Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-03 / 61. szám, szombat

ÁZSIAI ÉS AFRIKAI ÍRÖK a mai élet égető problémáiról KAIRÓBAN a közelmúltban véget ért az ázsiai-afrikai írók második konferenciája. Míg az első 1958. végén, Taskentben megtartott ázsiaiafrikai írókonferencián 30 ország íróinak képviselői vettek részt a mostani, második tanácskozáson 45 ország írói képviseltették magukat. SoMICHAEL DEI-ANANG: Sötét Afrika A múlt lapjain hajdani álnok tudatlan vak korok sötét Afrikának neveztek engem. Sötét Afrika? Én építettem a királyok piramisait s tenyerembe zártam győztes cézárok kincseit. Sötét Afrika? Én dajkáltam a civilizáció beteg gyermekét életadó Nílus kanyargó partjain s tőlem kapták görög ajándékként Nyugat fiai. A vas és acél csillogása néha mindent mi nem fémből való homályba rejt. Mikor öröklött íjam s nyilam megvetettem és semmibe vettem az acélt, vasat az egész világon sötétnek neveztek engem. De vasnál s hideg acélnál többet ér a békés művészet a közösségi gondolat s a közösségi lét. Sötét Afrika? Királyin lengő pálmák zsugorodott gyökere alá rejtettem a kincsem, számotokra számlálhatatlanul. Sötét Afrika? Fölöttem már hasad a hajnal. Nézd, látom már tüzesen pirkad kelet felől, lön már az én napom. (Ford.: Monoszlóy M. Dezső) A konferencia szerteágazó programját, számos munkabizottságának sokrétű tevékenységét három fő elv hatotta át: a béke védelmének, az antiimperialista harcnak és a nemzeti kultúrák felvirágoztatásának, valamint az ázsiai- és afrikai országok szolidaritásának gondolata. A két kontinens legkülönbözőbb országaiban élő, egymástól merőben eltérő társadalmi helyzetű, politikai és vallási meggyőződésű írók szálltak síkra ezekért az elvekért. A szovjet Mirzo Turszun-zade és a kínai Mao Dun mellett a minden arab országban köztiszteletben álló idős költő, Abd-ar Razzak al Bassir, a marokkói Mahdi Ben Barka, a nigériai Mokvuto Okoie, Nazim Hikmet, Mulk Radzs Anand, Emanuil Dos Santos, A. M. Azahari Borneóból és Dzsurab Aiub Indonéziából és még sokan mások szenvedélyes beszédekben szólították fel az írókat a béke védelméért és az általános leszerelésért, a gyarmati elnyomás maradványainak megszüntetéséért, az ázsiai és afrikai országok szolidaritásának további növeléséért vívandó harcra. Az egykori gyarmatok nemzeti kultúrájának mai problémáiról szólt érdekes beszédében Sembene Ousmane szenegáliai író: „A kultúra hordozóinak szerepében tetszelgő volt gyarmatosítók most szeretnék elfojtani a fiatal afrikai irodalom felszínre törő életerőit — mondotta a többi között. — Ha megfogadnánk „civilizált jóakaróinknak" olykor udvarias ösztönzés, máskor durva parancs formájában adott tanácsait, akkor az afrikai íróknak valamiféle világtól elszakadt, metafizikus álmodozókká kellene válniok. S még azt is ajánlják nekünk : forduljunk vissza a múlthoz, az ősi időkhöz. Mi tiszteljük népeink múltját, hagyományait és meg akarjuk mondani erről is az igazságot. Ez az igazság pedig nem lesz kedvező a volt gyarmatosítóknak. De nem vagyunk hajlandók elfordulni a mai élet égető problémáitól sem." Az ázsiai-afrikai írókonferencia számos fontos határozatot is hozott. 23 ország képviselőiből évenként ülésező végrehajtó bizottságot választottak, és elhatározták, hogy az első kettőhöz hasonló írőkonferenciát rendeznek ez után minden második esztendőben. A résztvevő országok kulturális közeledésének erősítése érdekében központi fordító-irodát is alapítottak, melynek székhelye Colombo lesz. A konferencia végén elfogadott „Altalános Deklaráció" hangsúlyozza, hogy az ázsiai-afrikai írók törekvései és vágyai elválaszthatatlanul összefonódtak a két kontinens népeinek a szabadságért és nemzeti függetlenségért folyó mozgalmaival. „A jelenlegi helyzetet az ázsiai, afrikai és latinamerikai népek harcának erősödése jellemzi — írja a deklaráció. — E harc eredményeként alapjaiban rendült meg az imperializmus egész rendszere. Az ázsiai-afrikéi szolidaritás lényege jelenleg: a kolonializmus és a neokolonializmus ellen vívott harc, és a harc az új világháború k [robbantásának megelőzéséért." Az ázsiai és afrikai írók konferenciája kiáltványt intézett a világ minden részén élő írókhoz. „Mi, ázsiai és afrikai írók — mondja a többi között ez a kiáltvány — felhívjuk mindazokat az írókat, akik hisznek a saját hivatásukban, hogy minden erejükkel harcoljanak a gyarmatosítás és az imperializmus ellen, a népek szabadságáért, a demokráciáért, és a nukleáris háború veszélyének elhárításáért." Időszerű nyelvi kérdések Olvasóink leveléből kitűnik, hogy a legtöbb nyelvi problémát a szlovák hatás okozza. Katona Róland azt írja, hogy „minden megfontolás nélkül küldjük be a tanulókat a, „sborovfíába" (tanítói szobába), melegítő helyett tepláky-t mondunk, s a Művelődési Ház helyett „Osvetová besedát". Nagy J. munkahelyén igen sok emberrel találkozik, akik magasiskolába (Vysoká škola) járnak, és villásreggelire adnak maguknak (dáme si) szalámit stb. stb." A hibás nyelvhasználat tipikus példái ezek, amikor vagy egyszerűen átvesszük a szlovák szót, vagy „lefordítjuk", csak éppen nem magyarra. Vysoká škola helyett éppen olyan könnyű főiskolát mondani, mint magasiskolát, ha nem könynyebb, csak nem ismerjük a kifejezést, vagy éppen restek vagyunk gondolkozni rajta. A villásreggelire szalámit eszünk kifejezés magyarsága mellett sokkal egyszerűbb is, mint az adunk magunknak. A bemutatott hibák kétségtelenül hibák, egyről azonban nem szabad elfeledkeznünk : egymás mellett élő népek nyelvében kölcsönösen lehetnek bizonyos keverék szók, főleg tréfás kifejezések. Ilyen például: beszélovaf, povedál, kišason stb. Ezek a Lester Cowan rendezi az első szovjet-amerikai koprodukciós filmet, melynek forgatókönyve Mitchell Wilson regénye alapján készült és története mindkét országban játszódik. A film orosz és angol nyelvű verzióban készül, szövjet és amerikai művészek részvételével. H. Boeck: MARXISTA ETIKA ÉS SZOCIALISTA ERKÖLCS A szocializmus építése során gyakran kerülnek előtérbe különböző erkölcsi problémák. H. Boeck egész sor etikai fogalom és kategória elméleti elemzését a mai gyakorlat — a szocialista építés — oldaláról közelíti meg. Többek között elemzi az erkölcs, a szokás, a jog viszonyát, a kötelesség, a becsület, a lelkiismeret, a boldogság kategóriáját. Vizsgálja a szocialista erkölcs legfontosabb alapelveit: a kollektivizmus, a humanizmus, az internacionalizmus és patriotizmus, valamint a munkához való új, szocialista viszony kérdéscsoportot. Részletesen foglalkozik az erkölcs osztályjellegével, a valláserkölcs kérdéseivel. Az etikának, mint tudománynak a módszertani kérdéseit is alapos vizsgálat tárgyává teszi. Az etika és az erkölcsi nevelés problémái iránt érdeklődő olvasóközönség ezzel a könyvvel hézagpótló művet kap kézbe. Megjelent a magyarországi Kossuth Könyvkiadóban szlovák-magyar keverékszók ugyanolyanok, mint a magyarban egyébként elterjedt telefonice, anyagice és mások. Használatuk beszédben tréfás jelleggel nem hiba, de a dáme si és hasonló szlovakizmusok beszédben és írásban egyaránt kerülendők. Szlovakizmusok és magyartalanságok nagy tömegben találhatók a Kelet-Szlovákiában megjelenő Hajnal című lap egyik beküldött számában. A 3. oldalon ilyen mondatot találunk : „... Az élelmezési üzletek szükségleteivel kapcsolatban fennálló nehézségek a Lenin utcán is különféle diszlokációs változtatásokat vezetnek keresztül". Az olvasó nem érti a mondatot. Mi sem, és azt hiszszük, a cikkírója sem. Hosszas gondolkodás után sikerült megfejteni, hogy az élelmiszerboltokat a lakosság szükségleteinek megfelelően másképpen kell elhelyezni. Több üzletre van szükség, és szaporítani kell az önkiszolgáló boltokat. Ugyancsak ennek a cikkneik az egyik mondata számos nyelvi problémát vet fel: „93. sz. alatt levő Dopravný podnik hivatalos helyiségeit a Hutná odbytová základňa Lenin utca 2. sz. alatti helyiségeibe átköltöztetni ... valamint a Štúrova u. 2. sz. raktárhelyiségeibe ..." Hát ebben a mondatban elég kevés a magyar... A Dopravný podnik helyett megfelelne a Közlekedési Vállalat, a Hutná odbytová základňa helyett pedig a Kohőipari Anyagellátó Központ. Nagyon furcsán hat a Lenin utca mellett a Štúrova utca. A tér- és utcanevek magyaros írásával csak javíthatunk anyanyelvünk tisztaságán: Štúr utca, Békeharcosok útja, Gottwald tér, Februári Győzelem út, Szárazvám stb. Természetesen hivatalos címzéseken (posta!) a pontos szlovák elnevezést kell használni Ugyanígy van a vállalatok nevével és rövidítésével is. A VSŽ (Východoslovenské železiarne) helyett KSZV (Kelet-Szlovákiai Vasmű) vagy hasonló rövidítés a helyes a magyarban. Ha JRD helyett EFSZ-t, MNV helyett HNB-t mondunk, akkor fordítsunk le magyarra minden vállalat-nevet és rövidítésüket is! A nyelvtisztaság jelentőségére már első cikkünkben rámutattunk. A hiba mindannyiunkban van, mint ahogy Katona Róland is megállapítja levelében. -kj. ®Y0RMEKElMä MÁRCIUS 8 Óh, van e szebb ünnep, Mint a nők nagy napja! Egyformán örül ma kicsinye és nagyja. Gyermek édesanyját Virággal köszöntse! Legyen minden család Otthonában béke! Fogadjuk meg mi most Lányok, édesanyák: Megvédjük a békét Es e drága hazát! S hogyba minden anya A békét akarja, Nincsen oly ellenség Ki azt eltiporja. Zajdó Erzsébet, tanuló, Silice. DÜLŰÚTRA HULL A HÚ Dfliőútra hull a hó, Búzaföldön takaró. Dunna alatt alszik, vár, Márciusig a határ. Szomorú a tarka szarka, A vidéket hó takarja. De kevés az eledele, S nincs fészkének lombfedele. Fázik a kis cinege, , Éhezik a róka. Kertünk alatt lesben áll Kora hajnal óta. Jött a vadász, elfutott, Kakas neki nem jutott. Dűlőútra hull a hó, Fut a róka, a bohó. Polyák Valéria, ipari tanuló, Strekov H

c A RÓKA, A SZARKA, MEG A VADLIBAK (MONGOL MESE) ' VOLT EGYSZER egy szarka. Öt aranynyárfán öt tojása volt. Arra járt egyszer a róka és mondja: — Adj egy tojást I Mert ha nem adsz, öt aranynyárfádat mind kidöntöm, fehér pusztádat pedig összevissza taposom. Erre a szarka ledobott neki egy tojást. A kővetkező napon megint iött a róka és megint ugyanazt mondta: Ismét adott neki egy tolást. Az öt tojásból már csak három maradt. Sirt-rítt a szarka. Akkor arra szállott hét oadliba. — Miért sírsz, szarka? — kérdezték a vadlibák. A szarka elmondta az okát, a vadludak pedig alaposan kioktatták. Ismét eljött a róka: — Adj egy tojástI — mondtál a szarkának. [ — Hol van az öt nyárfát kidöntő szarvad? Hol van a fehér pusztát összetaposó lábad? — kérdezte a szarka. — Ki tanított erre? — A hét vadliba I — felelte a szarka. — Merre szállt a hét vadlibád? — kérdezte a róka. — Északnyugat felé! — válaszolt a szarka. Eliramodott erre a róka. A tó másik oldalán rátalált a hét vadlibára. — Miért fosztottatok meg engem az ennivaló szarkatojásoktól? Most aztán mindnyájatokat megeszlek I — dühösködött a róka már messziről. — A teve húsa jobb-e, vagy a vadliba húsa? — kérdezték tőle a vadlibák. — Jobb a teve húsa! —- szólt a róka. — A tó túlsó partján döglött teve fekszik. Átvigyünk-e oda? — VigyetekI A vadlibák együttesen szárnyukra vették a rókát és elrepültek vele. De amikor a tó közepe felé értek, elengedték és heten hétfelé repültek. A telhetetlen róka pedig iól megfürdött a tó vizében. oi volt. hol nem volt, volt egyszer egy fiúcska, akt mindent meg akart tudni, mindennek a végére akart Járni. Egy este hosszasan elgyönyörködött a villanylámpa fényébea és megkérdezte: — Mondd csak, kedves lámpácska, mitől égsz te tulajdonképpen? A lámpa mosolyogva felelte: — A Napocskátóll A fiúcska tamáskodott. — Miért csapsz be, lámpácska? — kérdezte szomorkásán. — Már hogy csapnálak be, amikor olyan fényesen égek? — dohogta a lámpa. — Ha valóban pionír vagy, és mindennek a végére szoktál járni, akkor derítsd ki magad, mitől égek és kitől kapom a fényt. Ennyit mondott a kis lámpa, akinek fájt a fiúcska hitetlenkedése, azzal sértődötten el is aludt. A fiúcska gondolkodóba esett. Addig tűnődött, mígnem fogta magát s útnak eredt. Elhatározta, hogy végig járja a házuknak is áramot adó villanyvezeték útját. S a mindennek végére járó kisfiú megindult a villanyvezeték mentén. Ment, mendegélt, míglen a villanyerőműhöz nem ért. Bement až épületbe s egy Irdatlan nagy villanygépet pillantott meg. Az meg veszettül forgott s azt súgta folyvást: — Vu-vu-vu-vu-vu ... — Jónapot, villanygép! Te csinálod a fényt a villanylámpáknak? — Én bizonyl — felelte a behemót masina. — Vagyis hát nem egészen én. Hiszen nem magamtól forgok: egy vizi turbina forgat. A mindennek végére Járó fiúcska elballagott a vízi turbinához. Pionír-módon tisztelgett, aztán feltette a szokásos kérdést. A turbina így felelt neki: — De bizony én se magamtól forgok. Engem a víz forgat. Kispajtásunk erre felkapaszkodott egy nagy tó magas gátjára és megkérdezte: — Akkor hát, nagy tó, te adod nekünk a villamosságot? A tó néhány szelíd hullámot vetett, majd Így szólt: — Víztömegem a magasból esik a turbina lapátjaira s úgy forgatja azokat... Äm a vizet folyóanyámtól kapom. Érdeklődj hát nála ... A kisfiú elvándorolt a folyóhoz. Illendően köszöntötte s megkérdezte, miként gyűjti fia a nagy tó számára a vizet és honnét veszi azt. A folyó ezt válaszolta: — Én a vizet a kis folyócskahúgaimtól és csermely-öcséimtöl kapom. Húgaim és öcséim meg esőíelhőktől telnek. Kérdezd meg a folyótól, honnan veszi az esőt, mely a folyókat táplálja. A mindennek végére Járó fiúcska töprengett egy minutát, aztán eltökélte magában, hogy beszélni fog a felhőkkel. A felhők éjjeli tanyája a hegyek ormán van. Oda pedig földi embernek keserves a feljutás. Dehát a tudás minden fáradságot megéri A kisfiú felkapaszkodott a hegycsúcsra és illemtudóan megkérdezte a felhőtől: — Mélyen tisztelt esőfelhő, légy szíves megmondani nekem, honnan veszed az esőt? Kitől kapod? — A Napocskától — felelte amaz. — Ö adja meg nekem az esőcskét. Nagyot bámult erre a mindennek végére járó fiúcska: ugyan már hogyan adhat vizet a felhőnek a forró, száraz Napocska? Ám restelt tovább kérdezősködni. A felhő meg nem várta meg, míg a kisfiú újabb kérdést tesz fel neki, hanem beszélni kezdett: — A Napocska a tengerekből és óceánokból forró sugaraival elpárologtatja a vizet és felhőkbe gyűjti... A felhők pedig járják a kerek világot és itt-ott esőt zúdítanak lefelé. Így keletkeznek a csermelyek, patakok, folyók ... A fiúcska ekkor mindent megértett s nem faggatta tovább a Napocskát afelől, hogy s mint párologtatja el a tengerek és óceánok vizét s miként gyűjti felhőkbe ... Sarkonfordult és hazafelé iramodott. Midőn a mindennek végére Járő fiúcska betoppant a házba, örömmel újságolta i villanylámpának: — Drága. Jó lámpácska. már tudom, ám, mitől égsz és világítasz! TOLLBAMONDÁS A tanító elvtárs tollbamondást Íratott az osztályban. Mindenki a lehető legjobban szerette volna megírni. Óra után a tanító a füzeteket összeszedte és hazavitte. Otthon hozzálátott a javításhoz. Az egyik füzetben érdekes mondatra akadt. Egy ideig gondolkodott, majd félretette és másnap az iskolában kihívta a táblához a füzet tulajdonosát. Odaadta neki irkáját, hogy olvassa fel, mit írt. A fiú elolvasta, de ennél a mondatnál elakadt: Szekértököt is hozott magával a gép megjavításához". Újra elolvasta a szöveget, aztán elvörösödött és a fejéhez kapott. Az osztályban pedig kirobbant a nevetés. A tanító elvtárs ugyanis „szakértőket" diktált, ami bizony egy kicsit más, mint a szekér tök. A figyelmetlenség elég gyakran eredményez Ilyen sületlenséget. Kecskeméti Ottó, Velký Cetín. Fejíorőn 1. Ha megfejtitek az alábbi rejtvényt és megfelelő sorrendbe rakjátok a vastagabb kockákban található betűket, megtudjátok, milyen nevezetes napra készítik ajándékaikat a gyerekek. — magyarul. 4. A La plata-öbölbe ömlik. 5. Mozgóképszínház 6. Esőben használják. 7. Köszönt. Beküldte Bodrogi István, Sahy 2. Helyettesítsétek be a mértani testeket megfelelő számokkal úgy, hogy megkapjátok a helyes végösszeget. Megfejtéseiteket lehetőleg postai levelezőlapon az alábbi címre küldjétek: Oj Szó, Gyermekvilág, Bratis lava, Gorkého 10. 1 i r"" 4i t \ •t 1. Do lesa — magyarul. 2. Ennél a közlekedési eszköznél még használják a gőzgépet. 3. Domov 3. Tréfás találós kérdésünk: Elment egy ember a vásárra, találkozott három emberrel, a három embernek három zsákja volt, a három zsákban három macska. Hányan mentek a vásárra? (Beküldte Dalmady Mária, Levice) MÜLT HETI FEJTÖRŐK MEGFEJTÉSE Február 25. A műit heti fejtörők megfejtő! közül könyvjutalomban részesülnek: Bodor Mária, Maié Trakany, Román Lóránt, Rožňava, Gát Ilona, Chotín, Zsigó Ilona, Rastice és Meggyesi Katalin, Bačka. REJTVÉNYKÉSZlTŰK FIGYELMÉBE! KEDVES GYEREKEK, az utóbM időben rengeteg közlésre szánt fejtörőt kap a Gyermekvilág. Sajnos a legtöbbjük -nem eredeti, hanem más lapokból kimásolt, vagy közismert fejtörő Természetesen az ilyen rejtvényeket nem vehetjük figyelembe és ezekre nem is válaszolunk. Törekedjetek újformájú, ötletes rejtvények kitalálására, a rajzokat kétszeres nagyságban szépen tussal készítsétek el. Minden valamirevaló eredeti fejtörőt figyelembe veszünk, kijavítunk és közlünk. A megjelenést azonban ne sürgessétek, mivel már eddig is több száz közlrsrr alkalmas rejtvény halmozódott fel. 0] SZU S * 1962. március 3.