Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)
1962-03-07 / 65. szám, szerda
Versenyben a jobb eredményekért A bratislavai Figaro bonbongyártó részlegének dolgozói Rudolf Salčák vezetésével elhatározták, hogy versenyezni fognak a CSKP XII. kongresszusának részlege elmért. Felajánlásukban azt olvashatjuk, hogy a munkatermelékenységet 10 százalékkal fogják növelni, javítják a termékek minőségét és csökkentik a selejtet. Valamennyien részt vesznek a pártoktatásban és a kulturális rendezvényeken. (V. Pfibyl — CXK-felv.) Kecskére hssták a káposztát Az elmúlt napokban a nyilvánosság nagy érdeklődéssel kísérte Jozef Hercegnek, a Nový Liptov-i EFSZ volt elnökének és további tíz társának bűnperét a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróságon. A bűnszövetkezet tagjai tetteiket a falu szocialista építésének leple alatt követték el, olyan melléktermelési ágak létesítésére vetették a súlyt, melyek a szövetkezet fo tevékenységét teljesen háttérbe szorították, tág teret engedve a spekulációnak, a társadalmi tulajdon megkárosításának. Hercegék tárgyalása éles reflektorfénybe állította a szövetkezetbe befurakodott kapitalista, magánvállalkozó elemek üzelmeit, a megvesztegetést és a spekulációt. Kiderült, hogy a laza ellenőrzés milyen sok alkalmat ad az álcázott ellenségnek, hogy a közösség rovására, -bűnös úton, Jogtalan anyagi előnyökhöz jusson. Jozef Herceg, a minden hájjal megkent hajdani konzerv-, és később játékszergyáros, mint annak idején, most is kapitalista módszerekkel irányította a szövetkezetet, önkényesen rendelkezett a közös vagyonnal, súlyosan megsértette a szövetkezeti demokráciát. Üzelmei akadálytalan folytatása érdekében a megvesztegetés módszeréhez folyamodott. A szövetkezet a baráti alapokon történő elhelyezkedésnek, a hamis pénzügyi eredmények folytán a féktelen díjazás korlátlan lehetőségének, a deklaszszált, korrupt elemeknek valóságos paradicsoma lett. Az évek múltával a szövetkezet földterülete is gyarapodott. A kezdetben 105 hektáros szövetkezet néhány év alatt 5221 hektáros hatalmas mezőgazdasági üzemmé- fejlődött és hat község kis- és középparasztjai csatlakoztak az Időközben Nový Liptov névre átkeresztelt szövetkezethez. A szövetkezet ilyen arányú bővítése tulajdonképpen csak elkendőzése volt a mellék- és segédüzemek törvénytelen felduzzasztásának. Mi hasznára vélt a szövetkezetnek például a kavicsbánya, a lakatos- és Iparművészeti tárgyakat készítő műhely, a háziipar, a távolsági teherszállító tevékenység, ha a mezőgazdasági termelésben az állam iránti kötelezettségeit nem tudta teljesíteni és a tagok ledolgozott munkaegységeinek kifizetésére sem volt elegendő pénz a kaszszában? Elősegítette ez a tevékenység a mezőgazdasági termelést? Távolról sem. Csupán az elnök és a segédüzemek irányításával megbízott spekuláns elemek gazdag bevételi forrásául szolgált. Beigazolódott, hogy míg a szövetkezetesek átlagos havi jövedelme alig közelítette meg az 1200 koronát, addig az elnök fizetése négyezer koronánál is többre rúgott. Pressler, közismert magánvállalkozó a háziipar vezetéséért havonta 2800 korona fizetést és 1296 korona távolsági jutalékot kapott. Zsoldos egykori földbirtokos és Pružinský, a fasiszta szlovák állam pénzügyminiszterének a fia szintén meg lehettek elégedve a havi háromezerrel. Mint már említettem, a szövetkezet fő tevékenysége, a mezőgazdasági termelés másodrangú kérdéssé alacsonyodott le s a szövetkezetbe beférkőzött kapitalista elemek minden erejüket a segédüzemek fejlesztésére összpontosították. 1960-ban például a melléktermelési ágak a szövetkezet bevételeinek mintegy 68,2 százalékát nyújtották, pangott, egy helyben topogott a mezőgazdálkodás. A hízósertések súlygyarapodása még a 0,25 kilogrammot sem haladta meg. 100 tehéntől 54 borjút választottak el. Jozef Herceg, Zoltán Reiter könyvelővel körmönfont módon nem létező szövetkezet nevére állatfelvásárlás címén 400 ezer korona beruházási kölcsönt csalt kl a járási takarékpénztártól. Másik esetben állathizlalásra kötöttek szerződést, hogy olcsó szemes takarmányhoz jussanak. A kiutalt gabonát azonban nem a hizlalásra szánt állatokkal etették fel, hanem kiskereskedelmi áron a Zdrojon keresztül értékesítették. Jozef Herceg és bűncsoportja több mint kétmillió korona kárt okozott az államnak, a szövetkezetnek. Semmibe sem vették azt a kormányrendeletet, mely a melléktermelési ágak és a segédüzemek szerepét szabályozza a szövetkezetben. Hercegnek és társainak nem az volt a célja, hogy a mezőgazdasági termelést fejlesszék. Bűnös üzelmeikkel egyéni meggazdagodásukat, a harácsolást tartották szem előtt és mint kizsákmányoló elemeknek az volt a fő törekvésük, hogy a szövetkezeti gazdálkodás, a közös termelés létjogosultságát megcáfolják. Törekvésük | azonban nem vezetett eredményre, ' mert a szocialista társadalom szigorú kézzel sújtott le rájuk, megkapták méltó büntetésüket. Ez az eset egyúttal figyelmeztetés is azok számára, akiknek kötelességük gondos, körültekintő munkával elejét venni a társadalmi vagyon ellen vétő ellenséges üzelmeknek. Szombath Ambrus Több ezer köbméter fát takarítanak meg A Liptovský Hrádek-i Drevoimpregna dolgozói a faforgácsból készült deszkák gyártásánál keletkezett hulladék újrafelhasználásával több mint 8000, húsz méter magas fát takarítanak meg. Az üzem dolgozói az elmúlt évhez viszonyítva jelentősen növelik a termelést. Ennek érdekében a Královo Pole-i Gépgyár szakemberei a préselt deszkák gyártására fejlesztési részleget szerveznek az üzemben. E részlegen gépsort is alkalmaznak majd, mely tökéletesen osztályozza a nyersanyagot és harmadára csökkenti a gyártási időt. Az új részlegen május elején indul meg a munka. Elnyerték a „Szocialista munka részlege" címet (ČTK) — A nyugat-csehországi kerületben elsőként a radnicei Textilgyár kesztyűkészítő részlegének dolgozói nyerték el a „Szocialista munka részlege" megtisztelő címet. A múlt évben kiváló eredményeket értek el a kollektíva tagjai. Évi tervüket már december 20-án teljesítették és az év végéig még 9000 kesztyűt gyártottak terven felül. HAZÁNKBAN A NÖI TANÁCSADÓK és az egészségügyi központok nőgyógyászati osztályainak száma 45-tel szaporodott, úgyhogy hazánkban öszszesen 2261 ilyen intézmény működik. Szabályozzák a Kis-Duna medrét A plzeiii V. I. Lenin Művek szerelőkollektívája Josef Hnát vezetésével egy szovjet kohászati üzem számára készülő hengerdei berendezésen dolgozik. (J. Uhlár CTK felvétele) k u 1 r ű r z* A Szlovák Kamarazenekar hangversenye A Szlovák Kamarazenekar sikeres olaszországi vendégszereplése után ezúttal második műsorával lépett a bratislavai hangversenyközönség elé. Kamarazenekarunkat a fiatalok együttesének nevezhetjük. A tizenegy-tagú vonóskar nemrégen alakult és így zenei múltját tekintve Is fiatal még, de amellett kiforrott produkciót nyújt. Az együttes művészi vezetője és lelke Bohdan Warchal. A tehetséges fiatal muzsikus nemcsak lendületes játékával, de egész lényével vezet és irányít. A kamaraegyüttes minden tagja feladata magaslatán áll, minden játékos külön-külön szép teljesítményt nyújt és amellett odaadással teljesíti a nemes kamarazenélés kívánalmait. Műsorukban érdekes ívet vontak az olasz preklasszikus koncerto-muzsikától napjainkig. Már a műsornyitó Vivaldi tí-dúr szimfóniában (2. szám) világosan kitűnt, hogy fiatal művészeink friss, modern szellemű muzsikálással tolmácsolják a barokk mestert. A barokk elképzelést mai művészekkel és mai hallgatók számára neu» is igen lehet maradéktalanul megvalósítani. A következetes archaizálás, a túl szűkre vont történelmi keret levegőtlenséghez vezetne. Együttesünk szabadon és fesztelenül a másik utat választja: a régi zenében is azt Keresi, ami a mának szól, s ezzel végső fokon, bár ez paradox állításnak hangzik, a régi zenét is hűségesen szolgálja, mert közelebb hozza a mai ember érzésvilágához és ezzel átmenti a mába és a jövőbe. Ebben a kényes helyzetben természetesen nem könnyű mindig megtalálni az egyensúlyt, és muzsikálásuk értékét alapjában véve nem csökkentette, hogy Corelli Concerto grossójában például túlzásba vitték a szabadosságot. A műsor fénypontját Bach d-moll Csembalóversenye jelentette. A csembalószólót Zuzana Ružičková, a müncheni nemzetközi csembalóverseny győztese adta elő. Zuzana Ružičková imponáló biztonsággal és megragadó muzikalitással kezeli a csembalót. A fiatal prágai művésznő csakugyan megtalálta és új életre keltette a régi, kedves hangszer lelkét. A mélyenszántó, hatalmas alkotást nagyvonalú formai felépítéssel adta elő, rendkívüli intenzitással játszott, művészi szándékainak mélységes komolysága rabul ejtette a hallgatóságot, amely a gyönyörű produkcióért zúgó tapsviliarral mondott köszönetet. A „Gyászzene" finomvonalú előadásával, amit Paul Hindemith 1936-ban komponált Londonban V. György ha'' lálára, eljutottunk a mához. A mű eredeti rendeltetésén kívül mint kifejező zene is érdekes és figyelemre méltó. A tartalmas estet Max Butting vonóskarra írt Szonatínája zárta be. Butting, aki 1888-ban született Berlinben, jelentős helyet foglal el a mai német zeneszerzők sorában és a Német Demokratikus Köztársaság zenei életében vezető tevékenységet fejt ki. Művészi útját sok kisebb zenekari mű mellett kilenc szimfónia rajzolja ki. Sajátságos jelenség, hogy Buttingnak e nagyszabású szimfonikus alkotás mellett ls az intim formákban van erőteljesebb mondanivalója. A közönség szeretettel ünnepelte a Szlovák Kamarazenekart, sőt két ráadást ls „kitapsolt". A teremben szívélyes, meleg hangulat uralkodott. Mindenki, akinek szívügye a zene, őszintén örül annak, hogy a sokat ígérő kamaraegyüttes megalakulásával a bratislavai hangversenydobogón hazai művészekkel felélesztjük és újra meghonosítjuk a kamarazene nemes szellemét. HAVAS MÁRTA M SOKAT ÍGÉR0 INDULÁS A szlovák marxista irodalomtörténet mind ez ideig elsősorban a szocialista irodalom kezdeteinek feldolgozásával foglalkozott. Az első időszakban az eszmeileg és művészileg kiemelkedő írók: Jilemnlcký, Fraňo Krá! és Eduard Urx munkásságát tanulmányozta. A kutatás most már kiterjed az egész szocialista művelődésre is. Ezt bizonyítja Štefan Drug — szlovák nyelven — most megjelent munkája: Fejezetek a szlovák szocialista Irodalom kezdeteiről. Drug munkájában elsősorban komoly ismeretterjesztő anyagot közöl, de megkísérli alapvetően jellemezni mind azt az irodalmi anyagot, amelyet a kommunista sajtó publikált, vagy amely bármiképpen ls összefügg a szlovák proletariátus osztályharcával. Juraj Spltzer bevezetőjében megmagyarázta a mű küldetését és a további irodalomtörténeti kutatásokban betöltött szerepét. Drug munkája alkalmas kiindulópont. Megcáfolja a régi helytelen elképzeléseket a szlovák szocialista irodalom kialakulásáról, főleg abban az időszakban, amikor még nem született nagyobb lélegzetű szocialista-realista mű. A szerző hat fejezetben kíséri fi-: gyelemmel a szlovák szocialista kuln túra első időszakát. Főleg arra tö-i rekszik, hogy rámutasson, a szociális-; ta kultúrának igenis van „polgár-; joga" a szlovák nemzeti kultúrában. Értékes a szlovák szocialista gyer-i mek- és ifjúsági irodalom, valamint a szocialista színház kezdeteinek feldolgozása is. A mű az 1921—1925-ös évekkel, a pártmunka kezdeti idősza-. kával foglalkozik. A szeržô munkájában nehéz problémákra bukkant és minden esetben igyekezett legalábbis rámutatni megoldásukra. Néhány szerzővel Drug nem tu-í dott mit kezdeni, és nehéz volt is-i mertetésénél többet nyújtania, de az anyag újszerűsége és érdekes volta némileg feledteti ezt a hiányosságot. Nem hallgathatjuk el, hogy a könyvből hiányzik egy befejező rész, amely összefoglalná a kutatás eddigi ered-: ményeit és meghatározná további irá-: nyát. Štefan Drug műve ennek elle-; nére is segítséget nyújt az új irodalomtörténet-szemlélethez orientálá-: sában és a két háború közötti iroda-, lom további tanulmányozásához. Néhány számadat az iskolaügy területéről Népgazdaságunk óriási fejlődése megköveteli a nép műveltségének állandó fokozását. A fejlett iparban, az erősen gépesített mezőgazdaságban és építészetben, s másutt is egyre több és több képzett szakemberre van szükség. Talán éppen ezért ma már mindenki számára természetesnek tűnik, hogy a főiskolákon nem százak, hanem ezrek és tízezrek tanulnak. Éppen így természetesnek vesszük azt ^ hogy bár évről évre új szakiskolákat építünk, még mindig kevés a flmterem a közép- és szakiskolákon. Az iskolaügy fejlődése rendkívül jelentős szerepet tölt be rendszerünkben, ezért itt röviden azzal szeretnék foglalkozni, hogyan telje sítettük e feladatókat a harmadik ötéves terv elsp évében. A Hydrostav, valamint a Vasúti Építkezési Vállalat dolgozói jelentős munkát végeznek : 14,5 kilométeres szakaszon a Kis-Duna medrét szabályozzák. S munkának, amelyet 1959-ben kezdtek el és az idén fejeznek be, az a célja, hogy megkönyuvitsék a víz lefolyását. A szabályozás idején Sgymillió százezer köbméter földet mozgatnak meg. A föld egy részét felhasználják a vasúti töltés emelésére. A mederszabályozás eredményeként a Dunából a legalacsonyabb vízálláskor is másodpercenként átlag 21 köbméter víz folyik a KisDunába. A szabályozás továbbá lehetővé teszi a bratislavai üzemek szennyvizeinek ritkítását és biztosítja a szükséges vizet öntözési célokra is. A Kis-Duna medrét»j azon a helyen, ahol a i Dunából elágazik, mintegy három méterrel kimélyítették. Itt zsilip épül a víz szabályozása céljából. A zsilipen másodpercenként 90 köbméter vizet is leengedhetnek. Az idén befejezik a szabályozási munkákat a Kis-Duna medrének még hátralevő 5 km-nyi szakaszán is. 5600 0J FŐISKOLAI HALLGATÓ Bevezetőül megállapíthatjuk, hogy nagy vonalakban teljesítettük a feladatokat, bár a középiskolákban a tanulók száma nem érte el a tervezettet. A főiskolák nappali tagozatainak első évfolyamára 7740 fiatal jelentkezett, közülük azonban csak 5600-at vettek íel, még így i's 240-nel többet, mint amenynyit a terv előírt. Bár a főiskolai hallgatók száma egészében meghaladja az előírtat, a bratislavai Komenský' Egyetem Természettudományi Karára nem volt elég jelentkező, és némi nehézségek voltak az irányszámok teljesítésével a košicei Műszaki Főiskolán és a nttrai Mezőgazdasági Főiskolán is. Az elsb évfolyamba felvett főiskolai hallgatók 54 százaléka az általános műveltséget nyújtó középiskolából került ki, 22 százaléka szakiskolát végzett, a többi pedig közvetlenül a munkahelyről került a főiskolára. A munkaviszony mellett folytatott főiskolai tanulmányokra 3540 hallgatót vettek fel, 880-nal többet, mint az előirányzat. Kedvezőtlenebb volt a helyzet a tanulók felvételét illetően a közép- és szakIskolákban, valamint a pedagógiai intézetekben. A terv szerint az elmúlt évben 15 400 tanulót kellett volna felvenni a szakiskolákra. 19Ö1 szeptemberét tekintve az említett Iskolák I. évfolyamaiban 13 500 tanuló, azaz a tervezettnél 12 százalékai kevesebb fiatal tanult. Legkedvezőtlenebb volt a helyzet az élelmiszeripari szakiskolákban (87 százalék), az építészeti és földmérői szakiskolákban (71 százalék], a közlekedési (81 százalék) és az egészségügyi szakiskolákban (83 százalék). A felvételt ezeken az iskolákon többek között az is akadályozta, hogy nem rendelkeznek megfelelő elszállásolási lehetőséggel a diákok számára. A mezőgazdasági és erdészeti iskolák Iránt ls kisebb volt az érdeklődés, mint ahogy azt feltételeztük. Az első évfolyamokra majdnem ezer diákkal kevesebb jelentkezett. KEVÉS A JELENTKEZŐ A 12 ÉVES ISKOLÁKRA Az a tény, hogy az általános műveltséget nyújtó középiskolák az előző két évet követően tavaly sem teljesítették a tanulók felvételének tervét, azzal a a következménnyel jár, hogy már 1963— 1965-ben kedvezőtlen lesz a válogatási lehetőség a főiskolai tanulmányokra. Az elmúlt évb§n az általános műveltseget nyújtó középiskolákra 8300 tanuló helyett csak 6500-t vettek fel. Hasonló a helyzet a pedagógiai intézetek nappali tagozatain is, ahová terv szerint 2000 hallgatót kellett volna felvenni, a valóságban azonban csak 1530 jelentkezett. 1961-ben befejeződött az alapfokú 9 éves iskolák szervezeti átépítése. Ezzel áttértünk a 9 éves iskola kötelező látogatáséra, minek következtében a tanulók száma 64 400-al emelkedett. 1961-ben Szlovákiában 773 500 tanuló látogatta ezeket az iskolákat, 20 100 tanulóval több, mint a harmadik ötéves terv előirányzata erre az időszakra. 1384 OJ TANTEREM IS KEVÉS? Az alapfokú 9 éves iskolák tantermeinek száma az elmúlt év folyamán 1384-el gyarapodott, úgyhogy december végére 24 717 tantpremmel rendelkeztek. Ez még mindig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megszüntethessük a délelőtti—délutáni tanítást. A tanulóknak 54 százaléka még mindig két váltásban jár iskolába. Igaz, 1960-hoz viszonyítva történt némi javulás, mert ez a szám akkor 60 százalék volt. Mindennek ellenére Iskolaügyünk az elmúlt év folyamán ismét nagy lépést tett előre. Az itt közölt adatok azonban szolgáljanak figyelmeztetőül a nemzeti bizottságok és felelős dolgozók számára. Iparunk, építészetünk és mezőgazdaságunk magas műszaki színvonala elképzelhetetlen kellő számú középiskolai és főiskolai végzettségű szakember nélkül. IMRICH FARKAS 19S2. március 7* 0] SZÚ 5 *