Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-07 / 65. szám, szerda

A Duslo építői között Ma még a tervezők sem tudják pontosan, hány hektár területet „fog lal majd le" a Šaľa nad Váhomban épülő Duslo, azaz Európa egyik legmodernebb, legkorszerűbb gépi berendezésekkel felszerelt nitrov;éngyára. Már maga ez a tény sokat mond, sokat árul el a leendő gyárról.,— Mindegy — mondogatják a hatalnas létesítmény építői — feladatainkat elvégezzük. Semmi sem állhatja utunk ... — így beszélgetnek a Mátyus főid büszkeségének építői. Ez az elszántságuk, ez az optimizmusuk nem frázis csupán, hanem az épülő szocialista hazánkat még szebbé, még gazdagabbá tenni akaró emberek komoly, megfontolt szavai. Éliás Ferenc elvtárs, a nitrogénóriás építési munkálatainak nagyobb részét végző Hydrostav šafai részlege' üzemi bizottságának elnöke — fiatal. Majdnem az építkezés kezdete óta ismerem. Tettre kész, mozgékony emberként él emlékezetemben. A legelső találkozásunkon 1960 vége felé ezt mondta egy alkalommal: — Nem könnyű itt a munka! De nem hátrálunk meg, mert ez szégyen volna ... És ma, 1962 márciusában, amikor újra együtt tapossuk, gyúrjuk a rozsdaszínű, agyagos sarat sem mondott mást, noha azóta jókora munkát végeztek az építők. Elég csak annyit említeni, hogy az üzem legyes részlegeiben még ez évben megkezdődik a termelés ... — Dolgozóink nagy sikere lesz ez — mondja elgondolkozva Éliás elvtárs, majd így folytatja: — Emlékszik még Fazekasékra? Ma már versenyeznek ... 1 Elgondolkozom egy kicsit, kutatok emlékeimben. — Emlékszem! Hogyne emlékeznék arra a napra! Akkor is ilyen lucskos, havas idő volt — mondom nevetve ... Valamivel több mint égy éve tőrtént... Éliás elvtárssal, tízóraizás közben találtuk a vasasok nagyszámú kollektíváját. Jóízűen falatoztak, közben lassan szűrték fogaik között a szót. Egy barna, szélesvállú, nyugodt tekintetű férfi szenvedélyes hangon szólalt meg: — Én csak amondó vagyok, emberek, hogy bátran nézzünk szembe a nehézségekkel.... — Igen ám János — szőlt közbe egy vastag hang —, csakhogy tapasztalatok nélkül... — Ugyan! — ellenkezett a széles vállú Farkas János. — A mozgalom elindítója, a moszkvai rendező pályaudvar kollektívája iš tapasztalatok nélkül kezdte- el a versenyt... — És hogyan gondolod? Külön alakítsünk-e brigádot a csoportokból vagy egy nagyobb kollektívában tömörül jilnk-e? Mert ez is fontos! No és aztán az is, hogy mik legyenek a felajánlásaink, célkitűzéseink ... ? — vetette közbe izgatottan az előbbi hang. Farkas János meghökkent a kérdések özönére, de borostás arcán mosoly Játszadozott. A Jelenlévők érdeklődéssel fordították feléje fejüket. Mindannyian kíváncsiak voltak a válasz• •••••••••• ra Farkas |ános, a kommunista nem feszitotte sokáig a kíváncsiság húrját. Így szólt: — Mindegy, hogy hány brigádot alakítunk. Felajánlásainknak azonban két célt kell követniük ... Előtérbe kell helyeznünk munkánkat és A brigád tagjai: középen Farkas János, Ferenc és Kuman József. balról Brand A Pragokoncert Csehszlovák Zeneművészeti és Színházi Képviselet baráti találkozót rendezett Prágában az újságírók és a Szenegál Köztársaság nemzeti együttesének tagjai részére. (V. Lomoz — CTK-felv.J egymás közötti kapcsolatainkat kell új alapokra fektetnünk... Igen, így beszélgettek, vitatkoztak, több mint egy évvel ezelőtt Farkasék. Akarták a brigádot, de féltek is. Féltek, mert nem akartak szégyent vallani; mert az építkezésen még csak egy kollektíva versenyzett a szocialista munkabrigád címért. Tapasztalatok hiánya! Az építkezés kezdeti nehézségei! — vetették fel akkor. Az építkezés vezetősége és a pártszervezet megígérte a segítséget, és mégis — tudom meg Éliás elvtárstól — csak tavaly novemberben érett tetté gondolatuk. — Jól ismerjük őket. Nagyszerű fiúk — mondták róluk, dicsérték őket mások is... Hirtelen erős vágyat éreztem, hogy felkeressem Farkas János szocialista munkabrigád címért versenyző kollektíváját. így szóltam a mellettem lépkedő elnökhöz: — Szeretnék találkozni velük! — Mi sem egyszerűbb ennél — válaszolta szívélyesen Éliás elvtárs. » # » Sár, lucsok, gyéren szállingózó hó és szél mindenütt. A földből kimeredező hatalmas épületek, vaskonstrukciók. Hosszan és tekervényesen kígyózó különböző átmérőjű csőrendszerek; égnek törő, karcsú, magaS gyárkémények ... Körülöttük, rajtuk emberek. Építők. öregek, fiatalok, de egy közös cél vezeti őket, irányítja fáradhatatlan kezüket, melynek nyomán szinte naponta csinosodik, erősebbé, izmosabbá válik ez a Vág menti óriásüzem. De nemcsak az üzem, hanem az építők is változnak, izmosodnak. Egy példa: 1960. december 31-ig még csak két kollektíva versenyzett a szocialista munkabrigád címért. Ma már 13 brigád dolgozik a Duslo építkezésénél. Ebből három kollektíva a CSKP XII. kongresszusának brigádja címért versenyez. E kollektívák egyike a szóban forgó Farkas-brigád is, amely már évek óta dolgozik együtt. Farkas elvtárs mosolyogva fogad munkahelyén, a betont erősítő vaskonstrukciókat kötő részlegen. Bemutatja két munkatársát, Kuman Józsefet és Brand Ferencet. — Sokáig érleltük a brigád megalakításának gondolatát, de végül is kimondtuk a döntő szót. Két brigádot alakítottunk eddig a vasasokból. Az egyiket Albert Mihály, a másikat én vezetem, Mi kilencen vagyunk — mondja Farkas elvtárs és hozzáteszi: — Nehéz volt, nehéz ... Hát igen. Minden kezdet nehéz, de ha túl van már rajta az ember, büszkeséggel gondol arra, hogy erősebbnek bizonyult, szilárdabbnak, mint azok a körülmények, amelyek ideigóráig visszatartották, gátolták őt. így van ez valahogy Farkasékkal is. űk tudják, hogy versenyre lépésük nem afféle „nesze semmi, fogd meg Jól". Tudják, mire vállalkoztak. Tisztában vannak azzal, hogy nehéz utat kell megtenniök a győzelemért. Jól esett hallanom mind tőlük, mind sok más embertől az építkezésen, hogy bíznak egymásban, hogy látogatják egymás családját, hogy kialakulóban van közöttük valami, ami ezelőtt hiányzott mindennapi életükből, munkájukból, viszonyaikból. Jólesett tudomásul venni, hogy bíznak vezetőjükben is, a 48 éves, kommunista Farkas Jánosban. A pártnak azonban Kuman József és Sisák József is tagjai, Brand Ferenc pedig tagjelölt. — Feladatainkat teljesítjük — szólal meg váratlanul Kuman elvtárs, aki a második világháborúban mint a Szovjetunióban megalakult Csehszlovák Hadtest tagja, a fasisztákkal vívott harcban 28 ólmot kapott a testébe. Kuman elvtárs szavait a brigád havi tervteljesítéséről szóló iratok is bizonyítják. Tehát jó munkát végeznek. A brigádtagok kapcsolata, munkafegyelme megjavult. És mégis . .. ! Van valami, ami bosszantja a brigádot, ami nem hagy nekik nyugtot, ami miatt nehezen tudják álomra hajtani fejüket, amire nem lelnek orvosságot. Farkas elvtárs így nyilatkozott erről a „valamiről": — Komoly nehézségekkel küzdünk. Munkahelyünk távol van a betonozások színhelyétől, így a vállunkon kell — könnyű gépesítés hiányában — a betonozás helyére hordani a nehéz konstrukciókat. Ez nagyon kimerítő, és őszintén szólva nem igen akaródzik egyebet csinálni a munka után, mint pihenni. Márpedig vállalásainkban ... Igen, vállalásaikban nemcsak munkáról van szó. Gondoltak benne a szakismeretek bővítésére, kulturális tevékenységre, kulturális akciók látogatására, és egyebekre is. Ezekre nemcsak gondoltak, hanem valóra is akarják váltani őket, segítségre van szükségük. Ami a panaszt illeti, jogosnak tartjuk, mert ki más emeljen szót a gépesítés fokozása érdekében, ha nem ő, a kommunista brigádvezető. Nem kétséges, hogy szava megértésre talál. .KEZES JÖZSEF A felelőtlenség és fegyelmezetlenség KÖVETKEZMÉNYEI A közlekedés múlt évi mérlege — éppúgy, mint az előző években — kedvezőtlen eredménnyel zárult. Ismét számos közlekedési baleset fordult elő, pótolhatatlan veszteségeket okozva emberi életekben, sok sebesülést, tetemes károkat idézve elő. A Belügyminisztérium egy évvel ezelőtt 141/1S60. számú rendeletében adta ki a közlekedési szabályokat. A rendeletnek az volt a célja, hogy hathatós segítséget nyújtson a járművezetőknek és a járókelőknek a közlekedési szabályok betartásában. Sajnos, nem minden járművezető fogadta kellő megértéssel a közbiztonsági szervek és a közlekedési szakemberek jóakaratú utasításait, tanácsait, a rendelet tehát nem Járt a kellő eredménnyel. A közlekedési baleseteket leggyakrabban a megengedettnél nagyobb sebesség, a helytelen előzés, a szabálytalan kitérés, a fogatok és kerékpárok rossz világítása stb. okozta. A Járművezetők sok esetben nem szentelnek kellő figyelmet ezeknek a fogyatékosságoknak, úgyhogy a balesetek túlnyomórészt az ő rovásukra írhatók. Fegyelem kérdése Természetesen a Járókelők is gyakran okoznak közlekedési baleseteket. Mindez arról tanúskodik, hogy polgártársaink közül sokan nem tudatokerek? A közbiztonsági szervek tagjai sok esetben hiába figyelmeztetik a fuvarosokat erre a fogyatékosságra, sőt sokszor hiába bírságolják is meg őket, mert a lámpás és csillámüveg nélküli szekerek és egyéb fogatok továbbra is a közúti közlekedés rémei. Nemtörődömségére már nem egy fuvaros fizetett rá életével, vagy legalább is lovait vesztette el... Sajnos mindmáig a traktorosok is aránylag sok közlekedési balesetért felelősek. A baj fő oka az, hogy még mindig nem kielégítő „különösen a fiatalabb" traktorosok szakképzettsége, műszaki felkészültsége. Ezen a helyzeten sokat javíthatnak az idősebb, tapasztaltabb traktorosok, ha fiatalabb munkatársaik fölött védnökséget vállalva gondos figyelemmel kísérik munkájukat, közlik velük értékes tapasztalataikat stb. Egy aránylag rövidre szabott cikksítják kellőképpen, mily nagy veszélyt ben aligha foglalkozhatunk a közlejelent a közlekedés szabályainak be kedési balesetek okaival kapcsolatos nem tartása. A baleseti statisztika szomorú adatai ösztönözzenek mindnyájunkat a balesetek megakadályozására. Ez elsősorban is nagyfokú önfegyelmet igényel. Ne Járkáljunk sohasem elgondolkozva az úttesten, mert ezzel testi épségünket, sőt életünket veszélyeztetjük. Mennyi fölösleges izgalmat okoznak például a figyelmetlen és fegyelmezetlen Járókelők! Sokan életükkel, egészségükkel fizetnek felelőtlenségükért. Hány szülő siratja a közlekedési balesetek áldozatául esett gyermekét (csak a nyugat-Szlovákia; kerületben 25 gyermek vesztette tavaly életét közlekedési balesetek következtében), és hány gyermek lett nyomorékká a balesetek következtében? Miért? Nyilvánvalóan azért, mert a szülők nem tanítják meg gyermekeiket arra, hogyan viselkedjenek a forgalmas, tehát veszélyes közutakon. Kerékpárosok... Előfordul az is, hogy a földműves akkor tart kerékpárján hazafelé a mezőről, amikor már alaposan besötétedett ... Kerékpárján rendszerint nincs lámpa, és az illető még kaszát, kapát stb. is visz magával. így azután gyakran valóban csak a Járművezetők lélekjelenlétének, fokozott figyelmének köszönhető, hogy az ilyen kerékpáros nem okoz súlyos közlekedési balesetet. Mi történik azonban akkor, ha a sofőr elfáradt a hosszú úttól, vagy pedig köd, esetleg sűrű eső következtében nem látja eléggé tisztán az úttestet?' A következményeket könnyen elképzelhetjük, és azt is hamar megállapíthatjuk, hogy az ilyen baleset kinek a lelkiismeretét terheli... Lámpa nélkül... Mennyi bajt, mennyi kárt okoznak a sötétben lámpás nélkül haladó szeminden problémával. Általában azonban kijelenthetjük — és ezt elsősorban minden járművezetőnek, de ugyanúgy minden járókelőnek is tudatosítania kell —, hogy csak a közlekedési szabályok pontos ismerete és következetes betartása teszi lehetővé a gyors, de amellett biztonságos közelekedést hazánk egyre forgalmasabb közutain. A baleseteket meg kell előzni! Külön fel kell hívnunk minden járművezető figyelmét új büntetőtörvényünk 201. §-ára, amely szerint azt, aki szeszesitalok - fogyasztása után vezet motoros Járművet, avagy másként veszélyezteti polgártársai életét, — egy évig terjedő szabadságvesztésre ítélik. Ha minden Járművezető kellőképpen tudatosítaná ezeket az „eshetőségeket", akkor bizonyára óvatosabb volna, és jóval kevesebb közlekedési baleset fordulna elő. Nyíltan meg kell mondanunk mindazoknak, akik semmibe veszik a közbiztonsági és egyéb szervek jóakaratú figyelmeztetéseit, hogy társadalmunk nem tűrheti feleletőlen magatartásukat! Vegyék tudomásul, hogy a bíróság felelőtlenségük arányában kirója rájuk méltó büntetésüket! PAVOL SMAŽÁK főhadnagy Miért nincs, na van ? AZ EREM KEI OLDALA ka is akadt a háznál, a „nagy nap" Akkor állítottam a szövetkezet irodájába, mikor már vágni lehetett emlékére koccintottak egyet, a füstöt. Volt aki eregesse, mert " szép számban gyűltek itt össze. A nap főszereplője Hruška Jancsi traktoros, vagy ha úgy tetszik a falusi CSISZ-szervezet elnöke. Jancsit nem azért illett a főszerep, hogy talán ö szívja el a legtöbb cigarettát. Szó sincs róla. Máj

s itt a tét. A fiatal traktorosok megbízottja ő a komplexbrigád megalakítására. Jancsi járatlan az ilyen dolgok nyélbeütésében, és mivel a fiatalok mindenáron azt akarják, hogy legyen csoport, a Járástól, sőt a kerülettől kért segítséget. El ts jöttek. A négy CSISZ funkcionárius számolt, írt, a traktoros meg hol az agronómussal, hol az elnökkel beszélte meg a feltételeket, és szürkületre elkészült a négyoldalas fogalmazvány. Ekkorra már teljesen megtelt az iroda a többi traktorossal, a szövetkezet vezetőivel. Szerencsére valaki nyitva hagyta az ajtót, és szabad utat adott a füstnek. Jancsi felolvasta a feltételeket. A traktorosok erősítgették, jó lesz, Jó lesz. A szövetkezet egyik-másik vezetője latolgatott, hangoztatta — mit szól majd hozzá a taggyűlés. De ha jó lesz, hát legyen jó — határozták el, s mivel a szövetkezet évzáró taggyűlésre készült és borocsa Svätý Kráľ-í szövetkezet vezetőségi gyűlésén. A harmadik pontban Ördög bújjék a borába, hogy nagykurtán ez áll: emiatt-e, de ünneprontásra került Tóth Barna és Szabó József juhsor. Egyik megjegyzés után Jött a tartásának, valamint Gyurán Pál sermásik: a komplex növényápolásból téstartásának megvitatása, nem sok lesz, mert a fiatalok nem Hogy mit kell a tartáson megvlszeretnek dolgozni, mindent miránk tatni, arról a jegyzőkönyv mélyen — mármint az öregekre — hagynak, hallgat, az emberek is csak susoga prémiumot sem érdemlik meg. va beszélnek róla. A fiatalok rovására mondott meg- — Tudja, az a Gyurán Pál olyan Jegyzéseket sehogy sem tudom ösz- kiskirály-féle a Nyúlleső-pusztán. szeegyeztetnl a valósággal. Csupa Most is két koca, néhány süldő, készenlét, lelkesedés van a trakto- meg egy fészek kismalac van az 61rosokban még akkor is, amikor ked- jában. A juhászoknál ls hasonló a vüket akarják szegni. Valószínűleg helyzet, egyik is másik is 16 juhot az a baj, hogy a fiatalok gondol- tart. kodnak és ha lehet végre is hajt- Érdekes... és miből tartják el ják — hogyan kell szakítani a ha- ezt a szépszámú állományt? gyományos módszerekkel, és gyor- K

l tudja?... senki sem néz utásabban, olcsóbban elvégezni a munkát. Ez keltheti azt a látszatot, hogy lusták. De semmi esetre sem azt, hogy nem akarnak dolgozni. Feltételezem, hogy mire a taggyűlés elé kerül a dolog, minden na. Valószínűleg a falubeliek azt gondolják, hogy ha az országban mindenféle védett területek léteznek, Jmég a rovarok számára ts) miért ,, , . „ , - • ne legyen a Rimavská Sobota-í jávezetosegt tag megfontolja a csoport rásba

n is olyan példa aijii a szöjelentőségét és tamogatja meg a pre- ve

tkezetek mezítlábas korára emlémíum megszavazasát is, hisz ez a j^eztet. munka legjobb serkentője. • • • Míg a fogalmazvány készült, a szövetkezet papírjai között böngész• Es hogy a fiatalok mindent miránk — mármint az öregekre — hagynak, jut eszembe. Nem úgy fest a dolog, hogy azok az idősebbek tem. Az egyik lapról olvasom: Jegy- mindent rendbehoznának. Vagy ők zőkönyv, felvéve 1962. február 6-án meg a fiatalokra hagyják? (bj) Sok bratislavai járókelő őrült, amikor a Kő-téren kerti lugashoz hasonló, csinos kupolával fedett, kerek-bódé épült, s a benne szorgalmaskodó elárusítónő reggel fél kilenctől este fél tízig különféle édességgel, cigarettával, gyufával szerencséltette a sietős vevőket. Különösen este igen hasznos az Ilyen kis bódé, amikor a cukorkaboltok, cukrászdák és dohányárudák már bezártak. De teltek, múltak a napok, és a bódé elárusítónője egyre gyakrabban ismételgette: nincs kérem, kifogyott, nem kaptam árut... Az egyszerű halandó ezt először szó nélkül tudomásul veszi, másodszor már a fejét csóválja, harmadszor pedig bosszankodik! Minap este kilenckor locspocs Időben hazafelé tartva eszembe Jutott, mily Jó lenne lefekvés előtt egy illatos forró tea, ha hozzá keksz vagy nápolyi ls volna. Sajnos a Kő-térl bódéban sem volt. Se szerencsém, se keksz, se nápolyi ... A bodé ablakán az igazi tényállást semmivel sem leplező, szókimondó felirat: Cigaretta és gyufa nincsl Megkérdeztem az elárusítónőtől: „Ha nincs áruja, hogyan teljesíti a tervet? Majdnem hanyatt estem, amikor megtudtam, hogy ebben az apró bódéban ez év februárjára, tehát 28 napra 80 000 korona az előirányozott bevétel a filléres árucikkek eladásából. — Természetesen teljesíthetjük, sőt sokszor túl ls teljesítjük a tervet, de csak akkor, ha elegendő az áru. Hiszen látja, vevő akadna most ls, pedig már zárunk — válaszolt lehangoltan az elárusítónő. Miért nincs tehát a KS-térl bódéban mindaz, amiből bőven van raktáron? Talán azért, mert a bódé „anyaüzeme", — az Orient-espresso már teljesítette a tervet a konyakok, rumok és duplafeketék eladásával? Nem firtatom részletesebben ezt a kérdést, bár lehet, hogy a RAJ 2 vezetői esetleg „mélyebb értelmű", és „közgazdasági indokokkal" alátámasztott magyarázatot adhatnának arról, amit a járókelő egyszerű vevők csak hanyagságnak, nemtörődömségnek, felületességnek nevezhetnek . .. Én is azonosítom magam velük, hiszen szintén vevő vagyok, egy a sok elégedetlenkedő közül... (kim) Oj SZO 4 * 1S62. március 7.