Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-20 / 78. szám, kedd

RIPORTOK A KELETSZLOVAKIAI VAS M III. A GYANÚS FÉRJ k U l t Ű R Zí Az olasz könyv kiállítása WSSSSMZrSSSS/S/'SSSA A mikor a központi gépműhely épltése a befejezéshez közeledett — a vlz- és gázvezeték-szerelők szocialista brigádjának vezetője ezt találta mondani: — Majd én megmutatom! Meg is mutatta — és gyanúba esett... A történet két évvel ezelőtt kezdődött. Tóth László vlz- és gázvezetékszerelő egy szép napon a lévai állomáson vonatra ült. Dóra, a feleség nem búcsúzott hosszú időre, mert tudta, hogy férje, ha nem hetente, de kéthetente hazajön. Laci ezt megígérte... Teltek a hónapok, G e fiatal férj megtartotta szavát. Elmúlt egy év — és nem történt semmi baj. Laci majd minden héten otthon volt, Dóra alig vette észre, hogy férje messze dolgozik. Nem érezte magát egyedül, hisz állandóan emberpalánták között volt i— Vozokanyban tanított. Hanem egy napon megrendült Dóra nyugalma. Szombat este volt. Lacinak jönni kellene... A gyors már befutott az állomásra — és Laci nem jött. Az asszony csalódottan sóhajtott, de aztán abban reménykedett, majd jön a jövő héten, biztosan sok a dolga. De bizony elmúlt a másik hét is, és a férj csak nem nézett otthona felé. Meg nem feledkezett a családról, mert a harmadik hét derekán ilyesvalamit írt az asszonynak : „Kedves feleségem, ne haragudj, hogy nem mentem haza, de igen sok a munkám ... Mihelyt befejezem, repülök haza..." A következő napokban az asszony türelmetlenkedni kezdett... A negyedik héten ismét kapott egy rövid levelet: „Ne haragudj, sok a munkám ... légy türelemmel" — így hangzott a levél. Türelem? Meddig még...? — gondolta Dóra, s ajkára keserű mosoly ült. Így telt el hat hét... Ez alatt az idő alatt Lacinak valóban sok volt a munkája. Ott kezdődött, amikor az találta mondani: — Majd éh megínutatom! E

z a kijelentés azoknak szólt, akik azt állították, hog/*a vízés gázvezeték-szerelők nem készülnek el idejében a munkával. Volt ebben a kijelentésben egy jó adag önérzet is. Persze, nemcsak ez: Tóth László elsősorban a brigádra gondolt. Egyedül természetesen nem sokra ment volna, ezért a csoportban föltette a kérdést: — Fiúk, felgyűrjük az ingtijjat? — Fel! — Mutassuk meg! — Igen ám, de napi nyolc óra alatt... — vetette közbe az egyik szerelő, arra gondolva, hogy napi nyolcórai munkával nem nagyon mutatják rrteg. — Hát dolgozzunk tizenhat órát! — vágta rá a brigádvezető. — Dolgozzunk... — vágták rá a fiatalok, és a csillogó szempárokból szinte szikrázott az elszántság. Ettől kezdve Tóth László hattagú szerelőcsoportja kora reggeltől késő estig a központ! gépműhelyben tartózkodott. Teltek a napok. Elmúlt egy hét. A szerelők összemosolyogtak — kétheti munkát végeztek el. Laci erre büszke volt, de a lelke mélyén komorság lappangott. A feleségére gondolt. Igen, várja, s ő nem megy, nem mehet! Már délelőtt el kellene indulnia, hogy estére hazaérjen, de hát nem hagyhatja cserben munkatársait. Igaz, nem szólnának semmit, még azt mondanák, nevünkben is üdvözöld az asszonykát — de mégis... nem teheti meg, nem tehet kivételt... Az asszony várhat egy kicsit, itt pedig sürgős a munka. Így töprengett, és a munka hevében észre sem vette — elröppent a másik hét is. Mi tagadás, Laci vágyott párja után, de hát van a világon kötelesség más emberekkel szemben is ... Persze, az asszony is vár. Munka után, elmúlt már éjfél is, a fiúk fáradalmaikat pihenték — Laci az asztal fölé hajolva levelet írt: „Kedvesem, szerelmem, sok a munkám, nem tudok hazamenni..." s közben arra gondolt: igen, ő a munkára hivatkozik ..., de vajon elhiszi-e az aszszony? A levél elment, múltak a napok. A negyedik héten ismét Irt egy levelet: „Anyukám, légy türelemmel .. A levél elment — és ismét múltak a napok. Válasz csak a hetedik héten érkezett. A z iskolai szünidő első napjaiban »» egy fiatalasszony lépte át a gyárcsarnok kapuját. Egy pillanatra megállt, körülnézett, aztán mintha megbabonázták volna az óriási vasvázak, csak állt és merengett. — Szép, ml? — lépett hozzá egy hegesztősísakos, középkorú férfi. A fiatalasszony megrezzent, látni lehetett rajta, hogy a kérdés zavarba hozta, és csak mosolygott a hegesztőre. — Kit keres? — A férjemet... Tóth Lászlót... A hegesztő huncutul mosolygott, a vendég tekintetét fürkészve mondta: — Azt a szakállasat... ? A fiatalasszony félénken tiltakozott : — Nem..., az én férjemnek nincs szakálla! A kedélyes hegesztő hunyorított, aztán visszafojtott mosollyal folytatta: — Én csak a szakállasat ismerem.. Tudja, milyen nagyszerű ember az? Makacsságát ismeri már az egész építkezés ... Amit mond, mérget vehet rá az ember, hogy megteszi. Róla beszél itt mindenki... Nem henyél itt senki, de ő... ? Keze alatt ég a munka. Különösen az utóbbi hetekben. Két műszakban dolgoznak. Hatan... Fejükbe vették, hogý behozzák a lemaradást. Azt hiszem ma vagy holnap végeznek. S a központi gépműhelyt határidő előtt átadják rendeltetésének. Mondom, nagyszerű egy fickó... Mi szakállasnak hívjuk, mert már hat hete nem borotválkozott. Meg se Ismerné a felesége. Pedig büszke lebet rá I A legjobb dolgozó a szakmában ... Tudja, most volt az értékelés. Ö a legjobb vízvezeték-szerelő ... A fiatalasszony figyelmesen hallgatta a hegesztő szavait, s minél többet tudott meg a szakállasról, arca annál tüzesebb lett. Amikor a hegesztő azt ls elárulta, hogy az a szakállas: vízvezeték-szerelő, kitört belőle a felismerés: — De hisz ez az én férjem! A hegesztő tágra nyitotta szemét. — Hát akkor gyerünk — mondta erőszakolt meglepetéssel. — Laci ott van a csarnok túlsó végében ... Laci kissé meglepődött, amikor szembe találta magát feleségével. Torkán akadt a szó — s hirtelen nem tudta, mit szóljon. Ám az asszony kedves mosolya magához térítette. — Dóra...! — kiáltott fel, s párjához lépett. Dóra férje nyakába borult. — Apus ..., ne haragudj — suttogta — .. .nem hittem, hogy ilyen nagyszerű vagy ... Laci vállára örömkönny pottyant... Eddig a történet. I aci maga mondta el mindezt, amikor az ifjúsági szocialista brigádok nemrégiben megtartott értekezlete után félreszólítottam. Talán nem ilyen szabatosan, nem ilyen sorrendben, — de nem is ez a lényeg. A beszámolók után vita kezdődött, és Tóth László elsőnek lépett a szónoki emelvényre. Tört szlováksággal, de mindenki számára érthetően beszélt. Szóvá tette az építkezések előkészítésének fontosságát, aztán elmondta,' hogy az ő brigádja betartja a harmonogramot, takarékoskodik az anyaggal, nem mulaszt egy műszakot sejn, az épületeket hibátlanul adják át — és tervezett feladataikat túlteljesítik. •Ezek a szavak késztettek arra, hogy szót váltsak vele. Tóth László ma ls makacs. Most is, amikor azt kérdem tője, hogyan akarják feladataikat túlteljesíteni, kurtán válaszol: — Majd én megmutatom! Aki nem ismeri, azt mondaná, hogy kérkedik, pedig nem. Szavajárása ez, és még rrteg szokta toldani: .. .hogyan kell dolgozni! Persze, nemcsak magára gondol, hanem a kollektívára is, talán úgy is mondhatnám: benne testesül meg a kollektíva. Már többen tanultak tőle szakmát. — Például? — Vladimír Beňo — mondja nem kis büszkeséggel, aztán még megjegyzi : — A brigád átlagos életkora tizenkilenc év. — Most hol dolgoznak? — Az ötszékes hengerműnél. — A tervet teljesítik? Szemlátomást megbotránkozik. — Az természetes! — böki felém. — Mi akkor nem természetes? — kérdem abban a hiszemben, hogy a válaszból megtudok miegymást a kollektíva problémáiról. Lac! hallgat egy Ideig, mosolyog egy sort, aztán kissé fölhevülten magyarázni kezd: — Természetes, hogy felajánlásainkat teljesítjük; természetes, hogy betartjuk az elvet: egy mindenkiért — mindenki egyért; az is természetes, hogy szórakozunk, színházba, moziba járunk, néha kártyázunk is ..., — de az már nem természetes, ahogyan engem kifiguráztak... — ??? — Tudja, autót akarok venni... Jól keresek, van rá pénzem. Beadtam a kérvényt egy Skoda Oktáviára. Az igazgató elvtárs megígérte, hogy mint kitüntetett dolgozó — tavaly ősszel jártam a Szovjetunióban is, — szóval soron kívül kapok autóutalványt. Meg is kaptam... — benyúl kabátja belső zsebébe és elém tesz egy ív papírt. — Itt van ni — folytatja. — Utalvány egy hatszázas Fiatra. Nézzen rám. Kétméteresre szabtak... Hát, hogy nézek majd én ki abban a kocsiban? Mint egy bohóc ... Mulat saját magán, de azért eszében sincs, hogy lemondjon az autóról. — Holnapután megyek érte — jelenti ki, és szeme felragyog ... És talán nem is homályosul el... A

sík mezőn épülő Kelet-Szlooáklai Vasmű ma még csak váz. Am a szorgos munkáskezek nyomán ez a váz testet ölt. Ezen fáradoznak az építők ezrei. Oj hősök születnek itt, mert nem akarnak a jövő adósai lenni... A sík mezőn épülő gyáróriás ma még csak váz —, de napjaink dicső emlékműve leszi S benne dicsérem a jövőt... KEREKES ISTVÁN Márciusnak, a könyv hónapjának kiemelkedő eseménye az olasz könyv kiállítása, melyet Prága és Brno után Bratislavában rendeztek meg. Kulturális kapcsolatunk kölcsönös% ségének meggyőző dokumentuma, ^ hogy ezzel egyidejűleg mutatkozik ^ be a „Csehszlovák Könyv" Itáliában. ^ Mindkét kiállítás népeink könyvsze5 retetét, egymás kultúrájának mélyebb ^ megismerésével erősödő megbecsülé^ sőt, és minden kultúra létfeltételét: ^ a béke komoly akarását hirdeti. ^ Az olasz könyv a sok évszázados ^ kultúra nemes vonásait Idézi mind ^ külső formájával (magas színvonalú ^ nyomdatechnika, elsőrendű papír és ^képanyag), mind gazdag tartalmával. ^ A bemutatott 1200 kötet feladata, ^ hogy minél teljesebb, elevenebb kéfc pet adjon az olasz föld kultúrájáról, ^múltjáról és jelenéről. Valóban sok§ rétűen, változatos nézőpontokból is§ merteti Itália anyagi és szellemi kul^ túráját. A termelés, a tudományok, a 6 néprajz, a nép- és iparművészet, a fcfilm, a színház, az irodalom, a képtükrében konkrét képet természeti 9 !> zőművészet Sj kapunk Itália változatlan termés: ^szépségeiről, változó fejlődéséről. ^ Egész könyvtárra való tudományos, & irodalmi és művészeti enciklopédiát fc vonultatnak fel. A haladó szellemű ^ irodalmat formás, vonzó külsejű kö^ tetek sorai képviselik. A régészeti ^ kutatások egyre fokozódó munkássá^ gát, a tudományos módszerekkel dolfcgozó archeológia hatalmas eredmé§ nyeit, eltemetett kultúrák feltárását ^ is részletes alapossággal ismerteti. ^ így tárul elénk Olaszország szellemtörténete, a történelem előtti korok £ derengő emlékeitől kezdve az etruszk S és római kultúra kibontakozásáig, mely tápláló forrása az olasz kultúrának. Itáliáról lévén szó, természetes, hogy a kiállított anyag zöme művészettörténeti munkákból áll; enciklopédiák, gyűjteményes művek, tájak, városok, egyes mesterek monográfiái, albumok, melyek remek reprodukciókban bővelkednek. Végig vezetnek hosszú századokon. Tanút va-i gyünk a történelmi és társadalmi változásokkal dialektikus egységben jelentkező stílusváltozásoknak. Városok és paloták, katedrálisok és képtárak idézik a halhatatlan építészeket, szobrászokat,, festőket és műveiket, — míg eljutunk újarcú századunk kifejezőihez: Guttusohoz, Marinihez, Sironlhoz, az emberiség szebb és jobb életéért harcoló alkotókhoz. Külön termet foglal el az ifjúsági irodalom, melynek tekintélyes része ismeretterjesztő, lexikális feldolgozású munka. A tudomány és technika legújabb vívmányait szórakoztató formában ismertetik a gyermekkönyvekben. (14 fiú meghódítja a csillagokat, A Hold története a Szputnyikok és Lunyikok szerepével). Gyermekkorunkra emlékeztetnek Pinocchio kalandjai, a Szív. Az illusztrációk tekintetében elkényeztetett csehszlovákiai néző igényes szemében az olasz gyermekirodalom képanyaga nem eléggé mai s nem ér fel a mi illusztrációnk képzőművészeti szintjéig. A március 23-ig tartó tárlatot tömegesen keresik fel az összes korosztályok és a legkülönbözőbb érdeklődésű látogatók. Lelkes méltánylással adóznak ezen horizontbővítő, sok tekintetben ösztönző kiállításnak. Bárkány Jenöné A SZLOVÁK FILHARMÓNIA németországi hangversenykörútra készül I ^ LADISLAV SLOVÁK kéthónapos sii keres japánban való vendégszerepléX se után, ahol 26 hangversenyt vezéX nyelt, első ízben áltt újra a bratislaX vai Szlovák Filharmónia élén. X Filharmóniánk e hó 22-én tíznapos 5; hangversenykörútra indul Nyugat$ Németországba. A hangversenyeket X részben Ladislav Slovák, részben dr. X Rajter vezényli. A szólista Josef Suk, ^ cseh hegedűművész lesz. X Az első márciusi bérleti est műX sorát a németországi vendégszerepX lésre előkészített művekből válogátX ták össze. « ^ A hangversenyt Dezider Kardoš, álX lamdíjas komponista zenekari „KonX certje" nyitotta meg. Kardos nagyX szabású kompozícióját, amely 1957S ben keletkezett, első ízben Edgard i Doneux, belga karmester ismertette \ meg a bratisiavai hangversenyközönX séggel 195B ban, és egy évvel később ^ ugyancsak ő dirigálta még egyszer X kiforrott előadásban. A mű ezúttal a X márciusi vendégszereplésre tervezett fc gondos felújításban hangzott el. La§ dislav Slovák nagy odaadással és X hévvel készítette elő Kardoš KoncertX Jenek németországi bemutatóját. X AZ EST MŰSORÁBAN utolsó percX ben változás állt be. Josef Suk fellé^ pése a művész betegsége miatt el\ maradt. A németországi műsorhoz X tartó Suk Fantáziát kellett volna ^ előadnia. Őszintén sajnáltuk, hogy ^ nem hallhattuk ezt a bizonyára kiváló XprodukciÓt. Helyette egy fiatal cseh ^ hegedűművész, Petr Messiereur ugrott \be. X A fiatal művész „hendikeppel" inX dult, az bizonyos. A közönség csalóX dással vette tudomásul a műsorválX tozást, Josef Sukot vártuk és Suk X gyönyörű hangversenyeinek emlékéX vei nem könnyű megküzdeni. I - * Petr Messiereur Dvofák Hegedűversenyét adta elő, ami nem kis feladat elé állítja az előadót. Lélekkel telt, színdús muzsika, rítmikailag sziporkázóan eleven, Dvofák e művében édesen daloló melódiákat szólaltat meg, a cseh népzenéből meríti elragadóan friss, üde dallamait, amelyeket finom, érzékeny kézzel formál tiszta művészi megnyilatkozásokká. MESSIEREUR TEHETSÉGES muzsikus benyomását tette. Voltak szép hangjai, meleg percei. Hegedűhangja néha nagyon kellemes, néha viszont nem elég telt, nem elég „gömbölyű". Előadása általában véve még nem keltette a befejezettség érzését, játékából hiányzott az a bizonyos egységes „vívőerő", ami a hallgatóságot magával ragadja. Reméljük, hogy az érdeklődés évei meghozzák a fiatal művész mondanivalójának elmélyülését. Sajnálatos módon helyenként az összjáték is veszedelmesen ingadozott, de ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a hírtelen beugrás következtében nem volt elég próbalehetőség. Végül fanáöek Taras Bulba című szimfonikus költeménye hangzott el. „NINCS A VILÁGON olyan tűz és olyan kín, amely megtörhetné az orosz nép erejét... ajkán ezekkel a szavakkal halt máglyahalált Taras Bulba, és ezek miatt a szavak miatt komponáltam Gogol elbeszélése nyomán ezt a rapszódiát" — mondotta fanáček. Filharmóniánk előadásában nagy erővel és széles, nagy hangzással játszódott le előttünk a sötét pátoszú zenedráma. Ez a „nagy hangzás" rendkívül hatásos volt, de a masszív tuttikban néha már szinte fedte a gondolatok mélységét. A Taras Bulba előadása a közönségnél őszinte visszhangra talált. HAVAS MÁRTA Jozef Sturdík illusztrációi Š ^ A bratisiavai Hvlezdoslav-térl tárlati S> helyiségben a festőink középnemzedékéJ hez tartozó Šturdlk műveivel találkoz^ tunk. 1920-ban született, tehetsége mér i a középiskolában megnyilvánult. Kílá$ tástalan és szomorú volt a kor, melyben Még a beiratkozási díjat sem A Kelet-Szlovákiai Vasmft első olvasztókemencéje alapjainak szerelését Mikuláš Hnat csoportja végzi. Valamennyien tapasztalt szakemberek. (J. KoCiS — VS2 — felv.) § ^ felnőtt. % tudta előteremteni, amikor a bratisiavai $ Technikai Főiskolára felvették. De rö^ vldesen már egy trenčíni kiállításon tűn^ nek fel harcos szellemű képei. Mudroch ^ kedveit tanítványa és asszisztense egy i ideig. Sturdík lírai típusú alkotó. Ben^ sőséges érzések kítik a természethez, ^ s a világhoz. Elsősorban illusztrátor, s ^ e téren nagy érdemei vannak. A szlovák ^ könyv sokat köszönhet magas színvona^ lú művészi munkásságának. ^ Erről győzött meg a most zárult kiál^ lítása is. Érdeklődése sokrétű, a korábí bt s az új szlovák és cseh költészeten $ kívül a kínai költészet, a franciák kö^ zül Anatole Frace és Apollinaire művel ^ ihletik. $ Tárlatának gerincét a K H. Mácha ^ Májusához készített 19 lapból álló szén^ rajzsorozat képezi. Elmélyül a múltszá^ zacii romantikát idéző műben és természeti és alakos képei hatásos fényárnyék ellentéteikben együtt zengenek a vers strófáival. Örök ifjú álmokról, forrongó érzésekről, tragédiáról szólnak. A modern szlovák líra megalapítójának I. Kraskónak Nox et Solitudo-ját is képzőművészeti nyelvre fordítja. Felsorakoznak J. Král Balladái, P. Horov, VI. Reisel művelnek mély kifejező erejű, finom, zenés vonalú, sokszor tenyérnyi kis Illusztrációi. Egy-egy apró részlet, — védtelen madárfészek, — agyondolgozott kérges, remegőn gyöngéd anyai kéz teljes beleélésről vallanak. P. Karvašt is elkíséri szovjetunióbeli útjára s vele éli át s velünk ls érezteti a tenger végtelenségét, a Kaukázus, a geológiai titán forrongó nagyszerűségét, Grűzia ritmusát, — Volgográd hatalmas fejlődését. A Sturdík művelt ízlelgető, finomságaikban elmerülő nézők úgy vélekednek, bogy ez a kiállítás pihentető és üdítő. A toll-, tuss- és szénrajzokból áradó tiszta költői érzés tovább rezeg a szemlélőkben s a lelkekre nemesítőleg hat. (b—ny| 19B2. március 20. 0] SZÖ 5 *