja fel. J USTÍNA OLÁHOVÁ munkatelje­sítményéről, munkaszereteté­ről Ladislav Horvát mester és mun­katársai beszélnek. Justina Oláhová a múlt árvája, ma példás munkásnő, aki magatartásával nemcsak felette­sei, hanem munkatársa^ elismerését és szeretetét is kivívta. * Kulik Gellért Adenauer szolidáris a revansistákkal Az emberek és a könyvek barátja Bonn (ČTK) — Adenauer nyugat­német kancellár Bonnban fogadta Krügert, a Kitelepítettek Revansista Szövetségének elnökét. Bár a nyu­gatnémet revansista szervezetek ve­zetői az utóbbi napokban gyakran fe­jezték ki aggodalmukat Bonn úgyne­vezett keleti politikájának kérdésé­ben, megmutatkozott, hogy ezek az aggodalmak feleslegesek voltak. Adenauer kancellár ezúttal is tel­jesen szolidáris volt a revansista szervezetek vezetőinek követeléseivel. A sajtó híreiből kitűnik, hogy a kan­cellár kijelentette, a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányának jelen­legi politikája e téren változatlan. A szövetségi kormány továbbra sem is­meri el az Odera-Neisse határt. KOMMENTÁRUNK A burmai puccs háttere Burma helyzete nem volt valami­lyen szilárd az utóbbi években. Ne Win katonai kormányát 1960. már­ciusában U Nu polgári kormánya váltotta fel. Tizennégy hónappal ez­előtt a reakciós, amerikabarát tisz­tek csoportja kísérletet tett az U Nu-kormány megdöntésére. Szán­dékukat idejében meghiúsították, de a polgárháború veszélye nem hárult el. A mostani március másodiki ka­tonai puccsal kapcsolatban két kér­dés merül fel: Mi késztette a had­sereget a megmozdulásra, melyek az államfordulat várható bel- és külpolitikai következményei. A külföldi sajtó egyetértően meg­állapítja, hogy mindenekelőtt belpo­litikai okok voltak a puccs mozga­tóerői. Nem kevésbé fontos körül­mény volt az, hogy a burmai nem­zetiségek az államhatalom alapos decentralizálását szorgalmazták. Az ország észak-keleti részén élő nem­zetiségek azt követelték, hogy Bur­ma váljék egyenjogú államok únió­jává. A központi kormány csak a külügyminisztériumot, a belügymi­nisztériumot, a honvédelmi minisz­tériumot, a közlekedésügyi minisz­tériumot irányítsa, a többi kérdés­ben azonban a nemzeti államok au­tonóm kormányai döntsenek. Ez ter­mészetesen az alkotmány módosítá­sával járt volna. U Nu kormánya beleegyezett vol­'na az alkotmánymódosításba, ám határozottan ellenezte az alkotmány megváltoztatását. A hadsereg veze­tői is ellene voltak. Ne Win tábor­nok többször bírálta a kormányt, de nem vették komolyan a szavát. Ezért igen alaposan előkészített puccsot hajtott végre. Az államfordulat egyik fő oka volt az is, hogy U Nu kormány­pártjában frakció alakult ki, mely a polgárháború békés befejezését követelte. Befolyása gyorsan növe­kedett. A kommunisták vezette el­lenállási mozgalom (a párt illegá­lis) többször javasolt méltányos megoldást, a teljes fegyverletételt azonban határozottan elutasította. Az utóbbi időben a frakció előre­tört és megegyezésre törekedett az ellenállási mozgalommal, amit a hadsereg már régóta ellenez. A puccs további oka a behozatal államosítása. A kormány tudta, hogy ezzel maga ellen Ingerli a burmai kereskedőket, s ezért a tő­késeknek felajánlotta, hogy bizonyos részük lehet a behozatalban. Az im­port ellenőrzési jogét természetesen megtartotta. A kereskedelmi kama­rák és az Antifasiszta Népi Sza­badságliga párt nem értett ezzel egyet. Az 1958-as és a mostani katonai puccs közös vonása, hogy mindket­tőt a hadsereg hajtotta végre Ne Win tábornok, vezérkari főnök irá­nyításával. A hadsereg az 1958-as és a mostani puccs után is döntő sze­repet játszik az ország életében. 1958-ban azonban nem függesztet­ték fel az alkotmányt, nem oszlat­ták fel a parlamentet és nem tar­tóztatták le a vezető politikusokat, mint most. A hadsereg politikai ha­talmát akkor Ideiglenes állapotnak tartották, mely az 1960. évi válasz­tásokkal véget ért. Nem bocsátkozhatunk találgatá­sokba, mit hoz a jövő az ország éle­tében. Vitathatatlan, hogy a hadse­reg beavatkozása az ország politikai életébe sok mindenre kihat. Veszély­ben forognak a lakosság demokra­tikus Jogai. Az új kormány kijelentette, hogy nem változik a burmai külpolitika, hogy a pozitív semlegesség politiká­ja felel meg legjobban az ország érdekeinek. Akármilyen szépen hangzik ís ez, az amerikai akna­munka már folyik. RP DR. MIROSLAVA HRUBEŠOVÄT, a Csehszlovák Tudományos Akadémián kerestük fel. Miután baktériumokkal és víruszokkal dolgozik, közvetlen munkahelyére, a | kémiai osztályra be sem vezethetett. Elfoglaltsága elle­nére szakított ma­gának egy kis időt, hogy közelebbről is megismertessen II munkájával. Hrubešová elv­társnő azonkívül, hogy a természet­tudományok doktora és okleveles gyógyszerész, a kémiai tudományok kandidátusa, szakmája a biokémia. Ennyi komoly titulus hallatára senkt se higgye azt, hogy a kedves Miros­lava pápaszemes, mogorva, magába­zárkózott vénasszony. Korántsem! Csinos, negyven év körüli életvidám nő, Imádja a szakmáját, él-hal érte, de ezenkívül még sok minden egyéb is érdekli. Elsősorban a közéleti te­' vékenysége. Hogyan győzi a rengeteg munkát, a felelősségteljes feladatot idővel és energiával? — Beosztás kérdése az egész. Csak akarni kell, tervezni a munkát és minden megy, mint a karikacsapás. Mindig érdekelt az ember élete, egészsége, a különféle betegségek, a halál problémája, ezért már középis­kolás koromban elhatároztam, ha mó­<dom lesz rá, tudományos pályára lé­pek. Emlékezik. Szlovákiai származású, íilinán érettségizett. Az Akadémián tíz éve dolgozik. Milyen tudományos munkát végez? — Kollektívámmal együtt kutató­munkával foglalkozom. Az immunoló­giai csoportban az ellenhatású anya­gok mechanizmusát, rendeltetését és az anyagok képződését tanulmányoz­zuk. Főleg az érdekel bennünket, ho­gyan keletkeznek az emberi szerve­zetben a különböző ellenhatású anya­gok, s hogyan jönnek létre. Milyen célt szolgál ez a kutató­munka? — A szervezet megvédését a fertő­ző betegségek ellen. Meg kell talál­nunk az egyes fertőző betegségek megfelelő oltóanyagát, mely azután minden esetben a kór megelőzéséhez vezet. Immunológiát csoportunk tagjai különböző szakmákban dolgozó orvo­sok. Ugyanazt a problémát az -egyes orvosok saját szakszempontjukból ta­nulmányozzák, de az elért eredmény­nek egységesnek kell lennie. Hrubešová elvtársnő tudományos fejtegetései már eddig is több alko­tásban látták napvilágot. Gyakran Á hlohoveci kozmetikai üzem dolgozóinak több, mint 80 százaléka nő. Ja­nuári tervüket 100,3, feb­ruári tervüket 100,5 szá­zalékra teljesítették. Fel­vételünkön Margita Hor­nová, az üzem igazgatója (Jobboldalt) a gyertya­gyártó-részleg kiváló dol­gozójával, Anna Pavlíko­vával beszélget. jV. Pfibyl —CTK —felv.) utazik külföldre is, hogy a szakma­beli értekezleteken beszámoljon ész­revételeiről, megfigyeléseiről. Leg­utóbb égy angliai kutatóintézet meg­hívására járt Londonban, ahonnan há­romhónapos ott-tartózkodás után csak a napokban tért vissza. Miroslavát azonban nem elégíti ki eredményekben gazdag, tudományos munkája. Már egyetemi hallgató ko­rában a Nemzetközi Diákszövetségben dolgozott. 1956-ban Csehszlovákia küldötteként részt vett Tokióban az atom- és hidrogénfegyverek elleni második világkonferencián. Volt Hi­rosimában és Nagaszakiban, látta az atombombatámadás áldozatalt. Beszélt velük... Miroslava Hrubešová 1946 Óta tag­ja pártunknak. Akkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy minden idegszálával hazáját fogja szolgálni. 1959-ben a svédországi Kungaldban a Csehszlovák Nőbizottság képviseleté­ben a fegyverkezés és a nukleáris jegyverek betiltásáért összehívott vi­lágkongresszuson hazánk asszonyai­nak álláspontját fejtette kt. Ezek szerint szórakozásra már nem is jut ideje? — Dehogy nem. Szeretem a zenét, a színházat, nagy élvezettel úszom, teniszezek és vasárnaponként szor­galmasan kirándulok. Természetesen sokat tanulok, olvasok, hiszen a könyv — miután nincs családom — leghűségesebb barátom. A könyv és természetesen az ember. KARDOS MÁRTA Traktoroslány Gyakran megtörténik, hogy Szmolyák Boriskát, a csinos 18 éves leánykát nem a nevén szólít­ják, hanem egyszerűen traktoros­lánynak. Egyszerűen? Talán nem is egészen úgy, mert van ebben valami elismerés, megtisztelés is, főképp a férfiak részéről. Mert ki hitte volna?... De kezdjük az elején. — Olyan lány ez a mi Boris­kánk — mondogatta az anyja is­kolás lányéra —, hogy ennek job­ban kell a traktor, meg a gépek, mint a tű, meg a konyha. Sokszor félórákig elnézegetett egy-egy gépet, csodálta, hogyan válnak láthatatlanná a sebesen forgó kerék küllői. A gép munká­jára talán a legkevesebbet figyelt abban az időtájban. De teltek az évek, az iskola elvégzése után a barátnők már iftind szakmát vá­lasztottak, ő még várt. Egyszer aztán kirukkolt a tervével. — Traktoros akarok lenni »• mondotta határozottan. — Ne bomolj — mondták töb­ben is a barátnők közül, amikor megtudták, hogy Boriska beirat­kozott a traktorosok tanfolyamá­ra. — Nem lánynak való a gép —< intették az anyáskodó asszonyok. 0 egyszer mosolygott, máskor bosszankodott a tanácsokon s a tanfolyamot csak szorgalmasan látogatta. Mikor aztán a képesítő­vizsga után a tanácsadók orra elé tartotta a hajtási engedélyt, akkor már irigye is akadt. Még mondo­gatják ugyan, hogy ajjaj, majd a tavaszi munkában elválik, kell-e hozzá segédtraktoros, de az ilyes­mire (bár nincs letapadva a nyel-, ve) ritkán .válaszol. Mert megelég­szik egyelőre azzal, hogy beosztot­ták a brigádba. A komplexbrigád­ba. És a traktorosok bíznak ben­ne. Igaz, nem lesz könnyű dolga versenyezni a környéken is híres ptol'anyi traktorosokkal. De hát ép-' pen ez az érdekes. Megmutatni, hogy a nő éppen úgy megbirkó­zik a géppel, mint a férfiak. Hogy Polanyban ő kezdi elsőnek? Bizo­nyára nem lesz utolsó. (H) O] SZÖ 4 * 1962. március 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom